//Rilai//
*Függetlenül attól, hogy a lány elhiszi-e a történetet, kalózunk beleéléssel, gesztikulálva adja azt elő. Nyilvánvalóan, egy történet értékéből nem von le, ha annak valóságtartalma megkérdőjelezhető, attól csak misztikusabb és izgalmasabb lesz. Ugyan kit érdekelnének a puszta, szilárd, unalmas tények?*
-Nem feltétlenül. *ingatja lassan a fejét.*
-Láttam én már aprópénzért elkövetett vérárulást, de persze alapvetően, ahogy a mondás is tartja, a vér kötelez. Esetünkben mindenképpen, együtt nőttünk fel, elválaszthatatlanok voltunk. Bármikor az életünket adtuk volna egymásért, ahogyan az nem egy alkalommal kis híján egyébként meg is történt.*idézi fel nosztalgikus mosollyal.*
-Folyton versenyeztünk egymással, ki tud gyorsabban, magasabbra mászni, aztán később, hogy ki tudja a szebb lányokat elcsábítani, vagy éppen puszta szórakozásból, értéktelen dolgokat csentünk el a piacon, a móka kedvéért. Egy-egy almát, főleg, ilyesmiket, semmi olyat, ami nagyon hiányozna bárkinek is, de azért, ha elkapnak érte, azt nem köszönjük meg. *kuncogja el magát.*
-Emlékszem, egyszer jól ráfaragtam, valami ütődött gnómban elbotlottam, és elkaptak a városőrök. Húsz botütést kaptam az almáért, meg az okozott egyéb károkért, de esküszöm, jobban fájt a bátyám lesajnáló tekintete, a vihogásáról már nem is beszélve. Egy hétig nem nagyon tudtam asztalhoz ülni...
*A következő téma már kevésbé kellemes, ugyanakkor tárgyilagos, és nyilván ezt is meg kell vitatni. Akár most is, mielőtt az estének véget vetnek.*
-Érthető. *bólint, elvégre mégis csak a lányé a Taverna, s ott hagyni olyan érzés lehet, mint édes gyermekét idegenekre bízni. Jó, nem feltétlenül idegenekről van szó, ebben az esetben legalábbis, de azért a kalóz meg tudja érteni. Ő is utálta ott hagyni a Páriát, minden alkalommal.*
-Nekem teljesen jó, holnap a délelőtt folyamán el tudok intézni mindent, amiért jöttem. *von vállat, majd cinikus vigyorra húzza a száját.*
-Persze, fogjuk szegény, szerencsétlen, hányattatott sorsú tengerészre, hát tehet róla az a nyomorult, hogy valami smaragdszemű leányka elcsavarta a fejét? *forgatja a szemeit.*
-A rozsdaette fejű hegyesfülűre gondolsz? *int a pult felé, többé-kevésbé Deron irányába, ha ott van még.*
-Igen, holnap reggel találkozom vele, s elkísér minket a Vashegyre. Be akartam mutatni neked, csak nem most. Mondtam, ma csak te létezel. *kacsint a nőre vigyorogva, egyszersmind Deron személyét illetően is fellebbentve a leplet.*
-Ne aggódj, vigyázó szemem le sem fogom venni a szebbik részeidről. *kuncogja el magát.*
-Persze csakis a biztonságod érdekében. *villantja meg gazfickós vigyorát.*