// A Csaló //
- Még nem keveredtünk bele.
*Vigyorog ismét Andreasel. Folytatná, de még számára is váratlan dolog amikor az eredeti fejfedőt viselő férfi saját ábrázatába öklöz a kézfejével.*
- Nos azt hiszem megvan a sorrend, a veszélyességet illetően. De visszapenderülök a lényegi kérdésre. Az a közönséges viselkedésű fickó ott, nemesnek adja ki magát, vagy beképzeli, vagy és ez a legkevésbé elképzelhető számomra tényleg az. A Barakkban elhajtotta őt az egyik kapitány és feltűnően búslakodni kezdett. Olyannyira, hogy ő...
*Ekkor tér vissza a Wymorok Diramelje... *
- Odalépett hozzá segítőkészen. Ez a Dremor, merthogy így hívják, elpanaszolta kesernyés történetét arról, hogy ő egy vízi-városi nemes és itteni birtokát elorrozták tőle. Igazi földönfutó lett. Nemcsak ő, hanem a másik kettő is furcsa bizonyítékai Arthenior mindig égő kanóc felett lógó alvilági tégelyének. A nő inkább becsületes mint sem, de eléggé lehúzhatta magát a csatorna mocskába, ha érted mire gondolok. Most, hogy Lilien úrnőm visszatért érdemes lenne elhinteni itt-ott a kósza port ami távolmaradása óta a nevére szállhatott.
*Itt aprót belecsíp a kedves lány hátsójába, hogy egyértelműsítse kire is gondol pontosan. Ha valamiképpen visszakapja, nem lepődik meg nagyon, csak néz olyan kedves tüzesen, ahogy szokott. Még egy pofon elcsattanására is számít, csak amúgy pajkosan. "Belefér." Gondolja, beleillik a kialakításban levő arculatba.*
- A mi kis játékunk elég jól működött és a kóborló ebek hamar pórázra szegődnek, ha úgy hiszik, visszatért a gazda. A Néma Fivértől nem kell tartanunk, ő tudni fogja, hogy mi célból lépünk akcióba. Neki csak jó lesz, ha tudja, jó kezekbe kerülnek a háttérvilág kutyái. Szóval elővezetném a fickóknak, hogy te a környék prominense vagy és ez az én értelmezésemben igaz is.
*Mosolyog ismét.*
- Leleplezzük a csalókat, mindegy, hogy melyikük is az, a három közül valóak, vagy a házat 'bitorlók' azok. A lényeg, hogy rendbe szedjük a zsiványokat, a mi 'rendünkbe'. Igazi királynő leszel, én mondom, nagyobb, mint bármely uralkodó a város feldúlása előtt.
*A mágus komolyan beszél, ha játékosan is. A lényeget tekintve szereti hamiskás könnyedség köré fonni a tervei velejét, hogy csak az értse szándékát a hívott és hívatlan hallgatóság közül aki részére tekergő gondolatkígyóit összefogta. Stílusa talán csak mesterire igyekvő széptevésnek látszik mások számára, a smaragdszemű vonzó leánynak. Felvetése kényszerítőnek semmiképp sem nevezhető, csak az egyszerre parancsló és bájos nő rémlett fel előtte, az egyik alvilági csomópont közelmulti éles helyzetében. Ott szeretett bele azonnal és igazán. És hát az eszményképeket üldözni, imádni és kiszolgálni kell.
Ha Svisys is úgy dönt, akkor odakíséri őt a 'nemes' asztalához, hogy megismerkedjenek.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.11.14 07:07:36, a következő indokkal:
Kérésre.