Archívum - Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 768. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Szerencsére az est fénypontja – Trictolla kisasszony – megvárja a dézsában, így segítő kezet nyújthat neki a továbbiakban is. Ezt örömmel teszi meg, a fázás megemlítésére pedig bűnbánóan Trictollára mosolyog. *
– Sajnálom, hogy fáztál. Ha kell, még rakhatok neked a tűzre. De az új ruháidban máris jobb lesz, hidd el. *biztosítja a várható kedvező fejleményekről a nőt miközben az egyre csak közeledik. Hagyja, hogy Trictolla átölelje a nyakát, ő cserébe a derekánál fogja meg a nőt. Továbbra is nagyon tetszik neki a helyzet, örül Trictolla közeledésének. A csókot örömmel viszonozza, közben egyik keze a nő fenekére csúszik a törülközőn.*
~Hogy micsoda?~
*A furcsa megjegyzést nem tudja értelmezni, de ennél jobban nem akad fent rajta. A következő kérdésre adandó válaszon töri inkább a fejét.*
– Néhány. És még ki tudja hány, mielőtt ideköltöztem. Ki tudja, talán mind vándor volt és nagyon sokan voltak. *tréfálkozva válaszol.*
– De elég a kérdésekből, meg kell szárítkoznod. *Búcsú gyanánt paskol egyet Trictolla hátsóján, aztán kibontakozik az ölelésből, hogy fentről lefelé haladva segítsen a törülközésben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 749-768
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-20 17:00:06
Üzenet elküldve: 2019-12-20 17:00:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoigs//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem zavarja, hogy a fickó mellette "bohókásan" ballag. Furcsa párost alkotnak, de biztosan láttak már furcsábbat, meg amúgy se ad az előítéletekre, főleg, ha róla szólnak. A helyeselésre megvonja a vállát. Sosem mondták bölcs vagy okos embernek, de megvan a magához való paraszti esze. Persze nem tudós fő vagy tanár, egyszerűen csak annak látja az életet, ami.
A felsorolásra homlokráncolva néz Hoigsra. Láthatóan talán csak a felét érti annak, amit a másik felsorol. A válasz több kérdést vet fel benne, mint megválaszol, de nem kíván jobban belemenni. Lehet, hogy Hog csak szavakat pakolt egymás mellé, de nem úgy tűnik, mintha értené is, amit beszél.*
- Ha te mondod. *Rántja meg széles vállait. A vállvasak halkan koccannak egymáshoz a posztó felett.*
- Mit vágtak földhöz? *Kérdi érdeklődve. Az érti, hogy "bumm", meg a mozdulatot is, de a többi egyelőre homály. Keserűen érzi, hogy a harcból egyre inkább kimarad a jó öreg acél csengése és mindenféle íjaké, meg ilyen csodaszereké lesz a szerep. Hol van már a jó öreg régi csörte? Aki állva maradt, győzött. Most meg harminc lépésről kilövik a szemét. Jó, ez mindig így volt, mióta léteznek íjak, de azért a lófasznak is van vége.
A fegyverén kuncogást nem veszi magára. Elismerésnek veszi, hisz az. Ha a láncos készség eltalál valakit, akkor ott tényleg meszeltek.*
- Nah, azért ne ess túlzásokba, bárhonnan biztosan nem. *Mosolyodik el sötéten. Valahogy nem hiszi el, hogy egyszerűen csak össze lehet hozni ilyesmit, amiről a fickó beszél.*
- Mivan? *Veszi át a palackot egy pillanatra megtorpanva és hitetlen arccal nézve a másikra. Valahogy nem hiszi el, hogy egy vadonjárástól össze lehet kaparni egy ilyet. Jó, biztosan tudni kell, mit keressen az ember.
A sárvárost érintő kérdés visszazökkenti eredeti gondolataihoz, elteszi a fiolát, majd az előttük elterülő útszakaszra pillant.*
- Egyelőre semmit. *Kezd bele.*
- Felmérjük az erőviszonyokat, megnézzük, kinek van a legnagyobb fasza és hol lehet a legjobb helyünk. *Folytatja elgondolkodva. A Csonthíd előtt megállva a hidat méregeti, mintha azt latolgatná, elbírja-e őt és a lovát. Pedig biztos benne, hogy a fehér kőhíd biztosan kibírja akár hármuk súlyát is.*
- Szerinted azért nevezték el Csonthídnak, mert fehér kőből építették? *Kérdi hideg mosollyal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem zavarja, hogy a fickó mellette "bohókásan" ballag. Furcsa párost alkotnak, de biztosan láttak már furcsábbat, meg amúgy se ad az előítéletekre, főleg, ha róla szólnak. A helyeselésre megvonja a vállát. Sosem mondták bölcs vagy okos embernek, de megvan a magához való paraszti esze. Persze nem tudós fő vagy tanár, egyszerűen csak annak látja az életet, ami.
A felsorolásra homlokráncolva néz Hoigsra. Láthatóan talán csak a felét érti annak, amit a másik felsorol. A válasz több kérdést vet fel benne, mint megválaszol, de nem kíván jobban belemenni. Lehet, hogy Hog csak szavakat pakolt egymás mellé, de nem úgy tűnik, mintha értené is, amit beszél.*
- Ha te mondod. *Rántja meg széles vállait. A vállvasak halkan koccannak egymáshoz a posztó felett.*
- Mit vágtak földhöz? *Kérdi érdeklődve. Az érti, hogy "bumm", meg a mozdulatot is, de a többi egyelőre homály. Keserűen érzi, hogy a harcból egyre inkább kimarad a jó öreg acél csengése és mindenféle íjaké, meg ilyen csodaszereké lesz a szerep. Hol van már a jó öreg régi csörte? Aki állva maradt, győzött. Most meg harminc lépésről kilövik a szemét. Jó, ez mindig így volt, mióta léteznek íjak, de azért a lófasznak is van vége.
A fegyverén kuncogást nem veszi magára. Elismerésnek veszi, hisz az. Ha a láncos készség eltalál valakit, akkor ott tényleg meszeltek.*
- Nah, azért ne ess túlzásokba, bárhonnan biztosan nem. *Mosolyodik el sötéten. Valahogy nem hiszi el, hogy egyszerűen csak össze lehet hozni ilyesmit, amiről a fickó beszél.*
- Mivan? *Veszi át a palackot egy pillanatra megtorpanva és hitetlen arccal nézve a másikra. Valahogy nem hiszi el, hogy egy vadonjárástól össze lehet kaparni egy ilyet. Jó, biztosan tudni kell, mit keressen az ember.
A sárvárost érintő kérdés visszazökkenti eredeti gondolataihoz, elteszi a fiolát, majd az előttük elterülő útszakaszra pillant.*
- Egyelőre semmit. *Kezd bele.*
- Felmérjük az erőviszonyokat, megnézzük, kinek van a legnagyobb fasza és hol lehet a legjobb helyünk. *Folytatja elgondolkodva. A Csonthíd előtt megállva a hidat méregeti, mintha azt latolgatná, elbírja-e őt és a lovát. Pedig biztos benne, hogy a fehér kőhíd biztosan kibírja akár hármuk súlyát is.*
- Szerinted azért nevezték el Csonthídnak, mert fehér kőből építették? *Kérdi hideg mosollyal.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-18 20:11:24
Üzenet elküldve: 2019-12-18 20:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Szerencsére az est fénypontja – Trictolla kisasszony – megvárja a dézsában, így segítő kezet nyújthat neki a továbbiakban is. Ezt örömmel teszi meg, a fázás megemlítésére pedig bűnbánóan Trictollára mosolyog. *
– Sajnálom, hogy fáztál. Ha kell, még rakhatok neked a tűzre. De az új ruháidban máris jobb lesz, hidd el. *biztosítja a várható kedvező fejleményekről a nőt miközben az egyre csak közeledik. Hagyja, hogy Trictolla átölelje a nyakát, ő cserébe a derekánál fogja meg a nőt. Továbbra is nagyon tetszik neki a helyzet, örül Trictolla közeledésének. A csókot örömmel viszonozza, közben egyik keze a nő fenekére csúszik a törülközőn.*
~Hogy micsoda?~
*A furcsa megjegyzést nem tudja értelmezni, de ennél jobban nem akad fent rajta. A következő kérdésre adandó válaszon töri inkább a fejét.*
– Néhány. És még ki tudja hány, mielőtt ideköltöztem. Ki tudja, talán mind vándor volt és nagyon sokan voltak. *tréfálkozva válaszol.*
– De elég a kérdésekből, meg kell szárítkoznod. *Búcsú gyanánt paskol egyet Trictolla hátsóján, aztán kibontakozik az ölelésből, hogy fentről lefelé haladva segítsen a törülközésben.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-16 23:37:45
Üzenet elküldve: 2019-12-16 23:37:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
- Á szóval ez amolyan...
*Ízlelgeti kicsit a kifejezést, mielőtt amaz elhagyná szép ajkait.*
- Örökletes státusz szimbólum. Na és mit érdemes tudni ezekről a thargokról? Már nem először említik meg nekem a déli népeket, de Lichanehben nyilván nem hallani róluk. Feltételezem ha ennyiszer szóbakerülnek, akkor érdemes jóban lenni velük.
*Meglepi, hogy Ambroggio a véleményét kérdezi, és tagadhatatlanul jól is esik neki, ennek jeleit viszont törekszik palástolni. Mivel az unalomba burkolózás már jól megy neki, ezért most is ezt a módszert választja.*
- Véleményemet valahova a kettő közé tenném. Nem vagyok az ellen, hogy valaki, aki meglátja a lehetőséget, él vele, és fáradtságon megküzd az elismerésért, az meg is kapja azt. Elvégre valahol atyáink atyjai is elindultak, és őket, illetve családjaikat nemessé kitartásuk, rátermettségük, körmönfontságuk, vagy más kiemelkedő képességeik tették.
*Ez akár meglepően nyitott, megértő gondolkodás lehet, ami talán az önző, és öntelt Alissäe egyébként nem sugallna. Ámbár itt még nem fejezte be, ezt egy újabb levegővétellel jelez beszélgetőpartnere felé.*
- Ugyanakkor tagadhatatlan a különbség aközött, aki nemesnek született, és azzá vált. Utóbbiak olyan, akár mondhatni bájosan esendőek.
*Kivételesen egy halovány mosoly is költözik arcára, amolyan huncut, élettel teli fajta, ami sejteti, hogy tud ő másmilyen is lenni. Ez viszont tünékeny csoda, és hamar tova is röppen, mint törékeny pillangó.*
- Nem tartom sokra a szegényeket.
*Jelenti ki, ezzel pedig szépen követve a vonalat, amit Ambroggio szabott a beszélgetésnek, és ami örömmel hajlandó is elfogadni.*
- Ez is csak az ostobaságukat bizonyítja. Semmi nem változott. Nyilván többnyire feltételezésekre támaszkodhatok, de amit látok, az igencsak beszédes. Azt látom, hogyha szebb jövőt akartak, akkor vagy nagyon ostobák voltak, vagy ez csak egy tetszetős eszme volt, ami mögé elrejthették valódi, önös érdekeiket, amiket talán maguknak sem szeretnének bevallani. Hiszen ki ne szeretné a pusztítást, egy kis hatalmat érezni a kezében? De hogy a lázadás sehová nem vezetett, csak még nagyobb nyomorhoz, ebben is biztos vagyok.
*Ugyanakkor kíváncsi a másik oldal véleményére is, és láthatóan türelmesen vár, hallgat, hogy Ambroggiois reflektálhasson rá, már amennyiben szeretne még bármit hozzászólni.*
- Mondanak is valami ocsmány környéket itt a városon belül. Csak futólag hallottam, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a pórnép megfelelő iránymutatás, és szigorú keretek nélkül csak pusztulásba taszítja önmagát saját ostobasága miatt.
* Alissäe számára ez pont az idomítatlan kutya esete, akit ha nem nevelnek rendesen vad lesz, és az állandó stresszhelyzet miatt boldogtalan, de ha megfelelően betanítják, akkor kiegyensúlyozott, és boldog lehet szolgálata közben.*
- Egyértelműen. A züllöttség pedig csak gyengeség. Hány nagy ember lehetett volna még nagyobb, ha nem ejti őket rabul egy kecsesen ringó csípő látványa, vagy nem isszák teljesen ködösre ragyogó elméjüket. Ennek ellenére nem vetem meg, hiszen tagadhatatlanul érdekesebbek ezek, mint minden más.
*Bár őt igazán rabul egyik sem ejtette, legalábbis egyelőre. Talán az aréna lesz az első ilyen szenvedélye.*
- Még új vagyok Artheniorban, nem tudok provokatív titkokat, amikkel üzletelhetnénk. Hacsak drága családomról szólóak érdekelnének, amiket már jól lehet te is hallhattál pár nagyszájú, unatkozó szolgálólány szájából.
*A szóbeszédek legnagyobb varázsa pedig az, hogy sosem lehet tudni mennyi igaz belőlük, illetve szabadon tovább költhetőek is. Utóbbit különösképpen élvezi Alissäe.*
- Kakasviadal?
*Kérdezi, kis híján nevetve.*
- Komolytalanul hangzik.
//Alissäe, Ambroggio//
- Á szóval ez amolyan...
*Ízlelgeti kicsit a kifejezést, mielőtt amaz elhagyná szép ajkait.*
- Örökletes státusz szimbólum. Na és mit érdemes tudni ezekről a thargokról? Már nem először említik meg nekem a déli népeket, de Lichanehben nyilván nem hallani róluk. Feltételezem ha ennyiszer szóbakerülnek, akkor érdemes jóban lenni velük.
*Meglepi, hogy Ambroggio a véleményét kérdezi, és tagadhatatlanul jól is esik neki, ennek jeleit viszont törekszik palástolni. Mivel az unalomba burkolózás már jól megy neki, ezért most is ezt a módszert választja.*
- Véleményemet valahova a kettő közé tenném. Nem vagyok az ellen, hogy valaki, aki meglátja a lehetőséget, él vele, és fáradtságon megküzd az elismerésért, az meg is kapja azt. Elvégre valahol atyáink atyjai is elindultak, és őket, illetve családjaikat nemessé kitartásuk, rátermettségük, körmönfontságuk, vagy más kiemelkedő képességeik tették.
*Ez akár meglepően nyitott, megértő gondolkodás lehet, ami talán az önző, és öntelt Alissäe egyébként nem sugallna. Ámbár itt még nem fejezte be, ezt egy újabb levegővétellel jelez beszélgetőpartnere felé.*
- Ugyanakkor tagadhatatlan a különbség aközött, aki nemesnek született, és azzá vált. Utóbbiak olyan, akár mondhatni bájosan esendőek.
*Kivételesen egy halovány mosoly is költözik arcára, amolyan huncut, élettel teli fajta, ami sejteti, hogy tud ő másmilyen is lenni. Ez viszont tünékeny csoda, és hamar tova is röppen, mint törékeny pillangó.*
- Nem tartom sokra a szegényeket.
*Jelenti ki, ezzel pedig szépen követve a vonalat, amit Ambroggio szabott a beszélgetésnek, és ami örömmel hajlandó is elfogadni.*
- Ez is csak az ostobaságukat bizonyítja. Semmi nem változott. Nyilván többnyire feltételezésekre támaszkodhatok, de amit látok, az igencsak beszédes. Azt látom, hogyha szebb jövőt akartak, akkor vagy nagyon ostobák voltak, vagy ez csak egy tetszetős eszme volt, ami mögé elrejthették valódi, önös érdekeiket, amiket talán maguknak sem szeretnének bevallani. Hiszen ki ne szeretné a pusztítást, egy kis hatalmat érezni a kezében? De hogy a lázadás sehová nem vezetett, csak még nagyobb nyomorhoz, ebben is biztos vagyok.
*Ugyanakkor kíváncsi a másik oldal véleményére is, és láthatóan türelmesen vár, hallgat, hogy Ambroggiois reflektálhasson rá, már amennyiben szeretne még bármit hozzászólni.*
- Mondanak is valami ocsmány környéket itt a városon belül. Csak futólag hallottam, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a pórnép megfelelő iránymutatás, és szigorú keretek nélkül csak pusztulásba taszítja önmagát saját ostobasága miatt.
* Alissäe számára ez pont az idomítatlan kutya esete, akit ha nem nevelnek rendesen vad lesz, és az állandó stresszhelyzet miatt boldogtalan, de ha megfelelően betanítják, akkor kiegyensúlyozott, és boldog lehet szolgálata közben.*
- Egyértelműen. A züllöttség pedig csak gyengeség. Hány nagy ember lehetett volna még nagyobb, ha nem ejti őket rabul egy kecsesen ringó csípő látványa, vagy nem isszák teljesen ködösre ragyogó elméjüket. Ennek ellenére nem vetem meg, hiszen tagadhatatlanul érdekesebbek ezek, mint minden más.
*Bár őt igazán rabul egyik sem ejtette, legalábbis egyelőre. Talán az aréna lesz az első ilyen szenvedélye.*
- Még új vagyok Artheniorban, nem tudok provokatív titkokat, amikkel üzletelhetnénk. Hacsak drága családomról szólóak érdekelnének, amiket már jól lehet te is hallhattál pár nagyszájú, unatkozó szolgálólány szájából.
*A szóbeszédek legnagyobb varázsa pedig az, hogy sosem lehet tudni mennyi igaz belőlük, illetve szabadon tovább költhetőek is. Utóbbit különösképpen élvezi Alissäe.*
- Kakasviadal?
*Kérdezi, kis híján nevetve.*
- Komolytalanul hangzik.
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-15 20:03:32
Üzenet elküldve: 2019-12-15 20:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A tartalom 16+//
* Tric csak áll, miután Svir felsegítette és élvezi a pillanatot, mikor a férfi végig simogatja testét a szemeivel is.
Meredező bimbókkal áll a dézsa közepén és bár a pillanat mindent megér, hisz ezért törte magát oly sokáig, elkezd fázni.
Mielőtt megszólalhatna, Svir a fejéhez kap és édes rohamban tűnik el pár percre, hisz, nincs törölköző, amit a lány meg is mosolyog.
Annyira kedves, hogy így körbe rajongja.
~ Megérte az a pár kellemetlen érzés, ami néha hatalmába kerített, a kételyem teljesen eloszlott.
Azt hiszem, Svir nagyon jó ember, előzékeny, nem lesz rossz sorom mellette.
Igyekszem megbecsülni és a kedvében járni, szeretném ha soha többé nem lenne egyedül.
Szeretném, ha nem látnám többé komornak, vagy rossz kedvűnek. ~
Ezen gondolatok járnak Tric fejében, miközben már mellei elé szorította össze kulcsolt karjait, tényleg fázni kezd és a bőrén is van némi látszata a hűvösebb levegőnek.
Svir hangját hallja a másik helységből.
~ Jövök már, jó is lenne, kezdek nagyon fázni. ~
Megpillantja végre a férfit és egy picit meglepődik, mikor a fehérneműk az asztalra kerülnek.
Csak egy pillantást vet rájuk, mert közben Svir segítőkészen, mint mindig, köré tekeri a törölközőt és segít kilépni a dézsából.
Szép szemeit ráemeli, miután már kint áll a padlóra helyezett víz felfogón.
Kedvesen, apró mosollyal az ajkán szól hozzá. *
- Édes vagy, hogy mindent megteszel értem!
nagyon fáztam már, pedig láttam nagyon igyekeztél.
Segítesz megtörölközni is?
* Miközben az utolsó mondatot kiejti, Svir felé nyújtja két karját és megpróbálja a férfi nyaka köré fonni, a törölközőbe tekert testét, a férfihoz nyomni.
A férfi érezheti mellei keménységét, teljes közelségben érezheti őt, ahogyan egész teste hozzá simul.
Apró csókot lehel Svir ajkára, ha a másik hagyja, de hisz miért is ne hagyná, az elmúlt pár óra hozadéka a tény, hogy elszállt minden kétely.
A csók után, még azért megfogalmaz egy mondatot, hisz Svir előélete is nagyon érdekli őt. *
- Te kis Casanova! * Húzza fel szép ívelt szemöldökét, miközben még mindig elvileg a férfi nyakában csimpaszkodik, a szép barna szempárt keresi és apró nevetés tör ki belőle. *
- Hány hölgy tette tiszteletét eme házban?
Egy nőnek is túl sok lenne ez a fehérnemű mennyiség.
Gondolom, nem vándorok voltak mint én, mert nekem csak egy van.
* Néz rá kérdőn és reméli, hogy neki állnak most már lassan a törölközésnek és közben, kap némi információt Svir életéről. *
//A házban//
//A tartalom 16+//
* Tric csak áll, miután Svir felsegítette és élvezi a pillanatot, mikor a férfi végig simogatja testét a szemeivel is.
Meredező bimbókkal áll a dézsa közepén és bár a pillanat mindent megér, hisz ezért törte magát oly sokáig, elkezd fázni.
Mielőtt megszólalhatna, Svir a fejéhez kap és édes rohamban tűnik el pár percre, hisz, nincs törölköző, amit a lány meg is mosolyog.
Annyira kedves, hogy így körbe rajongja.
~ Megérte az a pár kellemetlen érzés, ami néha hatalmába kerített, a kételyem teljesen eloszlott.
Azt hiszem, Svir nagyon jó ember, előzékeny, nem lesz rossz sorom mellette.
Igyekszem megbecsülni és a kedvében járni, szeretném ha soha többé nem lenne egyedül.
Szeretném, ha nem látnám többé komornak, vagy rossz kedvűnek. ~
Ezen gondolatok járnak Tric fejében, miközben már mellei elé szorította össze kulcsolt karjait, tényleg fázni kezd és a bőrén is van némi látszata a hűvösebb levegőnek.
Svir hangját hallja a másik helységből.
~ Jövök már, jó is lenne, kezdek nagyon fázni. ~
Megpillantja végre a férfit és egy picit meglepődik, mikor a fehérneműk az asztalra kerülnek.
Csak egy pillantást vet rájuk, mert közben Svir segítőkészen, mint mindig, köré tekeri a törölközőt és segít kilépni a dézsából.
Szép szemeit ráemeli, miután már kint áll a padlóra helyezett víz felfogón.
Kedvesen, apró mosollyal az ajkán szól hozzá. *
- Édes vagy, hogy mindent megteszel értem!
nagyon fáztam már, pedig láttam nagyon igyekeztél.
Segítesz megtörölközni is?
* Miközben az utolsó mondatot kiejti, Svir felé nyújtja két karját és megpróbálja a férfi nyaka köré fonni, a törölközőbe tekert testét, a férfihoz nyomni.
A férfi érezheti mellei keménységét, teljes közelségben érezheti őt, ahogyan egész teste hozzá simul.
Apró csókot lehel Svir ajkára, ha a másik hagyja, de hisz miért is ne hagyná, az elmúlt pár óra hozadéka a tény, hogy elszállt minden kétely.
A csók után, még azért megfogalmaz egy mondatot, hisz Svir előélete is nagyon érdekli őt. *
- Te kis Casanova! * Húzza fel szép ívelt szemöldökét, miközben még mindig elvileg a férfi nyakában csimpaszkodik, a szép barna szempárt keresi és apró nevetés tör ki belőle. *
- Hány hölgy tette tiszteletét eme házban?
Egy nőnek is túl sok lenne ez a fehérnemű mennyiség.
Gondolom, nem vándorok voltak mint én, mert nekem csak egy van.
* Néz rá kérdőn és reméli, hogy neki állnak most már lassan a törölközésnek és közben, kap némi információt Svir életéről. *
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-14 10:39:54
Üzenet elküldve: 2019-12-14 10:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Svir is nagyon élvezi a másik közelségét. Nem sieti el a következőket sem, mindenre hagy időt, alaposan megmossa és megsimogatja a lábakat is. Amikor Trictolla úgy érzi, hogy végeztek, akkor előbb Svir áll föl és csak aztán nyújtja a kezeit a nőnek. Segít neki felállni, aztán pedig hagy magának néhány pillanatnyi időt arra, hogy megnézze a patyolattiszta Trictollát. Remek látvány, meg kell hagyni. Ekkor kap a fejéhez! *
– Bizony ám! Csak én bolond nem készítettem ide a törülközőt! *szabadkozik magát korholva. Megvakarja a feje búbját a megoldáson gondolkozva. Nemsokára rájön a teljesen egyértelmű megoldásra. *
– Hozok a szekrényből. Addig meg ne fázz! * A nőre mosolyog, majd gyors léptekkel a hálószoba felé távozik. Ott a szekrényhez lép, amiből hamar két törülközőt is kerít. *
~ És bugyija sincsen! ~ *kap újra észbe. Rövid gondolkozás után kihúz egy fiókot, amivel eddig neki nem igazán szabadott, hogy dolga legyen. *
~ Csak nem jönnek vissza értük pont most. ~
* A törülközők mellé sietve néhány garnitúra fehérneműt vesz elő, a ház korábbi lakónőinek hagyatékát. Visszaindul Trictollához. *
~Szépen vagyunk, Svir. ~
– Jövök már! * kiabálja az előszobából. A konyhába legalább olyan gyors léptekkel tér vissza, mint amilyenekkel távozott. A színes alsóruhákból álló halmocskát az asztal közepére ejti, majd tovább megy a dézsához a törülközőkkel. Az egyiket a földre teríti, az óriási másikat pedig Trictolla köré kanyarítja. *
– Gyere, szállj csak ki. *mondja a nőnek. Ha kell, a padlóra lépésnél is segít, nem szeretne elesést látni. Ezután természetesen a törülközésből is kiveszi a részét. *
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Svir is nagyon élvezi a másik közelségét. Nem sieti el a következőket sem, mindenre hagy időt, alaposan megmossa és megsimogatja a lábakat is. Amikor Trictolla úgy érzi, hogy végeztek, akkor előbb Svir áll föl és csak aztán nyújtja a kezeit a nőnek. Segít neki felállni, aztán pedig hagy magának néhány pillanatnyi időt arra, hogy megnézze a patyolattiszta Trictollát. Remek látvány, meg kell hagyni. Ekkor kap a fejéhez! *
– Bizony ám! Csak én bolond nem készítettem ide a törülközőt! *szabadkozik magát korholva. Megvakarja a feje búbját a megoldáson gondolkozva. Nemsokára rájön a teljesen egyértelmű megoldásra. *
– Hozok a szekrényből. Addig meg ne fázz! * A nőre mosolyog, majd gyors léptekkel a hálószoba felé távozik. Ott a szekrényhez lép, amiből hamar két törülközőt is kerít. *
~ És bugyija sincsen! ~ *kap újra észbe. Rövid gondolkozás után kihúz egy fiókot, amivel eddig neki nem igazán szabadott, hogy dolga legyen. *
~ Csak nem jönnek vissza értük pont most. ~
* A törülközők mellé sietve néhány garnitúra fehérneműt vesz elő, a ház korábbi lakónőinek hagyatékát. Visszaindul Trictollához. *
~Szépen vagyunk, Svir. ~
– Jövök már! * kiabálja az előszobából. A konyhába legalább olyan gyors léptekkel tér vissza, mint amilyenekkel távozott. A színes alsóruhákból álló halmocskát az asztal közepére ejti, majd tovább megy a dézsához a törülközőkkel. Az egyiket a földre teríti, az óriási másikat pedig Trictolla köré kanyarítja. *
– Gyere, szállj csak ki. *mondja a nőnek. Ha kell, a padlóra lépésnél is segít, nem szeretne elesést látni. Ezután természetesen a törülközésből is kiveszi a részét. *
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-12 14:24:19
Üzenet elküldve: 2019-12-12 14:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A tartalom 16+//
* Svir végre betört, meg adta magát a lánynak.
A sok próbálkozás nem volt hiába való.
Mosdás közben, még mindig azt érzi, hogy a férfi túl udvarias, pedig ő mindent megtett azért, hogy Svir szabadon átléphesse a határokat, levetkőzheti minden gátlását, de mint mindig most is úriemberként viselkedik.
Tric vissza csókol, egy pillanatra el is időzik Svir ajkán.
Minden érintést, mozdulatot kiélvez amennyire csak lehet.
Nagyon kívánja már, de éhes is, lassan ki kellene mászni a dézsából és későbbre halasztani a további incselkedést, kényeztetést.
Neki, most jutott némi kóstoló, de úgy véli, illik viszonozni, csak kicsit később.
Svir, mikor a lábáért nyúl, kissé rá is segít, hogy könnyebb legyen a mosdás, majd mikor már túl vannak az egészen és Tric úgy gondolja, tiszta mint a fehér lepedő, mindkét kezét nyújtja a férfi felé mosolyogva, hogy segítsen felállni. *
- Úgy érzem Uram, hogy kész vagyok, nagyon tiszta lettem.
* Mosolyog kacéran.*
- Jöhet a szárazra törlés.
* Majd két kezét, miután remélhetőleg Svir felsegítette, szét tárja mint egy angyal és várja a száraz alkalmatosságot, melyben a férfi, reméli ugyanúgy kiveszi a részét, mint a fürdetésből. *
//A házban//
//A tartalom 16+//
* Svir végre betört, meg adta magát a lánynak.
A sok próbálkozás nem volt hiába való.
Mosdás közben, még mindig azt érzi, hogy a férfi túl udvarias, pedig ő mindent megtett azért, hogy Svir szabadon átléphesse a határokat, levetkőzheti minden gátlását, de mint mindig most is úriemberként viselkedik.
Tric vissza csókol, egy pillanatra el is időzik Svir ajkán.
Minden érintést, mozdulatot kiélvez amennyire csak lehet.
Nagyon kívánja már, de éhes is, lassan ki kellene mászni a dézsából és későbbre halasztani a további incselkedést, kényeztetést.
Neki, most jutott némi kóstoló, de úgy véli, illik viszonozni, csak kicsit később.
Svir, mikor a lábáért nyúl, kissé rá is segít, hogy könnyebb legyen a mosdás, majd mikor már túl vannak az egészen és Tric úgy gondolja, tiszta mint a fehér lepedő, mindkét kezét nyújtja a férfi felé mosolyogva, hogy segítsen felállni. *
- Úgy érzem Uram, hogy kész vagyok, nagyon tiszta lettem.
* Mosolyog kacéran.*
- Jöhet a szárazra törlés.
* Majd két kezét, miután remélhetőleg Svir felsegítette, szét tárja mint egy angyal és várja a száraz alkalmatosságot, melyben a férfi, reméli ugyanúgy kiveszi a részét, mint a fürdetésből. *
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-11 18:19:06
Üzenet elküldve: 2019-12-11 18:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Svir igazán nem szeretne túl tolakodó lenni, ezért nem próbál meg mindent rögtön megtenni a nővel, ami csak a fejében megfogan. No meg, valóban szereti a másik vezetésére bízni magát, izgalmasnak találja úgy. Hagyja, hogy Trictolla megfogja mindkét kezét és magához húzza őket. Ugyan feltűrte az ingét a fürdetéshez, de így sem marad szárazon, ezt viszont most nem bánja. A dézsa mellé térdel, hogy jobban hozzáférjen a nőhöz. Az apró csókokat szívesen veszi, egy idő után pedig egy rendes csókkal is megpróbálja viszonozni a nő kedvességét. Kezei közben Trictolla nyakától a nő kebleiig vándorolnak. Ott eljátszik velük egy ideig.*
– Nagyon ügyes vagy. *súgja Trictollának a csók után, miközben egyik kezével lejjebb nyúl. Érti a célzást, keze játékával megpróbál lent is, fent is örömet okozni neki. Abba sem hagyja addig, amíg úgy nem érzi, hogy eleget kényeztette Trictollát. Végül elhúzza a kezeit, de csak azért, hogy átrendezze a felállást. Úgy helyezkedik, hogy szemben legyen a nővel. Ha szabad, akkor ezúttal Trictolla egyik lábát fogja a kezébe, hogy finom mozdulatokkal azt is megmossa.*
//A házban//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Svir igazán nem szeretne túl tolakodó lenni, ezért nem próbál meg mindent rögtön megtenni a nővel, ami csak a fejében megfogan. No meg, valóban szereti a másik vezetésére bízni magát, izgalmasnak találja úgy. Hagyja, hogy Trictolla megfogja mindkét kezét és magához húzza őket. Ugyan feltűrte az ingét a fürdetéshez, de így sem marad szárazon, ezt viszont most nem bánja. A dézsa mellé térdel, hogy jobban hozzáférjen a nőhöz. Az apró csókokat szívesen veszi, egy idő után pedig egy rendes csókkal is megpróbálja viszonozni a nő kedvességét. Kezei közben Trictolla nyakától a nő kebleiig vándorolnak. Ott eljátszik velük egy ideig.*
– Nagyon ügyes vagy. *súgja Trictollának a csók után, miközben egyik kezével lejjebb nyúl. Érti a célzást, keze játékával megpróbál lent is, fent is örömet okozni neki. Abba sem hagyja addig, amíg úgy nem érzi, hogy eleget kényeztette Trictollát. Végül elhúzza a kezeit, de csak azért, hogy átrendezze a felállást. Úgy helyezkedik, hogy szemben legyen a nővel. Ha szabad, akkor ezúttal Trictolla egyik lábát fogja a kezébe, hogy finom mozdulatokkal azt is megmossa.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-10 20:42:05
Üzenet elküldve: 2019-12-10 20:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Az egyelőre nem derül ki az Intéző számára, hogy a lány mi miatt lelkesedik annyira az aréna iránt. Talán csak az izgalom vonzza, talán a vér, a végsőkig engedett viadal. A lázadás nyomait viselő épületben nyomát se látta rajta megrendültségnek. Kitekert, torz különcségben feszítő kis lélek e fiatal leányé. Mindenesetre a kíváncsi izgatottságot nem is próbálja tagadni, ez nyilvánvaló.
A különleges íriszek színéhez fűzött kérdésre csak elmosolyodik.*
- Nem, nem hinném, hogy betegség miatt sárga *mondja.* - Úgy hallottam a hírneves Tharg hadúrnak is ilyen árnyalatú szeme volt. *Ambroggio szeret hozzátenni a mondandójához apró érdekességeket. Ezzel is csak jobban megtámogatja a jól tájékozottság imázsát.*
- Igaz *bólint. A nemesség ma már egészen mást jelent, mint korábban.* - Ön mit gondol erről, kisasszony? Nemessé emelhet valakit pusztán a vagyon? Vagy érdemesíthet címre csupán a születés joga valakit, aki személyében nem mutat méltóságot? És a lázongás? *sóhajt ahogy tekintete körbejárja a még mindig a gyalázatot nyögő negyed látképét* - Igazolhat bármi ilyesmit? Volt egyáltalán értelme? Változott bármi is az esztelen pusztítást leszámítva? Amott a Szegénynegyed épp ugyanolyan, mint annakelőtte. A koldusok ugyanúgy nyújtják a tenyerüket a kapualjakból a tehetősebbek felé. Ironikus, nem gondolja?
*Egy időben mintha elindult volna valami polgárosodás-féle a környéken, de valahogy elakadt az ismeretlen határán. Az évtizedek, évszázadok alatt megkövült normákon nem olyan könnyű átlépni. A lehetőségek inkább csak elvben kecsegtetnek. A seb pedig túl nagy és túl mélynek tűnik a városon, hogy gyógyulni kezdjen. Egyelőre inkább fekélyesedik, mint gyógyul, de talán csak idő kell. Több idő.*
- Züllöttségnek tartja? *sandít oldalra halvány, érdeklődő mosolygással a bordélyokra tett megjegyzés után. Valószínűleg kevesen kérdőjeleznék meg ezt a jelzőt az ital, a bódító füst, a szerencsejáték és a ledérség élvezetére emelt szentélyekre vonatkoztatva, de azért érdekli, hogy a lány hogy viszonyul az eme élvezeteknek hódolókhoz.*
- Provokatív titkokat? *kérdez vissza. Erre már a ravaszdi rókatekintet is érdeklődőn villan.* - Mint például? *kérdi, mintha máris valamiféle alkut ajánlana, valamit valamiért alapon.
Mikor a Wegtoreni Kalmár pincearénájára terelődik a szó, csak megrázza a fejét.*
- Nem konkurenciája egyik a másiknak. Egy ilyen egészen más közeg. A vér és a veríték aromája sokkal közelebb hozza az élményt. Kevésbé magasztos, de sokkal hmm... elemibb, nyersebb. Úgy sejtem, a Báró itt inkább ökölharcot rendez majd. Esetleg kutya- vagy kakasviadalokat.
//Alissäe, Ambroggio//
*Az egyelőre nem derül ki az Intéző számára, hogy a lány mi miatt lelkesedik annyira az aréna iránt. Talán csak az izgalom vonzza, talán a vér, a végsőkig engedett viadal. A lázadás nyomait viselő épületben nyomát se látta rajta megrendültségnek. Kitekert, torz különcségben feszítő kis lélek e fiatal leányé. Mindenesetre a kíváncsi izgatottságot nem is próbálja tagadni, ez nyilvánvaló.
A különleges íriszek színéhez fűzött kérdésre csak elmosolyodik.*
- Nem, nem hinném, hogy betegség miatt sárga *mondja.* - Úgy hallottam a hírneves Tharg hadúrnak is ilyen árnyalatú szeme volt. *Ambroggio szeret hozzátenni a mondandójához apró érdekességeket. Ezzel is csak jobban megtámogatja a jól tájékozottság imázsát.*
- Igaz *bólint. A nemesség ma már egészen mást jelent, mint korábban.* - Ön mit gondol erről, kisasszony? Nemessé emelhet valakit pusztán a vagyon? Vagy érdemesíthet címre csupán a születés joga valakit, aki személyében nem mutat méltóságot? És a lázongás? *sóhajt ahogy tekintete körbejárja a még mindig a gyalázatot nyögő negyed látképét* - Igazolhat bármi ilyesmit? Volt egyáltalán értelme? Változott bármi is az esztelen pusztítást leszámítva? Amott a Szegénynegyed épp ugyanolyan, mint annakelőtte. A koldusok ugyanúgy nyújtják a tenyerüket a kapualjakból a tehetősebbek felé. Ironikus, nem gondolja?
*Egy időben mintha elindult volna valami polgárosodás-féle a környéken, de valahogy elakadt az ismeretlen határán. Az évtizedek, évszázadok alatt megkövült normákon nem olyan könnyű átlépni. A lehetőségek inkább csak elvben kecsegtetnek. A seb pedig túl nagy és túl mélynek tűnik a városon, hogy gyógyulni kezdjen. Egyelőre inkább fekélyesedik, mint gyógyul, de talán csak idő kell. Több idő.*
- Züllöttségnek tartja? *sandít oldalra halvány, érdeklődő mosolygással a bordélyokra tett megjegyzés után. Valószínűleg kevesen kérdőjeleznék meg ezt a jelzőt az ital, a bódító füst, a szerencsejáték és a ledérség élvezetére emelt szentélyekre vonatkoztatva, de azért érdekli, hogy a lány hogy viszonyul az eme élvezeteknek hódolókhoz.*
- Provokatív titkokat? *kérdez vissza. Erre már a ravaszdi rókatekintet is érdeklődőn villan.* - Mint például? *kérdi, mintha máris valamiféle alkut ajánlana, valamit valamiért alapon.
Mikor a Wegtoreni Kalmár pincearénájára terelődik a szó, csak megrázza a fejét.*
- Nem konkurenciája egyik a másiknak. Egy ilyen egészen más közeg. A vér és a veríték aromája sokkal közelebb hozza az élményt. Kevésbé magasztos, de sokkal hmm... elemibb, nyersebb. Úgy sejtem, a Báró itt inkább ökölharcot rendez majd. Esetleg kutya- vagy kakasviadalokat.
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-09 14:52:44
Üzenet elküldve: 2019-12-09 14:52:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
//A tartalom 16+//
* A csók után, Trictollával madarat lehet fogatni, hisz a soros visszautasítások már majdnem teljesen elvették a kedvét a férfitól, de örül, hogy ennyire kitartó volt és a belső vívódások meghozták az eredményt.
Svir még mindig nem elég kezdeményező, mindenre visszaigazolást vár, lehet, hogy ez nem is baj, a lány szeret kezdeményezni és vezetni, viszont ha kell, akkor át adja a lehetőséget a férfinemnek.
Tudja, hogy a férfiúi büszkeségnél nincs rosszabb és nem szabhat gátat neki.
Mivel a kéz mely testét simogatja azt érzi bizonytalan és nem tudja merre vándorolhat, így kénytelen utat mutatni neki.
Úgy dönt, nem is fecsérli az időt szavakkal, a tettek mezejére lép.
Tudja, hogy a férfi már követni fogja, hisz visszajelzései, egyáltalán nem megtévesztőek.
Egyértelmű, hogy mindketten ugyanazt akarják.
Egymást.
Vissza fordultával, a hab lekerül a hajáról, tiszta meleg víz csorog végig felső testén és arcán.
Úgy helyezkedik, hogy Svir közvetlen a háta mögött legyen.
Behunyja szemét, majd a feje felett két kezével a férfi két keze felé nyúl.
Most már biztos lehet abban, hogy az elutasítás szóba sem jöhet.
Megfogja mindkét kezét és lassan, ha kell, akkor Svir feláll a székről, hogy jobban elérje, elkezdi vezetni.
Ha netán közel kerül a férfi arca hozzá, akkor még oda is simul, hogy bőrük össze érjen, érezze az illatát.
Közben apró csókokat lehel rá.
S ha nem lesz ellenállás, akkor minden úgy történik, ahogyan Tric pajzán gondolataiban eltervezte.
A férfi kezei, most már Tric melleit kényeztetik, majd komótosan, míg az egyik ott nyugszik, a másikat a lány, tovább vezeti hasa környékére.
Itt még nem áll meg, kicsit noszogatja, hogy nyugodtan menjen még lejjebb és hagyja, hogy ő magától barangolja be a környékét, ha szeretné, miközben remélhetőleg kiélveznek minden percet.
Rá segít a történésekre azzal, hogy felhúzott térdeit, enyhén szét nyitja, így szabad az út, hisz semmi nem maradhat piszkos. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.09 14:55:12
//A házban//
//A tartalom 16+//
* A csók után, Trictollával madarat lehet fogatni, hisz a soros visszautasítások már majdnem teljesen elvették a kedvét a férfitól, de örül, hogy ennyire kitartó volt és a belső vívódások meghozták az eredményt.
Svir még mindig nem elég kezdeményező, mindenre visszaigazolást vár, lehet, hogy ez nem is baj, a lány szeret kezdeményezni és vezetni, viszont ha kell, akkor át adja a lehetőséget a férfinemnek.
Tudja, hogy a férfiúi büszkeségnél nincs rosszabb és nem szabhat gátat neki.
Mivel a kéz mely testét simogatja azt érzi bizonytalan és nem tudja merre vándorolhat, így kénytelen utat mutatni neki.
Úgy dönt, nem is fecsérli az időt szavakkal, a tettek mezejére lép.
Tudja, hogy a férfi már követni fogja, hisz visszajelzései, egyáltalán nem megtévesztőek.
Egyértelmű, hogy mindketten ugyanazt akarják.
Egymást.
Vissza fordultával, a hab lekerül a hajáról, tiszta meleg víz csorog végig felső testén és arcán.
Úgy helyezkedik, hogy Svir közvetlen a háta mögött legyen.
Behunyja szemét, majd a feje felett két kezével a férfi két keze felé nyúl.
Most már biztos lehet abban, hogy az elutasítás szóba sem jöhet.
Megfogja mindkét kezét és lassan, ha kell, akkor Svir feláll a székről, hogy jobban elérje, elkezdi vezetni.
Ha netán közel kerül a férfi arca hozzá, akkor még oda is simul, hogy bőrük össze érjen, érezze az illatát.
Közben apró csókokat lehel rá.
S ha nem lesz ellenállás, akkor minden úgy történik, ahogyan Tric pajzán gondolataiban eltervezte.
A férfi kezei, most már Tric melleit kényeztetik, majd komótosan, míg az egyik ott nyugszik, a másikat a lány, tovább vezeti hasa környékére.
Itt még nem áll meg, kicsit noszogatja, hogy nyugodtan menjen még lejjebb és hagyja, hogy ő magától barangolja be a környékét, ha szeretné, miközben remélhetőleg kiélveznek minden percet.
Rá segít a történésekre azzal, hogy felhúzott térdeit, enyhén szét nyitja, így szabad az út, hisz semmi nem maradhat piszkos. *
A hozzászólás írója (Trictolla Esissaira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.09 14:55:12
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-08 23:38:44
Üzenet elküldve: 2019-12-08 23:38:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Mi tagadás, sikerült feloldódnia. Már mindkettőjük számára nyilvánvaló lehet, hogy a kapcsolatukból több lesz, mint munkaügy, így Svir sem húzódik vagy óvatoskodik annyit. Elmosolyodik, mikor Trictolla belátja a tévedését a dézsával kapcsolatban. *
– Vagy ha mégis beleszuszakolnánk magunkat, akkor várhatnánk a kertész úrra, hogy kiszedjen minket belőle. *toldja meg a tréfát. Ezután átvillan az agyán a gondolat, hogy talán illetlen dolog ezt csinálniuk, amíg más is tartózkodik a birtokon, de egyelőre bízik abban, hogy Isqeha hagy nekik elég időt a fürdésre. Trictolla csók utáni ajánlata tetszik neki, rögtön rábólint. *
– Remek ötlet, legyen így. *mondja, miközben a nő szemébe néz, majd rámosolyog. Jó kedvében még az ezt követő összehabozást is tűri, igaz, a csóknál rögtön vissza is ad belőle valamennyit. *
– Ahogy óhajtod. *válaszolja miközben újra megtörli az arcát. A kancsóért nyúl, hogy a benne maradt vízzel kiöblítse a vizet Trictolla hajából. Egyik kezével a vizet önti a kancsóból, a másikkal a hajnál babrál. Ezután a szappannal csinál habot a kezére. *
– Mutasd, hol kezdjük. *kéri Trictollát. Bőven vannak elképzelései a legjobb helyekről, de szeretne biztos lenni abban, hogy hol szeretné a másik.*
//A házban//
*Mi tagadás, sikerült feloldódnia. Már mindkettőjük számára nyilvánvaló lehet, hogy a kapcsolatukból több lesz, mint munkaügy, így Svir sem húzódik vagy óvatoskodik annyit. Elmosolyodik, mikor Trictolla belátja a tévedését a dézsával kapcsolatban. *
– Vagy ha mégis beleszuszakolnánk magunkat, akkor várhatnánk a kertész úrra, hogy kiszedjen minket belőle. *toldja meg a tréfát. Ezután átvillan az agyán a gondolat, hogy talán illetlen dolog ezt csinálniuk, amíg más is tartózkodik a birtokon, de egyelőre bízik abban, hogy Isqeha hagy nekik elég időt a fürdésre. Trictolla csók utáni ajánlata tetszik neki, rögtön rábólint. *
– Remek ötlet, legyen így. *mondja, miközben a nő szemébe néz, majd rámosolyog. Jó kedvében még az ezt követő összehabozást is tűri, igaz, a csóknál rögtön vissza is ad belőle valamennyit. *
– Ahogy óhajtod. *válaszolja miközben újra megtörli az arcát. A kancsóért nyúl, hogy a benne maradt vízzel kiöblítse a vizet Trictolla hajából. Egyik kezével a vizet önti a kancsóból, a másikkal a hajnál babrál. Ezután a szappannal csinál habot a kezére. *
– Mutasd, hol kezdjük. *kéri Trictollát. Bőven vannak elképzelései a legjobb helyekről, de szeretne biztos lenni abban, hogy hol szeretné a másik.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-08 18:42:28
Üzenet elküldve: 2019-12-08 18:42:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
*Alissäe látványosan elhúzza a száját Ambroggio bölcseletét hallva, de a fintoron kívül mást nem fűz hozzá, mert meggyőződése, hogy a közhely minőségével a férfi is teljesen tisztában van.*
- Alig várom. Lihanechben nem volt aréna, pedig micsoda lehetőség.
*Izgatottan tapsikol is, hiszen mindenképpen megnézne egy viadalt, amit csak elképzelni tud, mert számtalan leélt éve ellenére csak pár kósza elmesélést hallott az arénákról. Többnyire akkor sem avatták bele részletekbe, elvégre egy finom nemes kisasszony előtt nem illik ilyenről beszélni.*
- Remélem is, hogy nem marad távol. Olyan sokan éltetik a képességei miatt, és én magam is látok benne valamit, de jó lenne ezt ténylegesen megvalósulni látni.
*Bízik benne, hogy nem csalódással végződne a dolog. Általában ritkán okoznak neki csalódást, mert igen kevesekben lát tényleges potenciált úgy nagyjából bármi értékelhetőre.*
- Sárga íriszek?
*Csak erre a külső jegyre figyel fel, egyébként jobban leköti őt a készülő aréna egyelőre nem túl izgalmas állása.*
- Ez különlegesnek hangzik. De akkor nem betegség miatt sárga, ugye?
*Látott már olyat, és az nem volt túl vonzó, ellenben a napsárga íriszek már inkább azok lehetnek. Persze Alissäet nem is annyira a külső érdekli, mint a már említett céltudatos, határozott jellem, és nyilvánvalóan a tetemes vagyon.*
- Ó, manapság már mindenkiből lehet nemes.
*Igaz annak születni lényegesen egyszerűbb, Alissäe viszont komoly különbséget lát felkapaszkodott vagyonosok, és eredendően kékvérűek között.*
- Az ilyen újgazdagokban mindig van valami egyszerűség.
*Mondja ki végül véleményét, mert eddig sem fogta vissza magát, ezek után sem tervez így tenni.*
- Gondolom igen. Úgy tudom kifejezetten a züllött nemesek fogára való szervezetek is vannak, mármint, amolyan igényesebb fajták.
*Természetesen ezekért sem rajong, főleg azért nem, mert úgy egyébként nem talál semmi érdekeset a szexualitásban. Nem kizárt, hogy ez idővel változni fog, és csupán korából fakad érdektelensége, egyelőre viszont nincs így, és feltehetően őt is jobban érdekelné az, hogy kiről mifélét tudhat meg egy ilyen helyen.*
- Akad valami ilyesmi a környéken? Imádok provokatív titkokat megtudni másokról.
*Világoszöld íriszei újra játékosan, és izgatottan felragyognak, ez a fény viszont hamar kihuny, ahogy arcára meglepettség költözik.*
- Pincearéna? De minek az, ha lesz egy sokkal impozánsabb?
*Pillant hátra arrafelé, amerre elhagyták az éppen épülőt.*
- Mindegy, ezt jó tudni. Lehet egyszer elnézek oda, még mielőtt megnyit a másik.
//Alissäe, Ambroggio//
*Alissäe látványosan elhúzza a száját Ambroggio bölcseletét hallva, de a fintoron kívül mást nem fűz hozzá, mert meggyőződése, hogy a közhely minőségével a férfi is teljesen tisztában van.*
- Alig várom. Lihanechben nem volt aréna, pedig micsoda lehetőség.
*Izgatottan tapsikol is, hiszen mindenképpen megnézne egy viadalt, amit csak elképzelni tud, mert számtalan leélt éve ellenére csak pár kósza elmesélést hallott az arénákról. Többnyire akkor sem avatták bele részletekbe, elvégre egy finom nemes kisasszony előtt nem illik ilyenről beszélni.*
- Remélem is, hogy nem marad távol. Olyan sokan éltetik a képességei miatt, és én magam is látok benne valamit, de jó lenne ezt ténylegesen megvalósulni látni.
*Bízik benne, hogy nem csalódással végződne a dolog. Általában ritkán okoznak neki csalódást, mert igen kevesekben lát tényleges potenciált úgy nagyjából bármi értékelhetőre.*
- Sárga íriszek?
*Csak erre a külső jegyre figyel fel, egyébként jobban leköti őt a készülő aréna egyelőre nem túl izgalmas állása.*
- Ez különlegesnek hangzik. De akkor nem betegség miatt sárga, ugye?
*Látott már olyat, és az nem volt túl vonzó, ellenben a napsárga íriszek már inkább azok lehetnek. Persze Alissäet nem is annyira a külső érdekli, mint a már említett céltudatos, határozott jellem, és nyilvánvalóan a tetemes vagyon.*
- Ó, manapság már mindenkiből lehet nemes.
*Igaz annak születni lényegesen egyszerűbb, Alissäe viszont komoly különbséget lát felkapaszkodott vagyonosok, és eredendően kékvérűek között.*
- Az ilyen újgazdagokban mindig van valami egyszerűség.
*Mondja ki végül véleményét, mert eddig sem fogta vissza magát, ezek után sem tervez így tenni.*
- Gondolom igen. Úgy tudom kifejezetten a züllött nemesek fogára való szervezetek is vannak, mármint, amolyan igényesebb fajták.
*Természetesen ezekért sem rajong, főleg azért nem, mert úgy egyébként nem talál semmi érdekeset a szexualitásban. Nem kizárt, hogy ez idővel változni fog, és csupán korából fakad érdektelensége, egyelőre viszont nincs így, és feltehetően őt is jobban érdekelné az, hogy kiről mifélét tudhat meg egy ilyen helyen.*
- Akad valami ilyesmi a környéken? Imádok provokatív titkokat megtudni másokról.
*Világoszöld íriszei újra játékosan, és izgatottan felragyognak, ez a fény viszont hamar kihuny, ahogy arcára meglepettség költözik.*
- Pincearéna? De minek az, ha lesz egy sokkal impozánsabb?
*Pillant hátra arrafelé, amerre elhagyták az éppen épülőt.*
- Mindegy, ezt jó tudni. Lehet egyszer elnézek oda, még mielőtt megnyit a másik.
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:18:54
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Nem hitte, hogy Svir ilyen jól reagál az érintésére, most boldog, lassan, de biztosan célba érnek.
Élvezi a hajmosás minden percét, a férfi végre kicsit elengedi magát és simogatja, ami melegséggel és kellemes bizsergéssel tölti el.
Mikor a dézsa kerül szóba, ő balga nem is gondolta át, hisz a mérete tényleg nem két ember befogadására készült.
Annyira akarja már a férfit, hogy ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. *
- Ne haragudj! Nem is gondoltam végig, mit is kérek tőled. Tényleg nem férnénk el ketten.
* Hangosan felkuncog.
Érzelmei egyre erősebbek és elég nehéz vissza fognia magát, hogy most azonnal oda adja neki magát, főleg miután Svir még a kezét is megcsókolja.
~ Puha az ajka, biztosan nagyon jól csókol, bele sem merek gondolni, mire képes az ágyban. ~
Pajzán gondolatai támadnak tüstént. *
- Nagyon jól hangzik, amit mondasz! Mit szólnál hozzá, ha jól megfürdetnél, majd főznék valami finomat és nem én vetkőznék le, hanem te hámoznál ki a ruhákból és utána jöhet az ágy.
* Oldalt a férfira tekint, a haja még habos de ez cseppet sem zavarja, szeretné a férfit látni, újra a szép barna szempárba tekinteni, így fél oldalvást fordul.
Szabad kezét, melyet a férfi nem fog, hajába túrja és húz le róla egy kis habot, majd pajkosan a férfi arcára keni és kissé felemelkedve a vízből, az arcára nyom egy érzéki csókot, reméli a férfi nem áll ellen. *
- Mossuk le gyorsan a hajam és mosdass meg lejjebb is, hisz nem maradhatok sehol koszos.
* Kacsint a férfira. *
//A házban//
* Nem hitte, hogy Svir ilyen jól reagál az érintésére, most boldog, lassan, de biztosan célba érnek.
Élvezi a hajmosás minden percét, a férfi végre kicsit elengedi magát és simogatja, ami melegséggel és kellemes bizsergéssel tölti el.
Mikor a dézsa kerül szóba, ő balga nem is gondolta át, hisz a mérete tényleg nem két ember befogadására készült.
Annyira akarja már a férfit, hogy ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. *
- Ne haragudj! Nem is gondoltam végig, mit is kérek tőled. Tényleg nem férnénk el ketten.
* Hangosan felkuncog.
Érzelmei egyre erősebbek és elég nehéz vissza fognia magát, hogy most azonnal oda adja neki magát, főleg miután Svir még a kezét is megcsókolja.
~ Puha az ajka, biztosan nagyon jól csókol, bele sem merek gondolni, mire képes az ágyban. ~
Pajzán gondolatai támadnak tüstént. *
- Nagyon jól hangzik, amit mondasz! Mit szólnál hozzá, ha jól megfürdetnél, majd főznék valami finomat és nem én vetkőznék le, hanem te hámoznál ki a ruhákból és utána jöhet az ágy.
* Oldalt a férfira tekint, a haja még habos de ez cseppet sem zavarja, szeretné a férfit látni, újra a szép barna szempárba tekinteni, így fél oldalvást fordul.
Szabad kezét, melyet a férfi nem fog, hajába túrja és húz le róla egy kis habot, majd pajkosan a férfi arcára keni és kissé felemelkedve a vízből, az arcára nyom egy érzéki csókot, reméli a férfi nem áll ellen. *
- Mossuk le gyorsan a hajam és mosdass meg lejjebb is, hisz nem maradhatok sehol koszos.
* Kacsint a férfira. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 749-768