// Myryan Arlyan //
*Kissé szélesebb mosollyal veszi az érdeklődő pillantásokat, mint az általános arckifejezése. Próbál bizalmat keltő tekintetet felvenni, hogy megnyugtassa, nem kell mitől tartania (feltéve, ha egyáltalán tart valamitől).*
-A közelmúltban nem beszéltek velem ilyen módon, eléggé elutasítanak, származásom miatt de nem is hibáztatom őket. A meséknek teljes mértékben eleget téve, az orkok dühös és kegyetlen nép, ezt nem vitatom, viszont nem feltétlenül kell mindegyiknek ilyennek lennie. A bocsánatkérésre pedig az ég világon semmi szükség. Aki általában lát orkot, nem sokáig van szerencséje élni utána. *Felnevet, saját kis viccén, majd megemeli karját, és int a fogadósnak, hogy jöjjön közelebb.* Ha jól látom nem iszik semmit a reggelije mellé. Kérem engedje meg, hogy meghívjam egy finom teára.
*Még mindig szüntelenül mosolyog a nőstényre, miközben megérkezik a fogadós is.*
-Megtenné kérem, hogy hoz nekem és a kisasszonynak, egy-egy teát kérnék szépen, ha megtenné! Majd távozásnál fizetnék.
-Természetes.
*Hallatszik a válasz és ismét eltűnik az öreg a pult mögött.*
-Jómagam, egy kisebb ork faluból jöttem, biztosra veszem, hogy nem hallott még róla. Valahol a Hyjal hegység vonulatain fekszik. Mint sámán, éltem ott és 'dolgoztam' ha szabad így fogalmaznom e téren. Nem nekem való volt az a hely, többek között azért, mert orkokhoz híven az ököl törvény volt életben. Bár én nagy tiszteletnek örvendtem, révén, hogy sámán vagyok, illetve voltam, engem békén hagytak de attól még sok volt a kizsákmányolás. Talán Magácska nem is tudja, mi is az az ököl törvény. Ha jól tudom az orkokon kivül nem igen használják más népek. Na mindegy, nem is kell. Rossz szokás.
*Idő közben megérkezik a tea is. A fogadós nagy gonddal helyezi el mindkettejük előtt, ahogy kell, Toragg persze illedelmesen megköszöni és óvatosan, hogy véletlenül se lötyögtesse ki, fújni kezdi azt.*
A hozzászólás írója (Toragg Trognoul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.09 22:32:22