//Vadameera, Iluse, Wildont//
*Kecsesen int a hímnek, tartózkodón félredönti a fejét.*
- Kedves tőled. Én csak egy pohár vizet kérek. - *Azzal előrébb tolja a megürült poharat az asztallapon, ujjai közül. Amúgy sem igazán szokott alkoholt, vagy ilyesmit inni, abban meg teljesen biztos, hogy az ilyen koszlott, tömött, büdös fogadókban a bort, a sört vizezik, a tömény avas gyümölcsből, olcsó szeszből, és ki tudja milyen anyagokból van, amihez jó érzésű embernek nincs igazán gyomra, csak a városi, izzadt, zajos csőcseléknek mindegy, milyen moslékot tesznek épp elé a vályuba.*
- Nem, kedvesem, semmi rosszat sem tettek. - *Mosolyodik el ismét, de arckifejezése ellenére szemében nyoma sincs vidámságnak vagy jókedvnek. Felváltva néz Iluse-re és a hímre az asztalnál.* - A családom egy része messze élt innen, nagyon is messze. Hogy a te kérdésedre is válaszoljak, kedves Viharárny, én a Ranakhaarok legvénebbje vagyok immár.
*Ha a jelenlévők a mindenkori norma szerint rendes sötételf neveltetésben részesültek, tudhatják, hogy ez a család Piritianes katonaállamában székel, igen tekintélyes múltra tekinthet vissza, és igen nagy vagyonnal rendelkezik. Hogy a vén csont konkrétan mit csinál és miért, ilyen távol a családi fészektől, egyelőre rejtély. A keresztnevét szintén megtartja magának.*
- A megismerkedésünkre. - *Emeli ő is poharát, bár a kis nőstény még mindig mélyen hallgat a nevéről.* - Szóval, hogy én viszont válaszoljak is a kérdésre, azok után jöttem Artheniorba, akik egykor kedvesek voltak nekem, azonban hátat fordítottak a családunknak holmi kaland, szerelmek, kockázat, vándorélet miatt. Tán benőtt azóta a fejük lágya, én meg...
*Halkan felköhög, fél kezével szorosabbra fonja ujjait az elefántcsont markolatú, faragott sétabot gombján.*
- Hogy úgy mondjam, a múlt vagyok, aki hazahív, és aki nem ereszt. Ami azt illeti, levelet váltottam egy távolabbi rokonommal, akit sajnos még nem ismerek személyesen, ám a mai napot, ezt a helyet jelöltük meg a találkozásra, de vagy késik, vagy olyasmi történt vele, amiről nincs tudomásom. - *A gondolat nem különösebben villanyozza fel a vén nőstényt. Kedvetlenül megnedvesíti ajkait.* - Ezért is hittem rólatok, hogy hírt hoztok számomra, vagy hasonló.