*Entalien csak mosolyogva hallgatja barátját, mikor megérkeznek az ételek.* Óh, nagyon kedves!* Jegyzi meg barátságosan, majd rögtön egy nagyobb darab húsra veti szemét, ami pár pillanat múlva a férfi kezébe landol.* Csak nem néznek ki innen, ha kézzel eszek, nem?* Kérdezi, és nagyot harap az ételből. Pár pislogásnyi fuldoklás után, amit a majd pocoknyi húsdarab okozott, Entalien egy pohárért nyúl.* Hát mondani kedveseket, csinálni pedig még kedvesebbeket.* Tanácsolja bölcsen, amint lenyeli a húst.* Mary-t pedig még nem is láttam, bár eltudom képzelni...* Mondja kuncogva.* És mi ez a kifogás apáddal? Ha tényleg annyira hasonlított rád, akkor szerintem ő sem mert semmit sem csinálni... Ha meg igen, akkor itt az ideje, hogy folytasd az őseid útját, nem?* Kérdezi furfangosan.* Hidd el, nem kell semmitől félni, ha az ember hisz magában. Olyankor mintha az egész világ engedelmeskedne neki.* Mondja még egyet harapva.* Hm, ettől a bortól csak bölcsebb leszek...* Jegyzi meg bátran, és nagyot húz az italból, majd a hirtelen kordulásra majdnem kiköpi a szája tartalmát.* Az istenért, Nerkon, inkább etesd meg, mert a végén még lerágja a lábam, mikor nem figyelek!* Kiált fel komikusan, majd társa elé tolja a tálcát.* És gondolkozz csak, ha csak apád miatt ismernének, akkor hozott volna egy ilyen remekbe szabott, szinte már már művészeti szépségű ebédet? Ez, barátom, szeretettel készült.* Jelenti ki, és még közelebb tolja a tálcát.* Hidd el, megérzem az ilyet.* Kacsint egyet társára, majd egy almáért nyúl, amit néha fel dob a levegőbe, majd újra elkap, mielőtt beleharapna.*