//Két ütem között//
//2. csapat//
*Lassan pereg a világok idejét meghatározó homokóra. Ha valaki nagyon csendben van, azt mondják lehet hallani a neszét is. Sokan azt mondják, hogy ezt elnyomja a gondolatok hangja, így páran ezeket is elnémítva a hegyekbe vonulnak. Valamelyik ilyen elvonult remete most biztosan hallana egy jó hosszú szünetet. Udra beszédpartnere megáll a mozgásban, az egész fogadó zaját álnok csend váltja le, és mintha a létezés most venne levegőt, mielőtt tovább meséli meséjét, egy kis várakozással megtelt mozdulatlanság áll be. Kivéve Udrát, aki zavartalanul eszmélhet rá erre a tényre. Jó esetben nincs olyan, aki kimarad ebből, azonban az ideálistól ez a világ már nagyon régen eltért.*
-Árgh, Farson, hogy hánynál krobelt, mi a fenét csináltál már megint?
*Robban be a valóságba egy hang, elég hangos csörömpöléssel, mintha csak a pult összes üvegét lesöpörték volna. Azonban ennek a forrása valamivel odább van. A lépcső előtt egy padlótól plafonig húzódó ovális "törött tükör" kavarog a levegőben, onnan jön a zajongás, míg minden más mozdulatlanságba van fagyva.*
-Kapitány, azt mondtad kapcsoljam le a felpörgetőt.
*Ez egy vékonyabb, de még mindig öblös hang, mely az elsőre felel, és fittyet hány arra, hogy éppen most ez a világ mozdulatlan.*
-Nem, azt mondtam Farson, hogy rohadtul kapcsold BE a felpörgetőt! _Meg kellett volna, hogy nyúzzanak, mielőtt anyád a világra szült Farson!_
*Kel ki magából teljesen a Kapitány.*
-Engedj ide!
*Tompa puffanás, és nyögés, mint amikor valakit túl vehemensen raknak odább.*
-Na lássuk mihez horgonyzott minket ez a fajankó... áhh, Lánáwin!
*Ejti kissé régiesen a helyszín nevét.*
-Farson, ma már egyszer ráhorgonyoztál Lanawinra, és emlékszel mi lett a vége, te tökkelütött?
*Zsémbel tovább. Kis szünetet tart, majd onnan folytatja csalódottan. Egy nyekkenés, és ütemes kopogás kíséretében.*
-Miért is nem dobtalak már be a Nemlét-öblébe? Takarítsd fel ezt az egészet, megyek, ebédelek!
*Zárja sorait, és innentől csak csöndes, recsegés és ropogás hallható a szilánkos kapu csilingelése mellett, mely nem mellesleg Udra általános menetzaját idézi. Első ránézésre szimpatikus és érdekes jelenés ez.*