- Az arany csupán csak egy eszköz, ami megbolondít mindannyiunkat. Hiába tagadják az első helyen mindig is az fog szerepelni, legyen az pénzérme, vagy egy megmunkálatlan rög. *Legyintve pillant hátra a férfira kacér mosollyal és alig érintve böki meg az érmét.* Utána jönnek a női, illetve férfi társaságok élvezése, s csak azután a többi.. úgy gondolom. De úgy szép az élet ha zajlik. Ha már jobbá akarjuk tenni az életünket néha nem árt ki is élvezni.
*Kényelmesen elhelyezkedve, lopva a vörös nő felé pillant, és ismét nem bírja ki apró vigyor nélkül. Telhetetlen férfiak. Hiába ilyenek,az élet nélkülük unalmassá válna. Több okból is.
De a lényeg, hogy egy bizonyos ponton megfogva őket mind ugyan úgy vélekednek. ahogy egykoron egy régi ismerőse is mondta, 'a legszebb halálnem egy megélt férfinak, nőről lefordulva, egy hordó borba belepottyanva'. A Peuchhoz hasonló érdeknők pedig semmi rossznak nem az elrontói.*
- Hogy mit gondolok?
*Könyököl az asztalra közelebb hajolva frissen szerzett beszélgető partneréhez.*
- Azt, hogy maga óvatlan. Csempészetről beszélni egy idegennel? Honnan veszi, hogy nem épp az én kezem löki be egyenest egy sötét zárkába? *Kacsint rá sunyi mosollyal.* Bár meg kell vallani kár lenne, ha ekképp cselekednék..
*Egy ujjával lopva simít végig az arcélén, majd kis kanyart véve, puhatolózva a beszédes ajkakon. Rég volt lehetősége incselkedni. Ki kell használnia az alkalmat.* De ne aggódjon ilyen bajba én nem sodrom.
*A kezei ismét az ölében pihennek, ahogy ismét a vendégek felé fordul kissé. Megannyi tolvaj, még egy pár csempész, lelkiismeretet nemismerő harcos. Az alvilág képviselői.. Nem hiába mellőzte eddig is az aggodalmat Peuch. Olyan társadalom az övék, ahol a kétszínűség mellett megbújik a betyárbecsület. Ha nem ártasz a másiknak, neked sem fognak. Viszont, ha hibázol, akkor az Isten sem fog megmenteni. Ezt az egyet megtanulta az évek alatt.*
- Műkereskedő vagy pitiáner tolvaj, végül is egyre megy. A lényeg, hogy szeretem a szépet és a pénzt, de ki nem? Ha pedig egy kis veszély vállalásával mindkettőt megszerzem, úgy érzem megéri kockáztatni. Apró, de értékes dolgok, az egyiknek megszokott használati tárgy, vagy egy polcon porosodó díszdarab, amihez ok nélkül kötődik, a másiknak, jelen esetben jómagamnak viszont olyan érték, amiért bőséges fizetséget kaphat. Azért pedig, hogy megszerezzem magamnak, azt ami kell bármit hajlandó vagyok megtenni. Noha határok nálam is vannak.
*Az előbb épp a nő okoskodta az oktondiságot, ami bajba sodorhatja a férfit, erre ő maga is oly hamar lebuktatta magát. De ki tudna ellenállni ezeknek a rabul ejtő szemeknek? Hát a nő még igen, így észben is tartja, hogy titkokat is kell hagyni, így a bemutatkozást bizony hagyja, hogy a balladai homályba vesszen. Épp annyit árul el, ami feltüzelheti a kíváncsiságot a férfival együtt, de épp eléggé keveset, hogy az éjszakát ne az őrök elől bujkálással töltse. És biztos abban, hogy a férfi is hasonló taktikát követ..*
A hozzászólás írója (Peuch Myard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.02 23:34:10