//Zora//
*Csinálta, amit szokott? Mosolya szélesebbre vált, pontosan tudja, hogy Zora mire érti, amit mondott, hiszen régebben neki is volt szerencséje megtapasztalni az ében szépség munkáját. Emlékeiben még jól él az együtt töltött, forró éjszaka, amikor mindketten megmutatták, miért szakmájuk legjobbjai.*
-Te már a harmadik földi vagy, akivel ebben a városban találkozom, így félek, többen tudnak Rév létezéséről, mint egészséges lenne.
*Grimasz suhan át jóképű arcán, de hamar rendezi vonásait, nem szeretné barátnéját leterhelni saját gondjaival most, amikor a viszontlátás örömét kell kiélvezniük. Annak ellenére, hogy felhagyott azzal az élettel, Zora egy melegséggel eltöltő pont a múltból, akire mindig kedves emlékekkel gondolt vissza.*
-Rossz? Őszintén szólva, én nem próbálkoztam vele. Tudod, megváltoztam azóta, inkább tisztességes munkával keresem a pénzt.
*Az ölelést viszonozza, karjai határozottan, de mégsem fojtogatón vonják mellkasához a törékeny testecskét. Míg Janice jelentette életében A Nőt, csupa nagybetűkkel, aki nem csak okos és vonzó, de még mély és igaz barát is, addig Zora egyfajta édes kistestvérként maradt meg az emlékeiben. Aranyos hugica, akivel olyan forró és mocskos dolgokat lehet művelni, hogy abba még belegondolni is arcpirító.
Karon vezeti hát előre a fehér köpenyes hölgyikét, egyenest a fogadóba, ahonnan nemrég távozott.*
-Mit kérsz?
*Az egyik üres, kissé félreeső asztal felé kíséri Zorát, itt kényelmeseb fognak tudni beszélgetni, talán illetéktelen fülektől sem kell tartani, nincs akkora forgalom, hogy észrevétlenül ki lehessen hallgatni a beszélgetésüket. Illedelmesen kihúzza a széket, majd ha megvan a kívánságlista, a pult felé megy, hogy rendeljen.*