//Második szál//
//Zaratinate Roentra//
- Nem teljesen világos számomra, milyen síkon sikerült magadat egy vándor árushoz hasonlítani. Könnyen lehet, hogy az árus éppen az említett szaktudás hiányából fakadóan nem tudta, mi került a kezébe, te viszont tisztában vagy vele, ha jól sejtem. Épp így könnyen lehet, hogy egyszeri alkalmat mulasztottál el. Nem lenne utolsó ötlet megpróbálni a barátodtól megvenni, de feltételezem, hogyha ilyen lehetőséged lenne, már éltél volna vele. Vegyük ugyanezen kategóriába azt is, hogy megpróbálod tőle megtudakolni, melyik utazóárus volt, és milyen gyakran jár felétek, mennyi gitár volt ott nála, meg ilyenek. Mondjuk becslésem szerint az egyetlen gitárja volt. Talán a sajátja, amit pénz hiányában kényszerült eladni, ebben az esetben szintén lehetséges, hogy áron alul adta, a szükség nagy úr ugyanis, mondják. Szóval javaslom, ne éld bele magad, hogy tudok neked találni ennyi pénzért. Úgy nem csalódsz. Akkor hát ezzel is megvolnánk, bár kezdem úgy érezni, árat kéne szabnom mások lelki kezelésének, azzal is viszonylag sokat keresnék. Meglehet, hogy nem vagyok túl empatikus, ha hihetek másoknak, viszont talán ez fel sem tűnne azoknak, akiket éppen kimentek a negatív érzések posványából. Az ilyenek is egyre népszerűbbek ma, talán lehetőséget mulasztok el a pénzszerzésre. Majd még átgondolom.
*Eztán rátérnek a cím kérdésére, aminek kapcsán a lány egy papírdarabot kér. Sajnos Iliwarynál csak a maga művészi pontossággal összefűzött lapokból álló füzetkéje van, és azt a világért sem bontaná meg, lapot eltépni pedig szintén bűn. Persze nem a szó valódi értelmében, inkább a jó ízlés törvényeit szegi meg vele az illető.*
- Rendben, a nevet hagyjuk *jegyzi meg, majd sóhajt egyet, és egyetlen szépen ívelt vonallal áthúzza az erre vonatkozó részeket* Papírcetlit nem tartok magamnál, hiszen az rendkívül igénytelen formája az információtárolásnak. Ellenben ha elmondod a címedet, akkor le tudom írni a füzetembe, a direkt erre fenntartott rubrikába, és ezáltal biztosíthatsz magadnak egy lehetőséget, hogy amennyiben találok megfelelő árban lévő gitárt, úgy el tudjam vinni hozzád.
*Amennyiben a cím belekerül a többi adat mellé a papírköteg egyik darabjára, úgy elrakja azt, majd hallgatja az apró kiegészítőinformációkat.*
- Nem fogok meglepődni egészen addig, amíg az a valaki ismer egy bizonyos Zarát. Akkor csekély mértékben bár, de meg fogok lepődni, ellenben nem hozom el az árustól a gitárt, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy az elérhetőség létezik, így veszteség akkor sem érne. Anyagi, természetesen, egy kellemetlen beszélgetésem azért lenne azzal, aki beszerezte az árut, viszont ott is csak a büszkeségem sérülne. Csak, ha anyagias szempontból nézzük, bár jobban kedvelem azt a hozzáállást, miszerint arany lesz épp elég, de a büszkeségem sérülése egy életre szól. Így mindkettőnk érdekében remélem, hogy nem vertél át, hiszen semmi okod nem is lenne rá.
*Azzal felhörpinti a a teája maradékát, majd kellemesen nagyot sóhajt. Elég volt egyelőre, legközelebb akkor fizet itt, mikor majd a vacsoráját kéri ki.*