// Jezabiel //
-Ez esetben hamarabb meglesz a közös műhelyünk, ahol tudunk majd dolgozni jobbnál jobb fegyvereken. *Lelkesedik fel Syma is végre, hiszen hasznát veszik és cserébe megkap mindent amire szüksége van és nem egyedül kell megszenvednie mindezekért.*
-Oh, remélem elhiszed, amit mesélni fogok, elég hihetetlen. *Komolyodik meg az arca, de meg is könnyebül, hogy végre kiadhatja magából.*
-Az egész egy rossz álommal kezdődött, amiben a tengerben fuldokoltam, alattam a végtelen sötétség fölötte meg tomboló vihar. Másnap egész nap úgy érzetem, hogy a dokkokhoz kell mennem és kideríteni mitől volt ez az egész. Reggel találtam magamnál egy különös érmét. Elutaztam hát a kikötőbe, ahol egy törpe és egy mélységi volt, szintén volt náluk egy olyan érme mint nálam, majd egy sötét alak jött oda hozzánk, hogy segítsünk neki. Beadott egy mesét, hogy elcseréltek valami szobrocskás szállítmányt és a lánya eltűnt és meg kell menteni. Mondta, hogy amije van az a miénk lesz a végén, így hát mindenki belement, meg hát érdekel mi ez az egész. A raktárépülethez érve benéztünk az ablakon, ahol valami szekta volt és valami sötét rituáléra mondható dolgot csináltak az asszony lányával. A következő pár perc viszont kimaradt, mert mögöttünk valami kutyaféle álomporos lövedéket szórt ránk és az épületben ébredtünk. A szerencsétlen lányt valami indák fogták és hirtelen nagy fény lett és robbanás, körülöttünk minden szektás felrobbant, mindenfelé undorító testdarabok és belsőségek. *Arca eltorzul még az emlék foszlányától is.* Nem volt kivezető út, csak lefelé vezető az oltár alá. Hárman maradtunk és mivel nem volt más kiút, így arra indultunk meg. Egyik irányban láttunk egy hatalmas trónt még az óriásokéhoz képest is nagy volt és vak emberek őrizték. Az egyiket megölték a társaim, mert meghallott mindet és megtámadott. Nem volt nála semmi értékes mikor átkutattam, de egy árnyékot láttam a falon elsuhanni, pedig semminek se lehetett volna ott árnyéka. Marha ijesztő volt ez is. *Tiszta libabőrös ennek a gondolatától is.* Nem akartunk ott körülnézni, így a másik irányban találkoztunk a vízzel, ahol alámerülve kijutottunk onnan és vége volt a kalandnak. Visszamentem a nő házához a fizetségért és húztam hazafelé a csíkot. *Reméli nem nézi teljesen kótyagosnak Jezabiel a rémes kalandja miatt.*
-Nem unatkoztam, de ha olyanok közé kerülnék, mint a Vadvértek, akkor biztonságban érezném magam és ha legközelebb ilyen álom gyötörne, lenne kikhez fordulnom.