//Második szál//
//Kisfesztivál//
* Az ujjak köré font puha rongy darab finoman érintik a bőrét, nyomán libabőrössé válik teste. A hegyek közti völgyön sebesen szánkázik végig egy csepp, melyet, ha el akar csípni a férfi kénytelen vagy beljebb vándorolni vagy saját dolgát megkönnyítve kipattintani egy gombot az amúgy is szorosan feszülő ingen. Bárhogy is dönt a Szőke nem fogják meggátolni. Az utóbbi esetben fehér idomainak íve is feltárulkozik a férfi előtt. A további érintésekre felforrósodik bőre, s ölébe is ismerős feszítés költözik, s ezen érzést csak fokozza a férfi tekintete, nem kétséges ugyanarra gondolnak. Vesz egy mély levegőt s szemeit is behunyja, hogy aztán kivegye Zara kezéből a törölközőt, s maga folytassa a hadműveletet. *
- Legyen még egy szoba. Huszonöt s huszonhat?
* Sandít Zarára, hátha megerősítik. Valami ilyesmi maradt meg benne a forgatagról, bár akkor már bőven több volt benne, mint kellett volna. *
- Ha menekülni kellene.
* Vonja meg vállát szinkronba szemöldökével. Végül teszi le a z aranyat. S nyújtózik egy nagyot, mely közben laposan pillant a másikra. Az előbbi érintések utóhatásaként fellobban benne a vágy, hogy ajkaira vonja a férfit, így nem csoda, hogy a fürdő említésére felcsillannak szemei. Ajkait benedvesítve közeledik a férfi füléhez. *
- Szóval elzavarsz fürdeni, míg te itt múlatod majd az időt?
* Súgja, kezeivel a Szőke combjain támaszkodik meg. Tudja jól, hogy nem hagyná ki az alkalmat a másik, hogy elmerüljön vele egy medencében, melynek langyos vize lágyan öleli őket körbe.*
- Mrrr…
* Veszi fogai közé a puha cimpát, majd tűnik el, mintha ott se lett volna csak a nedves érzést és illatát hagyva maga után. Ha jól sejti, tetteivel nem csak magát hergeli – mely elég szomorú lenne-, hanem a másikat is. Mostanában nem igazán volt alkalmuk arra, hogy örömet szerezzenek egymásnak pedig az a pár alkalom igen ígéretesnek tűnt. Így még megérkeznek a kulcsok, izgatottan hallgatja tovább a történetet. Halkan felkuncog- melyet gyorsan vissza is nyel - mikor elképzeli maga előtt a férfit, ahogy vésőt és kalapácsot ragadva, próbál néhány darab betűt leverni egy talpazatról. Valahogy nem él benne olyan kép róla, hogy megfogta volna eddig a munka nehezebbik végét, hacsak nem kényszerítették rá. *
- S mi lett a vége, lemondott a részéről?
* Kérdez bele, hisz érdekli s még nem sejti a férfi, hogy ritkán tud bármit is csendben végig hallgatni. *
- Nem volt ajtaja?
* Pislog nagyokat, elordítva fejét elgondolkodón. *
- De akkor, hogy jutottatok be?
* A kérdés logikus. Persze, megeshet, hogy kiderül – sőt biztos-, ám Neri ezt nem tudja kivárni, így inkább megsürgeti a dolgot. Ahogy megkapják a szobák kulcsát, úgy belebújtatja csizmájába a lábát, bár eltekintve a csiklandozástól, a masszázst kifejezetten élvezte. Nem szívesen ébreszti fel a kis szőrcsomót, így óvatosan nyúl alá, hogy karjaiba vegye. Ám a kis Göjény, felemeli fejét és néz körbe. Tisztán látszik rajta, hogy nem tudja éppen melyik bolygón is van, de nincs mit tenni a táskába kerül így, hisz ha jól sejti valamerre menni fognak, hogy merre az csak Zarától függ. *