//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*A könyvekről a kisöregre néz, majd vissza a könyvekre, aztán Morfiuszra. Aztán hökkenten mered rá, hogy Morf így rálegyintsen valamire, amit ő szeretne, az nem jellemző. Bár azt meg kell hagyni, a húsz arany arcpirítóan magas ár a vékony kis kötetért, ami már egyébként is rongyos.
Ettől függetlenül megdöbbenti Morf eljárása, hogy csak úgy kikapja a kezéből a könyvet, majd letegye, és keresgélni kezdjen.*
~Most veszekedjek vele itt mindenki előtt?~
*Azért próbálkozik.*
– De Morf, kérlek…
*A férfi viszont látszólag nem is figyel rá, más könyveket vesz elő, majd félre is teszi őket, végül felszólítja az öreget, hogy keressen másfélét nekik.
Az árus persze végül keresgélni kezd, miközben magában olyasmit morog, hogy majd pont egy olvasni sem tudó tahó ugráltassa őt.
A lány szemei résnyire szűkülnek, mert ez a megjegyzés nem igazán tetszik neki. De aztán mikor az árus elé tesz egy kemény fedelű nagyalakú kötetet, belelapoz. A könyv maga szép kiállítású, még rajzok is vannak benne, csakhogy igazából nem arról szól, amiről ő szeretne olvasni és el tudja képzelni, hogy milyen sokba kerülne.
Közben az asztalkához még három érdeklődő érkezik, és az egyik már választ is, a másik meg épp alkudozni kezd az okuláréssal. Morfiusz meg láthatóan majd felrobban a türelmetlenségtől, így Shyahar eltolja maga elől a vastag könyvet, halkan sóhajt.*
– Jó, menjünk. Majd később.
*Végül nem tiltakozik, nem igazán, inkább kissé csalódott, hogy így alakult a látogatás a könyvesnél.
Morf most nem a kezét fogja, hanem a karját, úgy húzza magával, el, messzebb, tovább.*
– Abból a példányból nem hiányoztak lapok, de azért húsz arany… De ha hagytál volna időt, akkor talán, Morf, akkor… *kezdené, de rájön, hogy a kedvese a Szegénynegyed felé húzza.
Ott még sosem járt, de tudja, hogy a férfi ott nőtt fel.*
~Ezt az alkalmat nem lehet kihagyni, most nem, mikor önként vinne oda magával. Talán arról is kiderülhet valami, miféle sikoltást szokott hallani.~
*Morfiusz habozás és láthatóan különösebb félelem nélkül vág neki a Szegénynegyednek, Shya pedig vele tart, bár a szűk utcák nyomasztják, és a vékony piszkos gyerekek látványától összefacsarodik a szíve.*
~Milyen voltál kisfiúnak, Morf? Olyan, mint az a kölyök, aki onnan a sarok mögül les? Alacsony, vékony, sápadt arcú, csupaszem?~
– Jó, vágjunk bele!
*Kezét immár szokás szerint csúsztatja a férfi markába, és ahogy lépkednek, közel marad hozzá. Mikor lelassítanak a tekintete követi a férfiét, a lerobbant épületet nézi ő is, a csálé deszkaajtót.
Aztán érzi a meleg erős ujjakat a keze körül, felnéz Morfra, az arcélét figyeli, ahogy némán mered az épületre, és utána sem szól, csak indul vele tovább.
Egyre mélyebbre jutnak a negyedbe, és a lányban kezd erősödni a meggyőződés, hogy egy bizonyos hely felé tartanak, hogy a férfinak határozott célja van.
Koldusok mellett haladnak el, de senki sem mer közelíteni feléjük.*
~Engem egyedül már rég szétszednének, de Morf elől szinte elhúzódnak. Ki vagy te, Morfiusz Rarrkon? Ki vagy te valójában?~
*A lányban erősödik a hit, hogy amit eddig tud, hogy a férfi tolvaj, az csak a jéghegy csúcsa. Itt most úgy tűnik, mintha tekintélye lenne. Valószínűleg van is. Az emberek az árnyékokba húzódnak vissza előle. Mind.
Egy kisfiú kivételével.
A gyerek szőke, rongyos, és a lábacskája csupa mocsok, de mégsem ezzel rí ki a tömegből. Az arca az, a gyerekarcon hatalmas lila zúzódás látszik, a hajába vér száradt, Shya oldalához szegődik, miközben félve pillog Morf felé. Nem szól semmit.
A lány benyúl a ruhája rejtekébe, nem az erszényéhez, melyet jól elrejtett, csak a kendőjéhez, amiben pár arany van csak mindössze. Ad néhány pénzdarabot a gyereknek.*
– Szökj el innen! *súgja neki, de már lép is tovább, halad Morffal.* Hova megyünk pontosan? Mit szeretnél mutatni nekem? *kérdi tőle.*