// Pipázgassunk //
* Elvarrni a korábbi szálakat? Badarság... épp az a jó, hogy az utcán, tolvajlással, szerencsejátékkal, gyilkolással töltött hosszú évek alatt a mélységi komoly ismeretségre tett szert, tudja hol talál egy kiváló piaci szarkát, aljas méregkeverőt, vagy megkenhető városőrt, de a lebujok legkiválóbb kurtizánjait is ismeri, s ajánlgatja is meleg szívvel. Való igaz, ez kockázattal is jár, hisz az ő neve is könnyen szárnyra kaphat és eljuthat a nemkívánatos fülekbe...
~... álnevekre lesz szükségünk!~
* Jut eszébe az iméntiékről, meg az első papírosra fel nem vésett névről. Mit érdekli az a hóhajút; ezek csak mihaszna, foszladozó papírok, ha esetleg véletlenül nyomuk veszne, vagy netán lángok martalékává lennének, nyoma sem maradna a kis társulásuknak. Viszont a betyárbecsület, na, az már valami, mit megszegni nem kívánatos! S aláírás ide-vagy oda, ha bármelyik keresztbe tenne neki, nem a városi bírák fognak ítélni szerződésszegésért, hanem Zaraun fog torkokat metszeni vérbosszú gyanánt.*
- Rendben, legyen írásos nyoma is az együttműködésünknek, legalább egy, amelyiken mindhármunk neve szerepel. Azt majd én megőrzöm... a többivel, meg azt csinálnak amit akarnak, aláírják, kiszínezik, elássák, bánom is én!
* Vigyorog gunyorosan, ám rendkívül derűsen, aztán maga elé kanyarítja a pergament, megforgatja ujjai közt a tollat és felfirkantja kacifántos szignóját a szöveg alá, mindkét papíroson. *
- Azért a pénzt szedje össze mihamarabb, ne csak mi költekezzünk! Kettőnk vagyona nem hiszem, hogy fedezné a felújítást, meg a készletek feltöltését egyaránt.
* Szúr oda csípős nyelvével a távozni készülő idegennek, aki csűri-csavarja a hangzatos szavakat, meg szövi a szálakat, de egyelőre anyagi támogatást rest nyújtani az üzlet beindításához, s máris tovaáll, magukra hagyva kettejüket a további teendőkkel. Persze a sötételfnek már meg is fogant a fejében az ötlet, hogyan is kéne áthidalni a pénzügyi akadályokat: Ayrisz segítségével.*
- De amúgy bízza csak ránk, intézzük amit kell!
* Emeli üvegét a távozó idegennek, aki sebes léptekkel ki is battyog a romos fogadóból.*
- Úgy tűnik, a mi dolgunk rendbe tenni a patkányt, Djeck!
* Olvassa el a szignót, s szólítja nevén másik üzlettársát, ki még mindig borát iszogatja.*
- A seftelést akkor meghagyommagának, most én is távozom és felkeresek néhány cimborát, akik a segítségünkre lehetnek. Addig is, nyugodtan vegye igénybe valamelyik üres szobát az emeleten. A jobb oldali utolsó az én "lakosztályom", azt jobb, ha nem háborgatja!
* Kiissza italának utolsó keserédes cseppjét is, s az üres üveget hetykén az asztalon hagyva feláll, udvariasan biccent Djecknek, összetekeri, s zsebre vágja a két szerződést, aztán már indulna is ki az utcára, mikor fejéhez kap.*
- Majd el felejtettem... Királylány!
* Dörmögi kedélyesen orra alatt, mint egy feledékeny aggastyán, mikor tompult eszéért magát szapulja, sarkon fordul, aztán átszökkenve a lépcsőben tátongó lyukat felsiet szobájába, hogy édesen felébressze a lánykát.
Halkan nyit be hozzá, léptei akár a prédáját cserkésző vadászé, ám ahelyett, hogy pengét mártana a szendergő lányba, bebújik mellé a takaró alá, jobb könyökével megtámasztja fejét, s így simul hozzá, fülébe lehelve kedves szavait.*
- Felvagy, szépségem?
* Talán a "drágám", "kedvesem", vagy "szerelmem" romantikusabb lenne, ám ezek túl csöpögősek és émelyítően édes becézések egy hidegvérű orgyilkos szájából, így marad az elcsépeltnek vélt, ám nagyon is őszinte "szépségem" megnevezés.*
- Végeztünk odalenn, dűlőre jutottunk végre. Most viszont találkoznom kell néhány régi ismerőssel, ha gondolod gyere velem, útközben elmondhatom, ki is volt az a két idegen és miben is sikerült megegyeznünk!
* Gyöngéd csókokat nyom a nő karcsú nyakára, s egy pillanatra átfut fején, hogy akár maradhatnának is egy kicsit itt az ágyban, egymással foglalatoskodva, de odakinn már magasan jár a fényes napkorong, úgy dél körül lehet, s haladni kéne a sürgető ügyek intézésével.*