*A szegénynegyedbe érve nem döbben meg. Látott már életében jó pár nyomortanyát, sőt, élt is pár hetet ilyen helyen.*
"Ez sem különbözik a többitől." *Fut át agyán a gondolat, miközben átlebben néhány piszkos, fogócskázó utcagyerek feje felett. Utána leszáll a földre. Vörös topánja a poros földtől azonnal bepiszkolódik, de a tündért ez egyáltalán nem érdekli. Úgy áll ott a negyed utcáján, mint aki új világba érkezett, fejét, tekintetét körbe-körbe mozgatja, úgy nézi a düledék házakat.*
"Nem csodálom, hogy az emberek inkább az utcán vannak, mint otthon."
*Sétálni kezd, ám hamar megáll újra, egy négy-öt éves forma kisgyermek gubbasztva sír az út szélén. Mellé guggol, egészen közel hozzá. A kisfiú, érezvén a lány közeledését, felemeli könnytől maszatos arcát térdeiről. Ahogy Daria egyre magasabbra, nagyobbra tárja szárnyait, úgy kerekedik egyre tágabbra a kisfiú szeme, szája.*
- Mi a baj? Miért sírsz? *Kérdezi mosolyogva a pipacstündér a gyereket, az pedig nem is válaszol azonnal, tekintete, figyelme még elveszve találtatik a piros csíkok követésében.*
- Kizártak a bújócskából azért, mert lestem számolás közben. *Daria erre csak jóindulatúan, de büntetőleg cöcög. Megsimogatja a kisfiú buksiját.*
- Csalni csúnya dolog, de szerintem már megtanultad a leckét, nem?
- Igen, csak ők meg nem akarnak visszavenni, mert azt mondták, hogy megint lesni fogok, pedig én nem! *A kisfiú egyre élénkebb, amint igazát próbálja bizonygatni. A lány kiegyenesedik, kezét a gyerek felé nyújtja, az pedig belecsap, és a segítséget elfogadva felkel a földről. Az egyik kapualjból ugyanebben a pillanatban vérmes asszonytekintet villan.*
"Nyilván azt hiszi, el akarom lopni a gyerekét."
*A kisfiút a többi gyerekhez vezeti, akik közeledésükre megállnak a játékban. Daria kellemes női hangján magyaráz a tátott szájú gyerekeknek, hogy vegyék vissza a kisfiút, és azok egy kis huza-vona és csapatmegbeszélés után engedik is újra beállni a kizárt gyereket. A tündérke ezek után ott hagyja a szaladgálókat, és a kikandikáló anyához lép.*
- Ön az anyja? *Kérdezi, és az előbb még síró kicsire mutat. A nő csak bólint, tekintete még mindig kissé morcos, bár már látja, hogy a szakadár, apró nő nem akar rosszat. A tündrke ezek után egy aranyat bányászik elő nem épp kövér erszényéből, és az asszonyság kezébe adja, majd szó nélkül tovább halad. A nő csak felhúzott szemöldökkel, meglepődve néz utána.*
"Bolond lehet ez a nő, vagy csak ilyen jószívű?" *Kérdezi magától, az aranyat gyorsan keblei közé süllyeszti, mielőtt bárki meglátná, aztán visszamegy a düledék vityillóba a tűz mellé, készül az ebéd.*