//Kő kövön//
//Janemita//
* Amíg Jane társnője piszmogására figyel, addig a holtizék csak közelednek. Rohanvást jönnek, s úgy tűnik a feléjük tornyosuló Gabrien sem rettenti meg őket. Kettő tovább jut a hatalmas lovagon. Így a nyílvesszőt hamarabb kell, hogy útjára engedje. Viszont így a találat nem lesz olyan pontos, mint szeretné. A vessző sebesen száguld a csontalak felé. Az acél hegy utat talál magának a koponyában, a támadó megtántorodik, s feje is hátra csuklik. Holt szemeivel bámul az élettelen fej a lányra. Csattint egy párat állkapcsával, s megindul újra, a fejében megakadt vesszővel. Úgy tűnik, a becsapódás erején kívül mást nem érzett meg a csontember. Egy gyors lövésre még lehet ideje Janenek, viszont, ha az nem teríti le, szinte fegyvertelenül kell szembe szállnia vele. Ha, addig valaki nem siet segítségére, vagy nem ragad előtte kardot, hogy felkészülten várhassa ellenfelét. *
// Hyran//
* Az íjász gyakorlott mozdulatokkal akasztja az idegbe a vesszőt és ereszti útjára. A nyíl a fekete szemgödörben állapodik meg. Viszont csak egy pár pillanatnyi időt tud maguknak szerezni. Mintha csak egy fatuskóba eresztette volna bele, meg sem érezte. Magasra emeli, csont kezét, melyben megvillan a kés. Hyran mivel távolabb áll Janetől így neki még fegyvert is lesz ideje rántani, ha úgy dönt, hogy még egy nyilat küld a veszedelem felé. *
//Gabrien//
* Repül a két nyílvessző, melyet a két keményfejű koponya meg is állít, de rendületlenül haladnak tovább, s ezt Gabrien sem tudja megakadályozni. A másik kettő melynek az útját állta, nem rest használni azt, ami a kezükben van. A feltételezés helyes, nem taktikáznak, nem ismerhették életükben sem ezt a szót, s holtukban sem lettek okosabbak. Ami eléjük kerül, annak szó nélkül rontanak neki, eltekintve a földöntúli hangoktól, mely hangszál nélküli torkukból szakad föl. A nap szikrákat vet, az alázuhanó kard pengéjére, mely alatt a bordák recsegve adják meg magukat, kettévágva a gerincet. Könnyű dolga volt, hisz ezen már se hús, se bőr nem volt, csak koszos csont. Ahhoz viszont pont elég, hogy a lendületet felfogja, s így másik ellenfelét ne érhesse el. A husángos két darabban indul meg a föld felé. Puffanva ér földet, hogy ott aztán csontkupacként pihenjen meg. Eközben a vasvillás támadást indít a lovag mellkasa felé. A magasba emelt kar, szabadon hagyta a felületet, így könnyen talál magának utat. Egy tompa ütés melyet érez Gabrien, hisz mire másra lenne jó a páncél, mely tompa koppanással fogja fel a fegyver húsba tépő támadását. A csontparaszt visszahúzza a vasat, hogy újra támadhasson. *
// Rilai//
* Ebbe a veszélyes világban, ahol bármikor bármi megtörténhet, bizony egy csapláros is hasznát tudja venni tudományának. Legalábbis ami a gyorsaságát illeti, ha el kell kapni egy leszédülő poharat vagy ügyességének, hogy megrakott tálcákkal lavírozzon a vendégek között. Ez és a lélekjelenléte az, ami megmenti attól, hogy a paták alatt végezze. Sikerül neki bepördülnie két ház közé, igaz annyira ügyes nem volt, hogy talpon is maradjon. Kezét, az apró kövek felhorzsolják, s hátsó fele is megérzi, a kemény talajt, de biztosan akad majd valaki, aki apró csókot leheljen, a felsértet részekre. Innen jobban a hintóhoz siető társait, hacsak elő nem merészkedik a falak mögül.
Ha kikukucskál, láthatja, amint Jane s Hyran kezében pendül az íj, s mindkét acélhegyű egy-egy fejben állapodik meg. Egy szívdobbanásnyi időre, azt hihetné az ember lánya, hogy menten összeesnek, ám csalódnia kell. A kettő újra megindul feléjük. Janet csak pár lépés választja el a husángostól, míg Hyrannak talán több ideje van. Közben egy csattogó fej gurul a lány elé, teste Gabrien előtt terül szét. Közben bekerül látóterébe Khan is, amint feléjük közelít, kezében lóbálva kardját. *
//E’ Nissa//
* A lány nem tétovázva, indul meg a lovakhoz. A lovak szemmel láthatóan jól vannak, idegesen táncolnak, s fújtatnak, de láthatóan, az ijedségen kívül nincs bajuk. Persze a lazítás a szerszámokon jót tesz nekik. Ha a lány figyel, fájdalmas nyöszörgésre lehet figyelmes, a kocsi túloldaláról. A kocsis az, aki feltehetően egyensúlyát vesztve eshetett a földre. Jó ötvenes éveiben járó férfi. Haja ősz, rövidre nyírt, bőre ráncos és sápatag. Egy házfalnak támaszkodva próbál lábra állni, kisebb nagyobb sikerrel. Ha E’Nissa jobban szemügyre veszi, vékony vércsíkot fedezhet fel a tarkóján az öregnek. *
- Asszonyom_ jól van?
*Nyöszörgi, erőtlenül, ahogy a falat markolászva, térdel fel. *
// A’frad//
* Az ifjúnak is sikeresen sikerül félre ugrani a kocsi elől. Keresi tekintetével a harcosokat, akiktől reméli, hogy megvédik a díszes kis társaságot. Míg tétovázik, mit is csináljon, addig E’Nissa viharzik el mellette, hogy a lovakat próbálja meg megnyugtatni.
A kocsi ajtót kinyitva egy fiatal nőt pillant meg. Feltehetően kontya a nagy rohanásban bomolhatott szét, így aranybarna fürtjei kuszán omlanak vállára. Arca ovális, bőre halovány, melyből igéző kék szempár, rémülten villan az ifjúra. Gyönyörű teremés az már biztos. *
- Kérem, mentsen meg, üldöznek!
* A kocsi túloldaláról terem egy pillanat alatt A’frad nyakában, a teremtés. *
// Khan//
* Mire Khan beéri a kis csapatot, egy kisebb felfordulás vette kezdetét. E’Nissa épp a lovakkal bajlódik, míg A’frad nyakában egy rémült kisasszony borul. Gabrien épp magasba lendíti kardját, hogy lesújthasson a támadókra. De, nem kerülheti el, hogy ketten ne haladjanak el mellette. Ezzel egy időben két nyílvessző is szárnyra kélt, bár mindkettő talált, úgy tűnik hasztalannak bizonyultak. Csak pillanatokra akasztották meg a rohamozókat. Hasztalan a szó, hisz úgy tűnik, nem hallják, vagy nem értik vagy nem érdekli őket. Tovább nyomul előre a két alak, az íjászok felé. Látható előre, hogy Janet hamarabb el fogja érni ellenfele, akinek egy lövésre vagy fegyverrántásra van ideje. Míg másik társának mindkettőre. Rilai Janehez közelebb kuporog két ház között. A daliaválasztás előtt. Kardját először a lány szolgálatába állítja-e vagy az elf támadójának állja útját. Netalán kitalál valami okosabbat. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 21:35:35