// Rossarie //
* A lány végérvényesen is felzárkózik hát hozzá, aminek valahol mélyen igazából rendkívülien örül a férfi, nem úgy mint egy kicsit kevésbé mélyen, ahol egye inkább ideges, amiért egyre nagyobb bajba sodorja magát. Ekkor azonban elhangzik a csodamondat, amit egyből követ egy belső hang is.
~ A vörös biztosan örül, ha hozunk újoncot, talán fel is fokoz. ~ Habár jeleneleg nem szívesen kerülne ismét Ziana elé, ugyanis tegnap szörnyű módon bort vitt neki pitypanglé helyett és még mindig nem biztos abban, hogy emiatt nem akarja őt kirúgni. Szóval jobb, ha pár napig csak fokozottan közelíti meg a Hadnagy Kisasszonyt, majd utána kuncsorog magasabb rangért, meg ilyesmikért. Nem Pardenre valló értelmes mondatok törnek ki Pardenből, ami ellentmond Parden általános viselkedésének, elvégre Parden általában csak olyan értelmes mondatok szokott mondani, mint Parden. Talán ez is csak véletlen. *
- Igen! A barakkba megyünk és igen, városőrö... városőr vagyok én is! * Ezt lehet nem kellett volna ilyen hangosan, de most már késő. *
- Na, gyere, megyünk, el ne késsünk! * Szólítja meg a lányt és indul is tovább a barakk felé. Arról nem ad pontos információt, hogy honnan tud elkésni, de amíg nem kérdez rá a lány, addig nem is látja szükségesnek kifejteni bővebben. *
- Az remek lenne, ha te is olyan lennél, mert neked van páncélod is és akkor minket is előléptetnek, ha odaviszlek titeket talán. * Pont kapóra jön ez a lány. Olyannyira boldog most a lehetséges előléptetés miatt, hogy egy ideig el is felejti a borbélyokat és azok ollóit. A hajvágás még várhat, előbb ezt az ügyet kell elintézni. *
- De vigyázz, mert nagyon veszélyes ám őrnek lenni! Hehe... * Szippant egy nagyot orrával. Ő nem azért, hogy a szegénynegyed rothadó "friss levegőjét" szagolja, hanem hogy visszaszívjon egy adag zöldes váladékot; ám utána egyből folytatja, ezt a témát már jobban is kifejtve, mert - most először évek óta - úgy érzi, valakinek elmondhatja a dolgait. Persze nem a legbenső titkait, csak olyan... dolgait. Ez esetben a legutóbbi kalandját. *
- Amikor én lettem városőr például valami kövér disznó akart bajba keverni, mindenféle papírokkal. Nehéz volt, de sikerült túljutnom az eszén. Írj be mindenhova valamit, aztán meg sem fogja nézni szinte, hehehe... Na, de nem csak ez volt. * Elkezdett beszélni és most már nem lehet leállítani. Mondani fogja, amíg a végére nem ér, vagy valami közbe nem jön. Valami igazán nagy. *
- Azután be kellett törnünk egy épületbe, azután egy olyan törzshöz mentünk, ahol embereket ettek. Az egyik uramnak meg is harapták a nyakát, de sikerült kiszabadítani a Hadnagy Kisasszonyt! Igen, mi szabadítottuk ki, egyedül! ~ Hallgass! Biztosan ellened van, ne mondd el a titakaid neki! ~ * Szól egy belső hang. A felszólítás nem az eddigiekre érvényes, hanem a továbbiakra. Tudja, hogy mit fog mondani, hiszen ő fogja mondani. De valaki nem akarja. De akkor is mondani fogja, ezúttal olyat tesz, amit szintén elég régen tett: szembeszáll a belső hang akaratával és kissé csökkentve hangerején szólal meg újra. *
- Figyelj, ezt ne mondd el senkinek, különben... * Megöllek? Igen, a hangsúly ezt a szót kívánná, de még időben ordít rá a belső ~ Hülye! ~, ami arra készteti, hogy inkább megálljon a nyelve és valami mással pótolja a félbehagyott mondat második felét. *
- Különben nem vezetlek el a barakkba... * Meg sem várja, hogy a lány beleegyezzen, vagy ne, egyből mondja, mielőtt még valaki odajönne hozzájuk és elkezdené kihallgatni őket. *
- Tegnap a Hadnagy Kisasszony kákicslevet kért a vacsora mellé, de én nem találtam... Ezért... * A biztonság kedvéért ismét körbenéz, majd folytatja. *
- Bort öntöttem neki. És észre se vette, hehehe... * Bizony-bizony, rendkívül izgalmas és veszedelmes küldetések várnak a városőrökre, hát nem árt felkészíteni lelkileg az újoncokat sem. *
- A barakk ott van előlre, a nagy házak után, hehe...