//Második szál//
//Vegyes véresen, avagy nincs nyúlka-piszka//
*Billen párat a széket, majd elkönyveli magában, hogy itt mindenki olyan kis önérzetes. Szörnyű. Mellesleg Lil szavaira kénytelen bólintani, mert értelmesek, és oszthatóak a szerzetes által.*
- Ebben a formában ez nálam is rendben van. Ha valaki képes irányítani, azt maradéktalanul szolgálom.
*Az más kérdés, hogy halandók erre nem igazán képesek, a felsőbbrendű entitásoknak pedig nem kerül semmi erőfeszítésébe elérni ezt, ez már egyéni ízlés szolga. De nem kizárt, hogy egy napon majd lesz egy halandó, aki képes őt irányítani, és természetesen nem zárkózik el a lehetőség elől. Éppen csak jelenlegi állapotában úgy véli, nem akarja ezt. A nézőpontját persze enyhe sértődéssel fogadja a nagyérdemű, de ez általában így szokott lenni. Nem zavarja, mi több, arra sem utal vissza, hogy a beszélgetés elején a másik három akart hasonló tézist az ő fejére húzni. Ezt mind elengedi, és helyette csak újfent hátrabillen, ezúttal kicsit jobban, majd egyik lábával megtámasztja az asztal oldalát, a másikat pedig a lapjára rakja, majd az első lábat a másodikra, és lám... kényelmes helyzet.*
- Ugyan. Ne szívd mellre. Ez egy világnézet. Egyetérthetsz, vagy elutasíthatod, ahogy tetted, és persze én is meghallgatom, és tudomásul veszem a tiedet. De mind éltünk már annyit, hogy ne kelljen győzködnünk a másikat a nézetei megváltoztatásáról. Ugye? *ujjait összefonja a hasán, és ha nem félig fekvő helyzetben lenne, akkor biztos fel is könyökölne az asztalra. Oda, ahol a lábai vannak épp.*
- De nem hirdetek általános egyenlőséget, emiatt ne aggódj *pillant Lil felé, aki azóta is meg lehet rémülve Arktól, mivel igyekszik mindenben az ő pártját fogni. Bár kicsit esetlenül csinálja, de azért aranyos* Van aki ebben jobb, és van, aki abban. Szóval nem értem, miért győzködsz arról, hogy lehet különbséget tenni, ámde egyetértek veled. Lehet.
*Elvégre az, hogy egyik halandó sem áll annyival felette, hogy irányíthassa, nem jelent semmi olyat, amit Lil, és néhol még Ark is beleképzelt. De újból... ez egy világkép. Lorew tulajdon két szemén át nézi a világot, és az a világ ilyen. Vannak eltérések a halandók között, van aki mágiában kiemelkedő, van, aki harcban, de a lényegen nem változtat. A leghatalmasabb halandó mágus kevesebbel áll egy varázstudatlan utcakölyök felett, mint az előbb említett mágus felett egy közönséges félisten. Nem is kell mágus legyen, lehet harcos is. Náluk ez egy alapszint, amit soha egy halandó sem üthet meg. Ha pedig valaki egyszer már látta ezt az erőt, akkor hogyan is tekinthetne felsőbbrendűként bármely halandóra? Az csak még pár lapáttal ráhord a dologra, hogy ráadásul Lorew is elég erős mágus már, és a tudása napról napra csak nő, így folyamatosan fogynak a halandók, akik nála hatalmasabbak. Az idő múlásával csak nehezebb lesz engedelmességre kényszeríteni. Ezt látják az ő szemei, mikor tükörbe néz. Ők nem értenek egyet, ezt pedig elfogadta. Lorew számára ennyivel le van rendezve a kérdés.*
- Különbözőek vagyunk *vonja meg a vállát* Nem vagyok az az otthon ülő, békés hívő. Ahogy sokan mások is így vannak azzal. Ha bármelyik oldalon elköteleződnék, akkor ingerenciám támadni megnyirbálni a másikat. És nem is állnék ellen a késztetésnek. Mindkét oldalon vannak ilyenek, és persze békések is. Ez csak egy mellékhatás. A kérdés továbbra is visszavezethető oda, hogy nem szeretnék, semmint nem merek. Egyszerűen nyitott szeretnék lenni minden félisten szavaira, ennyire egyszerű. Felesleges túlgondolni, de tényleg. Egy napon talán odasodródom az egyik oldalra véglegesen, és akkor bizony el fogom kezdeni az ellenkező oldalt irtani. Pusztán azért, mert ilyen vagyok. És korábban főként nem a halandókra gondoltam, azok nem igazán érdekelnek. Ha Eeyr híve lennék, akkor nem ápolhatnék baráti, vagy semleges viszonyt Sa'Tereth félistenével, és viszont. A mostani állapot pedig túl szép ahhoz, hogy feladjam. Mintha csak az agglegénységét akarná feladni valaki, nemde? Ez már csak ilyen.
*Vonja meg a vállát, aztán ha azt gondolják, hogy fél, hát... ő sem tudja igazán megcáfolni. Az agglegények is gyakran félnek az elköteleződéstől, így Lorew is bizonyára fél attól, hogy örök hűséget fogadjon egy félistennek. Ez ilyen. De kimondani azért nem fogja, az túl sok lenne. Ellenben követi Lil példáját, és hoz némi táplálékot. Ahhoz persze előbb le kell emelje a lábát az asztalról, majd felállni, és a pulthoz menni.*
- Rohadt maszk *morran fel* Itt eszem meg az ételt, de remekül hallok minden szót.
*Sóhajtja, majd nekiáll a pultnál étkezni, miután felhajtja a maszk alját. A továbbiakban így nyilván kevésbé tud aktívan részt venni a beszélgetésben, amíg be nem fejezte a táplálkozást, de hát valamit valamiért.*