Nincs játékban - Szegénynegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzegénynegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 328 (6541. - 6560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6560. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-05 01:20:47
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Jorgew//

*A lány megint érdekes szituációba hozza. Először sikertelenül próbálja meg kimagyarázni magát a helyzetéből, ami nem igazán hatja meg a férfit. Ő nem állított Jorgról semmit, de az ártalmas kórokozók lehetőségét sem vetette el, van alapja ezt feltételezni, több is mint kellemes volna. Egy darabig nyugodtan lépdel tovább, aztán meghallja azt amit szerinte a másik sem gondolt komolyan. A tőr felé nyúlik és a férfi fejében máris két gondolatsor pörög. Az első az miként bizonyíthatná be saját főnökeinek ezt az elképesztő esetet. Egy lány ingyen örömöt ajánlott neki, ezt talán ki kéne hagynia az elbeszélésből, senki nem hinné el. Aztán megfenyegette egy átokverte tőrrel, őt aki tetőtől talpig vasban bestiák és másvilági démonok ellen tervezett fegyverekkel mászkál a városban, ráadásul felettesei épp most kedvelik őt a lehető legkevésbé. Igazából nem tud olyan időszakról amiben egy kicsit is kevésbé kedvelték őt mint most. Mennyit kéne mondania ennek a lánynak ahhoz, hogy hiteltelenítse a szavait. Mondjuk azt, hogy olyasmire akarta kényszeríteni amire már ő sem vevő, vagy védelmi díjat követelt volna tőle. Úgy érzi Jorgew fantáziája dúsabb az övénél, tele olyan dolgokkal amikről jobb ha egy darabig még nem hall. Másfelől nem hajlandó csak úgy itt hagyni a szajhát, ha másért nem, hát azért mert valamikor a közeljövőben talán épp egy védtelen flótást fog megtalálni a késével, vagy valaki olyat aki hajlandó volt letolni a gatyáját a fegyvereivel együtt ugye.*
~Fegyveres rablás, legalább negyed év, legfeljebb fél.~ *Gondolja végig az első vádpontot.* ~Csalás, megvakítás.~ *Ez így nem biztos, hogy megállja a helyét. Jóhiszeműen kell hozzáállnia a dolgokhoz, és azt gondolni, a lány valóban csak egy könnyed hetyegésre vágyott vele.* ~Fegyver elrejtése, akár háromszáz nap is lehet.~ *Ha kegyelmes akar lenni hozzá majd azt mondja elmebeteg és orvosra van szüksége. Az ő szakmájával amúgy is sok mentális probléma járhat együtt.* ~Hivatalos személy megtámadása...~ *Nem fejezi be a gondolatot, tudja mi áll abban a cikkelyben, de ő a barakkban hagyta a köpenyét, így a lány nem tudhatta kivel áll szemben. Elég szép bűnlajstrom egyetlen pillanat alatt, de mint azt a városőr már eldöntötte magában, nem bűnözőként kívánja kezelni a lányt, hanem elmeháborodottként.*
-Tedd le a fegyvert. *Megfordul, kezét az oldalán lógó termetes számszeríjhoz érinti. Egyetlen lövés elég lenne hozzá, hogy akármely orkot kidöntse egy fejre, vagy szívre célzott támadással. Még nem fenyegető, csak figyelmeztető jellegű.*
-És sétáljunk egy kicsit. *Teszi még hozzá, igyekszik közben megtartani a szokásos komolyságát. Nem akar előhozakodni semmivel, mert nem bíró, a döntés nem rajta fog állni, ő csak látott egy problémás esetet akit a polgárok érdekében most el kell távolítani az utcáról, és reméli az nem fog ellenkezni, vagy legalábbis nem nagyon.*

6559. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 23:55:58
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Aoneer//

* A felsorolt lehetőségek ugyan tényleg jobban megbecsült munkák, mint a jelenlegi foglalkozása, azonban szőni nem tud, cselédnek ügyetlen, ráadásul neki gyorsan kellett sok pénz, mikor utcára került, így ezt találta leginkabb jövedelmezőnek... illetve a lopást. Attól azonban kicsit jobban irtózik, csak különleges alkalmakkor alkalmazza tolvajlási képességeit... meg amikor túl egyszerű, amolyan elszalaszthatatlan lehetőség adódik. *
- Én... * Próbálja megmagyarázni helyzetét, azonban hangja elcsuklik. Érzékeny pontra tapintott a férfi, hiszen valójában Jorg is jól tudja, hogy sok másik lehetőség volt, csak ez volt a legegyszerűbb, amihez csak a lábait kellett széttárni, így eltarthatta egyszemélyes háztartását.
Aztán Aoneer végleg lerombolja a lány terveit, ráadásul alaptalan vádaskodás formájában. Mármint maga a vád nem alaptalan, csak szimplán nem igaz. A legrosszabb viszont, hogy Jorg semmivel nem tudja bizonyítani a dolog hamisságát. Így aztán léptei lelassulnak, majd teljesen megállnak. Szívverése egyre csak nő, végül a férfi után kiált, aki minden bizonnyal gond nélkül halad tovább célja felé. A lány élőkotorja egyik hosszútőrét és a férfi számára jól hallhatóan, de azért nem telekiabálva az utcát megszólal. *
- Akkor viszont... add ide a pénzed! * Persze nem annyire öntelt, hogy azt higgye, hogy fel tudja venni a harcot a hozzá képest hatalmas fickóval, aki sokkal erősebbnek és gyorsabbnak tűnik - ráadásul Jorg fegyvere csupán egy tőr. Ha ez nem lenne elég, akkor még a tőrt is ügyetlenül fogja. Bizonyára előbb vágná meg magát, mint bárki mást. Mindezeket figyelembe véve az esetleges küzdelem oroszlán-egér harcra hajaz, ami igencsak elkeseredett harcnak számít az egér szemszögéből, míg az oroszlán nevetve fordít hátat a kisállatnak. S mégis ez adja az esélyt az egérnek - hogy az oroszlán elfeljti, hogy bár az egér kicsi, azért fogai neki is vannak.
Mondjuk ebben a helyzetben valójában Jorg akkor sem lenne képes harapni, ha Aoneer háttal lenne neki és megkötött végtagokkal térdelne a földön. S hogy akkor mégis mit akar? Passz. Ő sem tudja. *

6558. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 23:24:13
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Jorgew//

*Mosolyog az elhangzottakon, pedig egyáltalán nem mond a lány semmi olyat, ami boldog, vagy örömteli lenne. Valahol valóban borzalmas, ha valaki már annyira elkeseredett a szegénynegyed mocskának érintésétől, hogy rámászik az első tisztábbnak tűnő alakra. Talán egy másik napon, egy másik lelkiállapotban még el is fogadná az ajánlatot, vagy csak szimplán segíteni akarna a lányon, és kifizetné az éjszakát éjszaka nélkül. De ma elég erősnek érzi magát egy kései lélekbegázoláshoz. Nem, nem lesznek tőle álmatlan éjszakái, a lány is megjegyezte, hogy lehetett volna belőle akár más is, csak azt az egyet nem érti ilyenkor miért mindig a tolvajokra és bűnözőkre gondolnak az emberek.*
-Vagy szövőnő, cseléd... *Mond ki két állást, ami ilyenkor épp az eszébe jut. Némely uraknak a cselédek a szeretői is, Jorgew nem néz ki rosszul szóval arrafelé sem kéne rosszabb dolgokat csinálnia, mint az utcán, csak mondjuk a takarítás is rámaradna. Senki sem vitatja, hogy Artheniorban sok a szegény, de hadd ne legyen már az ebben való fennmaradásra egyedüli opció, a testi és lelki elaljasodás. Ezt a logikát nem fogja elfogadni. Szerencsére nem kell okot kitalálnia, a lány bájaitól való szabaduláshoz, ő maga hoz fel pár olyan érvet, ami még rosszabb a férfi legagyafúrtabb sértéseinél is. Gondolni gondolt rá, csak épp kimondani nem akarta volna. Érzi, a lány is észrevette, hogy a betegségekkel és a koldusokkal valami olyat mondott, amit nem kellett volna. Finoman feléje fordítja fejét, és enyhe fél mosollyal bólint.*
-Na ez az. *A dolog szerinte nem szorul további magyarázkodásra. Visszafordul az út irányába, és továbbra is lassú léptekkel megindul a kovács felé. A lány persze jöhet utána, de remélhetőleg elég erélyesen közölte, nem tart igényt a szolgálataira.*

6557. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 23:06:41
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Aoneer//

* Sikerül valamivel felkelteni a férfi érdeklődését , ami már magában jó. Nem mintha nem találhatna tíz perc alatt egy részeg fazont, akinek még csak nem is kéne így ajánlkoznia, de Jorgew szereti a kihívásokat. Na, meg nem titkolja, hogy azért sokkal szívesebben töltene egy órát ezzel az alakkal, mintsem azzal a részeg fazonnal, akiről az imént esett szó. Aon kérdése jogos, Jorg pedig nem is rest válaszolni rá. *
- Nos, figyelj... Egy rövid ideig jól érezzük magunkat, aztán... Aztán szétválunk és megyünk a dolgunkra. Én sem azért választottam ezt a munkát, mert nem volt más - lehettem volna egyszerű tolvaj. Ha meg van már szívednek kedves hölgy, nem kell félned: ez a környék tele van elhagyatott házakkal és ami azokon a házakon belül történik, az sosem jut ki onnan. * Magyarázza, noha bizonyára nem teljesen érthetően. Ő szereti, amit csinál (még ha nem is mindig jó), de egyedül azért lényegesen rosszabb, mint kettesben, ezért szólította le Aoneert és ajánlkozott fel ingyen. *
- Te vagy itt, így csak neked szól az ajánlat természetesen. * Vigyorodik el ismét, majd vár egy kicsit, amíg Aon eléri őt, majd el is hagyja. Ekkor sietős léptékkel utánaszalad, hogy beérje, így most már mellette mehet tovább. Remélhetőleg már nem kell messzire menniük. *
- Azt azért bevallom, hogy veled szívesebben, mint valamelyik útszéli koldussal. Ki tudja, milyen fertőző betegségei vannak az olyanoknak...


6556. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 22:44:24
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Jorgew//

*A lány nem engedi lerázni magát, pedig jóval egyszerűbb volna, neki is és talán a másiknak is. Azonban e mellé valóban egy olyan ajánlattal áll elő ami aztán tényleg bármely alakot megakasztana. A férfi nem azért áll meg a dolog hallatán mert érdekelné az egyébként valóban nem rossz teremtés komolyabb megismerése, pusztán a különös felajánlkozás az ami egy kissé megkavarta fejében a dolgokat. Ennyire nem néz ő ki jól, főleg egy dolgozó lány szemében nem.*
-És mi ebben az üzlet? *Teszi fel a kérdést miközben lassan tovább folytatja lépteit célja felé. A másik nyilván séta közben is el tudja neki magyarázni a dolgokat, ez afféle úri gőg a részéről, de hát jelenleg ő az akitől akarnak valamit, és nem ő az aki leszólította a lányt a sarokról. Ténylegesen magyarázatot vár, ő is ismeri az adomát miszerint ha valamit ingyen adnak, az vagy értéktelen, vagy valami komoly ármány van a dologban. Egyiket sem szeretné megtapasztalni. Ebből a szempontból inkább fizet kétszáz aranyat egy elsőrangú vörös lámpás dáma kegyeiért, minthogy ágyba vigyen valakit aki öt perc után ingyen hentergést ajánl. Ennyire még Alyo sem volt rámenős.*
-Vagy csak nekem jár ez a különleges ajánlat? *Ebben erősen kételkedik. Nem tudja mi nyugtatná meg jobban. Egy látványos hazugság, vagy egy értelmes magyarázat. Mindkettő helyrebillentené egy kicsit a helyzetet, és egyik vagy másik irányba, de változtatna a gyanakvása mértékén. Mert az továbbra is erős a teremtéssel szemben.*

6555. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 22:30:11
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Aoneer//

* A férfi egyszerűen lerázza Jorgewet pár szóval, mire a lány összehúzza szemöldökét és sóhajt egyet. Azonban nem azért várt itt fél óránál is tovább, hogy az első potenciális ügyfél egyszerűen elsétáljon mellette. Úgyhogy nem adja fel. Megáll egy helyben Aoneerrel szemben, majd ismét megszólal. *
- Pedig olyan ajánlatot kapsz, amit nem minden sarki lotyó ajánl fel. * Vigyorodik el. ~ Mell ki, has be. ~ Jut eszébe az elsőszámú feltétel az eredményes munka érdekében. *
- Hiszen ingyen azért csak megéri neked is és nekem is. * Vigyorodik el, felnézve a magas fickóra, várva a reakcióját. Ez a lehetőség azért reméli, hogy elgondolkodtatja Aoneert, mivel ami ingyen van, az mindenkinek kell - tán még egy olyan illető is elgondolkodna, aki egyébként nem a nők iránt érdeklődik. Na, majd mosni kiderül. *

6554. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 22:01:18
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Jorgew//

*A sétájának nyugalmát végül egy női hang töri meg. Nem a legjobb környék ez, igazából semmire. A rossz tapasztalat az, hogy a szegénynegyedben kevesen jönnek oda hozzá azzal, hogy az elhagyott tárcáját visszaszolgáltassák neki, ellenben elég sok karom és fürge ujj próbálja az embert megszabadítani súlyos aranyterheitől. Ezúttal csak egy szajha volt. Megnyugtatja a tudat, mert ez mégiscsak kevésbé erős fenyegetés mint amire az utcától számított, de jelenleg se ideje, se kedve az útszél leányaival hetyegni.
Nem mintha túl fiatal lenne, a volt őrmester is csak azért látszik idősnek mert az átokverte lidérc belé karmolt, vagy ne lenne néha napján gusztusa egy szakértő leány kegyeihez, de van egy szabály amit már a legkisebb katonáknak is tudni érdemes, mégpedig, hogy nem tanácsos az utca széléről minden szemetet összeszedni. Egy nyilvánosház az más tészta, ott figyelnek a dolgozókra, és ha az ember el is kap valami nemi bajt akkor tud kihez menni. Ha viszont most szállja meg valami akkor legfeljebb az omladozó házakat tudja rugdosni, és ütni vágni, mert a kis ribancot valószínűleg soha többé nem látja. A pinty amúgy is a közelben van, ha akarna valamit akkor oda ment volna. Noha a legutóbbi ottjárta miatt lehet ott sem érezné férfiúi testrészeit teljes biztonságban.*
-Köszönöm, dolgom van. *Válaszolja. És gyorsa a lányra, meg a kettejük közti távolságra pillant, jól felmérve mindkettőt. Katonai reflex, hasznos, és néha zavaró. Jorgew aligha jelenthet veszélyt bárkire is, legalábbis első látásból így tűnik, azt viszont nem akarja, hogy esetleg az ő tárcájából halásszon ki némi kiegészítést utcalányi munkájához. Nincsen adakozó kedvében, és már a miheztartás végett sem szeretné ha a prosti hozzásimulna. Léptei sebességén nem változtat, nem szalad el, tudja melyik sarkon kell majd elfordulni a piactér felé, addig is szeretné kicsit élvezni a romladozó környék látványát, már ha idelátogatását lehet egyáltalán élvezetnek nevezni.*

6553. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 21:40:54
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Aoneer Hraefg Glimriorathan figyelmébe//

* Mindennapi életét élve ácsorog az utca szélén. Elég távol a házaktól ahhoz, hogy ne ömöljön fejére egy vödör ürülék, mely épp most telt meg, így a feje feletti ház lakói úgy gondolják, ideje megszabadulni a bűzétől. Azonban elég közel áll a házakhoz ahhoz, hogy az utca tömegének sodrása ne ragadja magával. Azért akkora sodrása nincs most, mint csúcsidőben, ám a szegénynegyed így is veszélyes helynek számít. Persze nem (csak) a házakból kiömlő ürülék miatt...
Már jó ideje ácsorog és már pont feladná a reményt, hogy talál magának kuncsaftot, ráadásul a téli hideg sem épp emel az egy helyben várakozás élményén. Ekkor azonban egy nem éppen vörös köpenyes, letört - vagy legalábbis fáradtnak látszó - alakot pillant meg az utcán. Nem is tétovázik sokat, még a végén lekanyarodik egy mellékutcába, vagy ilyesmi. Gyorsan lépked a férfi felé, így egyre kivehetőbb a városőr sisakján lévő toll színe is, mely éppenséggel nem létezik, így nem is lehet biztos benne, hogy városőr az illető, ám ha mégis, akkor közlegény lehetet csak. Azért egy magányos közlegény biztosan jó préda, hiszen szolgálat alatt általában hármasával vannak, tehát egyedül csak átutazóban, vagy jobb esetben pénzt költeni jönnek errefelé.
A lány ruhája egy egyszerű köpeny és egy egyszerű, vékony ing. Nem mondhatja, hogy nem fázik, de ezért találták ki azokat a dolgokat, amiktől az ember lánya nem fázik ugyebár. *
- Üdvözletem, uram! * Köszön illendően a nála - ránézésre - bő tíz évvel idősebb férfinak. *
- Látom nagyon magányos, nem vágyik egy kis társaságra esetleg? * Ekkorra már egészen közel ér a férfihoz (már ha amaz nem kerüli el jó nagy ívben), így jobban is szemügyre veheti a termetes urat. *

A hozzászólás írója (Jorgew Odarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.04 21:49:41

6552. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-04 21:10:00
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

*Kiérve a gazdagnegyedbe a szokásos kép fogadja. Utcasorok fényűzés, de ő inkább az ajtók előtt strázsáló városőröket vizsgálja, talán megnyugodtak, hogy a háborúból visszatérhettek a város biztonságot nyújtó utcáira, pedig épp ők azok akiknek biztonságot kéne nyújtaniuk másoknak.
Tovább lépdelve a fényűzés lassan alábbhagy és szinte észre sem veszi a férfi, hogy átjutott egy sokkal sötétebb régióba, csak akkor mikor már annak egy olyan mélyen elterülő területére tévedt aminek szaga van, és ez Arthenior szél fútta utcáin különösen rosszat jelent. Ahol sok a szag, ott az nem összegyűlt hanem intenzíven, nagy erővel bomlott valami csatornába akadt félig megevett dög, keveredve a feltorlódó mocsok és az utcára folyó ürülék rettentő bűzével. Nem fintorogna ennyire, ha nem tanulta volna meg, hogy amit Artheniorban szagol azt mindig tízzel kell megszoroznia, és ennek a helynek most nyomorszaga van.
Talán leginkább abban reménykedik, hogy valaki mégis megpróbálja kirabolni, hogy rájön egy késes idióta, és mégis meg kell ízlelnie a küzdelem zamatát. Bolond egy gondolat, egy kissé már fáradt fejből.*

6551. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-03 20:11:27
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*A fáradtság lassan legyűri, laposakat pislogva botorkál romos kis vacka felé. Semmi másra nem vágyik, csak, hogy beburkolózhasson ócska takarójába és aludhasson egy nagyot. Szinte fel sem figyel az élénkülő forgalomra, kevés maradék energiáját saját gondolatai kötik le.
~Milyen ügyes volt az a nő, milyen ügyes! Látszott, hogy koncentrál és a tűz azt tette, amit parancsolt neki. Nem is parancsolt, kérte, igen, inkább kérte a tüzet. Nem is lehet parancsolni neki, a tűz erős, a tűz hatalmas, nem szabad megharagítani.~
A benne dúló düh jut eszébe. Igen, ha a tűz elszabadul, senki nem állítja meg, amíg van, ami táplálja. Igaz ez a valódi tűzre és a lélekben pusztítóra is.
~Ahhoz, hogy kérni lehessen a tűztől, hatalom kell. Ahhoz varázslónak kell lenni.~
Megtorpan. "Varázsló". Honnan jutott eszébe ez a szó? Felemeli a tekintetét. Az egyik ház falán, közvetlenül előtte egy papírlapot mozgat a reggeli szél. Soynara oda lép, elolvassa. Elolvassa még egyszer. A Gazdagnegyed felé néz, majd motyog magában egy kicsit. Az arra járók csak annyit hallhatnak: "miért is ne?", aztán a tündér magához képest elszánt tekintettel indul meg a Gazdagnegyed irányába.*

6550. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-02 19:42:55
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Először pár dolgot tegyünk tisztába, Lauwirra Tyilaria teste amit birtokba vehetett, az egy 16 éves elf leány, aki azóta edz, jobban mondva edzett amióta két lábon tudott járni. Most mondhatnák, hogy a szülök milyen kegyetlenek voltak vele szemben, de ebből a kislány semmit nem érzékelt, sőt inkább játéknak fogta fel egészet. Lehet a sportos alkata miatt tűnik idősebbnek, de az elfeknél, még bőven gyermeknek számít.
Ennek ellenére, a harcos amazon, jó helyen kapiskál, sokkal idősebb nála, mindenesetre a valódi lénye igen.

Viszont, most Tyilaria, hiába rendelkezik, ilyen "csodálatos külsővel" , sajnos még vannak dolgok amik nehezére esik, vagyis még szoknia kell a fizikai mivoltát, szóval egy picit még érzékeny. Ez egyelőre komoly problémát jelent a számára, s ezzel tisztában van, emiatt is szemelt ki magának egy sérültet.

Hullákkal, amiket valamiféle erő irányított, és más egyéb tudat nélküli varázslénnyel nem érdemes összehasonlítani. Legalábbis nem szeretné hallani, miszerint ezekkel egy kalap veszik. (Testben a lélek, vagy "lélek" és test) Végül is hasonló a kettő, hiszen mindkettőjüket hajtja valamiféle vágy. Lauwirra is meg tudja fogalmazni egyszerűen, mint például minél több fájdalmat szívhasson magába, mások szenvedéséből és megízlelhesse az életük esszenciáját, vagyis magába szívhassa az "éltető fényüket." Minél fejlettebb az áldozat annál jobb, főleg ami öntudattal is rendelkezik, azonban ez már egy fajta különlegesség neki, ezért is igyekszik az áldozatait életben hagyni, az elfogyasztásuk előtt.

Habár részben neki is szüksége van e-világi étekre amivel a fizikai testét életben tarthatja, ennek ellenére, nem hajlandó egy fajba sorolni kettőjüket (külsőségek ide vagy oda).

Amit még fontos kiemelni, hogy Tyalira nagyon jól lát a sötétben (de nem csak ott), amikor az erejét szabadjára engedi, mintha egy hatodik érzéket is előhívna.

Öröm volt néznie, ahogy kővé dermed ez az élőlény, vajon ez így is marad? Alig bír magának parancsolni, összefut a nyál a szájában, szinte már érzi magában, azonban csak megszólal a hitvány, és megtöri a csend gyönyörű hangját, így szép lassan eláll a "táplálkozási" szándékától, legalábbis egyelőre. Még mielőtt meg tudna szólalni, ismét egy kevés időt vesz igénybe, hogy visszanyerje a fizikai énjét. Ellép az ágytól, s elkezd visszaváltozni. Az állkapcsa szép lassan a helyére kúszik; utána az aura is kezd szétfoszlani rajta, és megint a gazdatest formáját veszi fel.*

- Grrr. *Morog hangosan.*
~ Miért nem tömtem be a száját?! Fehérneműjét kellett volna beletuszkolnom.~
- Az utolsó szó jógán hagyom, hogy beszélj. *Morcos ábrázatával a homlokát masszírozza. Talán megszánta a kajáját? Szó sincs róla. Csak felkeltette a Lauwirra figyelmét.*
- Aranybogaram remélem tudod, hogy az életnél nincs értékesebb.
*Sóhajt egy nagyot, majd folytatja.*
- E-világi, kincsekkel, nem tudsz megvesztegetni, sőt azzal sem, ha másnak életét ajánlod fel a magadé helyett. Jól gondold meg, hogy mit mondasz.
*Tőrért gyorsan kimegy, hogy nehogy valamivel próbálkozzon. Pengét a sérült lábhoz tartja.*
- No, akkor kezdj el csicseregni szépen.



A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.02 20:28:49

6549. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-02 17:08:43
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

~Oké, szóval meg akar enni. De hogy érti ezt? Lelketek van... nem különböztök a többi állattól... mintha ő nem egy lenne közülünk. Vagy bolond, vagy valami varázslat alatt áll. Fujj... átkozott mágusok.~
*Magában dohog, de közben sebesen pörögnek a gondolatai a lány minden kiejtett szavára. Gyanakvón húzza össze a szemét és újabb furcsaságot vesz észre, ami korábban nem tűnt fel, de ahogy most visszaemlékszik, bizony az első perctől igaz.*
~Úgy beszél, mint egy korosabb, vagy már vén ember, noha alig léphetett felnőtt korba. Akkor viszont talán megszállta valami gonosz szellem vagy lélek.~
*A saját gondolatára legszívesebben a szemét forgatná. Nem szereti az ilyen elrugaszkodott dolgokat, épp ezért gyűlöli a mágiát is, azonban amit a saját szemével lát, azt nem hagyhatja figyelmen kívül, akár hisz benne, akár nem.*
~Manapság, mikor a hullák csak úgy előmásznak a földből, már nem lehet tudni, mi minden eshet még meg. Bár ettől nem lettem nyugodtabb.~
*Aztán a lány megint különös megjegyzést tesz, mikor kikel magából.*
~Dögevő fajtáddal? Ezt meg hogy érti? Te talán nem egy faj vagy velem? Látszatra biztosan...~
*Velsie nem tudja hová tenni ezt az egészet, ezt a fura lányt, aki elevenen akarja felfalni, és úgy beszél, mintha a saját nagyanyja lenne. Még sincs kétségbe esve. Jobban mondva, eddig nem volt. A lámpás fénye azonban eltűnik és korom sötét ereszkedik a szobára. Velsie első reakciója, hogy kővé dermed és a félelem olyan mélyen hasít belé, hogy szívét vasmarokba zárja, testét pedig megbénítja. Szemét olyan tágra nyitja, ahogy csak tudja, de épp csak hogy körvonalakat vél felfedezni. A szegény negyed utcái nem úsznak úgy fényárban, mint a gazdag negyedben, ezért az a néhány gyér lámpa, ami ég odakint, az nem elég ennél többre. Velsie szíve olyan hangosan és gyorsan dübörög, hogy szinte nem is hall mást, szinte érzi, ahogy lüktet a testében és ha ő hallja, nyilván a másik is. Tekintetét vakon kapkodja ide oda, még a csomóbontásról is megfeledkezik. Egyre hangosabban kapkodja a levegőt, fél perc után már szinte zihál. Aztán öklét a combjához nyomja, és a fájdalom egy csapásra kijózanítja kissé, hogy legalább az agya elkezdjen dolgozni.*
~Ne törődj a sötéttel! Ne törődj a sötéttel!~
*Kezdi mantrázni és inkább a szemét is behunyja, hogy kizárja az amorf árnyakat is. Légzését megpróbálja kontroll alá hajtani és szívét is lenyugtatni, hogy a többi érzékét ne zavarja a saját teste. Fülel, és a levegőbe szagol, bár utóbbi mindhiába, hiszen az égett hús jellegzetes szaga még mindig betölti a szobát. Hallani sem sokat hall, csak a lány egyenletes légzését.*
~Mozdulatlan. Mire vár? Mit csinál? Ő jobban lát a sötétben, mint én? Mert ha nem, akkor ez mire lett volna jó? Ki kell szabadulnom, hogy legalább küzdhessek ellene.~
*Újra nekikezd a csomó bontogatásának és érzi, hogy csukott szemmel jobban is megy, elkezd lazulni a csomó.*
~De nem elég gyorsan. A fenébe! Most mi a francot csinál? Miért álldogál ott?~
*Aztán meghallja. A lány megmozdul és finom, halk, szinte néma léptekkel közeledni kezd. Velsie szeme felpattan és így, hogy jobban megszokta a sötétséget, már valamivel több körvonalat lát. Látja a felé mozgó alakot, de még nem tudja használni a kezét. Időt kell nyernie, ezért valami olyanon töri a fejét, amivel megállásra késztetheti, akármi is ez. Mikor megérzi a rácsöpögő meleg, sűrű folyadékot, és egy óriási száj alakja közeledik hozzá, tudja, hogy nincs több ideje.*
~Mi a halál ez?!~
-Mit ér meg az életem?
*Mondja gyorsan, majd folytatja is azonnal.*
-Mi van, ha azt mondom, tudok valamit, ami biztosan elég értékes neked, hogy cserébe meghagyd az életem?
*Miután ezt elhadarta, megdermed, úgy várja a reakciót. Még a szíve is szinte megáll, ki kihagy egy ütemet.*
~Nem szabadna elárulnom ennek a beteg, szadista gyilkosnak, de ha ez nem elég kecsegtető, akkor végem...~

6548. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-01 13:24:04
 ÚJ
>Dawenn Trygar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Az éjszaka különös, ámbár botorkáló jelenése a szegénynegyedbe ér hát. A köd leszállófélben van, úgy sejlik keresztül rajta az elvétve elhelyezett lámpások fénye, ezzel is kevésbé részegbaráttá téve a környéket. Az utca kihalt, sehol egy ember, ork, törpe, vagy elf, vagy tudja a fene, micsoda lény, egyedül Dawenn, az a szegény, magányos, borvirágos férfi, aki nagyban tanakodik, merre tovább.
Egy darabig csak némán áll, arcán a merengés jelei fedezhetőek fel. Végül felmordul, és elindul a piactér irányába.
~ Jól van. Kezd kijönni belőlem ez a sok marhaság. Francnak kell ennyit innom. Ettől rohadtul nem lesz jobb semmi. Hülye vagy, Dawenn, mint egy marék lepke. Egy nyomorult, lecsúszott zsoldos vagy. Egy senki. Akinek már nincs senkije. ~
Ahogy lépeget, szeme sarkában valami megcsillan. Talán könnycsepp. Lehet, az önsajnáltatás nem a legjobb gyógyír a részeg ember számára. Pislogás által gyorsan kiveszejti lélektükréből a folyékony kristályt, majd merev arcvonásokkal sétál tovább. Már biztos benne, merre tart.*


6547. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-30 16:55:58
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Egy halandó honnan is tudhatná, hogy mivel vagy kivel áll szemben, nem egy mindennapi jelenség ebben a világban. Az eldöntendő kérdésekre egyszerűen válaszol, miközben kaján vigyorog.*
- Nem, és igen.
*Ahogy ezeket tisztázza, ezeket a költői kérdéseket, rögtön hidegvérű tekintettel pillant az elfre, hiszen szerencsétlen azt hiheti, hogy egy megtébolyult fajtársával áll szemben, holott ezt sértésnek veszi Tyilaria, azonban nem árulja el a kilétét, hogy nem az aki, pedig nem sokáig lesz az élők sorában.*
- Meglepődöttség, ami az arcodra van írva, az sok mindent elárul. Attól, hogy lelketek van nem sokban különböztök a többi állattól. Te is ugyanúgy hús és vér vagy.
*Nem akar anatómiai pontosságot leírni, de részben igaz a kijelentése.*
~ Mintha sosem ettél volna más állatok húsából. Rájuk miként gondolsz mikor elfogyasztod őket?~

*Közben a harcos, eltöpreng minthogyha lenne erre lehetősége ilyen helyzetben. Nem zavarja meg elmélkedése közben, csak csendben hallgatja bosszúsan. Különben is mit mondhatna erre?*
~ Miért nem tud beletörődni a sorsába? Mintha egy csirkét kérdeznének meg arról, hogy le akarják-e vágni vagy sem. Csak ironikus módon, értjük egymás szavát.~

*A nevetgélésre még jobban összehúzza a szemöldökét, de nemsokára ismét kérdőjelek merülnek fel a vörös hajú amazonban, amitől megenyhül, és egészen nyugodtan válaszol, sőt mi több, egész kedves hangnemben mondja.*
- Ó, kedveském! Semmi szükség sincs, hogy "elkészítselek" téged, tökéletes vagy így, ahogy vagy.
*Stílusa majdnem olyan, mintha a nagymama biztatná a kis unokáját, hogy nem kell magán semmit sem szégyellni. Derűs mosollyal kísérve. Közben a szemét legelteti ezen a gyönyörű testen.*
- Hogy, mihez kezdek veled? De hisz már mondtam.
*Pár pillanat múlva felkuncog, mert hamar rájön mint is akar tudni az elf; miközben hallja az utolsó kérdést.*
- Elevenen foglak lenyelni, és ezért hagytalak életben.
*A beszédstílusa, még mindig ugyanolyan kedves, mintha egy teasütire invitálta volna be az illetőt, habár ez a süti eléggé "élettel teli."*
- Meg amúgy se hasonlíts össze a dögevő fajtáddal.
*Ezt a kijelentést, már haragosabban teszi, miközben egy kissé elszólja magát véletlenül. De mit számít ez most már?*
- Ha megbocsájtasz.

*Látja az elf próbálkozását, nem törődve vele. A kétségbeesés csak jobban megízesíti. Odamegy az olajlámpáshoz, hogy eloltsa.
A szobában immár koromsötétség uralkodik. Egy kis előkészületet igényel, hogy felvegye a valódi alakját, legalábbis az a része, miszerint "be tudja magába" fogadni egy ekkora testet. Egy aura kezdi körbejárni, amely teljesen elfedi. Pár percet igénybe vesz, de amint készen áll, abban pillanatban visszamegy, a prédájához.

Tyilaria megfogja az elf arcát, s nyálcseppek kezdenek hullani rá, ez idő alatt, majd egy vérfagyasztó hang szólal meg.*
- Jó étvágyat.

*Ha Velsanrick Mihardiga figyelmesen figyel akkor láthat, egy hatalmas szájat ami arra készül, hogy bekebelezze. Vajon mi lesz az áldozat utolsó szavai, még mielőtt az örök sötétségben vész el?*


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.30 17:14:42

6546. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-30 13:15:55
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

~Hogy mi? Engem? Mármint...?~
*Teljesen értelmetlen ez az egész helyzet, ám mikor a lány végig mutat a testén, jelezve azt, mi vár rá, minden a helyére kattan és elkerekedett szemmel kérdezi?*
-Te valami kannibál vagy? Meg akarsz enni?
~Hát abból nem eszel!~
*Jegyzi meg gondolatban és a kifejezés meglepő pontosságán még el is mosolyodik, bármilyen abszurdnak is tűnik most ez az egész. Olyannyira igaz ez, hogy nem tudja megállni, kissé fel is nevet, majd mintha átszakadna egy gát, már nem tudja megállni, és hangosan felkacag. Persze ebben a nevetésben egy csepp jókedv sincs, és nem jelenti azt, hogy ne venné halálosan komolyan a helyzetet, hiszen meg van kötözve, ami azért jelent valamit. Azonban amiket az élet az elmúlt pár évben elé sodort, azok hihetetlenebbnél hihetetlenebb fordulatok voltak, amiket sokszor alig lehet ép ésszel felfogni. Ahogy nevetése alábbhagy, elkezdi csóválni a fejét.*
-Nem hiszem el, hogy ilyen beteggé vált ez a világ.
*Nem feltétlen a lánynak címzi a megállapítást, sokkal inkább magának mondja ki a végeredményt amire jutott. Mivel nem tudja, hogy a lány, mire képes, csak puhatolózva kezd kérdéseket feltenni.*
-És most mihez kezdesz? Feldarabolsz? Megégetsz? Megnyúzol?
*Sorolja, de közben eszébe jut egy apróság, amit nem ért, de rögtön meg is kérdezi.*
-Miért nem öltél meg álmomban?
~Nyilván, mert valami szadista vagy, aki kiélvezi a szenvedésem az utolsó lélegzetvételemig.~
*Miközben beszél, és a válaszokat hallgatja, finoman ellenőrzi a köteleit. Nekifeszül egyiknek másiknak, hogy érezze, mennyire szorosak, esetleg mennyit engednek, ha engednek. Észrevétlen próbálja elérni a csomót és sikerül is neki, úgyhogy elkezdi feszegetni, bogozgatni, de közben, hogy elterelje a figyelmet a matatásról, ülő helyzetbe küzdi magát. Egy pillanatra elterelődik a figyelme, mert meglepően könnyen sikerül, de legalábbis messze nem olyan fájdalmasan, mint egy órája.*
~Vagyis végül mégis segített. De miért, ha most meg meg akar enni, vagy ölni, vagy tudom is én?~
*Amennyire a kötél engedi, ide oda mozgatja sebesült lábát és örömmel szembesül vele, hogy fájni azért még eléggé fáj, de elmúlt az a furcsa, égető, maró érzés, és a tompa nyomás, ami egy nagy területen körbe vette a sebet. Most inkább húzódik az egész.*
~Biztosan az égetéstől.~
*Most, hogy ez eszébe jut, meg is érzi, hogy még ott van a levegőben az égett hús jellegzetes szaga. Nem próbálkozik semmivel, nem próbál elmászni, sem támadni. Ülő helyzetében felhúzza a térdét és vár. Türelmesen hallgatja a lány magyarázatát, ha kap, és közben alaposan megfigyeli a testét, és a mozdulatait.*
~Küzdeni fogok, akkor is, ha ez lesz életem utolsó éjszakája.~
*Mert míg eszméletlen volt, a nap utolsó gyenge sugarai is eltűntek, így a házban már csak a gyertyák jelentenek fényt.*

6545. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:29:34
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Amint a nyalakodással végez, kicsit még nézi magának az elfet, és egy alattomos vigyor jelenik meg Tyilaria arcán.*
~ Vajon miről álmodhat? Miféle rémálmok gyötrik? Olyan kis édes, meg tudnám _zabálni_.~
*Milyen ironikus, végkifejlet.*

- No lám csak nem felébredtél; hétalvó? Szerintem jobban jártál volna, ha tovább alszol. Habár a végeredményen nem változtat túl sokat.
*Egy önelégült mosolyra húzódik Lauwirra szája. Ha az amazon gondolataiban tudna olvasni, csak ennyit mondana. DE IGEN, ÉS AZ ENYÉM VAGY, CSAK AZ ENYÉM.*
- Milyen kis harcias! Ezt szeretem. Nyugodtan próbálkozhatsz.
~ Öröm nézni, ahogy ficánkolsz! Az _életed_ ízére rendkívül kíváncsi vagyok.~
- Különben sem fog sokáig tartani, szóval nyugalom. Nemsokára egy jobb helyre kerülsz.

*Vagy elfogadja tényeket vagy nem, mert egy igazi ragadozóval áll szemben, emiatt arannyal vagy más egyéb tárggyal nem vesztegethető meg.*
- Nem szeretném ha csakúgy távoznál, hiszen téged akarlak.
~ Fizetségként.~
*Térdelő pozíciójából szép lassan feláll, utána már nem mond semmit. Szimplán bemutatja, hogy mire is gondol. Az ujjaiból egy v alakot képez, utána a szájától kezdve elkezdi végig simítani a torkán keresztül egészen a hasáig, ahol szétnyitja a tenyerét, eközben a nyelvével az ajkait körbe nyalja.*
~ Az emlékeimben meg foglak őrizni.~


A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.28 22:56:49

6544. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:30:08
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Sötétség. A zuhanás érzése. Súlytalanság.*
~Megint ez a sötétség. Nem engedhetem át magam neki! Tovább kell mennem! Megtalálnak... Utolérnek... Elfognak, de nem ölnek meg... Bár megölnének inkább... Soha nem megyek vissza oda! SOHA!~
*Egy rántást érez a testén, és mintha a sötétség valamelyest oszlana, vagy legalábbis könnyebbnek tűnik. Velsie nem tudja, hogy elájult, és azt sem, mennyi ideje lehet eszméletlen, ezért most, hogy kezd visszatérni a tudata, először az tűnik fel neki, hogy furcsán merev testtel fekszik. A második dolog az, hogy valami meleg, és nedves ér az arcához és finoman végig simít rajta.*
~Különös érzés. Mintha egy kutya nyalná meg az arcom... Kutya? KUTYÁK?~
*A szíve felgyorsul, ahogy belé hasít a félelem és a menekülés ingere. Még mindig nincs teljesen magánál, nem tudja mi álom és mi a valóság, de már mozdulna a keze és a lába, hogy fusson. De csak mozdulna.*
~Mi van velem? Miért nem mozdul a kezem és a lábam? Miért nem mozdul semmi? Mi történt? Elkaptak? Megkötöztek? Az nem lehet! NEM!~
-Nem!
*Riadtan tér magához és tekintete rögtön a szobában cikázik össze vissza, hiszen nem tudja még hol van. Aztán ahogy megállapodik a lányon, aki idehozta, abbahagyja a zihálást és kifújja a levegőt. A lány arca közel van.*
~Túl közel. Mit akar?~
-Mi a fenét csinálsz? Ne mássz az arcomba, mert esküszöm megharaplak!
*Automatikus reakcióként próbál elhúzódni, amikor végre feltűnik neki, hogy a bénaságot sem csak álmodta, mert bizony meg van kötözve rendesen. Ekkor gyilkos tekintete a lányra villan é vészjóslóan nyugodt hangon kérdezi.*
-Miért vagyok megkötözve? Mégis mit akarsz tőlem?
*Mivel fogalma sincs róla, hogy milyen szerzettel hozta össze a balsors, azt sem sejtheti, hogy a rossz érzés, a szorongás, a félelem érzése nem a sajátja, és nem a múltja miatt van. Csupán ez a démoni lény hozza ki belőle, és öntudatlanul is jelez az elméje, hogy valami nincs rendben, de a józan esze nem képes észre venni és megragadni azt, hogy mi nem jó. Ezért csak dühödten néz a lányra, választ várva, miközben a kezével a kötélnek feszül, hátha csak felületesen csomózta meg.*

6543. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-28 12:03:29
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Szerencsére, a fegyvereket végre letette, és nem kell azzal is bajlódni, ez mindkettőjük érdeke.

Miközben doktorosít játszik, igazi, melegség tölti el, ahogy a vörös amazon szenved. Tyilaria tisztában van, hogy lassabb módszer is van, amellyel kevesebb fájdalmat tudna okozni, viszont az kevésbé lenne olyan vicces.*
~ Nekem mindegy, hogy mire harapsz, csak nem szeretném, ha szomszédság a nyakamon lenne.~
*Nem kell hallania, a harcos jaj veszélykelését, mert enélkül is tisztán érzi, hogy mégis miféle kínokat él át. Igyekszik pókerarcot ölteni, pedig legszívesebben vigyorogna, ahogy egy halandólelket szenvedni lát. Habár nem a kívánt hatást éri el mivel, a másik, kicsit üresnek látja a tekintetét, ezen a jövőben változtatni fog, ha már megvan a kedves arc hozzá, csak meg kell tanulni használni.*

~ A vér édes illata.~
*A látvány, az illat, és az érzés mind- mind egytől gyönyörűséges, ódákat tudna regélni, de csúcspont nem itt fog kiteljesedni. Fenséges lakomát nyújt, ahogy a fájdalom szétterjed Velsanrick Mihardiga testében. (Természetes a valódi nevét nem tudja, nem gondolat olvasó, viszont ez számít most a legkevésbé.)

Az egyik szükségletét ki tudja elégíteni, és nagy szerencséje nem is kellett olyan sokat várnia erre.

Miután végzett a munkájával, szépen szemügyre veszi az elalélt "Csipkerózsikát" aki úgy néz ki jól van, és a kívánt hatást is elérte. Él, és nincs az eszméleténél. Pompás!*
~ Elaludt, erre vártam. Akkor most pedig- ~
- Akkor térjünk rá a fizetés részére.

*Kimegy a szobából, és keres valamivel erősebb kötözött, hogy biztosítsa az áldozatát, még mielőtt a főfogásnak neki kezdene.

Kezét a nő homlokára teszi, mintha csak a hőmérsékletét akarná ellenőrzi, utána rögtön elkezdi összekötözni a két kezét, végül jön a lába, azt is jól átkötözi, hogy meg ne lógjon.*

~ Erre a ruhára nem lesz szükség.~
*Tunikát közben szépen lefejti, az áldozatról, hogy minél kevesebb ruhanemű kerüljön a szájába. Igen a kötél sajnos rajta marad, de nem akar semmit sem megkockáztatni.

Amint a prédájáról megbizonyosodott, hogy kellően biztosítva, van elkezd csorogni szinte a nyála. Odamegy a bársonyos archoz, és végig nyalja. (Negyedóra lejárt, pont elég volt mindenre.)*
- Ez igazán mennyei íz.
*Amennyiben a vörös felébred, csak azt látja, hogy a fajtársa, szó szerint az arca mellett van, és ízlelgeti.*

6542. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:11:38
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A vér édes illata//
//Lauwirra Tyilaria háza//

*Érzi, hogy talán kedvesebb is lehetne a lánnyal, ha már az segít neki, de az erejével együtt fogy a türelme is, és egyre jobban bosszantják a felesleges udvariaskodások. Végül nem adja át a fegyvereit, de mivel jogos a felvetés, hogy mégiscsak ő a vendég, az ágy belső oldalára, a fal mellé tesz mindent.*
~Így tényleg nincsenek útban, de mégis karnyújtásnyira maradnak, ha szükség lenne rájuk.~
*Aztán még takarót is kap, amitől kissé megenyhül és inkább nem szólal meg többet, csak némán figyeli, ahogy a lágy sürgölődik és előkészít ezt azt. Velsie semmi gyanúsat nem lát. Csak olyan eszközök kerülnek elő, amikre ő maga is tudja, hogy szükség lesz. Mikor a lány egy fadarabot tol az arcába, hogy harapjon rá, elhúzza az orrát.*
~Nem szívesen törném ki a fogam, miközben magamon kívül szenvedek.~
-Tudok jobbat és kevésbé veszélyeset.
*Lenyúl a levetett ruháihoz és felveszi a bőr övét, majd ketté hajtja és ráharap. Elég jól tűri a fájdalmat, erre is kiképezték, de ő maga sem biztos benne, hogy mit és meddig bírja elviselni pontosan.*
~Na ne mond. Azt hittem divatot teremtek vele. Nekem kifejezetten tetszik ez a látvány...~
*Ezekkel a gondolatbeli epés megjegyzésekkel könnyebb összeszedetten tartani az elméjét, de ki persze nem mondja őket, hiszen nem célja megbántani a lányt, még ha nem is túl szimpatikus. Az első perctől furcsa ez az érzés, hiszen gyönyörű, kedves arca van, mégis furcsán üresnek tűnik. Tudatosan azonban Velsie nem gondolkodik ezen, és ahogy az alkohol a lábára, azon túl is a sebbe kerül, összerándul kissé, és az egész teste belefeszül az ágyba. Fogait a bőrbe mélyeszti, kezével megmarkolja a lepedőt maga mellett, de nem ugrál, nem vergődik és nem üvölt. Pokoli kínokat él át, olyannyira, hogy a lélegzete el-el akad, majd hangosan, erősen fújtatva fújja ki a levegőt, de igyekszik egy hangot sem kiadni. A lány kérdésére csak lassan bólint és közben lehunyja a szemét. Tudja, hogy ez még csak a kezdet volt, és nincs túl a nehezén, ezért próbálja minél gyorsabban lenyugtatni magát, és hosszan, mélyeket lélegzik. Mikor a másik ismét megjelenik, kezében az izzó piszkavassal, Velsie agyába beillan néhány kép, ahogy társaival áll egy zárt udvarban, majd vezényszóra mozdulnak mind és önként térdet hajtanak egy nagy, széles és lapos kőtömb előtt. Mikor a nevét hallja, feláll, és a kőhöz lép, hangosan, jól érthetően elmondja esküjét, majd fedetlen felső testtel félig ráhasal a kőre és a mesterek egyike, izzó végű vassal billogot éget a lapockájára. Pislogva tér magához a lány hangjára, mintha ébren álmodott volna. Elveszi a rumos üveget, és a szíjat kivéve a szájából alaposan meghúzza a rumos üveget. Az erős ital jólesően végig marja a torkát, le az üres gyomrába, és pillanatok alatt az ujjbegyéig elönti a melegség. Meg is szédül fektében, ezért újra ráharap az övre és mikor a lány a lábához közelít a vassal, szorosan lehunyja a szemét és küzd az ájulás ellen. Több kevesebb sikerrel megy is neki, de azért másodpercekre, percekre érzi, ahogy a fekete mélység beszippantja és zuhan, de elméje kitartóan küzd az öntudatlanság ellen. Nem tudja pontosan mit csinál a lány, mert szeme előtt el-el mosódik a szoba képe és csak annyit érez, hogy a lába körül matat és végül egy erős rántással elengedi, amitől ő is egy lélegzetvétel erejéig magához tér, és kitisztul előtte a kép. Lábán kötés, a lány őt nézi, de neki már csak egy szóra marad ereje.*
-Köszönöm.
*Majd enged a teste görcsösségén és ellazulva egy jó negyed órára lehunyja szemét és elájul.*

6541. hozzászólás ezen a helyszínen: Szegénynegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:33:53
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Korán kel, ahogy szokott. Mindig próbál hamar eltűnni "otthonról", hogy senki ne figyelhesse ki, hogy ott húzta meg magát. Az éjszaka árnyai már eltűntek az utcákról, de a nappali forgalom még nem indult meg, mikor Soynara előóvakodik a rejtekhelyéről. Már sietne is tova a kis terecskéje felé, mikor mennyei illatok csapják meg az orrát. Úgy torpan meg és szimatol körbe, mint egy ijedős kis állat. Igen, érzékei nem csalták meg, ez friss cipó és valami hús illata. De ki süt ilyesmit ezen a környéken, ilyen közel? Óvatosan pillantgat maga körül, akármilyen hihetetlen is, egyre inkább úgy hiszi, valahol egészen közel lehet ezeknek a finom illatoknak a forrása. Mégis nagyon megdöbben, mikor felfedezi a lábas ételt és mellette a papírt. Rövid habozásából léptek zaja zökkenti ki. Gyorsan fölnyalábol mindent és visszabújik menedékére. Ott egy, a gerendák között beszűrődő fénysugárnál elolvassa az üzenetet. Zavartan üldögél kicsit, próbálja kitalálni, mitévő legyen.
~Hozott még ételt. Kedves és gondoskodó, nem szeretné, hogy éhezzek. De mit akarhat még? Miért írta le ezt a címet? Itt lakik? Menjek oda? Hátha rosszat akar! Hátha bajt tervez! Mit csinálok, ha gonosz, ha hazudott? Ha én is csak arra kellek, mint az a másik tündér, akivel olyan csúnyán elbántak? Körmöt szaggatni, hajat nyiszálni, talpat égetni?~
Miközben töpreng, nem tud ellenállni a cipónak, a tegnapi ételek maradékával együtt kezdi majszolni.
~Itt is bánthatott volna, senki sem látta, senki sem hallotta volna. És erős, erősebb, mint én. Ha rosszat akart volna, megtehette volna.~
Nagyot sóhajt. Akármi is történt, legalábbis egy rendes köszönömmel adósa maradt a férfinek.
~Elmegyek oda. Elmegyek hozzá. Meglátjuk... Talán megint kedves lesz. Talán megint jó lesz vele.~
Előveszi ócska hajkeféjét és alaposan megdolgozza vele loboncát, aztán, amennyire csak tudja, rendbe teszi ruháit. Ezzel végezve óvatosan megint előmászik vackáról és nagyokat sóhajtva indul a megadott cím felé. Út közben kritikusan néz végig magán.
~Jaj, de kopott minden ruhám! Nem vendégségbe való, nem így illik mutatkoznia egy jóravaló tündérnek... Legalább lenne egy tükröm, ki tudja, hogy áll a hajam... Mit is gondolhat rólam Leon...~
A címhez érkezve félősen torpan meg, aztán nagy nehezen rászánja magát a kopogtatásra. Aztán csak vár, egyszerre félve és reménykedve, hogy most mi lesz.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9397-9416