//El innen, de gyorsan//
*Az óra korai, de a nyüzsgés már nagy. Még alig dereng, de a Főtéren már árusok gyülekeznek és ami még fontosabb, egy kereskedőkaraván készülődik a Kikötő felé vezető hosszú útra. Xaly igen óvatosan pillantgat körbe, de a téren nem tapasztal a megszokottnál nagyobb katonai jelenlétet, így kicsit megnyugodva keresi meg a karaván vezetőjét. A pocakos kereskedőt nem nehéz kiszúrnia, díszes ruhája, az, ahogy rutinosan rendezkedik, parancsokat osztogat, elárulja, hogy tapasztalt az ilyesmiben. Xaly tehát hozzá lép és megszólítja.*
-Minden istenek mosolyogjanak rád, jó uram! Merre lesz az útjuk?
*A kereskedő csak egy pillantást vet rá és már hajtja is el.*
-Eredj innen, amíg jó dolgod van, nincs most időm koldusokra.
*Xaly végigpillant magán. Na igen, eseménydús éjszakájának eredményeként ruhája sok helyen cafatokban lóg, néhol kissé véres. Semmiképpen nem tűnik fizetőképes utazónak, de a látszat csal és ezt nem habozik a kereskedő tudomására hozni.*
-Nem koldulni jöttem, Te nagyképű kalmár! Veletek akarok tartani, méghozzá szekéren. Megfizetem az árát, emiatt ne aggódj! *A köszöntéssel mára ki is fogyott a jó modorból és egyébként is sietős a dolga, minél előbb szeretne elvegyülni a többi utas között. A kereskedő felkapja a fejét a hangnemváltásra és látszik rajta, egyelőre nem zárta a szívébe a lányt, de a súlyos zacskó arany meggyőzi, sőt, úgy tűnik, a lány harapós hangulata fölött is hajlandó eltekinteni.*
-Rendben, hölgyem. Bocsássa meg, ha ruházata alapján kéregetőnek véltem- *Azért megenged magának egy kis gúnyt, de nem viszi túlzásba, hiszen most már ügyféllel beszélget. Azért a lány dohog egy sort magában. ~Majd jól bokánrúglak!~ De a jogos bosszún rágódás helyett inkább egy sürgetőbb problémával kezd foglalkozni.*
-Ahogy mondja, kissé megviselt a ruházatom. Abból a zacskóból telik egy öltözetre, jól mondom?- *A kérdés inkább kijelentés. A kereskedő arcán látszik, hogy komolyan töpreng. Elnéz a kapuban posztoló őrök felé, méregeti őket egy darabig, majd újra a lányra néz és kicsit elmosolyodik.*
-Természetesen, hölgyem, ez csak természetes- *Nem leplezi sokat tudó mosolyát. A lány nyel egyet, ez a kövérkés kereskedő átlátta a helyzetet, most mi lesz. De az odainti az egyik szolgáját, gyors parancsot vakkant neki, majd biccent a lánynak és megy tovább a szekerek, málhás öszvérek között, rendezkedik és szervez. A szolga szó nélkül az egyik fedett szekérhez vezeti Xalyt, majd egy zsákból egy öltözet női vadászruhát vesz elő, a szekér belseje felé int és dolgára siet. A lány bemászik, majd ráérősen átöltözik. Végül is egy hölgy nem sietheti el az ilyesmit, legalábbis amíg a kapun ki nem jutnak. Szerencsére nem kell sokáig lapulnia, odakint parancsszavakat kiáltanak és a karaván nekiindul a dél felé vezető, hosszú útnak, a lány pedig minden istenekre eszküszik, hogy ettől a kereskedőtől sosem lop el semmit.*