Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 462 (9221. - 9240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:36:11
Üzenet elküldve: 2019-03-06 00:36:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuváló//
*Lesha vet egy pillantást a toborzó papirosra, bizakodva vesz nagy levegőt, koppant egyet lándzsájával a térkövezetén, vándorbotosan meglendíti és indul a Pegazus fogadóba, hogy beavassa a polgárőrség elképzelésébe a vendéglátóst. Megemlítve a kitűzött levelet, találkozóhelynek megjelölt Pegazust, és ha esetlegesen keresnék a pultnál, adja meg a kellő információkat az érdeklődőknek. Óriás hősnőnk tisztában van vele, hogy a fogadós, bármilyen nemes is a terve, nem fog pusztán a két szép szeméért segédkezni neki mindezekben. Persze, az is világos előtte, hogy kérés és némi arany honorálás nélkül, nem csinálhat verbuváló központot a Pegazusból. Még akkor sem, ha mind ezzel, még tovább növelné a fogadó forgalmát és bevételeit.
Keresztül haladva a szegénynegyeden, Lesha elgondolkodva, veszi ezeket a tényezőket sorra, kicsit talán el is képed magán. A törzsi megbeszéléseket utálta és unta magát rajtuk, amiken a törzsfő lányaként neki is mindig jelen kellett lennie. Persze, koránál fogva, beleszólási joga nem volt a hadászati és a kereskedelmi dolgokba, de a tanácskozásokon hallottakat csak megmaradtak benne és most talán gyakorlatban hasznosíthatja is eme tudását.
Kiér a főtérre, ahol fordul is és sétál a Pegazus fogadóhoz.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 00:39:04
*Lesha vet egy pillantást a toborzó papirosra, bizakodva vesz nagy levegőt, koppant egyet lándzsájával a térkövezetén, vándorbotosan meglendíti és indul a Pegazus fogadóba, hogy beavassa a polgárőrség elképzelésébe a vendéglátóst. Megemlítve a kitűzött levelet, találkozóhelynek megjelölt Pegazust, és ha esetlegesen keresnék a pultnál, adja meg a kellő információkat az érdeklődőknek. Óriás hősnőnk tisztában van vele, hogy a fogadós, bármilyen nemes is a terve, nem fog pusztán a két szép szeméért segédkezni neki mindezekben. Persze, az is világos előtte, hogy kérés és némi arany honorálás nélkül, nem csinálhat verbuváló központot a Pegazusból. Még akkor sem, ha mind ezzel, még tovább növelné a fogadó forgalmát és bevételeit.
Keresztül haladva a szegénynegyeden, Lesha elgondolkodva, veszi ezeket a tényezőket sorra, kicsit talán el is képed magán. A törzsi megbeszéléseket utálta és unta magát rajtuk, amiken a törzsfő lányaként neki is mindig jelen kellett lennie. Persze, koránál fogva, beleszólási joga nem volt a hadászati és a kereskedelmi dolgokba, de a tanácskozásokon hallottakat csak megmaradtak benne és most talán gyakorlatban hasznosíthatja is eme tudását.
Kiér a főtérre, ahol fordul is és sétál a Pegazus fogadóhoz.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 00:39:04
9239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-05 15:04:32
Üzenet elküldve: 2019-03-05 15:04:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Luni, Lau//
*Viel még bent, a városban is osztja Luni lelkesedését, de arra már nincs idejük, hogy megtárgyalják, számára mit jelent az erdő. Pedig ha valakinek, hát Vielnek rengeteget – ezért örömében sugárzó mosolyt küld a félelf lány felé.*
- Ezek után megértem, miért szeretnél éppen a tóra néző szobában lakni. A különböző elemek, mint a víz, a tűz, a föld, a szél mind-mind a természet csodái, a mindennapjaink csodái. *Vélekedik, és ezek után nem véletlen az sem, hogy az erdőbe viszik kis lábai egy kiruccanásra, távol a lány számára még mindig szokatlan forgatagtól. Feltöltődve tér vissza, és boldogan ragadja meg Luni felé nyújtott kezét, hogy felsegítse a szekérre.*
- Nagyon köszönöm. *Pirul egy kissé. Nem szokott hozzá, hogy segítsenek neki, de nem is olyan ügyes, hogy rutinosan másszon fel egy ilyen magas szerkezetre. Innentől inkább csak figyel, míg a városba nem érnek. Kicsit bizalmatlan a szomszédokkal kapcsolatban, akkorák itt a távolságok, de reménykedik benne, hogy a major jól meglesz a környék lakóival. Egészen meglepi, hogy a lány kérdése egyenesen a fénypászmára terelődik, senkit se látott még ilyen lelkesnek ezzel kapcsolatban. Magát kivéve, persze.*
- Igen, az. *Kezdi nagyon óvatosan, halvány mosollyal, de még egy kis időbe telik, míg megbizonyosodik róla, hogy beszélgetőtársát valóban érdekli a dolog, nem pedig csak tréfál vele. Ettől jobb kedvre derül, és lelkesebben kezd magyarázni.* A felhős égen egy fénynyaláb tört át, egyenesen rám vetült. Jó érzés volt, egészen meleg az időjáráshoz képest. Nem először történt velem ilyesmi, mindig a nagy dolgok előjele szokott lenni. Többek között egy hasonló jel miatt keltem útra, hogy véghezvigyem a rám osztott feladatomat: hogy rendet teremtsek a káoszban. *Fészkelődik izgatottan, hiszen most éppen úgy érzi, jó nyomon jár, a major megvásárlása egy remek lépés efelé, és úgy látszik, Eeyr maga is egyetért ezzel.*
- A fény mindig jót jelent. *Ismétli meg szeretettel Luni mondatát, jobban egyet sem érthetne ezzel.*
*Mikor a félelf lány arról beszél, hogy Viel szerencsét hoz, a lány elkuncogja magát. Ezután gyorsan helyesbít, nem akar udvariatlannak tűnni.*
- Ne haragudj! Minden tiszteletem a tiétek, és örülök, hogy boldogságot okozhatok. Csak… Én tündérek között éltem, és eszembe jutott, hogy akkor mi aztán nagyon szerencsések lehetünk. *Mosolyog kedvesen.* De persze nem bánom a dolgot, sőt! *Lauhoz fordul.* Ha ezzel a ház helyzetét is elősegítem, hát nagyon szívesen leszek továbbra is a kabalátok. Reméljük, beválok majd!
*Viel meghatódik egy kissé, ezért az anyja miatt érzett szomorúságát is feledi pár pillanatra. Újdonsült barátai számítanak rá, ez pedig a legszebb dolog, amit el tudott képzelni. Ahogy leteszi a tükröt, tekintete az érdeklődő Lunira téved.*
- Anyám tükre. *Jegyzi meg röviden. Eközben megérkeznek, és leszállhatnak a zötykölődő járatról. Viel szomorú búcsút vesz a paciktól, de nekik mostantól más dolguk van, ahogy a nemesnek is, akitől szintén elbúcsúzik, a maga tündéres módján, szépen pukedlizve.*
- Eeyr áldjon benneteket!
*Ezután sietve zárkózik fel Lauékhoz, mert nem szeretne elveszni a tömegben. Bár biztos benne, hogy senki se hagyná csak úgy eltűnni a szerencsetündérüket, azért részéről sem árt az óvatosság. Meg hát azt se igazán tudja, hol a piac.*
- Én arra keresném, amerre a tömeg tart. *Mutat egy irányba, ahol logikus volna először keresni a helyet.*
- És ti, mióta vagytok ilyen jó barátnők? Ugyanonnan származtok? *Kíváncsiskodik, mivel az még a rövid ismertségük során is feltűnt neki, mennyire közel állnak egymáshoz. Szívesen tudna meg többet arról, honnét jöttek és mit csináltak azelőtt, de csínján bánik a kérdésekkel. Amikor megérkezett a fogadóba, fültanúja volt, hogy többeknek is számos viszontagságon kellett keresztülmennie, és nem szeretné felszaggatni a régi sebeket.*
- Nagyon finom, kiadós gulyást tudnék készíteni az esti lakomára. *Mondja határozottan, csak hogy tudják a többiek, ő még soha nem állt ennyire készen a finomságok bevásárlására.*
//Luni, Lau//
*Viel még bent, a városban is osztja Luni lelkesedését, de arra már nincs idejük, hogy megtárgyalják, számára mit jelent az erdő. Pedig ha valakinek, hát Vielnek rengeteget – ezért örömében sugárzó mosolyt küld a félelf lány felé.*
- Ezek után megértem, miért szeretnél éppen a tóra néző szobában lakni. A különböző elemek, mint a víz, a tűz, a föld, a szél mind-mind a természet csodái, a mindennapjaink csodái. *Vélekedik, és ezek után nem véletlen az sem, hogy az erdőbe viszik kis lábai egy kiruccanásra, távol a lány számára még mindig szokatlan forgatagtól. Feltöltődve tér vissza, és boldogan ragadja meg Luni felé nyújtott kezét, hogy felsegítse a szekérre.*
- Nagyon köszönöm. *Pirul egy kissé. Nem szokott hozzá, hogy segítsenek neki, de nem is olyan ügyes, hogy rutinosan másszon fel egy ilyen magas szerkezetre. Innentől inkább csak figyel, míg a városba nem érnek. Kicsit bizalmatlan a szomszédokkal kapcsolatban, akkorák itt a távolságok, de reménykedik benne, hogy a major jól meglesz a környék lakóival. Egészen meglepi, hogy a lány kérdése egyenesen a fénypászmára terelődik, senkit se látott még ilyen lelkesnek ezzel kapcsolatban. Magát kivéve, persze.*
- Igen, az. *Kezdi nagyon óvatosan, halvány mosollyal, de még egy kis időbe telik, míg megbizonyosodik róla, hogy beszélgetőtársát valóban érdekli a dolog, nem pedig csak tréfál vele. Ettől jobb kedvre derül, és lelkesebben kezd magyarázni.* A felhős égen egy fénynyaláb tört át, egyenesen rám vetült. Jó érzés volt, egészen meleg az időjáráshoz képest. Nem először történt velem ilyesmi, mindig a nagy dolgok előjele szokott lenni. Többek között egy hasonló jel miatt keltem útra, hogy véghezvigyem a rám osztott feladatomat: hogy rendet teremtsek a káoszban. *Fészkelődik izgatottan, hiszen most éppen úgy érzi, jó nyomon jár, a major megvásárlása egy remek lépés efelé, és úgy látszik, Eeyr maga is egyetért ezzel.*
- A fény mindig jót jelent. *Ismétli meg szeretettel Luni mondatát, jobban egyet sem érthetne ezzel.*
*Mikor a félelf lány arról beszél, hogy Viel szerencsét hoz, a lány elkuncogja magát. Ezután gyorsan helyesbít, nem akar udvariatlannak tűnni.*
- Ne haragudj! Minden tiszteletem a tiétek, és örülök, hogy boldogságot okozhatok. Csak… Én tündérek között éltem, és eszembe jutott, hogy akkor mi aztán nagyon szerencsések lehetünk. *Mosolyog kedvesen.* De persze nem bánom a dolgot, sőt! *Lauhoz fordul.* Ha ezzel a ház helyzetét is elősegítem, hát nagyon szívesen leszek továbbra is a kabalátok. Reméljük, beválok majd!
*Viel meghatódik egy kissé, ezért az anyja miatt érzett szomorúságát is feledi pár pillanatra. Újdonsült barátai számítanak rá, ez pedig a legszebb dolog, amit el tudott képzelni. Ahogy leteszi a tükröt, tekintete az érdeklődő Lunira téved.*
- Anyám tükre. *Jegyzi meg röviden. Eközben megérkeznek, és leszállhatnak a zötykölődő járatról. Viel szomorú búcsút vesz a paciktól, de nekik mostantól más dolguk van, ahogy a nemesnek is, akitől szintén elbúcsúzik, a maga tündéres módján, szépen pukedlizve.*
- Eeyr áldjon benneteket!
*Ezután sietve zárkózik fel Lauékhoz, mert nem szeretne elveszni a tömegben. Bár biztos benne, hogy senki se hagyná csak úgy eltűnni a szerencsetündérüket, azért részéről sem árt az óvatosság. Meg hát azt se igazán tudja, hol a piac.*
- Én arra keresném, amerre a tömeg tart. *Mutat egy irányba, ahol logikus volna először keresni a helyet.*
- És ti, mióta vagytok ilyen jó barátnők? Ugyanonnan származtok? *Kíváncsiskodik, mivel az még a rövid ismertségük során is feltűnt neki, mennyire közel állnak egymáshoz. Szívesen tudna meg többet arról, honnét jöttek és mit csináltak azelőtt, de csínján bánik a kérdésekkel. Amikor megérkezett a fogadóba, fültanúja volt, hogy többeknek is számos viszontagságon kellett keresztülmennie, és nem szeretné felszaggatni a régi sebeket.*
- Nagyon finom, kiadós gulyást tudnék készíteni az esti lakomára. *Mondja határozottan, csak hogy tudják a többiek, ő még soha nem állt ennyire készen a finomságok bevásárlására.*
9238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:35:06
Üzenet elküldve: 2019-03-05 14:35:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászat//
//Zsenge//
*Gondolataiba temetkezve, állát tenyerébe fogva néz előre meredten, s gondot okozna az is, ha jelenleg rákérdeznének, hogy mi is az, amin annyira mereng. Nehéz összeszednie magát, fáradt és magányos, ez a nap nem indul olyan jól, mint, ahogyan az illő volna. Elveszett testvérére is gondol, aki után hosszú ideje nem kutatott, persze jelenleg az az eltelt két nap is soknak tűnik, mert valójában csupán ennyi ideje annak, hogy Cinn távozott, s immár egyedül volt kénytelen a házban tölteni idejét. Felkapja fejét, észre sem veszi, hogy Mirazsik is megérkezett, s az elé toppanó lányra összerezzen kissé, persze aztán szélesen elmosolyodik.*
- Neked is, Mirazsik! Ez igen, időben, frissen, kipihenten. Büszke vagyok rád. *Bólint mosolyogva, majd erőt vesz magán, s ő is feláll. Egy pillanatig még pihenteti tekintetét a lányon, titkon arra gondolt, bizonyára el fog aludni, de abban a pillanatban el is szégyelli magát, hogy ez eszébe jut. ~ Remek, kislány. ~ Nyújtózkodik egyet, majd batyujában kutat.*
- Víz, tűzszerszám, kés, kötél. *Mutatja fel sorban, ahogy kipakol.* Fontosak. Szerinted elegendőek? Vagy szükség van még valamire? Az ötlet egyébiránt tökéletes. Magam sem vagyok kiváló nyomolvasó, azonban megkülönböztetek egy vaddisznócsapást egy orkkétól, szóval... majd' csak elboldogulunk. *Nevet a lányra. Kész tervvel érkezett, s nem baj, hogy nem konkrét állatra mennek, így lehetőségükben áll kicsit kiszabadulni a városból, kicsit felfedezni a környéket, friss levegőt szívni és távol lenni a portól, piszoktól.*
- Remek kirándulás lesz. *Erősíti meg, s máris jobb kedve kerekedik. Valahogy az elé toppanó kislány miatt már nem érzi oly egyedül magát, öröm is számára, hogy okíthat, taníthat, még ha ebben nem is a legjobb.*
- Alig várom, hogy kiérjünk. *Szedelőzködik össze lassan, majd vállára kanyarítja batyuját. Lyessal sem szokásos öltözékében jött. Talált olyat, mely jóval kényelmesebb és puhább, testhezálló nadrágjában és zöldesbarna mellényében inkább emlékeztet most egy erdei elfre, mint egy városlakóra.* Arra gondoltam, hogy Arthenior közelében kezdjük, kissé letérünk az útról. Megpróbálhatjuk a Vaserdőben is, nem tudom, hogy mennyire vagy arra ismerős. *Néz kíváncsian a lányra.*
- Mehetünk, Mirazsik. *Ereszt meg még egy mosolyt, majd halk sóhajjal lépdel a főtérről a városból kivezető út irányába.* Ha ügyes leszel, lehet kint esszük meg a szabadban. Szereted a sült húst? *Kezdeményez beszélgetést, hisz hosszú út áll még előttük, mely reményeik szerint kalandokkal teli.*
//Zsenge//
*Gondolataiba temetkezve, állát tenyerébe fogva néz előre meredten, s gondot okozna az is, ha jelenleg rákérdeznének, hogy mi is az, amin annyira mereng. Nehéz összeszednie magát, fáradt és magányos, ez a nap nem indul olyan jól, mint, ahogyan az illő volna. Elveszett testvérére is gondol, aki után hosszú ideje nem kutatott, persze jelenleg az az eltelt két nap is soknak tűnik, mert valójában csupán ennyi ideje annak, hogy Cinn távozott, s immár egyedül volt kénytelen a házban tölteni idejét. Felkapja fejét, észre sem veszi, hogy Mirazsik is megérkezett, s az elé toppanó lányra összerezzen kissé, persze aztán szélesen elmosolyodik.*
- Neked is, Mirazsik! Ez igen, időben, frissen, kipihenten. Büszke vagyok rád. *Bólint mosolyogva, majd erőt vesz magán, s ő is feláll. Egy pillanatig még pihenteti tekintetét a lányon, titkon arra gondolt, bizonyára el fog aludni, de abban a pillanatban el is szégyelli magát, hogy ez eszébe jut. ~ Remek, kislány. ~ Nyújtózkodik egyet, majd batyujában kutat.*
- Víz, tűzszerszám, kés, kötél. *Mutatja fel sorban, ahogy kipakol.* Fontosak. Szerinted elegendőek? Vagy szükség van még valamire? Az ötlet egyébiránt tökéletes. Magam sem vagyok kiváló nyomolvasó, azonban megkülönböztetek egy vaddisznócsapást egy orkkétól, szóval... majd' csak elboldogulunk. *Nevet a lányra. Kész tervvel érkezett, s nem baj, hogy nem konkrét állatra mennek, így lehetőségükben áll kicsit kiszabadulni a városból, kicsit felfedezni a környéket, friss levegőt szívni és távol lenni a portól, piszoktól.*
- Remek kirándulás lesz. *Erősíti meg, s máris jobb kedve kerekedik. Valahogy az elé toppanó kislány miatt már nem érzi oly egyedül magát, öröm is számára, hogy okíthat, taníthat, még ha ebben nem is a legjobb.*
- Alig várom, hogy kiérjünk. *Szedelőzködik össze lassan, majd vállára kanyarítja batyuját. Lyessal sem szokásos öltözékében jött. Talált olyat, mely jóval kényelmesebb és puhább, testhezálló nadrágjában és zöldesbarna mellényében inkább emlékeztet most egy erdei elfre, mint egy városlakóra.* Arra gondoltam, hogy Arthenior közelében kezdjük, kissé letérünk az útról. Megpróbálhatjuk a Vaserdőben is, nem tudom, hogy mennyire vagy arra ismerős. *Néz kíváncsian a lányra.*
- Mehetünk, Mirazsik. *Ereszt meg még egy mosolyt, majd halk sóhajjal lépdel a főtérről a városból kivezető út irányába.* Ha ügyes leszel, lehet kint esszük meg a szabadban. Szereted a sült húst? *Kezdeményez beszélgetést, hisz hosszú út áll még előttük, mely reményeik szerint kalandokkal teli.*
9237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-04 11:04:19
Üzenet elküldve: 2019-03-04 11:04:19
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs más hátra, mint vissza...//
* Még ott a jóleső teltség érzet a hasában a nyúlvacsora után, mikor hősünk megérkezik újra a városba. Bár nem érezte soknak az eltelt időt, de a titkos kínzókamrából szabadulása után is bizonytalan volt az eltelt időt tekintve, de most kifejezetten úgy érzi, hogy hónapok telhettek el. Arthenior teljesen megváltozott. Már nem lobognak a tüzek a Gazdagnegyed kúriáiban. Egyik értelmezés szerint sem. Amennyire távolról látja, nem kígyózik füst a kéményekből, a hideg ellenére nem gyújtottak be az otthonokban. De a lázadók sem gyújtottak fel ezek szerint újabb épületet az elmúlt időszakban.*
~ Vajon hogyan ért véget? Minden bizonnyal véresen és keserűen, ahogy lenni szokott, a városőrség összekapta magát és elfojtották az ellenállás utolsó morzsáit is. Esélye nincs senkinek a jól szervezett katonaság ellen, ezt a koszos banda is tudhatta volna. Egy nap szabad rablásért rengetegen az életüket áldozták.~
* Még mindig csodálattal tekint a nagyobb társadalmi egyenlőséget követelőkre, de nem véletlenül nem vállalt tevékeny szerepet benne. Túl rizikósnak érezte az egész elképzelést.*
~ Meg kell majd néznem a templomot. Talán egyetlen eredménye az egész harcnak, hogy a vér oltára megszentelődött. Sajnálom a hős orkokat, akik meghaltak érte. Meg kellene látogatnom a túlélőt a barakk börtönében. A papok azt mondták, mikor kifaggattam őket, hogy egy sebesült, eszméletlen támadót elvittek a hatóságok.~
* Ám mielőtt még szentimentális dolgokba kezdene, jobbnak látja a szegénynegyeden át a piacra eljutni. Ideje lesz a készleteit feltölteni és szétnézni a lehetőségek között. A vásári forgatagban minden bizonnyal a hírek is hamarabb elérnek hozzá.*
9236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:02:35
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:02:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Nehéz sóhajjal lép ki a fogadóból, tekintete hosszan elidőzik a távozó Daji hátán. Nem rak rá vajon túl nagy nyomást már most? De muszáj. Muszáj bírnia. Túl sok a teendő és túl kevés az idő. Sajnálja, hogy elváltak az útjaik, hiszen szemmel látható, a fiú az oldalán szeretne maradni és neki sincs ellenére a segítség mellette. De talán csak néhány óráról van szó. Nem lehet nehéz megtalálni a tanácsnokok házát.
Sietve indul el a Templom irányába, fázósan húzza össze magán a meleg kabátot. A hűvős szél lassan viharossá erősödik és a porcikáig hatol. Nem csak egy érzés súgja azt, hogy most az Úrnő Templomába kell mennie, hanem a józan ész is. Az üzenet, amit átadott a részeg tanácsnoknak... Talán Svarin észrevette és talán segíteni fog rajtuk. Mindenesetre nincs jobb ötlete, míg Daji vissza nem tér hozzá. Tízezer arany... Majdhogynem lehetetlen küldetés. Kinek lenne ekkora vagyona manapság?*
*Nehéz sóhajjal lép ki a fogadóból, tekintete hosszan elidőzik a távozó Daji hátán. Nem rak rá vajon túl nagy nyomást már most? De muszáj. Muszáj bírnia. Túl sok a teendő és túl kevés az idő. Sajnálja, hogy elváltak az útjaik, hiszen szemmel látható, a fiú az oldalán szeretne maradni és neki sincs ellenére a segítség mellette. De talán csak néhány óráról van szó. Nem lehet nehéz megtalálni a tanácsnokok házát.
Sietve indul el a Templom irányába, fázósan húzza össze magán a meleg kabátot. A hűvős szél lassan viharossá erősödik és a porcikáig hatol. Nem csak egy érzés súgja azt, hogy most az Úrnő Templomába kell mennie, hanem a józan ész is. Az üzenet, amit átadott a részeg tanácsnoknak... Talán Svarin észrevette és talán segíteni fog rajtuk. Mindenesetre nincs jobb ötlete, míg Daji vissza nem tér hozzá. Tízezer arany... Majdhogynem lehetetlen küldetés. Kinek lenne ekkora vagyona manapság?*
9235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:28:03
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:28:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* Miután Hantól elköszön, gondolatban átveszi a teendőket. ~ Holnapra összerakni az élelmet a gyerekeknek. Akik nálam ettek, azok jönni fognak. Van még nálam pár nyolc arany, ezzel a pakkal talán elegendő lesz. Aztán megkeresni a tanácsnokok helyét. Ha minden igaz, akkor valószínű, hogy valami puccosabb házban lesznek, az ilyenre általában odafigyelnek errefelé. Csak ott hozhatnak fontos döntést fontos emberek, ami csicsás, nagy és hivalkodó. Illetve most nem biztos, hogy így lesz, de akkor is érdemes ebből kiindulnom. Az ilyen házak meg a volt gazdagnegyed felé vannak. ~ Néz el a Piac felé. ~ Akkor irány a piac és onnan a gazdagnegyedbe. Azért rákérdezek a hídnál kell-e munkás holnapra, ki tudja mit hoz a jövő, utána meg a szegénynegyed úriasabb része. ~ összegzi magában a teendőket és megindul a piac felé.*
* Miután Hantól elköszön, gondolatban átveszi a teendőket. ~ Holnapra összerakni az élelmet a gyerekeknek. Akik nálam ettek, azok jönni fognak. Van még nálam pár nyolc arany, ezzel a pakkal talán elegendő lesz. Aztán megkeresni a tanácsnokok helyét. Ha minden igaz, akkor valószínű, hogy valami puccosabb házban lesznek, az ilyenre általában odafigyelnek errefelé. Csak ott hozhatnak fontos döntést fontos emberek, ami csicsás, nagy és hivalkodó. Illetve most nem biztos, hogy így lesz, de akkor is érdemes ebből kiindulnom. Az ilyen házak meg a volt gazdagnegyed felé vannak. ~ Néz el a Piac felé. ~ Akkor irány a piac és onnan a gazdagnegyedbe. Azért rákérdezek a hídnál kell-e munkás holnapra, ki tudja mit hoz a jövő, utána meg a szegénynegyed úriasabb része. ~ összegzi magában a teendőket és megindul a piac felé.*
9234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-02 11:11:23
Üzenet elküldve: 2019-03-02 11:11:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Jobb kezét csípőre téve pózol a mustra alatt, kihúzza magát és magabiztos mosollyal várja ki a végét. A visszafogott válaszra eltűnik a mosoly, de aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Na, menjünk!
*A bosszúság ígéretére már csak elvigyorodik, nem bánja, ha próbára teszik.*
- Fogadnék veled egy aranyban, de sajnos nehezen ellenőrizhető és csak vita tárgyát képezné az eredmény.
*Vonja meg a vállait. Örömmel hallja, hogy olyan könnyen nem tántorítja el a nehézség a másikat, és hogy nem szíveli az egyhangúságot.*
- Ó, hát egy igazi kalandorba botlottam? Ma tényleg szerencsés napom van! Rettentően unalmas volt egyedül utazni, az izgalmakat pedig én sem bánom. Volna kedved együtt felderíteni a várost? Mégiscsak jobb, ha védi valaki a hátad, míg azzal a bosszantó szépségeddel járkálsz.
*Cukkolja gonosz vigyorral. Közben beérnek a főtérre, ezért a figyelmét komolyabban megosztja útitársa és a városi veszélyek között. Valamivel komolyabbá és csendesebbé válik, de csak egy leheletnyivel.*
- Isten hozott Artheniorban!
*Tesz kezével egy befelé invitáló gesztust Ryn felé.*
- Ez itt a központi tér, északról ideérkezik mindenki a karavánúton, mint láthatod. Itt áll a Pegazus fogadó, ahol istálló is működik.
*Biccent az épületek irányába.*
- Amarra laknak a szegényebbek és arra van a piactér.
*Mutatja az újabb irányokat, s tekintete a szökőkútra esik, mely egészen tisztának tűnik, de azért elgondolkodtatja, vajon mennyire megbízható.*
- Ennek a kútnak a vize nagyon frissítő.
*Úgy gondolja, ha baj lenne vele, akkor nem működtetnék vagy elhelyeztek volna feliratot, de legalábbis a helyiek igyekeznének kerülni. Végül hát odavezeti lovát és beleereszti a kezét, hogy megkóstolja. Aztán lerázza a kezéből.*
- Itt mindig vételezhetsz vizet.
*Fordul Ryn felé.*
- Nos, merre menjünk?
*Jobb kezét csípőre téve pózol a mustra alatt, kihúzza magát és magabiztos mosollyal várja ki a végét. A visszafogott válaszra eltűnik a mosoly, de aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Na, menjünk!
*A bosszúság ígéretére már csak elvigyorodik, nem bánja, ha próbára teszik.*
- Fogadnék veled egy aranyban, de sajnos nehezen ellenőrizhető és csak vita tárgyát képezné az eredmény.
*Vonja meg a vállait. Örömmel hallja, hogy olyan könnyen nem tántorítja el a nehézség a másikat, és hogy nem szíveli az egyhangúságot.*
- Ó, hát egy igazi kalandorba botlottam? Ma tényleg szerencsés napom van! Rettentően unalmas volt egyedül utazni, az izgalmakat pedig én sem bánom. Volna kedved együtt felderíteni a várost? Mégiscsak jobb, ha védi valaki a hátad, míg azzal a bosszantó szépségeddel járkálsz.
*Cukkolja gonosz vigyorral. Közben beérnek a főtérre, ezért a figyelmét komolyabban megosztja útitársa és a városi veszélyek között. Valamivel komolyabbá és csendesebbé válik, de csak egy leheletnyivel.*
- Isten hozott Artheniorban!
*Tesz kezével egy befelé invitáló gesztust Ryn felé.*
- Ez itt a központi tér, északról ideérkezik mindenki a karavánúton, mint láthatod. Itt áll a Pegazus fogadó, ahol istálló is működik.
*Biccent az épületek irányába.*
- Amarra laknak a szegényebbek és arra van a piactér.
*Mutatja az újabb irányokat, s tekintete a szökőkútra esik, mely egészen tisztának tűnik, de azért elgondolkodtatja, vajon mennyire megbízható.*
- Ennek a kútnak a vize nagyon frissítő.
*Úgy gondolja, ha baj lenne vele, akkor nem működtetnék vagy elhelyeztek volna feliratot, de legalábbis a helyiek igyekeznének kerülni. Végül hát odavezeti lovát és beleereszti a kezét, hogy megkóstolja. Aztán lerázza a kezéből.*
- Itt mindig vételezhetsz vizet.
*Fordul Ryn felé.*
- Nos, merre menjünk?
9233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-02 09:00:54
Üzenet elküldve: 2019-03-02 09:00:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Lyessal//
*Mirazsik nagyon is jól alszik, szinte beleolvad az ágyba és korábban is ébred, ahogy szeretett volna. Ott volt az egész délután és az este is, hogy aludhasson. Kipihenten kellemeset nyújtózik és a ruháiért indul. Megszáradtak, így azt veszi fel és a haját is befontja, hogy ne legyen útban a vadászat közben. Nincs is rosszabb, mint egy idegesítő tincs, amit az arcába fúj a szél. Meghúz minden bőrt magán, hogy az se okozzon gondot, a száját használva alkarvédőjét is megerősíti. Amint elkészül íj a hátra, nyilak a tegezbe és felfűzi az övcsatjára. Elkészült, kicsit hamarabb kiér a megbeszélt helyre, ahol meglátja a munkaadóját és mosolyogva köszönti is.*
- Szép kora reggelt! *Szinte elé szökken, frissen, üdén, tisztán és rendezetten, már önmagához képest.*
- Akkor indulhatunk is? Arra gondoltam, majd körülnézünk és a nyomok alapján elindulunk valami után olyan lesz ami lesz alapon, ha nagyon nem találunk semmit még varjakat is lehet lőni a fákról. *Kuncogja el magát, bár ez tényleg igaz, ő is ilyesmiket evett, mikor nem vezetett nyomolvasó tudománya semerre.*
- Bevallom, a nyomolvasás nem az erősségem, de annál is jobban lövök.
//Lyessal//
*Mirazsik nagyon is jól alszik, szinte beleolvad az ágyba és korábban is ébred, ahogy szeretett volna. Ott volt az egész délután és az este is, hogy aludhasson. Kipihenten kellemeset nyújtózik és a ruháiért indul. Megszáradtak, így azt veszi fel és a haját is befontja, hogy ne legyen útban a vadászat közben. Nincs is rosszabb, mint egy idegesítő tincs, amit az arcába fúj a szél. Meghúz minden bőrt magán, hogy az se okozzon gondot, a száját használva alkarvédőjét is megerősíti. Amint elkészül íj a hátra, nyilak a tegezbe és felfűzi az övcsatjára. Elkészült, kicsit hamarabb kiér a megbeszélt helyre, ahol meglátja a munkaadóját és mosolyogva köszönti is.*
- Szép kora reggelt! *Szinte elé szökken, frissen, üdén, tisztán és rendezetten, már önmagához képest.*
- Akkor indulhatunk is? Arra gondoltam, majd körülnézünk és a nyomok alapján elindulunk valami után olyan lesz ami lesz alapon, ha nagyon nem találunk semmit még varjakat is lehet lőni a fákról. *Kuncogja el magát, bár ez tényleg igaz, ő is ilyesmiket evett, mikor nem vezetett nyomolvasó tudománya semerre.*
- Bevallom, a nyomolvasás nem az erősségem, de annál is jobban lövök.
9232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:23:14
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:23:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
//Viel, Luni//
*Angu megjegyzésén Lyllivel kapcsolatban jóízűen elneveti magát, majd továbbra is mosolyogva válaszol rá*
- Köszönöm! És persze, vigyázunk magunkra! *biccent a kérésre, majd elbúcsúzva a férfitől, a szekér felé veszi az útját, ahol már Luni és Viel vár rá.*
- Sajnos nincsenek, vagyis nem sok és Arystor se ismeri őket annyira! *suttogja csalódottan, hogy a nemes meg ne hallja őket, majd kissé hangosabban folytatja, mikor az indulás kerül szóba.*
- Akkor menjünk! *jelenti ki határozottan, majd ha a többiek is elhelyezkedtek a szekéren, akkor jelez Arystor és az emberei felé, hogy részükről indulhatnak. Érzi is az apró rándulást, ahogy a szekér kerekei mozgásba lendülnek, így kénytelen megkapaszkodni benne, hogy ne dőljön el a hirtelen mozdulattól. Menet közben ő is bekapcsolódik a lányok beszélgetésébe.*
- Én is remélem, hogy látunk majd egyet! *mosolyodik el, és rögtön a fákat kezdi kémlelni, hátha pont sikerül kiszúrnia egyet* Tényleg jól jönne egy kis szerencse! *sóhajt fel kissé a megjegyzés hallatán, bár szó, ami szó, nincs oka panaszra ezen a téren, hiszen már így is hatalmas mázlijuk volt Arystorral és a házzal. ~Az, hogy be kell vásárolnunk, apró kis semmiség igazából! Sose legyen nagyobb problémánk!~ gondolja magában, ahogy a szekéren zötykölődik, és a lányok további beszélgetését hallgatja. Ő maga már nem nagyon szólal meg többet, csak amikor újra a városba érnek, és véget ér az utazás. Fürgén pattan le a szekérről, és segít Luninak meg Vielnek is leszállni, ha szükségük van rá.*
- Köszönjük szépen a fuvart! *fordul újra Arystor felé, mikor már mindannyian szilárd talajon állnak* Sőt, igazából mindent köszönünk! Sose lehetünk elég hálásak a házért! *ad hangot újra túláradó örömének, ahogy végső búcsút vesznek.*
- A jó szerencse kísérjen további utatok során! *mosolyog a nemesre és testőreire, mielőtt végleg elbúcsúznának* Sok sikert! Remélem, egyszer még találkozunk! *biccent mindannyiuknak, majd továbbra is egy helyben állva nézi, ahogy a kompánia elhagyja a várost. ~Talán egyszer majd visszatérnek!~ néz utánuk tűnődve, csak akkor fordítva vissza figyelmét útitársaira, amikor a távozó alakok aprócska foltja belevész a messzeségbe.*
- Akkor irány a piac! Erre van, ugye? *szavait elsősorban Luninak címezi, hiszen a lány több időt töltött nála a városban, így bizonyára jobban ismeri, mint ő. Természetesen Viel véleményére is kíváncsi, bár ha jól értette az eddigieket, akkor a lány se mozog otthonosan a városban, így nem is nagyon tudhat válaszolni a kérdésre. Ha végül mégis sikerül meghatározniuk a helyes irányt, akkor nem is teketóriázik sokat tovább, hanem el is indul arrafelé, ha senkinek nincs egyéb kérdése vagy ellenvetése.*
//Újra úton//
//Viel, Luni//
*Angu megjegyzésén Lyllivel kapcsolatban jóízűen elneveti magát, majd továbbra is mosolyogva válaszol rá*
- Köszönöm! És persze, vigyázunk magunkra! *biccent a kérésre, majd elbúcsúzva a férfitől, a szekér felé veszi az útját, ahol már Luni és Viel vár rá.*
- Sajnos nincsenek, vagyis nem sok és Arystor se ismeri őket annyira! *suttogja csalódottan, hogy a nemes meg ne hallja őket, majd kissé hangosabban folytatja, mikor az indulás kerül szóba.*
- Akkor menjünk! *jelenti ki határozottan, majd ha a többiek is elhelyezkedtek a szekéren, akkor jelez Arystor és az emberei felé, hogy részükről indulhatnak. Érzi is az apró rándulást, ahogy a szekér kerekei mozgásba lendülnek, így kénytelen megkapaszkodni benne, hogy ne dőljön el a hirtelen mozdulattól. Menet közben ő is bekapcsolódik a lányok beszélgetésébe.*
- Én is remélem, hogy látunk majd egyet! *mosolyodik el, és rögtön a fákat kezdi kémlelni, hátha pont sikerül kiszúrnia egyet* Tényleg jól jönne egy kis szerencse! *sóhajt fel kissé a megjegyzés hallatán, bár szó, ami szó, nincs oka panaszra ezen a téren, hiszen már így is hatalmas mázlijuk volt Arystorral és a házzal. ~Az, hogy be kell vásárolnunk, apró kis semmiség igazából! Sose legyen nagyobb problémánk!~ gondolja magában, ahogy a szekéren zötykölődik, és a lányok további beszélgetését hallgatja. Ő maga már nem nagyon szólal meg többet, csak amikor újra a városba érnek, és véget ér az utazás. Fürgén pattan le a szekérről, és segít Luninak meg Vielnek is leszállni, ha szükségük van rá.*
- Köszönjük szépen a fuvart! *fordul újra Arystor felé, mikor már mindannyian szilárd talajon állnak* Sőt, igazából mindent köszönünk! Sose lehetünk elég hálásak a házért! *ad hangot újra túláradó örömének, ahogy végső búcsút vesznek.*
- A jó szerencse kísérjen további utatok során! *mosolyog a nemesre és testőreire, mielőtt végleg elbúcsúznának* Sok sikert! Remélem, egyszer még találkozunk! *biccent mindannyiuknak, majd továbbra is egy helyben állva nézi, ahogy a kompánia elhagyja a várost. ~Talán egyszer majd visszatérnek!~ néz utánuk tűnődve, csak akkor fordítva vissza figyelmét útitársaira, amikor a távozó alakok aprócska foltja belevész a messzeségbe.*
- Akkor irány a piac! Erre van, ugye? *szavait elsősorban Luninak címezi, hiszen a lány több időt töltött nála a városban, így bizonyára jobban ismeri, mint ő. Természetesen Viel véleményére is kíváncsi, bár ha jól értette az eddigieket, akkor a lány se mozog otthonosan a városban, így nem is nagyon tudhat válaszolni a kérdésre. Ha végül mégis sikerül meghatározniuk a helyes irányt, akkor nem is teketóriázik sokat tovább, hanem el is indul arrafelé, ha senkinek nincs egyéb kérdése vagy ellenvetése.*
9231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-28 22:59:22
Üzenet elküldve: 2019-02-28 22:59:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a fogadóba//
*Leshát, ahogy keresztül halad a városon a szegénynegyedben látottak, egészen lehangolják. A lázongások követően hagyta el a várost, mondjuk ahhoz képest már valamivel jobb állapotok uralkodnak. Azt is elképedve tapasztalja, hogy nincsen már város őrség sem, ahova még annak idején gondolkozott is, hogy jelentkezik.*
~ Kéne valamit tenni… borzalom… de nem tudom mit tehetnék. Ajvé! Otthon megszoktam, hogy néhány erszényi arannyal és a szolgálóimmal bármit eltudtam intézni, de itt és most. Nincs annyi aranyam és nincsenek szolgálók se. És csak egy nő vagyok… ugyan ki hallgatna rám. Senki. ~
*Gondolkodik el magában a látottak hatására. Aztán eszébe jut a hirdetése is.*
~ Kalandra toborzok embereket, miközben itt ilyen a helyzet. Hát nem is csodálkozom, ha senki nem fog rá jelentkezni. ~
- Hmm.
*Elgondolkozva hümmög az orra alatt.*
~ Na, várjunk csak, de mi lenne… ~
*Az elmélkedése félbe szakad, mert ahogy a főtérre érkezik, a léptei és a szökőkút csobogásának visszhangja vonja magára a figyelmét. Hogy ebben mi a szokatlan? Hát, hogy ezeket hallja, merthogy, a máskor mindig zsibongó tér, most néptelen.*
~ Mi a…? Ja, a csillageső miatt a tisztásra gyűltek az emberek. ~
*Az óriás hősnőnk a szökőkúthoz sétál, ahol nagyjából szalonképes mértékig lemossa magáról a vért. Lehúzza kesztyűit, amiket a derékszíjába hajt. Kezeit meríti, vizes kezeivel az arcát, karjait, majd vértjét tisztogatja, jobban szemügyre véve vértezetét, látja, hogy nem csak esztétikailag, de védelmi funkcionalitását tekintve is megrongálódott a bőr holmi. Naiv, ostobaság, de Lesha valahogy a vértjéhez is érzelmileg kötődik, hiszen ez egyedileg neki készült darab. Még az anyja, Nira, készítette neki. Rajta a hajdani törzsének farkas-sziklás stilizált szimbólumával. A termetes lány tisztában van vele, hogy a vértjének pont az volt a feladata, amit ellátott és egy kalandor vértjének valahol, előbb utóbb így is kell kinéznie, de hát még is.*
~ Szegény vértem. Ezzel is kéne valamit kezdenem. Ilyet biztos nem kapok a kovácsnál, de méretben rám való másik vértet sem igen. Ja, a kovácsműhely zárva is volt. Ah, majd a fogadóban kitalálok valamit, ma már úgy sem váltom meg a világot. ~
*Palástjába törölközve megszárítkozik, aztán megy is a Pegazusba. Már messziről hallja a szélben lengedező cégér nyikorgását.*
*Leshát, ahogy keresztül halad a városon a szegénynegyedben látottak, egészen lehangolják. A lázongások követően hagyta el a várost, mondjuk ahhoz képest már valamivel jobb állapotok uralkodnak. Azt is elképedve tapasztalja, hogy nincsen már város őrség sem, ahova még annak idején gondolkozott is, hogy jelentkezik.*
~ Kéne valamit tenni… borzalom… de nem tudom mit tehetnék. Ajvé! Otthon megszoktam, hogy néhány erszényi arannyal és a szolgálóimmal bármit eltudtam intézni, de itt és most. Nincs annyi aranyam és nincsenek szolgálók se. És csak egy nő vagyok… ugyan ki hallgatna rám. Senki. ~
*Gondolkodik el magában a látottak hatására. Aztán eszébe jut a hirdetése is.*
~ Kalandra toborzok embereket, miközben itt ilyen a helyzet. Hát nem is csodálkozom, ha senki nem fog rá jelentkezni. ~
- Hmm.
*Elgondolkozva hümmög az orra alatt.*
~ Na, várjunk csak, de mi lenne… ~
*Az elmélkedése félbe szakad, mert ahogy a főtérre érkezik, a léptei és a szökőkút csobogásának visszhangja vonja magára a figyelmét. Hogy ebben mi a szokatlan? Hát, hogy ezeket hallja, merthogy, a máskor mindig zsibongó tér, most néptelen.*
~ Mi a…? Ja, a csillageső miatt a tisztásra gyűltek az emberek. ~
*Az óriás hősnőnk a szökőkúthoz sétál, ahol nagyjából szalonképes mértékig lemossa magáról a vért. Lehúzza kesztyűit, amiket a derékszíjába hajt. Kezeit meríti, vizes kezeivel az arcát, karjait, majd vértjét tisztogatja, jobban szemügyre véve vértezetét, látja, hogy nem csak esztétikailag, de védelmi funkcionalitását tekintve is megrongálódott a bőr holmi. Naiv, ostobaság, de Lesha valahogy a vértjéhez is érzelmileg kötődik, hiszen ez egyedileg neki készült darab. Még az anyja, Nira, készítette neki. Rajta a hajdani törzsének farkas-sziklás stilizált szimbólumával. A termetes lány tisztában van vele, hogy a vértjének pont az volt a feladata, amit ellátott és egy kalandor vértjének valahol, előbb utóbb így is kell kinéznie, de hát még is.*
~ Szegény vértem. Ezzel is kéne valamit kezdenem. Ilyet biztos nem kapok a kovácsnál, de méretben rám való másik vértet sem igen. Ja, a kovácsműhely zárva is volt. Ah, majd a fogadóban kitalálok valamit, ma már úgy sem váltom meg a világot. ~
*Palástjába törölközve megszárítkozik, aztán megy is a Pegazusba. Már messziről hallja a szélben lengedező cégér nyikorgását.*
9230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:25:14
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:25:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Zsenge//
*Nem alszik jól, ami azt illeti forgolódik. Fura érzés egy idegen házban, még, ha az Cinné is. Ahogy félálomba szenderedik, azonnal felriad, mert idegen kattogásokat, hangokat hall, szokatlan a környezet. Ennek megfelelően fáradtan is ébred, s egy frissítő testedzés, majd zuhany után elhagyja a házat.*
- Vadászni mentem, Mal! *Kiált a lánynak, tudja nagyon jól, hogy ébren van, hátha Cinn időközben visszatér, legalább lesz ki megmondja neki, hogy hol van. Már pitymallik, hajnali pír dereng a házak mögötti láthatár szélén, bár még nem kelt fel a nap, emiatt elég hűvös is van. Fázósan és álmos tekintettel húzza össze magán zubbonyát, kissé megigazítja fegyvereit, majd a főtérre indul, ahol a lánnyal a találkát megbeszélte. Reméli, hogy nem késik, vagy legalábbis nem sokat, mozogni akar, mert egyébként borzasztó hűvös van. Fáradtan kucorodik le a szökőkút mellé, lehetőség szerint abba az irányba, melybe a szél nem fújja a vízpermetet, majd türelmesen várakozik, amíg Zsenge összekészül, s a fogadóból a főtérre jön. Kíváncsi rá, vajon mit gondolt ki az éjjel, s mivel áll elő a lány. Okos kislány, csak kissé magányos és elhagyatott.*
//Zsenge//
*Nem alszik jól, ami azt illeti forgolódik. Fura érzés egy idegen házban, még, ha az Cinné is. Ahogy félálomba szenderedik, azonnal felriad, mert idegen kattogásokat, hangokat hall, szokatlan a környezet. Ennek megfelelően fáradtan is ébred, s egy frissítő testedzés, majd zuhany után elhagyja a házat.*
- Vadászni mentem, Mal! *Kiált a lánynak, tudja nagyon jól, hogy ébren van, hátha Cinn időközben visszatér, legalább lesz ki megmondja neki, hogy hol van. Már pitymallik, hajnali pír dereng a házak mögötti láthatár szélén, bár még nem kelt fel a nap, emiatt elég hűvös is van. Fázósan és álmos tekintettel húzza össze magán zubbonyát, kissé megigazítja fegyvereit, majd a főtérre indul, ahol a lánnyal a találkát megbeszélte. Reméli, hogy nem késik, vagy legalábbis nem sokat, mozogni akar, mert egyébként borzasztó hűvös van. Fáradtan kucorodik le a szökőkút mellé, lehetőség szerint abba az irányba, melybe a szél nem fújja a vízpermetet, majd türelmesen várakozik, amíg Zsenge összekészül, s a fogadóból a főtérre jön. Kíváncsi rá, vajon mit gondolt ki az éjjel, s mivel áll elő a lány. Okos kislány, csak kissé magányos és elhagyatott.*
9229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:04:53
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:04:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* A fogadóból kiérve meglepődik Han kérdésén. Nem mintha titok volna, vagy bármi ilyesmi, de mióta befutott a városba, azóta talán csak a folyóparton mondta el a történetét a szerzetesnőnek, akivel beszélgetett. Valahogy senki nem volt kíváncsi rá, hisz ő csak egy srác a szegények közül. Nem tudja igazán mi a fontos, vagy mit illik ilyenkor elmondani, így igyekszik a lényegre szorítkozni. *
- Árvaként kerültem a Sóhajtó bambusznád kolostor falai közé. Az itt van pár napnyira eldugva a világ elől. Az elmúlt majd négy évtizedet ott töltöttem tanulással. * kezd bele a történetébe, majd kajánul elvigyorodik. * - Meg büntetésben és elmélkedéssel. Tudod, illetve biztos nem, ezért elmondom, hogy abban a kolostorban azt vallották, hogy ha kiüresíted magad, elfordulsz mindentől és nem foglalsz állást, akkor megleled a békéd és az egyensúlyod. E szerint éltek és ezt használták a dolgaikban, hogy mások ne tudják őket befolyásolni. * Tulajdonképp nem tudja megmagyarázni magának ezt miért mondja el Hannak, hisz alig ismeri. Talán a kisugárzása, talán a dicséret miatt, amit mondott, talán csak azért, hogy végre elmondhassa valakinek, aki talán elfogadja, amit mond, de a lényeg, hogy miután elkezdi, szóról szóra szakadnak föl benne a gátak. * - És ebből a fene nagy visszavonultságból nem is engedtek, mint ahogy a tradícióikból sem. Én meg hiába akartam megfelelni ebben magamnak, meg még inkább nekik, nem nagyon ment. És nem sokat segítettek, hogy megértsem miért. Egyfelől, ahol a kérdésedre azt a választ kapod, hogy mindig így csináltuk, az nem válasz a miért így kellre. Másfelől ha megkérdőjelezel valamit az nem válasz, hogy büntetésből elmélkedj valami semmitmondó dolgon vagy takaríts ki mindent. Na mindegy, nem tartoztam oda és ezt ők is érezték. Volt, aki be akart törni és volt, aki beszélgetett és azt mondta keressem meg a saját utam. Ez után eljöttem. * néz fel séta közben végre a társára, hiszen eddig a tér köveit nézve követte Hant, mintha valami szégyellnivalóról beszélne. *
- Hogy mi hozott ide? * folytatja *- Tulajdonképp az, hogy nem volt hová mennem. Gondoltam itt az emberek között majd találok valamit, ami az enyém lesz és követhetem. Vagy építhetem magamban. Vagy nem is tudom, mit kerestem, hisz még most sem tudom. Annyi bizonyos, hogy ha megtalálom, felismerem majd. Illetve nagyon remélem. * mondja egyre halkuló hangon, majd szótlanul követi Hant, hacsak ő nem mond valamit, amire illene reagálnia. Csöndben battyog, de mielőtt kiérnének a térről, csak kibukik belőle is a kérdés:*
- És te miért vagy itt és miért érdekelnek a szerencsétlen árvák?
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.22 13:18:57
* A fogadóból kiérve meglepődik Han kérdésén. Nem mintha titok volna, vagy bármi ilyesmi, de mióta befutott a városba, azóta talán csak a folyóparton mondta el a történetét a szerzetesnőnek, akivel beszélgetett. Valahogy senki nem volt kíváncsi rá, hisz ő csak egy srác a szegények közül. Nem tudja igazán mi a fontos, vagy mit illik ilyenkor elmondani, így igyekszik a lényegre szorítkozni. *
- Árvaként kerültem a Sóhajtó bambusznád kolostor falai közé. Az itt van pár napnyira eldugva a világ elől. Az elmúlt majd négy évtizedet ott töltöttem tanulással. * kezd bele a történetébe, majd kajánul elvigyorodik. * - Meg büntetésben és elmélkedéssel. Tudod, illetve biztos nem, ezért elmondom, hogy abban a kolostorban azt vallották, hogy ha kiüresíted magad, elfordulsz mindentől és nem foglalsz állást, akkor megleled a békéd és az egyensúlyod. E szerint éltek és ezt használták a dolgaikban, hogy mások ne tudják őket befolyásolni. * Tulajdonképp nem tudja megmagyarázni magának ezt miért mondja el Hannak, hisz alig ismeri. Talán a kisugárzása, talán a dicséret miatt, amit mondott, talán csak azért, hogy végre elmondhassa valakinek, aki talán elfogadja, amit mond, de a lényeg, hogy miután elkezdi, szóról szóra szakadnak föl benne a gátak. * - És ebből a fene nagy visszavonultságból nem is engedtek, mint ahogy a tradícióikból sem. Én meg hiába akartam megfelelni ebben magamnak, meg még inkább nekik, nem nagyon ment. És nem sokat segítettek, hogy megértsem miért. Egyfelől, ahol a kérdésedre azt a választ kapod, hogy mindig így csináltuk, az nem válasz a miért így kellre. Másfelől ha megkérdőjelezel valamit az nem válasz, hogy büntetésből elmélkedj valami semmitmondó dolgon vagy takaríts ki mindent. Na mindegy, nem tartoztam oda és ezt ők is érezték. Volt, aki be akart törni és volt, aki beszélgetett és azt mondta keressem meg a saját utam. Ez után eljöttem. * néz fel séta közben végre a társára, hiszen eddig a tér köveit nézve követte Hant, mintha valami szégyellnivalóról beszélne. *
- Hogy mi hozott ide? * folytatja *- Tulajdonképp az, hogy nem volt hová mennem. Gondoltam itt az emberek között majd találok valamit, ami az enyém lesz és követhetem. Vagy építhetem magamban. Vagy nem is tudom, mit kerestem, hisz még most sem tudom. Annyi bizonyos, hogy ha megtalálom, felismerem majd. Illetve nagyon remélem. * mondja egyre halkuló hangon, majd szótlanul követi Hant, hacsak ő nem mond valamit, amire illene reagálnia. Csöndben battyog, de mielőtt kiérnének a térről, csak kibukik belőle is a kérdés:*
- És te miért vagy itt és miért érdekelnek a szerencsétlen árvák?
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.22 13:18:57
9228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-21 23:31:27
Üzenet elküldve: 2019-02-21 23:31:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mint a szél vadító süvítése amikor felhordja a fa leveleit a tiszta égbolt felé, úgy szeli át az erdő bozótjait a nyomában lévő szörnyetegek elől. Többen vannak: egy falka. Talán az erdők mélyén meglapuló irbiszek, de ahhoz túl sokan vannak.*
~Farkasok? Ahhoz meg túl gyorsak. Akkor meg? Mindegy is... Annyit biztosra tudok róluk, hogy ha nem rázom le őket mihamarabb, akkor ezek engem élve szétcincálnak.~
*Az erdő rengetegének fáit szlalomozza: ugrál, mint egy szerelemről éneklő szöcske, aki az utolsó beszédét tartja a nagybőgőjén annak tudatában, hogy ez lesz az utolsó napja e-világban.
Ha kijut valahogy a rengetegből az Arthenior városának északnyugati oldalán fekvő útszakaszára, akkor oda már úgysem követnék. Reménykedik, hogy ezek a bestiák nem olyanok, akik csak úgy felfedik magukat akárkinek. Már nem mintha gyorsaságban alulmaradna a bestiákkal szemben, de sokan elfelejtik azt, hogy a falkákban vadászó lények bizony nagyon intelligens ragadozók és a legrosszabb amit elkövethetsz ellenük az nem más mint, hogy alábecsülöd őket.
Ennek tudatában, semmit nem bízva a véletlenre egy pillanatra ránéz a nyakában ékelődő, csontokkal díszített medáljára.*
~Hé te ott, igen Te. Tudom, hogy hallasz engem.~
*A medál nem válaszol, de nem mintha válaszolni tudna.*
~Ne nézz hülyének. Tudom, hogy hallasz engem. Szükségem van rád, mint ahogyan régebben is segítettél: most is segíts nekem. Nem tudom, hogy mit tettél vagy mit nem tettél, de tedd ugyanazt, amit akkor tettél.~
*Hirtelen sokkal könnyebbnek és fürgébbnek érzi magát, mintha egy hatalmas kő esett volna le a válláról, de nem fizikai értelemben. Sokkal inkább mentális szinten érzi ezt. Bármi is volt ez, úgy néz ki hogy használt, de nem mintha szükség lett volna bármilyen segítségre is a bestiákkal szembeni futóversenyben. Viszont inkább jobb félni, mint megijedni. Az utat követve a medál, de inkább a gyorsaságának köszönhetően gyorsan Arthenior főterén találja magá: fáradtan, éhesen, és szomjasan.*
- Itt volnék? Megérkeztem? Ez lenne Arthenior? *Durván és szaporán veszi a levegőt beszéd közben, mintha valaki épp most szülne. Körbetekint a környéken: ezer meg száz számára újféle szagot/dolgot tapasztal egy pillanat leforgása alatt. Hirtelenjében majdhogynem sokkot kap a látványtól. Igen jól gondolod: most először van Artheniorban. Eddigi életében csak az erdőnek élt, mint egy perverz remete, aki sohasem akar lejönni a szerelmének tartott hegyéről.*
~SZENT GANAJ!~ *Már az egész helyzet, ahogy idekerül nagyon nem tetszett neki, na-de most meg egy ilyen undorító hely várja a szeretetteljes erdője helyett. Felháborító. Nem is... egyenesen bosszantó.*
~Ni csak... az víz? A tündék gyönyörű popsijára esküszöm, hogy én még életemben ilyen szerkezetet nem láttam. A víz fentről lemegy, mint egy vízesésnél? Na ne szórakozzunk már. Gondolom ebből nem lehet inni, mert az...hogy is szokták mondani: nem lenne etikusan engedélyezett?~
*Mivel nem tiszte eldönteni azt, hogy mi az etikusan engedélyezett és mi nem, ezért inkább tovább áll ettől a szerkezettől, mintsem beleugrana, mint az a debil törp az imént, de remélhetőleg nem tervez semmi olyant, mint például, hogy belepisál. A messzi távolból, de nem is olyan messze nagy hangzavarra lesz figyelmes.*
~Na ott meg mi van? Unikornis?~ *Bosszankodik magában, mert már most oltárira hiányzik neki az erdő és amúgy is nem kedveli az új helyeket, főleg azokat nem ahol hagymás babtól és mézsörtől bűzlő törpök hazugságait kell hallgatnia.*
*Elindul a zaj irányába, amint látható eléggé nagy a zűrzavar egy bizonyos Pegazus fogadó felirattal ellátott helység előtt. Az utcában hideg van. Mindenki valamilyen itallal a kezében áll kint, mert a hideg téli szellő még nem távozott el Arthenior városából. Valamilyen veszekedés tört ki. Két iszákos törp csapat nem bír magával. Nekik mindig valami bajuk van: vagy mással, vagy magukkal. Nem tudnak csak egyszer leülni a seggükre, de lehet azért nem, mert a szájalással próbálják kompenzálni azt a tényt, hogy az elfek sokkalta szebbek, mint a törpök?*
~Ez nem lehet komoly. Nem. Ez biztos, hogy nem az. Pegazus? Pegazus fogadó? Hát majdnem Unikornis... Esküszöm, ha nem lennék ilyen szép, akkor elmennék jósnőnek. Na de, ha már fogadó/akkor nézzünk be.~ *Csuklyáját lehúzza, majd vörösbarna haját meglóbálja, mint egy rúgni készülő vadló. Ha nyerítése közben nem megy neki senkinek sem vagy nem szólítják le a kint zajoskodó törpök, akkor semmiakadálya nem lesz annak, hogy belépjen a Pegazus fogadó ajtaján.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.22 08:27:13, a következő indokkal:
A játék nyelve magyar (hosszú ó-val is)
~Farkasok? Ahhoz meg túl gyorsak. Akkor meg? Mindegy is... Annyit biztosra tudok róluk, hogy ha nem rázom le őket mihamarabb, akkor ezek engem élve szétcincálnak.~
*Az erdő rengetegének fáit szlalomozza: ugrál, mint egy szerelemről éneklő szöcske, aki az utolsó beszédét tartja a nagybőgőjén annak tudatában, hogy ez lesz az utolsó napja e-világban.
Ha kijut valahogy a rengetegből az Arthenior városának északnyugati oldalán fekvő útszakaszára, akkor oda már úgysem követnék. Reménykedik, hogy ezek a bestiák nem olyanok, akik csak úgy felfedik magukat akárkinek. Már nem mintha gyorsaságban alulmaradna a bestiákkal szemben, de sokan elfelejtik azt, hogy a falkákban vadászó lények bizony nagyon intelligens ragadozók és a legrosszabb amit elkövethetsz ellenük az nem más mint, hogy alábecsülöd őket.
Ennek tudatában, semmit nem bízva a véletlenre egy pillanatra ránéz a nyakában ékelődő, csontokkal díszített medáljára.*
~Hé te ott, igen Te. Tudom, hogy hallasz engem.~
*A medál nem válaszol, de nem mintha válaszolni tudna.*
~Ne nézz hülyének. Tudom, hogy hallasz engem. Szükségem van rád, mint ahogyan régebben is segítettél: most is segíts nekem. Nem tudom, hogy mit tettél vagy mit nem tettél, de tedd ugyanazt, amit akkor tettél.~
*Hirtelen sokkal könnyebbnek és fürgébbnek érzi magát, mintha egy hatalmas kő esett volna le a válláról, de nem fizikai értelemben. Sokkal inkább mentális szinten érzi ezt. Bármi is volt ez, úgy néz ki hogy használt, de nem mintha szükség lett volna bármilyen segítségre is a bestiákkal szembeni futóversenyben. Viszont inkább jobb félni, mint megijedni. Az utat követve a medál, de inkább a gyorsaságának köszönhetően gyorsan Arthenior főterén találja magá: fáradtan, éhesen, és szomjasan.*
- Itt volnék? Megérkeztem? Ez lenne Arthenior? *Durván és szaporán veszi a levegőt beszéd közben, mintha valaki épp most szülne. Körbetekint a környéken: ezer meg száz számára újféle szagot/dolgot tapasztal egy pillanat leforgása alatt. Hirtelenjében majdhogynem sokkot kap a látványtól. Igen jól gondolod: most először van Artheniorban. Eddigi életében csak az erdőnek élt, mint egy perverz remete, aki sohasem akar lejönni a szerelmének tartott hegyéről.*
~SZENT GANAJ!~ *Már az egész helyzet, ahogy idekerül nagyon nem tetszett neki, na-de most meg egy ilyen undorító hely várja a szeretetteljes erdője helyett. Felháborító. Nem is... egyenesen bosszantó.*
~Ni csak... az víz? A tündék gyönyörű popsijára esküszöm, hogy én még életemben ilyen szerkezetet nem láttam. A víz fentről lemegy, mint egy vízesésnél? Na ne szórakozzunk már. Gondolom ebből nem lehet inni, mert az...hogy is szokták mondani: nem lenne etikusan engedélyezett?~
*Mivel nem tiszte eldönteni azt, hogy mi az etikusan engedélyezett és mi nem, ezért inkább tovább áll ettől a szerkezettől, mintsem beleugrana, mint az a debil törp az imént, de remélhetőleg nem tervez semmi olyant, mint például, hogy belepisál. A messzi távolból, de nem is olyan messze nagy hangzavarra lesz figyelmes.*
~Na ott meg mi van? Unikornis?~ *Bosszankodik magában, mert már most oltárira hiányzik neki az erdő és amúgy is nem kedveli az új helyeket, főleg azokat nem ahol hagymás babtól és mézsörtől bűzlő törpök hazugságait kell hallgatnia.*
*Elindul a zaj irányába, amint látható eléggé nagy a zűrzavar egy bizonyos Pegazus fogadó felirattal ellátott helység előtt. Az utcában hideg van. Mindenki valamilyen itallal a kezében áll kint, mert a hideg téli szellő még nem távozott el Arthenior városából. Valamilyen veszekedés tört ki. Két iszákos törp csapat nem bír magával. Nekik mindig valami bajuk van: vagy mással, vagy magukkal. Nem tudnak csak egyszer leülni a seggükre, de lehet azért nem, mert a szájalással próbálják kompenzálni azt a tényt, hogy az elfek sokkalta szebbek, mint a törpök?*
~Ez nem lehet komoly. Nem. Ez biztos, hogy nem az. Pegazus? Pegazus fogadó? Hát majdnem Unikornis... Esküszöm, ha nem lennék ilyen szép, akkor elmennék jósnőnek. Na de, ha már fogadó/akkor nézzünk be.~ *Csuklyáját lehúzza, majd vörösbarna haját meglóbálja, mint egy rúgni készülő vadló. Ha nyerítése közben nem megy neki senkinek sem vagy nem szólítják le a kint zajoskodó törpök, akkor semmiakadálya nem lesz annak, hogy belépjen a Pegazus fogadó ajtaján.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.22 08:27:13, a következő indokkal:
A játék nyelve magyar (hosszú ó-val is)
9227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-19 08:48:02
Üzenet elküldve: 2019-02-19 08:48:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton//
*A tér, ahogy bebandukol észak felől, szokatlanul kihalt. Nincs jövés menés, a vízzel teli mágikus szökőkút elhagyatottan áll, csak a túlsó oldalon álldogáll egy alak, a negyedbe vezető utcához közel, és bámul maga elé a földre. Arja átvág a főtéren, egy kicsit ellögyböl a szökőkútnál, beleejt egy szál hóvirágot a vízbe, aztán odább áll. Kis gondolkodás után a piac felé veszi az irányt, maga mögött hagyva a főteret. Az istállóból épp kijön valaki egy lovat vezetve, hátraintve. Arja kikerüli, aztán eltűnik a Szegénynegyedbe vezető utca torkolatában.*
*A tér, ahogy bebandukol észak felől, szokatlanul kihalt. Nincs jövés menés, a vízzel teli mágikus szökőkút elhagyatottan áll, csak a túlsó oldalon álldogáll egy alak, a negyedbe vezető utcához közel, és bámul maga elé a földre. Arja átvág a főtéren, egy kicsit ellögyböl a szökőkútnál, beleejt egy szál hóvirágot a vízbe, aztán odább áll. Kis gondolkodás után a piac felé veszi az irányt, maga mögött hagyva a főteret. Az istállóból épp kijön valaki egy lovat vezetve, hátraintve. Arja kikerüli, aztán eltűnik a Szegénynegyedbe vezető utca torkolatában.*
9226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-17 15:12:28
Üzenet elküldve: 2019-02-17 15:12:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A városban történt forrongásnak már hűlt helye. Talán tényleg itt az idő, hogy az élet visszaköltözzön az utcákra, vele együtt pedig talán a Fény is utat talál majd az emberekhez.
Kíváncsian kémlel körbe a téren, figyelmét nem kerüli el a híres márványszobor, mi emléket állít a vérontásnak, miről még Lihanechben is hallani történeteket.
Lassan lép elé, felnézve a város diadalára, mementót állítva az emberek bátorságának is kitartásának.*
-Firiath.
*Szólal meg saját nyelvén és csóválja meg kissé fejét, de rosszallás nincs hangjában. Kedveli az embereket, minden gyarlóságuk ellenére. Lekapja tekintetét a szoborról és folytatja útját a városban. Pontosan tudja, hova kell mennie, hisz egyetlen gondolat gyötri már azóta, hogy elindult vissza a szántóföldekről. E gondolat pedig oly fájdalmas és oly kegyetlen, hogy muszáj a végére járnia, ha addig él is.*
Kíváncsian kémlel körbe a téren, figyelmét nem kerüli el a híres márványszobor, mi emléket állít a vérontásnak, miről még Lihanechben is hallani történeteket.
Lassan lép elé, felnézve a város diadalára, mementót állítva az emberek bátorságának is kitartásának.*
-Firiath.
*Szólal meg saját nyelvén és csóválja meg kissé fejét, de rosszallás nincs hangjában. Kedveli az embereket, minden gyarlóságuk ellenére. Lekapja tekintetét a szoborról és folytatja útját a városban. Pontosan tudja, hova kell mennie, hisz egyetlen gondolat gyötri már azóta, hogy elindult vissza a szántóföldekről. E gondolat pedig oly fájdalmas és oly kegyetlen, hogy muszáj a végére járnia, ha addig él is.*
9225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-16 21:18:27
Üzenet elküldve: 2019-02-16 21:18:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Észrevesz valamit a távolban és elkezdi megközelíteni azt a valamit a távolban. Lassan és óvatosan megközelíti. Nem mozdul. Magában elkezd gondolkozni, hogy mi lehet az a valami a földön és hogy vajon veszélyes vagy nem. Az egyik kezével egy heves mozdulattal megmozdítja, de nincs semmi reakciója. Furcsán méregeti.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.18 12:05:06, a következő indokkal:
Írásjelek és játéktéri jelek hiánya.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.18 12:05:06, a következő indokkal:
Írásjelek és játéktéri jelek hiánya.
9224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:49:48
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:49:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*Reggel érkezik a főúton, lassú futásban. A szökőkút felé veszi az irányt, ahol mikor odaér leül a szélére kicsit pihenni.
~Tegnap ez az út jóval tovább tartott.~ Visszagondolva a tegnapi menetre, elmosolyodik. Szusszan egyet, majd feláll és indul tovább a piacra, hiszen nincs vesztegetni való ideje. A tábor helyen várják vissza, és még vinnie kell valami vadat is vissza.
Felkapja fejét gondolataiból, megigazítja csuklyáját, majd céltudatosan robog tovább, nem is figyelve a környezetére.
~Sietnem kell!~ Ismételgeti magában, közben észre se veszi, hogy már el is hagyta a főteret.*
~Tegnap ez az út jóval tovább tartott.~ Visszagondolva a tegnapi menetre, elmosolyodik. Szusszan egyet, majd feláll és indul tovább a piacra, hiszen nincs vesztegetni való ideje. A tábor helyen várják vissza, és még vinnie kell valami vadat is vissza.
Felkapja fejét gondolataiból, megigazítja csuklyáját, majd céltudatosan robog tovább, nem is figyelve a környezetére.
~Sietnem kell!~ Ismételgeti magában, közben észre se veszi, hogy már el is hagyta a főteret.*
9223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:54:48
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:54:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyessal//
- Lyessal, rendben. *Biztosan szép hely lehet Lihanech, ha világosabb ettől, ami itt van, talán több napfény jut oda be, azért mondja, hogy olyan felvilágosult.*
- Aha, értem, szóval elég egy karcolás, ami vért ont és már nyertél is? Tetszik. *Elég csak súrolnia az ellenfelét nyilával és már nyert is, még csak közel sem kell mennie, milyen jó hely lehet.*
- Igen, mondtad is, hogy ne vegyem annak, bár elég furán beszélsz azt meg kell hagyni, legalábbis nekem olyan idegen. *Vallja be, ez a sok ön, hölgyem, kérem meg a többi szavak, valahogy nem fekszenek neki, bár biztos a más szokások miatt van.*
- Miért hajolgatsz ennyit? Nem vagyok hercegnő. ~Vagyis már nem vagyok, de mindegy is.~ *Emlékszik Seles mit reagált mikor megtudta, nem akarja, hogy bárki itt nekikezdjen hajlongani meg ilyenek, már egy ideje nem több egy egyszerű kamaszodó gyermeknél.*
- Önuralom. *Lehet nem kellett volna ennyire magára vennie, na de ha nem mutatja ki az érzéseit, az olyan, mintha becsapná a környezetét. Bár ha jobban uralja az érzelmeit, talán nem is kell senkit átvernie, hisz nem látszik mikor mit érez. A gondolat végére már annyira belezavarodik ebbe, hogy nem tudja mi van, inkább elfelejti a mögöttes tartalmat, amit keres, első lecke, önuralom. Ennyi mit megjegyez mindössze.*
- Megnyugtatlak, hogy elég önző szoktam lenni. *Nem szeret osztozni senkin és semmin, na de itt új élet várja, mindent és mindenkit ideje elfelejtenie, hisz kicsiny esélye van, még ha találkozna is velük, hogy minden ugyanonnan folytatódna, ő is megváltozik majd itt.*
- Megmutathatom majd mit tudok, nekem nem csak a szám jár! *Meg is örül a munkának, persze ez inkább kölcsönös vigyázás a másikra, hisz nem sokra megy a lövészettel, ha közelről érkezik a támadás vagy tudatlansága okán.*
- Persze, hogy elvállalom! *Nem is kérdés, munkát akart, most talált is, nem kell elmesélnie senkinek mit is keres itt, meg ki is ő.*
- Igen, valamit jó lenne enni, de csak ha te is eszel, mert egymagamban nem szeretek enni. *Elvigyorodik, igazi kis csínytevő arca van tőle, bár ez nem is áll távol a valóságtól, de hogy kibontakozzon, okosabbnak kell lennie és jobban kiismernie magát ebben a városban.*
- Lyessal, rendben. *Biztosan szép hely lehet Lihanech, ha világosabb ettől, ami itt van, talán több napfény jut oda be, azért mondja, hogy olyan felvilágosult.*
- Aha, értem, szóval elég egy karcolás, ami vért ont és már nyertél is? Tetszik. *Elég csak súrolnia az ellenfelét nyilával és már nyert is, még csak közel sem kell mennie, milyen jó hely lehet.*
- Igen, mondtad is, hogy ne vegyem annak, bár elég furán beszélsz azt meg kell hagyni, legalábbis nekem olyan idegen. *Vallja be, ez a sok ön, hölgyem, kérem meg a többi szavak, valahogy nem fekszenek neki, bár biztos a más szokások miatt van.*
- Miért hajolgatsz ennyit? Nem vagyok hercegnő. ~Vagyis már nem vagyok, de mindegy is.~ *Emlékszik Seles mit reagált mikor megtudta, nem akarja, hogy bárki itt nekikezdjen hajlongani meg ilyenek, már egy ideje nem több egy egyszerű kamaszodó gyermeknél.*
- Önuralom. *Lehet nem kellett volna ennyire magára vennie, na de ha nem mutatja ki az érzéseit, az olyan, mintha becsapná a környezetét. Bár ha jobban uralja az érzelmeit, talán nem is kell senkit átvernie, hisz nem látszik mikor mit érez. A gondolat végére már annyira belezavarodik ebbe, hogy nem tudja mi van, inkább elfelejti a mögöttes tartalmat, amit keres, első lecke, önuralom. Ennyi mit megjegyez mindössze.*
- Megnyugtatlak, hogy elég önző szoktam lenni. *Nem szeret osztozni senkin és semmin, na de itt új élet várja, mindent és mindenkit ideje elfelejtenie, hisz kicsiny esélye van, még ha találkozna is velük, hogy minden ugyanonnan folytatódna, ő is megváltozik majd itt.*
- Megmutathatom majd mit tudok, nekem nem csak a szám jár! *Meg is örül a munkának, persze ez inkább kölcsönös vigyázás a másikra, hisz nem sokra megy a lövészettel, ha közelről érkezik a támadás vagy tudatlansága okán.*
- Persze, hogy elvállalom! *Nem is kérdés, munkát akart, most talált is, nem kell elmesélnie senkinek mit is keres itt, meg ki is ő.*
- Igen, valamit jó lenne enni, de csak ha te is eszel, mert egymagamban nem szeretek enni. *Elvigyorodik, igazi kis csínytevő arca van tőle, bár ez nem is áll távol a valóságtól, de hogy kibontakozzon, okosabbnak kell lennie és jobban kiismernie magát ebben a városban.*
9222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:39:53
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:39:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zsenge//
- Lyessal, kérem. *Bólint mosolyogva.* Lihanech pedig messze északon van. *Mutat északi irányba.* Egy csodálatosan nyüzsgő és felvilágosult város. *Láthatóan kissé magával ragadják az emlékek, de aztán megrázza magát, s fel ocsúd merengéséből, főleg, hogy a leány saját véleménnyel rendelkezik a párbajok lehetséges kimeneteléről.*
- Nem. Az én hazámban a párbajok első vérig mennek. A sérelmet nem feltétlenül halállal toroljuk, s méltósággal viseljük a vereséget is. Tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy Artheniorban is így szokás. *Merevedik meg, miközben a lánynak mesél. Aztán kíváncsian hallgatja a kis elf közösség történetét, hisz valójában egy ilyen közösségben járt ős is, nem is olyan régen. Persze nem ismerik egymást még annyira, hogy ezeket az információkat meg is ossza, talán majd egyszer. Nem gondolja, hogy egy ilyen ifjú lány tudna számára segíteni, bár minden bizonnyal rá fog kérdezni alkalomadtán testvérére, ha a képet sikerül újra megalkotnia. A kirohanásra egy kissé hátrahőköl, majd hátra téve a kezét, lép egyet hátrébb, hogy a lányka kedvére leugorhasson a szökőkút pereméről.*
- Értem. *Fűzi hozzá csendesen, komoly arccal.* Bizonyára így van és nem akartam megsérteni. *Hajt fejet a lány büszkesége előtt.*
- Nos, kedves Mirazsik, az életben maradás első leckéje, az önuralom. *Játékos mosoly bujkál szája szegletében.* Csak az én kedvemért, viszont ne jöjjön velem, nem szolgálok rá mások jószívűségére. *Hajol meg ismét, bár láthatóan nem tulajdonít jelentőséget egy kis fruska sértődöttségének, hiszen mindenféle rossz szándék nélkül ejtett megjegyzést.*
- Mindazonáltal, elképzelhető, hogy nekem van szükségem védelemre. Ami azt illeti, fizetnék is érte, hisz nem mindennap szegődik testőrségemre egy ilyen kiváló lövész, mint te. *Nem mosolyog, célirányosan intézi szavait, a lány sértett önérzetén talán így köszörüli ki a csorbát. Sokat kell még tanulnia, ami egyedül nem megy.*
- Persze... csak ha elvállalod... Mirazsik. *Vált szándékosan immár a beszéd egyszerűbb formájára.*
- Kezdjük azzal, hogy eszünk valamit, bizonyára éhes lehetsz. *Karját nem nyújtja, egy ismételt főhajtást követően elvezeti lovát, s a fogadó felé indul. Nem néz hátra, határozott és délceg léptekkel halad, a lány, pedig követi, ha szeretné "megvédeni", s talán élete első állását elfogadni. Talán ezzel a büszkesége is helyreáll kissé, hiszen Lyes hangjában sem cinizmus, sem gúny nem észlelhető. Talán még olvasni is megtanulhat. És talán életben marad, büszkesége és önérzete ellenére.*
- Lyessal, kérem. *Bólint mosolyogva.* Lihanech pedig messze északon van. *Mutat északi irányba.* Egy csodálatosan nyüzsgő és felvilágosult város. *Láthatóan kissé magával ragadják az emlékek, de aztán megrázza magát, s fel ocsúd merengéséből, főleg, hogy a leány saját véleménnyel rendelkezik a párbajok lehetséges kimeneteléről.*
- Nem. Az én hazámban a párbajok első vérig mennek. A sérelmet nem feltétlenül halállal toroljuk, s méltósággal viseljük a vereséget is. Tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy Artheniorban is így szokás. *Merevedik meg, miközben a lánynak mesél. Aztán kíváncsian hallgatja a kis elf közösség történetét, hisz valójában egy ilyen közösségben járt ős is, nem is olyan régen. Persze nem ismerik egymást még annyira, hogy ezeket az információkat meg is ossza, talán majd egyszer. Nem gondolja, hogy egy ilyen ifjú lány tudna számára segíteni, bár minden bizonnyal rá fog kérdezni alkalomadtán testvérére, ha a képet sikerül újra megalkotnia. A kirohanásra egy kissé hátrahőköl, majd hátra téve a kezét, lép egyet hátrébb, hogy a lányka kedvére leugorhasson a szökőkút pereméről.*
- Értem. *Fűzi hozzá csendesen, komoly arccal.* Bizonyára így van és nem akartam megsérteni. *Hajt fejet a lány büszkesége előtt.*
- Nos, kedves Mirazsik, az életben maradás első leckéje, az önuralom. *Játékos mosoly bujkál szája szegletében.* Csak az én kedvemért, viszont ne jöjjön velem, nem szolgálok rá mások jószívűségére. *Hajol meg ismét, bár láthatóan nem tulajdonít jelentőséget egy kis fruska sértődöttségének, hiszen mindenféle rossz szándék nélkül ejtett megjegyzést.*
- Mindazonáltal, elképzelhető, hogy nekem van szükségem védelemre. Ami azt illeti, fizetnék is érte, hisz nem mindennap szegődik testőrségemre egy ilyen kiváló lövész, mint te. *Nem mosolyog, célirányosan intézi szavait, a lány sértett önérzetén talán így köszörüli ki a csorbát. Sokat kell még tanulnia, ami egyedül nem megy.*
- Persze... csak ha elvállalod... Mirazsik. *Vált szándékosan immár a beszéd egyszerűbb formájára.*
- Kezdjük azzal, hogy eszünk valamit, bizonyára éhes lehetsz. *Karját nem nyújtja, egy ismételt főhajtást követően elvezeti lovát, s a fogadó felé indul. Nem néz hátra, határozott és délceg léptekkel halad, a lány, pedig követi, ha szeretné "megvédeni", s talán élete első állását elfogadni. Talán ezzel a büszkesége is helyreáll kissé, hiszen Lyes hangjában sem cinizmus, sem gúny nem észlelhető. Talán még olvasni is megtanulhat. És talán életben marad, büszkesége és önérzete ellenére.*
9221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:23:16
Üzenet elküldve: 2019-02-10 15:23:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyessal//
- Lyessalnak vagy Veryeliannak szólítsalak? *Kérdezi, de annyira nem lehet vészes a dolog, elvégre csak fele-fele arányban mondana rosszat, de jobb az ilyet előre tisztázni, főleg mikor ilyen furán is beszélnek vele.*
- Lihanech merre van? *Néz szét, mintha az is itt lenne a városban, biztos felosztották több részre és ez annak a neve, igazából azt se tudja, hogy ennek a városnak mi a neve, de mindegy is.*
- A vért kíván nem arról szól, hogy megölnek? *Kérdezi, mert náluk ez így működött, bár nagyon ritka volt az olyan félreértés, ahol ezt kijelentették volna és megküzdöttek volna egymással a vitatkozó felek.*
- Élet, halál na igen, ez elkerülhetetlen az erdőben. *Sóhajt, még mindig rémálmai vannak, igaz már ritkábban és már könnyebb is a dolog a lelkének, megpróbálja befolyásolni az eseményeket, elvégre az álomkép az övé és úgy alakítja, ahogyan ő szeretné. Szép elképzelése azonban még nem tökéletes közel sem.*
- Igen, egész kicsi közösségben éltem ehhez képest, ami itt van. *Jelenti ki bátran, elvégre mi az a száz fős közösség egy ilyen hatalmas városnak? Csak itt a téren elférne mindenki.*
- Nos, a múlt már mögöttem van, a jelen meg most, szóval be kell illeszkednem, különben gyengének tűnök majd és levadásznak az erősebbek. *A vadon törvénye biztos él itt is, csak nem teljesen ugyanúgy.*
- Remek. *A piac és a szállás is közel van a városból kivezető úthoz, jobb nem is lehetne.*
- Nem is tudom. *Mikor szóba kerül, hogy mennyire ártatlan és milyen kegyetlen a világ, na meg hogy nem tudja megvédeni magát, azért összerándulnak a szemöldökei és száját is összehúzza.*
- Nálam jobban senki sem tud lőni, ha olyan gyenge lennék, el sem jutottam volna ide! *Láthatóan megsértette a kis büszkeségét a lánynak, aki segítség nélkül pattan talpra és veti át az íjat a felsőtestén.*
- Már mondtam, hogy Mirazsik vagyok és csak azért megyek veled, mert segíteni szeretnél, azt meg nem utasíthatom vissza. *Adja át magát, elvégre kezd éhes lenni és úgy véli a nemeseknek sok a pénze, talán még meg is hívja valamire.*
- Lyessalnak vagy Veryeliannak szólítsalak? *Kérdezi, de annyira nem lehet vészes a dolog, elvégre csak fele-fele arányban mondana rosszat, de jobb az ilyet előre tisztázni, főleg mikor ilyen furán is beszélnek vele.*
- Lihanech merre van? *Néz szét, mintha az is itt lenne a városban, biztos felosztották több részre és ez annak a neve, igazából azt se tudja, hogy ennek a városnak mi a neve, de mindegy is.*
- A vért kíván nem arról szól, hogy megölnek? *Kérdezi, mert náluk ez így működött, bár nagyon ritka volt az olyan félreértés, ahol ezt kijelentették volna és megküzdöttek volna egymással a vitatkozó felek.*
- Élet, halál na igen, ez elkerülhetetlen az erdőben. *Sóhajt, még mindig rémálmai vannak, igaz már ritkábban és már könnyebb is a dolog a lelkének, megpróbálja befolyásolni az eseményeket, elvégre az álomkép az övé és úgy alakítja, ahogyan ő szeretné. Szép elképzelése azonban még nem tökéletes közel sem.*
- Igen, egész kicsi közösségben éltem ehhez képest, ami itt van. *Jelenti ki bátran, elvégre mi az a száz fős közösség egy ilyen hatalmas városnak? Csak itt a téren elférne mindenki.*
- Nos, a múlt már mögöttem van, a jelen meg most, szóval be kell illeszkednem, különben gyengének tűnök majd és levadásznak az erősebbek. *A vadon törvénye biztos él itt is, csak nem teljesen ugyanúgy.*
- Remek. *A piac és a szállás is közel van a városból kivezető úthoz, jobb nem is lehetne.*
- Nem is tudom. *Mikor szóba kerül, hogy mennyire ártatlan és milyen kegyetlen a világ, na meg hogy nem tudja megvédeni magát, azért összerándulnak a szemöldökei és száját is összehúzza.*
- Nálam jobban senki sem tud lőni, ha olyan gyenge lennék, el sem jutottam volna ide! *Láthatóan megsértette a kis büszkeségét a lánynak, aki segítség nélkül pattan talpra és veti át az íjat a felsőtestén.*
- Már mondtam, hogy Mirazsik vagyok és csak azért megyek veled, mert segíteni szeretnél, azt meg nem utasíthatom vissza. *Adja át magát, elvégre kezd éhes lenni és úgy véli a nemeseknek sok a pénze, talán még meg is hívja valamire.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621