Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 443 (8841. - 8860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:18:08
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:18:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Meglepődik Rothawdar is, ahogyan a lány is összehúzza magát.*
-Szia.
*Viszonozza a köszönést.*
-Hogyha elrejtőzni szeretnél, akkor mit keresel itt kint a tömegben? Én a te helyedben elvonulnék egy nyugodt helyre, mint a templom. Ám kétlem, hogy erre volna szükséged.
*Jegyzi meg és tanácsolja a lánynak.*
-Én... én nem dolgozom. Én csak sétálgatok és gondolkodom, mert engem is gyötör a magány.
*Vallja be közvetlenül Rothawdar, majd folytatja.*
-Az élettel mindig lehet kezdeni valamit, bármilyen kilátástalannak tűnik. Ezt így gondolom. Az utóbbi időben sokat elmélkedtem ezen a dolgon és arra következtetésre jutottam, hogy mindig szükségünk van valakire.
*Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy őket összehozta a sors. Ketten, magányosan. Ez nem lehet véletlen. Ennek így kellett lennie. Talán.*
-De mielőtt még felfáznál én amondó vagyok, hogy igyunk meg egy forró teát vagy valami mást a közeli fogadóban. Kíváncsi vagyok, miért érzed magad olyan magányosnak. Remélem elfogadod a meghívásom.
*Próbál mosolyogni a lányra, hogy megnyerje annak bizalmát.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 13:20:36
//Meira//
*Meglepődik Rothawdar is, ahogyan a lány is összehúzza magát.*
-Szia.
*Viszonozza a köszönést.*
-Hogyha elrejtőzni szeretnél, akkor mit keresel itt kint a tömegben? Én a te helyedben elvonulnék egy nyugodt helyre, mint a templom. Ám kétlem, hogy erre volna szükséged.
*Jegyzi meg és tanácsolja a lánynak.*
-Én... én nem dolgozom. Én csak sétálgatok és gondolkodom, mert engem is gyötör a magány.
*Vallja be közvetlenül Rothawdar, majd folytatja.*
-Az élettel mindig lehet kezdeni valamit, bármilyen kilátástalannak tűnik. Ezt így gondolom. Az utóbbi időben sokat elmélkedtem ezen a dolgon és arra következtetésre jutottam, hogy mindig szükségünk van valakire.
*Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy őket összehozta a sors. Ketten, magányosan. Ez nem lehet véletlen. Ennek így kellett lennie. Talán.*
-De mielőtt még felfáznál én amondó vagyok, hogy igyunk meg egy forró teát vagy valami mást a közeli fogadóban. Kíváncsi vagyok, miért érzed magad olyan magányosnak. Remélem elfogadod a meghívásom.
*Próbál mosolyogni a lányra, hogy megnyerje annak bizalmát.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 13:20:36
8859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:20:10
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:20:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rothawdar//
*Mikor a tömegen néz végig, Meira természetesen a magas, rövid hajú fiatalember is a látóterébe kerül. Rajta is végignéz, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint az összes többi hasonló korabeli férfihez, aki az utcákon sétál. Biztosan ő is munkába tart, gondolja. Habár az látszik, hogy az ő járása egyáltalán nem olyan céltudatos, mint néhány másik emberé, olyan, mintha nem tudná, mit kezdjen magával. Vállat ránt, majd tekintete fordul is a következő illetőre. Nem az ő dolga kitalálni, hogy vajon hová tarthatnak a járókelők. Szemeit lehunyja, hogy egy kicsit elrejtőzhessen a világ elől, mert mint tudjuk, amit mi nem látunk, az minket sem lát, így biztonságban lehet.
Egy halk, pattogó hangra lesz figyelmes, annak hallatán nyitja ki a szemeit. Észre is veszi a már csak lassan felé guruló követ, ami épp, hogy odaér hozzá, megérinti cipője oldalát, aztán megáll. Fejét nem emeli fel, így nem tudja, honnan érkezik a kavics, de a férfi sem láthatja, hogy Meira közben kinyitotta a szemeit. Értetlenül bámulja a kis követ, és azon gondolkozik, hogy megannyi irányt választhatott volna, az mégis felé gurult. Vajon miért? Érdekes kérdés, talán ennek is a sorshoz van köze, vagy valami egészen máshoz, nem tudni. Nem is marad ideje sokáig ezen gondolkozni magában, mert egy számára kellemes hang szólítja meg.
Felkapja a fejét, közben kabátkáját kissé szégyenlősen húzza össze magán. Nem azért mert fázik, csak mindig zavarba jön, mikor idegenek szólítják meg.*
- Én? Um, szia! *Nem tudja, mit kéne mondania először, de a köszönés jó indításnak tűnik.* Én csak itt ülök, és próbálok elrejtőzni a világ elől, míg azt a magányt tűröm, amit a sors szánt nekem.
*Ez igazán költőire sikeredett. Úgy látszik a bánat valamelyest tompítja Meira gyermeki félelmét, és ha egy kicsit vár, mielőtt beszélni kezdene, még értelmes mondatokra is képes.*
- És te? Nem is gondolnád, hogy pont az előbb néztem végig rajtad. Igaz, mindenkin végignéztem, mert nem jut eszembe semmi más, amit kezdhetnék az életemmel. Úgy gondoltam te is csak dolgozni mész, mint bárki más.
*Ekkor már félig a másik szemeibe néz, de nem mer rögtön közvetlen szemkontaktust kialakítani. Meira szavaiban hallható, hogy nincs a legjobb kedélyállapotban, de még így is egész sokat beszél. Valóban társaságra van szüksége, hogy saját magán kívül valaki mással is megoszthassa gondolatait.*
//Rothawdar//
*Mikor a tömegen néz végig, Meira természetesen a magas, rövid hajú fiatalember is a látóterébe kerül. Rajta is végignéz, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint az összes többi hasonló korabeli férfihez, aki az utcákon sétál. Biztosan ő is munkába tart, gondolja. Habár az látszik, hogy az ő járása egyáltalán nem olyan céltudatos, mint néhány másik emberé, olyan, mintha nem tudná, mit kezdjen magával. Vállat ránt, majd tekintete fordul is a következő illetőre. Nem az ő dolga kitalálni, hogy vajon hová tarthatnak a járókelők. Szemeit lehunyja, hogy egy kicsit elrejtőzhessen a világ elől, mert mint tudjuk, amit mi nem látunk, az minket sem lát, így biztonságban lehet.
Egy halk, pattogó hangra lesz figyelmes, annak hallatán nyitja ki a szemeit. Észre is veszi a már csak lassan felé guruló követ, ami épp, hogy odaér hozzá, megérinti cipője oldalát, aztán megáll. Fejét nem emeli fel, így nem tudja, honnan érkezik a kavics, de a férfi sem láthatja, hogy Meira közben kinyitotta a szemeit. Értetlenül bámulja a kis követ, és azon gondolkozik, hogy megannyi irányt választhatott volna, az mégis felé gurult. Vajon miért? Érdekes kérdés, talán ennek is a sorshoz van köze, vagy valami egészen máshoz, nem tudni. Nem is marad ideje sokáig ezen gondolkozni magában, mert egy számára kellemes hang szólítja meg.
Felkapja a fejét, közben kabátkáját kissé szégyenlősen húzza össze magán. Nem azért mert fázik, csak mindig zavarba jön, mikor idegenek szólítják meg.*
- Én? Um, szia! *Nem tudja, mit kéne mondania először, de a köszönés jó indításnak tűnik.* Én csak itt ülök, és próbálok elrejtőzni a világ elől, míg azt a magányt tűröm, amit a sors szánt nekem.
*Ez igazán költőire sikeredett. Úgy látszik a bánat valamelyest tompítja Meira gyermeki félelmét, és ha egy kicsit vár, mielőtt beszélni kezdene, még értelmes mondatokra is képes.*
- És te? Nem is gondolnád, hogy pont az előbb néztem végig rajtad. Igaz, mindenkin végignéztem, mert nem jut eszembe semmi más, amit kezdhetnék az életemmel. Úgy gondoltam te is csak dolgozni mész, mint bárki más.
*Ekkor már félig a másik szemeibe néz, de nem mer rögtön közvetlen szemkontaktust kialakítani. Meira szavaiban hallható, hogy nincs a legjobb kedélyállapotban, de még így is egész sokat beszél. Valóban társaságra van szüksége, hogy saját magán kívül valaki mással is megoszthassa gondolatait.*
8858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:08:46
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:08:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Végül csak ideérnek, hála saját lyukas memóriájának. Hát csak cserbenhagyta az is. Magában elkáromkodik amikor még hátasán ülve észreveszi a lányokat a főtéren várakozva. Ez sem fogja őt annyiban fényesíteni. Hátranéz hogy megbizonyosodjon róla hogy Sol még egy helyen és darabban van. Ha igen, lovával előreléptet olyannyira, hogy a lányok is észrevegyék őket.*
- Itt vagyunk, itt vagyunk! Elnézést a késésért, majdnem eltévedtem a szegénynegyednél. Már ott tartottam hogy átmegyek a házakon amíg ide nem találok. - *Nyakát vakarva zavartan nevet egy sort.* - Sokkal nagyobb ez a város mint amilyenre emlékszem! Ti hogy tudtatok idáig itt élni? - *Hátasáról nem száll le, indulásra készen várakozik a kút mellett, s ha minden igaz, mögötte még mindig a tündérfiú ül. Ha vöröslő képpel, ha nem.*
*Végül csak ideérnek, hála saját lyukas memóriájának. Hát csak cserbenhagyta az is. Magában elkáromkodik amikor még hátasán ülve észreveszi a lányokat a főtéren várakozva. Ez sem fogja őt annyiban fényesíteni. Hátranéz hogy megbizonyosodjon róla hogy Sol még egy helyen és darabban van. Ha igen, lovával előreléptet olyannyira, hogy a lányok is észrevegyék őket.*
- Itt vagyunk, itt vagyunk! Elnézést a késésért, majdnem eltévedtem a szegénynegyednél. Már ott tartottam hogy átmegyek a házakon amíg ide nem találok. - *Nyakát vakarva zavartan nevet egy sort.* - Sokkal nagyobb ez a város mint amilyenre emlékszem! Ti hogy tudtatok idáig itt élni? - *Hátasáról nem száll le, indulásra készen várakozik a kút mellett, s ha minden igaz, mögötte még mindig a tündérfiú ül. Ha vöröslő képpel, ha nem.*
8857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:23:21
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:23:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elég hűvös idő van, mégis a folyók havához képest, hó-mentes idő. A városban a szokásos nyűzsgés, mindenki tart valamerre, élet kis életét, kis problémáival, örömeivel. Csak Rothawdar bandukol magányosan, szinte a semmi a célja. A szegénynegyedből sikerült nagy nehezen kikecmeregnie, ennek örül, de valami mégis hiányzik szülei halála óta, nem volt senkije és kicsit tart is attól, hogy legyen valakije. Talán azért, mert nem tudná, hogyan is kéne viselkednie, gondolkodnia.
~Egyedül vagy valakivel. Végre el kell döntened, hisz még fiatal vagy. Vannak lehetőségek csak rájuk kell lelni.~
Elmélkedik magában, kicsit bosszúsan. Félig lehorgasztott fejjel halad, zsebre vágott kezekkel és töpreng, vajon kit szán neki a sors. Vajon mikor fogja megtalálni.
~Nem is társra van szükségem, csak egy barátra.~
Határozza el magát végül. Ekkor belerúg egy parányi kavicsba, amelynek pattogó útját figyeli. Épp valakinek a lábai előtt áll meg, aki egy kőpadon csücsül a mágikus szökőkút előtt. Megáll és mint akit elvarázsoltak, mered a lányra, aki behunyt szemekkel vár valamire vagy csak éppen üldögél egymagában.
Egy gyönyörű, barna hajú, kontyos szépséget lát és csak nézi, szinte mozdulni se bír. Mint akit odaragasztottak az úthoz.
Pár pillanat múlva mély levegőt vesz és elindul a lány felé. Lassan lépked, nem sieti el, nehogy megzavarja annak merengésében. Amikor egy lépés távolság választja el a fiút és a lányt megköszörüli torkát és így szól.*
-Bocsáss meg szép hölgy, nem akarlak megzavarni. Épp erre jártam és azon gondolkodtam, hogy miért ülsz egymagadban egy hideg kőpadon?
*Elég hűvös idő van, mégis a folyók havához képest, hó-mentes idő. A városban a szokásos nyűzsgés, mindenki tart valamerre, élet kis életét, kis problémáival, örömeivel. Csak Rothawdar bandukol magányosan, szinte a semmi a célja. A szegénynegyedből sikerült nagy nehezen kikecmeregnie, ennek örül, de valami mégis hiányzik szülei halála óta, nem volt senkije és kicsit tart is attól, hogy legyen valakije. Talán azért, mert nem tudná, hogyan is kéne viselkednie, gondolkodnia.
~Egyedül vagy valakivel. Végre el kell döntened, hisz még fiatal vagy. Vannak lehetőségek csak rájuk kell lelni.~
Elmélkedik magában, kicsit bosszúsan. Félig lehorgasztott fejjel halad, zsebre vágott kezekkel és töpreng, vajon kit szán neki a sors. Vajon mikor fogja megtalálni.
~Nem is társra van szükségem, csak egy barátra.~
Határozza el magát végül. Ekkor belerúg egy parányi kavicsba, amelynek pattogó útját figyeli. Épp valakinek a lábai előtt áll meg, aki egy kőpadon csücsül a mágikus szökőkút előtt. Megáll és mint akit elvarázsoltak, mered a lányra, aki behunyt szemekkel vár valamire vagy csak éppen üldögél egymagában.
Egy gyönyörű, barna hajú, kontyos szépséget lát és csak nézi, szinte mozdulni se bír. Mint akit odaragasztottak az úthoz.
Pár pillanat múlva mély levegőt vesz és elindul a lány felé. Lassan lépked, nem sieti el, nehogy megzavarja annak merengésében. Amikor egy lépés távolság választja el a fiút és a lányt megköszörüli torkát és így szól.*
-Bocsáss meg szép hölgy, nem akarlak megzavarni. Épp erre jártam és azon gondolkodtam, hogy miért ülsz egymagadban egy hideg kőpadon?
8856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:00:33
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:00:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kimerülten érkezik vissza a főtérre. Hogy a hosszú gyaloglástól, vagy a sírástól merült ki, azt maga sem tudja, de abban biztos, hogy le kell ülnie valahová, amíg még reszkető lábai teljesen meg nem adják magukat. Előtte azonban a tér közepén lévő szökőkúthoz sétál, hogy igyon belőle egy keveset és megmossa kicsit az arcát. Nem érdekli, ha megfázik, szüksége van rá, hogy valamelyest összeszedje magát. Elméletben nagyon is jól tudja, hogy az Atehanerrel való kapcsolatán túl kell magát tennie, de mint az már többször is bebizonyosodott az idők során, az elmélet sokszor nem elég. Szeretne erős maradni, de nehéz, mikor egyedül van, s nem számíthat senkire.
Nagyot sóhajt, majd miután ruhája ujjával megtörli az arcát, hogy azért mégse adjon egyenes utat a megfázásnak, az egyik mesterien díszített kőpadon foglal helyet.
~Most legalább megtanultam, hogy az élet olykor milyen kegyetlen tud lenni.~
Állapítja meg magában, mert mikor megismerte a férfit azt hitte, hogy élete egyenes ívben fog haladni újra a jobb felé. Kedves volt vele, megmutatta neki a várost, elvitte a Namos házba, aztán szépen lassan minden tönkrement. Először csak a viták, majd a rosszullétek, Atehaner hirtelen eltűnése, végül a nemrégiben lezajlottak. Ha igazán őszintének kéne lennie magával, akkor szakításának oka a félelem volt. Félt a férfitől, menekülni akart.
~Nem!~ Nem gondolkodik tovább ezen. Rázza meg a fejét, és próbálja kiverni az egészet a fejéből. Helyette inkább a főtéren járkálókat figyeli. Boldog házaspár, akik valószínűleg a szabadidejüket töltik együtt, idős nénike aki talán a piacra igyekszik, erejük teljében lévő férfiak akik munkába tarthatnak, városőrök, fiatalok, gyerekek. Csak ki kell nyitnia a szemét, és láthatja, hogy mindenki mennyire különböző, mégis ugyanazt az életet élik, csak talán teljesen máshogy. Picit elmosolyodik, mikor hallja, ahogy a kisfiú édesanyjának könyörög, hogy édességet szeretne kapni.
Újabb sóhaj, majd lesüti szemeit, aztán a szökőkutat bámulja. Jól esne neki a társaság. Talán bárkihez odamehetne beszélgetni, de ő túl félénk ahhoz, hogy megtegye, így inkább csak magányosan kuporog tovább a padon.*
*Kimerülten érkezik vissza a főtérre. Hogy a hosszú gyaloglástól, vagy a sírástól merült ki, azt maga sem tudja, de abban biztos, hogy le kell ülnie valahová, amíg még reszkető lábai teljesen meg nem adják magukat. Előtte azonban a tér közepén lévő szökőkúthoz sétál, hogy igyon belőle egy keveset és megmossa kicsit az arcát. Nem érdekli, ha megfázik, szüksége van rá, hogy valamelyest összeszedje magát. Elméletben nagyon is jól tudja, hogy az Atehanerrel való kapcsolatán túl kell magát tennie, de mint az már többször is bebizonyosodott az idők során, az elmélet sokszor nem elég. Szeretne erős maradni, de nehéz, mikor egyedül van, s nem számíthat senkire.
Nagyot sóhajt, majd miután ruhája ujjával megtörli az arcát, hogy azért mégse adjon egyenes utat a megfázásnak, az egyik mesterien díszített kőpadon foglal helyet.
~Most legalább megtanultam, hogy az élet olykor milyen kegyetlen tud lenni.~
Állapítja meg magában, mert mikor megismerte a férfit azt hitte, hogy élete egyenes ívben fog haladni újra a jobb felé. Kedves volt vele, megmutatta neki a várost, elvitte a Namos házba, aztán szépen lassan minden tönkrement. Először csak a viták, majd a rosszullétek, Atehaner hirtelen eltűnése, végül a nemrégiben lezajlottak. Ha igazán őszintének kéne lennie magával, akkor szakításának oka a félelem volt. Félt a férfitől, menekülni akart.
~Nem!~ Nem gondolkodik tovább ezen. Rázza meg a fejét, és próbálja kiverni az egészet a fejéből. Helyette inkább a főtéren járkálókat figyeli. Boldog házaspár, akik valószínűleg a szabadidejüket töltik együtt, idős nénike aki talán a piacra igyekszik, erejük teljében lévő férfiak akik munkába tarthatnak, városőrök, fiatalok, gyerekek. Csak ki kell nyitnia a szemét, és láthatja, hogy mindenki mennyire különböző, mégis ugyanazt az életet élik, csak talán teljesen máshogy. Picit elmosolyodik, mikor hallja, ahogy a kisfiú édesanyjának könyörög, hogy édességet szeretne kapni.
Újabb sóhaj, majd lesüti szemeit, aztán a szökőkutat bámulja. Jól esne neki a társaság. Talán bárkihez odamehetne beszélgetni, de ő túl félénk ahhoz, hogy megtegye, így inkább csak magányosan kuporog tovább a padon.*
8855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:24:32
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:24:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Vadvéd//
*Kis kitérőjük nem tart sokáig. Hamar átöltözik utazáshoz alkalmasabb ruhába, holmiból pedig nem akad olyan sok, amit össze kell cosmagolnia, vagy válogatnia kellene belőle. Szerény mennyiségú cuccal jött Artheniroban, és nem áll szándékában magával vinni olyasmit, ami nem az övé, hanem unokatestvéréé, bármennyire is szívesen adná azokat kuzinja.
Lyzhez már két jól megpakolt táskával tér vissza, és bár mégsem teljesvértek kisebb kínálatát pakolta beléjük, azért meg kell küzdenie az edzetlen lánynak a cipekedéssel. A dolgot megkönnyebbíti, hogy a köpeny szárnyai alól elővillanó lábait már nadrág, és nem szoknya takarja, és a csizma is olyan, amiben terepen is lehet kutyagolni, nem csak a városi kövezett úton tipegni.*
- Jól. A döntésem kissé meglepte az unokatestvérem, de a kötelező mértéknél jobban nem próbált marasztalni, inkább sok szerencsét kívánt. És megígérte, hogy eljuttatja a levelem a Lihanechben maradottaknak. *Mosolyogva bólint Lyznek. Semmi kétsége afelől, hogy apja gutaütés fog kapni attól, hogy nemhogy másik városba költözött, de onnan egyenesen az erdő mélyére "menekül". Nem mintha azokat a napokat élnék még, amikor sokat adott volna az idősebb Wendanar szavaira a dérhajú lány. Bátyja és húga is biztos aggódni fognak érte, ami miatt egy kicsit bűntudata van, de majd igyekszik valahogy jelezni nekik időről időre, hogy minden rendben van vele.*
- Mehetünk. *Erősíti meg azért biztos ami biztos alapon a szőke elfnek, miután maga is nyeregbe száll.
Meglepetésére ők érnek hamarabb a térre, hiába szemléli kíváncsian az ott lézengőket, a fiúkat még nem látja.*
- Feltöltöttem a magamét még Kalanor házában, köszönöm. *Kuzinja soha nem engedte volna el élelem és víz nélkül, azok elfogadásáról pedig nem is nagyon kellett győzködni a lányt.*
*Kis kitérőjük nem tart sokáig. Hamar átöltözik utazáshoz alkalmasabb ruhába, holmiból pedig nem akad olyan sok, amit össze kell cosmagolnia, vagy válogatnia kellene belőle. Szerény mennyiségú cuccal jött Artheniroban, és nem áll szándékában magával vinni olyasmit, ami nem az övé, hanem unokatestvéréé, bármennyire is szívesen adná azokat kuzinja.
Lyzhez már két jól megpakolt táskával tér vissza, és bár mégsem teljesvértek kisebb kínálatát pakolta beléjük, azért meg kell küzdenie az edzetlen lánynak a cipekedéssel. A dolgot megkönnyebbíti, hogy a köpeny szárnyai alól elővillanó lábait már nadrág, és nem szoknya takarja, és a csizma is olyan, amiben terepen is lehet kutyagolni, nem csak a városi kövezett úton tipegni.*
- Jól. A döntésem kissé meglepte az unokatestvérem, de a kötelező mértéknél jobban nem próbált marasztalni, inkább sok szerencsét kívánt. És megígérte, hogy eljuttatja a levelem a Lihanechben maradottaknak. *Mosolyogva bólint Lyznek. Semmi kétsége afelől, hogy apja gutaütés fog kapni attól, hogy nemhogy másik városba költözött, de onnan egyenesen az erdő mélyére "menekül". Nem mintha azokat a napokat élnék még, amikor sokat adott volna az idősebb Wendanar szavaira a dérhajú lány. Bátyja és húga is biztos aggódni fognak érte, ami miatt egy kicsit bűntudata van, de majd igyekszik valahogy jelezni nekik időről időre, hogy minden rendben van vele.*
- Mehetünk. *Erősíti meg azért biztos ami biztos alapon a szőke elfnek, miután maga is nyeregbe száll.
Meglepetésére ők érnek hamarabb a térre, hiába szemléli kíváncsian az ott lézengőket, a fiúkat még nem látja.*
- Feltöltöttem a magamét még Kalanor házában, köszönöm. *Kuzinja soha nem engedte volna el élelem és víz nélkül, azok elfogadásáról pedig nem is nagyon kellett győzködni a lányt.*
8854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:46
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:51:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Vadvéd//
*Selandriannal megbeszéltek szerint elkíséri a lányt a kovácsműhelyből a gazdagnegyedbe, ahol a lány összepakol, és elbúcsúzik. A megbeszéltek alapján, a főtéren találkoznak majd újra a fiúkkal. Lyz azért tart egy kicsit attól, vajon mit szól a lány családja, hogy a jómód, ölelő karjaiból, inkább egy erdei erődbe költözik. Mégiscsak nagy a váltás, bár Selandriannak mégis olyan kisugárzása van, amely talán az elfséghez köthető, de Lyznek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy megállja majd a helyét.*
- Hogy ment? *Kérdezi a lányt a búcsúzkodásról, miután újra a lovon baktatnak a főtér felé.
A főtéren aztán álldogálnak egy kicsit, míg a fiúk beérik őket. Valamilyen csoda folytán, ők hamarabb érnek oda, pedig Lyz biztos volt benne, hogy már ott lesznek, mire ők odaérnek. *
- És még a nők totojáznak sokat… *Szűri a fogai közt, bár Sel fülét aligha kerülheti el, lévén hallása legalább olyan jó, mint Lyzé. Valószínűleg. *
- Töltök egy kis vizet. Nálad van víz? Még most szedhetsz, ha szeretnél, bár ha nem jön közbe semmi, akkor kettőnknek ez elég lesz, míg odaérünk.
*A kút mellett leszáll a lóról, telemeríti vizes tömlőjét. Nem szívesen indulna útnak úgy, hogy félig üres, így még jól is jön ki, hogy a fiúk utánuk érnek oda. Mikor végzett, oldalára csatolja, majd visszalép a lóhoz, s körbepillant, talán hamarosan feltűnik valahol az éjfekete ló a két férfival.*
*Selandriannal megbeszéltek szerint elkíséri a lányt a kovácsműhelyből a gazdagnegyedbe, ahol a lány összepakol, és elbúcsúzik. A megbeszéltek alapján, a főtéren találkoznak majd újra a fiúkkal. Lyz azért tart egy kicsit attól, vajon mit szól a lány családja, hogy a jómód, ölelő karjaiból, inkább egy erdei erődbe költözik. Mégiscsak nagy a váltás, bár Selandriannak mégis olyan kisugárzása van, amely talán az elfséghez köthető, de Lyznek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy megállja majd a helyét.*
- Hogy ment? *Kérdezi a lányt a búcsúzkodásról, miután újra a lovon baktatnak a főtér felé.
A főtéren aztán álldogálnak egy kicsit, míg a fiúk beérik őket. Valamilyen csoda folytán, ők hamarabb érnek oda, pedig Lyz biztos volt benne, hogy már ott lesznek, mire ők odaérnek. *
- És még a nők totojáznak sokat… *Szűri a fogai közt, bár Sel fülét aligha kerülheti el, lévén hallása legalább olyan jó, mint Lyzé. Valószínűleg. *
- Töltök egy kis vizet. Nálad van víz? Még most szedhetsz, ha szeretnél, bár ha nem jön közbe semmi, akkor kettőnknek ez elég lesz, míg odaérünk.
*A kút mellett leszáll a lóról, telemeríti vizes tömlőjét. Nem szívesen indulna útnak úgy, hogy félig üres, így még jól is jön ki, hogy a fiúk utánuk érnek oda. Mikor végzett, oldalára csatolja, majd visszalép a lóhoz, s körbepillant, talán hamarosan feltűnik valahol az éjfekete ló a két férfival.*
8853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:15:40
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:15:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
*Nell kicsit játszik a férfivel próbálja puhítani az önérzetét. Nem is jár messze a valóságtól, hisz ő az egyetlen aki bármilyen pozitív reakciót ki tud váltani az alkimistából.*
-Én is szeretlek. Éppen ezért mert nagyon ragaszkodsz hozzá bele egyezem hogy te fizesd. A felét. *Letekint párjára, megerősítést várva, hogy rendben lesz-e a dolog.* Vagy te már eltervezted, hogy amíg a pónin ülsz én addig melletted kocogok? Ezért nem engedsz nekem, mert lelkiismeret furdalásod lenne olyankor.
*Mosolygós arcán hamar a meglepődöttség kerekedik felül amint meghallja, hogy rossz irányba ment eddig.*
-Ne viccelj egy lovat az istállóban tartanak. Minek vinnék a piacra? Nem igazodok ki ezen az emberi városon. Teljesen logikátlan. ~Remélem ezek után nem kilóban mérik az árát, egy mérlegre téve.~
-De te ismered jobban ezt a helyet, biztosan neked van igazad. *Inkább csak ráhagyva a dolgot a varázslóra, hisz továbbra sem tudja hova tenni a dolgot. Nem lókolbászt akarnak venni.*
*A piac felé véve az irányt a zsivaj és a tömeg mellett a szél is erősödik, Vokka alig hallja meg, mire akarja felhívni figyelmét a párja. Azonban azt egyből látja, hogy egy papír lapra mutogat.*
-Sose halottam róla, te igen? *Mivel Vokka pár hónappal ezelőttig nem volt túl gyakori vendéd a városban, hely és lakosság ismeretében nyilvánvalóan nagy üresség tátong. Ilyenkor jól jön a lány tapasztalata az itteni dolgokról. Már nem egyszer bizonyította, hogy lehet rá számítani a témában, és nem használja ki a másikat.*
-Minden nemes neve kimondhatatlan? Amor Zsake valami. Hogyan mondják ezt ki? Akkor láttam ilyen épületet mikor nálad jártam. Vagy az nem tekinthető nemesi háznak? ~Sok varázsló van ott, egy csettintésükre étel terem az asztalon és arany az erszényben. Szerintem ők elég jó módúak ahhoz, hogy nemesnek nevezzék őket. Hozzám képest biztosan.~
-Érdekes papírlap, legutóbb is ilyen miatt kerültünk bajba. De miért nekem mutatod? Nem vagyok annyira fiatal, túl sok varázsitalt sem ismerek. Ha valakinek sok pénze van, az híresebb alkimistát keresne. Ha kevés a pénze akkor meg kihasználna. Valami turpisságot érzek a dologban. Esetleg rám hivatkozva szeretnél bejutni egy ilyen házba, hogy körül nézz?
*Nem sejti mi Nell terve. Egyszer el akar menni a piacra, most meglesné egy nemes házát. Na de melyik férfi érti a nők kesze-kusza logikáját?*
*Nell kicsit játszik a férfivel próbálja puhítani az önérzetét. Nem is jár messze a valóságtól, hisz ő az egyetlen aki bármilyen pozitív reakciót ki tud váltani az alkimistából.*
-Én is szeretlek. Éppen ezért mert nagyon ragaszkodsz hozzá bele egyezem hogy te fizesd. A felét. *Letekint párjára, megerősítést várva, hogy rendben lesz-e a dolog.* Vagy te már eltervezted, hogy amíg a pónin ülsz én addig melletted kocogok? Ezért nem engedsz nekem, mert lelkiismeret furdalásod lenne olyankor.
*Mosolygós arcán hamar a meglepődöttség kerekedik felül amint meghallja, hogy rossz irányba ment eddig.*
-Ne viccelj egy lovat az istállóban tartanak. Minek vinnék a piacra? Nem igazodok ki ezen az emberi városon. Teljesen logikátlan. ~Remélem ezek után nem kilóban mérik az árát, egy mérlegre téve.~
-De te ismered jobban ezt a helyet, biztosan neked van igazad. *Inkább csak ráhagyva a dolgot a varázslóra, hisz továbbra sem tudja hova tenni a dolgot. Nem lókolbászt akarnak venni.*
*A piac felé véve az irányt a zsivaj és a tömeg mellett a szél is erősödik, Vokka alig hallja meg, mire akarja felhívni figyelmét a párja. Azonban azt egyből látja, hogy egy papír lapra mutogat.*
-Sose halottam róla, te igen? *Mivel Vokka pár hónappal ezelőttig nem volt túl gyakori vendéd a városban, hely és lakosság ismeretében nyilvánvalóan nagy üresség tátong. Ilyenkor jól jön a lány tapasztalata az itteni dolgokról. Már nem egyszer bizonyította, hogy lehet rá számítani a témában, és nem használja ki a másikat.*
-Minden nemes neve kimondhatatlan? Amor Zsake valami. Hogyan mondják ezt ki? Akkor láttam ilyen épületet mikor nálad jártam. Vagy az nem tekinthető nemesi háznak? ~Sok varázsló van ott, egy csettintésükre étel terem az asztalon és arany az erszényben. Szerintem ők elég jó módúak ahhoz, hogy nemesnek nevezzék őket. Hozzám képest biztosan.~
-Érdekes papírlap, legutóbb is ilyen miatt kerültünk bajba. De miért nekem mutatod? Nem vagyok annyira fiatal, túl sok varázsitalt sem ismerek. Ha valakinek sok pénze van, az híresebb alkimistát keresne. Ha kevés a pénze akkor meg kihasználna. Valami turpisságot érzek a dologban. Esetleg rám hivatkozva szeretnél bejutni egy ilyen házba, hogy körül nézz?
*Nem sejti mi Nell terve. Egyszer el akar menni a piacra, most meglesné egy nemes házát. Na de melyik férfi érti a nők kesze-kusza logikáját?*
8852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:30:26
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:30:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
*Mikor meghallja Voka kedves, gyönyörű szavait először azt sem tudja, hogy mit mondjon. Végül megáll, szembefordul vele, és szorosan hozzábújik. Arcát beletemeti a férfi mellkasába és belélegzi finom illatát.*
- Szeretlek.
*Suttogja.*
- De attól még nem veheted meg.
*Rázza a fejét kuncogva.*
- Nem hagyom.
*Csendben hallgatja a férfit, miközben újra elindul a kezét fogva.*
- Hát, talán nem is fogunk többet találkozni azzal az emberrel.
*Teszi hozzá, így már lehet, hogy lényegtelen is.*
- Lovat a piacon lehet venni, nem a az istállóban.
*Kötözködik egy kicsit, mert hát párja csak nem haragszik meg érte.*
- Nézd!
*Mutat rá egy elég feltűnő kitűzött papírra. Az áll rajta, hogy valamilyen Aleimord Sayqueves, a város egyik nemese szívesen támogatna fiatal, tehetséges alkimistákat.*
- Én még sosem láttam nemesi házat. Legalábbis belülről. Biztos hatalmas, és tele van mindenféle dísszel. Te láttál már?
*Mikor meghallja Voka kedves, gyönyörű szavait először azt sem tudja, hogy mit mondjon. Végül megáll, szembefordul vele, és szorosan hozzábújik. Arcát beletemeti a férfi mellkasába és belélegzi finom illatát.*
- Szeretlek.
*Suttogja.*
- De attól még nem veheted meg.
*Rázza a fejét kuncogva.*
- Nem hagyom.
*Csendben hallgatja a férfit, miközben újra elindul a kezét fogva.*
- Hát, talán nem is fogunk többet találkozni azzal az emberrel.
*Teszi hozzá, így már lehet, hogy lényegtelen is.*
- Lovat a piacon lehet venni, nem a az istállóban.
*Kötözködik egy kicsit, mert hát párja csak nem haragszik meg érte.*
- Nézd!
*Mutat rá egy elég feltűnő kitűzött papírra. Az áll rajta, hogy valamilyen Aleimord Sayqueves, a város egyik nemese szívesen támogatna fiatal, tehetséges alkimistákat.*
- Én még sosem láttam nemesi házat. Legalábbis belülről. Biztos hatalmas, és tele van mindenféle dísszel. Te láttál már?
8851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 23:07:38
Üzenet elküldve: 2018-01-30 23:07:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ethiriel//
*Valahogy sejtette, hogy Ethiriel útjának végállomása valahol a gazdagnegyedben lesz, ám az meglepi, hogy előtte körbe szeretné járni a várost. Most már kifejezetten örül, hogy vele tart, hisz ki tudja, mi várna egy egyedül sétáló nemes elfre, ha véletlen a szegénynegyedbe téved... Ugyanakkor kicsit meglepi, hogy Ethiriel elfogadta, és még meg is köszönte az ajánlatát. Félt tőle, hogy kerek perec vissza fogja utasítani, de legalábbis tesz egy-két megjegyzést, hogy nem egészen ilyen társaságban akart megérkezni új otthonába. Mindenesetre jól esik neki, hogy egyiket se tette meg. ~Talán mégse reménytelen eset!~gondolja magában mosolyogva. A főtérre érve ugyanakkor látja, hogy nem igazán nyeri el a tetszését a hely. ~Miért is nem lep meg?~forgatja a szemeit, ám reméli, a másik nem veszi észre. A szobrot illető állításokon viszont elgondolkodik egy percre.*
- Számomra egy kicsit mást jelképez a szobor. Azt, hogy valaki bármilyen nehéz megpróbáltatás után is fel tud állni és tovább küzdeni a céljaiért. Valamint azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ahhoz, hogy igazi változást hozzunk, és bár néha nehezünkre esik beismerni, szükségünk van mások segítségére... -*fejti ki véleményét a témában, bár szinte biztos benne, hogy Ethiriel nem fog vele egyetérteni és érzelgősnek fogja nevezni.*
- Ami konkrétan az orkokat illeti, eddig nem sok dolgom volt velük az életben, így nincs határozott véleményem a témában. Én mindig is az vallottam: élni és élni hagyni. Szeretném hinni, hogy mindenféle nép békében élhet egymás mellett, ám az előítéletek sajnos bennem is megvannak, és néha igen nehezen tudom legyűrni őket. *~Vagy szinte soha~gondolja magában, hisz bár szeretné, ha nem így lenne, de ő is igyekszik olyan messzire elkerülni az orkokat, amennyire csak lehet.*
- Igen, ezt már észrevettem, hogy maga köntörfalazás nélkül kimondja, amit gondol. És bár általában én is azt teszem, néha a kegyes hazugságot jobbnak érzem a puszta igazságnál. De a véleményemet mindig őszintén felvállalom, ha arról van szó, és nem kedvelem álszenteskedést. -*kicsit úgy érzi, ez a kérdés valami teszt volt, és reméli, megfelelő választ adott rá. Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzen, igyekszik témát váltani, bár ez sosem ment neki túl finoman.*
- És mégis a város melyik részére kíváncsi? Van itt valami esetleg, amivel Lihanech-ben nem találkozott? -*kérdezi, ahogy sétálnak, így próbálva meg rávenni Ethirielt, hogy eddigi lakhelyéről meséljen, hátha az javít kicsit a hangulatán.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 23:10:35
*Valahogy sejtette, hogy Ethiriel útjának végállomása valahol a gazdagnegyedben lesz, ám az meglepi, hogy előtte körbe szeretné járni a várost. Most már kifejezetten örül, hogy vele tart, hisz ki tudja, mi várna egy egyedül sétáló nemes elfre, ha véletlen a szegénynegyedbe téved... Ugyanakkor kicsit meglepi, hogy Ethiriel elfogadta, és még meg is köszönte az ajánlatát. Félt tőle, hogy kerek perec vissza fogja utasítani, de legalábbis tesz egy-két megjegyzést, hogy nem egészen ilyen társaságban akart megérkezni új otthonába. Mindenesetre jól esik neki, hogy egyiket se tette meg. ~Talán mégse reménytelen eset!~gondolja magában mosolyogva. A főtérre érve ugyanakkor látja, hogy nem igazán nyeri el a tetszését a hely. ~Miért is nem lep meg?~forgatja a szemeit, ám reméli, a másik nem veszi észre. A szobrot illető állításokon viszont elgondolkodik egy percre.*
- Számomra egy kicsit mást jelképez a szobor. Azt, hogy valaki bármilyen nehéz megpróbáltatás után is fel tud állni és tovább küzdeni a céljaiért. Valamint azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ahhoz, hogy igazi változást hozzunk, és bár néha nehezünkre esik beismerni, szükségünk van mások segítségére... -*fejti ki véleményét a témában, bár szinte biztos benne, hogy Ethiriel nem fog vele egyetérteni és érzelgősnek fogja nevezni.*
- Ami konkrétan az orkokat illeti, eddig nem sok dolgom volt velük az életben, így nincs határozott véleményem a témában. Én mindig is az vallottam: élni és élni hagyni. Szeretném hinni, hogy mindenféle nép békében élhet egymás mellett, ám az előítéletek sajnos bennem is megvannak, és néha igen nehezen tudom legyűrni őket. *~Vagy szinte soha~gondolja magában, hisz bár szeretné, ha nem így lenne, de ő is igyekszik olyan messzire elkerülni az orkokat, amennyire csak lehet.*
- Igen, ezt már észrevettem, hogy maga köntörfalazás nélkül kimondja, amit gondol. És bár általában én is azt teszem, néha a kegyes hazugságot jobbnak érzem a puszta igazságnál. De a véleményemet mindig őszintén felvállalom, ha arról van szó, és nem kedvelem álszenteskedést. -*kicsit úgy érzi, ez a kérdés valami teszt volt, és reméli, megfelelő választ adott rá. Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzen, igyekszik témát váltani, bár ez sosem ment neki túl finoman.*
- És mégis a város melyik részére kíváncsi? Van itt valami esetleg, amivel Lihanech-ben nem találkozott? -*kérdezi, ahogy sétálnak, így próbálva meg rávenni Ethirielt, hogy eddigi lakhelyéről meséljen, hátha az javít kicsit a hangulatán.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 23:10:35
8850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 21:24:37
Üzenet elküldve: 2018-01-30 21:24:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laurentitia//
*A beszélgetőpartnere bókjára csak bólint egyet, hiszen valóban igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy mindent el képes érni, amit csak akar. Eddig legalábbis nem volt még erre panasza. Ezután egy érzelgősebb pillanatot is sikerült előhoznia a másik félnek, ám szokásához híven Ethiriel ezt is ignorálta. A kérdést azonban nem tudta kikerülni, válaszolnia kellett rá.*
- A gazdagnegyed felé megyek, ám előtte teszek egy kört a városban, hogy feltérképezzem a terepet a biztonság kedvéért. Elfogadom az ajánlatát, köszönöm. *Az illeme azért nem kopott ki, még ha néha a modora mégsem ezt mutatja. Próbál az érzéketlensége ellenére azért tisztelettudó nemesnek tűnni és méltóságot árasztani magából. Ezt pedig a folyamatos gonoszsággal nem igazán tudná elérni. Meg kell találnia az egyensúlyt. Ahogyan haladnak előre, a tempójuknak köszönhetően sikeresen elérik a városfal nélküli részt, s onnan már nem tartott sokáig kikeveredni a főtérre sem. Teljesen más környezet fogadja az elfet, sokkalta visszafogottabb város ez, mint a születési helye. Emiatt néhol talán még egy-egy fintort is megenged az arcán, de igyekszik leplezni csalódottságát. Evidens, hogy mindenhol jobb, de legjobb otthon.*
- Szánalmas ez a márványszobor. Büszkék arra, hogy elüldözték az orkokat, valamiért mégis megengedik nekik, hogy itt éljenek a városban. Ez az oximoron kiváltképpen taszító számomra. *Pillant a hatalmas szoborra, mely az orkok visszaverését és sivatagba száműzését jelképezi. Ethiriel számára ez mind csak hamis tetszelgés, hiszen nincs különösebb értelme úgy egy jelképnek, ha a város lakói nem veszik figyelembe a mondanivalóját. Még pedig azt, hogy az orkoknak már pedig nincs helyük itt… és sehol máshol.*
- Sokan úgy tesznek, mintha szeretnék az orkokat és közben amint tehetik, megszólják vagy hátba támadják őket. Én mindig felvállaltam a véleményemet és nem kerültem el az egyenes beszédet. Nincs annál gerinctelenebb, amikor szép szavak mögé bújva elrejtjük igaz valónkat. Mit gondol erről, kisasszony? *Teszi fel a kérdését, szemöldökét megemelve. Valóban érdekli a másik fél véleménye, így legalább többet megtudhat róla és tudhatja majd, hogy mire számítson a későbbiekben.*
*A beszélgetőpartnere bókjára csak bólint egyet, hiszen valóban igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy mindent el képes érni, amit csak akar. Eddig legalábbis nem volt még erre panasza. Ezután egy érzelgősebb pillanatot is sikerült előhoznia a másik félnek, ám szokásához híven Ethiriel ezt is ignorálta. A kérdést azonban nem tudta kikerülni, válaszolnia kellett rá.*
- A gazdagnegyed felé megyek, ám előtte teszek egy kört a városban, hogy feltérképezzem a terepet a biztonság kedvéért. Elfogadom az ajánlatát, köszönöm. *Az illeme azért nem kopott ki, még ha néha a modora mégsem ezt mutatja. Próbál az érzéketlensége ellenére azért tisztelettudó nemesnek tűnni és méltóságot árasztani magából. Ezt pedig a folyamatos gonoszsággal nem igazán tudná elérni. Meg kell találnia az egyensúlyt. Ahogyan haladnak előre, a tempójuknak köszönhetően sikeresen elérik a városfal nélküli részt, s onnan már nem tartott sokáig kikeveredni a főtérre sem. Teljesen más környezet fogadja az elfet, sokkalta visszafogottabb város ez, mint a születési helye. Emiatt néhol talán még egy-egy fintort is megenged az arcán, de igyekszik leplezni csalódottságát. Evidens, hogy mindenhol jobb, de legjobb otthon.*
- Szánalmas ez a márványszobor. Büszkék arra, hogy elüldözték az orkokat, valamiért mégis megengedik nekik, hogy itt éljenek a városban. Ez az oximoron kiváltképpen taszító számomra. *Pillant a hatalmas szoborra, mely az orkok visszaverését és sivatagba száműzését jelképezi. Ethiriel számára ez mind csak hamis tetszelgés, hiszen nincs különösebb értelme úgy egy jelképnek, ha a város lakói nem veszik figyelembe a mondanivalóját. Még pedig azt, hogy az orkoknak már pedig nincs helyük itt… és sehol máshol.*
- Sokan úgy tesznek, mintha szeretnék az orkokat és közben amint tehetik, megszólják vagy hátba támadják őket. Én mindig felvállaltam a véleményemet és nem kerültem el az egyenes beszédet. Nincs annál gerinctelenebb, amikor szép szavak mögé bújva elrejtjük igaz valónkat. Mit gondol erről, kisasszony? *Teszi fel a kérdését, szemöldökét megemelve. Valóban érdekli a másik fél véleménye, így legalább többet megtudhat róla és tudhatja majd, hogy mire számítson a későbbiekben.*
8849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:48:16
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:48:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
*A vigasz hatására mely Nell ajkain keresztül éri el, mosolyogni is kezd. Habár megváltoztatni nem fogja gondolatait, de jólesik neki, hogy nem okolja őt kedvese.*
-Ugyan a pénz miatt ne aggódj. Az a legkevesebb, hogy álmain tündérének megadok mindent mi erőmből kitelik. Habár nem szeretnélek kényelmetlen helyzetbe hozni. *Vokka nem szeretné felhozni azt a témát, hogy amilyen közel állnak egymáshoz úgyis csak közös tulajdonuk lesz ezután. Legalábbis szerelmes szíve úgy gondolja, mindent megosztana vele. Na jó, majdnem mindent.*
-Lehet olyan ára is egy póninak amit nem tudsz kifizetni. *Óva intve a lányt attól hogy bele élje magát olyanba ami még nem az övé. Abból általában csak csalódás lesz. Habár a férfi szívesen megvigasztalná az ilyenkor érzékeny lelket, de nem szeretné kihasználni a helyzetet.*
-Kérdezzük meg mennyibe kerül, azután eldöntjük megéri-e az árát.
-Nem tudom mi lehet azzal az emberrel. Az ő arany kártyáján biztos fa volt? Nem egy erdei ház? Lényegtelen, ha ugyanúgy járt mint mi akkor nem lehetett könnyű dolga. Lehet hogy egy sűrű dzsungelbe keveredett, mérgező állatokkal. ~Engem aztán teljesen hidegen hagy él-e vagy hal az az idegen. Ha rajtam múlik úgyis ő lett volna az áldozati bárány, amint veszélyes szituációba kerülünk.~
-Vegyük az irányt akkor az istálló felé, nekem nem fontos hogy útba ejtsük a piacot. Kigondoltad már milyen fajtát és színűt szeretnél? Vigyázz nehogy a kíváncsisága miatt beleharapjon a szárnyaidba. Abba csak én haraphatok bele. *Elkezd kacagni majd egy kacsintás kíséretében megindul a lovarda felé.*
*A vigasz hatására mely Nell ajkain keresztül éri el, mosolyogni is kezd. Habár megváltoztatni nem fogja gondolatait, de jólesik neki, hogy nem okolja őt kedvese.*
-Ugyan a pénz miatt ne aggódj. Az a legkevesebb, hogy álmain tündérének megadok mindent mi erőmből kitelik. Habár nem szeretnélek kényelmetlen helyzetbe hozni. *Vokka nem szeretné felhozni azt a témát, hogy amilyen közel állnak egymáshoz úgyis csak közös tulajdonuk lesz ezután. Legalábbis szerelmes szíve úgy gondolja, mindent megosztana vele. Na jó, majdnem mindent.*
-Lehet olyan ára is egy póninak amit nem tudsz kifizetni. *Óva intve a lányt attól hogy bele élje magát olyanba ami még nem az övé. Abból általában csak csalódás lesz. Habár a férfi szívesen megvigasztalná az ilyenkor érzékeny lelket, de nem szeretné kihasználni a helyzetet.*
-Kérdezzük meg mennyibe kerül, azután eldöntjük megéri-e az árát.
-Nem tudom mi lehet azzal az emberrel. Az ő arany kártyáján biztos fa volt? Nem egy erdei ház? Lényegtelen, ha ugyanúgy járt mint mi akkor nem lehetett könnyű dolga. Lehet hogy egy sűrű dzsungelbe keveredett, mérgező állatokkal. ~Engem aztán teljesen hidegen hagy él-e vagy hal az az idegen. Ha rajtam múlik úgyis ő lett volna az áldozati bárány, amint veszélyes szituációba kerülünk.~
-Vegyük az irányt akkor az istálló felé, nekem nem fontos hogy útba ejtsük a piacot. Kigondoltad már milyen fajtát és színűt szeretnél? Vigyázz nehogy a kíváncsisága miatt beleharapjon a szárnyaidba. Abba csak én haraphatok bele. *Elkezd kacagni majd egy kacsintás kíséretében megindul a lovarda felé.*
8848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:09:23
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:09:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
- A Mágustoronyba.
*Ismétli a férfit, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Igen, tényleg.
*Rájön, hogy Voka-nak igaza van. Annyira kalandos volt ez a rövidke utazás, hogy teljesen elfelejtette.*
- Igazából lényegtelen. Ott úgyis fizetnie kell, majd tanulok otthon a Mestertől.
*Direkt nem mondja ki Taitos nevét, hiszen tudja, hogy Voka nem igazán szereti, hogy mindig róla beszél. Pedig szegény lány nem érez semmit Taitos iránt, hacsak a tisztelet és a szolgalelkűség nem számít megcsalásnak.*
- Ne hibáztasd magad.
*Mosolyog szerelmére, majd finom csókot nyom a puha arcára.*
- Menjünk rögtön a piacra? Szeretnél még valamit megnézni?
*Mikor meghallja, hogy Voka akar fizetni határozottan megrázza a fejét.*
- Ne! Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tényleg nem kell.
*Nagyon rosszul érezné magát tőle, és az önbecsületén is sokat ártana. Meg akarja mutatni, hogy meg tud keresni annyi pénzt, amitől kitelik egy lóra.*
- Homok mindenhol!
*Válaszol bólintva.*
- A cipőmben, a ruhámban, a számban... Örülök, hogy eltűnt, szörnyű volt, i sem tudtam mosni.
*Talán mások örülnének, ha csak ennyi problémájuk lenne.*
- Hamu, az sem jobb. Meg a tűz sem. Neked sem lehetett túl jó, de szerintem ez volt a cél. Szerinted a másik férfi hova keveredhetett? Az is ugyan olyan rossz lehetett. Mondjuk Egy kis csónakkal a tenger közepére bár... az ő kártyáján nem fa volt? Akkor... szerintem egy hatalmas erdőben lévő hatalmas fa legtetején lévő leggyengébb ágra, ami bármikor eltörhet, ha rosszul mozdul.
- A Mágustoronyba.
*Ismétli a férfit, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Igen, tényleg.
*Rájön, hogy Voka-nak igaza van. Annyira kalandos volt ez a rövidke utazás, hogy teljesen elfelejtette.*
- Igazából lényegtelen. Ott úgyis fizetnie kell, majd tanulok otthon a Mestertől.
*Direkt nem mondja ki Taitos nevét, hiszen tudja, hogy Voka nem igazán szereti, hogy mindig róla beszél. Pedig szegény lány nem érez semmit Taitos iránt, hacsak a tisztelet és a szolgalelkűség nem számít megcsalásnak.*
- Ne hibáztasd magad.
*Mosolyog szerelmére, majd finom csókot nyom a puha arcára.*
- Menjünk rögtön a piacra? Szeretnél még valamit megnézni?
*Mikor meghallja, hogy Voka akar fizetni határozottan megrázza a fejét.*
- Ne! Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tényleg nem kell.
*Nagyon rosszul érezné magát tőle, és az önbecsületén is sokat ártana. Meg akarja mutatni, hogy meg tud keresni annyi pénzt, amitől kitelik egy lóra.*
- Homok mindenhol!
*Válaszol bólintva.*
- A cipőmben, a ruhámban, a számban... Örülök, hogy eltűnt, szörnyű volt, i sem tudtam mosni.
*Talán mások örülnének, ha csak ennyi problémájuk lenne.*
- Hamu, az sem jobb. Meg a tűz sem. Neked sem lehetett túl jó, de szerintem ez volt a cél. Szerinted a másik férfi hova keveredhetett? Az is ugyan olyan rossz lehetett. Mondjuk Egy kis csónakkal a tenger közepére bár... az ő kártyáján nem fa volt? Akkor... szerintem egy hatalmas erdőben lévő hatalmas fa legtetején lévő leggyengébb ágra, ami bármikor eltörhet, ha rosszul mozdul.
8847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:54:14
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:54:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy utazás//
*Másnap reggel korán indul, hisz hosszú út áll még előtte. Kicsit sajnálja, hogy tegnapi új ismerősének mégsem mesélt terveiről, ám sajnos az évek alatt természetessé vált számára az óvatosság. Csakis a legszükségesebbeket mondja el bárkinek is, nehogy később baja essen belőle. Miközben a város utcáit rója, megnyugtatóan hat rá a csend, hisz a lakók többsége még az igazak álmát alussza. Menet közben igyekszik minden kis apró részletet megjegyezni, ugyanis fogalma sincs róla, mikor fogja legközelebb látni a várost, ami talán még sose tűnt olyan szépnek a számára, mint most, amikor végre itt hagyja.*
*Másnap reggel korán indul, hisz hosszú út áll még előtte. Kicsit sajnálja, hogy tegnapi új ismerősének mégsem mesélt terveiről, ám sajnos az évek alatt természetessé vált számára az óvatosság. Csakis a legszükségesebbeket mondja el bárkinek is, nehogy később baja essen belőle. Miközben a város utcáit rója, megnyugtatóan hat rá a csend, hisz a lakók többsége még az igazak álmát alussza. Menet közben igyekszik minden kis apró részletet megjegyezni, ugyanis fogalma sincs róla, mikor fogja legközelebb látni a várost, ami talán még sose tűnt olyan szépnek a számára, mint most, amikor végre itt hagyja.*
8846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:33:51
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:33:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Mindenki elcsendesedik, mikor beérnek a városba. Harath elteszi a fegyverét, mert nem akar okot adni a hirtelen feltűnő városőröknek, főleg most, hogy elég feszült a viszony a város és a Vashegy között.*
- Merre? *kérdezi Leandanát és Taitost, mert innentől már ők vezetnek, Harath csak őrködik, testőrködik. Immár lovon, vércsetekintettel, de nyugodtan. Nem kell a balhé meg a cirkusz, most nem.*
~ Remélem, pihenhetünk, ha odaértünk. Öregszem, a hajam is fogy, pláne az erőm, és az ilyen varázsos utazásoktól az idegeim is kivannak. ~ *vagy nem, csak így gondolja.*
*Mindenki elcsendesedik, mikor beérnek a városba. Harath elteszi a fegyverét, mert nem akar okot adni a hirtelen feltűnő városőröknek, főleg most, hogy elég feszült a viszony a város és a Vashegy között.*
- Merre? *kérdezi Leandanát és Taitost, mert innentől már ők vezetnek, Harath csak őrködik, testőrködik. Immár lovon, vércsetekintettel, de nyugodtan. Nem kell a balhé meg a cirkusz, most nem.*
~ Remélem, pihenhetünk, ha odaértünk. Öregszem, a hajam is fogy, pláne az erőm, és az ilyen varázsos utazásoktól az idegeim is kivannak. ~ *vagy nem, csak így gondolja.*
8845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:22:42
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:22:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Még egy Taitosos vigyor belefér, mielőtt stílust váltana.*
-Nem, ha meghúzzuk magunkat.
*Le is tépi hátáról az ezüstköpenyt, van alatta igazi, kicsit poros, kicsit rongyos is. Nem kezdi el mesélni, hogy a szegénynegyed sűrűjét is túlélte, inkább úgy dönt, hogy valami másba kezd.*
~Milyen stílusos.~
*Gondolja magában, és elkezd magában mesét szőni, miközben azon képzeleg, hogyha leírná, vajon hányan olvasnák izgatottan, szórakozásból az ő kicsinyes, porszemnyi létüket.*
~Három utazó lépett be a városba. Sötétedés után lovagoltak végig a lassan kihaló főtéren.~
*Itt útitársaira néz.*
~Senki sem tudta, hogy mit kereshetnek itt. Ahogyan azt sem tudhatta senki, hogy hogy talált egymásra egy nevetségesen sovány, kissé elvarázsolt sámánasszony, egy furcsa izmos férfi, ki még tekintetében is az, szemében örökös készenlét dügös őrtüze lobog, mellettük pedig egy, ki a lovat is furcsán üli meg, hátáról pedig bot lóg. Csuklyája az arcábab, s ruháiból itt-ott egy porszem hullik le. Senki nem kérdezte mit akarnak, rájuk is csak kevesen néztek.~
*Fejében egészen komolyan hangzik az egész.*
~De pont olyannak néztek ki, akik fel tudnának bolygatni egy várost. Most a botos figura kérdőn emeli sötétbe burkolt tekintetét a másik kettőre.~
*Taitos úgy is tesz, ahogy gondolatregénye kavarodik.*
~Az útirány érdekelheti. Sötét üzletbe bonyolódtak ugyanis. Az ősz Botos Jetitől kell megtudniuk mindent másnap, ám előbb még be kell épülniük. Útjuk a gazdagnegyedbe vezet, ahol már várja őket a hirhedten rusnya bandavezér Fekete Kéz.~
*Innen egészen drámai fordulatot vesz Taitos belső monológja, ugyanis véget is ér, s ha már oly bölcsen kijelentette, hogy semmi veszély nem les rájuk, ha meghúzzák magukat, így is tesz.*
~Légy egy árnyék a falon.~
*Jut eszébe még Zordon tanítása gyermekéveiből.*
~Képes vagyok rá Zordon, ma már képes vagyok erre is.~
*Gondol vissza nevelőire, kik valószínűleg most is az utat róják, ahogy ő.*
*Még egy Taitosos vigyor belefér, mielőtt stílust váltana.*
-Nem, ha meghúzzuk magunkat.
*Le is tépi hátáról az ezüstköpenyt, van alatta igazi, kicsit poros, kicsit rongyos is. Nem kezdi el mesélni, hogy a szegénynegyed sűrűjét is túlélte, inkább úgy dönt, hogy valami másba kezd.*
~Milyen stílusos.~
*Gondolja magában, és elkezd magában mesét szőni, miközben azon képzeleg, hogyha leírná, vajon hányan olvasnák izgatottan, szórakozásból az ő kicsinyes, porszemnyi létüket.*
~Három utazó lépett be a városba. Sötétedés után lovagoltak végig a lassan kihaló főtéren.~
*Itt útitársaira néz.*
~Senki sem tudta, hogy mit kereshetnek itt. Ahogyan azt sem tudhatta senki, hogy hogy talált egymásra egy nevetségesen sovány, kissé elvarázsolt sámánasszony, egy furcsa izmos férfi, ki még tekintetében is az, szemében örökös készenlét dügös őrtüze lobog, mellettük pedig egy, ki a lovat is furcsán üli meg, hátáról pedig bot lóg. Csuklyája az arcábab, s ruháiból itt-ott egy porszem hullik le. Senki nem kérdezte mit akarnak, rájuk is csak kevesen néztek.~
*Fejében egészen komolyan hangzik az egész.*
~De pont olyannak néztek ki, akik fel tudnának bolygatni egy várost. Most a botos figura kérdőn emeli sötétbe burkolt tekintetét a másik kettőre.~
*Taitos úgy is tesz, ahogy gondolatregénye kavarodik.*
~Az útirány érdekelheti. Sötét üzletbe bonyolódtak ugyanis. Az ősz Botos Jetitől kell megtudniuk mindent másnap, ám előbb még be kell épülniük. Útjuk a gazdagnegyedbe vezet, ahol már várja őket a hirhedten rusnya bandavezér Fekete Kéz.~
*Innen egészen drámai fordulatot vesz Taitos belső monológja, ugyanis véget is ér, s ha már oly bölcsen kijelentette, hogy semmi veszély nem les rájuk, ha meghúzzák magukat, így is tesz.*
~Légy egy árnyék a falon.~
*Jut eszébe még Zordon tanítása gyermekéveiből.*
~Képes vagyok rá Zordon, ma már képes vagyok erre is.~
*Gondol vissza nevelőire, kik valószínűleg most is az utat róják, ahogy ő.*
8844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:06:41
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:06:41
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Végül is csak megérkeznek ebbe a remek városba. Amit Lea annyira rühell, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Mondjuk Lea is fejlődik, mert már nem kap légszomjat, bezzeg az első alkalommal szabályosan fuldoklott. De az első alkalmak már csak ilyenek: ritkán esnek jól. Akkor még sátorban lakott azóta pedig már egy egész lakosztályt birtokol Thargarodon, ami szintén elég városias lett az elmúlt évek alatt. Ettől függetlenül továbbra is jóval különbnek gondolja magát a városiaknál, de ez így is van rendjén, mert a világ ezzel tökéletes egyensúlyban van, hiszen a városiak is pont így viszonyulnak a vashegyi barbárokhoz.*
*Végül is csak megérkeznek ebbe a remek városba. Amit Lea annyira rühell, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Mondjuk Lea is fejlődik, mert már nem kap légszomjat, bezzeg az első alkalommal szabályosan fuldoklott. De az első alkalmak már csak ilyenek: ritkán esnek jól. Akkor még sátorban lakott azóta pedig már egy egész lakosztályt birtokol Thargarodon, ami szintén elég városias lett az elmúlt évek alatt. Ettől függetlenül továbbra is jóval különbnek gondolja magát a városiaknál, de ez így is van rendjén, mert a világ ezzel tökéletes egyensúlyban van, hiszen a városiak is pont így viszonyulnak a vashegyi barbárokhoz.*
8843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:32:22
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:32:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
*Amennyi időt a városban eltölt, kevésnek mondható, ezért is nehezen tájékozódik. Pedig a város, akár új otthonává is válhat, ha elég bátorságot gyűjt össze ahhoz, hogy letelepedjék. Mégsem vonzza annyira a dolog, inkább ideiglenes szállásokon húzza meg magát és amint teheti, tovább áll. Megszokta az utazgatásokat, egy-két napnál többet sosem tölt el, bárhol is járjon.*
-Muszáj megkérdeznem valakit, hogy merre találom a könyvtárat.
*Morfondírozik magában, ilyenkor egy-egy közelebbi járókelő furcsán néz rá, mintha bolondot látna. Mivel, aki magában beszél, talán nem normális, de ki ne tenne fel magának kérdést időnként. Ilyenkor vigyorog egyet kínosan és mintha mi sem történt volna tovább siet.
A szökőkútnál megáll vizet merni a kulacsába. Akárhányszor jár erre, nem mulasztja el ezt megtenni.
A belváros felé szerencsére csak egy út vezet, a bonyodalmak csak ezután következnek. Az eltévedés lehetősége fenn áll, ezért ha majd útbaigazítást kér, figyelmesen, kétszer is elismétli fejben az utat. Neki vág a városnak.*
-Muszáj megkérdeznem valakit, hogy merre találom a könyvtárat.
*Morfondírozik magában, ilyenkor egy-egy közelebbi járókelő furcsán néz rá, mintha bolondot látna. Mivel, aki magában beszél, talán nem normális, de ki ne tenne fel magának kérdést időnként. Ilyenkor vigyorog egyet kínosan és mintha mi sem történt volna tovább siet.
A szökőkútnál megáll vizet merni a kulacsába. Akárhányszor jár erre, nem mulasztja el ezt megtenni.
A belváros felé szerencsére csak egy út vezet, a bonyodalmak csak ezután következnek. Az eltévedés lehetősége fenn áll, ezért ha majd útbaigazítást kér, figyelmesen, kétszer is elismétli fejben az utat. Neki vág a városnak.*
8842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:03:00
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:03:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A városban – Lesha, Zaxdor, Ran//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha megértően bólint Rannak.*
- Jól van kis fickó. Te tudod. Akkor menjünk!
*Mosolyodik el a lány, de amikor Zaxdor ordenáré pajzánságát hallja, egy szemvillanás alatt változik meg a kedves jóindulatot sugárzó arca, és rendeződnek vonásai baljóslatú, sejtelmes grimaszba. Zaxdor rohamtempóban elcsörtet. Ran is utána szalad, hogy le ne maradjon. A látvány kicsit komikus is, mert olyan, mintha egy törpe kergetne egy óriást.
Lesha komótosan, ismét lehajol, de most azért, hogy felvegye az útporában leesett prémpalástját, ami Zaxdor kalapácsán volt. A tahó észre sem vette, hogy elhagyta. Lesha magára kanyarítja, majd szeretett lándzsájával a kezében, hosszúra nyújtott, méltóságteljes lépésekkel utánuk ered.
~Persze, nagy volt a pofád, most meg menekülsz, mi!? Vajon, miért van az, hogyha szócsatázunk mindig Te rohansz el előlem? Hát, most nem úszod meg ennyivel, ezt megígérhetem… én drága, Mesterem… ~
Lesha a városba lépve megfeledkezik eredeti szándékairól, és bámészkodva tekint körbe a főtéren. A látvány magával ragadja a lányt. A hatalmas tömegről meg már nem is beszélve, ami felett úgy lát át, mint egy dombon ülő vadászkutya a pipacsos réten.
~Mennyi, furcsa szerzet, és milyen nyüzsgő élet van itt!~
Teljesen elkalandozik a téren a tekintete. Ott egy gólyalábas zsonglőr, aki majdnem olyan magas, mint ő. Minden mellette elhaladó szekérbe kíváncsiskodóan belenéz. A kövezett téren a szamarak és a lovak patáinak kopogását szórakoztatóan, vicces dallamnak éli meg. A lepkekergető, naiv, óriás lánynak fel sem tűnik, hogy hányan bámulják meg. Sejtelme sincs arról, hogy erre felé, milyen különös szerzetnek számíthat egy óriás nő.
~Hogy ezek mennyien vannak, és milyen kicsik! Fantasztikus!~
Az óriás lány már éppen odatrappolna egy cipóban vagdalt sült-pecsenyét árusító emberhez, hogy ott is kedvére bámészkodjon, amikor gyerekes álmélkodásából Zaxdor kurjantása zökkenti ki, amit minden bizonnyal még a süketek is meghallottak a zajos téren. A lány arcának vonásai, azonnal visszarendeződnek baljóslatú, sejtelmes grimaszba, és kegyesen oda sétál maga is a szökőkúthoz. Látja, hogy a két férfi, mint valami ökörcsorda az itatóvályúból, úgy oltja szomját a szökőkútból.*
- Én nem innék belőle a helyetekben. Ez egy köztéri kút… az ott meg egy kocsma… biztos minden részeg állat első dolga belehugyozni… persze nem kell hinnetek nekem. Azt csináltok, amit akartok.
*Mosolyodik el a lány rosszmájúan nyomolvasói fifikája teljes tudatában.*
- Jah, és Zax! Igazad volt. Tényleg, olyanok a törpök hozzánk képest, mint palackhoz a dugó.
*Lesha a következő pillanatban két kézre markolja lándzsáját, és egy jól irányzott mozdulattal megpróbálja elkaszálni óriástársa lábait, hogy Zaxdor tehetetlenül, hanyatt beleboruljon a szökőkútba. Ha ez sikerül, akkor Lesha elégedetten kacagva így szól: *
- Még mindig tiszta mocsok vagy az ingoványban való dagonyázásodtól.
*Majd maga köré pillantva megkeresi a kis törp barátját (mert történjen bármi a közeljövőben, a kis fickó, már örökre törpe marad neki, méghozzá az első, akit életében először látott), és barátságos gúnnyal, így szól a gnómhoz: *
- Gyere, kis parafadugóm! Menjünk, nézzük meg ezt az ivót és együnk is valamit!
*Azzal, Lesha elindul a Pegazus fogadó irányába, remélve, hogy Ran is vele tart, ahogy az óriástársa is, ha lemosta magáról a mocskot.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 23:13:13
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha megértően bólint Rannak.*
- Jól van kis fickó. Te tudod. Akkor menjünk!
*Mosolyodik el a lány, de amikor Zaxdor ordenáré pajzánságát hallja, egy szemvillanás alatt változik meg a kedves jóindulatot sugárzó arca, és rendeződnek vonásai baljóslatú, sejtelmes grimaszba. Zaxdor rohamtempóban elcsörtet. Ran is utána szalad, hogy le ne maradjon. A látvány kicsit komikus is, mert olyan, mintha egy törpe kergetne egy óriást.
Lesha komótosan, ismét lehajol, de most azért, hogy felvegye az útporában leesett prémpalástját, ami Zaxdor kalapácsán volt. A tahó észre sem vette, hogy elhagyta. Lesha magára kanyarítja, majd szeretett lándzsájával a kezében, hosszúra nyújtott, méltóságteljes lépésekkel utánuk ered.
~Persze, nagy volt a pofád, most meg menekülsz, mi!? Vajon, miért van az, hogyha szócsatázunk mindig Te rohansz el előlem? Hát, most nem úszod meg ennyivel, ezt megígérhetem… én drága, Mesterem… ~
Lesha a városba lépve megfeledkezik eredeti szándékairól, és bámészkodva tekint körbe a főtéren. A látvány magával ragadja a lányt. A hatalmas tömegről meg már nem is beszélve, ami felett úgy lát át, mint egy dombon ülő vadászkutya a pipacsos réten.
~Mennyi, furcsa szerzet, és milyen nyüzsgő élet van itt!~
Teljesen elkalandozik a téren a tekintete. Ott egy gólyalábas zsonglőr, aki majdnem olyan magas, mint ő. Minden mellette elhaladó szekérbe kíváncsiskodóan belenéz. A kövezett téren a szamarak és a lovak patáinak kopogását szórakoztatóan, vicces dallamnak éli meg. A lepkekergető, naiv, óriás lánynak fel sem tűnik, hogy hányan bámulják meg. Sejtelme sincs arról, hogy erre felé, milyen különös szerzetnek számíthat egy óriás nő.
~Hogy ezek mennyien vannak, és milyen kicsik! Fantasztikus!~
Az óriás lány már éppen odatrappolna egy cipóban vagdalt sült-pecsenyét árusító emberhez, hogy ott is kedvére bámészkodjon, amikor gyerekes álmélkodásából Zaxdor kurjantása zökkenti ki, amit minden bizonnyal még a süketek is meghallottak a zajos téren. A lány arcának vonásai, azonnal visszarendeződnek baljóslatú, sejtelmes grimaszba, és kegyesen oda sétál maga is a szökőkúthoz. Látja, hogy a két férfi, mint valami ökörcsorda az itatóvályúból, úgy oltja szomját a szökőkútból.*
- Én nem innék belőle a helyetekben. Ez egy köztéri kút… az ott meg egy kocsma… biztos minden részeg állat első dolga belehugyozni… persze nem kell hinnetek nekem. Azt csináltok, amit akartok.
*Mosolyodik el a lány rosszmájúan nyomolvasói fifikája teljes tudatában.*
- Jah, és Zax! Igazad volt. Tényleg, olyanok a törpök hozzánk képest, mint palackhoz a dugó.
*Lesha a következő pillanatban két kézre markolja lándzsáját, és egy jól irányzott mozdulattal megpróbálja elkaszálni óriástársa lábait, hogy Zaxdor tehetetlenül, hanyatt beleboruljon a szökőkútba. Ha ez sikerül, akkor Lesha elégedetten kacagva így szól: *
- Még mindig tiszta mocsok vagy az ingoványban való dagonyázásodtól.
*Majd maga köré pillantva megkeresi a kis törp barátját (mert történjen bármi a közeljövőben, a kis fickó, már örökre törpe marad neki, méghozzá az első, akit életében először látott), és barátságos gúnnyal, így szól a gnómhoz: *
- Gyere, kis parafadugóm! Menjünk, nézzük meg ezt az ivót és együnk is valamit!
*Azzal, Lesha elindul a Pegazus fogadó irányába, remélve, hogy Ran is vele tart, ahogy az óriástársa is, ha lemosta magáról a mocskot.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 23:13:13
8841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:13:40
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:13:40
![>Ran Alemo [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1004_ember-felelf-torpe-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé – Lesha, Zaxdor, Ran//
* Úgy gondolja, ha szólna a túl erős kézrázás miatt, nem sokkal járna jobban, mint így, hogy tűr. Remélhetőleg elég egyszer túllenni rajta - náluk, gnómoknál legalábbis aki egyszer megismerkedik a másikkal, az többször már csak különleges esetekben fog kezet ugyanazzal. Persze nem gnómok között van, ezt jobb, ha alaposan az eszébe vési. *
– Eh. Én is örülök. * Bár a brutális kézrázás nem épp ezt erősíti, de mostanra sikerült megállapítania, hogy bármi vész lesz a továbbiakban, elég Lesha mögé bújni (vagy inkább a kebleihez húzódni - valljuk be, ezt a variációt némileg jobban preferálja); míg a nagyfiút jobban teszi, ha messziről elkerüli. Ez utóbbiban maga Zaxdor is megerősíti monológjával, melyet Ran tisztességesen végighallgat és őszintén reméli, hogy nem felejti majd el a behemót nevét.
~ Zaxdor, Zaxdor, Zaxdor - nem nagyfiú, hanem Zaxdor! ~
A kettő másik rövid eszmecseréjét némán hallgatja (mi mást is csinálhatna?). Ha Nagyfiú nem épp egy gnómevő monstrum lenne, biztosan nem engedné egy nőnek (akkor sem, ha ő is egy óriás), hogy védelmezze. Kiállna ő bárki ellen, aki nem ennyivel nagyobb nála; az öngyilkosságot azonban ráhagyná másokra.
Ezek után azonban értékes információkat szerez Leshától, aminek - mily' meglepő! - aligha tud örülni. Egyfelől ő nem ember, hanem törpe-gnóm - ám ez még a kisebbik baj lenne, hiszen már e rövid városban tartózkodása alatt is majdhogynem hozzászokott, hogy leemberezik. Másfelől azonban akárhogy is keresgél a tömegben, nem lát más óriásokat - ebből pedig következik, hogy ők ketten nem az egész törzs. S bár korai lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni, de akik nincsenek a törzsükkel, azok többnyire vagy száműzve lettek, vagy megszöktek. *
– Veletek, igen… * Válaszol bizonytalanul. Az eddigiek alapján úgy tűnt neki, hogy nincs nagyon más választása, de ha már választani is lehet, akkor elgondolkodhatott volna, mielőtt rávágja az igenlő választ. Most már azonban üsse kavics, érdekelni kezdték ezek az óriás-fajzatok. Csak a városba jussanak el valahogy: ott már bármelyik pillanatban el tud tűnni a tömegben, ha szükségessé válik. Lesha következő „kérdésére” (mely igencsak úgy hangzik, mintha inkább kijelentés volna) viszont már határozottan és nemlegesen felel. *
– Ne! Szó sincs róla! * Rendben, nézzék törpének, kezeljék úgy, mint egy kisgyereket, védjék meg egy gnómevő szörnyetegtől, de ez azért már túlzás! Ekkora csorba nem eshet önbecsülésén - inkább lohol utánuk, míg bírja szusszal, de vinni? Azt ne! Hacsak az óriás(ok) nem ragaszkod(nak) a szállításhoz, abban az esetben futólépésben ered a két robusztus után. *
– A törpe-kórságról jobb, ha nem is tudod, milyen szörnyű dolog! * Ennél bővebben nem kívánja részletezni és bízik benne, hogy a többiek sem fogják sokat firtatni a témát (legfeljebb, ha mégis szóba jönne a gnóm-evés – törpe-evés). A mélységiekről sokat tudna mesélni, de inkább megkímélné útitársait a több órás regéktől - annál is inkább, mert már útnak indultak és örül, ha nem marad le nagyon. *
– A mélységiek… Sötételfek.
* Végig próbálja tartani a tempót és nem lemaradni, aminek következménye, hogy lihegve, kissé izzadtan egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a városban vannak. A városfal hiányának és alacsony termetének köszönhetően csak a fokozódó tömegből szűri le, hogy bizony máshová értek. Az égimeszelőket még így is szemmel tudja tartani, úgyhogy lelassít. Végre kifújhatja magát a hosszúnak nem is, de fárasztónak mindenképp nevezhető gyalogút után. Hamarosan egy vízi-óriást figyelhet meg természetes élőhelyén, illetve Leshát. Rannak nem kell kétszer szólni, hogy meginduljon a víz felé. Azt nem tudhatja ugyan, hogy a Nagyfiú ennyire megszomjazott, vagy az óriások mindig ennyit isznak, ám az egyértelmű számára, hogy a gnómok nem szoktak annyit inni, mint amennyit ő fog hamarosan. Előtte viszont még át kell verekednie magát a tömegen és a vízfolyás eléréséhez is magasabbra kell emelkednie, ami külön odafigyelést igényel, ha nem akar csurom víz lenni az által, hogy belepottyan a kút vízébe. Először rövidet kortyol, aztán csordulásig tölti bőrtömlőjét és csak ezután kezd neki a szomjoltásba. No, nem olyan mohón, mint Zax - csak óvatosan, mert nem akarja öt perc múlva az egészet kihányni.
Mikor végez, hátrébb lép, hogy más is hozzáférjen a kúthoz, aztán Leshát kezdi el keresni. Valószínűleg ő is valahol a közelben állomásozik, így, ha megtalálja, magasan felnéz rá és kérdez. *
– Ti mit is akartok a városban? Vásároltok a törzseteknek, meg hasonlók? Vagy netán mágiát akartok tanulni? * Nem hallott ugyan még mágiát tanuló gigászokról, ugyanakkor olyanokról sem, akik nem esznek gnómot, vagy akik barátságosak - s lám, a kettő közül legalább egyikükre igazak az iméntiek. *
* Úgy gondolja, ha szólna a túl erős kézrázás miatt, nem sokkal járna jobban, mint így, hogy tűr. Remélhetőleg elég egyszer túllenni rajta - náluk, gnómoknál legalábbis aki egyszer megismerkedik a másikkal, az többször már csak különleges esetekben fog kezet ugyanazzal. Persze nem gnómok között van, ezt jobb, ha alaposan az eszébe vési. *
– Eh. Én is örülök. * Bár a brutális kézrázás nem épp ezt erősíti, de mostanra sikerült megállapítania, hogy bármi vész lesz a továbbiakban, elég Lesha mögé bújni (vagy inkább a kebleihez húzódni - valljuk be, ezt a variációt némileg jobban preferálja); míg a nagyfiút jobban teszi, ha messziről elkerüli. Ez utóbbiban maga Zaxdor is megerősíti monológjával, melyet Ran tisztességesen végighallgat és őszintén reméli, hogy nem felejti majd el a behemót nevét.
~ Zaxdor, Zaxdor, Zaxdor - nem nagyfiú, hanem Zaxdor! ~
A kettő másik rövid eszmecseréjét némán hallgatja (mi mást is csinálhatna?). Ha Nagyfiú nem épp egy gnómevő monstrum lenne, biztosan nem engedné egy nőnek (akkor sem, ha ő is egy óriás), hogy védelmezze. Kiállna ő bárki ellen, aki nem ennyivel nagyobb nála; az öngyilkosságot azonban ráhagyná másokra.
Ezek után azonban értékes információkat szerez Leshától, aminek - mily' meglepő! - aligha tud örülni. Egyfelől ő nem ember, hanem törpe-gnóm - ám ez még a kisebbik baj lenne, hiszen már e rövid városban tartózkodása alatt is majdhogynem hozzászokott, hogy leemberezik. Másfelől azonban akárhogy is keresgél a tömegben, nem lát más óriásokat - ebből pedig következik, hogy ők ketten nem az egész törzs. S bár korai lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni, de akik nincsenek a törzsükkel, azok többnyire vagy száműzve lettek, vagy megszöktek. *
– Veletek, igen… * Válaszol bizonytalanul. Az eddigiek alapján úgy tűnt neki, hogy nincs nagyon más választása, de ha már választani is lehet, akkor elgondolkodhatott volna, mielőtt rávágja az igenlő választ. Most már azonban üsse kavics, érdekelni kezdték ezek az óriás-fajzatok. Csak a városba jussanak el valahogy: ott már bármelyik pillanatban el tud tűnni a tömegben, ha szükségessé válik. Lesha következő „kérdésére” (mely igencsak úgy hangzik, mintha inkább kijelentés volna) viszont már határozottan és nemlegesen felel. *
– Ne! Szó sincs róla! * Rendben, nézzék törpének, kezeljék úgy, mint egy kisgyereket, védjék meg egy gnómevő szörnyetegtől, de ez azért már túlzás! Ekkora csorba nem eshet önbecsülésén - inkább lohol utánuk, míg bírja szusszal, de vinni? Azt ne! Hacsak az óriás(ok) nem ragaszkod(nak) a szállításhoz, abban az esetben futólépésben ered a két robusztus után. *
– A törpe-kórságról jobb, ha nem is tudod, milyen szörnyű dolog! * Ennél bővebben nem kívánja részletezni és bízik benne, hogy a többiek sem fogják sokat firtatni a témát (legfeljebb, ha mégis szóba jönne a gnóm-evés – törpe-evés). A mélységiekről sokat tudna mesélni, de inkább megkímélné útitársait a több órás regéktől - annál is inkább, mert már útnak indultak és örül, ha nem marad le nagyon. *
– A mélységiek… Sötételfek.
* Végig próbálja tartani a tempót és nem lemaradni, aminek következménye, hogy lihegve, kissé izzadtan egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a városban vannak. A városfal hiányának és alacsony termetének köszönhetően csak a fokozódó tömegből szűri le, hogy bizony máshová értek. Az égimeszelőket még így is szemmel tudja tartani, úgyhogy lelassít. Végre kifújhatja magát a hosszúnak nem is, de fárasztónak mindenképp nevezhető gyalogút után. Hamarosan egy vízi-óriást figyelhet meg természetes élőhelyén, illetve Leshát. Rannak nem kell kétszer szólni, hogy meginduljon a víz felé. Azt nem tudhatja ugyan, hogy a Nagyfiú ennyire megszomjazott, vagy az óriások mindig ennyit isznak, ám az egyértelmű számára, hogy a gnómok nem szoktak annyit inni, mint amennyit ő fog hamarosan. Előtte viszont még át kell verekednie magát a tömegen és a vízfolyás eléréséhez is magasabbra kell emelkednie, ami külön odafigyelést igényel, ha nem akar csurom víz lenni az által, hogy belepottyan a kút vízébe. Először rövidet kortyol, aztán csordulásig tölti bőrtömlőjét és csak ezután kezd neki a szomjoltásba. No, nem olyan mohón, mint Zax - csak óvatosan, mert nem akarja öt perc múlva az egészet kihányni.
Mikor végez, hátrébb lép, hogy más is hozzáférjen a kúthoz, aztán Leshát kezdi el keresni. Valószínűleg ő is valahol a közelben állomásozik, így, ha megtalálja, magasan felnéz rá és kérdez. *
– Ti mit is akartok a városban? Vásároltok a törzseteknek, meg hasonlók? Vagy netán mágiát akartok tanulni? * Nem hallott ugyan még mágiát tanuló gigászokról, ugyanakkor olyanokról sem, akik nem esznek gnómot, vagy akik barátságosak - s lám, a kettő közül legalább egyikükre igazak az iméntiek. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621