Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
5820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-20 15:30:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
*Ismét kilép a főtérre. Fel se tűnt neki, hogy elszaladt az idő, már rég besötétedett és az eső is megeredt a szél is feltámadt. Mondjuk ez nem is csoda, hisz mindig szívesen töltötte az időt lova társaságába, tisztogatta, rendezgette, ezért is ilyen selymes és csillogó a szőre. Kinyújtja kezét tenyérrel felfele, hogy megbizonyosodjon arról esik-e még vagy már csak a vihar nyomait véli felfedezni. A hirtelen feltámadó szél belekap köpenyébe és vadul cincálni kezdi. S tenyerére is egyre sűrűbben koppannak az esőcseppek. Minden épeszű behúzódott valahová. Nerilil is így dönt, minél hamarabb betér a fogadóba. Még jó hogy csak néhány lépésnyire van. Egyik kezével köpenyét fogja szorosabbra maga körül, míg a másikkal csuklyáját húzza összébb fején. Vagyis csak húzná, mikor egy vékonyka alak bontakozik ki a túloldalon. ~ Azt hihetné az ember, hogy minden valamire való ember ilyen időben nem az utcán kóborol. ~ De, valami nincs rendben azzal a nővel. Mert, hogy nő az bizonyosságot nyert a gyér fényben. Imbolyog akár egy lámpás. Nerilil, kis gondolkodás után, megindulna felé, hogy segítsen neki. De akkor a félhomályból egy másik sziluett is kibontakozik. Nem látni tisztán, az eső függöny mögül, hogy férfi –e vagy nő, de megragadja szerencsétlen párát. S elnyeli őket a sötétség. Szóra nyitja száját, hogy utána kiáltson, de végül hangtalanul csukja össze. ~ Talán ismeri. És ha még sem? Ha ártani akar neki? De, ha így is van, miért szólnék én bele? Most érkeztem, tapasztalatom is igen csekély, eszem ágában sincs bajba kerülni. Jobb, ha még meghúzom magam. ~ Elindul a fogadóhoz, az ajtóban még utoljára, belenéz a sötétségbe, ahol gondolja, hogy eltűntek, aztán betolja a fogadó ajtaját.*
5819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-20 14:02:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Serla Kreza //
*Bár a lány így gondolja, a láza egy fikarcnyit sem ment le. Sőt, tovább erőlködik a viharban, és még tovább ront a helyzetén azzal, hogy elindul ismét "arra a helyre", ahol a lova van. Bár ha így halad tovább, nagyjából soha nem fog odaérni, nem hogy pár perc alatt.
A nő feláll, megpróbál ugyan elindulni, de legfeljebb bukdácsolni tud. Szédül, rosszul lesz. Gyomrának kevéske tartalma a főtér macskaköveire kerül. Az erős vihar ide-oda löki aprócska testét.
Hirtelen egy erős kéz markolja meg karját, és viszi magával. A lány szinte teljesen magatehetetlen, ahogy az idegen ölében a szegénynegyed felé viszi. Elájul.*
5818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-20 13:44:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Serlának hamar lemegy a láza, és elázott naplóját egy ideig a friss levegőn hagyja száradni. Serla rájön, hogy a napló tényleg használhatatlan. Elkeseredik. Feláll, és továbbmegy. Már nagyon közel van másodlagos céljához, ugyanis a ló amit képzeletében lerajzolt, tényleg az ő lova. De még nem találkozhatnak. Pár perc alatt, Serla odaér arra a helyre, ahol lovacskája már várja.*
A hozzászólás írója (Serla Kreza) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.20 15:32:10
5817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-20 06:51:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
*A nap utolsó sugarai narancsszínűre festik az ég alját. Gyönyörű látvány, legalábbis annak, aki értékeli az ilyesmit. Nerilil ezek közé tartozik. A főtéren mondhatni elég nagy a forgatag, bár ez nem is csoda. A Tavaszünnep ide vonzza a kalandozó lelkeket, hogy megmérettessék tudásukat, s a legjobbnak járó cím mellett bezsebeljék a busás jutalmakat. Persze van, akinek csak egy jó indok a mulatozásra. Igaz a nap még le sem bukott, de van már olyan, ki vígan énekelve szorosan öleli hű barátját, a boros palackot. Nerilil egy futó mosollyal nyugtázza a látottakat, majd az istálló felé veszi az irányt.*
5816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-19 21:57:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Viszonylag későn érkezik már a fehér hajú mágus a főtérre, így az általános forgatag és jövés-menés most valamivel csekélyebb a szokványosnál. Az elf nőtől elköszönt a templomnál, úgy döntött, fontosabb feladata van most, mint sétálgatni és beszélgetni. Talán majd később. Kulacsát megmártja a szökőkútban, hátha a későbbiekben nehezebben jut majd vízhez.*
~Biztos ami biztos.~
*Kicsit lassítja lépteit, és átgondolja útitervét, ami pár helyszínt érinteni fog, mielőtt eléri a célját. Amerre készül, az még számára ismeretlen lesz, a városnak azon részén még nem járt, úgyhogy kicsit lámpalázas is emiatt.*
~A mágustorony felé már igen jól ismerem az utat, itt az ideje, hogy a szentélyhez vezető utat is megismerjem.~
*Szokásos felszerelését viseli, semmi plusz dolgot nem hozott magával az élelmen kívül. Ha nem muszáj, nem fog drága pénzért ételt venni, na meg a sátraknál a szállást is megússza majd. Ezeknek indulás előtt még utánaérdeklődött, és annak is, hogy hozzávetőlegesen mennyi időt, napot fog igénybe venni ez a kis kiruccanása, ugyanis mint templomi szolgáló, tanító, ki tudja mennyi időt nem tölthet el házon kívül, csupán néhány napot.*
~Elégnek tűnik, de ideje kilépni!~
*Gondolatai arra ösztönzik, hogy gyorsabbra vegye a tempót, így nem is tétlenkedik, és nem is időz sokáig, mondhatni ezt afféle villámlátogatásnak is.*
5815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-19 21:23:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gwilift Olzer //
*A tündérlány nagyon örül, mert a számára kedvező választ kapja.*
-Köszönöm szépen.
*Udvariasan megköszöni, majd helyet foglal. Most alaposabban végigméri a mellette ülőt. A szakálla az idős koráról árulkodik, a szemei barátságosan csillognak. De a tündérlány mást is vél felfedezni bennük. Bölcsességet. A lánynak mosoly ül ki az arcára, hiszen közelebbről még inkább nagyapját juttatja eszébe a férfi kinézete. Nessi szeretne megismerkedni vele, felfedezni milyen személyiségű a mellette ülő gnóm. Az öreg hátát kicsit görnyedtnek véli, de lehet, hogy ezt csak az ülő helyzet hangsúlyozza ki. A tündérlány tekintete ismét visszavándorol a férfi szakállára. Elmosolyodik. Viccesnek találja, ugyan is majdnem a földig leér. De ez teszi különlegessé. Az ismerkedést nem meri Nessi elkezdeni. Kicsit meg van illetődve, hiszen nem nagyon beszélt még senkivel, csak mostohatestvérével. Várja, hátha a férfinak is e gondolatok járnak a fejében, csak ő bátrabb lenne és kezdeményezne. Ám ez csak hiú ábránd, gondolja a tündérlány. Kizárt dolog, hogy ugyan azon elmélkedjenek. Nem érzi kínosnak, hogy egy idős férfival szeretne beszélgetni. Ha van társa, legyen az bárki is, szívesen vált vele egy-két szót. Még mindig vár, hátha még is csoda történne és a mellette ülő még is megszólalna.*
5814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-19 19:21:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nessi Levendetta//
*Búsulását egy hang szakítja meg. Felnéz, és egy tündérlányt lát. Egy cseppet meglepődik, mert nem hallotta a jövevény lépteit.*
- Persze, ülj csak le. *Simán letegezi, méghozzá bűntudat nélkül, ugyanis a lány most léphetett a serdülő korba.
Két okból mondott igent. Egy: rég megfogadta, hogy ha már elkerülhetetlen, hogy öreg legyen, de a zsémbes jelző semmiképp sem csatlakozhat hozzá. Kettő: itt az alkalom, hogy legyen társasága, akár rövid időre is.
Csak ezután a gondolat után nézi meg alaposabban társát (ugyanis ő mostantól annak tekinti.) Leginkább a haja keli fel az érdeklődését. A konty, amit valószínűleg a lány saját magának csinált, igényes és kidolgozott. Ezt még egy fiú/férfi is észreveszi. Az arca finomságra, és intelligenciára utal, de ennek a tulajdonság azonosításában még a tündérlány szeme is segített. Miután alaposabban végigméri a lányt-persze úgy, hogy, még véletlenül se tűnjön illetlennek, mert akkor végképp vége a jó benyomásnak- megállapítja, hogy a tündér kimondottan csinos. Persze ennyiből még semmit sem lehet biztosan tudni, arra csak a beszélgetésben derül fény, mármint ha lesz ilyen.
Végül Gwilift mélyen belenéz a lány szemébe, és várja, hogy a lány leüljön mellé.*
5813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-19 08:43:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Serla Kreza //
*A lány több szempontból is érdekes látvány. A fogadóból lép ki, és az esőre való tekintettel első körben a főtéren toporog. Majd hirtelen a semmiből lesz jó idő. Majd hirtelen a semmiből kezd el újra esni. Kész csoda, hogy nagyjából ennek felét képzeli a nő, mert ilyen időjárási viszontagságok mellett inkább nem élne itt egy ember (és más lény) sem szívesen.
Ugyanis a lány már az első esőzés alatt sikeresen megfázik a főtéren üldögélve, és hamar be is lázasodik. Nem csoda, rajta kívül csak egyszer-egyszer halad el valaki arra, köpennyel, és gyorsan valami meleg, száraz helyet keres, csak a tündér nőnek nincs annyi esze, hogy ehhez hasonlót tegyen.
A lázas képzelgésekből egy hangos dörgés és villám riasztja fel. Ténylegesen viharosra fordult az idő. A nő a földön fekszik, az összes ruhája csurom víz. Nincs sehol bokor, se sündisznó, ellenben annál inkább van elázott napló. A kezében ugyanis naplóját tartja, amiből csavarni lehetne a vizet. Nem, hogy lovat nem tudott bele rajzolni, de most már valószínűleg semmit a jövőben. A lapok elkezdtek szétázni.
A nő tehát lázasan, képzelődésekkel fekszik a vihar közepén a főtéren, kezében pedig egy használhatatlan, elázott napló.*
5812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:46:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Az eső újra elkezd esni. Serlának megint le kell ülnie egy fa tövébe. Mivel az eső nem úgy néz ki, mint aki el akar állni, így egy ideig, Serla itt marad. Előveszi a naplóját, és rajzolni kezd. Egy lovat rajzol. De nem egy lovat, hanem egy bizonyos Éjfél nevű lovat! A ló, melyet Serla lerajzol, az ő kicsi lova. Még nem találkoztak, amióta elváltak, de Serla most céltudatosan egy helyre megy, ahol ott van Éjfél! De sajnos az eső, sokszor keresztezi útját, és így napokig is eltarthat míg odaér. De nem adja fel a reményt. Őt csak egy dolog élteti, hogy találkozhat a legjobb barátjával, aki egyben a kis kedvence is! Serla már nem győzi kivárni az út végét, de az eső csak nem akar neki kedvezni! Ez nagyon bosszantja. Idegességében, becsapja a könyvét, és elteszi jó mélyre a táskájába. A naplóját avval nyugtatgatja, hogy néha-néha odaszól neki, nem rá haragszik. Serla lefekszik a földre, és összekuporodik. Egy kis száraz levelet terít magára, avval védekezik a hideg ellen. Kezét a feje alá teszi, és hosszasan bámulja az esőcseppeket. Néhol e hosszas csendet megzavarja egy-két állat motoszkálása a bokrok tövében. Egy kismadár is kering az égen, és mintha nem is esne az eső, boldogan énekelget fenn a magasban. Egy sündisznó is előbújik a bokrok sűrűjéből, és gyorsan kapkodva lábacskáit, siet át az út túlsó oldalár. Serla lassan álomba merül. Az eső egyre jobban esik. Egy hangos dörrenés pár perc után, felébreszti Serlát, és az álmait szertefoszlatja. Már nem csak egyszerű esőcske van, hanem igazi nagy vihar.*
A hozzászólás írója (Serla Kreza) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.18 21:02:24
5811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:10:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Gwilift Olzer //
*A fogadó ajtaján kilépve, elkezd sétálni a főtér felé. Az útja során e gondolatok járnak fejében: a Sach-al való találkozás nagyon jót tett neki. A szíve most még hevesebben dobog, nagyon boldog. Semmi és senki nem tudja elvenni az örömét. Noha egyszer-kétszer megbotlik nagy elmélkedése közepette, de ezek mind csak apróságok.* ~Szeretnék még találkozni mostohatestvéremmel, csak most jövök rá, hogy még mennyi fel nem tett kérdés kavarog bennem, amikre nagyon szeretnék választ kapni tőle.~ *Így gondolkodik a főtérre vezető útján, miközben észbe kap. Hiszen már megérkezett. Rövidebbnek tűnik számára az út, mint egyébként, ugyan is egy percet sem unatkozott. Nem messze tőle megpillant egy padot. Közeledni kezd az ülő alkalmatosság felé, de meglát valakit rajta. Egy öreg ül ott. Gnómnak, esetleg törpének tippeli Nessi. Elgondolkozik, hogy leüljön-e vagy sem, de ha már eljött idáig, jobbnak látja leülni, mint sem visszaballagni a fogadóba. Ismét megközelíti a padot, majd megáll az öreg gnóm előtt, ugyan is közelebbről a tündérlány már megbizonyosodott a vele szemben ülő férfi fajáról. Udvariasan felteszi a kérdést:*
-Szabad ez a hely itt ön mellett?
*Hirtelen minden magabiztossága elillan, s helyét felveszi az izgalom, majd ezt követi a szomorúság és a feltörekvő emlékképek zuhataga. A gnóm férfi erősen emlékezteti Nessit drága jó nagyapjára. Egy könnycsepp csillan meg szeme sarkában, majd gyorsan letörli, mert fél, hogy bolondnak nézi a férfi. Csendben álldogál az öreggel szemben és várja a választ, amely remélhetőleg kedvező lesz a tündérlány számára.*
A hozzászólás írója (Nessi Levendetta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.18 20:16:25
5810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-18 18:34:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ül egy padon. Szokása szerint gondolkodik az életén. Akár filozófiának is nevezhető. Egy a lényeg: elmélyed gondolataiban, és semmit, illetve csak keveset észlel környezetéből.
Már két órája itt gubbaszt, lassan azt lehet hinni róla, hogy vár valakit. Pedig aki ebben a hitben él, nagyot téved, ugyanis Gwiliftnek nincs senkije. Ő egy bús öreg gnóm, aki semmi másra nem vágyik, csak egy társra, aki meghallgatja, és esetleg meg is érti, de utóbbiról már rég lemondott, ugyanis senkinek sincs türelme, kedve ahhoz, hogy vele foglalkozzon. Mindenki siet, és megvan a maga baja.
Ezek a bús, és meglehetősen nyomasztó gondolatok az egyetlen társai Gwiliftnek.*
5809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-18 09:32:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Fejét előreszegve megy tovább a sötételf. Nem is reagál a beleegyező válaszba. Egyenesen lépdel a kikövezett út mentén. Felnéz az égre, melyet beragyognak a csillagok. Itt-ott elsuhan pár össze-vissza csapkodó árnyalak. Az ő füleik hallhatják az embernek hallhatatlan elnyújtott denevérsikoltásokat, melyekkel tájékozódnak.
Etheil elmosolyodik. Kedvére van a helyzet, nem igaz, hogy a sötételfek gyűlölnének minden élőt, csak ahogy ők is a sötétség szülöttei, a hasonló lényekkel éreznek együtt. Denevérek, pókok, baglyok, motozó éjjeli állatok. Ezeket éppúgy kedvelik, mint a napvilági elfek a dalos pacsirtát, a tarka papagájt, a kecses őzet.
Mikor újdonsült útitársa mellé kerül, egy pillanatra megfordul benne, hogy mégis elkergeti, aztán megérzi a lány édes illatát egy pillanatra, mintha még szellőben libbenő vörös haja is megérintené a férfi fekete felkarját. Valahogy furcsa, ismeretlen érzés szalad végig rajta. Leginkább a "kellemes" szóval lehetne jellemezni.
Aztán az elf lány szóba elegyedik vele.
"De nem is ismersz. Még a nevemet sem tudod. Nem félsz, hogy esetleg meg akarlak ölni?"
Erre Etheil őszinte jókedvvel felnevet. Vállai rázkódnak, aztán mikor levegőt vesz, válaszol a felvetésre.*
-Csak nyugodtan Kicsi lány! Én sem lehetek mindig résen. Jogodban áll megölni, mikor csak tetszik. Az erőseké minden, s a gyengék odavesznek, mert ez a világ örök rendje. Mikor itt az idő meghalok én is, mert senki sem élhet örökké. Mindig lesz egy jobb, és egy még jobb. *Mosolyog, s változtat kissé az irányon nyugat felé.*
-Hát akkor ne maradjunk idegenek! Etheil vagyok Thuvuth harcos házából, mely kiváló íjászairól híres. Örvendek, hogy csatlakozol hozzám. *Időközben Odaérnek Arthenior erdejének széléhez. A hirtelen besűrűsödő fák rejtekéből mintha megannyi szempár figyelné őket. A fűben mégis tücskök ciripelnek, s néhány rovar szál el itt-ott.*
5808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-17 17:22:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Etheil//
*Enyhén frusztrálja a helyzet, hisz magának is be kell vallania, hogy különös szituációba csöppent. A csillaghímes égbolt alatt társalog egy sötételf hímmel, aki könnyedén előnyére fordíthatná a helyzetet, lévén a lány hátrányokkal indul az éjszaka miatt. Mégis megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem fél. Elméjének racionális fele sietős távozásra késztetné, ám ő továbbra is a férfi szavaira koncentrál, aprókat bólogatva hozzá.*
- Thoth? *Visszhangozza a nevet egy ismételt mosoly kíséretében.* Meglehetősen kifejező név egy holló számára.
*A felajánlás, miszerint tartson a férfival, váratlanul éri, a meglepődöttség felcsillan az égszín szempárban. Ajkai szinte önkéntelenül nyílnak szóra, ám még a lány maga sem biztos benne, mit fog felelni.*
- Örömmel veled tartok. *Bólint rá, önmagát is meglepve ezzel, s kissé megkésve, de gyors léptekkel utoléri a másikat. Mellészegődve pillant fel az arcára.*
- De nem is ismersz. Még a nevemet sem tudod. Nem félsz, hogy esetleg meg akarlak ölni? *Tudakolja, ám a tündöklő íriszek, s az ajkairól felszálló, lágy kuncogás a férfi tudtára adhatja, hogy eszében sincs ilyet tenni.*
5807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-17 16:59:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Honiney//
*Mosolyogva karnyújtásnyira áll meg. Valami nagyon vonzót érez a lányon. Valahogy az egész lénye megragadja.*
-Az enyém egy nagy fekete holló. Magának való teremtés Thoth. Ritkán keres fel engem, de olykor jelzi ha veszély van a közelben.
*Egy pillanatra késztetést érez, hogy megérintse a lányt.*
~Mi lelt engem? Ez egy fehér bőrű elf. Meg kéne kínoznom, ahelyett, hogy itt csevegek mint egy zöldfülű óvodást.~
*Mégis erőt vesz rajta valami gyengéd érzés, mikor a csillogó kék szemek elragadják az ő sárga párját.*
-Elvesztettem valami, mikor ide utaztam. Sajnos fontos a számomra, így muszáj vagyok visszafordulni a városból kifelé vezető útra. Megtisztelnél vele, hogy társaságoddal feldobod a keresés hosszú és unalmas óráit? Közben tán Thoth is visszatér, hogy üdvözöljön. Cseppecskét megéri várni rá. Olyan mintha maga volna az éj hercege.
*Szemeivel az út felé int, s mintha rezzenésnyit fejét is arra bólintaná. Tekintete egy pillanatig még a leány kék íriszén pihen, úgy hátrál, aztán lassan az út irányába fordul.*
5806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-17 15:57:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Serla előveszi szeretett naplóját, és írni kezd bele. Alig ír valamit, az eső eláll. Serla becsukja a könyvét és feláll. Egy kissé nehézkes neki a járás, mert a sok várakozásban elülte a lábát. Ezért inkább úgy dönt repülve megy tovább. A nap kisütött, és Serlának nagyon melege van. De azért tovább megy egy úton, és nemsoká odaér egy másik helyre, ahol újdonsült barátja várja Serla kicsi lovával együtt. Az út Serlának úgy tűnik, mintha egy végtelen hosszúságú széles kötélen menne, ami mintha sosem akarna elfogyni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.17 17:14:52, a következő indokkal: Múlt helyett jelen idő.
5805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-17 15:54:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Etheil//
*A felé intézett kérdésekre egy hirtelen mozdulattal kapja fel fejét, melynek hatására a csuklya lecsúszik róla, s a vörös hajzuhatag suhogva terül szét vállain. Válaszképp fejét csóválja, melyet veres tincseinek hullámzása követ. Ahogy a férfi közeledni kezd felé, tétován hátrál egy lépést, végül nyugalmat erőltet magára. Észrevéve, hogy a másik szemügyre veszi a mókust, végigsimít az állat puha bundáján.*
- Igen, a barátom. *Mosolyodik el egy pillanatra.* Oina a neve. S a te barátod hol van?
5804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-17 03:59:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Honiney//
*Etheil hallja, egy kisállat motozását, vízcseppek hullását, s megérzi, hogy valaki reá mered a sötétben. Elteszi az olajos anyagot, s felnéz. Számára most van a legjobb idő, mivel éjjel jobban lát mint nappal.
Amit lát, az szinte mellbe vágja. Bűbájos "kis" teremtés áll előtte végtagjain csilingelő ékszerek. Lágy élű arc tengerkék szemek, és sima bőr.*
~Egyszerűen gyönyörű, milyen puhák lehetnek azok az ajkak.~
*Visszatér pillanatnyi szótlan csodálkozásából, s erőt vesz rajta neveltetése*
-Mit akar tőlem egy ilyen... "cuki" teremtés? Ugye nem harapták ki a nyelved?
*Lassan elindul a szökőkút felé. Ugyan három lépés volna az egész, ám Etheil kicsiket lép, s lassan. Nagyon lassan. Nem igazán szándékozik megijeszteni a lányt, bár ruganyos közeledése visszafojtott sebességről árulkodik, mint a rohamozás előtt magas fűben lopózó nagymacskáké. Ha odaér a szökőkút széléhez, anélkül, hogy a lány meghátrálna, vagy futásnak eredne, jobban megnézi a kis mókust.*
-A barátod? Feltételezem hasonlóak vagytok, ezért alakult így. Nekem is van egy.
5803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-16 20:42:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Etheil//
*Csuklyás alak érkezik a főtérre. Egy röpke pillanatra mozdulatlanná dermed, a kék íriszek felvillanva mélyednek az éj sötétjébe. Végül a tér közepén álldogáló szökőkút felé veszi könnyed lépteinek irányát. Az építményt elérve megáll annak szélénél, s zsebébe nyúlva egy óvatos mozdulattal előhúz valamit, amely elveszik tenyerében. Aztán a kút peremére helyezi, s aki jobban szemügyre veszi, az láthatja, hogy az aprócska valami mozog. Az élőlény - egy mókus -, remegő orrát a víz fölé dugja, majd iszik a folyadékból. A lány, ki az állat gazdája, ezt csak szája szegletében bujkáló mosollyal szemléli. Jobb kezét finoman belemeríti a szökőkút vizébe, ám nem kortyol belőle. Hagyja, hogy a vízcseppek lágyan peregjenek ujjai közt. Bal kezét pedig a mókus felé nyújtja, ki a szándékot megértve, felkapaszkodik a köpeny anyagán, s elfoglalja helyét a lány vállán. Eztán Honiney megfordul, s helyzetéből nem mozdulva, szempárját ismét a tér felé fordítja, végigpásztázva a helyet. Tekintetét szinte vonzza a hóhajú, ki a padon ücsörög, ezért az udvariasságról megfeledkezve szemrevételezi. Egyelőre nem mer közelíteni felé, ahhoz meglehetősen gyáva.*
5802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-16 19:37:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Honiney//
*Este a főtéren a szökőkút mellett egy csupa fekete alak áll meg. Hosszú fehér haja szinte világít amerre fordul, sárga szeme villan. Szótlan körbesétál a szökőkút körül, s előrehajol, belekortyol vizébe. Most jár itt életében először, bár fiatal férfi még a sötételfek idejével mérve is.*
~Micsoda város! Elképesztő, mennyi faj él itt együtt, és mégis rend van az utcákon. Nem nagyobb a bűnözés mint bárhol másutt a világon.~
*Letelepedik egy padra, s céltalan bolyongását felfüggesztve nekilát, hogy leápolja íját. Olajjal megnedvesített ruhával jó erősen bedörzsöli a fekete fát. Közben eldudorászik magában.*
5801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-03-14 12:04:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Serla úgy döntött elindul, de sajnos még mindig esik az eső. Célja még mindig a Holdudvar! Haját, már össze-vissza kócolta a szél. Elővesz egy fa fésűt a táskájából, és kifésüli szőke hosszú haját. Egy patakban előtte már megmosakodott, és a haját is megmosta. Nemsoká egy térre értó. Innen nem megy tovább rögtön. Vár míg eláll az eső. De az csak esik, és esik, és csak esik. Úgy tűnik, minta a világért sem akarna soha elállni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.14 20:30:46, a következő indokkal: Múlt helyett jelen idő.