Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 21:08:24
Üzenet elküldve: 2013-07-11 21:08:24
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Alig pár perce tápászkodott fel a fogadóban a hölgy igenlő válasza után, és lépett ki a fogadóból poharát illetlenül hátrahagyva, mégis óráknak tűnik. Amikor a nyugodt, csendes sötétbe belép, az olyan, mint amikor valaki felépül egy fájdalmas betegségből. Néhány percen belül ár képtelen felidézni, milyenek is voltak azok a fájdalmak, legfeljebb elmondani tudja, de az érzés maga elfelejtődik. Éppen így Lamas sem tudta már felidézni, milyen nyomasztó volt a fogadóban, mintha már hosszú órák teltek volna el azóta, hogy elhagyta. Majd persze amikor visszamegy oda, akkor azt nem fogja tudni felidézni, milyen békés és kellemes is a sötét utca csöndje. Hiába, ezek mindig újra és újra belehasítanak a gnómba. Egyiket sem lehet megszokni. Mindenesetre örül, hogy a hölgy vele tart egy kis esti sétára és ki tudja, még mire. Végülis a szegénynegyeden keresztül igyekszik kalauzolni útitársát, mivel szeretne még benézni 'házába'. Amikor Artheniorba érkezett, keresett magának egy kellően lepusztult épületet a szegénynegyedben, ami senkinek sem kellett, még az ottani városőrök is azt azt mondták, hogy ha ebben akar lakni, azt ingyen megteheti. Hát még mikor meghallották, hogy valamennyire helyre is pofozná (ráadásul ingyen). Nos, csodát nyilván ő sem művelhetett, de lakhatóvá tette a házat minimális mennyiségű pénz felhasználásával, és ez neki elég eredmény.*
- Nos *néz a hölgyre* nyilván feltűnt, hogy a Szegénynegyeden keresztül tervezek haladni. Remélem nem gond, be szeretnék nézni a lakhelyemre. *Nem mintha különösebb célja lett volna, mindössze azt akarta látni, hogy senki nem zavarta ideiglenes otthonának nyugalmát.
- Nos *néz a hölgyre* nyilván feltűnt, hogy a Szegénynegyeden keresztül tervezek haladni. Remélem nem gond, be szeretnék nézni a lakhelyemre. *Nem mintha különösebb célja lett volna, mindössze azt akarta látni, hogy senki nem zavarta ideiglenes otthonának nyugalmát.
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 19:28:11
Üzenet elküldve: 2013-07-11 19:28:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sétál a hatalmas tömegben, senkinek nem ütközik neki, szellőként mozog köztük* ~Nem szeretek én emberek közt mászkálni, inkább bemegyek egy fogadóba~ *Megragadja a kilincset, de alacsonysága miatt észre sem veszik és egy nagydarab emberbe botlik*
-Bocs *Mondja teljesen sajnálatot nem érző hangon, mindenféle érzés nélkül*
-Bocs *Mondja teljesen sajnálatot nem érző hangon, mindenféle érzés nélkül*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 18:26:54
Üzenet elküldve: 2013-07-11 18:26:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Aborath elmélyülve sétál végig a főtéren. A levél, amit múltkor kapott, kicsit izgatottá tette.*
~Egy diák. Elég gyorsan jelentkezett, remélem nem azért, mert mások nem vállakták volna el. Szükségem van pénzre, de azért akármilyen tanítványt nem vállalok el. Hisz mégiscsak egy varázsló vagyok. Figyelnem kell majd, hogy megadja nekem a tiszteletet. Figyelmesen hallgassa szavaimat és jól tanuljon. Ha ezeket megteszi, akkor jóban leszünk.~
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.11 18:32:26, a következő indokkal:
Központozás.
~Egy diák. Elég gyorsan jelentkezett, remélem nem azért, mert mások nem vállakták volna el. Szükségem van pénzre, de azért akármilyen tanítványt nem vállalok el. Hisz mégiscsak egy varázsló vagyok. Figyelnem kell majd, hogy megadja nekem a tiszteletet. Figyelmesen hallgassa szavaimat és jól tanuljon. Ha ezeket megteszi, akkor jóban leszünk.~
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.11 18:32:26, a következő indokkal:
Központozás.
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 17:48:58
Üzenet elküldve: 2013-07-11 17:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő lassan lecsendesedik, ahogy a tolvaj hármas eltűnik a közelből. Nem tarthat sok időbe, míg rájönnek, hogy nyomát vesztették a nőnek, akkor pedig biztos, hogy újból nagyobb erőkkel és hatalmasabb haraggal állnak neki előkeríteni a szökevényt. Így jobb, ha a bokrok sűrűjét minél előbb maga mögött hagyja és óvatosan halad, hogy épségben érjen a városba. Épp fel is egyenesedne, hogy alaposabban szemügyre vegye, biztos tiszta e a levegő, vagy amint kilép a bozótosból máris lecsapnak rá, de terveit ismét keresztezi a balszerencse. A nyílvessző halk, sivító hangjára későn eszmél fel, túlságosan is későn. Mire észbe kap egy kiáltással rogy is vissza a földre, amint a hegyes vég majdhogynem teljesen átfúródik karján. A testét hirtelen eluraló fájdalomtól fel sem tudja mérni, hogy sikolya mekkora erővel tör fel belőle. Rá találtak, efelől kétsége sincs és most imádkozhat az életéért. Nem figyelte meg a három férfit eléggé. Íjat egyiknél sem látott, most mégis egy nyíl fúródott a húsába. A fájdalom eluralkodik fölötte a talpától egészen a feje búbjáig, a levegőt egyre szaporábban veszi és egyébként is gyengés látása most a kelleténél is homályosabbá válik. Pedig nem akart magának ily véget. Nem akart három tolvaj keze által távozni a túlvilágra.*
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 09:12:09
Üzenet elküldve: 2013-07-11 09:12:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Aidor erősen gondolkodik rajta vajon, hogy szólítsa meg, öregembernek csak nem hívhatja és az öregapám is ki van csukva. A vén csatalóról meg ne is beszéljünk. Ezért úgy dönt, inkább marad az öregembernél, még mindig az a legjobb.*
-Héj, öregember! Hallom, jól képzett zsoldosokat keres, egyet már talált is, bizony! *Kiáltja miközben kezével int és elindul az öreg felé.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.11 10:26:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Aidor erősen gondolkodik rajta vajon, hogy szólítsa meg, öregembernek csak nem hívhatja és az öregapám is ki van csukva. A vén csatalóról meg ne is beszéljünk. Ezért úgy dönt, inkább marad az öregembernél, még mindig az a legjobb.*
-Héj, öregember! Hallom, jól képzett zsoldosokat keres, egyet már talált is, bizony! *Kiáltja miközben kezével int és elindul az öreg felé.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.11 10:26:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 03:09:32
Üzenet elküldve: 2013-07-11 03:09:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Először jár a városban, még senkit nem ismer, nem is tudja mit keres itt igazából. Olyan könnyedséggel sétálgat a főtéren, mintha semmi gondja nem lenne és már ezer éve itt élne. Ismerős arcok után kutat, szemei ragyognak, haját fújja a kissé hideg szellő. Senkit nem talál. Belegondol a helyzetbe, hogy valójában tényleg senkit nem ismer és ettől egy kicsit megremeg törékenynek tűnő teste. Fel-alá kezd járkálni, megijed ettől a hirtelen jött újdonságtól, de minezd ellepi bájos mosolyával. A semmibe néz és mosolyog. Egyedül akar lenni, retteg az új helytől, az új emberektől. Minden olyan ismeretlen és rejtélyes. *
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-11 00:15:03
Üzenet elküldve: 2013-07-11 00:15:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában - Saitor//
* S a szakállas biza' vissza is indul. Csupán pár szót vált még a fiúval igen nyakatekert módon, hisz a lábai közben a fogadó felé viszik. Saitor ilyen közelségből már elkaphat egy mondatot is a férfi mély, reszelős hangján:*
- Aztán jól fellegyenek szerelve, semmi kedvem visszajönni, hogy ellássam a bajod.
*A férfi eztán arccal is a Pegazus felé fordul, s egy pillantásra sem máltatja Saitort, bár miért is tenné, hiszen az semmivel nem jelezte közeledését. Ha a férfi leakarja szólítani a szakállast, úgy jobb lesz minél előbb, vagy potyára jött ki a fogadóból - azaz dehogy, hiszen legalább szívhatott egy kis friss levegőt, mely itt köztudottan tiszta.*
* S a szakállas biza' vissza is indul. Csupán pár szót vált még a fiúval igen nyakatekert módon, hisz a lábai közben a fogadó felé viszik. Saitor ilyen közelségből már elkaphat egy mondatot is a férfi mély, reszelős hangján:*
- Aztán jól fellegyenek szerelve, semmi kedvem visszajönni, hogy ellássam a bajod.
*A férfi eztán arccal is a Pegazus felé fordul, s egy pillantásra sem máltatja Saitort, bár miért is tenné, hiszen az semmivel nem jelezte közeledését. Ha a férfi leakarja szólítani a szakállast, úgy jobb lesz minél előbb, vagy potyára jött ki a fogadóból - azaz dehogy, hiszen legalább szívhatott egy kis friss levegőt, mely itt köztudottan tiszta.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-10 23:49:50
Üzenet elküldve: 2013-07-10 23:49:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lisal már egy hete próbál zsákmányt ejteni az Arthenior közeli erdőben, de eddig semmi eredménye. Amikor megérkezett a város közelébe, nem volt kedve bemenni az emberek közé, így fél napi járásra onnan tábort vert. Az elmúlt pár napban nem evett már mást, csak bogyókat, és növényeket, ami még éppen volt nála tartalékban, vagy talált vadászat közben. Nem túl bőséges koszt, de a sikeres vadászat egy olyan tapasztalatlan férfiú számára, mint ő, nagy kitartást igényel. Már éppen visszafelé tart a táborába, hogy szedelőzködjön és bemenjen a városba, amikor nem messze tőle, keletről, nagy csörtetést hall. El is indul a hang irányába, de Lisnek be kell hatolnia mélyen a bozótosba, s mire megtalálja a csörtető hangok forrását, a csapást, amin valami, vagy valamik végigcsörtettek, nincs ott semmi. Nem szentel a csapásnak túl sok figyelmet, inkább visszafordul, ekkor látja meg, hogy az egyik bokorban neszez valami állat. Lekapja válláról az íjat, tegezéből az utolsó nyílvesszőt illeszti az ínra, megfeszíti és kilövi a bokor felé remélve, hogy végre elejt valami vadat.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-10 23:21:16
Üzenet elküldve: 2013-07-10 23:21:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Naivan azt hitte ez a nap könnyed lesz. A kis faluban eligazítást kapott merre a leggyorsabb a legközelebbi város felé. Hallgatott arra a vén bolondra, most pedig a közeli erdőben futhat nem kis túlzással az életéért. Hogyan lehet ekkora mamlasz, ilyen ostobán bátor?
Amikor elindult még minden rendben volt. A fák sűrűjét sejtelmesen fonták körbe a lemenő nap sugarai, félhomályba vonva az útját. Annak ellenére, hogy látása igen csekély, tapasztalt utazó lévén így is ki tud igazodni a sűrűben. Motoszkálást hallott a fák között. Jó ötlet volt, hogy nem tudott nemet mondani kíváncsiságának? Határozottan nem. Letért útjáról és a bokrok között megbújva figyelt és fülelt. Hárman voltak. Viháncoltak és kérkedtek tolvajtudományukkal. Megtermett férfiak, fosztogató banditák, pitiáner tolvajok, a nő mégis várt. A vándor élet bizony nehéz, főleg azon része, amely a napról napra éldegélést segíti elő. Néha nem szabad visszariadni egy kis tolvaj fortélytól. Tolvajtól lopni pedig nem bűn, akárhonnan is nézzük. Ezek pedig hatalmas fogásról beszéltek, méghozzá egy díszes nyakékről, amelyet nem is szégyenlősködve adtak kézről kézre. Jaen tehet róla, hogy minden áron meg akarta szerezni? Hisz azt mondták rengeteg aranyat ér. A sok arany pedig az ő számára egy kellemes szobát és finom ételt jelent, jó pár napig. A három férfi végül belefáradt a nagy dicsekedésbe és a bőséges vacsora elköltésébe. Nem kellett sokat várni, hogy nyugovóra térjenek, a nő pedig kapott az alkalmon. A lényeg, hogy nem volt elég csendes, így most futhat az életéért. Hiába jó a tájékozódása, ha félvakon egy ismeretlen helyen, főleg rohanvást, alig igazodik ki. A legrosszabb viszont az, hogy futtában el is ejtette a könnyednek hitt zsákmányt. Nos ezt sajnos a banditák nem tudják, de ha tudnák sem lenne már lényeges. Jaen így is- úgy is pórul jár, ha ezek itt a kezeik közé kaparintják. Reméli legalább jó irányba halad és hamarosan a város védelmező falai mögött találja magát, de addig meg kell még küzdenie az ismeretlen erdő bokraival, a hirtelen előtte termő fákkal, a lábai alatt tekergő gyökerekkel. Köpenye és piszok szőke szín haja lobog mögötte, néha beleakadva egy-egy gallyba, amely folyton folyvást csak jobban lelassítja. Inge és köpenye már szakadt és tépázott. Haja kócos, gubancos és apránként tele van már a belegabalyodó apró ágakkal és falevelekkel. Ha végre eléri a várost biztos szép látvány lesz a városőrök számára. Ismételten "ha". Lábai már fáradtak, tüdeje és oldala szúr, a levegőt pedig egyenetlenül kapkodja. Szinte égeti belsejét minden egyes levegővétel. Tudja jól, hogy sokáig már nem bírja az üldöztetést, hisz mégis csak három harcedzett férfi tart a nyomában, kiknek szitkozódását és csörtetését fokozottan közelebbről véli hallani. Gyávaság vagy sem, még maga sem tudja, de hirtelen irányt vált, s kissé letérve a kitaposottabb útról jobban a sűrűbe tér át. A bokrok takarását választja menedékül. Szorosan a szájára tapasztja kezeit, így orrán át kapkodva a levegőt. Érzi, ahogy tüdeje feszít, hisz alig kap levegőt, így pedig végképp nem jut elegendőhöz, de jelen helyzetében nem meri megkockáztatni a lebukás legkisebb esélyét sem. Teljesen a bokrok közé húzódik guggolva, szemeivel állandóan pásztázva az utat maga előtt. A fáradtságtól remegő tagjai néha megzörgetik a bokrok leveleit, de szerencséjére az erdő állatai között ez szinte fel sem tűnik, így megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy egy kis időre most nyugta van. Főleg mikor a három férfi végigrohan előtte, egy pillanatnyi időt sem szentelve annak, hogy komolyabb figyelemmel legyenek a bokrok sűrűjére. Amikor a nő előtt rohanvást elhaladnak Jaenelle visszatartja a lélegzetét. érzi,hogy szinte szíve is megáll, nehogy az adjon ki bármi olyan zajt, ami lebuktathatná a férfiak előtt. Végül mikor már távolabbról hallja vissza a tolvajok dühöngését, kissé könnyedebb sóhajjal hunyja le szemeit.*
- Istenekre.. csak ezt ússzam meg ép bőrrel.
*Lelkiekben már a város falain belül van. Egy nagy pohár bor és egy tál meleg étel társaságában. Látja maga előtt a fogadó kényelmesnek remélt ágyait, amiben meneküléssel megkínzott tagjait végre megérdemelten pihentetheti. Ha szerencséje van lassan talán meg is kapja a kijáró pihenést.*
Amikor elindult még minden rendben volt. A fák sűrűjét sejtelmesen fonták körbe a lemenő nap sugarai, félhomályba vonva az útját. Annak ellenére, hogy látása igen csekély, tapasztalt utazó lévén így is ki tud igazodni a sűrűben. Motoszkálást hallott a fák között. Jó ötlet volt, hogy nem tudott nemet mondani kíváncsiságának? Határozottan nem. Letért útjáról és a bokrok között megbújva figyelt és fülelt. Hárman voltak. Viháncoltak és kérkedtek tolvajtudományukkal. Megtermett férfiak, fosztogató banditák, pitiáner tolvajok, a nő mégis várt. A vándor élet bizony nehéz, főleg azon része, amely a napról napra éldegélést segíti elő. Néha nem szabad visszariadni egy kis tolvaj fortélytól. Tolvajtól lopni pedig nem bűn, akárhonnan is nézzük. Ezek pedig hatalmas fogásról beszéltek, méghozzá egy díszes nyakékről, amelyet nem is szégyenlősködve adtak kézről kézre. Jaen tehet róla, hogy minden áron meg akarta szerezni? Hisz azt mondták rengeteg aranyat ér. A sok arany pedig az ő számára egy kellemes szobát és finom ételt jelent, jó pár napig. A három férfi végül belefáradt a nagy dicsekedésbe és a bőséges vacsora elköltésébe. Nem kellett sokat várni, hogy nyugovóra térjenek, a nő pedig kapott az alkalmon. A lényeg, hogy nem volt elég csendes, így most futhat az életéért. Hiába jó a tájékozódása, ha félvakon egy ismeretlen helyen, főleg rohanvást, alig igazodik ki. A legrosszabb viszont az, hogy futtában el is ejtette a könnyednek hitt zsákmányt. Nos ezt sajnos a banditák nem tudják, de ha tudnák sem lenne már lényeges. Jaen így is- úgy is pórul jár, ha ezek itt a kezeik közé kaparintják. Reméli legalább jó irányba halad és hamarosan a város védelmező falai mögött találja magát, de addig meg kell még küzdenie az ismeretlen erdő bokraival, a hirtelen előtte termő fákkal, a lábai alatt tekergő gyökerekkel. Köpenye és piszok szőke szín haja lobog mögötte, néha beleakadva egy-egy gallyba, amely folyton folyvást csak jobban lelassítja. Inge és köpenye már szakadt és tépázott. Haja kócos, gubancos és apránként tele van már a belegabalyodó apró ágakkal és falevelekkel. Ha végre eléri a várost biztos szép látvány lesz a városőrök számára. Ismételten "ha". Lábai már fáradtak, tüdeje és oldala szúr, a levegőt pedig egyenetlenül kapkodja. Szinte égeti belsejét minden egyes levegővétel. Tudja jól, hogy sokáig már nem bírja az üldöztetést, hisz mégis csak három harcedzett férfi tart a nyomában, kiknek szitkozódását és csörtetését fokozottan közelebbről véli hallani. Gyávaság vagy sem, még maga sem tudja, de hirtelen irányt vált, s kissé letérve a kitaposottabb útról jobban a sűrűbe tér át. A bokrok takarását választja menedékül. Szorosan a szájára tapasztja kezeit, így orrán át kapkodva a levegőt. Érzi, ahogy tüdeje feszít, hisz alig kap levegőt, így pedig végképp nem jut elegendőhöz, de jelen helyzetében nem meri megkockáztatni a lebukás legkisebb esélyét sem. Teljesen a bokrok közé húzódik guggolva, szemeivel állandóan pásztázva az utat maga előtt. A fáradtságtól remegő tagjai néha megzörgetik a bokrok leveleit, de szerencséjére az erdő állatai között ez szinte fel sem tűnik, így megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy egy kis időre most nyugta van. Főleg mikor a három férfi végigrohan előtte, egy pillanatnyi időt sem szentelve annak, hogy komolyabb figyelemmel legyenek a bokrok sűrűjére. Amikor a nő előtt rohanvást elhaladnak Jaenelle visszatartja a lélegzetét. érzi,hogy szinte szíve is megáll, nehogy az adjon ki bármi olyan zajt, ami lebuktathatná a férfiak előtt. Végül mikor már távolabbról hallja vissza a tolvajok dühöngését, kissé könnyedebb sóhajjal hunyja le szemeit.*
- Istenekre.. csak ezt ússzam meg ép bőrrel.
*Lelkiekben már a város falain belül van. Egy nagy pohár bor és egy tál meleg étel társaságában. Látja maga előtt a fogadó kényelmesnek remélt ágyait, amiben meneküléssel megkínzott tagjait végre megérdemelten pihentetheti. Ha szerencséje van lassan talán meg is kapja a kijáró pihenést.*
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-10 22:34:45
Üzenet elküldve: 2013-07-10 22:34:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
*Csendben követi az öregembert, persze ha akarná, könnyen utolérhetné.* ~De minek sietni?~ *Fogalmazódnak meg fejében ehhez hasonló gondolatok. Az istállónál az öreg valamit egyezkedik az istállófiúval, ami láthatóan nem tetszik az utóbbinak, de végül csak átveszi a pénzes zacskót. Aidor feltételezi, hogy alkudni akart a lovak árából. ~ Ha már egyszer elvileg a Hold karavánpihenőbe készülünk és feltételezzük, hogy ő is jönni akar, hát, nem várhatjuk el egy öregembertől, hogy gyalogoljon.~ *Aidor, mindenesetre úgy dönt, hogy nem fog kellemetlenkedni, ezért inkább tisztes távolságban nekitámaszkodik az egyik épület falának, ahonnét azt figyeli, az öreg mikor indul el visszafelé.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.10 22:42:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jelpótlás.
*Csendben követi az öregembert, persze ha akarná, könnyen utolérhetné.* ~De minek sietni?~ *Fogalmazódnak meg fejében ehhez hasonló gondolatok. Az istállónál az öreg valamit egyezkedik az istállófiúval, ami láthatóan nem tetszik az utóbbinak, de végül csak átveszi a pénzes zacskót. Aidor feltételezi, hogy alkudni akart a lovak árából. ~ Ha már egyszer elvileg a Hold karavánpihenőbe készülünk és feltételezzük, hogy ő is jönni akar, hát, nem várhatjuk el egy öregembertől, hogy gyalogoljon.~ *Aidor, mindenesetre úgy dönt, hogy nem fog kellemetlenkedni, ezért inkább tisztes távolságban nekitámaszkodik az egyik épület falának, ahonnét azt figyeli, az öreg mikor indul el visszafelé.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.10 22:42:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, jelpótlás.
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-10 17:36:42
Üzenet elküldve: 2013-07-10 17:36:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
Megáll a főtér közepén és kedvesen rámosolyog a Holdra, mely ezüst tóként uralja az éjféli eget. Majd ismét a fejére húzza a csuklyáját és tovább siet az utcák sűrű hálózatába. Senki sem látja, vagy aki mégis az nem törődik vele. Pedig ez a kedves fiatalember egyáltalán nem hétköznapi.
A férfi most már beleolvad az árnyak sötétjébe és a fogadó felé igyekszik. Közben észreveszi, hogy egy morcos arcú, piszkos képű utcakölyök több figyelemmel méltatja mint kellene. Már tudja, hogy már szervezkednek a kölykök a kirablásában. De nem kezdd sietni vagy más jelt adni arra, hogy észrevette mi történik körülötte. A férfi végül befordul egy sikátorba és ahogy várja, egy csapat mocskos kölyök vár rá néhány rozsdás fegyverrel. De nincs kedve veszekedni velük egy ilyen hosszú út után. Ránéz a gyerekekre akik rémült arccal méregetik és kérik a pénzét. Megérti őket, ő is az utcán nőtt fel. Végül mindegyiknek ad egy aranyat és elmegy. Befordul egy sikátorba és beleolvad az árnyak közé. Néhány pillanat múlva elrohannak mellette meglepődve és őt keresve. Általában senki se fél néhány gyerektől és így nem szokták teljesíteni a fenyegetésüket, sőt ha nincs velük néhány nagyobb suhanc akkor el is kergetik őket. Így érthető a meglepődésük miszerint ez a titokzatos férfi segített nekik. Végül a fiatalember a fogadó felé veszi az irány és közben azon töpreng, hogy honnan kerültek ide a kölykök miszerint ő úgy tudta, hogy ebben a városban nincsenek utcakölykök...
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.10 17:41:58, a következő indokkal:
múlt helyett jelenidő
A férfi most már beleolvad az árnyak sötétjébe és a fogadó felé igyekszik. Közben észreveszi, hogy egy morcos arcú, piszkos képű utcakölyök több figyelemmel méltatja mint kellene. Már tudja, hogy már szervezkednek a kölykök a kirablásában. De nem kezdd sietni vagy más jelt adni arra, hogy észrevette mi történik körülötte. A férfi végül befordul egy sikátorba és ahogy várja, egy csapat mocskos kölyök vár rá néhány rozsdás fegyverrel. De nincs kedve veszekedni velük egy ilyen hosszú út után. Ránéz a gyerekekre akik rémült arccal méregetik és kérik a pénzét. Megérti őket, ő is az utcán nőtt fel. Végül mindegyiknek ad egy aranyat és elmegy. Befordul egy sikátorba és beleolvad az árnyak közé. Néhány pillanat múlva elrohannak mellette meglepődve és őt keresve. Általában senki se fél néhány gyerektől és így nem szokták teljesíteni a fenyegetésüket, sőt ha nincs velük néhány nagyobb suhanc akkor el is kergetik őket. Így érthető a meglepődésük miszerint ez a titokzatos férfi segített nekik. Végül a fiatalember a fogadó felé veszi az irány és közben azon töpreng, hogy honnan kerültek ide a kölykök miszerint ő úgy tudta, hogy ebben a városban nincsenek utcakölykök...
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.10 17:41:58, a következő indokkal:
múlt helyett jelenidő
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-10 16:01:01
Üzenet elküldve: 2013-07-10 16:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth és Zhrodim//
*Bár számolhatatlan napi járóföld ide az óhaza, merről érkeztek, mégis itt, ebben a városban újra egymásra találhattak. Hiába járt nyomában, nem remélte, hogy ily hamar megleli barátját. Számított sok mindenre, csupán arra nem, hogy egy kútnál fogja találni, egy város kapujától nem túl messze, egy felszíni lányt okítva az életre, ki maga úgy hallatszik, tapasztalt már egyet, s mást.
Nagyon is él, előbb még a víz fodrozódott ujjai nyomán, amit még Zhrodim képzelete sem lenne képes megtenni. Hiszen nem csak a sötételf számára látható a ronda arc, a lány is bizonyára látja, látnia kell... Ő nem lehet halott, élő akárcsak mind a ketten vele szemben. *
- Akkor erről nekem elfelejtettek szólni. Mert nagyon is élek.
*Kicsit kiábrándító, hogy semmi olyat nem kap, hogy hiányzott, vagy üres volt nélküle az élete, de beérte volna valami kevésbé romantikus vonásokat tartalmazó szöveggel is. Elég lett volna annyi, hogy jó újra látni a ronda pofáját, vagy valami kis csipkelődő sértés, amiben ott a barátság magva, mi elveszi a dolog élét. Ám helyette kijelenti egyik legjobb barátja, hogy ő bizony halott. Hallatlan!*
- Szerencséd, hogy ilyen kicsi vagyok, mert most felképelnélek. De ha lehajolsz, megkaphatod!
*Az ismert és furcsa vigyor ül ki a ráncos arcra, mint torz grimasza a templom rémisztő démonszobrainak, mely óvatosságra int, s bűntől mentes életre. Pedig Faeus mindig is segített, hol csak tudott, s mások bűnéért is vezekelt. Mindig bűnbakja volt a normális embereknek, gúnyorros megjegyzések céltáblája, s éppen úgy a gyermeki erőszak kövezésének is. És ennyi utat maga mögött hagyva, napokig csak járva a sötételf nyomában, azzal kell szembesüljön, hogy halottnak tartja. Kicsit sérti, de megnyugtató, hogy nem veszti el hidegvérét. Bár, abból az egyre feszülő kézből másra következtetne inkább.*
*Bár számolhatatlan napi járóföld ide az óhaza, merről érkeztek, mégis itt, ebben a városban újra egymásra találhattak. Hiába járt nyomában, nem remélte, hogy ily hamar megleli barátját. Számított sok mindenre, csupán arra nem, hogy egy kútnál fogja találni, egy város kapujától nem túl messze, egy felszíni lányt okítva az életre, ki maga úgy hallatszik, tapasztalt már egyet, s mást.
Nagyon is él, előbb még a víz fodrozódott ujjai nyomán, amit még Zhrodim képzelete sem lenne képes megtenni. Hiszen nem csak a sötételf számára látható a ronda arc, a lány is bizonyára látja, látnia kell... Ő nem lehet halott, élő akárcsak mind a ketten vele szemben. *
- Akkor erről nekem elfelejtettek szólni. Mert nagyon is élek.
*Kicsit kiábrándító, hogy semmi olyat nem kap, hogy hiányzott, vagy üres volt nélküle az élete, de beérte volna valami kevésbé romantikus vonásokat tartalmazó szöveggel is. Elég lett volna annyi, hogy jó újra látni a ronda pofáját, vagy valami kis csipkelődő sértés, amiben ott a barátság magva, mi elveszi a dolog élét. Ám helyette kijelenti egyik legjobb barátja, hogy ő bizony halott. Hallatlan!*
- Szerencséd, hogy ilyen kicsi vagyok, mert most felképelnélek. De ha lehajolsz, megkaphatod!
*Az ismert és furcsa vigyor ül ki a ráncos arcra, mint torz grimasza a templom rémisztő démonszobrainak, mely óvatosságra int, s bűntől mentes életre. Pedig Faeus mindig is segített, hol csak tudott, s mások bűnéért is vezekelt. Mindig bűnbakja volt a normális embereknek, gúnyorros megjegyzések céltáblája, s éppen úgy a gyermeki erőszak kövezésének is. És ennyi utat maga mögött hagyva, napokig csak járva a sötételf nyomában, azzal kell szembesüljön, hogy halottnak tartja. Kicsit sérti, de megnyugtató, hogy nem veszti el hidegvérét. Bár, abból az egyre feszülő kézből másra következtetne inkább.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-09 21:50:43
Üzenet elküldve: 2013-07-09 21:50:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Bacara Metod, Aerish Menth//
*Nem messze a Pegazus ajtajától azt figyeli, ahogy Bacara fogadkozik Aerisnek, hogy nem fogja bántaani, és közben azon gondolkozik, amit a lány mondott a meglepésről.*"Én is szeretem meglepni az embereket, de leginkább halálra ijeszteni, főleg ha valaki fizet érte. Kíváncsi, vagyok, hogy reagálna a kedves leányzó, ha most meglepném. Na de nem egy tőrrel, mert az esetleg túlságosan is meglepné, és még szükségem lehet rá, de valahogy máshogy, kéne meglepni. Valami olyan kéne amire nem számít, de megtanulja, hogy nem szeretem, ha meglepnek."*Egyik pillanatban még gondolkodik, miként lephetné meg a vadócot, a következőben, pedig már cselekszik is, egyik kezével elkapja a szőke egyik kezét, a másikkal, átkarolja, és magához szorítja miközben átöleli, megcsókolja. Nem kedvesen, nem szerelmetesen, sokkal inkább erővel és durván, ügyelve, hogy ne essen bántódása, de azért tanuljon az ebből az esetből. Figyeli, mikor kezd el feleszmélni az áldozata, és amikor, márt majdnem feleszmélt, elengedi és hátraugrik.*
-Ha látnád az arcod.*Mondja gúnyosan.*- Na amit most érzel aszerint, lepj meg még néhányszor, de akkor nem leszek ilyen kedves.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.09 21:56:10, a következő indokkal:
Helyesírás, elírások javítása
*Nem messze a Pegazus ajtajától azt figyeli, ahogy Bacara fogadkozik Aerisnek, hogy nem fogja bántaani, és közben azon gondolkozik, amit a lány mondott a meglepésről.*"Én is szeretem meglepni az embereket, de leginkább halálra ijeszteni, főleg ha valaki fizet érte. Kíváncsi, vagyok, hogy reagálna a kedves leányzó, ha most meglepném. Na de nem egy tőrrel, mert az esetleg túlságosan is meglepné, és még szükségem lehet rá, de valahogy máshogy, kéne meglepni. Valami olyan kéne amire nem számít, de megtanulja, hogy nem szeretem, ha meglepnek."*Egyik pillanatban még gondolkodik, miként lephetné meg a vadócot, a következőben, pedig már cselekszik is, egyik kezével elkapja a szőke egyik kezét, a másikkal, átkarolja, és magához szorítja miközben átöleli, megcsókolja. Nem kedvesen, nem szerelmetesen, sokkal inkább erővel és durván, ügyelve, hogy ne essen bántódása, de azért tanuljon az ebből az esetből. Figyeli, mikor kezd el feleszmélni az áldozata, és amikor, márt majdnem feleszmélt, elengedi és hátraugrik.*
-Ha látnád az arcod.*Mondja gúnyosan.*- Na amit most érzel aszerint, lepj meg még néhányszor, de akkor nem leszek ilyen kedves.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.09 21:56:10, a következő indokkal:
Helyesírás, elírások javítása
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-09 21:09:10
Üzenet elküldve: 2013-07-09 21:09:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Négy év után ismerős arc jelenik meg Arthenior főterének szélén. A fekete árny beljebb tolakodik az éjszaka tömegében, mozgásával jelezve: 'itt van Arianna, visszatért közétek.'
Mi sem változott, Arthenior légköre a régi maradt. A lakosság összetétele természetesen váétozott az elmúlt négy évben, ám ő mégis reméli, hogy ismerős arcokkal még találkozhat. Kár lenne elhanyagolni a régi kapcsolatokat. Mivel itt most nincs keresnivalója és munkába állni még nem akar, így a jó öreg Pegazus felé veszi az irányt.*
Mi sem változott, Arthenior légköre a régi maradt. A lakosság összetétele természetesen váétozott az elmúlt négy évben, ám ő mégis reméli, hogy ismerős arcokkal még találkozhat. Kár lenne elhanyagolni a régi kapcsolatokat. Mivel itt most nincs keresnivalója és munkába állni még nem akar, így a jó öreg Pegazus felé veszi az irányt.*
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-09 17:46:55
Üzenet elküldve: 2013-07-09 17:46:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Az alkonnyal együtt érkezik a városba. Olyan természetes könnyedséggel mozog az utcákon, mintha hazatért volna, bár először jár itt; s ennek talán árulója is lehet az, hogy érdeklődő tekintettel fürkész mindent és mindenkit, s nem ismerős közönnyel fogadja a látványt. Hogy igyekszik észrevétlen maradni, az egyértelmű: hosszú köpenye alól csak a fekete, kissé poros, kényelmesre taposott csizmák látszanak ki, és csak a szél rángat elő egy-egy feltűnően vörös, kósza tincset a csuklya alól, mit sietősen tömköd vissza a helyére.
A szökőkút mellett megtorpan egy pillanatra, a vízbe meríti tenyerét, és megmossa az arcát, majd iszik egy keveset. Mikor végez a mosakodással és az ivással, vörös kesztyűbe bújtatott keze fejével törli meg a száját, majd egy utolsó pillantást vet a térre, és a fogadó ajtajához lép.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.09 17:47:26
A szökőkút mellett megtorpan egy pillanatra, a vízbe meríti tenyerét, és megmossa az arcát, majd iszik egy keveset. Mikor végez a mosakodással és az ivással, vörös kesztyűbe bújtatott keze fejével törli meg a száját, majd egy utolsó pillantást vet a térre, és a fogadó ajtajához lép.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.09 17:47:26
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:48:25
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:48:25
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim és Faeus//
-Képes. Igaz, kevesen vannak ilyenek, de nem lehetetlen.
*Vágja rá ezúttal egy csepp gondolkodás nélkül.
Nem, egyáltalán nem tartja lehetetlennek.*
-Csak, ahogy mondta is, túl kell tudni lépni az önhittségen. Csak így lehet elismerni a hibákat, a tökéletlenséget. Abban rejlenek a korlátok.
*Mondaná tovább is. Sorra venné az összeset, amit ismer. Korlát az ügyetlenség, figyelmetlenség, kapkodás... És ugyanilyen korlátnak tartja a félelmet is végső soron. De nem mondja ki hangosan gondolatait, mert tudja, ezzel adhatná ki magát legjobban, elvégre csak azokat tudja felhozni példaként, amiket ő maga tapasztalt meg, amiket ő vett észre magában.
Azonban nem azért nem akar ezekről beszélni, mert tart tőle, hogy a másik ellene fordítaná a hallottakat, hanem mert egyszerűen meg akarja őrizni eddigi idegenségüket. Még sosem volt része ilyen beszélgetésben és igazán kedvére való ez így.
Újra az eget és annak érthetetlen végtelenségét kezdi csodálni. Volna még mit elmondania, újabb gondolatok jutnak eszébe, de mivel már nem tűnnek megfelelőnek a körülmények, megtartja magának utolsó pár mondatnyi véleményét.
Mély hallgatagságba burkolózva figyeli az előtte kibontakozó, meglepő egymásra találást. Közben magában jót mosolyog eddigi beszélgetőpartnere gesztusain, melyekkel a hallhatólag holtnak hitt barátja felbukkanására reagál.*
~Az imént még ő jelentette ki, mennyire befolyásolható mindenki az érzései és a kötődések által...~
*Halkan, nehogy megzavarja a különös kettőst, lemászik a kút kávájáról és ölébe csalogatja Noctist, hogy alkalomadtán, ha fölöslegessé válik jelenléte, csendesen távozhasson.*
-Képes. Igaz, kevesen vannak ilyenek, de nem lehetetlen.
*Vágja rá ezúttal egy csepp gondolkodás nélkül.
Nem, egyáltalán nem tartja lehetetlennek.*
-Csak, ahogy mondta is, túl kell tudni lépni az önhittségen. Csak így lehet elismerni a hibákat, a tökéletlenséget. Abban rejlenek a korlátok.
*Mondaná tovább is. Sorra venné az összeset, amit ismer. Korlát az ügyetlenség, figyelmetlenség, kapkodás... És ugyanilyen korlátnak tartja a félelmet is végső soron. De nem mondja ki hangosan gondolatait, mert tudja, ezzel adhatná ki magát legjobban, elvégre csak azokat tudja felhozni példaként, amiket ő maga tapasztalt meg, amiket ő vett észre magában.
Azonban nem azért nem akar ezekről beszélni, mert tart tőle, hogy a másik ellene fordítaná a hallottakat, hanem mert egyszerűen meg akarja őrizni eddigi idegenségüket. Még sosem volt része ilyen beszélgetésben és igazán kedvére való ez így.
Újra az eget és annak érthetetlen végtelenségét kezdi csodálni. Volna még mit elmondania, újabb gondolatok jutnak eszébe, de mivel már nem tűnnek megfelelőnek a körülmények, megtartja magának utolsó pár mondatnyi véleményét.
Mély hallgatagságba burkolózva figyeli az előtte kibontakozó, meglepő egymásra találást. Közben magában jót mosolyog eddigi beszélgetőpartnere gesztusain, melyekkel a hallhatólag holtnak hitt barátja felbukkanására reagál.*
~Az imént még ő jelentette ki, mennyire befolyásolható mindenki az érzései és a kötődések által...~
*Halkan, nehogy megzavarja a különös kettőst, lemászik a kút kávájáról és ölébe csalogatja Noctist, hogy alkalomadtán, ha fölöslegessé válik jelenléte, csendesen távozhasson.*
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:22:15
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Esteledik. Az utolsó napsugarak lágyan törnek meg az apró, lengedező fűszálakon, ám váratlanul a kellemes idilli képbe méretes paták gyalogolnak be. A szél olykor erősen száguld végig a pusztán, olykor pedig fenséges szellő formájában kapja fel az elszáradt fűszálakat, s repíti a szélrózsa minden irányába. Fütyülésébe csupán a halk és lassú patadobogások szólnak bele, melyek egyenesen Arthenior felé közelednek. A lovon ücsörgő alakból egyelőre csupán csak annyit lehet látni, hogy egy hosszú, fekete köpeny takarja ki egész testét - melyből csupán acélozott talpú bakancsa lóg ki -, épp úgy, mint arcát takarja a csuklya. Néha egy kósza vörös tincs kandikál ki a szövet alól, mely arra enged következtetni, hogy gazdája nem a véletlen művének akarja betudni rejtőzködését, hiszen a majdnem térdig lenyúló, természetesen vérvörös hajzuhatagját bizony már messziről észre lehet venni, s kinek hiányzik az, hogy visszajövetelekor már kinézzék? Tény, hogy a városőröket jól ismeri a férfi, azonban abban is biztos, hogy rengeteg új arc tartózkodik a kis városkában, s egyelőre, csak erre a mai éjszakára mellőzné a feltűnést.
A hátas nagyon okos állat, s tudja ő is jól, hogy Arthenior felé tartanak, így akarva akaratlanul is, de a távolban feltűnő, egyelőre apró épületek láttán az állat felgyorsítja lépteit. Mintha ugyanabban a pillanatban a férfi és a ló gondolatán is ugyanaz a momentum száguldana át: azok a régi szép idők, mikor alkonytájt szélsebesen, önfeledten szelték át a pusztát, s csupán a gyorsaságnak éltek, nem törődtek semmi mással! E gondolat hatására a csuklyában megbúvó arcon egy halovány mosoly jelenik meg, ahogy vérvörös szemei is mintha felderültek volna a kellemes emlékek hatására. Hány feledhetetlen emlék fűzi ehhez a városkához.. Ő pedig minden előjel nélkül tűnt el majdnem egy teljes évre, anélkül, hogy ezt bárkivel is közölte volna. Volt Vörös, nincs Vörös..
Ajkai immáron visszaállnak a komor formájukba, s lesütött tekintettel mered tovább maga elé, elmélyítve azt a kettős érzést, mely egyre inkább eluralkodik rajta. Kellemes, ugyanakkor szomorú.. Ám mintha a csalafinta Sors is azt akarná, hogy a régi Vörös térjen vissza Arthenior városába, ezért váratlanul egy nagyobb szél lekapja a csuklyát a férfiról, s vörös hajzuhatagja szabadon kezd szárnyalni a szélrózsa minden irányába. A patás is hirtelen megbátorodik, egyre jobban kezd fészkelődni alatta, már ő sem bír magával, erősen lehet érezni mindkettejükben a feszült izgatottságot. Végül Mordach egy hatalmasat szív a friss levegőből, s ahelyett, hogy visszatenné csuklyáját, váratlanul megrántja a kantárt, s egy őszinte mosollyal az arcán szélsebesen vágtázni kezdenek a város felé. Haja csak úgy lobog a szélben, s ahogy a köpeny szétnyílik, testén is hevesen játszadozik a szél. Egy perc sem telik el, már el is érik a kaput, ahol viszont arcát visszaburkolja ismét takarásba, s miután pár szót vált a városőrökkel, kik igen meglepődnek visszatérésén, rögtön az istálló felé veszi az irányt, s az istállós fiúra bízza hátasa gondjait. Végezetül az emlékek hatására nem tudja megállni, hogy ne sétáljon oda a kúthoz, s ne simítsa végig lágyan a felszínét - azonban mindent a holnapi napra tartogat, így hát egy boldog sóhajjal tárja fel a jó öreg Pegazus ajtaját.*
A hátas nagyon okos állat, s tudja ő is jól, hogy Arthenior felé tartanak, így akarva akaratlanul is, de a távolban feltűnő, egyelőre apró épületek láttán az állat felgyorsítja lépteit. Mintha ugyanabban a pillanatban a férfi és a ló gondolatán is ugyanaz a momentum száguldana át: azok a régi szép idők, mikor alkonytájt szélsebesen, önfeledten szelték át a pusztát, s csupán a gyorsaságnak éltek, nem törődtek semmi mással! E gondolat hatására a csuklyában megbúvó arcon egy halovány mosoly jelenik meg, ahogy vérvörös szemei is mintha felderültek volna a kellemes emlékek hatására. Hány feledhetetlen emlék fűzi ehhez a városkához.. Ő pedig minden előjel nélkül tűnt el majdnem egy teljes évre, anélkül, hogy ezt bárkivel is közölte volna. Volt Vörös, nincs Vörös..
Ajkai immáron visszaállnak a komor formájukba, s lesütött tekintettel mered tovább maga elé, elmélyítve azt a kettős érzést, mely egyre inkább eluralkodik rajta. Kellemes, ugyanakkor szomorú.. Ám mintha a csalafinta Sors is azt akarná, hogy a régi Vörös térjen vissza Arthenior városába, ezért váratlanul egy nagyobb szél lekapja a csuklyát a férfiról, s vörös hajzuhatagja szabadon kezd szárnyalni a szélrózsa minden irányába. A patás is hirtelen megbátorodik, egyre jobban kezd fészkelődni alatta, már ő sem bír magával, erősen lehet érezni mindkettejükben a feszült izgatottságot. Végül Mordach egy hatalmasat szív a friss levegőből, s ahelyett, hogy visszatenné csuklyáját, váratlanul megrántja a kantárt, s egy őszinte mosollyal az arcán szélsebesen vágtázni kezdenek a város felé. Haja csak úgy lobog a szélben, s ahogy a köpeny szétnyílik, testén is hevesen játszadozik a szél. Egy perc sem telik el, már el is érik a kaput, ahol viszont arcát visszaburkolja ismét takarásba, s miután pár szót vált a városőrökkel, kik igen meglepődnek visszatérésén, rögtön az istálló felé veszi az irányt, s az istállós fiúra bízza hátasa gondjait. Végezetül az emlékek hatására nem tudja megállni, hogy ne sétáljon oda a kúthoz, s ne simítsa végig lágyan a felszínét - azonban mindent a holnapi napra tartogat, így hát egy boldog sóhajjal tárja fel a jó öreg Pegazus ajtaját.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:51:47
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:51:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új élet kezdete//
- Ne aggódj, nem lesz bajom, egy napot még kibír ez a seb. *Feleli, majd elmosolyodik, közben végig a fiút nézi.*
- Ha ragaszkodsz hozzá, ám legyen, de nem muszáj ám fizetned az én vacsorám is. *Nem szeret elősködni másokon, nagy ritkán engedi csak meg, hogy fizessék neki az ételt vagy akár szállást, mert ő úgy gondolja, hogy akkor a becsületén esik a csorba.*
- Egyáltalán nem zavar a társaságod, sőt, örülök is, hogy találkoztunk, így legalább nem atok egyedül. *Feleli, majd karon fogja a fiút, s ha engedi, együtt bemennek a fogadóba.*
- Ne aggódj, nem lesz bajom, egy napot még kibír ez a seb. *Feleli, majd elmosolyodik, közben végig a fiút nézi.*
- Ha ragaszkodsz hozzá, ám legyen, de nem muszáj ám fizetned az én vacsorám is. *Nem szeret elősködni másokon, nagy ritkán engedi csak meg, hogy fizessék neki az ételt vagy akár szállást, mert ő úgy gondolja, hogy akkor a becsületén esik a csorba.*
- Egyáltalán nem zavar a társaságod, sőt, örülök is, hogy találkoztunk, így legalább nem atok egyedül. *Feleli, majd karon fogja a fiút, s ha engedi, együtt bemennek a fogadóba.*
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:40:31
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:40:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Új élet kezdete//
-Hmm... érdekesnek tűnik, bár talán a végeredményt nem kell megkérdezzem, bár lesz időnk arra is. *Kicsit meglepődik a kérdés hallatán, bár őszintén ő maga sem szokott sokat törődni a sebeivel. Úgy is fog még párat gyűjteni, bár egy vérzőre már ő is jobban odafigyelne.*
-Mindenesetre én elsőképp a seb kezelésével kezdeném, nehogy esetleg fertőzésre kerüljön sor. És a vacsorameghívást elfogadom, bár a költségeket inkább állnám én, mégis csak úgy diktálja az illem. Meg igazából örömmel is teszem, az előző játszópajtásom száraz kenyeret evett egész nap, amelynek az ízét már talán mindenki ismeri. Mindenesetre én nem kötöm meg, hogy merre menjünk tovább, már ha nem zavarja a társaságom.
-Hmm... érdekesnek tűnik, bár talán a végeredményt nem kell megkérdezzem, bár lesz időnk arra is. *Kicsit meglepődik a kérdés hallatán, bár őszintén ő maga sem szokott sokat törődni a sebeivel. Úgy is fog még párat gyűjteni, bár egy vérzőre már ő is jobban odafigyelne.*
-Mindenesetre én elsőképp a seb kezelésével kezdeném, nehogy esetleg fertőzésre kerüljön sor. És a vacsorameghívást elfogadom, bár a költségeket inkább állnám én, mégis csak úgy diktálja az illem. Meg igazából örömmel is teszem, az előző játszópajtásom száraz kenyeret evett egész nap, amelynek az ízét már talán mindenki ismeri. Mindenesetre én nem kötöm meg, hogy merre menjünk tovább, már ha nem zavarja a társaságom.
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:24:34
Üzenet elküldve: 2013-07-08 23:24:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új élet kezdete//
*Miközben mosakodik fel sem figyel a közben odatévedő emberre, csak miután megszólítja őt.*
- Hát ha ismersz itt a közelben egy jó orvost, megköszönném.- *Feleli, egy barátságos mosoly kíséretében. Örül annak, hogy máris belefutott egy kedves emberbe, s reméli, hogy valóban kedves, nem csak első ránézésre tűnik annak.*
- Az én nevem Hellon.- *vigyorog rá a fiatal emberre.* - Óh, csak utam közben összetűzésbe keveredtem néhány banditával. - *válaszolja, és egy vállendítéssel el is intézi dolgot. Most, hogy nagyjából tiszta lett, végre körbe tud nézni, hogy mi is van itt. Egyből megakad a szeme a fogadón, majd feláll és elindul felé.*
- Te nem vagy éhes? Gyere meghívlak téged. - *Fordul vissza a férfihoz, és várja a reakcióját.*
*Miközben mosakodik fel sem figyel a közben odatévedő emberre, csak miután megszólítja őt.*
- Hát ha ismersz itt a közelben egy jó orvost, megköszönném.- *Feleli, egy barátságos mosoly kíséretében. Örül annak, hogy máris belefutott egy kedves emberbe, s reméli, hogy valóban kedves, nem csak első ránézésre tűnik annak.*
- Az én nevem Hellon.- *vigyorog rá a fiatal emberre.* - Óh, csak utam közben összetűzésbe keveredtem néhány banditával. - *válaszolja, és egy vállendítéssel el is intézi dolgot. Most, hogy nagyjából tiszta lett, végre körbe tud nézni, hogy mi is van itt. Egyből megakad a szeme a fogadón, majd feláll és elindul felé.*
- Te nem vagy éhes? Gyere meghívlak téged. - *Fordul vissza a férfihoz, és várja a reakcióját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621