*Ahogy elkezdődik a szóáradat az - úgymond - otthonáról, zavarában halkan megköszörüli a torkát. De a férfi folytatja, felsorolásra kerül számos ismerős név és esemény. Számos emlék...
Feldereng a végtelen hosszú, fehér homokos part. A hajnali ködös horizont. Kopott, igénytelen ruhákban játszadozó kisfiúk, képzeletben megélve a világtörténelem leghatalmasabb csatáját. Nem messze tőlük kislányok színes köveket, kagylókat gyűjtögetve, gyöngyöt fűzve, hajat fonva. A távolban faházak népes csoportja áll, a füves mezőről kinyúlva egészen, cölöpökön állva, teraszokkal, világos gerendákkal. Csónakok, kenuk a parton. A teraszokon a végtelen víz bajnokai fellógatva, legyőzötten. Újra kezdetét veszi egy átlagos nap...
Átkozott érzelmek! Már megint kizökkentették... Ma már másodszorra kell elhessentenie őket. Úgy tűnik Quae-re nagyon rossz hatással vannak az emberek. Mordach közben a folyamatból csak nagy csendet észlelhet, bár jelen szituációban nyilvánvaló, hogy a nőt bizonyos emlékek némították el. Mikor már úgy tűnhet, megtagadja a kérdésre a választ, hadarva kiböki:*
-Dorn! *Újabb torokköszörülés.* -Úgy értem... A falu neve Dorn. Az... Awes család birtoka volt. Bár ez már számos éve volt, most nem tudom mi a helyzet.
*Nos, a kovácsműhelyben lefojtatott szócsata óta a nő jelentősen visszafogottabbá vált. Valószínűleg, mert akkor nem ő volt terítéken, most pedig az ő múltjában vájkálnak. Ha a vörös valóban bejárta azt a vidéket, ismerős lehet neki a hely neve, egy-két elhintett információt, pletykát bizonyára hallott. A falu a jobb módúak közé tartozott, az Awes név a környéken nagy vagyont jelentett. Két gyerekük volt, egy fiú és egy lány. Sajnos a fiúgyerek fiatalon, nem sokkal az esküvője előtt halt tragikus halált, a lánnyal nem tudni mi lett, talán hozzáment egy, Lanawin történetében szintén jelentéktelennek számító úrhoz, de hát ezzel ki foglalkozik? A család úgy is halálra lett ítélve, legalábbis öröklés szempontjából.*
-A nevem? Quae Quarrian. *Olyan hangsúllyal ejti ki, mintha valami tréfáról lenne szó és valóban, a nőt is mintha valami mulattatná. A névről annyit, hogy roppant dallamosan és szokatlanul hangzik. Talán nem is valódi.*
-Akkor valóban nincs sok hátrányom. *Mosolyodik el elégedetten, megtudván, hogy a démonszemű nem sokkal idősebb nála.* -Csak két év. Viszont... *Komorodik el újra, átgondolván a kissé gyerekesen naiv reményeit.* -Én... Nem vágyom ennyire a nagyvilágra. Nem gondolt még bele, hogy mennyi gonoszság... Mennyi aljas, haszonleső alak veheti körül? Akik eltaposnak másokat a megélhetésért. Akár gyilkolnak is... Mint én. *Újabb titokzatos mosoly, bár most halvány morbiditás is bújik mögötte. Érdekes ellentmondás, hogy bár Quae is ezekben a körökben forog, mégis gonosznak tartja az ilyeneket. De hát ilyen az élet, így köttetnek az üzletek.
Haladnak még tovább a fogadó felé, immár a főteret is majdnem maguk mögött hagyva és hirtelen a nőnek újabb beszédtémája akad.*
-Mellesleg ilyen korban, ekkora korkülönbséggel szerintem tegeződhetünk... *Jegyzi meg, bár neki annyira mindegy, hogy szólítják egymást, tegezett ő már le magas rangú urat is. Egyszerűen könnyebb így fogalmazni, még a néha előforduló esetleges színjátékoknál is nehezére esett a körített beszédforma.*