*Lendületesen vágódik ki a fogadó ajtaja. Az épület belsejéből érkező fénypászma megtörik a sűrűn hulló esőcseppeken. Ez alatt a néhány perc alatt már jókora tócsák gyűltek fel a főtéren, felszínüket habosra veri a függönyszerű zuhatag, melyet az égiek mérnek az itteniekre.
Szitkozódva rejti jobbját még mélyebbre a köpenye ráncai között, hogy számára oly kedves íja ne essen a nedvesség áldozatául. Lova már amúgy is tombol, és toporzékol, rángatja a kantárját. Nem szokott hozzá ehhez az időjáráshoz, és amennyire jól tartották, nem is szívleli a zivatar újdonságát. Prüszkölve, rémülten nyerít, ahogy meglátja gazdáját.
Csuklyáját a szemébe húzza, de éppen csak annyira, hogy azért még kilásson, majd bevágja maga mögött a fogadó ajtaját, mit sem törődve az esetleges károkozással. Megindul a táncoló, hőzöngő csődőr felé, ám a kalimpáló lábaktól alig tudja az ágaskodó ló fejét elérni.*
- Hőő, te! - *szól az állatra, de ez sem hatja meg a rémült fakót.
Végül sóhajt egyet, a nyereg a földre esik bal válláról. A csődör farára vág, aki meglepetten táncol arrébb, és kapja fel a fejét, farkát lengetve, ám a kantár ismét megállítja, hogy elmeneküljön. A ló bal lapockája mellé lép, így legalább már nem fogja megrúgni, és baljával eloldozza a kantárt. A ló lelkesen rántja magát fel, megrántva karját is, így vállába éles fájdalom szúr.
Lendületből rántja vissza a ló fejét, majd az orrára vág. a fekete felhők előtt égő villám cikázik át.*
- Kushadj! - *szavai után nem sokkal megdörren az ég, és a csődör mozdulatlanságba dermed a rémülettől.
Megkönnyebbüléssel használja ki a helyzetet arra, hogy meginduljon a lóval az istálló felé, út közben felmarva a földre rogyott nyerget is, haladtában.*
~Nagyszerű, ezt is moshatom majd ki~ *zsörtölődik magában, ahogy a csurom vizes, sáros bőrdarabra tekint.* ~Egyszerűbb lenne szőrén megülni ezt az istenverte jószágot, és nem bíbelődni ilyen apróságokkal! ~
Eddigre már érzi, hogy hajából is bőven csurog a víz bőrvértjének illesztései közé, így meggyorsítja lépteit. Illetve, gyorsítaná, hogyha a nyavalyás gebe nem éppen most találná ki, hogy félelmében meg sem akar mozdulni.*
- Eredj már! – *húz rá ismét a farára, mire a ló könnyű ügetésben megindul mellette, és Adela legnagyobb megelégedésére már nem is torpan meg az istálló bejáratáig, ellenben őt szinte futásra készteti.*