Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-02 11:54:12
Üzenet elküldve: 2010-07-02 11:54:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Daron figyelemmel követi az eseményeket, bár a tervezésben inkább nem veszi ki a részét. Már kis gyermek kora óta jobban szeret követni másokat, mint irányítani. Néhány percnyi halk dúdolgatás és az erdőben való gyönyörködés után szeme Harklet-re téved. "Érdekes, mintha valami ellen harcolna... Biztosan bele írom majd a balladámba." gondolja kedélyesen, majd egy halk köhintésre lesz figyelmes, bár a fél-törp nő reakciójából ítélve nem vették őket észre, viszont jobb lesz, ha óvatosabbak lesznek. Közelebb lép Aynee-hoz, és a fülébe súg.* Nem vagyunk túl messze, igaz?*kérdezi, és társához hasonlóan ő is a fegyvere után nyúl, de ő nem a kardját húzza elő, hanem a lantját. Elismerően bólogat, miközben felméri hangszere épségét, majd a többiekre pillant.* Van valami tervünk?
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-02 08:28:12
Üzenet elküldve: 2010-07-02 08:28:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
*A szellem kitartóan ostromolja Harklet mentális falát. Az elméjére nehezedő nyomás egyre fokozódik, mikor a szellemnek sikerül az értelmetlen szótöredékekből, az összefüggéstelen hangokból, érzésekből egy olyan rendszert kialakítania, ami a saját létformájában előfordul. A Harklet által zagyvaságoknak vélt hangok madarak, állatok hangjaivá formálódnak a sötételf elméjében, a tébolyultságot egy veszett róka testesíti meg, és az egész, elmebajra, őrületre épülő fala kezd összeomlani. Kétségbeesik. Ez megint egy értelmes cselekvés, és ezt a szellem is érzékeli, egyre erősebben döngeti Harklet mentális falának kapuját. Ekkor a sötételf egy merész cselekedetre szánja el magát. Egy pillanatra megbontja az elméjét védő, de egyben korlátozó falat, és egy sötételf nyelvű segélykiáltást küld a megfoghatatlan téren keresztül, arra felé, ahol az elméje szondázó csápjai a legerősebb akaratot, elmét érzékel. Aztán rögtön visszahúzódik mentális fala mögé, de a szellem már az utolsó darabjait rakja a helyére a kirakósnak, és akkor áttöri a védvonalat. Ekkor egy újabb gondolat vetődik fel, az immár nagyban felszabadult agyában. Lerombolja fala megmaradt romjait, és égő erdők, levadászott állatok, kivágott fák képeit idézi fel magában. Tűzvészből, fájdalomból, a természet pusztulásából építi fel védőfalát, amitől csak remélni tudja, hogy megállítja ellenfelét. A terve valóban bevált. A szellem megzavarodott, és természetimádó lénye nem tudja befogadni, a magáévá tenni ezeket a gondolatokat, amivel ledönthetnél a falat. Ekkor Harklet elméjének legmélyén, egy furcsa, bizsergő érzés emlékezteti arra, hogy a segélyhívás értő fülekre talált. De nem biztos, hogy segítőkre... Érzi, amint felé száguld egy sötét gondolatok, kéjes érzések körülhatárolta tudat. Egy teljesen sötét, ördögi elme. De neki nem okoz gondot áttörni a szörnyűségekből álló falat, sőt szinte magába szippantja, mivel ő pont ezekkel táplálkozik. Harkletnek nincs más választása. Megszünteti az elméjét körülvevő falat. Felkínálja elméjét mindkét vérmes, hatalmas mentális ellenfelének. Őrjítő fájdalom hasít belé, mikor mindkét tudat behatol az elméjébe. Mindkét tudat szondázza, szipolyozza az elméjét. De ez is a terv része volt. Reméli, hogy az erdő szelleme nagyobb rossznak, ellenségnek találja a banyát, mint őt. Egy elégedett mosoly villan fel elméjében, de teste nem engedelmeskedik. Néhány másodperccel később eltűnik a gondolatok, érzelmek kavargó halmaza, és átzuhan az önkívületbe, átengedve a terepet a két nagy hatalmú tudatnak...*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 22:26:23
Üzenet elküldve: 2010-07-01 22:26:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
//Városhatár//
-Arian Tharamant vagyok, tiszteletre méltó szellem. Rendelkezz velem! *Hajol meg illendően a nemes.*
*Tudja, hogy bármi szolgálatot is kér tőle az árnyalak, meg kell tennie. Az életével tartozik neki, amiért cserébe talán a várost körülölelő erdő harmóniájában beállt egyensúlyvesztést kell helyreállítania. Ritka pillanat és megtisztelő, hogy figyelmére méltatja egy az istenek és a halandók közti mezsgyén létező nagy hatalmú lény.*
*Biztos benne, hogy olyan feladatra számíthat aminek végrehajtása nem állhat a szellem hatalmába, de az erdő érdekében meg kell történnie. Lehetséges, hogy az erdő határain túl várja majd ez a küldetés. Gondolatmenete úgy zajlik le benne, mintha csak röpke pillanatok telnének el az entitás előtt állva.*
*Arian érzi a szellem gondolataiban rejlő jelenlétét, az egyező irányú akaratok összehangolódását. Kiválasztott lett, mielőtt még az el nem hangzott kérésre megadta volna a választ.*
*Az erdő érzékszervei segítségére siet, mintha a védőszellem szemével látna elméjével érezne. A barátai közelednek, és velük együtt még valaki aki kilóg a sorból. Érzi Fickó szívdobbanásait és sietős lihegését, Aynee talpának ütemét ahogy az erdőben szalad. Különleges élmény, de nem tart sokáig. A szellem talán ismét halandó formában kívánja megszólítani.*
-Arian Tharamant vagyok, tiszteletre méltó szellem. Rendelkezz velem! *Hajol meg illendően a nemes.*
*Tudja, hogy bármi szolgálatot is kér tőle az árnyalak, meg kell tennie. Az életével tartozik neki, amiért cserébe talán a várost körülölelő erdő harmóniájában beállt egyensúlyvesztést kell helyreállítania. Ritka pillanat és megtisztelő, hogy figyelmére méltatja egy az istenek és a halandók közti mezsgyén létező nagy hatalmú lény.*
*Biztos benne, hogy olyan feladatra számíthat aminek végrehajtása nem állhat a szellem hatalmába, de az erdő érdekében meg kell történnie. Lehetséges, hogy az erdő határain túl várja majd ez a küldetés. Gondolatmenete úgy zajlik le benne, mintha csak röpke pillanatok telnének el az entitás előtt állva.*
*Arian érzi a szellem gondolataiban rejlő jelenlétét, az egyező irányú akaratok összehangolódását. Kiválasztott lett, mielőtt még az el nem hangzott kérésre megadta volna a választ.*
*Az erdő érzékszervei segítségére siet, mintha a védőszellem szemével látna elméjével érezne. A barátai közelednek, és velük együtt még valaki aki kilóg a sorból. Érzi Fickó szívdobbanásait és sietős lihegését, Aynee talpának ütemét ahogy az erdőben szalad. Különleges élmény, de nem tart sokáig. A szellem talán ismét halandó formában kívánja megszólítani.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 22:19:36
Üzenet elküldve: 2010-07-01 22:19:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Kaykon és a másik négy vele tartó ifjú is figyelmesen hallgatja Aynee beszámolóját. A sötételf közben egészen elámul azon, hogy a vele történtek után mennyire öszeszedte magát. "És még arra is volt esze, hogy a szurdék túloldalára hozzon bennünket" gondolja elismerően. Még sohasem volt dolga közelebbről törpékkel, de lassan rádöbben, mért tapad a nevükhöz elválaszthatatlanul a szívósság és rendíthetetlenség fogalma. "Ráadásul ez a lány csak fél-törpe, ahogy nézem." Már éppen javasolná, hogy csendben menjenek közelebb, amikor az előbbi érzés újra jelentkezik, de jóval erősebben. Megborzong, ahogy megérzi az erdőben életre ébredő ősi erő hatalmát. Azt is érzékeli, hogy a dolog valamilyen módon összefügg az egyre furcsábban viselkedő Harklettel. Némán figyeli, ahogy céltalanul motyogva jár-kel a fák között. "Kétségkívül megtébolyodott..." állapítja meg magában higgadtan. Aynee Harkletre vonatkozó szavaira csak széttárja tanácstalanul a kezét, felhúzva a szemöldökét, majd követi őt a többiekkel együtt. Alig csapnak valami zajt, úgyhogy mindannyian tisztán hallják a kiszáradt folyómeder túloldaláról érkező, jól hallhatóan embertől származó köhintést. Látja, hogy Aynee kikémlel egy bokor ágai mögül. Nyugodtan megvárja, amíg visszahúzódik, és elmondja, amit látott, ha ezt teszi.*
A hozzászólás írója (Kaykon Rawshirion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 22:26:27
A hozzászólás írója (Kaykon Rawshirion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 22:26:27
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 21:31:50
Üzenet elküldve: 2010-07-01 21:31:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Városhatár//
*Aynee felfigyel az állatok furcsa viselkedésére, hogy hirtelen mennyire megelevenedett az erdő. Furcsán néz Harkletre, kinek viselkedése egyre különösebb formát ölt. Majdhogynem tátott szájjal, értetlenül bámulja, ahogy a sötételf otthagyja őket, össze vissza tántorogva, értelmetlen hangokat adva ki magából. "Megtébolyodott, semmi kétség."*
- Úgy néz ki barátunk a kelleténél jobban beütötte a fejét. Vagy nála ez a normális? Elég fura figura. *mondja felhúzott szemöldökkel a többieknek.* Viszont nekem nincs időm ezzel foglalkozni, Arian és a többiek segítségre szorulnak. Remélem nem érkezünk későn, már így is rengeteg idő ment pocsékba. *határozottan indul el az barlang irányába.* Megnézem magamnak azt az odút és kardélre hányom azt aki utamba kerül. "Remélem nem hiába fáradoztam a felmentősereg felkeresésével." Gyertek már, csak 4-en vannak! *Ezzel óvatosan elkezdi megközelíteni a kiszáradt folyómedret. Már majdnem odaér, mikor egy köhintést hall a Rókalyuk irányából. Egy pillanatra megdermed, majd lassan és óvatosabban halad tovább. Reménykedik benne, hogy nem érkeznek későn és hogy a többiekben jobban meg lehet bízni. Előhúzza kardját és lassan kikémlel a néhai folyómeder partján lévő bokor ágai közül.*
*Aynee felfigyel az állatok furcsa viselkedésére, hogy hirtelen mennyire megelevenedett az erdő. Furcsán néz Harkletre, kinek viselkedése egyre különösebb formát ölt. Majdhogynem tátott szájjal, értetlenül bámulja, ahogy a sötételf otthagyja őket, össze vissza tántorogva, értelmetlen hangokat adva ki magából. "Megtébolyodott, semmi kétség."*
- Úgy néz ki barátunk a kelleténél jobban beütötte a fejét. Vagy nála ez a normális? Elég fura figura. *mondja felhúzott szemöldökkel a többieknek.* Viszont nekem nincs időm ezzel foglalkozni, Arian és a többiek segítségre szorulnak. Remélem nem érkezünk későn, már így is rengeteg idő ment pocsékba. *határozottan indul el az barlang irányába.* Megnézem magamnak azt az odút és kardélre hányom azt aki utamba kerül. "Remélem nem hiába fáradoztam a felmentősereg felkeresésével." Gyertek már, csak 4-en vannak! *Ezzel óvatosan elkezdi megközelíteni a kiszáradt folyómedret. Már majdnem odaér, mikor egy köhintést hall a Rókalyuk irányából. Egy pillanatra megdermed, majd lassan és óvatosabban halad tovább. Reménykedik benne, hogy nem érkeznek későn és hogy a többiekben jobban meg lehet bízni. Előhúzza kardját és lassan kikémlel a néhai folyómeder partján lévő bokor ágai közül.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 20:32:31
Üzenet elküldve: 2010-07-01 20:32:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
*Harkletet teljesen letaglózzák a hallottak. Az erdő egységes 'Hazug' kántálása, amit csak ő hall. A sikló beszéde, ami mindent tud róla. Amint ezek átvillannak az agyán már érkezik is az újabb gondolat. "Nem gondolhatok semmire, mert azt kitalálják. Ne, most is gondoltam..."
Néhány percnyi erőlködés után rájön, hogy nem lehet gondolatok nélkül élni. Ekkor egy furcsa ötlete támad. Mivel észrevette, hogy a gondolkodás közben végig céltalanul járkált a fák között, tovább bonyolítja a furcsa helyzetet. Értelmetlen mondatokat kezd el mormolni az orra alatt, amik néha rémisztően élethű gügyögésbe csapnak át. Esetlen léptekkel kezd el imbolyogni a dús koronájú fatörzsek között, néha beleverve a fejét egy-egy ágba, vagy felbukva néhány buckában. Aztán meglát egy rókát, és remegő mutatóujját rászegezi, furcsa hablatyot fűzve hozzá.*
- Mgneir üe nédi maglé jeskfj freg.
*Miután a megzavarodott állat továbbáll, megpróbál egy Mélysötéten elsajátított állapotba esni. Egy érzelmeken, értelmes gondolatokon kívüli, saját maga teremtette környezetbe, ahol a józan ész legapróbb szikráját sem tudják elkapni az erdő figyelő levelei. Egy teljesen üres, teljesen sötét, megfoghatatlan szobába képzeli magát, miközben lehunyja a szemét. Egy végtelen, de mégis korlátozó szobába, amiben csak az üresség határtalan fala veszi körül. Módszeresen építi fel az elméjét körülvevő teljes sötétséget, és tébolyultságot, hogy még egy ilyen erős szellem se tudjon áttörni az értelmetlen, összehangolatlan, szinte bolondságba burkolózó gondolatok, érzések hálóján. Érzi a kutató csápokat. Érzi, amint a szellem megpróbál értelmet vinni az elmebeteg létbe, az öntudatlan elmebajba, de csak remélni tudja, hogy az elméjét védő tébolyultság mögött nem tudja felfedezni azt a parányi tudatot, amivel még nem zuhant át a teljes öntudatlanságba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.07.03 19:26:49, a következő indokkal:
Jel pótlása.
Néhány percnyi erőlködés után rájön, hogy nem lehet gondolatok nélkül élni. Ekkor egy furcsa ötlete támad. Mivel észrevette, hogy a gondolkodás közben végig céltalanul járkált a fák között, tovább bonyolítja a furcsa helyzetet. Értelmetlen mondatokat kezd el mormolni az orra alatt, amik néha rémisztően élethű gügyögésbe csapnak át. Esetlen léptekkel kezd el imbolyogni a dús koronájú fatörzsek között, néha beleverve a fejét egy-egy ágba, vagy felbukva néhány buckában. Aztán meglát egy rókát, és remegő mutatóujját rászegezi, furcsa hablatyot fűzve hozzá.*
- Mgneir üe nédi maglé jeskfj freg.
*Miután a megzavarodott állat továbbáll, megpróbál egy Mélysötéten elsajátított állapotba esni. Egy érzelmeken, értelmes gondolatokon kívüli, saját maga teremtette környezetbe, ahol a józan ész legapróbb szikráját sem tudják elkapni az erdő figyelő levelei. Egy teljesen üres, teljesen sötét, megfoghatatlan szobába képzeli magát, miközben lehunyja a szemét. Egy végtelen, de mégis korlátozó szobába, amiben csak az üresség határtalan fala veszi körül. Módszeresen építi fel az elméjét körülvevő teljes sötétséget, és tébolyultságot, hogy még egy ilyen erős szellem se tudjon áttörni az értelmetlen, összehangolatlan, szinte bolondságba burkolózó gondolatok, érzések hálóján. Érzi a kutató csápokat. Érzi, amint a szellem megpróbál értelmet vinni az elmebeteg létbe, az öntudatlan elmebajba, de csak remélni tudja, hogy az elméjét védő tébolyultság mögött nem tudja felfedezni azt a parányi tudatot, amivel még nem zuhant át a teljes öntudatlanságba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.07.03 19:26:49, a következő indokkal:
Jel pótlása.
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 19:33:12
Üzenet elküldve: 2010-07-01 19:33:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fogadóból kilépve hősünk az általa már valamelyest ismert főtérre ér, így felvetődhet előtte a kérdés, hogy vajon merre haladjon tovább a városban.
A Szegénynegyedet célozza meg, azt a helyet, hol a város szerencsétlenebb sorsú lakossága vetette meg lábát, hogy nehezen megszerzett jövedelmének egy részét adakozásra fordítsa a negyed koldusai nélkülözésének enyhítése céljából.
Lépteit sietősre fogja és hamarosan eltűnik a bámészkodók szemei elől.*
A Szegénynegyedet célozza meg, azt a helyet, hol a város szerencsétlenebb sorsú lakossága vetette meg lábát, hogy nehezen megszerzett jövedelmének egy részét adakozásra fordítsa a negyed koldusai nélkülözésének enyhítése céljából.
Lépteit sietősre fogja és hamarosan eltűnik a bámészkodók szemei elől.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 18:04:01
Üzenet elküldve: 2010-07-01 18:04:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A macskaköves téren egy igencsak fáradtnak tűnő alak jelenik meg. Vonásai amennyire emberi, olyannyira tünde vonásokat is felelevenítenek azokban, akik kicsit jobban megfigyelik. Kopottas, szakadozott ruhája csak úgy lóg róla. De mégsem egy ágrólszakadt kinézetét kelti. A hátára vetett vöröses árnyalatú íj és hasonló színű tegez nagyokat libben mikor kőről-kőre szökken. Az oldalán felcsatolt díszes hosszútőr, azonban nemigen mozdul... A tér közepéhez érve kíváncsian körülkémlel, majd lehajol és kezét belemeríti a hűsítő vízbe. Jó nagyokat kortyol. Miután eloltja szomját, rácsodálkozik a kút varázserejére, majd újra kiegyenesedik. Szeme hirtelen megállapodik a téren elhelyezett márványoszlopon, lassan odasétál elé. Elgondolkodóan feltekint rá, majd egyszer csak elmosolyodik. Hirtelen sarkon fordul, majd komoly tekintettel elindul a Pegazus fogadó irányába...*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 17:18:58
Üzenet elküldve: 2010-07-01 17:18:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Városhatár, Arian Tharamant//
*Ariant hol a reménytelenség ragadja magával, ilyenkor biztos benne, hogy halálra van ítélve, hol a remény ejti rabul, hogy hihetetlen gyógyulása mögött valami nagyobb hatalom áll, s még nem pergett le számára az idő homokja. Éppen a reménytelenség fázisában van, erősen kesereg, amikor szellőt érez a bőrén, habár már hosszú ideje nem mozdult a levegő. Ezért felnéz, s majdnem felkiált, amikor meglát egy ködszerű teremtményt maga előtt lebegni. Az entitás alakját csak időnként lehet behatárolni, mert állandóan formálódik, s változik. Amikor mégis látszik valami alakja, akkor talán egy emberhez lehet hasonlítani hosszú hajjal, és szép vonású arccal. Komor, s mégis barátságos tekintet hatol Arian elméjébe, amikor a lény szemébe néz. A nemes már nem fél. Ennek a számára ismeretlen teremtménynek megnyugtató kisugárzása van. Kis ideig az ember előtt lebeg, majd felé nyúl testetlen karjával. Megérinti - "Vajon tényleg megérinti?"Villan Arian elméjébe."Hisz nincs is teste!" - a bőrt, ami a nemest a fához rögzíti. A szarvasbőrt hihetetlen gyorsan megöregszik, és elporlad. A férfi már készül a fájdalomra, ami akkor hasít belé, amikor már csak egy karjánál fogva fog lógni, de nem érez semmit. El sem hiszi. Lebeg. A szellem a másik bőrrel szíjjal is így jár el, majd a föld fölé száll. Ariannal egyetemben. Finoman teszi le az embert a talajra, majd egyetlen intéssel a levegőből egy lenvászon ruhát sző. Egyszerűt, de csinosat.*
-Vedd ezt fel!
*Arian szó nélkül engedelmeskedik. A szellem nem nézi végig ahogy öltözik, habár nem is zavartatja magát. A lombok között beszűrődő fényt élvezi, amíg az ember végez. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem veszi észre, hogy megtörtént az öltözködés. Arian kissé tanácstalan az ügyben, hogyan is kellene felhívnia a figyelmét. Végül úgy dönt, hogy nemeshez méltón, finom köhintéssel. Szerencséjére a hangra lassan felé fordul a szellem. Arian most kissé jobban megnézi őt. A szellem egyszerre komor és vidám, zord és meleg tekintetű. Az ellentétek tökéletes harmóniában vannak benne.*
- Látom végeztél... Ideje bemutatkoznunk. Én az erdő szelleme vagyok. Én őrködöm ezen erdő nyugalma felett. Mondd, hogy hívnak, halandó?*Cseppet sem lekicsinylőn mondja azt, hogy halandó. Inkább úgy, mint aki megállapít egy tényt. Tulajdonképpen ez ésszerű, hiszen ő már időtlen idők, hosszú év-százezredek óta létezik. Az emberek hozzá képest csak percekig, pillanatokig élnek...*
*Ariant hol a reménytelenség ragadja magával, ilyenkor biztos benne, hogy halálra van ítélve, hol a remény ejti rabul, hogy hihetetlen gyógyulása mögött valami nagyobb hatalom áll, s még nem pergett le számára az idő homokja. Éppen a reménytelenség fázisában van, erősen kesereg, amikor szellőt érez a bőrén, habár már hosszú ideje nem mozdult a levegő. Ezért felnéz, s majdnem felkiált, amikor meglát egy ködszerű teremtményt maga előtt lebegni. Az entitás alakját csak időnként lehet behatárolni, mert állandóan formálódik, s változik. Amikor mégis látszik valami alakja, akkor talán egy emberhez lehet hasonlítani hosszú hajjal, és szép vonású arccal. Komor, s mégis barátságos tekintet hatol Arian elméjébe, amikor a lény szemébe néz. A nemes már nem fél. Ennek a számára ismeretlen teremtménynek megnyugtató kisugárzása van. Kis ideig az ember előtt lebeg, majd felé nyúl testetlen karjával. Megérinti - "Vajon tényleg megérinti?"Villan Arian elméjébe."Hisz nincs is teste!" - a bőrt, ami a nemest a fához rögzíti. A szarvasbőrt hihetetlen gyorsan megöregszik, és elporlad. A férfi már készül a fájdalomra, ami akkor hasít belé, amikor már csak egy karjánál fogva fog lógni, de nem érez semmit. El sem hiszi. Lebeg. A szellem a másik bőrrel szíjjal is így jár el, majd a föld fölé száll. Ariannal egyetemben. Finoman teszi le az embert a talajra, majd egyetlen intéssel a levegőből egy lenvászon ruhát sző. Egyszerűt, de csinosat.*
-Vedd ezt fel!
*Arian szó nélkül engedelmeskedik. A szellem nem nézi végig ahogy öltözik, habár nem is zavartatja magát. A lombok között beszűrődő fényt élvezi, amíg az ember végez. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem veszi észre, hogy megtörtént az öltözködés. Arian kissé tanácstalan az ügyben, hogyan is kellene felhívnia a figyelmét. Végül úgy dönt, hogy nemeshez méltón, finom köhintéssel. Szerencséjére a hangra lassan felé fordul a szellem. Arian most kissé jobban megnézi őt. A szellem egyszerre komor és vidám, zord és meleg tekintetű. Az ellentétek tökéletes harmóniában vannak benne.*
- Látom végeztél... Ideje bemutatkoznunk. Én az erdő szelleme vagyok. Én őrködöm ezen erdő nyugalma felett. Mondd, hogy hívnak, halandó?*Cseppet sem lekicsinylőn mondja azt, hogy halandó. Inkább úgy, mint aki megállapít egy tényt. Tulajdonképpen ez ésszerű, hiszen ő már időtlen idők, hosszú év-százezredek óta létezik. Az emberek hozzá képest csak percekig, pillanatokig élnek...*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 16:54:27
Üzenet elküldve: 2010-07-01 16:54:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Városhatár, Harklet GareNar//
*Amint a sötét elf kiejti utolsó mondatát, egy madár száll le egy közeli ágra és hangosan csivitel: Hazug! Hazug!*
-Hallottátok ezt?*Kérdezi Harklet a társait, egy cseppet sem mutatva a rémületet, amit érez. Társai nemmel válaszolnak, s megkérdezik, mire gondol. Erre ő elutasítóan felel, majd megpróbálja elfelejteni az egészet. Bizonyosan a korábbi vízió utóhatása lehet, hogy beleképzelte a csivitelésbe a 'hazug' szót. Ám hirtelen farkasvonyítás hallatszik, meg nem szokott módon. Hazuug! - harsan fel. Harklet már nem kérdezi meg, hogy ők is hallják e. Egyértelmű, hogy társai csakis természetesnek hallják az erdő ezen hangjait. Kis idő múltán egy bagoly is csatlakozik, majd egy sikló, majd egyre több állat hangja visszhangozza:Hazug! A rengeteg állati hang a többiek figyelmét is felkelti, de ők nem hallják meg az erdő szavát, nem értik az értelmét. Harklet annál inkább. Nem mutatja, hogy fél. Egy orvgyilkosnak minden helyzetben magabiztosnak kell látszania, különben elveszett. De Harkletet nyugtalanítja, hogy az erdő figyeli. Tudtán kívül a sötét elfnek igaza van. Az erdő öreg. Sokkal öregebb, mint a város. S az erdő szelleme közel és távol a legöregebb entitás, ami csak létezik e tájon. A legelső kisarjadó fából született, és azóta is őrzi ezen erdő nyugalmát. A fa egik ágán, ami mellett Harklet áll, egy sikló kapaszkodik, és ereszkedik alá. Egészen addig, amíg a feje Harklet füle mellett himbálózik. Amikor megszólal, a sötét elf legyűri az ösztönét, ami azt súgja, hogy azonnal szabdalja fel, de legalábbis hajítsa el messzire.*
-Látlak Téged, Harklet GareNar!*Suttogja a fülébe, a korábbi hang, a sikló sziszegésével keveredve.*
-Biszony, látlak, és a nevedet is tudom. Sssőt, a fejedbe is belátok! Belőled is táptalaj lesz, bizony, ha nem nem tartod be az erdő törvényeit... Ne felejtsd el! Látlak Téged!
*Amint a sötét elf kiejti utolsó mondatát, egy madár száll le egy közeli ágra és hangosan csivitel: Hazug! Hazug!*
-Hallottátok ezt?*Kérdezi Harklet a társait, egy cseppet sem mutatva a rémületet, amit érez. Társai nemmel válaszolnak, s megkérdezik, mire gondol. Erre ő elutasítóan felel, majd megpróbálja elfelejteni az egészet. Bizonyosan a korábbi vízió utóhatása lehet, hogy beleképzelte a csivitelésbe a 'hazug' szót. Ám hirtelen farkasvonyítás hallatszik, meg nem szokott módon. Hazuug! - harsan fel. Harklet már nem kérdezi meg, hogy ők is hallják e. Egyértelmű, hogy társai csakis természetesnek hallják az erdő ezen hangjait. Kis idő múltán egy bagoly is csatlakozik, majd egy sikló, majd egyre több állat hangja visszhangozza:Hazug! A rengeteg állati hang a többiek figyelmét is felkelti, de ők nem hallják meg az erdő szavát, nem értik az értelmét. Harklet annál inkább. Nem mutatja, hogy fél. Egy orvgyilkosnak minden helyzetben magabiztosnak kell látszania, különben elveszett. De Harkletet nyugtalanítja, hogy az erdő figyeli. Tudtán kívül a sötét elfnek igaza van. Az erdő öreg. Sokkal öregebb, mint a város. S az erdő szelleme közel és távol a legöregebb entitás, ami csak létezik e tájon. A legelső kisarjadó fából született, és azóta is őrzi ezen erdő nyugalmát. A fa egik ágán, ami mellett Harklet áll, egy sikló kapaszkodik, és ereszkedik alá. Egészen addig, amíg a feje Harklet füle mellett himbálózik. Amikor megszólal, a sötét elf legyűri az ösztönét, ami azt súgja, hogy azonnal szabdalja fel, de legalábbis hajítsa el messzire.*
-Látlak Téged, Harklet GareNar!*Suttogja a fülébe, a korábbi hang, a sikló sziszegésével keveredve.*
-Biszony, látlak, és a nevedet is tudom. Sssőt, a fejedbe is belátok! Belőled is táptalaj lesz, bizony, ha nem nem tartod be az erdő törvényeit... Ne felejtsd el! Látlak Téged!
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 15:59:28
Üzenet elküldve: 2010-07-01 15:59:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ismét kilép a főtérre, és körbepillant, hogy nincs-e még a közelben a kereskedő aki elhozta idáig. De nincs itt, pedig szívesen köszönetet mondott volna neki. No sebaj, azt megteheti még máskor is. A csodálatos szökőkút felé indul, és megcsodálja vizét. Mivel már ivott belőle, és nem rég egy sört is ivott még, már nem szomjas, ezért nem merít belőle. Csupán megcsodálja a kristálytiszta vízről visszaverődő napsugarakat. Sarkon fordul, és elindult a város egy mocskos része felé, ahonnan biztos, hogy vissza fog vágyakozni ide, erre a csodálatos térre. De elvégre sokáig élt mocsokban, akkor most ezt is el fogja tudni viselni. Csak el kell mennie a szegénynegyedbe, mivel arra vezet útja. Nem lesz egy kellemes élmény, de senki sem szeret arra császkálni. Még a szegények sem, de most Etzlimus mégis ara indul.*
A hozzászólást Amarth (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.07.01 16:10:01, a következő indokkal:
helyesírás, írásjelek, múlt idő helyett jelen idő
A hozzászólást Amarth (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.07.01 16:10:01, a következő indokkal:
helyesírás, írásjelek, múlt idő helyett jelen idő
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 15:08:29
Üzenet elküldve: 2010-07-01 15:08:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Etzlimos egy szekéren ringatózik, a kutyák csaholását hallotta háta mögül. Nemsokára el fogja érni az általa már oly régóta elérni kívánt várost. Bal oldalra fordul, ahol mellette ül a kereskedő, aki elviszi. Már nagyon közel vannak a városhoz. Az pedig jó hír, mert a nagy melegben, Etzlimos szomja már szinte féktelenné vált. Kulacsából az utolsó csepp víz is kifogyott már. A lovak behúzzák a szekeret a város főterére. Etzlimus leugrik a szekérről, és hálásan pillant vissza a kereskedőre.*
-Köszönöm hogy elhozott!
*Mondja, és már el is indul a csodálatos, kristálytiszta vizű kút felé. Kezével merít a vízből, és azt szájába locsolja. Az éltető víz megnyugvást hozo rá, megpihenve érzi magát, holott egész úton ült. Ekkor meglátja a Pegazus fogadó tábláját. Lassú léptekkel indul meg a fogadó felé, miközben megigazítja kapucniját a fején.*
A hozzászólás írója (Etzlimos Ixibaj Etzenak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 15:08:54
A hozzászólást Amarth (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.07.01 16:02:58, a következő indokkal:
helyesírás, írásjelek, múlt idő helyett jelen idő
-Köszönöm hogy elhozott!
*Mondja, és már el is indul a csodálatos, kristálytiszta vizű kút felé. Kezével merít a vízből, és azt szájába locsolja. Az éltető víz megnyugvást hozo rá, megpihenve érzi magát, holott egész úton ült. Ekkor meglátja a Pegazus fogadó tábláját. Lassú léptekkel indul meg a fogadó felé, miközben megigazítja kapucniját a fején.*
A hozzászólás írója (Etzlimos Ixibaj Etzenak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 15:08:54
A hozzászólást Amarth (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.07.01 16:02:58, a következő indokkal:
helyesírás, írásjelek, múlt idő helyett jelen idő
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 13:09:47
Üzenet elküldve: 2010-07-01 13:09:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
*A drow papnő végigsétál a főtéren, nem is figyel oda az őt körülvevő népekre, teljesen gondolataiba merül. "Talán meg kéne látogatnom a templomot..." gondolja, majd gonosz vigyorra húzza a száját. Elképzelni Arthenior papjai mit szólnak majd mikor meglátják, főleg azok után, hogy Donnia biztos abban, hogy Lloth itt járt valahol múlt éjjel.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 11:54:04
Üzenet elküldve: 2010-07-01 11:54:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Megfontolt
//Városhatár//
*A szarvasbőr egyre fokozódó szorítására ébred az ifjú nemes, ahogy kifeszítve lóg a hasadék felett. Bizonyára benedvesíthették fogva tartói és most ahogy a nap a delelőre tör, a bőr száradása vörös csíkokat húz a csuklója köré.*
*Mindez azonban semmi a közelmúltban átélt kínokhoz képest. Az a furcsa, hogy nem érzi az ájulásakor szerzett sebek fájdalmát, de erre csak akkor döbben rá, mikor felocsúdott szorult helyzetéből, még mindig kikötözve lóg.*
*Erejét próbálgatva rájön, hogy kimerültsége jóval az elvárható határon belül van, mintha át sem élte volna a barlangban történteket. Szabadulni próbálna, de csak jobban felsérti csuklóján a bőrt. Felnéz, látja a kötelékeket végtagjain. Precíz munka, esélye sincs egyedül kiszabadulni belőle.*
"Ha még sokáig itt lógok a bőr szíjjak fognak csontig szabadítani, és ez lesz életem utolsó keserves napja." *Látja át helyzetét.*
*Tudja, hogy fogva tartója igen szörnyű sorsot szánt neki, de reménykedik benne, hogy más energiák is mozgatják még az ő sorsvonalát. Hihetetlen gyógyulása biztatja erre az érzésre.*
A hozzászólás írója (Arian Tharamant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 11:56:04
*A szarvasbőr egyre fokozódó szorítására ébred az ifjú nemes, ahogy kifeszítve lóg a hasadék felett. Bizonyára benedvesíthették fogva tartói és most ahogy a nap a delelőre tör, a bőr száradása vörös csíkokat húz a csuklója köré.*
*Mindez azonban semmi a közelmúltban átélt kínokhoz képest. Az a furcsa, hogy nem érzi az ájulásakor szerzett sebek fájdalmát, de erre csak akkor döbben rá, mikor felocsúdott szorult helyzetéből, még mindig kikötözve lóg.*
*Erejét próbálgatva rájön, hogy kimerültsége jóval az elvárható határon belül van, mintha át sem élte volna a barlangban történteket. Szabadulni próbálna, de csak jobban felsérti csuklóján a bőrt. Felnéz, látja a kötelékeket végtagjain. Precíz munka, esélye sincs egyedül kiszabadulni belőle.*
"Ha még sokáig itt lógok a bőr szíjjak fognak csontig szabadítani, és ez lesz életem utolsó keserves napja." *Látja át helyzetét.*
*Tudja, hogy fogva tartója igen szörnyű sorsot szánt neki, de reménykedik benne, hogy más energiák is mozgatják még az ő sorsvonalát. Hihetetlen gyógyulása biztatja erre az érzésre.*
A hozzászólás írója (Arian Tharamant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.07.01 11:56:04
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-07-01 09:09:31
Üzenet elküldve: 2010-07-01 09:09:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
- Együtt? Hahaha. Még, hogy együtt. *Mondja Harklet haragosan Aynee kérdésére. Kicsit össze van zavarodva, mert, hogy már nem csak az események, és a társai dolgoznak ellene, hanem az egész erdő is. Közben a levegőből jövő szavak derengenek fel elméjében.*
"Változz, vagy pusztulj... nem, nem, egy rühes erdő nem állíthat meg, nem akadályozhat meg. Szerencsére még az erdő sem gondolatolvasó."
*Elvigyorodik a gondolatmenet végére, mivel a hang semmi utalást nem tett a fejében szövődő tervre.* "Táptalaj... ez az erdő tényleg nagyon öreg lehet, ha minden élőlényt növénynek hisz...táptalaj..."
- Letört alattam egy ág, és csak azért másztam fel, mert ki akartam kémlelni az ellenség helyét, hátha máshol is vannak őrök, akiket csak a magasból látni. *Veti oda a többieknek, miközben feláll, és leporolja magáról az aljnövényzet mindenféle színű, és formájú összetevőit.*
"Változz, vagy pusztulj... nem, nem, egy rühes erdő nem állíthat meg, nem akadályozhat meg. Szerencsére még az erdő sem gondolatolvasó."
*Elvigyorodik a gondolatmenet végére, mivel a hang semmi utalást nem tett a fejében szövődő tervre.* "Táptalaj... ez az erdő tényleg nagyon öreg lehet, ha minden élőlényt növénynek hisz...táptalaj..."
- Letört alattam egy ág, és csak azért másztam fel, mert ki akartam kémlelni az ellenség helyét, hátha máshol is vannak őrök, akiket csak a magasból látni. *Veti oda a többieknek, miközben feláll, és leporolja magáról az aljnövényzet mindenféle színű, és formájú összetevőit.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-06-30 21:21:30
Üzenet elküldve: 2010-06-30 21:21:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Városhatár//
*Aynee biztonságos távolságba állította meg a kis csapatot. arra is gondolt, hátha csapdát állítottak az előző helyükön, ezért a Rókalyuk szemközti oldalához vezette őket.*
- A nevem Aynee Wyren. *Mutatkozik be Kaykon kérdésére, majd végighallgatja kérdéseit.*
- Igen nem vagyunk messze abba az irányba van a barlang, ahol rátaláltunk az ellenségre. Ha időközben nem változott semmi, akkor négyen lehetnek. Két ember, feltehetőleg barbárok, egy városőr és egy nő, aki Arian szerint varázserővel bír. Én nem jártam odabenn, ezért csak ennyit tudok. Mi az odú felett voltunk, most majdnem szembe vagyunk vele. Egy kiszáradt folyómeder lehetett annak idején, bár ez az oldal könnyebben járható. Az őrnél volt egyedül íjpuska, azzal sebesített meg. Még jó, hogy volt pajzsom. *Mondja egy félmosoly kíséretében.* -Szívesen segítek a felderítésben, de én harcos vagyok. Egyet már megöltem közülük és csak azért nem haltak meg az orkok, mert biztosra akartam menni. *Mondja gyilkos tekintettel mikor hirtelen egy különös és ismerős érzés keríti hatalmába. Döbbenet ült ki arcára és ide oda forgatta fejét. Egyszer már érezte ezt a különös erőt, azon a bizonyos napon, mikor minden elpusztult ami kedves volt számára. Ezt érezte akkor is mikor üldözte a vadat, aki elcsalta a törzsétől. Neki köszönheti életét, de ugyanakkor gyűlölte is amiért nem hallhatott meg övéivel. A többiek csodálkozva nézik, miért tekinget ide oda. Remélte ezúttal talál valami kézzel foghatót, mi lehet ennek a hátterében és hogy talán kérdésére is megkaphatja a választ.* "Miért?"
- Miért? *Mondja ki egy időben a kérdést gondolatával. Ekkor vette csak észre, hogy a többiek őt bámulják. "Mindegy, most Arian élete fontosabb!" *Torkolta le magát*
- Semmi, nem fontos. Hol van Harklet? *Mire ismét körbe körbe forgatja fejét. Hamarosan valami puffanásra lesznek figyelmesek ezért óvatosan a zaj irányába indulnak.*
- Aki nem tud fára mászni, az inkább maradjon a földön. *Mondja viccelődve.* Miért mentél el? Nagyobb esélyünk lenne együtt!
A hozzászólás írója (Aynee Wyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.30 21:25:43
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.06.30 21:29:01, a következő indokkal:
Kisbetű-nagybetű javítása, helyesírás javítása, hiányzó jelek pótlása.
*Aynee biztonságos távolságba állította meg a kis csapatot. arra is gondolt, hátha csapdát állítottak az előző helyükön, ezért a Rókalyuk szemközti oldalához vezette őket.*
- A nevem Aynee Wyren. *Mutatkozik be Kaykon kérdésére, majd végighallgatja kérdéseit.*
- Igen nem vagyunk messze abba az irányba van a barlang, ahol rátaláltunk az ellenségre. Ha időközben nem változott semmi, akkor négyen lehetnek. Két ember, feltehetőleg barbárok, egy városőr és egy nő, aki Arian szerint varázserővel bír. Én nem jártam odabenn, ezért csak ennyit tudok. Mi az odú felett voltunk, most majdnem szembe vagyunk vele. Egy kiszáradt folyómeder lehetett annak idején, bár ez az oldal könnyebben járható. Az őrnél volt egyedül íjpuska, azzal sebesített meg. Még jó, hogy volt pajzsom. *Mondja egy félmosoly kíséretében.* -Szívesen segítek a felderítésben, de én harcos vagyok. Egyet már megöltem közülük és csak azért nem haltak meg az orkok, mert biztosra akartam menni. *Mondja gyilkos tekintettel mikor hirtelen egy különös és ismerős érzés keríti hatalmába. Döbbenet ült ki arcára és ide oda forgatta fejét. Egyszer már érezte ezt a különös erőt, azon a bizonyos napon, mikor minden elpusztult ami kedves volt számára. Ezt érezte akkor is mikor üldözte a vadat, aki elcsalta a törzsétől. Neki köszönheti életét, de ugyanakkor gyűlölte is amiért nem hallhatott meg övéivel. A többiek csodálkozva nézik, miért tekinget ide oda. Remélte ezúttal talál valami kézzel foghatót, mi lehet ennek a hátterében és hogy talán kérdésére is megkaphatja a választ.* "Miért?"
- Miért? *Mondja ki egy időben a kérdést gondolatával. Ekkor vette csak észre, hogy a többiek őt bámulják. "Mindegy, most Arian élete fontosabb!" *Torkolta le magát*
- Semmi, nem fontos. Hol van Harklet? *Mire ismét körbe körbe forgatja fejét. Hamarosan valami puffanásra lesznek figyelmesek ezért óvatosan a zaj irányába indulnak.*
- Aki nem tud fára mászni, az inkább maradjon a földön. *Mondja viccelődve.* Miért mentél el? Nagyobb esélyünk lenne együtt!
A hozzászólás írója (Aynee Wyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.30 21:25:43
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.06.30 21:29:01, a következő indokkal:
Kisbetű-nagybetű javítása, helyesírás javítása, hiányzó jelek pótlása.
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-06-30 20:26:51
Üzenet elküldve: 2010-06-30 20:26:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A városba érkezvén//
*Mindennapinak még a legnagyobb mértékű apátia esetén sem nevezhető jelenség érkezik meg a városba, melyről már oly sokat és sokfélét volt alkalma hallani megfáradt kalandozók és egyéb más különleges ügyben eljáró utazók elbeszéléseit hallgatva, azonban mindmáig nem sikerült rászánnia magát arra, hogy minden kényelmet biztosító erdei kunyhóját és különleges fóliánsait maga mögött hagyva nyakába vegye a vidéket és néhány napi utazás után megérkezzen Artheniorba, hogy a város nyüzsgő forgatagában elmélyedve felfedezze azokat a különleges sajátosságokat, melyek a várost és az itt élőket egyaránt jellemzik.
Hősünket ismerve egyáltalán nem vonogathatjuk a vállunkat csodálatot és meg nem értést mutatva, hiszen kinek megadatott megismerésének élménye igazán tudhatja róla, hogy kutakodó elme hírében áll, kinek mondhatni egyetlen célja, hogy a világban uralkodó és fellelhető jelenségeket a lehető legalaposabban megismerje és tapasztalatait megossza az arra érdemesekkel...
Amit tehát az átlagos nézelődő a mai nap észrevehet az nem más, mint egy az átlagosnál valamivel alacsonyabb idős, azonban ennek ellenére meglehetősen egyenes tartású szikár gnóm fajtája körében igencsak kuriózumnak számító hosszú őszes szakállal.
Szürke csuhájának hosszú szára már-már a földet seperve libben utána kiváló alkalmat biztosítva arra, hogy rövid lábainak csizmás talpa időnként beléje gabalyodjon, mely jelenséget aztán egy rövid morgás kísér a széles karimájú vászonkalapba bújtatott szakállas üstökből.
Kezében gondosan faragott hosszú botot tart, mely bár minden egyes lépésnél ütemesen koppan a földön egyáltalán nem a járás megkönnyítését szolgálja...
Vállán nem mindennapi állat üldögél: egy megtermett gyöngybagoly, ki a napszakhoz illő álmossággal szemléli a vidéket gazdájával egyetemben.
Az idős gnóm céljairól nem sejthetünk semmit csakúgy, mint arról sem, hogy éppen merre tart és mit is keres a városban egészen addig, míg valaki nem veszi a bátorságot és a fáradságot arra, hogy megszólítsa és kiléte felől érdeklődjön.*
*Mindennapinak még a legnagyobb mértékű apátia esetén sem nevezhető jelenség érkezik meg a városba, melyről már oly sokat és sokfélét volt alkalma hallani megfáradt kalandozók és egyéb más különleges ügyben eljáró utazók elbeszéléseit hallgatva, azonban mindmáig nem sikerült rászánnia magát arra, hogy minden kényelmet biztosító erdei kunyhóját és különleges fóliánsait maga mögött hagyva nyakába vegye a vidéket és néhány napi utazás után megérkezzen Artheniorba, hogy a város nyüzsgő forgatagában elmélyedve felfedezze azokat a különleges sajátosságokat, melyek a várost és az itt élőket egyaránt jellemzik.
Hősünket ismerve egyáltalán nem vonogathatjuk a vállunkat csodálatot és meg nem értést mutatva, hiszen kinek megadatott megismerésének élménye igazán tudhatja róla, hogy kutakodó elme hírében áll, kinek mondhatni egyetlen célja, hogy a világban uralkodó és fellelhető jelenségeket a lehető legalaposabban megismerje és tapasztalatait megossza az arra érdemesekkel...
Amit tehát az átlagos nézelődő a mai nap észrevehet az nem más, mint egy az átlagosnál valamivel alacsonyabb idős, azonban ennek ellenére meglehetősen egyenes tartású szikár gnóm fajtája körében igencsak kuriózumnak számító hosszú őszes szakállal.
Szürke csuhájának hosszú szára már-már a földet seperve libben utána kiváló alkalmat biztosítva arra, hogy rövid lábainak csizmás talpa időnként beléje gabalyodjon, mely jelenséget aztán egy rövid morgás kísér a széles karimájú vászonkalapba bújtatott szakállas üstökből.
Kezében gondosan faragott hosszú botot tart, mely bár minden egyes lépésnél ütemesen koppan a földön egyáltalán nem a járás megkönnyítését szolgálja...
Vállán nem mindennapi állat üldögél: egy megtermett gyöngybagoly, ki a napszakhoz illő álmossággal szemléli a vidéket gazdájával egyetemben.
Az idős gnóm céljairól nem sejthetünk semmit csakúgy, mint arról sem, hogy éppen merre tart és mit is keres a városban egészen addig, míg valaki nem veszi a bátorságot és a fáradságot arra, hogy megszólítsa és kiléte felől érdeklődjön.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-06-30 17:23:51
Üzenet elküldve: 2010-06-30 17:23:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Városhatár//
*Harklet csöndesen, észrevétlen félrevonul, amíg a többieket a továbbiak tisztázása köti le. Hirtelen úgy érzi, hogy a szeme sarkából lát egy kezet, ami felé nyúl. Ösztöneitől vezérelve tőrt ránt és védekező állást vesz fel, de rájön, hogy csak egy ág volt az amiről azt hitte felé nyúló kéz. Megnyugszik, és elgondolkodik, hogy volt képes összetéveszteni az ágat egy kézzel. Ám amint elfordul, valami megragadja és olyan erővel szorítja, hogy semmiképp nem tud szabadulni a fogságából. Odanézve Harklet rémületére látja, hogy nem más ragadja meg, mint az ág, amit előbb kéznek hitt. Szokásától eltérően segítségért ordítana, de ajkára forr a szó, nem jön ki hang a torkán. Az ágak erősen tartják és levegőbe emelik, amíg ő kétségbeesetten néz a fára, ami gúzsba kötötte. Hosszú orvgyilkos pályafutása alatt találkozott már furcsábbnál furcsább dolgokkal, varázslatokkal, de az, hogy egy fa megelevenedjen, és lefogja őt, azt bizony soha nem gondolta volna. Szél fúj az erdőben, rezgeti a leveleket. A sötételf mintha értelmes szavakat hallana kialakulni a levelek szerenádjából.*
-Bőrödnél is sötétebb gondolatok járnak benned, mélységi elf... Bűnös gondolatok találnak táptalajra lelkedben. De most rossz helyen jársz. Ebben az erdőben nincs helye a magad fajtáknak...Változz, vagy pusztulj! Ez az erdő törvénye... Senki sem kivétel ez alól, amíg bennem jár. Ne feledd! Látlak téged!
*Az ágak elengedik és ő hangosan puffanva ér földet, mire társai is felfigyelnek és köré sereglenek. Ő még mindig a látottak és hallottak hatása alatt áll, így nem tud válaszolni társai kérdéseire. Kaykon előérzete az erdő szellemével kapcsolatban egyre fokozódik...*
*Harklet csöndesen, észrevétlen félrevonul, amíg a többieket a továbbiak tisztázása köti le. Hirtelen úgy érzi, hogy a szeme sarkából lát egy kezet, ami felé nyúl. Ösztöneitől vezérelve tőrt ránt és védekező állást vesz fel, de rájön, hogy csak egy ág volt az amiről azt hitte felé nyúló kéz. Megnyugszik, és elgondolkodik, hogy volt képes összetéveszteni az ágat egy kézzel. Ám amint elfordul, valami megragadja és olyan erővel szorítja, hogy semmiképp nem tud szabadulni a fogságából. Odanézve Harklet rémületére látja, hogy nem más ragadja meg, mint az ág, amit előbb kéznek hitt. Szokásától eltérően segítségért ordítana, de ajkára forr a szó, nem jön ki hang a torkán. Az ágak erősen tartják és levegőbe emelik, amíg ő kétségbeesetten néz a fára, ami gúzsba kötötte. Hosszú orvgyilkos pályafutása alatt találkozott már furcsábbnál furcsább dolgokkal, varázslatokkal, de az, hogy egy fa megelevenedjen, és lefogja őt, azt bizony soha nem gondolta volna. Szél fúj az erdőben, rezgeti a leveleket. A sötételf mintha értelmes szavakat hallana kialakulni a levelek szerenádjából.*
-Bőrödnél is sötétebb gondolatok járnak benned, mélységi elf... Bűnös gondolatok találnak táptalajra lelkedben. De most rossz helyen jársz. Ebben az erdőben nincs helye a magad fajtáknak...Változz, vagy pusztulj! Ez az erdő törvénye... Senki sem kivétel ez alól, amíg bennem jár. Ne feledd! Látlak téged!
*Az ágak elengedik és ő hangosan puffanva ér földet, mire társai is felfigyelnek és köré sereglenek. Ő még mindig a látottak és hallottak hatása alatt áll, így nem tud válaszolni társai kérdéseire. Kaykon előérzete az erdő szellemével kapcsolatban egyre fokozódik...*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-06-30 14:02:03
Üzenet elküldve: 2010-06-30 14:02:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Szelíd
*A fötéren egy sötét lepelbe öltözött alak sétál keresztül. Bár ez mostanában elég megszokott, de ez az alak mégis más, mint a többi: határozott hidegség, és valami gonosz sugárzik belőle. Nem a normális értelemben vett gonosz, de a felszínlakók számára mindenképpen rosszat sejtető erő. Donnia élvezi milyen hatást gyakorol környezetére: Az emberek, törpök, de még az elfek is, akik valószínűleg felismerik a benne lakozó erőt, mind kitérnek az útjából, a legtöbben gyanakodva, sőt néhányan undorral tekintenek a drow papnő után. Ha csak emberi szemmel nézzük, Donnia kifejezetten szép, még egy drowhoz képest is, de kisugárzása miatt egy démoni úrnő benyomását kelti, és a legtöbben nem is foglalkoznak külsejével, egyszerűen csak ijesztőnek tartják.
A drow papnő határozott léptekkel elindul a fogadó felé, ahol pihenhet egy keveset, mivel elég hosszú út áll mögötte Északról.*
A drow papnő határozott léptekkel elindul a fogadó felé, ahol pihenhet egy keveset, mivel elég hosszú út áll mögötte Északról.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-06-30 11:12:43
Üzenet elküldve: 2010-06-30 11:12:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
*Harkletet egyáltalán nem érdeklik Kaykon kételyei vele szemben. " Ez a sötételf már rég elszakadt a fajtájától. Rég feladott mindent ami képessé teszi a túlélésre. Előbb-utóbb úgyis a saját csapdájába fog esni. Előbb-utóbb úgyis a saját téveszméi fognak végezni vele. Persze előfordulhat, hogy egy kis rásegítéssel...."
Gondolkodott Harklet, bár nincs különösebb ellentét Kaykon és ő közte, mégis szívesen belemerítené az egyik pengéjét a sötételf, felszíni eszmékkel megfertőzött szívébe. Nem hallgatja végig a másik sötételf szánalmas esélylatolgatását, hanem szépen-lassan behúzódik a környező fák takarásába, és tíz méterrel arrébb követi nyomon a csapat tagjainak cselekvéseit, remélve, hogy senki sem látta merre távozott. Így legalább nem folyik bele közvetlenül az eseményekbe, csak a távolból szemléli őket...*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.07.03 19:23:55, a következő indokkal:
Jelen idő.
Gondolkodott Harklet, bár nincs különösebb ellentét Kaykon és ő közte, mégis szívesen belemerítené az egyik pengéjét a sötételf, felszíni eszmékkel megfertőzött szívébe. Nem hallgatja végig a másik sötételf szánalmas esélylatolgatását, hanem szépen-lassan behúzódik a környező fák takarásába, és tíz méterrel arrébb követi nyomon a csapat tagjainak cselekvéseit, remélve, hogy senki sem látta merre távozott. Így legalább nem folyik bele közvetlenül az eseményekbe, csak a távolból szemléli őket...*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.07.03 19:23:55, a következő indokkal:
Jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621