*Harklet érdeklődéssel, de nem különösebb kíváncsisággal figyeli a 'rikkancsvalamit' mivel még sosem találkozott vele ilyesfajta formában, bár a levelei nagyon hasonlítanak, mind kinézetükben, mint illatukban, a kutya szőrében találtra. Aztán Daron végre a vállára kapja a lányt, és így elindulhatnak.
"A hős lovag végre megérkezett." Viccelődik magában a sötételf, és ez a gondolat akaratlanul is mosolyt csal az arcára. Majd elindul az úton, könnyed felszabadult léptekkel. Már egy jó ideje menetel a kis csapat, de még mindig nem látnak semmit a rókalyukból. Bár, lehet, hogy ez csak Harklet számára különös, aki élete első részét Mélysötéten élte le, ahol nincsenek akkora távolságok, mint amiket a felszíni világ végeláthatatlan rónái, hatalmas síkságai nyújtanak. A Nap már kezd feljönni, első aranyló sugarai már kalandorok szemében táncol. Harklet eddig az egész úton vércseppeket fedezett fel, valószínűleg az egyik orktól származhattak. Elismeréssel adózott a lány előtt, aki ekkora távot végigloholt. Aztán egyszer csak a vérnyomok eltűntek. "Itt sebesülhetett meg az ork." Vonta le a következtetést Harklet, és véleményét megosztotta a többiekkel is. Aztán egy újabb kérdést tesz fel:*
- Mi is volt a levélben? Két órányi járóföldre emlékszem, de biztos, hogy egyenesen kell végigmenni?
*Egyszer csak egy fényes villanást érzékel, de nem az úton, hanem...hanem a saját elméjében! A fejéhez kapja a kezét, miközben szúró fájdalom hasít belé, és vöröses köd kezdi elhomályosítani a szemét. Még néhány másodpercig tartja magát, majd a földre hanyatlik, és ájulásszerű állapotba kerül. De eszméleténél van. Érzékeli az eseményeket. Csak nem az evilágiakat. Hanem egy másik világot... a másvilágot!
Fekete körvonalú alakok sétálgatnak körülötte, különféle emlékképek villannak fel, amik meg sem történtek vele. Suttogó hangok kezdenek megszólalni a fejében. Értelmetlen suttogás... a suttogás rekedt rikácsolásba megy át, majd mindent beborít a fehér, tejfehér köd. Már azt hitte vége van, amikor hirtelen, egy aszott, vén, fekete bőrű öregasszony száguld felé, őrülten hahotázva. Aztán már csak a sötétség édesnek tűnő csápjai ragadják magukkal...*
A hozzászólás írója (Harklet GareNar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.23 09:29:33
A hozzászólást Linn (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.06.23 14:14:47, a következő indokkal:
*-ok