*A nap lenyugvóban a házak fölött. Lenyugvó sugarai búcsúcsókot hintenek a házaknak, mik álmosan pislognak utána ablakaikkal, és fáradtan várják, hogy a Hold álljon őrt álmuk fölött.
Az utcákról megfogyatkoznak a lények, s az élet is hálni száll.
Egy hintó érkezik, két almásderes elé fogva. Igen fáradtnak tűnnek, valószínűleg egész nap munkában voltak. Igen szép két állat. Izmaik dagadnak lábukon. Éhesen, szomjasan rágják a szájukban a zablát.
A bakon egy jelentéktelen egyed, nem lényeges szereplő, hiszen semmi egyéb dolga nincsen, minthogy a hintót, s a benne ülőt eljuttassa egyik helyről a másikra, amely most úgy tűnik, sikerült.
A hintó oldalát belepte az út pora, de még így is látható, hogy igen jól strapálható szerkezet, s nagy gonddal ápolja tulajdonosa. Most átgördül a téren, hogy a fogadó előtt megálljon. Akkor a bakról leszáll a bugris, hogy kisegítse utasát.
A hintó ajtaja kinyílik, s először egy fekete bársonykesztyűbe bújtatott kezecske az, mi kinyúlik, hogy megfogja a felé nyújtott kezet, majd egy karcsú, csinos női alak, kinek finom szövésű köpenyére ráhullik a lámpás fénye. Alakja köré glóriát fest a fogadó fénye.
Arca szép, mint egy festett porcelánbabáé, mosolya szelíd. Szőke szemöldökének boltíve alól kíváncsian néz körbe tengerszín szeme.*
-Köszönöm.* Mondja, s kezébe veszi csomagját, hóna alá fogja sétapálcáját, s átadja a fizetséget a kocsisnak, majd elindul a fogadó ajtaja felé.
A kocsi tovagördül, s ahogy zörgése távolodik, a sétapálca talpa halkan koppan a macskaköveken.
A fogadóból zaj szűrődik ki és mulatozás hangja. "Nem való egy magamfajtának." Még sincs nagyon sok választása. Ha minden igaz, itt fog találkozni majd egy barátjával hamarosan. lehet már ma este, lehet, hogy napok múlva...*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.03.08 18:38:10, a következő indokkal:
Jelek javítása