Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 452 (9021. - 9040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-13 15:05:49
Üzenet elküldve: 2018-09-13 15:05:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Nem nagyon szól bele a másik kettő párbeszédébe, ő a tettek, nem a szavak embere. A bemutatkozásnál erőlteti meg magát először.*
- Zeya.
*De ekkor sem nagyon. Egy apró biccentés a kísérő. Aztán egy fejrázás a szerepcserés ajánlkozásra.*
- Ez a kocsi az én felelősségem.
*Ezennel el is helyezkedik a kerék mögött, és megvizsgálja, mennyire tekeredett már le a zsineg. Talán nem is lesz olyan veszélyes, mint elsőre. A maga részéről úgy hitte, hogy Arja is besegít, de mivel még pihenőjét tartja a kútnál, és így is eleget tett az ügyben, a tekintetével sem jelzi gondolatát. Amint Roderigo jelzi, hogy készen áll, biccent.*
- Én is. Próbáld hintáztatni, először nehezen indult nekem. Így a kezemre se tud úgy rászaladni. Mehet.
*A biztonság kedvéért a jobb kezét a kordé hátulján tartja, de persze nem tolja erővel Roderigo ellenében, a műveletre pedig ügyetlenebb, de könnyebben nélkülözhető balját használja. Amint a férfi erőt kezd kifejteni, kisebb ellenállásba ütközik, mint Zeya az elején, hiszen a kerék már elmozdult holtpontjáról. A szerzetesnő figyelmesen hátrál, és tartja a kezét távol a kerékagytól, így egy percbe sem telik, és a kerék kiszabadul.*
- Elég!
*Szól az instrukció, közben kitér az immár szabadon mozgatható kordé útjából jobbra, aztán ráhajítja a zsineget a rakományra. Nehogy a végén valami másba is beleakadjon. Itt a Főtéren meg csak nem kellene szemetelnie. Visszasétál a kordé elejéhez és megáll Roderigoval szemben.*
- Köszönöm a segítséget.
*Fejet is hajt. Mással nem nagyon tud szolgálni. Aztán Arja felé pillant.*
- Jobban vagy? Ha inkább pihennél, megvárhatsz itt is, úgyis a Pegazusban lakom. Hamar megjárom az utat.
*Már ha meg akarná várni, hiszen a terveiről nem sokat tud. De akár meg is gondolhatta magát, mivel nem feltétlenül maradna egyedül. Neki mindenképpen le kell szállítania a rakományt.*
*Nem nagyon szól bele a másik kettő párbeszédébe, ő a tettek, nem a szavak embere. A bemutatkozásnál erőlteti meg magát először.*
- Zeya.
*De ekkor sem nagyon. Egy apró biccentés a kísérő. Aztán egy fejrázás a szerepcserés ajánlkozásra.*
- Ez a kocsi az én felelősségem.
*Ezennel el is helyezkedik a kerék mögött, és megvizsgálja, mennyire tekeredett már le a zsineg. Talán nem is lesz olyan veszélyes, mint elsőre. A maga részéről úgy hitte, hogy Arja is besegít, de mivel még pihenőjét tartja a kútnál, és így is eleget tett az ügyben, a tekintetével sem jelzi gondolatát. Amint Roderigo jelzi, hogy készen áll, biccent.*
- Én is. Próbáld hintáztatni, először nehezen indult nekem. Így a kezemre se tud úgy rászaladni. Mehet.
*A biztonság kedvéért a jobb kezét a kordé hátulján tartja, de persze nem tolja erővel Roderigo ellenében, a műveletre pedig ügyetlenebb, de könnyebben nélkülözhető balját használja. Amint a férfi erőt kezd kifejteni, kisebb ellenállásba ütközik, mint Zeya az elején, hiszen a kerék már elmozdult holtpontjáról. A szerzetesnő figyelmesen hátrál, és tartja a kezét távol a kerékagytól, így egy percbe sem telik, és a kerék kiszabadul.*
- Elég!
*Szól az instrukció, közben kitér az immár szabadon mozgatható kordé útjából jobbra, aztán ráhajítja a zsineget a rakományra. Nehogy a végén valami másba is beleakadjon. Itt a Főtéren meg csak nem kellene szemetelnie. Visszasétál a kordé elejéhez és megáll Roderigoval szemben.*
- Köszönöm a segítséget.
*Fejet is hajt. Mással nem nagyon tud szolgálni. Aztán Arja felé pillant.*
- Jobban vagy? Ha inkább pihennél, megvárhatsz itt is, úgyis a Pegazusban lakom. Hamar megjárom az utat.
*Már ha meg akarná várni, hiszen a terveiről nem sokat tud. De akár meg is gondolhatta magát, mivel nem feltétlenül maradna egyedül. Neki mindenképpen le kell szállítania a rakományt.*
9039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-13 14:03:45
Üzenet elküldve: 2018-09-13 14:03:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Hamar abbahagyja a kacagást, persze, mert Zeya is, sőt a Roderigóként bemutatkozó férfi is kissé megütközve néznek rá, de igazán nem tehet a dologról. Mintha ez a kordé szándékosan tréfálná meg őket, és akasztaná meg mindig szántszándékkal az útjukat. Most meg még az ujját is becsípte! Egyszerűen csak kívülről látta magukat, ahogy már megint a kordét abajgatják, az meg fütyül rájuk.*
- Már a negyedben is megmakacsolta magát... és most megint. Csak ott egy kátyúban akart mindenáron ott maradni. Itt bajlódunk vele... mintha direkt bosszantani akarna. *magyarázkodik egy picit Roderigónak, miközben Zeya korholni kezdi, halványan megint elmosolyodva, de csak halványan, mert érzi, hogy a másik kettő nem igazán látja a helyzet fonák oldalát, és azon is csodálkoznak, hogy ő így felnevetett, a fájó ujjacska ellenére.
Aztán Zeya karon fogja, és elcipeli a szökőkúthoz, szerencsére ott van, nem messze tőlük.
A hideg víz, az tényleg jó, de csak úgy a harmadik pillanattól, elsőre még fojtottan felszisszen, ahogy beledugja a kissé meglapult hüvelyket a hűs vízbe, elsőre beleszúr még a fájdalom, nagyon. De aztán egyre jobb, valóban, szép lassan csillapul a fájdalom. Vérezni nem vérzik, szerencséjére, és Arja azt is nagyon reméli, hogy nem, nem tört el. Még csak az kéne. Akkor azért, úgy gondolja, jobban feldagadt volna, meg sokkal jobban fájna. Így, a hűvös vízbe lógatva, egyre elviselhetőbb.*
- Nem, azt hiszem, nem. Csak beszorult, és megnyomódott. *Egy kicsit gondolkodik, hogy hogyan is szokták mondani, de igazán nem akarja azt, hogy a férfi magát hibáztassa. Hiszen végül is senki nem tehet róla, hogy odaszorult Arja ujja.
Vagyis hát a kordé, az igen, Arja még mindig komolyan gyanakszik, hogy direkt csinálja a dolgot. Valamiért vonakodik a hazatéréstől.*
- Baleset volt. *fészkelődik egyet a kútkáván, ahogy eszébe jut, mit is szoktak ilyenkor mondani. Ha senki nem hibás.
Ekkor árulja el a nevét az idegen, így válaszképpen Arja is elmondja, hogy hívják.*
- Engem Arjának hívnak. *bólint komolyan, aztán Zeyára pillant, de nem akarja őt is bemutatni. Ki tudja, el akarja-e egyáltalán árulni a nevét ennek a fickónak.
Roderigó kárpótlásképpen felajánlja Zeyának a segítségét. Arja meg nézi, a kezét a vízbe lógatva, hogy újra nekiveselkednek a dolognak, a zsineg letekergetésének az agyról, hogy ne szoruljon, és újra húzni tudják a kordét.
A Roderigó név hallatán egyébként revideálja a nézetét a testőr vagy úrfi kérdésben, mert ez olyan úri névnek hangzik. Így aztán meg is kérdezi a szakállast, akit szíve szerint Arja tisztelettudóan magázna, de mivel ő már letegezte, hát Arja is megpróbálkozik a tegezéssel, kicsit félénken azért.*
- Testőr vagy? *kérdezi meg hát, de letagadhatatlan a kíváncsi hangszín, ahogy Roderigo és Zeya a kordéval bíbelődnek. Láncing, kard, acél, a férfi valahogy mégsem kelt Arjában félelmet. ~Igazán udvarias.~ vélekedik.*
*Hamar abbahagyja a kacagást, persze, mert Zeya is, sőt a Roderigóként bemutatkozó férfi is kissé megütközve néznek rá, de igazán nem tehet a dologról. Mintha ez a kordé szándékosan tréfálná meg őket, és akasztaná meg mindig szántszándékkal az útjukat. Most meg még az ujját is becsípte! Egyszerűen csak kívülről látta magukat, ahogy már megint a kordét abajgatják, az meg fütyül rájuk.*
- Már a negyedben is megmakacsolta magát... és most megint. Csak ott egy kátyúban akart mindenáron ott maradni. Itt bajlódunk vele... mintha direkt bosszantani akarna. *magyarázkodik egy picit Roderigónak, miközben Zeya korholni kezdi, halványan megint elmosolyodva, de csak halványan, mert érzi, hogy a másik kettő nem igazán látja a helyzet fonák oldalát, és azon is csodálkoznak, hogy ő így felnevetett, a fájó ujjacska ellenére.
Aztán Zeya karon fogja, és elcipeli a szökőkúthoz, szerencsére ott van, nem messze tőlük.
A hideg víz, az tényleg jó, de csak úgy a harmadik pillanattól, elsőre még fojtottan felszisszen, ahogy beledugja a kissé meglapult hüvelyket a hűs vízbe, elsőre beleszúr még a fájdalom, nagyon. De aztán egyre jobb, valóban, szép lassan csillapul a fájdalom. Vérezni nem vérzik, szerencséjére, és Arja azt is nagyon reméli, hogy nem, nem tört el. Még csak az kéne. Akkor azért, úgy gondolja, jobban feldagadt volna, meg sokkal jobban fájna. Így, a hűvös vízbe lógatva, egyre elviselhetőbb.*
- Nem, azt hiszem, nem. Csak beszorult, és megnyomódott. *Egy kicsit gondolkodik, hogy hogyan is szokták mondani, de igazán nem akarja azt, hogy a férfi magát hibáztassa. Hiszen végül is senki nem tehet róla, hogy odaszorult Arja ujja.
Vagyis hát a kordé, az igen, Arja még mindig komolyan gyanakszik, hogy direkt csinálja a dolgot. Valamiért vonakodik a hazatéréstől.*
- Baleset volt. *fészkelődik egyet a kútkáván, ahogy eszébe jut, mit is szoktak ilyenkor mondani. Ha senki nem hibás.
Ekkor árulja el a nevét az idegen, így válaszképpen Arja is elmondja, hogy hívják.*
- Engem Arjának hívnak. *bólint komolyan, aztán Zeyára pillant, de nem akarja őt is bemutatni. Ki tudja, el akarja-e egyáltalán árulni a nevét ennek a fickónak.
Roderigó kárpótlásképpen felajánlja Zeyának a segítségét. Arja meg nézi, a kezét a vízbe lógatva, hogy újra nekiveselkednek a dolognak, a zsineg letekergetésének az agyról, hogy ne szoruljon, és újra húzni tudják a kordét.
A Roderigó név hallatán egyébként revideálja a nézetét a testőr vagy úrfi kérdésben, mert ez olyan úri névnek hangzik. Így aztán meg is kérdezi a szakállast, akit szíve szerint Arja tisztelettudóan magázna, de mivel ő már letegezte, hát Arja is megpróbálkozik a tegezéssel, kicsit félénken azért.*
- Testőr vagy? *kérdezi meg hát, de letagadhatatlan a kíváncsi hangszín, ahogy Roderigo és Zeya a kordéval bíbelődnek. Láncing, kard, acél, a férfi valahogy mégsem kelt Arjában félelmet. ~Igazán udvarias.~ vélekedik.*
9038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-13 14:02:28
Üzenet elküldve: 2018-09-13 14:02:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés - Vorhas, Nalalt, Gigár//
*Nem jut messzire, a feltűnően méretes óriás megállásra kényszeríti, tekintve hogy pont szemből érkezik. Kalapját feljebb löki, s elismerően méri végig a talpig vasban álló nagy lábút.*
-Úgy tudtam a hegyóriások kihaltak.*Morran összevont szemöldökkel. Bár kétséget kizáróan az előtte álló fickó tiszteletet parancsoló termetnek örvend, mely párját ritkítja még fajtársai közt is. Az alfaj különlegessége mégis inkább a tagbaszakadt vaskosság, a szokásosnál is erősebb csontozat, és a hatalmas étvágy, mely olykor más fajok felfalásához is vezetett.
Nem véletlenül született a félelem az ember evő óriásoktól. Bár a misztikus múlt homályába vész, de volt idő mikor az ember rettegve járt a hegyek sötét ormai közt. Legalábbis neki így mesélték a tűz városában.*
~ Érdekes kompánia ~
*Viszonozza a fajtárs biccentését, s feljegyzi magában szárnyának színét. Ez segít a későbbi beazonosításban.*
-Jobb lenne veletek menni, ez nem kérdés.*Ad választ az óriás kérdésére, miközben gondterhelten megvakarja a tarkóját.*
~ Csak akkor egyenesen mehetek is vissza a hágókon át Wegtorenbe. ~
-Keresek egy tündért. Ertatsnoy a neve. Magas fickó, 5 láb is megvan.*Nyilván, az ő magasságához mérve.*
-Nincs szárnya. A szeme két színű, az egyik kék, a másik zöld. Láttátok, vagy hallottatok róla bármit is?*Kicsit bízik a tündérben aki a melák vállán gubbaszt. Arthenior nem kimondottan a tündérek városa. Nincsenek sokan. Akár még ismerheti is. De akár az óriással is szerencséje lehet. Sokan ostobának vélik őket, de tapasztalatai szerint koránt sem igaz. Csupán más szemszögből vizsgálják a dolgokat.
Kérdőn pillant a duó felé.*
*Nem jut messzire, a feltűnően méretes óriás megállásra kényszeríti, tekintve hogy pont szemből érkezik. Kalapját feljebb löki, s elismerően méri végig a talpig vasban álló nagy lábút.*
-Úgy tudtam a hegyóriások kihaltak.*Morran összevont szemöldökkel. Bár kétséget kizáróan az előtte álló fickó tiszteletet parancsoló termetnek örvend, mely párját ritkítja még fajtársai közt is. Az alfaj különlegessége mégis inkább a tagbaszakadt vaskosság, a szokásosnál is erősebb csontozat, és a hatalmas étvágy, mely olykor más fajok felfalásához is vezetett.
Nem véletlenül született a félelem az ember evő óriásoktól. Bár a misztikus múlt homályába vész, de volt idő mikor az ember rettegve járt a hegyek sötét ormai közt. Legalábbis neki így mesélték a tűz városában.*
~ Érdekes kompánia ~
*Viszonozza a fajtárs biccentését, s feljegyzi magában szárnyának színét. Ez segít a későbbi beazonosításban.*
-Jobb lenne veletek menni, ez nem kérdés.*Ad választ az óriás kérdésére, miközben gondterhelten megvakarja a tarkóját.*
~ Csak akkor egyenesen mehetek is vissza a hágókon át Wegtorenbe. ~
-Keresek egy tündért. Ertatsnoy a neve. Magas fickó, 5 láb is megvan.*Nyilván, az ő magasságához mérve.*
-Nincs szárnya. A szeme két színű, az egyik kék, a másik zöld. Láttátok, vagy hallottatok róla bármit is?*Kicsit bízik a tündérben aki a melák vállán gubbaszt. Arthenior nem kimondottan a tündérek városa. Nincsenek sokan. Akár még ismerheti is. De akár az óriással is szerencséje lehet. Sokan ostobának vélik őket, de tapasztalatai szerint koránt sem igaz. Csupán más szemszögből vizsgálják a dolgokat.
Kérdőn pillant a duó felé.*
9037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-13 12:03:02
Üzenet elküldve: 2018-09-13 12:03:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*A Zeya kierőlködött köszönése után már-már indulna tovább a fogadó felé. ~ Gratulálok pupák, tökéletes időzítés ~ veregeti vállon magát gondolatban, mikor Arja felkiált. Odakapja a tekintetét. Arja keze láthatóan beszorult. Mire a kocsi elejéhez ugrana, hogy megállítsa azt, már Zeya is abbahagyja a nekifeszülést, a kocsi megáll. Arja feláll, baljával a jobb hüvelykujját szorongatja, az sérülhetett meg. ~ Naneee, még ez is. Így lett tökéletes. ~ bosszankodik. Bűnbánó arcán zavart mosollyal fogadja a tónusában megrovó köszöntést, majd a féloldalas mosoly az arcára fagy a Zeyának szóló talán panasz, talán magyarázkodás után feltörő harsány kacaj miatt. Bizonytalanul, kérdőn néz előbb a kacagó Arjára, majd a közeledő Zeyára. Az rá se néz, hisz teljes figyelmével a kacagást már abbahagyó sérült felé fordítja. Imponáló határozottsággal korholja-vigasztalja, majd a szökőkúthoz vezeti, hogy a hideg víz megakadályozza a sérülés megduzzadását. Roderigo marad, mivel egyfelől felelősnek érzi magát a történtekért, másfelől nem tenne jót a megítélésének ha elsurranna. Ugyanakkor nem akar tolakodó sem lenni, így pár lépésnyire megáll. Zeya ránéz, elindul felé.*
- Tudok valamiben segíteni? * kérdezi. A válasz után ránéz a kocsira. ~ Nojó ezt megérdemeltem, ő meg nem ~ fordul Arja felé. *
- Sajnálom, nem akartam alkalmatlankodni, azt meg hogy valaki megsérüljön végképp nem. Remélem nem tört el. Tudod mozgatni? * - kérdezi bűnbánó képpel. Ha érkezik válasz megvárja, majd meghajol: *
-Roderigo Kryssais * visszafordul, Zeya felé is meghajol.*
- Így talán egyszerűbb irányítani mikor mit csináljak, hisz most a te kezed lesz veszélyben. Hacsak nem bízod rám, ha már én okoztam a bajt. – * int a fejével a kútnál ülő Arja felé. Ha végül nem neki kell leszedni a zsineget, akkor megindul a szekér hátulja felé. Próbálja felmérni a súlyát, de mivel üresen se nagyon tologatott még ilyet, ez meg ráadásul valami ismeretlen rakománnyal meg is van rakva, így fogalma sincs milyen nehéz lehet megmozdítani. Mielőtt Zeya a kerékhez menne, egyszer-kétszer nekifeszül, hogy érezze a szekér súlyát, tudja mire számítson. Megnézi lejt-e a talaj, hátha egyszerűbb a másik irányba tolni, de csalódottan veszi tudomásul, hogy bizony úgy könnyebb ahogy próbálta. Elszokott ugyan a komoly erőkifejtéstől, de mindent megtesz majd, hogy ne maradjon szégyenben. *
- Én kész vagyok - *Várakozóan tekint Zeyara, hisz láthatóan most ő irányítja a szekér helyrehozatalát.*
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 12:08:29
*A Zeya kierőlködött köszönése után már-már indulna tovább a fogadó felé. ~ Gratulálok pupák, tökéletes időzítés ~ veregeti vállon magát gondolatban, mikor Arja felkiált. Odakapja a tekintetét. Arja keze láthatóan beszorult. Mire a kocsi elejéhez ugrana, hogy megállítsa azt, már Zeya is abbahagyja a nekifeszülést, a kocsi megáll. Arja feláll, baljával a jobb hüvelykujját szorongatja, az sérülhetett meg. ~ Naneee, még ez is. Így lett tökéletes. ~ bosszankodik. Bűnbánó arcán zavart mosollyal fogadja a tónusában megrovó köszöntést, majd a féloldalas mosoly az arcára fagy a Zeyának szóló talán panasz, talán magyarázkodás után feltörő harsány kacaj miatt. Bizonytalanul, kérdőn néz előbb a kacagó Arjára, majd a közeledő Zeyára. Az rá se néz, hisz teljes figyelmével a kacagást már abbahagyó sérült felé fordítja. Imponáló határozottsággal korholja-vigasztalja, majd a szökőkúthoz vezeti, hogy a hideg víz megakadályozza a sérülés megduzzadását. Roderigo marad, mivel egyfelől felelősnek érzi magát a történtekért, másfelől nem tenne jót a megítélésének ha elsurranna. Ugyanakkor nem akar tolakodó sem lenni, így pár lépésnyire megáll. Zeya ránéz, elindul felé.*
- Tudok valamiben segíteni? * kérdezi. A válasz után ránéz a kocsira. ~ Nojó ezt megérdemeltem, ő meg nem ~ fordul Arja felé. *
- Sajnálom, nem akartam alkalmatlankodni, azt meg hogy valaki megsérüljön végképp nem. Remélem nem tört el. Tudod mozgatni? * - kérdezi bűnbánó képpel. Ha érkezik válasz megvárja, majd meghajol: *
-Roderigo Kryssais * visszafordul, Zeya felé is meghajol.*
- Így talán egyszerűbb irányítani mikor mit csináljak, hisz most a te kezed lesz veszélyben. Hacsak nem bízod rám, ha már én okoztam a bajt. – * int a fejével a kútnál ülő Arja felé. Ha végül nem neki kell leszedni a zsineget, akkor megindul a szekér hátulja felé. Próbálja felmérni a súlyát, de mivel üresen se nagyon tologatott még ilyet, ez meg ráadásul valami ismeretlen rakománnyal meg is van rakva, így fogalma sincs milyen nehéz lehet megmozdítani. Mielőtt Zeya a kerékhez menne, egyszer-kétszer nekifeszül, hogy érezze a szekér súlyát, tudja mire számítson. Megnézi lejt-e a talaj, hátha egyszerűbb a másik irányba tolni, de csalódottan veszi tudomásul, hogy bizony úgy könnyebb ahogy próbálta. Elszokott ugyan a komoly erőkifejtéstől, de mindent megtesz majd, hogy ne maradjon szégyenben. *
- Én kész vagyok - *Várakozóan tekint Zeyara, hisz láthatóan most ő irányítja a szekér helyrehozatalát.*
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 12:08:29
9036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-13 08:24:46
Üzenet elküldve: 2018-09-13 08:24:46
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Menekülés - Vorhas, Nalalt, Gigár//
~Hahh, ezt megúsztuk. Veszélyes dolog a pórnép gócfészkében mászkálni.~
*Megkönnyebbül, hogy végre kiérnek a szegénynegyedből.*
- Nem sietek, csak tudod elég félelmetes a felfegyverkezett tömeg… *Gigár azt ígéri vigyáz rá. Ezt megnyugtató tudni. Kicsit furcsa az óriás, de rendesnek tűnik.*
- Akkor jó személybe botlottam. *Vigyorog az óriás vállán ücsörögve, miután megtudja kik a hegyóriások.*
- Jó messze laksz! Egyedül jöttél? *A térképről nehéz lemenni, az óriás mégis valami ilyet vizionál fel. A mágia hatását nem tartja valószínűnek, mégis bólogat Gigár szavaira. Jobb ha megtartja ebben a tudatban. A főtéren megállnak és egy fajtársat vél felfedezni abban akit Gigár megszólít. Nem avatkozik a beszélgetésbe, pusztán biccent a másik tündérnek.*
~Hahh, ezt megúsztuk. Veszélyes dolog a pórnép gócfészkében mászkálni.~
*Megkönnyebbül, hogy végre kiérnek a szegénynegyedből.*
- Nem sietek, csak tudod elég félelmetes a felfegyverkezett tömeg… *Gigár azt ígéri vigyáz rá. Ezt megnyugtató tudni. Kicsit furcsa az óriás, de rendesnek tűnik.*
- Akkor jó személybe botlottam. *Vigyorog az óriás vállán ücsörögve, miután megtudja kik a hegyóriások.*
- Jó messze laksz! Egyedül jöttél? *A térképről nehéz lemenni, az óriás mégis valami ilyet vizionál fel. A mágia hatását nem tartja valószínűnek, mégis bólogat Gigár szavaira. Jobb ha megtartja ebben a tudatban. A főtéren megállnak és egy fajtársat vél felfedezni abban akit Gigár megszólít. Nem avatkozik a beszélgetésbe, pusztán biccent a másik tündérnek.*
9035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:54:47
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:54:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Egyenesen a főtérre vágtat, ott lépésre fogja hátasát. Egészen másképp fest most a hely, mint mikor utoljára itt járt. Akkor még az élet pezsgett, éjszaka mulatoztak az emberek, most pedig... Hát, ha nem is kihalt a város ezen - és valószínűleg többi - fele, élettelinek egyáltalán nem mondaná. Ezt abból a szempontból nagyon is sajnálja, hogy emberek meneküléskor magával vitte legértékesebb holmijait, a többit meg már rég elvitte a csőcselék. Kicsit későn szállt be a buliba, de még akár esélye is lehet egy kis zsákmányszerzésre, ha ügyesen csinálja.
A téren bolyongók között alaposan körbenéz, próbálva kitalálni, melyikük egyszerű nincstelen, és melyikük van itt hasonló célokkal, mint ő.*
- Na hát akkor, kezdődjön a nap legjobb része...
*Mondja suttogva megpaskolva lova nyakát, arcán pedig halvány mosoly játszadozik.*
A téren bolyongók között alaposan körbenéz, próbálva kitalálni, melyikük egyszerű nincstelen, és melyikük van itt hasonló célokkal, mint ő.*
- Na hát akkor, kezdődjön a nap legjobb része...
*Mondja suttogva megpaskolva lova nyakát, arcán pedig halvány mosoly játszadozik.*
9034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 20:39:44
Üzenet elküldve: 2018-09-12 20:39:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
*Ő már az erőkifejtésre koncentrál, mikor Roderigo megáll a közelükben. Talán nem is reagálna a „Hölgyeim” megnevezésre, ha nem állna be a látóterébe, hiszen akár a Pegazus felől szállingózóknak is szólhatna a köszönés. Ha nem maradna ott várakozón, tán eleresztené az ügyet, de így kiprésel magából egy rövid választ.*
- Viszont...
*Nyögi nem túl nőiesen az erőlködéstől, nekifeszülve a mozdulni nem akaró kerék akaratának, és néhány kosár állott gyümölcs, valamint egy halom faanyag súlyának. Arja zavarát és figyelmetlenségét nem veszi észre, de a feljajdulásra megáll.*
- Mi történt?
*Lép mellé gyorsan. Elhúzza a száját, mikor látja, hogy megsérült. Értetlenül szemléli, hogy épp most támad kedve visszaköszönni, aztán pedig kacagni.*
- Ugye mondtam, hogy légy óvatos?
*Ráncolja össze a szemöldökét, de a hangjában nincs igazi korholó él. Ennek az az oka, hogy részben felelősséget érez.*
- Gyere!
*Karol bele Arjába, és a szökőkúthoz tereli, aztán sérült kezét a zuhatag alá irányítja – már ha nem ellenkezik.*
- Tartsd a hideg vízbe egy kis ideig! Enyhíti a fájdalmat és a gyulladást.
*Dörmögi halkan. Elsőre persze nem lesz kellemes, akkor valószínűleg belesajdul, de utána biztosan jobb lesz. Ha rajta múlik, ráveszi Arját, hogy várja meg. Tekintete aztán Roderigora fut, ha még mindig a közelben van.*
- Hé!
*Arját otthagyja, és a férfi elé sétál, vagy csak odafordul, ha annál közelebb jött közben.*
- Egy kis segítség kéne. Nem kellene tenni semmi különöset, csak a barátomnak segíteni kicsit megtolni a kocsit, míg én leszedem a kereket megakasztó zsineget.
*Még egyszer nem állít rá mást erre a veszélyes feladatra.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 20:45:16
*Ő már az erőkifejtésre koncentrál, mikor Roderigo megáll a közelükben. Talán nem is reagálna a „Hölgyeim” megnevezésre, ha nem állna be a látóterébe, hiszen akár a Pegazus felől szállingózóknak is szólhatna a köszönés. Ha nem maradna ott várakozón, tán eleresztené az ügyet, de így kiprésel magából egy rövid választ.*
- Viszont...
*Nyögi nem túl nőiesen az erőlködéstől, nekifeszülve a mozdulni nem akaró kerék akaratának, és néhány kosár állott gyümölcs, valamint egy halom faanyag súlyának. Arja zavarát és figyelmetlenségét nem veszi észre, de a feljajdulásra megáll.*
- Mi történt?
*Lép mellé gyorsan. Elhúzza a száját, mikor látja, hogy megsérült. Értetlenül szemléli, hogy épp most támad kedve visszaköszönni, aztán pedig kacagni.*
- Ugye mondtam, hogy légy óvatos?
*Ráncolja össze a szemöldökét, de a hangjában nincs igazi korholó él. Ennek az az oka, hogy részben felelősséget érez.*
- Gyere!
*Karol bele Arjába, és a szökőkúthoz tereli, aztán sérült kezét a zuhatag alá irányítja – már ha nem ellenkezik.*
- Tartsd a hideg vízbe egy kis ideig! Enyhíti a fájdalmat és a gyulladást.
*Dörmögi halkan. Elsőre persze nem lesz kellemes, akkor valószínűleg belesajdul, de utána biztosan jobb lesz. Ha rajta múlik, ráveszi Arját, hogy várja meg. Tekintete aztán Roderigora fut, ha még mindig a közelben van.*
- Hé!
*Arját otthagyja, és a férfi elé sétál, vagy csak odafordul, ha annál közelebb jött közben.*
- Egy kis segítség kéne. Nem kellene tenni semmi különöset, csak a barátomnak segíteni kicsit megtolni a kocsit, míg én leszedem a kereket megakasztó zsineget.
*Még egyszer nem állít rá mást erre a veszélyes feladatra.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 20:45:16
9033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 17:40:45
Üzenet elküldve: 2018-09-12 17:40:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A fanyar, a zamat és az avarillatú//
- Hm... *dünnyögi, és kicsit még meg is feledkezik magáról, és csodálkozva pillant rá, de aztán gyorsan elkapja a tekintetét. Nehogy már azt higgye róla Zeya, hogy valami tolvaj, aki a Fogadóbeli szálláson elköltendő pénzére pályázik. Most, hogy kiderült, hogy van neki. Ami újabb jópont Arja szemében. Nem árt, ha kettejük közül legalább egyiküknek van aranya, még ha ez nem is ő, akkor is.
~A Pegazusban.~ Kicsit más szemmel néz most már Zeyára. A kordéhúzogató szolganép legalsó polcáról eggyel magasabbra kúszik fel az ázsiója Arja szemében.
Hisz van pénze Fogadóban megszállni. Pedig a Fogadókban még egyetlen éjszakáért is nagyon sokat elkérnek. Arja talán még egy éjjelre sem tudná kifizetni a szállást. Na jó, talán egy éjszakára ki tudná... de nem őrült meg, hogy azt a kevés aranyérmét, amit a ruhája legeslegmélyén őrizget, és ami minden vagyona, egyetlen egy napi szállásra költse. Ilyet csak a gazdag utazók engednek meg maguknak. Olyanok, akiket otthon sok pénzzel és teletömött erszénnyel kistafíroztak, hogy ide-oda utazgassanak, és Fogadókban szálljanak meg a városokban. Arja, az biztos, nem tartozik ezek közé a gazdag utazók közé.
Akik unalmukban elindulnak, vagy elszöknek otthonról, mert mondjuk nem akarják tovább vinni a családi vállalkozást, inkább világot látnának.
Vagy nem akarnak ahhoz feleségül menni, vagy azt feleségül venni, akit a szüleik kiszemeltek a számukra.
Vagy épp a szüleik nem akarják, hogy azt vegyék el, akibe beleszerettek, és inkább teli erszénnyel és egy szolgával meg komornával, vagy testőrrel útnak indítják őket. Hogy az út alatt majd biztosan elfelejtik a nemkívánatos személyt meg nemkívánatos vonzalmat.
Na és persze nem is harcművész, hogy testőrséget vállaljon egy ilyen gazdag utazó mellett, és így utazgasson.
Nem, Arja csak, ahogy kibökte Zeyának egészen őszintén, csak csavarog.
Amúgy ezt élvezi, csak megázni nem szeret, meg azt sem szereti, amikor napokig nem eszik, de ilyenkor mindig azzal vigasztalja magát, hogy ő legalább nem kövér, mint azok az elhízott, termetes asszonyságok, akik nagy jódolgukban már menni is alig bírnak, vagy azért, mert szakácsnék egy jólfizető háznál, vagy azért, mert egy jólfizető ház úrnői, ahol jól megfizetik a szakácsnét, aki csuda finomságokat tesz minden nap az asztalra. Persze, azért rendesen irigyli ezeket a naponta finomságokat faló nőket, valójában, de azért a vigasz az őszinte, és legtöbbször hatásos, a soványságára és a gyakori nemevésre vonatkozóan.
Közben a szekér ugye bekrepál, és nem tud segíteni sem a dolgon, hiába próbálkozik a tőrével.
Amikor Zeya kölcsönkéri, szó nélkül átnyújtja a fegyvert, hátha ő több sikerrel jár, de nem.
Visszaveszi a tőrt, amikor Zeya inkább a kezével kezd tapogatni odalenn, alul, a kerékagy alatt, és Tádám! ki is húz valami lelógó zsinegfélét, ami szorosan feltekeredett. Attól szorul az egész.
Újra leguggol, hogy segítsen elnyiszálni annyira a kihúzott szálat, hogy az kiszabaduljon a szorításból, és csak bólint, amikor Zeya elmondja az instrukciókat.
Így szerinte is menni fog.
Zeya előre megy, ő is előbbre lép, és úgy guggol le, és feszesen tartja, majd húzza-fogja a zsinórt, ahogy Zeya hátrafelé kezdi tolni a kocsit.
Egész jól elindul a dolog. Arja elmélyülten koncentrál, azt pedig nem veszi észre egyáltalán, hogy a bámészkodó szakállas, akiről Arja az előbb, egyetlen pillantás nyomán nem tudta biztosan eldönteni, hogy vajon az az úrfi vagy a testőr kategóriába tartozhat, hirtelen, egészen közelről, hangosan rájuk köszön.
Arja felkapja a fejét a közelből érkező férfihangra, beazonosítja az előbb még a padon ülő fickót, kicsit megdöbben a Hölgyeimen, és kizárásos alapon beazonosítja magukat a megszólítás címzettjeiként, egy kis pír is megül az arcán, ezzel egyidejűleg eldől a testőr vagy úrfi kategória is a fejében, a testőr javára.
De ami nagyon sajnálatos, hogy ezzel a sok agymunkával és figyelemelterelődéssel együtt megszűnik az elmélyült koncentrálás, a zsineg feszessége, és Arja azon kapja magát, hogy az ujja rendesen becsípődik.*
- Auuúú, állítsd meg, állítsd meg, kérlek! *próbál gátat vetni hangosan annak, hogy a fájdalom még elviselhetetlenebb legyen, másik kezével ő maga is próbálja leállítani a kocsit, és ha a kordé megáll végre, valahogy kiszedi becsípődött jobb hüvelykjét a küllők és a kerékagy találkozási pontjának marasztaló fogságából.
Aztán jobb híján a baljával fogja át és dajkálja egy kicsit a lüktetőn égő és sajgó ujjacskát, felegyenesedve.*
- Jó estét! *köszön aztán ő is, mert ugye illik visszaköszönni az ismeretlennek, de letagadhatatlanul ott a mérgesség a hangjában a rosszkor jött köszöngetés miatt.*
- Pedig már majdnem lejött. *mondja Zeyának, kissé bocsánatkérően, és ahogy hirtelen az egész helyzetet kívülről kezdi látni, hogy mit bosszantja őket ez a kordé, nem állja meg, elkezd hangosan, egészen hangosan kacagni. Hamar abbahagyja, de a kacagással együtt legalább a mérge is elszáll, a helyében csak a kíváncsiság marad.*
- Hm... *dünnyögi, és kicsit még meg is feledkezik magáról, és csodálkozva pillant rá, de aztán gyorsan elkapja a tekintetét. Nehogy már azt higgye róla Zeya, hogy valami tolvaj, aki a Fogadóbeli szálláson elköltendő pénzére pályázik. Most, hogy kiderült, hogy van neki. Ami újabb jópont Arja szemében. Nem árt, ha kettejük közül legalább egyiküknek van aranya, még ha ez nem is ő, akkor is.
~A Pegazusban.~ Kicsit más szemmel néz most már Zeyára. A kordéhúzogató szolganép legalsó polcáról eggyel magasabbra kúszik fel az ázsiója Arja szemében.
Hisz van pénze Fogadóban megszállni. Pedig a Fogadókban még egyetlen éjszakáért is nagyon sokat elkérnek. Arja talán még egy éjjelre sem tudná kifizetni a szállást. Na jó, talán egy éjszakára ki tudná... de nem őrült meg, hogy azt a kevés aranyérmét, amit a ruhája legeslegmélyén őrizget, és ami minden vagyona, egyetlen egy napi szállásra költse. Ilyet csak a gazdag utazók engednek meg maguknak. Olyanok, akiket otthon sok pénzzel és teletömött erszénnyel kistafíroztak, hogy ide-oda utazgassanak, és Fogadókban szálljanak meg a városokban. Arja, az biztos, nem tartozik ezek közé a gazdag utazók közé.
Akik unalmukban elindulnak, vagy elszöknek otthonról, mert mondjuk nem akarják tovább vinni a családi vállalkozást, inkább világot látnának.
Vagy nem akarnak ahhoz feleségül menni, vagy azt feleségül venni, akit a szüleik kiszemeltek a számukra.
Vagy épp a szüleik nem akarják, hogy azt vegyék el, akibe beleszerettek, és inkább teli erszénnyel és egy szolgával meg komornával, vagy testőrrel útnak indítják őket. Hogy az út alatt majd biztosan elfelejtik a nemkívánatos személyt meg nemkívánatos vonzalmat.
Na és persze nem is harcművész, hogy testőrséget vállaljon egy ilyen gazdag utazó mellett, és így utazgasson.
Nem, Arja csak, ahogy kibökte Zeyának egészen őszintén, csak csavarog.
Amúgy ezt élvezi, csak megázni nem szeret, meg azt sem szereti, amikor napokig nem eszik, de ilyenkor mindig azzal vigasztalja magát, hogy ő legalább nem kövér, mint azok az elhízott, termetes asszonyságok, akik nagy jódolgukban már menni is alig bírnak, vagy azért, mert szakácsnék egy jólfizető háznál, vagy azért, mert egy jólfizető ház úrnői, ahol jól megfizetik a szakácsnét, aki csuda finomságokat tesz minden nap az asztalra. Persze, azért rendesen irigyli ezeket a naponta finomságokat faló nőket, valójában, de azért a vigasz az őszinte, és legtöbbször hatásos, a soványságára és a gyakori nemevésre vonatkozóan.
Közben a szekér ugye bekrepál, és nem tud segíteni sem a dolgon, hiába próbálkozik a tőrével.
Amikor Zeya kölcsönkéri, szó nélkül átnyújtja a fegyvert, hátha ő több sikerrel jár, de nem.
Visszaveszi a tőrt, amikor Zeya inkább a kezével kezd tapogatni odalenn, alul, a kerékagy alatt, és Tádám! ki is húz valami lelógó zsinegfélét, ami szorosan feltekeredett. Attól szorul az egész.
Újra leguggol, hogy segítsen elnyiszálni annyira a kihúzott szálat, hogy az kiszabaduljon a szorításból, és csak bólint, amikor Zeya elmondja az instrukciókat.
Így szerinte is menni fog.
Zeya előre megy, ő is előbbre lép, és úgy guggol le, és feszesen tartja, majd húzza-fogja a zsinórt, ahogy Zeya hátrafelé kezdi tolni a kocsit.
Egész jól elindul a dolog. Arja elmélyülten koncentrál, azt pedig nem veszi észre egyáltalán, hogy a bámészkodó szakállas, akiről Arja az előbb, egyetlen pillantás nyomán nem tudta biztosan eldönteni, hogy vajon az az úrfi vagy a testőr kategóriába tartozhat, hirtelen, egészen közelről, hangosan rájuk köszön.
Arja felkapja a fejét a közelből érkező férfihangra, beazonosítja az előbb még a padon ülő fickót, kicsit megdöbben a Hölgyeimen, és kizárásos alapon beazonosítja magukat a megszólítás címzettjeiként, egy kis pír is megül az arcán, ezzel egyidejűleg eldől a testőr vagy úrfi kategória is a fejében, a testőr javára.
De ami nagyon sajnálatos, hogy ezzel a sok agymunkával és figyelemelterelődéssel együtt megszűnik az elmélyült koncentrálás, a zsineg feszessége, és Arja azon kapja magát, hogy az ujja rendesen becsípődik.*
- Auuúú, állítsd meg, állítsd meg, kérlek! *próbál gátat vetni hangosan annak, hogy a fájdalom még elviselhetetlenebb legyen, másik kezével ő maga is próbálja leállítani a kocsit, és ha a kordé megáll végre, valahogy kiszedi becsípődött jobb hüvelykjét a küllők és a kerékagy találkozási pontjának marasztaló fogságából.
Aztán jobb híján a baljával fogja át és dajkálja egy kicsit a lüktetőn égő és sajgó ujjacskát, felegyenesedve.*
- Jó estét! *köszön aztán ő is, mert ugye illik visszaköszönni az ismeretlennek, de letagadhatatlanul ott a mérgesség a hangjában a rosszkor jött köszöngetés miatt.*
- Pedig már majdnem lejött. *mondja Zeyának, kissé bocsánatkérően, és ahogy hirtelen az egész helyzetet kívülről kezdi látni, hogy mit bosszantja őket ez a kordé, nem állja meg, elkezd hangosan, egészen hangosan kacagni. Hamar abbahagyja, de a kacagással együtt legalább a mérge is elszáll, a helyében csak a kíváncsiság marad.*
9032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:36:09
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:36:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés - Vorhas, Nalalt, Gigár//
*Olyan nagyokat lép, hogy majdnem folyókat tudna átlépni, de csak majdnem. Ahhoz még mindig nőnie kéne picit, egy egész picit.*
- Hova sietsz pöttömke? Ne félj, Gigár bácsi vigyáz rád. Így is sebesebben megyünk, mint a szél, na!
*Igazán nem érti ezeket az aprónépeket néha napján. Be van sózva a kicsi tündérke is, mehetnékje van, no de minek is? Mire átgondolná a dolgot már kap egy egész érdekesecske kérdést. Hegyóriás! Ezt nem tudni???*
- Ej tündérke. Hát nem tudod mi a Hegyóriás?
*Hatalmas fejét oldalra fordítja, hogy félig meddig rálásson a vállán kapaszkodó kics lényre.*
- A Hegyóriások meeessze laknak innen, nagyooon messze. Az óriások közül a legnagyobbak, legerősebbek törzse.
*A kicsi tündérnek elmagyarázza hát, hogy mi is a Hegyóriás. Wegtorenre csak hümmög.*
- Wegtoren? Neeem. Az óriások földje nincs a térképeken rajta, olyan messze van innen. Hegyek vidékén, ott ahol semmi sem él, csak óriások.
*Hatalmas kezével még az irányt is megmutatja, északot, hogy arrafelé van. Ez a kis tündérke olyan sokat kérdez, alig tud válaszolni rájuk.*
- Kár, hogy nem tudod. Szerintem mágia műve. Meg vannak átkozva, hidd el nekem.
*Most már egészen biztos benne, hogy mágia őrjíti meg az egymást vagdalózó embernépeket. Mire feleszmél a sok-sok válaszból már ott is ácsorognak a főtéren. Gigár itt megáll vállán a tündérkével.*
- Na várjá csak, gondókodok merre menjünk…
*Hunyorítva nézi a lehetséges irányt mert ugyebár nagyon nem mindegy, hogy merre fognak menni. Gondolkodás közbe meglát egy másik aprólékot (Vorhas).*
- Te ott, kicsi aprónép! Mit csinálsz itt a bolondok városában? Ezek az embernépek itten megbuggyantak. Jobb ha eljössz velünk amíg teheted.
~Mit csinál itt ez a sok aprólék? Nem látják, hogy itt elpusztítják őket?~
*Olyan nagyokat lép, hogy majdnem folyókat tudna átlépni, de csak majdnem. Ahhoz még mindig nőnie kéne picit, egy egész picit.*
- Hova sietsz pöttömke? Ne félj, Gigár bácsi vigyáz rád. Így is sebesebben megyünk, mint a szél, na!
*Igazán nem érti ezeket az aprónépeket néha napján. Be van sózva a kicsi tündérke is, mehetnékje van, no de minek is? Mire átgondolná a dolgot már kap egy egész érdekesecske kérdést. Hegyóriás! Ezt nem tudni???*
- Ej tündérke. Hát nem tudod mi a Hegyóriás?
*Hatalmas fejét oldalra fordítja, hogy félig meddig rálásson a vállán kapaszkodó kics lényre.*
- A Hegyóriások meeessze laknak innen, nagyooon messze. Az óriások közül a legnagyobbak, legerősebbek törzse.
*A kicsi tündérnek elmagyarázza hát, hogy mi is a Hegyóriás. Wegtorenre csak hümmög.*
- Wegtoren? Neeem. Az óriások földje nincs a térképeken rajta, olyan messze van innen. Hegyek vidékén, ott ahol semmi sem él, csak óriások.
*Hatalmas kezével még az irányt is megmutatja, északot, hogy arrafelé van. Ez a kis tündérke olyan sokat kérdez, alig tud válaszolni rájuk.*
- Kár, hogy nem tudod. Szerintem mágia műve. Meg vannak átkozva, hidd el nekem.
*Most már egészen biztos benne, hogy mágia őrjíti meg az egymást vagdalózó embernépeket. Mire feleszmél a sok-sok válaszból már ott is ácsorognak a főtéren. Gigár itt megáll vállán a tündérkével.*
- Na várjá csak, gondókodok merre menjünk…
*Hunyorítva nézi a lehetséges irányt mert ugyebár nagyon nem mindegy, hogy merre fognak menni. Gondolkodás közbe meglát egy másik aprólékot (Vorhas).*
- Te ott, kicsi aprónép! Mit csinálsz itt a bolondok városában? Ezek az embernépek itten megbuggyantak. Jobb ha eljössz velünk amíg teheted.
~Mit csinál itt ez a sok aprólék? Nem látják, hogy itt elpusztítják őket?~
9031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:26:07
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:26:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
*A padon hátra dőlve, behunyt szemmel próbálja elterelni a gondolatait a baljós benyomásról, amit a város újra felébresztett és a bizonytalanságról, amit a történtek felőli tudatlansága kelt benne. ~ Ilyenkor mindig a kézzelfogható dolgokra, személyekre, problémákra kell koncentrálni ~ idézi föl mestere szavait. ~ Az utóbbiakkal bár volna pár, most nincs kedvem foglalkozni, amúgy is megvárnak. A Pegazust majd megnézem ha beértem, úgyis a belbecs fontosabb mint a külcsín, a kút meg a pad pedig érdektelen jelenleg. Marad a kordé és mellette állók. ~ Pillái alól azért megnézi, ahogy a közben felbukkant tündér átlovagol a téren. Talán még a szemöldökét is felvonná a látványra, ha nem próbálna meg ügyelni a csukott szemű ejtőzés álcájára. Igyekezvén tartásával nem elárulni magát újra felméri a két hölgyet. Úgy dönt szemei és értelme helyett most utat enged a benyomásoknak. Tudja, hogy ami ilyenkor megfogalmazódik benne, azt később is ráér értelmezni és hát maradjunk annyiban hogy volt már amikor hiba lett volna ezekből kiindulni. Újra végigfut a tekintete a fekete hajú szalmakalapos nőn, tudatosan egyetlen részleten sem próbál meg elidőzni ~ Fekete zafír – letisztultság, koncentráció - talán a tartása és a macskafej miatt, és egy fanyarságában üde, első kortyokban egyszerű, de kitartó ízlelgetéssel mélységeiben kitárulkozó izgalmas fehérbor, talán arckifejezése és tekintete miatt. ~ Figyelme a kedves arcú, kevésbé harcias kinézetű nőre vált és maga is elcsodálkozik ~ A drágakő a rubin - talán a pozitív kisugárzás, talán a hűség? ~ kérdezi magától, viszont az ízvilágában őszinte, édes, gyümölcsös zamatú vörösbor valamiért nem lepi meg. Lassan miután helyére tette a benyomásokat, kezdi elunni magát, hisz a furcsa páros még mindig nem indult el. Láthatóan a kordé makacsolta meg magát, mint valami csökönyös öszvér. Az egyik hátsó kerékhez hajolnak mindketten. ~ Itt az ideje elindulni. ~ szedelődzködik. Maga sem biztos, hogy tudna a párosnak segíteni, hisz a szekerekhez nem nagyon ért, és abban sem biztos hogy azok szívesen vennék így esteledvén. Ugyanakkor el sem zárkózna a lehetőségtől, hisz tulajdonképp szerezhetne két ismerőst, akik elmondhatnák mi is történt itt. A hirdetőtábla böngészése túl átlátszó, a segítség felajánlása túl direkt volna, így megindul a Pegazus bejárata felé és csak köszön:*
- Jó estét Hölgyeim! * pár pillanat erejéig kivár és ha nem érkezik válasz vagy csak egy egyszerű köszönés folytatja útját a Pegazusba.*
- Jó estét Hölgyeim! * pár pillanat erejéig kivár és ha nem érkezik válasz vagy csak egy egyszerű köszönés folytatja útját a Pegazusba.*
9030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-12 12:23:26
Üzenet elküldve: 2018-09-12 12:23:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*No igen, a túlzott kedvesség mindig gyanús. Még Zeya számára is, a zárt világból kiszakadt zöldfülűnek. Bár esetében inkább az játszik közre, hogy vele nem szoktak kedvesek lenni, még a saját közösségében sem. A városban töltött első napján mindjárt rátalált egy ügyeskedő szélhámos, és alaposan körbe udvarolta, csak annak pechére nem volt mit kicsalni belőle, vagyis nem túl sokat, így végül minden szempontból sértetlenül, sőt, gyanútlanul vált el tőle Zeya. Számára Ghael még mindig az a bajba jutott, pénzügyekben felelőtlen nemes, aki kopott hangszerrel és egyszerű ruhában jár, elképesztően sokat beszél, és elválásuk után éppen a Halállal készült szembenézni adóssága miatt. Ha elébe toppanna, csupán megállapítaná, hogy végül mégsem végezte a feje a kerítés tetején, és ügyesen kikerült a kutyaszorítóból. Ami azt illeti, a lázadást is ideértve, ami ugye a nemeseket érintette.*
- Mi? Én?
*Kapja oda meglepetten a fejét, mikor Arja a szállása felől érdeklődik.*
- A Pegazusban. Próbáltam olcsóbb helyet keresni, de eddig nem sikerült. Jó lenne olyan munkát találni, ahol koszt és kvártély jár.
*Sajnos azonban ilyet nem talál a táblán.
Arja próbálkozásához helyet ad, és szemmel nyomon követi. A tőrt jó ötletnek találja. Egy csomó dologhoz hasznos lenne neki is, talán beszerezhetne egyet. Szívesen lecserélné a dobókereszteket, ilyen tudással úgysem veszi komoly hasznukat. Erről eszébe jut, hogy milyen régen tudott gyakorolni. Annyi minden közbejött. Talán ideje lenne egy kicsit elvonulnia, míg csitul a helyzet a városban. De sajnos gyengécske lábakon áll a vadonban való túléléshez szükséges tudása. Vadászni nem tud, a gyűjtögetés meg olyan esetleges. Hozzászokott, hogy a kolostorban maguk termesztenek zöldséget és tartanak baromfikat. Ezért lenne jó egy tanyán elhelyezkednie. Vajon, ha fegyveres őrzőként szegődne el, besegítve a ház körüli munkákba, felvenné valaki? Alhatna a fészerben, nincsenek nagy igényei. Na de messzire nem jut a gondolkodásban, mert Arja feladja a próbálkozást.*
- Kölcsönkérhetem?
*Nyújtja fel a kezét a tőrre gondolva. Ő is megpróbál egy kicsit más szögből hozzáfogni a piszkálásnak. Ha a tőrt nem kapja meg, akkor kézzel. Ami azt illeti, akkor is átvált kézre, ha a tőrt megkapja, és kitapint egy feszes zsineget az ujja.*
- Valami rátekeredett. Talán a kordé aljáról lógott le.
*Kitapogatja a szálat ott, ahol a legjobban hozzá lehet férni. Ha megkapta a tőrt, akkor maga kezdi nyiszatolni, ha nem, akkor megkéri Arját, hogy vágja el. Így is, úgy is, végül a tulajdonosánál köt ki a tőr.*
- Fogd meg a végét óvatosan és húzd! Én lassan hátratolom a kordét, hogy letekeredjen a kerékagyról a zsineg.
*Ha ebben megegyeznek, akkor a kordé elejéhez megy és a keresztrudat megragadja.*
- Készen vagy?
*Ha igen, akkor lassan tolni kezdi. Persze a súly miatt nem olyan egyszerű precízen dolgozni, egy kicsit hintáztatnia kell, Arjának pedig figyelnie, nehogy becsípje az ujját kerék.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 15:14:36
*No igen, a túlzott kedvesség mindig gyanús. Még Zeya számára is, a zárt világból kiszakadt zöldfülűnek. Bár esetében inkább az játszik közre, hogy vele nem szoktak kedvesek lenni, még a saját közösségében sem. A városban töltött első napján mindjárt rátalált egy ügyeskedő szélhámos, és alaposan körbe udvarolta, csak annak pechére nem volt mit kicsalni belőle, vagyis nem túl sokat, így végül minden szempontból sértetlenül, sőt, gyanútlanul vált el tőle Zeya. Számára Ghael még mindig az a bajba jutott, pénzügyekben felelőtlen nemes, aki kopott hangszerrel és egyszerű ruhában jár, elképesztően sokat beszél, és elválásuk után éppen a Halállal készült szembenézni adóssága miatt. Ha elébe toppanna, csupán megállapítaná, hogy végül mégsem végezte a feje a kerítés tetején, és ügyesen kikerült a kutyaszorítóból. Ami azt illeti, a lázadást is ideértve, ami ugye a nemeseket érintette.*
- Mi? Én?
*Kapja oda meglepetten a fejét, mikor Arja a szállása felől érdeklődik.*
- A Pegazusban. Próbáltam olcsóbb helyet keresni, de eddig nem sikerült. Jó lenne olyan munkát találni, ahol koszt és kvártély jár.
*Sajnos azonban ilyet nem talál a táblán.
Arja próbálkozásához helyet ad, és szemmel nyomon követi. A tőrt jó ötletnek találja. Egy csomó dologhoz hasznos lenne neki is, talán beszerezhetne egyet. Szívesen lecserélné a dobókereszteket, ilyen tudással úgysem veszi komoly hasznukat. Erről eszébe jut, hogy milyen régen tudott gyakorolni. Annyi minden közbejött. Talán ideje lenne egy kicsit elvonulnia, míg csitul a helyzet a városban. De sajnos gyengécske lábakon áll a vadonban való túléléshez szükséges tudása. Vadászni nem tud, a gyűjtögetés meg olyan esetleges. Hozzászokott, hogy a kolostorban maguk termesztenek zöldséget és tartanak baromfikat. Ezért lenne jó egy tanyán elhelyezkednie. Vajon, ha fegyveres őrzőként szegődne el, besegítve a ház körüli munkákba, felvenné valaki? Alhatna a fészerben, nincsenek nagy igényei. Na de messzire nem jut a gondolkodásban, mert Arja feladja a próbálkozást.*
- Kölcsönkérhetem?
*Nyújtja fel a kezét a tőrre gondolva. Ő is megpróbál egy kicsit más szögből hozzáfogni a piszkálásnak. Ha a tőrt nem kapja meg, akkor kézzel. Ami azt illeti, akkor is átvált kézre, ha a tőrt megkapja, és kitapint egy feszes zsineget az ujja.*
- Valami rátekeredett. Talán a kordé aljáról lógott le.
*Kitapogatja a szálat ott, ahol a legjobban hozzá lehet férni. Ha megkapta a tőrt, akkor maga kezdi nyiszatolni, ha nem, akkor megkéri Arját, hogy vágja el. Így is, úgy is, végül a tulajdonosánál köt ki a tőr.*
- Fogd meg a végét óvatosan és húzd! Én lassan hátratolom a kordét, hogy letekeredjen a kerékagyról a zsineg.
*Ha ebben megegyeznek, akkor a kordé elejéhez megy és a keresztrudat megragadja.*
- Készen vagy?
*Ha igen, akkor lassan tolni kezdi. Persze a súly miatt nem olyan egyszerű precízen dolgozni, egy kicsit hintáztatnia kell, Arjának pedig figyelnie, nehogy becsípje az ujját kerék.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 15:14:36
9029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-11 13:52:13
Üzenet elküldve: 2018-09-11 13:52:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Arja igazából nem Zeyát tartja kedvesnek, hanem afelől nyugodt, hogy ő, mint egyértelműen kiderült, biztosan nem az a fajta helybéli, aki túlontúl kedves, és emiatt Arjának azon kellene törnie a fejét, hogy vajon miért is az.
Nem, ellenkezőleg, a lány nem ilyen, meg ugye nem is idevalósi, így Arja egyre elégedettebb a társaságával és a helyzettel.
Főleg hogy készséggel felolvassa a papíroson lévő szöveget, lám, ő tud olvasni, sőt még tovább is bogarászik Arja kedvéért.
Persze az jobb lenne, ha nem lenne ez a felfordulás épp a városban, dehát előbb-utóbb csak rend lesz, vagy rendet csinál valaki. Például a ki tudja hol tanyázó városőrök. Vagy valami katonák. Vagy egy szörnyű nagy hatalmú mágus. Persze az remélhetőleg nem változtatja egész Arthenior jelenlegi lakosságát, beleértve az ártatlanokat, a csecsszopókat és az átutazókat is, disznóvá. Legalábbis Arja így gondolkodik, bár túl sokat nem agyal ezen. Ha tudná, hogy pontosan mi is történt az elmúlt időszakban, és mekkora valójában a felfordulás mértéke, akkor persze lehet hogy nem így állna hozzá ehhez a kérdéshez.
A kardos lány hozzávaló viszonyulása pedig jelenleg tökéletesen kielégíti Arja szociális elvárásait és igényeit.
Ha valaki _túl_ kedves, ez már bevált tapasztalata, aaz mindig akar valamit. Előbb-utóbb mindig előhozakodik valamivel.
Mint például legutóbb az a wegtoreni meg a szívélyes ajánlata. Hogy menjen el pesztonkának a nővére gyerekeihez, szállásért-kosztért. Kilenc(!) gyerek volt, kilenc! Az egyik bőgőmasinább, mint a másik. Neki kellett volna főznie is, de hogy miből, az egy hét után sem derült ki! A szállás a kisebbik padlásszobában, a kicsik szobájában, a földön. Emiatt jött el Wegtorenből, így ősszel. Pedig a telet ott akarta tölteni. Mert az öregnek még volt képe egyezségről óbégatni, és hogy Arja nem mehet csak úgy el!
Csak mert nincsen otthona?? Így kihasználná? Hát nem ejtették őt ám a fejére, csak kitették! Akkor inkább vándorol, ahogy eddig!
A hirdetéseket figyelmesen követi, kár, a nevelőnő milyen jól hangzik már, persze ilyen állásra őt nem veszik fel, ahhoz fityulás főkötő és finom úri modor szükséges, meg fiatalnak is tartanák hozzá tuti, pedig Arja tudja, megbirkózna ő három gyerek nevelésével, nem is rosszul. De mindegy is, nincs is cím, az már leszakadt.
Még az a lakótárs is érdekes, na persze biztosan megvan az ára, még ha nem is igazi albérlet.*
- Nem... *válaszol kicsit csodálkozva, a fejét rázva, nem, nem érdeklik gnómok, nem is ismert túl sok gnómot, ami azt illeti. Bár az a wegtoreni szabó, ő gnóm volt, és igazán kedves volt. Egy ideig dolgozott nála Arja, de aztán már nem tudott több munkát adni neki.
A lakótársos hirdetés elhangzása után meg közbeböki, mert hirtelen eszébe jut:*
- Te hol alszol?
- Köszönöm! *köszöni meg a felolvasást halkan, igazán sokat segített Zeya, meg most már tudja, hogy ez itt van, ez a tábla, és máskor is megkérhet valakit, hogy olvassa el neki az újabb hirdetéseket.
Húsz perc. Az nem olyan sok. Újra nekiveselkednek, de el se tudnak rendesen indulni (közben Arja is vet egy pillantást a padon hányavetin ücsörgő szakállas-bajszos fickóra, nem messze tőlük), mert a kordé megint beragad. Pedig most nincs kátyú sem, Zeya a kerékagyat kezdi el vizsgálgatni, hogy kiderítse, ott van-e a baj.
Arja is leguggol, úgy nézi, valami beszorult, amiatt nem fordul a kerék. Jobb híján előszedi a tőrét, és megpróbálja annak élét beerőltetni az illeszkedő részek közé, háthogyha, ha van ott valami nem odavaló, akkor sikerül kipattintania.
Valamit sikerül is kipiszkálnia, de hogy az csak egy kerékszilánk darab, vagy van ott valami még, arra nem jön rá.*
- Valami beleszorult, azt hiszem amiatt nem megy. *De a kordé továbbra sem mozdul meg, úgyhogy Zeyától várja a helyzet megmentését, felállva, kicsit tanácstalanul.
Már ha az megmentésnek mondható, hogy tovább vonszolhatják a kocsit.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.11 13:56:17
*Arja igazából nem Zeyát tartja kedvesnek, hanem afelől nyugodt, hogy ő, mint egyértelműen kiderült, biztosan nem az a fajta helybéli, aki túlontúl kedves, és emiatt Arjának azon kellene törnie a fejét, hogy vajon miért is az.
Nem, ellenkezőleg, a lány nem ilyen, meg ugye nem is idevalósi, így Arja egyre elégedettebb a társaságával és a helyzettel.
Főleg hogy készséggel felolvassa a papíroson lévő szöveget, lám, ő tud olvasni, sőt még tovább is bogarászik Arja kedvéért.
Persze az jobb lenne, ha nem lenne ez a felfordulás épp a városban, dehát előbb-utóbb csak rend lesz, vagy rendet csinál valaki. Például a ki tudja hol tanyázó városőrök. Vagy valami katonák. Vagy egy szörnyű nagy hatalmú mágus. Persze az remélhetőleg nem változtatja egész Arthenior jelenlegi lakosságát, beleértve az ártatlanokat, a csecsszopókat és az átutazókat is, disznóvá. Legalábbis Arja így gondolkodik, bár túl sokat nem agyal ezen. Ha tudná, hogy pontosan mi is történt az elmúlt időszakban, és mekkora valójában a felfordulás mértéke, akkor persze lehet hogy nem így állna hozzá ehhez a kérdéshez.
A kardos lány hozzávaló viszonyulása pedig jelenleg tökéletesen kielégíti Arja szociális elvárásait és igényeit.
Ha valaki _túl_ kedves, ez már bevált tapasztalata, aaz mindig akar valamit. Előbb-utóbb mindig előhozakodik valamivel.
Mint például legutóbb az a wegtoreni meg a szívélyes ajánlata. Hogy menjen el pesztonkának a nővére gyerekeihez, szállásért-kosztért. Kilenc(!) gyerek volt, kilenc! Az egyik bőgőmasinább, mint a másik. Neki kellett volna főznie is, de hogy miből, az egy hét után sem derült ki! A szállás a kisebbik padlásszobában, a kicsik szobájában, a földön. Emiatt jött el Wegtorenből, így ősszel. Pedig a telet ott akarta tölteni. Mert az öregnek még volt képe egyezségről óbégatni, és hogy Arja nem mehet csak úgy el!
Csak mert nincsen otthona?? Így kihasználná? Hát nem ejtették őt ám a fejére, csak kitették! Akkor inkább vándorol, ahogy eddig!
A hirdetéseket figyelmesen követi, kár, a nevelőnő milyen jól hangzik már, persze ilyen állásra őt nem veszik fel, ahhoz fityulás főkötő és finom úri modor szükséges, meg fiatalnak is tartanák hozzá tuti, pedig Arja tudja, megbirkózna ő három gyerek nevelésével, nem is rosszul. De mindegy is, nincs is cím, az már leszakadt.
Még az a lakótárs is érdekes, na persze biztosan megvan az ára, még ha nem is igazi albérlet.*
- Nem... *válaszol kicsit csodálkozva, a fejét rázva, nem, nem érdeklik gnómok, nem is ismert túl sok gnómot, ami azt illeti. Bár az a wegtoreni szabó, ő gnóm volt, és igazán kedves volt. Egy ideig dolgozott nála Arja, de aztán már nem tudott több munkát adni neki.
A lakótársos hirdetés elhangzása után meg közbeböki, mert hirtelen eszébe jut:*
- Te hol alszol?
- Köszönöm! *köszöni meg a felolvasást halkan, igazán sokat segített Zeya, meg most már tudja, hogy ez itt van, ez a tábla, és máskor is megkérhet valakit, hogy olvassa el neki az újabb hirdetéseket.
Húsz perc. Az nem olyan sok. Újra nekiveselkednek, de el se tudnak rendesen indulni (közben Arja is vet egy pillantást a padon hányavetin ücsörgő szakállas-bajszos fickóra, nem messze tőlük), mert a kordé megint beragad. Pedig most nincs kátyú sem, Zeya a kerékagyat kezdi el vizsgálgatni, hogy kiderítse, ott van-e a baj.
Arja is leguggol, úgy nézi, valami beszorult, amiatt nem fordul a kerék. Jobb híján előszedi a tőrét, és megpróbálja annak élét beerőltetni az illeszkedő részek közé, háthogyha, ha van ott valami nem odavaló, akkor sikerül kipattintania.
Valamit sikerül is kipiszkálnia, de hogy az csak egy kerékszilánk darab, vagy van ott valami még, arra nem jön rá.*
- Valami beleszorult, azt hiszem amiatt nem megy. *De a kordé továbbra sem mozdul meg, úgyhogy Zeyától várja a helyzet megmentését, felállva, kicsit tanácstalanul.
Már ha az megmentésnek mondható, hogy tovább vonszolhatják a kocsit.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.11 13:56:17
9028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:36:00
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:36:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Elégedetlenül morranna egyet, ha tudná, hogy a másik kedvesnek tartja. Nem akar kedves lenni. Legalábbis nem akarja, hogy bárki úgy érezze. Megtesz dolgokat, amikről úgy érzi, hogy meg kell tennie. Vagy amikről úgy érzi, hogy mestere helytelenítené, ha elmulasztaná. De sosem szívesen. Talán valamennyire toleránsnak tünteti fel, hogy megpróbál érdektelen lenni mások irritáló jellegével szemben. Ez ritkábban sikerül. Sokat kell elnyelnie a semlegesség kútjának, hogy önfegyelmének köszönhetően tompán bukkanjanak felszínre a nagyobb hullámok is.
Ennek köszönhető, hogy lepereg róla a csalódottság hangja. És az, hogy hagyja ugráltatni magát Arja által. Valahol kompenzálnia kell, hogy segít neki elhúzni ezt a nyamvadt kordét a tulajdonosához. Azt mondta ugyan, hogy nem kér semmit, de Zeya világában ez elfogadhatatlan.*
- Tudja a fene...
*Feleli a testvér nemére vonatkozó kérdés után. Felolvassa hát az egész hirdetést.*
- Lehetett volna pontosabb... de úgy ír róla, mintha lány lenne.
*Mikor Arjára pillant, a szeme sarkából észreveszi, hogy valaki feléjük néz. Ösztönösen ugrik oda a tekintete, manapság a figyelem gyakran veszélyt is rejt. Főleg, míg ilyen feltűnően közlekednek, azzal az átkozott maradék gyümölcsszállítmánnyal a ponyva alatt. Szerencsére a Szegénynegyedet már elhagyták, de nem gondolja, hogy lazíthat. Itt mindenféle népek megfordulnak. Erre a padon ülő férfira legalább elég egyetlen pillantást vetnie ahhoz, hogy a potenciális ellenféllistán a „kevésbé valószínű” címkét kapja. Ahhoz Roderigo túlzottan rendezett külsejű és könnyed tartású. Visszafordul társához.*
- Jah...
*Dünnyögi szarkasztikusan Arja optimista észrevételére arról, hogy nem volt felesleges olvasóleckét tartani. Aztán a nő úgy dönt, hogy átböngészteti vele az egész hirdetőtáblát. Kissé elhúzza a száját, mert szeretne már megszabadulni terhétől, de igazából neki is hasznos lehet, ha talál egy új munkát. Mikor ez a nyamvadt kerék elakadt a gödörben, megfogadta, hogy felmond a kereskedőnél, mert nem tartja magát eredeti alkujukhoz.
Kedvetlenül pásztázza a megsárgult, átázott lapokat, és néha-néha felolvassa, vagy összefoglalja, ha valamit ki tud silabizálni. Bármi legyen is az. Ki tudja, mi jut még Arja eszébe, tán a lakáshirdetések következnek.*
- Nevelőnőt keresnek három gyerek mellé... hm, az elérhetőséget már letépték... eladó szamár... eladó ház... lakótárs kerestetik... bérmunkást vesznek tavaszi veteményezésre... ez már nem aktuális... úr keres hölgyet... hm... érdekelnek a gnómok?
*Pillant Arja felé felvont szemöldökkel, ujját a hirdetésen hagyva. Sosem lehet tudni... hátha kellenek a részletek is. Ha nem ragadja meg a fantáziáját, akkor Zeya vállat von és visszaindul a kordéhoz.*
- Úgy húsz perc. Ha kilépünk.
*Feltolja kalapját és az eget kezdi kémlelni. Komor felhők gyülekeznek, esőt érezni a levegőben. És valami nyugtalanítót... ezen a közelükben ellovagoló tündér látványa is csupán egy kicsit enyhít. Zeya azért egy rövid darabon követi a tekintetével Vorhast, mert nem minden nap látni ilyet.
Aztán megfogja a keresztrúd baloldalát, de ahogy húzni kezdenék, hamar kiderül, hogy a kordé másképp gondolja a dolgot, mert három lépés után megáll, és nem akar újra elindulni.*
- Erősebben!
*Instruálja Arját. Maga megfordul és két kézzel kapaszkodik a keresztrúd rá eső felébe. A kerék meg se moccan.*
- Nem mondod komolyan...
*Billen hátra a feje elkeseredetten. Úgy tűnik, most a jobb hátsó kerék rendetlenkedik, valahogy megszorult. Zeya megáll fölötte és kicsit meglökdösi a talpával, hogy lássa, tényleg ez okozza a bajt.*
- Hát ez nem gödörben áll pedig.
*Leguggol a kerék mellé, hogy a kerékagyat közelebbről megvizsgálja.*
*Elégedetlenül morranna egyet, ha tudná, hogy a másik kedvesnek tartja. Nem akar kedves lenni. Legalábbis nem akarja, hogy bárki úgy érezze. Megtesz dolgokat, amikről úgy érzi, hogy meg kell tennie. Vagy amikről úgy érzi, hogy mestere helytelenítené, ha elmulasztaná. De sosem szívesen. Talán valamennyire toleránsnak tünteti fel, hogy megpróbál érdektelen lenni mások irritáló jellegével szemben. Ez ritkábban sikerül. Sokat kell elnyelnie a semlegesség kútjának, hogy önfegyelmének köszönhetően tompán bukkanjanak felszínre a nagyobb hullámok is.
Ennek köszönhető, hogy lepereg róla a csalódottság hangja. És az, hogy hagyja ugráltatni magát Arja által. Valahol kompenzálnia kell, hogy segít neki elhúzni ezt a nyamvadt kordét a tulajdonosához. Azt mondta ugyan, hogy nem kér semmit, de Zeya világában ez elfogadhatatlan.*
- Tudja a fene...
*Feleli a testvér nemére vonatkozó kérdés után. Felolvassa hát az egész hirdetést.*
- Lehetett volna pontosabb... de úgy ír róla, mintha lány lenne.
*Mikor Arjára pillant, a szeme sarkából észreveszi, hogy valaki feléjük néz. Ösztönösen ugrik oda a tekintete, manapság a figyelem gyakran veszélyt is rejt. Főleg, míg ilyen feltűnően közlekednek, azzal az átkozott maradék gyümölcsszállítmánnyal a ponyva alatt. Szerencsére a Szegénynegyedet már elhagyták, de nem gondolja, hogy lazíthat. Itt mindenféle népek megfordulnak. Erre a padon ülő férfira legalább elég egyetlen pillantást vetnie ahhoz, hogy a potenciális ellenféllistán a „kevésbé valószínű” címkét kapja. Ahhoz Roderigo túlzottan rendezett külsejű és könnyed tartású. Visszafordul társához.*
- Jah...
*Dünnyögi szarkasztikusan Arja optimista észrevételére arról, hogy nem volt felesleges olvasóleckét tartani. Aztán a nő úgy dönt, hogy átböngészteti vele az egész hirdetőtáblát. Kissé elhúzza a száját, mert szeretne már megszabadulni terhétől, de igazából neki is hasznos lehet, ha talál egy új munkát. Mikor ez a nyamvadt kerék elakadt a gödörben, megfogadta, hogy felmond a kereskedőnél, mert nem tartja magát eredeti alkujukhoz.
Kedvetlenül pásztázza a megsárgult, átázott lapokat, és néha-néha felolvassa, vagy összefoglalja, ha valamit ki tud silabizálni. Bármi legyen is az. Ki tudja, mi jut még Arja eszébe, tán a lakáshirdetések következnek.*
- Nevelőnőt keresnek három gyerek mellé... hm, az elérhetőséget már letépték... eladó szamár... eladó ház... lakótárs kerestetik... bérmunkást vesznek tavaszi veteményezésre... ez már nem aktuális... úr keres hölgyet... hm... érdekelnek a gnómok?
*Pillant Arja felé felvont szemöldökkel, ujját a hirdetésen hagyva. Sosem lehet tudni... hátha kellenek a részletek is. Ha nem ragadja meg a fantáziáját, akkor Zeya vállat von és visszaindul a kordéhoz.*
- Úgy húsz perc. Ha kilépünk.
*Feltolja kalapját és az eget kezdi kémlelni. Komor felhők gyülekeznek, esőt érezni a levegőben. És valami nyugtalanítót... ezen a közelükben ellovagoló tündér látványa is csupán egy kicsit enyhít. Zeya azért egy rövid darabon követi a tekintetével Vorhast, mert nem minden nap látni ilyet.
Aztán megfogja a keresztrúd baloldalát, de ahogy húzni kezdenék, hamar kiderül, hogy a kordé másképp gondolja a dolgot, mert három lépés után megáll, és nem akar újra elindulni.*
- Erősebben!
*Instruálja Arját. Maga megfordul és két kézzel kapaszkodik a keresztrúd rá eső felébe. A kerék meg se moccan.*
- Nem mondod komolyan...
*Billen hátra a feje elkeseredetten. Úgy tűnik, most a jobb hátsó kerék rendetlenkedik, valahogy megszorult. Zeya megáll fölötte és kicsit meglökdösi a talpával, hogy lássa, tényleg ez okozza a bajt.*
- Hát ez nem gödörben áll pedig.
*Leguggol a kerék mellé, hogy a kerékagyat közelebbről megvizsgálja.*
9027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:36:37
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:36:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mivel nem sok fogalma van,hogy a városon kívül merre mehetne, így kénytelen arra vennie az irányt amerről a füst száll fel. Bízik benne hogy apró termete, s ha az mégsem, akkor a számszeríja majd megóvja a bajtól. Előbbi azért lehet jó, mert egyesek észre se veszik. Nem hogy veszélyesnek ítéljék. Az utóbbi pedig azon helyzetekben bizonyul kiválónak mikor az első terv megbukik valamilyen előre nem látható oknál fogva.*
-Hmm.*Ennyi hozzá fűzni valója akad a megérkezéshez. Nem akarja túl komplikálni a dolgot. Kerít egy térképet, vagy valakit akinek van bármi elképzelése arról mi merre van. Évtizedek óta nem járt a Világ hegység ezen oldalán. Csak térképekről ismeri, meg homályos emlékekből. De az is leginkább a kikötőről.*
~ Merre, merre, merre? ~
*Kikerüli az embereket, legyenek azok menekültek, vagy épp fosztogatók, s tovább léptet, immár a nyeregben ülve, kezét a tőr markolaton tartva, beljebb a városba.*
-Hmm.*Ennyi hozzá fűzni valója akad a megérkezéshez. Nem akarja túl komplikálni a dolgot. Kerít egy térképet, vagy valakit akinek van bármi elképzelése arról mi merre van. Évtizedek óta nem járt a Világ hegység ezen oldalán. Csak térképekről ismeri, meg homályos emlékekből. De az is leginkább a kikötőről.*
~ Merre, merre, merre? ~
*Kikerüli az embereket, legyenek azok menekültek, vagy épp fosztogatók, s tovább léptet, immár a nyeregben ülve, kezét a tőr markolaton tartva, beljebb a városba.*
9026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-10 14:18:46
Üzenet elküldve: 2018-09-10 14:18:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
*A főtérre érve tekintete végigfut azon. Két személy kitűzött papirosokkal van elfoglalva, a szökőkút a tér közepén és néhány fontom a homály szélén ~ Talán csak képzeletem teremtette őket. ~ s mire a szeme sarkából jobban megnézné őket fel is oldódnak az árnyakban. Határozott léptekkel a szökőkúthoz sétál, egy gyors mosdás és pár korty a vízből és máris frissebbnek érzi magát. Letelepszik a padra és újra végigfürkészi a teret. Érdeklődve figyeli az érdekes párost és kordéval a hirdetőfal előtt. ~ Egy útilepelbe burkolódzó kedves arcú vörös fürtös és egy vörös tunikába öltözött kalapos, közönyös fekete hölgy. Első pillantásra víz és tűz. Vagy tűz és víz? Egyszer talán kiderül. Nem hallani miről beszélnek, de úgy néz ki lassan tovább indulnak. ~ Nem akarja őket megzavarni, így hátra dől a padon és lazít egy picit. Majd elindul a Pegazusba, ha őket is elnyeli a homály.*
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 15:00:17
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 15:00:17
9025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-09 20:18:53
Üzenet elküldve: 2018-09-09 20:18:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Ó! *hagyja el letagadhatatlanul, első reakcióként a csalódás hangja az ajkait amiatt, hogy Zeya is csak pár napja érkezett. Persze gondolhatta volna, igen. Egy idevalósi nem állt volna szóba vele, vagy csak akkor, ha valamit akar tőle. De biztosan sokkal lekezelőbb kett volna. Vagy legalábbis nem hagyta volna annyiban a honnan jött, hová tart, kit keres kérdés firtatásának dolgát. Ebből a szempontból persze nem is rossz, hogy a lány, Zeya sem idevalósi.
Nem hát. Legalább nem kell tartania attól, hogy vajon miért kedves. Hogy valójában mit akar tőle.*
- Értem. *teszi hozzá gyorsan, komolyabb hangon, kiköszörülendő az előbbi, végül is tovatűnt, de kihallatszó csalódás esetleg bántó élű csorbáját. Hát Zeya nem tehet arról, hogy nem idevalósi.
Arja mindig igyekszik a dolgok jobb oldalát meglátni, és feleslegesen nem keseregni azok állapotán, ami igen hasznos tulajdonság egy otthontalan, csavargó leány esetében, kétségkívül. Ráadásul valahogy jó érzékkel találja is meg mindig a jobbra vezető utat az útkereszteződésekben, és kerüli el a rossz utak túl sok kátyúval borított kövezetét.
Valamit mindenesetre beletett a bölcsőjébe, vagy a háncskosarába, vagy a pólyájába, ki tudja már miben tették ki valaha, egy tündér keresztanya, talán, ha minden igaz.
Az "el kell menni innen"-re nem mond semmit, de azért igaz, ami igaz. Lehet hogy inkább Lihanechbe kellett volna mennie?
Aztán, amikor Zeya rááll, és odamegy a papíroshoz, hogy kiovassa belőle, mit akarnak mondani, kíváncsian figyeli, mit silabizál ki a sorokból.
A névre csak a fejét rázza.*
- Nem. *von vállat.*
- És lány a testvére? *kérdezi meg.*
- Van neki valami különleges ismertetőjele? *végighallgatja, ahogy Zeya inkább az egészet felolvassa, mint hogy válaszolgasson neki.*
- Hát, ez nem arról szól, hogy mi történt a városban. *mondja csalódottan.*
- Azért jó, hogy elolvastad, nem? Ha látunk egy ilyen elfet, majd megkérdezzük, hogy tudja-e, hogy a bátyja keresi. *mondja a hirdetés szövegére.*
- Munkát nem hirdetnek háznál? Tudod, cselédlányt, vagy ilyesmit... nem keresnek valahol? *kérdezi még meg, visszafordulva, pedig már nyúlt a kordé rúdjáért. Hátha lát ilyet Zeya a régebbi hirdetések között.
Aztán, ha választ kap, vagy Zeya hajlandó még bogarászni a régebbi papírosok között (amik persze lehet hogy már nem is aktuálisak, mert ugyebár a hirdetők rezdenciájának ajtaja ablakai rég felfeszítve himbálóznak a sarokvasakon, maguk a hirdetők meg ki tudja hol himbálóznak), szóval ha valami kiderül, azt igyekszik megjegyezni, de azután újra nekiveselkedik a kordénak, ha továbbindulnak.*
- Messzire van még innen? *kérdezi közben, nem mintha unná a dolgot, vagy elfáradt volna, inkább csak kíváncsi, hová mennek.*
- Ó! *hagyja el letagadhatatlanul, első reakcióként a csalódás hangja az ajkait amiatt, hogy Zeya is csak pár napja érkezett. Persze gondolhatta volna, igen. Egy idevalósi nem állt volna szóba vele, vagy csak akkor, ha valamit akar tőle. De biztosan sokkal lekezelőbb kett volna. Vagy legalábbis nem hagyta volna annyiban a honnan jött, hová tart, kit keres kérdés firtatásának dolgát. Ebből a szempontból persze nem is rossz, hogy a lány, Zeya sem idevalósi.
Nem hát. Legalább nem kell tartania attól, hogy vajon miért kedves. Hogy valójában mit akar tőle.*
- Értem. *teszi hozzá gyorsan, komolyabb hangon, kiköszörülendő az előbbi, végül is tovatűnt, de kihallatszó csalódás esetleg bántó élű csorbáját. Hát Zeya nem tehet arról, hogy nem idevalósi.
Arja mindig igyekszik a dolgok jobb oldalát meglátni, és feleslegesen nem keseregni azok állapotán, ami igen hasznos tulajdonság egy otthontalan, csavargó leány esetében, kétségkívül. Ráadásul valahogy jó érzékkel találja is meg mindig a jobbra vezető utat az útkereszteződésekben, és kerüli el a rossz utak túl sok kátyúval borított kövezetét.
Valamit mindenesetre beletett a bölcsőjébe, vagy a háncskosarába, vagy a pólyájába, ki tudja már miben tették ki valaha, egy tündér keresztanya, talán, ha minden igaz.
Az "el kell menni innen"-re nem mond semmit, de azért igaz, ami igaz. Lehet hogy inkább Lihanechbe kellett volna mennie?
Aztán, amikor Zeya rááll, és odamegy a papíroshoz, hogy kiovassa belőle, mit akarnak mondani, kíváncsian figyeli, mit silabizál ki a sorokból.
A névre csak a fejét rázza.*
- Nem. *von vállat.*
- És lány a testvére? *kérdezi meg.*
- Van neki valami különleges ismertetőjele? *végighallgatja, ahogy Zeya inkább az egészet felolvassa, mint hogy válaszolgasson neki.*
- Hát, ez nem arról szól, hogy mi történt a városban. *mondja csalódottan.*
- Azért jó, hogy elolvastad, nem? Ha látunk egy ilyen elfet, majd megkérdezzük, hogy tudja-e, hogy a bátyja keresi. *mondja a hirdetés szövegére.*
- Munkát nem hirdetnek háznál? Tudod, cselédlányt, vagy ilyesmit... nem keresnek valahol? *kérdezi még meg, visszafordulva, pedig már nyúlt a kordé rúdjáért. Hátha lát ilyet Zeya a régebbi hirdetések között.
Aztán, ha választ kap, vagy Zeya hajlandó még bogarászni a régebbi papírosok között (amik persze lehet hogy már nem is aktuálisak, mert ugyebár a hirdetők rezdenciájának ajtaja ablakai rég felfeszítve himbálóznak a sarokvasakon, maguk a hirdetők meg ki tudja hol himbálóznak), szóval ha valami kiderül, azt igyekszik megjegyezni, de azután újra nekiveselkedik a kordénak, ha továbbindulnak.*
- Messzire van még innen? *kérdezi közben, nem mintha unná a dolgot, vagy elfáradt volna, inkább csak kíváncsi, hová mennek.*
9024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-09 19:19:20
Üzenet elküldve: 2018-09-09 19:19:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A maga részéről egész ittléte alatt nem igazán ismerkedett meg a városőrség intézményével, így aztán hiányukat sem fedezte fel, és abban sem biztos, hogy nem látta őket. Bár azok alapján, amit hallott róluk régen, arra gondolna, hogy valamiféle egyenruhájuk mégis akad, az pedig elég feltűnő.*
- Aha.
*Erősíti meg érdektelenül, hogy az őrök nem tűntek fel a közelükben.*
- Nem.
*Feleli sötét arccal városi múltjának hosszára vonatkozóan.*
- A napokban érkeztem. Már akkor sem stimmelt valami. És azóta csak rosszabb lett. Lehet, hogy egyszerűen el kellene menni innen...
*Dünnyögi kedvetlenül, de nem gondolja komolyan. Valahol belül érzi, hogy muszáj itt maradnia, elmenni megfutamodás lenne. Itt van megírva a sorsa, és abból kiindulva, hogy eddig milyen volt, nem áll várakozással elébe. De mégiscsak az övé, hát nem fordul el tőle.*
- Mi?
*Kapja fel a fejét töprengéséből, majd megáll Arjával együtt. Nem bolondság, amit mond, de azért egy hangos sóhajjal hagyja ott a keresztrudat, és csípőre tett kézzel megáll Lyessal hirdetése előtt. Nem nagyon szeret olvasni, de azért megtanították rá. Kissé lassan megy, sok szemöldökráncolással.*
- Valaki a testvérét keresi, de mintha azt se tudná, hogy néz ki.
*Fejti meg a furcsa szöveget. Persze a család nála kényes téma, ezért lapoz is gyorsan.*
- Úgy hívják, Lyessal Veryeliean, Lihanechből. Ismerős?
*Pillant Arjára. S ha a többi részlet is érdekli, akkor egy fáradt sóhaj után felolvassa neki az egész hirdetést. Nincs kedve ugyanis ennél jobban összefoglalni a tartalmát.*
*A maga részéről egész ittléte alatt nem igazán ismerkedett meg a városőrség intézményével, így aztán hiányukat sem fedezte fel, és abban sem biztos, hogy nem látta őket. Bár azok alapján, amit hallott róluk régen, arra gondolna, hogy valamiféle egyenruhájuk mégis akad, az pedig elég feltűnő.*
- Aha.
*Erősíti meg érdektelenül, hogy az őrök nem tűntek fel a közelükben.*
- Nem.
*Feleli sötét arccal városi múltjának hosszára vonatkozóan.*
- A napokban érkeztem. Már akkor sem stimmelt valami. És azóta csak rosszabb lett. Lehet, hogy egyszerűen el kellene menni innen...
*Dünnyögi kedvetlenül, de nem gondolja komolyan. Valahol belül érzi, hogy muszáj itt maradnia, elmenni megfutamodás lenne. Itt van megírva a sorsa, és abból kiindulva, hogy eddig milyen volt, nem áll várakozással elébe. De mégiscsak az övé, hát nem fordul el tőle.*
- Mi?
*Kapja fel a fejét töprengéséből, majd megáll Arjával együtt. Nem bolondság, amit mond, de azért egy hangos sóhajjal hagyja ott a keresztrudat, és csípőre tett kézzel megáll Lyessal hirdetése előtt. Nem nagyon szeret olvasni, de azért megtanították rá. Kissé lassan megy, sok szemöldökráncolással.*
- Valaki a testvérét keresi, de mintha azt se tudná, hogy néz ki.
*Fejti meg a furcsa szöveget. Persze a család nála kényes téma, ezért lapoz is gyorsan.*
- Úgy hívják, Lyessal Veryeliean, Lihanechből. Ismerős?
*Pillant Arjára. S ha a többi részlet is érdekli, akkor egy fáradt sóhaj után felolvassa neki az egész hirdetést. Nincs kedve ugyanis ennél jobban összefoglalni a tartalmát.*
9023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-09 18:56:14
Üzenet elküldve: 2018-09-09 18:56:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Egész hamar és főként baj nélkül végighúzzák a kordét a sikátoros részeken. Majdnem ugyanazon az útvonalon haladnak végig, amin nemrégiben Arja is, amikor a piac felé baktatott, végig a szegénynegyeden.
Mielőtt meglátta Zeyát meg a kis vörös gnómot.
Egyelőre nem bánja a visszautat, mindenképp jobb lesz, ha átlátják valahogyan, mi is zajlik a városban. Eddig az egyértelműen kiderült, hogy elég nagy felbolydulás lehet. Közben pedig Arja azt is megjegyzi magának, hogy a felfordulás, amiről Zeya is beszélt, és a szegénynegyedben látottak ellenére sem ott, sem korábban a főtéren, meg ahogy kiérnek, most sem, szóval nem látni sehol egyetlen városőrt sem.
Nem mintha annyira szeretné a városőröket, no nem, de azért most valahogy nyugodtabb lenne, ha járőrözni látna egy csapatot. De nem, nincsenek városőrök az utcákon, vagy a főtéren, nincsenek.*
- Nem látni egyetlen városőrt sem *dünnyögi Zeyának, nem mintha ez annyira frenetikusan érdekes közlés lenne, nyilván nem mond ezzel újat a lánynak. Amióta együtt húzzák a kordét, azóta nyilván Zeya sem látott egyet se, mert ugye akkor azt Arja is látta volna. Inkább csak hangot ad annak, ami feltűnt neki, választ nem is várva a dologra.*
- Te régóta laksz Artheniorban? *teszi fel a kérdést, mert arra kíváncsi, mennyire ismerős itt a lány, kikhez viheti el, ilyenek. Milyen lehetőséget hordoz a vele való ismeretség.
A főtéren, ahogy áthaladnak, feltűnik neki egy fehér papíros. Látszik rajta hogy nemrégen tűzték ki. Korábban, amikor ő megérkezett, még nem volt ott, ebben a lány biztos. Arja sajnos nem tud olvasni. De lehet hogy közölnek a papíroson valamit, arról, hogy mi történt. Hogy mi ez a felfordulás a városban.
Így aztán megpróbálja megállítani a kordét, egyidőben ezzel Zeyának szegezi a kérdést, a tábla felé intve:*
- Nem olvassuk el azt ott? Nem olvasod el? *a kíváncsiság átjön a kérdésen.*
- Lehet hogy van rajta valami fontos, nem? Valami közlemény. Hogy mi történt a városban, mire figyeljen a lakosság. Vagy az utazók. Nem? *néz reménykedve Zeyára. Mert persze mi van, ha a kardos lány se ismeri a betűk dolgát?*
*Egész hamar és főként baj nélkül végighúzzák a kordét a sikátoros részeken. Majdnem ugyanazon az útvonalon haladnak végig, amin nemrégiben Arja is, amikor a piac felé baktatott, végig a szegénynegyeden.
Mielőtt meglátta Zeyát meg a kis vörös gnómot.
Egyelőre nem bánja a visszautat, mindenképp jobb lesz, ha átlátják valahogyan, mi is zajlik a városban. Eddig az egyértelműen kiderült, hogy elég nagy felbolydulás lehet. Közben pedig Arja azt is megjegyzi magának, hogy a felfordulás, amiről Zeya is beszélt, és a szegénynegyedben látottak ellenére sem ott, sem korábban a főtéren, meg ahogy kiérnek, most sem, szóval nem látni sehol egyetlen városőrt sem.
Nem mintha annyira szeretné a városőröket, no nem, de azért most valahogy nyugodtabb lenne, ha járőrözni látna egy csapatot. De nem, nincsenek városőrök az utcákon, vagy a főtéren, nincsenek.*
- Nem látni egyetlen városőrt sem *dünnyögi Zeyának, nem mintha ez annyira frenetikusan érdekes közlés lenne, nyilván nem mond ezzel újat a lánynak. Amióta együtt húzzák a kordét, azóta nyilván Zeya sem látott egyet se, mert ugye akkor azt Arja is látta volna. Inkább csak hangot ad annak, ami feltűnt neki, választ nem is várva a dologra.*
- Te régóta laksz Artheniorban? *teszi fel a kérdést, mert arra kíváncsi, mennyire ismerős itt a lány, kikhez viheti el, ilyenek. Milyen lehetőséget hordoz a vele való ismeretség.
A főtéren, ahogy áthaladnak, feltűnik neki egy fehér papíros. Látszik rajta hogy nemrégen tűzték ki. Korábban, amikor ő megérkezett, még nem volt ott, ebben a lány biztos. Arja sajnos nem tud olvasni. De lehet hogy közölnek a papíroson valamit, arról, hogy mi történt. Hogy mi ez a felfordulás a városban.
Így aztán megpróbálja megállítani a kordét, egyidőben ezzel Zeyának szegezi a kérdést, a tábla felé intve:*
- Nem olvassuk el azt ott? Nem olvasod el? *a kíváncsiság átjön a kérdésen.*
- Lehet hogy van rajta valami fontos, nem? Valami közlemény. Hogy mi történt a városban, mire figyeljen a lakosság. Vagy az utazók. Nem? *néz reménykedve Zeyára. Mert persze mi van, ha a kardos lány se ismeri a betűk dolgát?*
9022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-07 21:45:03
Üzenet elküldve: 2018-09-07 21:45:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett//
*Míg Cinn pakolászik, elnézést kérő mosollyal áll fel, majd a pergament megragadva, a pennát visszaadva kanyarítja vállára tunikáját.*
- Rögtön visszajövök, Cinn! Akkor megbeszéljük ezt a... szállás dolgot. *Kissé zavarban indul el, be nem vallaná magának de megörült neki, hogy nem a fogadóban kellene aludnia, hanem egy kedves teremtésnél, akivel akár még az éjszakát is átbeszélgethetik. ~ Ez majd kiderül. ~ Gondolja, mert ez is hasonlatosan fontos dolog, amit most kíván véghezvinni. A pergamen összetekerve pihe a kezében, egészen addig, míg a Pegazusból kilépve a főtér hirdetőtáblájához nem ér. Az elf viszonylag magas, így jól látható helyre ki tudja függeszteni az artheniori lakosoknak szánt üzenetét. Egy darabig még áll előtte, hogy a legjobb helyet válassza ki, túl magasra sem rakhatja, hiszen akkor az aprónépek nemigen láthatják, de túl alacsonyra sem. Mikor megvan, számos szeg közül választhat, mellyel kitűzheti, s nem teketóriázik. A korábban, Cinn jóvoltából megírt üzenet ekképp szól:
"Tisztelt artheniori lakosok, polgárok, zsoldosok, kenyérkeresők! Messziről érkeztem, hosszú útról, s csak egyetlen dolog érdekel, szeretett testvérem felkutatása, ezért hajlandó lennék anyagi ellenszolgáltatást nyújtani. Leírása: valószínűleg erdei elf, hosszú, legalább derékig érő szőke haj, erdei elf szokásnak megfelelően fonva, vagy kiengedve. Tiszta vélhetően smaragdszín tekintet, tartózkodási helye: jelenleg ismeretlen. Kérem segítsenek egy elveszett léleknek, nélküle egy senki vagyok! Minden nap, mikor delelőre jár, a főtérre megyek, s a hirdetés mellé állok. Ott megtalálnak, s a részleteket a továbbiakban szóban mondom el.
Lyessal Veryeliean, Lihanechből"
Amint végez sebesen lépked vissza a fogadóba, hogy ott folytassák a beszélgetést, ahol abbahagyták.*
*Míg Cinn pakolászik, elnézést kérő mosollyal áll fel, majd a pergament megragadva, a pennát visszaadva kanyarítja vállára tunikáját.*
- Rögtön visszajövök, Cinn! Akkor megbeszéljük ezt a... szállás dolgot. *Kissé zavarban indul el, be nem vallaná magának de megörült neki, hogy nem a fogadóban kellene aludnia, hanem egy kedves teremtésnél, akivel akár még az éjszakát is átbeszélgethetik. ~ Ez majd kiderül. ~ Gondolja, mert ez is hasonlatosan fontos dolog, amit most kíván véghezvinni. A pergamen összetekerve pihe a kezében, egészen addig, míg a Pegazusból kilépve a főtér hirdetőtáblájához nem ér. Az elf viszonylag magas, így jól látható helyre ki tudja függeszteni az artheniori lakosoknak szánt üzenetét. Egy darabig még áll előtte, hogy a legjobb helyet válassza ki, túl magasra sem rakhatja, hiszen akkor az aprónépek nemigen láthatják, de túl alacsonyra sem. Mikor megvan, számos szeg közül választhat, mellyel kitűzheti, s nem teketóriázik. A korábban, Cinn jóvoltából megírt üzenet ekképp szól:
"Tisztelt artheniori lakosok, polgárok, zsoldosok, kenyérkeresők! Messziről érkeztem, hosszú útról, s csak egyetlen dolog érdekel, szeretett testvérem felkutatása, ezért hajlandó lennék anyagi ellenszolgáltatást nyújtani. Leírása: valószínűleg erdei elf, hosszú, legalább derékig érő szőke haj, erdei elf szokásnak megfelelően fonva, vagy kiengedve. Tiszta vélhetően smaragdszín tekintet, tartózkodási helye: jelenleg ismeretlen. Kérem segítsenek egy elveszett léleknek, nélküle egy senki vagyok! Minden nap, mikor delelőre jár, a főtérre megyek, s a hirdetés mellé állok. Ott megtalálnak, s a részleteket a továbbiakban szóban mondom el.
Lyessal Veryeliean, Lihanechből"
Amint végez sebesen lépked vissza a fogadóba, hogy ott folytassák a beszélgetést, ahol abbahagyták.*
9021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:30:47
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:30:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bevégeztetett//
*A vén elf némber köhögve, hörögve tér magához a szökőkút mellett a sötétben. Szürke, ráncos karjain megtámaszkodva próbál felkelni, de azok erőtlenül megremegnek, és a banya visszahanyatlik a térkövekre. A kis veréb röppen a hátára és csőrével a hátát bökdösve, lábaival pedig vörös ruháját húzkodva.*
- Jól vagyunk… ne aggódj Csuri, ez a korral jár. Már megszoktuk.
*Irza újból neki veselkedve, öregesen, de feltápászkodik a földről. Jajongva lehajol botjáért, bögréjéért, amit eltesz a bőrszütyők egyikébe. Csuri a vállán billegve figyeli ténykedéseit.
A lápi banya szürkén fátyolos szemeivel körbetekint a sötét téren, ahol egy lélek sincs már rajta kívül.*
- Gyere Csuri, valahol rakjunk tüzet és főzzünk egy erős teát. Hallgass már Zira! Hát persze, hogy feketét, ahogy szoktuk.
*A remete asszony már nagyon visszatérne a természet lágy ölére, imádott otthonába, az ingoványba, de még mindig nem teheti meg, mert a Belső Szem által elé tárt látomásokból még bőven van kinyilatkoztatni valója, de ezt csak akkor teheti meg, ha a Belső Szem elérkezettnek látja rá az időt.
Irza ahogy előmászott, úgy tűnik el ismét Arthenior kietlen sikátorai között, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával. Ami marad utána az csak egy elhaló visszhang, amit göcsörtös botja tompa koppanása ver a főtéren.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 00:50:23
*A vén elf némber köhögve, hörögve tér magához a szökőkút mellett a sötétben. Szürke, ráncos karjain megtámaszkodva próbál felkelni, de azok erőtlenül megremegnek, és a banya visszahanyatlik a térkövekre. A kis veréb röppen a hátára és csőrével a hátát bökdösve, lábaival pedig vörös ruháját húzkodva.*
- Jól vagyunk… ne aggódj Csuri, ez a korral jár. Már megszoktuk.
*Irza újból neki veselkedve, öregesen, de feltápászkodik a földről. Jajongva lehajol botjáért, bögréjéért, amit eltesz a bőrszütyők egyikébe. Csuri a vállán billegve figyeli ténykedéseit.
A lápi banya szürkén fátyolos szemeivel körbetekint a sötét téren, ahol egy lélek sincs már rajta kívül.*
- Gyere Csuri, valahol rakjunk tüzet és főzzünk egy erős teát. Hallgass már Zira! Hát persze, hogy feketét, ahogy szoktuk.
*A remete asszony már nagyon visszatérne a természet lágy ölére, imádott otthonába, az ingoványba, de még mindig nem teheti meg, mert a Belső Szem által elé tárt látomásokból még bőven van kinyilatkoztatni valója, de ezt csak akkor teheti meg, ha a Belső Szem elérkezettnek látja rá az időt.
Irza ahogy előmászott, úgy tűnik el ismét Arthenior kietlen sikátorai között, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával. Ami marad utána az csak egy elhaló visszhang, amit göcsörtös botja tompa koppanása ver a főtéren.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 00:50:23
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621