Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 465 (9281. - 9300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:50:02
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:50:02
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Pompás, ragyogó napsütésben érkezik meg a főtérre. Egész sok embert lát, ez már jót jelenthet. Az elmúlt napokban egy kósza lélekkel sem találkozott, akinek muzsikálhatott volna, és esetleg kereshetett volna egy kis kenyérrevalót. Szépnek tartja a nagy márványoszlopot. ~ Egyszer talán ezt is megírhatnám. Az emberek zabálják a hősi történeteket. Mintha ők is lehetnének valaha ilyenek. Szánalmasak.~ Megkeresi magának a legárnyékosabb helyet a téren, és oda húzódik. Egy kis szövetből készült kendőt terít a lába elé, majd előveszi lantját a hátáról. Megköszörüli torkát, a legkofásabb énjét veszi elő, és hangosan kiált.*
-Gyűljetek hát emberek, talponállók és útonállók egyaránt. Soká kell várni annak, aki most lemarad.
*Remélve, hogy erre felfigyelt legalább néhány jómadár, ujjait a húrokhoz emeli. Mivel egy ideje nem volt módja játszani, különös érzés keríti hatalmába. Egy afféle belső tűz és harmónia. Halkan és gyengéden kezd pengetni, szinte alig hallhatóan. Aztán hirtelen kirobban belőle a zene, betöltve a levegőt. Légiesen táncolnak ujjai a húrokon, és a dallam szinte csak úgy ugrál és pattog, egy kecses táncra hasonlít. Lassan, akár az éj leple alkonyatkor rátelepszik az egész térre a zene. Amikor már kellően megalapozottnak véli a hangulatot, hozzákezd az énekléshez is. Hangja egészen hasonlít a dallamhoz, olyan mintha a lant és ő egy hangon osztoznának.*
-Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
*Ekkor még feszessebbre veszi a tempót. Egészen elnyújtja a befejezést. Ez is amolyan kelléke egy előadónak. Mosolyogni kezd, majdhogynem nevetni, s így folytatja.*
-De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.
*Még egy pár akkordot lefog a hangszeren, majd lezárja a játékát.*
~Ilyenkor szoktak a férjes asszonyok dühbe gurulni, hogy nem kapták meg a szép befejezést, amit vártak, és nevetni a férfiak, akik talán nem egyszer jártak hasonlóan. Remélem az aranyukat sem sajnálják majd.~
*Szépen meghajol minden irányba, elteszi a lantot, és visszaül az árnyékba.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 17:52:09
*Pompás, ragyogó napsütésben érkezik meg a főtérre. Egész sok embert lát, ez már jót jelenthet. Az elmúlt napokban egy kósza lélekkel sem találkozott, akinek muzsikálhatott volna, és esetleg kereshetett volna egy kis kenyérrevalót. Szépnek tartja a nagy márványoszlopot. ~ Egyszer talán ezt is megírhatnám. Az emberek zabálják a hősi történeteket. Mintha ők is lehetnének valaha ilyenek. Szánalmasak.~ Megkeresi magának a legárnyékosabb helyet a téren, és oda húzódik. Egy kis szövetből készült kendőt terít a lába elé, majd előveszi lantját a hátáról. Megköszörüli torkát, a legkofásabb énjét veszi elő, és hangosan kiált.*
-Gyűljetek hát emberek, talponállók és útonállók egyaránt. Soká kell várni annak, aki most lemarad.
*Remélve, hogy erre felfigyelt legalább néhány jómadár, ujjait a húrokhoz emeli. Mivel egy ideje nem volt módja játszani, különös érzés keríti hatalmába. Egy afféle belső tűz és harmónia. Halkan és gyengéden kezd pengetni, szinte alig hallhatóan. Aztán hirtelen kirobban belőle a zene, betöltve a levegőt. Légiesen táncolnak ujjai a húrokon, és a dallam szinte csak úgy ugrál és pattog, egy kecses táncra hasonlít. Lassan, akár az éj leple alkonyatkor rátelepszik az egész térre a zene. Amikor már kellően megalapozottnak véli a hangulatot, hozzákezd az énekléshez is. Hangja egészen hasonlít a dallamhoz, olyan mintha a lant és ő egy hangon osztoznának.*
-Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
*Ekkor még feszessebbre veszi a tempót. Egészen elnyújtja a befejezést. Ez is amolyan kelléke egy előadónak. Mosolyogni kezd, majdhogynem nevetni, s így folytatja.*
-De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.
*Még egy pár akkordot lefog a hangszeren, majd lezárja a játékát.*
~Ilyenkor szoktak a férjes asszonyok dühbe gurulni, hogy nem kapták meg a szép befejezést, amit vártak, és nevetni a férfiak, akik talán nem egyszer jártak hasonlóan. Remélem az aranyukat sem sajnálják majd.~
*Szépen meghajol minden irányba, elteszi a lantot, és visszaül az árnyékba.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 17:52:09
9299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:25:09
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:25:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Grüksunosz a főtérre érve körbenéz és amint meglátja Denjaart egyből csatlakozik társához segíteni a toborzást. Denjaar mellé lép majd gyorsan megkérdezi:*
-Kell segítség a toborzásba vagy jobb szeretnéd egyedül végrehajtani?
*Amennyiben a válasz igen és Denjaar nem mond konkrét feladatot, akkor az íjász egy újabb kérdést tesz fel.*
-Miben? Mit csináljak?
*A kérdések után vár egy kicsit társa válaszára és addig körbenéz ő is, hogy van-e érdeklődő a toborzás kapcsán.* ~Elég húzós a munka, de remélem tele lesz a lista napnyugta előtt.~
*Az íjász Denjaar válaszának megfelelően igyekszik tenni a toborzás érdekében.*
//Nyílt//
*Grüksunosz a főtérre érve körbenéz és amint meglátja Denjaart egyből csatlakozik társához segíteni a toborzást. Denjaar mellé lép majd gyorsan megkérdezi:*
-Kell segítség a toborzásba vagy jobb szeretnéd egyedül végrehajtani?
*Amennyiben a válasz igen és Denjaar nem mond konkrét feladatot, akkor az íjász egy újabb kérdést tesz fel.*
-Miben? Mit csináljak?
*A kérdések után vár egy kicsit társa válaszára és addig körbenéz ő is, hogy van-e érdeklődő a toborzás kapcsán.* ~Elég húzós a munka, de remélem tele lesz a lista napnyugta előtt.~
*Az íjász Denjaar válaszának megfelelően igyekszik tenni a toborzás érdekében.*
9298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-01 20:31:20
Üzenet elküldve: 2019-05-01 20:31:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Nekilát, ahogy a tanácsosnak ígérte. Az újdonsült laktanya pincéjében talált asztalkát vállán cipeli, csak hogy egy alkalmas helyen ledobja magáról. Nem vacakol sokat, zsebéből egy apró, tintát tartalmazó üvegcsét vesz elő, hozzá a pennát, egy pergamen kíséretében pedig az asztalra helyezi őket. Nem felejti el a belső zsebében őrzött, koszos kis körözési listát sem, de azon a papíroson az "alapítók" neve szerepel.
Komótosan előkotor zsebéből némi dohányt, majd csakhamar pipára gyújt. Lassan kígyózik az ég felé a vékony, fehér füstcsík, ő pedig a járókelőket szemléli. Némelyikük bizonyára beáll. Felszerelés, kiképzés... Rendkívül hosszú út áll még előttük. De a cél érdekében mindent, ugye. Chay'ss pedig még csak nem is tudja.
Ujjai közé veszi a pipát, majd némi torokköszörülés után latba veti baritonját.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke katonáit, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély, első ízben, később zsold is, ha rászolgál a baka!
*Szív mélyet a pipába, várva szavainak hatását. Soha sem csinált még ilyet, nem is épp az a rikkancs fajta.
Elismétli a szavakat több ízben is, néhol csűri-csavarja, egyre inkább belejön a dologba. Tele kell írnia a listát napnyugtáig, másképp nincs értelme az egész hercehurcának.*
//Nyílt//
*Nekilát, ahogy a tanácsosnak ígérte. Az újdonsült laktanya pincéjében talált asztalkát vállán cipeli, csak hogy egy alkalmas helyen ledobja magáról. Nem vacakol sokat, zsebéből egy apró, tintát tartalmazó üvegcsét vesz elő, hozzá a pennát, egy pergamen kíséretében pedig az asztalra helyezi őket. Nem felejti el a belső zsebében őrzött, koszos kis körözési listát sem, de azon a papíroson az "alapítók" neve szerepel.
Komótosan előkotor zsebéből némi dohányt, majd csakhamar pipára gyújt. Lassan kígyózik az ég felé a vékony, fehér füstcsík, ő pedig a járókelőket szemléli. Némelyikük bizonyára beáll. Felszerelés, kiképzés... Rendkívül hosszú út áll még előttük. De a cél érdekében mindent, ugye. Chay'ss pedig még csak nem is tudja.
Ujjai közé veszi a pipát, majd némi torokköszörülés után latba veti baritonját.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke katonáit, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély, első ízben, később zsold is, ha rászolgál a baka!
*Szív mélyet a pipába, várva szavainak hatását. Soha sem csinált még ilyet, nem is épp az a rikkancs fajta.
Elismétli a szavakat több ízben is, néhol csűri-csavarja, egyre inkább belejön a dologba. Tele kell írnia a listát napnyugtáig, másképp nincs értelme az egész hercehurcának.*
9297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-29 02:59:25
Üzenet elküldve: 2019-04-29 02:59:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor az utcán átmegy a kedves//
*Amikor az utcán Marra'ria, a kedves, átmegy, akkor galambok ülnek a verebekhez. A főttére kiérve tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy merre is menjen. A téren nyüzsögnek a népek, mint hangyák a bolyban.*
~ Nocsak, ott egy kricsmi. Remélem, nem valami lepukkant talponálló. Tajtrészeg állatoknak minek muzsikálnék? ~
*Marra'ria slattyogó léptekkel a fogadónak veszi az irányt. A szökőkútnál megáll, kicsit kitikkadt, hosszú út van mögötte, és még ki tudja, mi van előtte, merthogy még nem lát el a kocsma cégéréig, hogy megolvashassa. Fél lábát felpakolva a kút peremére, leveszi kosfejes sisakját, dús fekete hajába tép a szél, a szikrázó napsütésben hunyorog, mint egy vak bányaló.*
~ Ah, azt a fűzfán füttyülő rézangyalát, nem látok semmit! ~
*Dörgöli fájdalmasan szemeit, míg hozzászoknak a fényhez. Aztán lehajol és megmossa agyaras pofázmányát, hogy kicsit felfrissítse magát, de megtorpan.*
~ Jaj, de hülye vagyok. ~
*"Sminkjét" féltve, csak úgy, tessék-lássék vizezi össze az arcát és a nyakát, éppen inna a vízből egy pár kortyot, amikor agya kapcsol, mert fajával ellentétben megvan a kellő sütnivalója.*
~ Itt van ez a csehó, biztos minden útra kelő részeg ebbe hugyozik bele először, majd bent iszom valamit. ~
*Hóna alá csapja sisakját és az épület ajtajához közeledve felpillant a cégérre.*
~ Pegazus fogadó. Milyen aranyos neve van. Tetszik. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.29 14:03:27, a következő indokkal:
Főtérre és nem főttére. Sütnivalója egybeírandó. Világidegen kifejezés.
*Amikor az utcán Marra'ria, a kedves, átmegy, akkor galambok ülnek a verebekhez. A főttére kiérve tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy merre is menjen. A téren nyüzsögnek a népek, mint hangyák a bolyban.*
~ Nocsak, ott egy kricsmi. Remélem, nem valami lepukkant talponálló. Tajtrészeg állatoknak minek muzsikálnék? ~
*Marra'ria slattyogó léptekkel a fogadónak veszi az irányt. A szökőkútnál megáll, kicsit kitikkadt, hosszú út van mögötte, és még ki tudja, mi van előtte, merthogy még nem lát el a kocsma cégéréig, hogy megolvashassa. Fél lábát felpakolva a kút peremére, leveszi kosfejes sisakját, dús fekete hajába tép a szél, a szikrázó napsütésben hunyorog, mint egy vak bányaló.*
~ Ah, azt a fűzfán füttyülő rézangyalát, nem látok semmit! ~
*Dörgöli fájdalmasan szemeit, míg hozzászoknak a fényhez. Aztán lehajol és megmossa agyaras pofázmányát, hogy kicsit felfrissítse magát, de megtorpan.*
~ Jaj, de hülye vagyok. ~
*"Sminkjét" féltve, csak úgy, tessék-lássék vizezi össze az arcát és a nyakát, éppen inna a vízből egy pár kortyot, amikor agya kapcsol, mert fajával ellentétben megvan a kellő sütnivalója.*
~ Itt van ez a csehó, biztos minden útra kelő részeg ebbe hugyozik bele először, majd bent iszom valamit. ~
*Hóna alá csapja sisakját és az épület ajtajához közeledve felpillant a cégérre.*
~ Pegazus fogadó. Milyen aranyos neve van. Tetszik. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.29 14:03:27, a következő indokkal:
Főtérre és nem főttére. Sütnivalója egybeírandó. Világidegen kifejezés.
9296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-27 01:35:17
Üzenet elküldve: 2019-04-27 01:35:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Lehet, hogy csak téved, mindenesetre úgy érzi, hogy Laut vidámnak látja, ennek pedig örül, nagyon is.
Persze tulajdonképpen meg tudja érteni őt, hiszen az érzéseiben nem először, és reméli, hogy nem is utoljára osztozik.
Sok mindenen mentek keresztül ketten, tényleg csak egy fűszálon múlt a megmenekülésük és az életben maradásuk, az elmúlt hat után pedig egyikük sem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy szó szerint olyan simán menjenek a dolgok, amilyen egyszerűen egy akár életlen kis is átfut a vajon.
De vagy az istenek, vagy a sors, vagy a tőlük független vakszerencse, (bármiben hisz, vagy bárminek nevezi is a halandó) keményen, igazából már ijesztően szeszélyesek.
Ami Laut és őt illeti, a tragédiák szerencsétlenségek sorozatát hirtelen szerencsés események hosszú lánca, ami még mindig nem szakadt meg. Először Lyllibe és Marellába akadtak bele szinte szó szerint az úton, aztán a városba visszatérve Arystorba a Pegazusban, és persze a többiekbe, akik nélkül nem tudták volna megvenni mostani házukat.
Természetesen sohasem fogja elfelejteni a Pegazus fogadósát sem, akinek kedvessége és nagylelkűsége nélkül szinte egyetlen aranyat sem tudott volna beleadni új otthonuk vételárába.
Most pedig a piacon egy tündérlány segített nekik mindenben, jelentősen lerövidítve, és minden bizonnyal sokkal olcsóbbá is téve számukra a vásárlást, mint az egyébként lett volna.
Ahogyan végigtekint kis csapatukon, hirtelen olyan furcsa, szinte már nyugtalanító, felhőtlen boldogságot érez, mint amilyet utoljára már nagyon-nagyon régen tapasztalt, talán csak akkor, amikor édesanyja és ő összeadták nyulait.
Két gyönyörű kecske van velük, a tündérlány vidáman kutyagol mellettük, van lovuk is, az általa húzott szekéren pedig rengeteg étel vár csak arra, hogy készítsenek maguknak és a többieknek valami finomat. Az állatok nem bántják egymást, ráadásul egy fiatal elf is velük tart, aki még is csak férfi, így neki köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi magát és a többieket is, mint eddig.
És hát mindennek tetejében újra kifelé tartanak ebből a szerencsétlen, és sokat szenvedett városból, amelynek eddigi élete legrosszabb, legfélelmetesebb és legfeldolgozhatatlanabb emlékeit köszönheti.
Maga sem tudja, hogy jól, vagy rosszul leplezi a megkönnyebbülést, amint újra itt, a város szélén járnak.*
- Sétálok. *jelenti aztán ki Lau kérdésére egy mosollyal, majd miközben neki válaszol, kicsit talán részletesebben, mint várta volna természetesen Vielnek és Thimnek is beszél.*
- Anya inkább akkor vitt a hátán, amikor még kisebb voltam. Amúgy, ha mentünk valahová akkor gyalog mentünk. Szeretek menni. Úgy értem, sétálni. *mondja. Persze nem szeret, főleg nem a barátainak hazudni, de valamiért még mindig nem meri bevallani, hogy fél a lovaktól. Nagyon nagyok, és, ha akarják, akkor nagyon csúnyán képesek nézni. Harapni pedig biztosan még annál is sokkal nagyobbat tudnak, mint amennyire csúnyán képesek nézni.
Igazából a farkasoktól és a kutyáktól is fél, Árnyék valami számára érthetetlen módon mégis teljes kivételt képez. Lehet ugyan, hogy kiváló házőrző lesz majd belőle, de hogyha Viel is ilyen jól elvan a hátán és vele, akkor nem hiszi, hogy majd egyszer pont őt bántaná.
Kicsit ugyan fáradt, még sem ez lesz az első hosszú gyalogút életében, amit meg kell tennie, így boldogan vállalkozik rá. Inkább, mint még egyszer lóra ülni! Azt, ha teheti akkor soha többet! Inkább egy szamár, öszvér, Árnyéknál is nagyobb kutya, vagy bármilyen más állat, ami elviseli a hátán, csak pont ló ne, legyen akármilyen szelíd és barátságos.*
- Köszönöm! *fordul Thim felé, és talán az ifjú elf számára is úgy néz ki, hogy következő szavai őszinték. Még saját magával is majdnem képes elhiteti, hogy tényleg hisz és bízik mindabban, amit mond.*
- Biztosan tényleg jól vannak. *mondja, amikor a fiatal elf érzései szerint tényleg nem puszta alakoskodásból, vagy udvariasságból, hanem valóban azt kívánja, hogy rokonai, akik egykor menedéket és otthont adtak neki, jól és életben legyenek.*
- Lihanech. *visszhangozza aztán az általa alig ismert, mégis már nem egyszer hallott szót, miután Estrothim válaszolt Launak.*
- Keveset hallottam róla, és a közelében sem jártam. soha *mondja* Hasonlít Artheniorra?
*Bár a válaszra őszintén kíváncsi azért a tündérlány ismét magára vonja a figyelmét, így természetesen neki is válaszol.*
- Ugyan. Csak azért kapta ezt a nevet, mert olyan fehér, mint a hó, amit együtt láttunk, és szerencsét hoz. Meg mert szerintem tényleg szép név, és illik is hozzá.
*Mindettől függetlenül talán látszik rajta, hogy azért jól esik neki, hogy Viel különlegesnek nevezte, már amennyiben jól értette és rá gondolt tényleg, mint az általa elnevezett kecske tulajdonosára.
Tény, hogy azok után, hogy ő nevezte el, kicsit, vagy nem is kicsit a magáénak érzi az állatot. A név mégiscsak kötelez, szó szerint. Ugyanakkor azt sem felejti és felejtheti el, hogy igazából Lau pénzéből vették.
Sokat nem gondolkodik ezen mindenesetre, mert Viel felvetésére miszerint Lylli meggyógyul, ha meglátja őket felnevet.*
- Szerintem is örülni fog, és jobban lesz. *mondja.*
- Anya nyuszikat hozott nekem, amikor nagyon beteg voltam, és annyira örültem nekik, hogy én is meggyógyultam. *egészíti ki mosolyogva korábbi szavait, nem említve, hogy a gnóm lánnyal ellentétben neki nem a teste, hanem a lelke volt beteg, és sohasem gyógyult meg teljesen. Talán csak pont mostanság kezdett, és éppen azoknak a halandóknak köszönhetően, akiket azóta ismert meg, hogy száműzöttként el kellett hagynia otthonát. Nyulai sem igazi, húsból és vérből álló állatok, hanem játéknyulak, akik még mindig vele vannak a hátán lévő táskában, mert még új otthonában sem merte otthagyni őket csak úgy.
Mégsem érzi szavait hazugságnak. Hiába tudja lelke mélyén, hogy nyulai nem is "igazi" nyulak, és túl élénk képzelőerejével mindig is csak ő helyezett plüss testükbe lelket, számára mégis azok. Élők, akár Lau, Thim, Viel, Árnyék, Süti és Hópehely. Ők vele voltak akkor is, amikor senki más nem volt vele, ő pedig nem fogja megtagadni őket most sem, hogy végre édesanyján kívül is vannak vele valakik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 01:47:15
//Újra úton//
*Lehet, hogy csak téved, mindenesetre úgy érzi, hogy Laut vidámnak látja, ennek pedig örül, nagyon is.
Persze tulajdonképpen meg tudja érteni őt, hiszen az érzéseiben nem először, és reméli, hogy nem is utoljára osztozik.
Sok mindenen mentek keresztül ketten, tényleg csak egy fűszálon múlt a megmenekülésük és az életben maradásuk, az elmúlt hat után pedig egyikük sem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy szó szerint olyan simán menjenek a dolgok, amilyen egyszerűen egy akár életlen kis is átfut a vajon.
De vagy az istenek, vagy a sors, vagy a tőlük független vakszerencse, (bármiben hisz, vagy bárminek nevezi is a halandó) keményen, igazából már ijesztően szeszélyesek.
Ami Laut és őt illeti, a tragédiák szerencsétlenségek sorozatát hirtelen szerencsés események hosszú lánca, ami még mindig nem szakadt meg. Először Lyllibe és Marellába akadtak bele szinte szó szerint az úton, aztán a városba visszatérve Arystorba a Pegazusban, és persze a többiekbe, akik nélkül nem tudták volna megvenni mostani házukat.
Természetesen sohasem fogja elfelejteni a Pegazus fogadósát sem, akinek kedvessége és nagylelkűsége nélkül szinte egyetlen aranyat sem tudott volna beleadni új otthonuk vételárába.
Most pedig a piacon egy tündérlány segített nekik mindenben, jelentősen lerövidítve, és minden bizonnyal sokkal olcsóbbá is téve számukra a vásárlást, mint az egyébként lett volna.
Ahogyan végigtekint kis csapatukon, hirtelen olyan furcsa, szinte már nyugtalanító, felhőtlen boldogságot érez, mint amilyet utoljára már nagyon-nagyon régen tapasztalt, talán csak akkor, amikor édesanyja és ő összeadták nyulait.
Két gyönyörű kecske van velük, a tündérlány vidáman kutyagol mellettük, van lovuk is, az általa húzott szekéren pedig rengeteg étel vár csak arra, hogy készítsenek maguknak és a többieknek valami finomat. Az állatok nem bántják egymást, ráadásul egy fiatal elf is velük tart, aki még is csak férfi, így neki köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi magát és a többieket is, mint eddig.
És hát mindennek tetejében újra kifelé tartanak ebből a szerencsétlen, és sokat szenvedett városból, amelynek eddigi élete legrosszabb, legfélelmetesebb és legfeldolgozhatatlanabb emlékeit köszönheti.
Maga sem tudja, hogy jól, vagy rosszul leplezi a megkönnyebbülést, amint újra itt, a város szélén járnak.*
- Sétálok. *jelenti aztán ki Lau kérdésére egy mosollyal, majd miközben neki válaszol, kicsit talán részletesebben, mint várta volna természetesen Vielnek és Thimnek is beszél.*
- Anya inkább akkor vitt a hátán, amikor még kisebb voltam. Amúgy, ha mentünk valahová akkor gyalog mentünk. Szeretek menni. Úgy értem, sétálni. *mondja. Persze nem szeret, főleg nem a barátainak hazudni, de valamiért még mindig nem meri bevallani, hogy fél a lovaktól. Nagyon nagyok, és, ha akarják, akkor nagyon csúnyán képesek nézni. Harapni pedig biztosan még annál is sokkal nagyobbat tudnak, mint amennyire csúnyán képesek nézni.
Igazából a farkasoktól és a kutyáktól is fél, Árnyék valami számára érthetetlen módon mégis teljes kivételt képez. Lehet ugyan, hogy kiváló házőrző lesz majd belőle, de hogyha Viel is ilyen jól elvan a hátán és vele, akkor nem hiszi, hogy majd egyszer pont őt bántaná.
Kicsit ugyan fáradt, még sem ez lesz az első hosszú gyalogút életében, amit meg kell tennie, így boldogan vállalkozik rá. Inkább, mint még egyszer lóra ülni! Azt, ha teheti akkor soha többet! Inkább egy szamár, öszvér, Árnyéknál is nagyobb kutya, vagy bármilyen más állat, ami elviseli a hátán, csak pont ló ne, legyen akármilyen szelíd és barátságos.*
- Köszönöm! *fordul Thim felé, és talán az ifjú elf számára is úgy néz ki, hogy következő szavai őszinték. Még saját magával is majdnem képes elhiteti, hogy tényleg hisz és bízik mindabban, amit mond.*
- Biztosan tényleg jól vannak. *mondja, amikor a fiatal elf érzései szerint tényleg nem puszta alakoskodásból, vagy udvariasságból, hanem valóban azt kívánja, hogy rokonai, akik egykor menedéket és otthont adtak neki, jól és életben legyenek.*
- Lihanech. *visszhangozza aztán az általa alig ismert, mégis már nem egyszer hallott szót, miután Estrothim válaszolt Launak.*
- Keveset hallottam róla, és a közelében sem jártam. soha *mondja* Hasonlít Artheniorra?
*Bár a válaszra őszintén kíváncsi azért a tündérlány ismét magára vonja a figyelmét, így természetesen neki is válaszol.*
- Ugyan. Csak azért kapta ezt a nevet, mert olyan fehér, mint a hó, amit együtt láttunk, és szerencsét hoz. Meg mert szerintem tényleg szép név, és illik is hozzá.
*Mindettől függetlenül talán látszik rajta, hogy azért jól esik neki, hogy Viel különlegesnek nevezte, már amennyiben jól értette és rá gondolt tényleg, mint az általa elnevezett kecske tulajdonosára.
Tény, hogy azok után, hogy ő nevezte el, kicsit, vagy nem is kicsit a magáénak érzi az állatot. A név mégiscsak kötelez, szó szerint. Ugyanakkor azt sem felejti és felejtheti el, hogy igazából Lau pénzéből vették.
Sokat nem gondolkodik ezen mindenesetre, mert Viel felvetésére miszerint Lylli meggyógyul, ha meglátja őket felnevet.*
- Szerintem is örülni fog, és jobban lesz. *mondja.*
- Anya nyuszikat hozott nekem, amikor nagyon beteg voltam, és annyira örültem nekik, hogy én is meggyógyultam. *egészíti ki mosolyogva korábbi szavait, nem említve, hogy a gnóm lánnyal ellentétben neki nem a teste, hanem a lelke volt beteg, és sohasem gyógyult meg teljesen. Talán csak pont mostanság kezdett, és éppen azoknak a halandóknak köszönhetően, akiket azóta ismert meg, hogy száműzöttként el kellett hagynia otthonát. Nyulai sem igazi, húsból és vérből álló állatok, hanem játéknyulak, akik még mindig vele vannak a hátán lévő táskában, mert még új otthonában sem merte otthagyni őket csak úgy.
Mégsem érzi szavait hazugságnak. Hiába tudja lelke mélyén, hogy nyulai nem is "igazi" nyulak, és túl élénk képzelőerejével mindig is csak ő helyezett plüss testükbe lelket, számára mégis azok. Élők, akár Lau, Thim, Viel, Árnyék, Süti és Hópehely. Ők vele voltak akkor is, amikor senki más nem volt vele, ő pedig nem fogja megtagadni őket most sem, hogy végre édesanyján kívül is vannak vele valakik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 01:47:15
9295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 11:00:11
Üzenet elküldve: 2019-04-26 11:00:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
* Nem tudja eldönteni, hogy inkább ijesztő vagy komikus a mód, ahogy rég nem látott és már el is felejtett ismerőse próbálja magába fojtani a dühét. A heves kitörés elkerülése érdekében Svir meg a helyzet izgalma miatt az arcára kívánkozó széles mosolyt száműzi. Helyette diplomatikus fapofát vág. De ez is csak addig van a segítségére, amíg ki nem nyitja újra a száját. *
– Tulajdonképpen nincsen. Biztos más volt rajtad, nem ez a csuha és a csuklya. Vagy a hajad. * Sajnálkozva csóválja a fejét, mintha valóban kellemetlenül érintené, hogy még mindig nem jut eszébe, milyen körülmények között találkoztak korábban. *
– Erre tessék. * A Szegénynegyed felé vezető utca irányába mutat, aztán elindul arra. *
– Segítene, ha bemutatkoznál. Addig te sem ismertél fel engem, amíg nem mondtam a nevem. * Érvel, hogy mentse a becsületét. *
~Meg vagyok áldva ezekkel a nőkkel. Ha balszerencsém van, feltűnik még néhány. Hány is volt?~
*Séta közben megpróbálja összeszámolni. Néhányakra könnyebben emlékszik, másokra kevésbé, egyes szépségeket pedig bármikor maga elé tud képzelni, mondjuk páncélhacukában.*
* Nem tudja eldönteni, hogy inkább ijesztő vagy komikus a mód, ahogy rég nem látott és már el is felejtett ismerőse próbálja magába fojtani a dühét. A heves kitörés elkerülése érdekében Svir meg a helyzet izgalma miatt az arcára kívánkozó széles mosolyt száműzi. Helyette diplomatikus fapofát vág. De ez is csak addig van a segítségére, amíg ki nem nyitja újra a száját. *
– Tulajdonképpen nincsen. Biztos más volt rajtad, nem ez a csuha és a csuklya. Vagy a hajad. * Sajnálkozva csóválja a fejét, mintha valóban kellemetlenül érintené, hogy még mindig nem jut eszébe, milyen körülmények között találkoztak korábban. *
– Erre tessék. * A Szegénynegyed felé vezető utca irányába mutat, aztán elindul arra. *
– Segítene, ha bemutatkoznál. Addig te sem ismertél fel engem, amíg nem mondtam a nevem. * Érvel, hogy mentse a becsületét. *
~Meg vagyok áldva ezekkel a nőkkel. Ha balszerencsém van, feltűnik még néhány. Hány is volt?~
*Séta közben megpróbálja összeszámolni. Néhányakra könnyebben emlékszik, másokra kevésbé, egyes szépségeket pedig bármikor maga elé tud képzelni, mondjuk páncélhacukában.*
9294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 09:41:22
Üzenet elküldve: 2019-04-26 09:41:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*A dühét még vissza tudja fogni, bár eléggé olyan, mintha két, napok óta éheztetett farkast próbálna egy-egy cérnaszálon megkötve visszafogni.
Régen vágyott arra, hogy szemtől-szembe ismét összekerüljön vele, s az évekkel ezelőtti sérelmeit meg tudja torolni, de lassan a harag fogyni látszott, majd az idő el is feledtette vele. De most, hogy ebben a kicsit sem várt helyzetben itt van előtte a férfi, aki felbolygatta az életét a harag várostűzként lobbant fel benne.*
- Francokat! Fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz?
*Veszi halkabbra a hangját, még valami nyugalom félét is magára erőltet. Valóban jobb lenne, ha nyugodtabb helyen tudnának beszélni, s ha arra kerül a sor, hogy nemes egyszerűséggel kitekeri Svir nyakát, nem kellenek a szemtanuk.
Kissé még meg is vigyorogja a gondolatot, majd megadó sóhajjal rábólint a férfi szavaira.*
- Mutasd az utat.
*Dörmögi halkan, miközben visszaigazítja magára a csuklyát.*
*A dühét még vissza tudja fogni, bár eléggé olyan, mintha két, napok óta éheztetett farkast próbálna egy-egy cérnaszálon megkötve visszafogni.
Régen vágyott arra, hogy szemtől-szembe ismét összekerüljön vele, s az évekkel ezelőtti sérelmeit meg tudja torolni, de lassan a harag fogyni látszott, majd az idő el is feledtette vele. De most, hogy ebben a kicsit sem várt helyzetben itt van előtte a férfi, aki felbolygatta az életét a harag várostűzként lobbant fel benne.*
- Francokat! Fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz?
*Veszi halkabbra a hangját, még valami nyugalom félét is magára erőltet. Valóban jobb lenne, ha nyugodtabb helyen tudnának beszélni, s ha arra kerül a sor, hogy nemes egyszerűséggel kitekeri Svir nyakát, nem kellenek a szemtanuk.
Kissé még meg is vigyorogja a gondolatot, majd megadó sóhajjal rábólint a férfi szavaira.*
- Mutasd az utat.
*Dörmögi halkan, miközben visszaigazítja magára a csuklyát.*
9293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 00:22:17
Üzenet elküldve: 2019-04-26 00:22:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Ahogy olyan sok másik kalandozónak, úgy most az ő szemöldöke szép ívet vesz fel meglepettségében. Néha túlzó ez a mimika, de itt és most teljesen a helyzethez illő. Egy pillanattal ezelőttig meg sem fordult a fejében, hogy esetleg látta már a nőt, most pedig már azt keresi az agyában, hogy vajon hol és milyen körülmények között futhattak össze. Talán sokkal több is volt, mint egy egyszerű találkozás? Ahogy hallja, ez nemsokára ki fog derülni. A helyzet már-már komikus némi tragikus elemmel fűszerezve.*
~Kész szerencse, hogy senki más nincs a környéken. A hátam közepére sem kell, hogy nagy tömeg előtt hordjon le valami nőcske.~
*A fejét a szidás és az ijesztő mosolygás ellenére sem veszti el, rögtön azon kezd gondolkodni, hogyan mentse a helyzetet. El is futhatna, de az egyrészt szégyen, másrészt hasznost, harmadrészt viszont nem elegáns egy hozzá hasonló úriembertől. *
– Á, szóval te vagy az! Tudod, akkor azt nem úgy gondoltam ám. Semmi szükség elhamarkodottan tettlegességhez folyamodnod. De igazad van, mindenképpen meg kell beszéljük. Mondjuk nálam? * Ajánlja föl, mivel nem szeretne botrányt. Attól nem fér, hogy esetleg kap két dühös pofont, elég kemény legény ahhoz, hogy kibírja vagy elkerülje őket. A helyzet pikantériája egy kicsit még tetszik is neki, rég volt már ilyen izgalmas szóváltásban része. *
*Ahogy olyan sok másik kalandozónak, úgy most az ő szemöldöke szép ívet vesz fel meglepettségében. Néha túlzó ez a mimika, de itt és most teljesen a helyzethez illő. Egy pillanattal ezelőttig meg sem fordult a fejében, hogy esetleg látta már a nőt, most pedig már azt keresi az agyában, hogy vajon hol és milyen körülmények között futhattak össze. Talán sokkal több is volt, mint egy egyszerű találkozás? Ahogy hallja, ez nemsokára ki fog derülni. A helyzet már-már komikus némi tragikus elemmel fűszerezve.*
~Kész szerencse, hogy senki más nincs a környéken. A hátam közepére sem kell, hogy nagy tömeg előtt hordjon le valami nőcske.~
*A fejét a szidás és az ijesztő mosolygás ellenére sem veszti el, rögtön azon kezd gondolkodni, hogyan mentse a helyzetet. El is futhatna, de az egyrészt szégyen, másrészt hasznost, harmadrészt viszont nem elegáns egy hozzá hasonló úriembertől. *
– Á, szóval te vagy az! Tudod, akkor azt nem úgy gondoltam ám. Semmi szükség elhamarkodottan tettlegességhez folyamodnod. De igazad van, mindenképpen meg kell beszéljük. Mondjuk nálam? * Ajánlja föl, mivel nem szeretne botrányt. Attól nem fér, hogy esetleg kap két dühös pofont, elég kemény legény ahhoz, hogy kibírja vagy elkerülje őket. A helyzet pikantériája egy kicsit még tetszik is neki, rég volt már ilyen izgalmas szóváltásban része. *
9292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 00:05:15
Üzenet elküldve: 2019-04-26 00:05:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Szemöldöke meglepetten siklik is feljebb a homlokán, ahogy a férfi rákérdez a házra. Ez egy pillanatra ki is zökkenti. Most egy kicsit az foglalja le, hogy ismeretlenül hogyan ajánlhat fel ilyet akárki. Hisz Wel is lehet bárki, a rablótól a gyilkosig. De ezek szerint nem túl riasztó a küllem.*
- Dehogy. Mindig szorítok egy kis pénzt, hogy egy normális helyen aludhassak. De lakást venni. Nem vagyok benne biztos, hogy futná.
*Ingatja meg a fejét, majd meg is torpan, ahogy meghallja a férfi nevét. Az arca el is komorul, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik is, hogy a helyét valami ördögi mosoly vegye át.*
- De. Most már biztos, hogy maradok egy ideig. De lehet, hogy csak pár perc lesz az egész. Attól függ milyen gyorsan tekerem ki a nyakad... Svir.
*Horkan is fel amint kiejti azt a nevet, amit már annyit elátkozott magában. A dühe egyre inkább tör a felszínre, amit pedig még jobban erősít a tény, hogy ez a mafla valószínűleg még csak fel sem ismerte a szőkeséget.*
- Ki hitte volna, hogy akkor bukkanok rád, mikor már nem is kereslek te álnok, aljas mocsok.
*Mosolyodik el, de most ebben a mosolyban semmi kedves nincs. Épp ellenkezőleg. Vészjósló és talán még félelmetesnek is titulálható.*
*Szemöldöke meglepetten siklik is feljebb a homlokán, ahogy a férfi rákérdez a házra. Ez egy pillanatra ki is zökkenti. Most egy kicsit az foglalja le, hogy ismeretlenül hogyan ajánlhat fel ilyet akárki. Hisz Wel is lehet bárki, a rablótól a gyilkosig. De ezek szerint nem túl riasztó a küllem.*
- Dehogy. Mindig szorítok egy kis pénzt, hogy egy normális helyen aludhassak. De lakást venni. Nem vagyok benne biztos, hogy futná.
*Ingatja meg a fejét, majd meg is torpan, ahogy meghallja a férfi nevét. Az arca el is komorul, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik is, hogy a helyét valami ördögi mosoly vegye át.*
- De. Most már biztos, hogy maradok egy ideig. De lehet, hogy csak pár perc lesz az egész. Attól függ milyen gyorsan tekerem ki a nyakad... Svir.
*Horkan is fel amint kiejti azt a nevet, amit már annyit elátkozott magában. A dühe egyre inkább tör a felszínre, amit pedig még jobban erősít a tény, hogy ez a mafla valószínűleg még csak fel sem ismerte a szőkeséget.*
- Ki hitte volna, hogy akkor bukkanok rád, mikor már nem is kereslek te álnok, aljas mocsok.
*Mosolyodik el, de most ebben a mosolyban semmi kedves nincs. Épp ellenkezőleg. Vészjósló és talán még félelmetesnek is titulálható.*
9291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:50:42
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:50:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
– Huss! * Szóban utánozza a nőt. Nagyon szellemes, igazán tetszik neki. Valószínűleg igazat is mond Welara, mivel Svirnek egyáltalán nem rémlik, hogy látta már volna őt itt a téren, akit pedig ő még nem látott itt a téren, nos az nem túl észrevehető. *
– Azért remélem, hogy nem a padon kellett aludni. * Ezt tényleg nagyon reméli. Csavargókkal és koldusokkal nem szeret annyira összeállni, minimum rongyos vándor kell legyen az illető. Elsőre azért Welara bőven megüti a mércéjét. *
– Csak találjak olyat, aki kivenné legalább egy részét. Nem érdekli? * Kérdi hirtelen. Ugyan még csak most találkozott a nővel, de emiatt még nem zárná ki a lehetséges bérlők közül. Ha van rá pénze, akkor beszélhetnek róla, ha nincs, akkor talán megoldhatják máshogy. *
– Mégsem marad? * Kérdi értetlenül amikor Welara csak úgy felpattan. Jó közel vannak egymáshoz, az tény, hátra is lép egy lépést, hogy ne legyen túl kellemetlen a helyzet. *
– Amúgy Svir vagyok. * Közli, hogy a bemutatkozással oldja a feszültséget. A nő arcát elnézve erre most nagy szükség van.*
– Huss! * Szóban utánozza a nőt. Nagyon szellemes, igazán tetszik neki. Valószínűleg igazat is mond Welara, mivel Svirnek egyáltalán nem rémlik, hogy látta már volna őt itt a téren, akit pedig ő még nem látott itt a téren, nos az nem túl észrevehető. *
– Azért remélem, hogy nem a padon kellett aludni. * Ezt tényleg nagyon reméli. Csavargókkal és koldusokkal nem szeret annyira összeállni, minimum rongyos vándor kell legyen az illető. Elsőre azért Welara bőven megüti a mércéjét. *
– Csak találjak olyat, aki kivenné legalább egy részét. Nem érdekli? * Kérdi hirtelen. Ugyan még csak most találkozott a nővel, de emiatt még nem zárná ki a lehetséges bérlők közül. Ha van rá pénze, akkor beszélhetnek róla, ha nincs, akkor talán megoldhatják máshogy. *
– Mégsem marad? * Kérdi értetlenül amikor Welara csak úgy felpattan. Jó közel vannak egymáshoz, az tény, hátra is lép egy lépést, hogy ne legyen túl kellemetlen a helyzet. *
– Amúgy Svir vagyok. * Közli, hogy a bemutatkozással oldja a feszültséget. A nő arcát elnézve erre most nagy szükség van.*
9290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:32:06
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:32:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Szusszan egy nagyot, ahogy tudatosul benne, hogy szerzett egy ideiglenes beszélgetőpartnert. Az, hogy mennyi időre kérdéses, de talán most még nincs is annyira ellenére.*
- Igen. Akkorra én már eltűnök, akár egy szellem, mire a város felébred. Csak úgy huss.
*Vigyorodik el haloványan, s kezével is imitálja, a szellem elsiklását.*
- Ebbe beletrafált. Már egy ideje itt vagyok, de még nem olyan régóta. Szűkösek a keretek, hogy sok éjszakát egyhuzamban egy fogadóban töltsek.
*Vonja meg a vállait, majd ahogy mélyülnek a beszélgetésben egyre kellemetlenebb érzés keríti a hatalmába. Valami most annyira nem stimmel neki. S minél tovább vizsgálgatja az ismeretlent a kellemetlen érzés annál jobban elhatalmasodik.*
- Talán kiadhatná. Jövedelemforrásnak az sem rossz gondolom.
*Mondja, de inkább csak az agya dolgozik gépiesen, hogy a megfelelőválaszokat adhassa. Az elméje többi része pedig lassan emlékfoszlányokat hoz a felszínre. először a hang kezd ismerősen csengni, majd valami furcsát talál a fölé magasodó arcában is.
Rég érezte magát ennyire kényelmetlenül. Miközben beszélgetnek muszáj is felállnia. Így egy hangyányival közelebb kerül a férfihoz, amíg egy lépésnyit odébb nem távolodik. De az a pillanatnyi közelség épp elég ahhoz, hogy mélyebben belepillanthasson a szemeibe, mevizsgálhassa a kalap alól kikunkorodó fekete tincseket, a borostával fedett arcot, s ekkor a szíve fájdalmas görccsel dobban meg.*
~ Na nem. Nem és biztos, hogy nem. Hogy pont itt, ennyi idő elteltével. Neeem, csak rohadtul hasonlít.~
*A lepel alatt idegesen ökölbe is szorítja kezeit, s ajkát is erősebben beharapja. Egy arc villan fel a múltból, s fejében már fel is cseng a hozzá tartozó név. De van esély arra, hogy téved. Ennyi idő elteltével változnak a dolgok, az emberek. S végül is a férfinak nem úgy néz ki, mintha ismerős lenne a szőkeség. Bár ajánlatos is, ha csak téved és nem is ismerősei egymásnak, mert ha az előtte álló az akire gondol, akkor az összes isten kegyelme kell ahhoz, hogy épségben kikerüljön a kezei közül. Ezért még nem lép, s nem ad hangot gyanakvásának. Kell még egy kis bizonyíték, egy lökés, hogy megnyugodjon, vagy hogy igazságot szolgáltasson.*
*Szusszan egy nagyot, ahogy tudatosul benne, hogy szerzett egy ideiglenes beszélgetőpartnert. Az, hogy mennyi időre kérdéses, de talán most még nincs is annyira ellenére.*
- Igen. Akkorra én már eltűnök, akár egy szellem, mire a város felébred. Csak úgy huss.
*Vigyorodik el haloványan, s kezével is imitálja, a szellem elsiklását.*
- Ebbe beletrafált. Már egy ideje itt vagyok, de még nem olyan régóta. Szűkösek a keretek, hogy sok éjszakát egyhuzamban egy fogadóban töltsek.
*Vonja meg a vállait, majd ahogy mélyülnek a beszélgetésben egyre kellemetlenebb érzés keríti a hatalmába. Valami most annyira nem stimmel neki. S minél tovább vizsgálgatja az ismeretlent a kellemetlen érzés annál jobban elhatalmasodik.*
- Talán kiadhatná. Jövedelemforrásnak az sem rossz gondolom.
*Mondja, de inkább csak az agya dolgozik gépiesen, hogy a megfelelőválaszokat adhassa. Az elméje többi része pedig lassan emlékfoszlányokat hoz a felszínre. először a hang kezd ismerősen csengni, majd valami furcsát talál a fölé magasodó arcában is.
Rég érezte magát ennyire kényelmetlenül. Miközben beszélgetnek muszáj is felállnia. Így egy hangyányival közelebb kerül a férfihoz, amíg egy lépésnyit odébb nem távolodik. De az a pillanatnyi közelség épp elég ahhoz, hogy mélyebben belepillanthasson a szemeibe, mevizsgálhassa a kalap alól kikunkorodó fekete tincseket, a borostával fedett arcot, s ekkor a szíve fájdalmas görccsel dobban meg.*
~ Na nem. Nem és biztos, hogy nem. Hogy pont itt, ennyi idő elteltével. Neeem, csak rohadtul hasonlít.~
*A lepel alatt idegesen ökölbe is szorítja kezeit, s ajkát is erősebben beharapja. Egy arc villan fel a múltból, s fejében már fel is cseng a hozzá tartozó név. De van esély arra, hogy téved. Ennyi idő elteltével változnak a dolgok, az emberek. S végül is a férfinak nem úgy néz ki, mintha ismerős lenne a szőkeség. Bár ajánlatos is, ha csak téved és nem is ismerősei egymásnak, mert ha az előtte álló az akire gondol, akkor az összes isten kegyelme kell ahhoz, hogy épségben kikerüljön a kezei közül. Ezért még nem lép, s nem ad hangot gyanakvásának. Kell még egy kis bizonyíték, egy lökés, hogy megnyugodjon, vagy hogy igazságot szolgáltasson.*
9289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:01:30
Üzenet elküldve: 2019-04-25 23:01:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Látja, hogy igen élvetegen sütkérezik a nő a reggeli napfényben, de azért nem zavartatja magát. Bizonyosan akkor is tudja majd nélkülözni a napsugarakat, ha pont elé áll be. Ezt akaratlanul meg is teszi. Mentségére legyen szólva, hogy így legalább nem kell majd hunyorogni egyiküknek sem. *
– Marad, jól van. Kellemes itt reggelente, sok mindenki megfordul erre, érdekes fazonok is. * Válaszol csevegve. Rajtuk kívül most éppen nincs itt senki más, de már ők ketten is elég érdekesek, még ha máshogy nézve teljesen átlagosak is az emberek között. Hagyja, hogy megnézze magának a nő, most nem rejtőzködik. *
– Most érkeztem vissza a városba, és éppen hazamegyek a házamba. Kegyed meg biztosan új jövevény a városba, de nem ma érkezett, hanem mondjuk néhány hattal ezelőtt. * Kíváncsian várja a választ, remélve, hogy jól tippelt. *
– Én meg alig néhány napja lakom újra itt, látszik is a kerten. Gazos kicsit, sok lesz vele a munka. A ház meg túl nagy nekem egyedül. * Sok szó szorult bele az úton, most, hogy lehetősége van rá mindent kimondja.*
*Látja, hogy igen élvetegen sütkérezik a nő a reggeli napfényben, de azért nem zavartatja magát. Bizonyosan akkor is tudja majd nélkülözni a napsugarakat, ha pont elé áll be. Ezt akaratlanul meg is teszi. Mentségére legyen szólva, hogy így legalább nem kell majd hunyorogni egyiküknek sem. *
– Marad, jól van. Kellemes itt reggelente, sok mindenki megfordul erre, érdekes fazonok is. * Válaszol csevegve. Rajtuk kívül most éppen nincs itt senki más, de már ők ketten is elég érdekesek, még ha máshogy nézve teljesen átlagosak is az emberek között. Hagyja, hogy megnézze magának a nő, most nem rejtőzködik. *
– Most érkeztem vissza a városba, és éppen hazamegyek a házamba. Kegyed meg biztosan új jövevény a városba, de nem ma érkezett, hanem mondjuk néhány hattal ezelőtt. * Kíváncsian várja a választ, remélve, hogy jól tippelt. *
– Én meg alig néhány napja lakom újra itt, látszik is a kerten. Gazos kicsit, sok lesz vele a munka. A ház meg túl nagy nekem egyedül. * Sok szó szorult bele az úton, most, hogy lehetősége van rá mindent kimondja.*
9288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 22:41:01
Üzenet elküldve: 2019-04-25 22:41:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Jóleső sóhaj hagyja el a tüdejét, ahogy a kora reggeli szellő végigsimít az arcán. Szemeit le is hunyja, hogy zavartalanul élvezhesse a lágy fuvallatot. Ilyenkor minden olyan békés, semmi sem zavaró. Csend van és nyugalom. Ha választhatna, hogy mikor állíthassa meg az időt akkor ez lenne az a pillanat, amit sokáig élvezni tudna. Még alig-alig kezd ébredni a város. Még őt sem zavarja a nyüzsgés és a tömeg. Minden hangtalan és idilli. S ez a háborítatlanság még hosszú percekig el is tart, mikor is egy arckép villan fel a régmúltból.
Aranybarna íriszei meg is villannak, ahogy az ismeretlen felé kapja a tekintetét. Egy kicsit még hunyorog, míg szemei visszaszoknak a fényhez, majd halkan horkant egyet, ahogy nemtetszését fejezi ki, miszerint úgy néz ki ideje visszazökkenni a valóságba.*
- Hm?
*Pislog még pár laposat, majd ahogy újfent élesedik a látása alaposabban szemügyre is veszi az elé érkezőt.
Amikor feldolgozza, hogy valóban hozzá intézték a kérdést, a muszájból megtanult jó modornak eleget téve biccent aprót, ahogy fogadja a köszönést.*
- Jó reggelt! Még maradok.
*Válaszol is nyomban, miközben kíváncsian méri végig a kalap alá rejtett férfit. Valami különös érzés keríti hatalmába.*
-És Ön? Átutazóban? Idevalósi?
*Nem mintha valóban érdekelné, de az a francos illem. Meg hát idejét sem tudja mikor váltott valakivel több szót annál, hogy mit akar enni, inni és mennyi egy szoba éjszakára. Hát egy rövidke csevejbe talán még ő sem fog belerokkanni.*
*Jóleső sóhaj hagyja el a tüdejét, ahogy a kora reggeli szellő végigsimít az arcán. Szemeit le is hunyja, hogy zavartalanul élvezhesse a lágy fuvallatot. Ilyenkor minden olyan békés, semmi sem zavaró. Csend van és nyugalom. Ha választhatna, hogy mikor állíthassa meg az időt akkor ez lenne az a pillanat, amit sokáig élvezni tudna. Még alig-alig kezd ébredni a város. Még őt sem zavarja a nyüzsgés és a tömeg. Minden hangtalan és idilli. S ez a háborítatlanság még hosszú percekig el is tart, mikor is egy arckép villan fel a régmúltból.
Aranybarna íriszei meg is villannak, ahogy az ismeretlen felé kapja a tekintetét. Egy kicsit még hunyorog, míg szemei visszaszoknak a fényhez, majd halkan horkant egyet, ahogy nemtetszését fejezi ki, miszerint úgy néz ki ideje visszazökkenni a valóságba.*
- Hm?
*Pislog még pár laposat, majd ahogy újfent élesedik a látása alaposabban szemügyre is veszi az elé érkezőt.
Amikor feldolgozza, hogy valóban hozzá intézték a kérdést, a muszájból megtanult jó modornak eleget téve biccent aprót, ahogy fogadja a köszönést.*
- Jó reggelt! Még maradok.
*Válaszol is nyomban, miközben kíváncsian méri végig a kalap alá rejtett férfit. Valami különös érzés keríti hatalmába.*
-És Ön? Átutazóban? Idevalósi?
*Nem mintha valóban érdekelné, de az a francos illem. Meg hát idejét sem tudja mikor váltott valakivel több szót annál, hogy mit akar enni, inni és mennyi egy szoba éjszakára. Hát egy rövidke csevejbe talán még ő sem fog belerokkanni.*
9287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:57:13
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:57:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Welara és Svir//
*Svir a városon kívül töltötte az éjszakát, de már hajnalhasadtával útra kel, hogy minél hamarabb hazaérhessen. Ha siet, akkor elég gyorsan sétál, ezért még azelőtt eléri a város határát, hogy a hajnal reggelbe fordulna át. Tempója lassul ahogy beér a házak közé, a Főtéren pedig megáll, hogy kifújja magát. Ez már a szokásává vált, nem csak a finom vizet adó szökőkút miatt, hanem azért is, mert a téren mindig találni valami érdekeset. A Piactérrel ellentétben itt nem egzotikus portékák után kutathat az ember, hanem a városba frissen érkezett utazók és a törzsgyökeres városlakók keverékével találkozhat.
Mivel még korán van és kihalt a tér, ezért nem esik a nehezére kiszúrni az egyik padon ücsörgő szőkeséget. Elsőre csak egy futó pillantást vet a nőre, sok szőkét látott már, de őt egyelőre nem ismeri fel. A nő benne egy kalapos kalandort láthat, az arca még éppen csak kezd borostásodni és a haja is rendezett. A csizmája persze poros, hiszen úton volt az elmúlt napokban. A ruhái ehhez képest rendezettek és a fegyverei is megvannak. Mielőtt több figyelmet szentelne Welarának, még iszik a szökőkút vizéből. Csak ezután lép közelebb a szőkéhez, hogy odabiccentsen neki. *
– Jó reggelt! Jön, megy vagy még marad? * Kérdi szórakozottan. A nőnek közben alkalma van jól megnézni Svirt. Ő is megnézi a hölgyeményt, kíváncsi, hogy mit szól az ismerkedési szándékhoz. *
*Svir a városon kívül töltötte az éjszakát, de már hajnalhasadtával útra kel, hogy minél hamarabb hazaérhessen. Ha siet, akkor elég gyorsan sétál, ezért még azelőtt eléri a város határát, hogy a hajnal reggelbe fordulna át. Tempója lassul ahogy beér a házak közé, a Főtéren pedig megáll, hogy kifújja magát. Ez már a szokásává vált, nem csak a finom vizet adó szökőkút miatt, hanem azért is, mert a téren mindig találni valami érdekeset. A Piactérrel ellentétben itt nem egzotikus portékák után kutathat az ember, hanem a városba frissen érkezett utazók és a törzsgyökeres városlakók keverékével találkozhat.
Mivel még korán van és kihalt a tér, ezért nem esik a nehezére kiszúrni az egyik padon ücsörgő szőkeséget. Elsőre csak egy futó pillantást vet a nőre, sok szőkét látott már, de őt egyelőre nem ismeri fel. A nő benne egy kalapos kalandort láthat, az arca még éppen csak kezd borostásodni és a haja is rendezett. A csizmája persze poros, hiszen úton volt az elmúlt napokban. A ruhái ehhez képest rendezettek és a fegyverei is megvannak. Mielőtt több figyelmet szentelne Welarának, még iszik a szökőkút vizéből. Csak ezután lép közelebb a szőkéhez, hogy odabiccentsen neki. *
– Jó reggelt! Jön, megy vagy még marad? * Kérdi szórakozottan. A nőnek közben alkalma van jól megnézni Svirt. Ő is megnézi a hölgyeményt, kíváncsi, hogy mit szól az ismerkedési szándékhoz. *
9286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:35:25
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:35:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A Nap még alig kecsegtet a sugaraival, mikor már a szőkeség a főtér felé szedi lábait. Szokás szerint csak céltalanul, társ nélkül, ugyan azzal a semmit mondó, talán kissé mogorva tekintettel, amit minden korai reggelen, s szinte egész álló nap magán visel. Különösebben úgy sem foglalkozik azzal, hogy változtasson rajta, hisz a csuklya mélyen az arcába van húzva, s amúgy sem egy társasági lény már egy jó ideje, így nem mutat érdeklődést az iránt, hogy bárkinek is megfeleljen. Ezért is ezekben az órákban teszi ki a lábát, amióta itt van. Ilyenkor még nem nagy a nyüzsgés, mire pedig oda kerül a sor, hogy a kelleténél többen vannak jelen, hát keres is valami zugot, ahol a továbbiakban meghúzza magát.
Céltudatosan halad az utca kövein, míg el nem éri a főtér közepén ékeskedő szökőkutat. Egy ideig merengve nézi a felkelő Nap sugaraiban gyémántként csillogó vizet, majd mikor már eltelt a látvánnyal kényelmesen helyet foglal a faragott kőpadon.
Csuklyáját hátralöki fejéről, majd szőke tincseibe borzolva kényelmesedik is el, hogy ismét tovább merengjen a semmibe, miközben kitalálja, hogy ez a napja hogyan is teljen tovább.*
Céltudatosan halad az utca kövein, míg el nem éri a főtér közepén ékeskedő szökőkutat. Egy ideig merengve nézi a felkelő Nap sugaraiban gyémántként csillogó vizet, majd mikor már eltelt a látvánnyal kényelmesen helyet foglal a faragott kőpadon.
Csuklyáját hátralöki fejéről, majd szőke tincseibe borzolva kényelmesedik is el, hogy ismét tovább merengjen a semmibe, miközben kitalálja, hogy ez a napja hogyan is teljen tovább.*
9285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 14:00:37
Üzenet elküldve: 2019-04-25 14:00:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Árnyék nagyon vidáman ugrál és kapdos Lau után a fejével az újabb és újabb simogatásért. Viel szíve majd' megolvad tőle, olyan, mint egy bohókás kiskutya.*
- Szerintem kedvel téged! *Mondja Launak.*
*Már javában a kis Sütivel játszanak, mikor Luni is nevet ad a másik kecskének. A tündérnek a Sajti név is tetszik, az édes mellé jó lesz egy kis sós, de aztán gyorsan változik a terv, megkacagtatva a lányt.*
- Hópehely! De aranyos név! Még sose hallottam ilyen nevet, egészen különleges, pont, mint a tulajdonosa. *Mondja lelkesen, és annak is örül, hogy láthatóan nagy sikert arat a kutyán lovaglással. Meg is simogatja Árnyék nyakát. Az érdekes páros Lauval tart a lóhoz is, és Viel kíváncsian, Árnyék izgatottan, fülét mozgatva figyeli, ahogy Lau a lóval ismerkedik. Miután a neve nem derült ki, Viel azért melléüget.*
- Szia, Ló úr! *Mondja neki, név híján, majd a szekér mozgását követve felzárkózik a csapat mellé. Nagyon kényelmes az ülés a kutyán, meleg és puha, nem is gondolta volna, ahogy pár napja azt sem, hogy kutyaháton fog ülni. Vagy, hogy lesz hol laknia. Nem csoda, hogy ilyen jókedve van.*
- Kíváncsi vagyok, meddig bírod az utat. *Mondja Árnyéknak. Erősnek tűnik, de azért mégis csak egy kutya, nem pedig utazó ló. Szerencsére a birtok azért nincs olyan nagyon messze. Persze így együtt alig magasabbak egy embernél, úgyhogy a szekérben ülők csak Viel ezüst búbját láthatják, de ő javában figyel arra, hogy mit beszélnek. Főleg Thimre kíváncsi, már nem óvatosságból, csak mert kedvesnek tűnik.*
- Ha nem bírod, felülhetünk a többiekhez is ám. *Duruzsolja Árnyéknak kedvesen, de csak halkan, nehogy csorba essen a kutya büszkeségén. Csak akkor jön igazán izgalomba, mikor Lyllinort említik.*
- Lyllinor egy csapásra meggyógyul majd, ha meglátja Árnyékot, Hópelyhet, Sütit és Lót! Meg persze minket. *Kuncog. Már alig várja, hogy hazaérjen, és kicsit el is álmosodott a nagy kaland során, ezért jól fog esni egy vacsora meg egy nagy, pihentető alvás is.*
//Újra úton//
*Árnyék nagyon vidáman ugrál és kapdos Lau után a fejével az újabb és újabb simogatásért. Viel szíve majd' megolvad tőle, olyan, mint egy bohókás kiskutya.*
- Szerintem kedvel téged! *Mondja Launak.*
*Már javában a kis Sütivel játszanak, mikor Luni is nevet ad a másik kecskének. A tündérnek a Sajti név is tetszik, az édes mellé jó lesz egy kis sós, de aztán gyorsan változik a terv, megkacagtatva a lányt.*
- Hópehely! De aranyos név! Még sose hallottam ilyen nevet, egészen különleges, pont, mint a tulajdonosa. *Mondja lelkesen, és annak is örül, hogy láthatóan nagy sikert arat a kutyán lovaglással. Meg is simogatja Árnyék nyakát. Az érdekes páros Lauval tart a lóhoz is, és Viel kíváncsian, Árnyék izgatottan, fülét mozgatva figyeli, ahogy Lau a lóval ismerkedik. Miután a neve nem derült ki, Viel azért melléüget.*
- Szia, Ló úr! *Mondja neki, név híján, majd a szekér mozgását követve felzárkózik a csapat mellé. Nagyon kényelmes az ülés a kutyán, meleg és puha, nem is gondolta volna, ahogy pár napja azt sem, hogy kutyaháton fog ülni. Vagy, hogy lesz hol laknia. Nem csoda, hogy ilyen jókedve van.*
- Kíváncsi vagyok, meddig bírod az utat. *Mondja Árnyéknak. Erősnek tűnik, de azért mégis csak egy kutya, nem pedig utazó ló. Szerencsére a birtok azért nincs olyan nagyon messze. Persze így együtt alig magasabbak egy embernél, úgyhogy a szekérben ülők csak Viel ezüst búbját láthatják, de ő javában figyel arra, hogy mit beszélnek. Főleg Thimre kíváncsi, már nem óvatosságból, csak mert kedvesnek tűnik.*
- Ha nem bírod, felülhetünk a többiekhez is ám. *Duruzsolja Árnyéknak kedvesen, de csak halkan, nehogy csorba essen a kutya büszkeségén. Csak akkor jön igazán izgalomba, mikor Lyllinort említik.*
- Lyllinor egy csapásra meggyógyul majd, ha meglátja Árnyékot, Hópelyhet, Sütit és Lót! Meg persze minket. *Kuncog. Már alig várja, hogy hazaérjen, és kicsit el is álmosodott a nagy kaland során, ezért jól fog esni egy vacsora meg egy nagy, pihentető alvás is.*
9284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:31:45
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:31:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándoklat//
*A piac felől érkezik egyenletes futással és céltudatosan. A templomban járt, hogy áldozatot mutasson be az Erdő Szívének, Eeyrnek és segítségét kérje folyóparti közösségük megalapozásához. Egy wegtoreni mesterkardot hagyott az oltár kövén, egy varázslatos pengét, mely a templom ostromakor is segítette a páncélos csuhást harcában. Reméli, áldozata meghallgatásra talál a fény úrnője és az erdők patrónusa előtt.
Bár páncélt visel, a könnyed futásban nem akadályozza, a tharg vörös szakállú törpe kitett magáért, a szerzetesvért második bőreként fedi és védi testét. Sehol sem áll meg, bár emlékek kötik egy-egy helyhez a városban. A Pegazus, amelyben a lázadások alatt húzták meg magukat, az egykori szegénynegyed, amelyben a csatát vívták a halálmadarak ellen. Ám most sokkal fontosabb küldetése van, vissza kell térnie, hogy megépíthessék a falut, mely közösségük központja lesz majd. Már tudja, hogy oltárt kell emelniük az Erdő Szívének, Eeyrnek, hogy a békét és a nyugalmat szavatolják, hisz ahol a hitnek kézzel fogható megtestesülése van, ott sokszorta erősebb a hit és a tenni akarás.
A főtéren sem áll meg, mint oly sokan mások, hogy megcsodálják a fal nélküli város szökőkútját, céltudatosan vág át a téren és lép rá a várost nyugatról körbeölelő erdei útra. Sokat utazott, de az akarat hajtja előre, hogy minél hamarabb elérje a folyóparti tábort.*
*A piac felől érkezik egyenletes futással és céltudatosan. A templomban járt, hogy áldozatot mutasson be az Erdő Szívének, Eeyrnek és segítségét kérje folyóparti közösségük megalapozásához. Egy wegtoreni mesterkardot hagyott az oltár kövén, egy varázslatos pengét, mely a templom ostromakor is segítette a páncélos csuhást harcában. Reméli, áldozata meghallgatásra talál a fény úrnője és az erdők patrónusa előtt.
Bár páncélt visel, a könnyed futásban nem akadályozza, a tharg vörös szakállú törpe kitett magáért, a szerzetesvért második bőreként fedi és védi testét. Sehol sem áll meg, bár emlékek kötik egy-egy helyhez a városban. A Pegazus, amelyben a lázadások alatt húzták meg magukat, az egykori szegénynegyed, amelyben a csatát vívták a halálmadarak ellen. Ám most sokkal fontosabb küldetése van, vissza kell térnie, hogy megépíthessék a falut, mely közösségük központja lesz majd. Már tudja, hogy oltárt kell emelniük az Erdő Szívének, Eeyrnek, hogy a békét és a nyugalmat szavatolják, hisz ahol a hitnek kézzel fogható megtestesülése van, ott sokszorta erősebb a hit és a tenni akarás.
A főtéren sem áll meg, mint oly sokan mások, hogy megcsodálják a fal nélküli város szökőkútját, céltudatosan vág át a téren és lép rá a várost nyugatról körbeölelő erdei útra. Sokat utazott, de az akarat hajtja előre, hogy minél hamarabb elérje a folyóparti tábort.*
9283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-21 18:03:22
Üzenet elküldve: 2019-04-21 18:03:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Saját anyja jut eszébe, mikor Luninari az övéről mesél. Magára kell parancsolnia, hogy elvonatkoztasson gyermekkori emlékképeitől, hiszen nem ugyanazt élték meg. Figyelmesen hallgatja Lunit és szeretné elképzelni az ő édesanyját, aki úgy véli, nagyszerű nő lehetett. Bár ez lehetetlen, képzelete mégis meglepő képet vetít elé egy szempillantás erejéig. Luninarit látja, kézen fogva egy hasonmásával. A másik hölgy arcát viszont takartja a fekete hajzuhatag. Thim mindig is úgy vélte, hogy különös ereje van a képzeletnek. A remény is ott születik meg, amivel Luninari a rokonait említi. Úgy gondolja, ez a lány őszintén hiszi, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Szeretné ő is támogatni ebben, ezért ha Luni engedi, az ő vállára teszi kezét, bízva a kéz meleg barátságos üzenetében.*
- Őszintén kívánom, hogy a rokonaid épségben legyenek!
*Alig néhány perce találkozott Lunival, de egészen biztos benne, hogy máris kedveli. Miután mindennel készen vannak, ő maga szívesen tart a társasággal, azonban Nistae ezt jelenleg nem tudja megtenni. Búcsúzóul Thimet ajánlja fel, a vörös hajával reklámozva. Kereskedő vénája még a viccben is felragyog, feltéve, ha ez tényleg vicc volt. Eközben a szóban forgó elf félre söpri arcából tincseit, melyek úgy látszik felvinnék az árát, ha valóban eladó volna.*
- Remélem nem adtál túl drágán ezeknek a kedves hölgyeknek!
*veti fel egy kedves mosoly kíséretében.*
- Vigyázz magadra Nistae!
*Búcsúzik a tündérlánytól. Bízik benne, hogy látja még, azonban Vieljana nem hagyja sokáig szomorkodni. Otthonukról mesél vidáman, bájos tündér hangján. Ennél csak az szebb, amikor megüli a jámbor kutyát és el is indul vele.
~ Igazán szép, hogy így ért az állatokhoz ~ fogalmazódik meg benne. Laruentitia indulásra ösztönzi a csapatot. Az életéről kérdezi Thimet és helyet kínál a lovon, mint jó vendéglátó. Ez jól is esik Thimnek, ugyanakkor mégsem venné el a kényelmes helyet a ló új gazdáitól.*
- Szívesen sétálok, igazán nem gond! Ami Nistaét illeti, vele a tisztáson találkoztam, éppen ma reggel. Együtt jöttünk ide, de előtte lerajzolt engem. Gyakorlott művész, ezt tanúsíthatom. Amúgy Lihanechben születtem. Csupán néhány éve élek itt.
//Újra úton//
*Saját anyja jut eszébe, mikor Luninari az övéről mesél. Magára kell parancsolnia, hogy elvonatkoztasson gyermekkori emlékképeitől, hiszen nem ugyanazt élték meg. Figyelmesen hallgatja Lunit és szeretné elképzelni az ő édesanyját, aki úgy véli, nagyszerű nő lehetett. Bár ez lehetetlen, képzelete mégis meglepő képet vetít elé egy szempillantás erejéig. Luninarit látja, kézen fogva egy hasonmásával. A másik hölgy arcát viszont takartja a fekete hajzuhatag. Thim mindig is úgy vélte, hogy különös ereje van a képzeletnek. A remény is ott születik meg, amivel Luninari a rokonait említi. Úgy gondolja, ez a lány őszintén hiszi, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Szeretné ő is támogatni ebben, ezért ha Luni engedi, az ő vállára teszi kezét, bízva a kéz meleg barátságos üzenetében.*
- Őszintén kívánom, hogy a rokonaid épségben legyenek!
*Alig néhány perce találkozott Lunival, de egészen biztos benne, hogy máris kedveli. Miután mindennel készen vannak, ő maga szívesen tart a társasággal, azonban Nistae ezt jelenleg nem tudja megtenni. Búcsúzóul Thimet ajánlja fel, a vörös hajával reklámozva. Kereskedő vénája még a viccben is felragyog, feltéve, ha ez tényleg vicc volt. Eközben a szóban forgó elf félre söpri arcából tincseit, melyek úgy látszik felvinnék az árát, ha valóban eladó volna.*
- Remélem nem adtál túl drágán ezeknek a kedves hölgyeknek!
*veti fel egy kedves mosoly kíséretében.*
- Vigyázz magadra Nistae!
*Búcsúzik a tündérlánytól. Bízik benne, hogy látja még, azonban Vieljana nem hagyja sokáig szomorkodni. Otthonukról mesél vidáman, bájos tündér hangján. Ennél csak az szebb, amikor megüli a jámbor kutyát és el is indul vele.
~ Igazán szép, hogy így ért az állatokhoz ~ fogalmazódik meg benne. Laruentitia indulásra ösztönzi a csapatot. Az életéről kérdezi Thimet és helyet kínál a lovon, mint jó vendéglátó. Ez jól is esik Thimnek, ugyanakkor mégsem venné el a kényelmes helyet a ló új gazdáitól.*
- Szívesen sétálok, igazán nem gond! Ami Nistaét illeti, vele a tisztáson találkoztam, éppen ma reggel. Együtt jöttünk ide, de előtte lerajzolt engem. Gyakorlott művész, ezt tanúsíthatom. Amúgy Lihanechben születtem. Csupán néhány éve élek itt.
9282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-21 12:48:16
Üzenet elküldve: 2019-04-21 12:48:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
*Erre a plusz információra nem igazán számított, eddig is tudta, hogy egyes növények nagyon megkeseríthetik az ember életét, de nem ezen a módon.*
-Tehát, akkor ezért olyan ritka. Ha egy fűpofa huncut pillantást vetne rám, kigyomlálnám, ott csessze meg! Nincs elég balfék ezen a világon, még egy vénfűfószer is gúnyolódjon rajtam. Fokhagymával dobnám egy kődézsába és addig, de aaaddig morzsogatnám, míg ki nem csordul az összes leve.*Némi őrület látszik megcsillanni apró szemeiben, valami ördögi fény kíséretében, ahogy boncolgatja, szerencsére egyelőre csak a témát.*
-Oh, de nem rossz ötlet.*Veti oda a búzás felvetésre. Mikor pedig felhívják a figyelmét rá, hogy immár lassan az épületek és a város zaja közeledik, azaz ők közelednek hozzá, némi megnyugvást lopva felborzolt idegei bugyraiba.*
-A város, hála az egeknek!*Ereszti végre el a másikat és mire Dat a kúthoz ér, ő már félig benne lóg, sapkáját a porba dobva mellé, nehogy belecsússzon. Haja vége is beleér, de nem igazán érdekli, csak dobálja szerteszét, mikor úgy veszi észre borulna az egész a vízbe, miután pedig megmosta az arcát is megfordul és várja, hogy megszáradjon.*
-Honnan tudjam, hogy te merre akarsz menni. Itt egyértelműen nincs az öreglány, erre már kerestem. Meg arra is.*Mutat el egy irányba, majd egy másikba is, de persze még temérdek út vezet a városba és azon kívülre, amelyet még nem próbált.*
-A vízből pedig csak mérsékelten, mert néha esténként a kocsmából kitántorgók bele brunyálnak.*Nyújt nyelvet a másikra, figyelve, hogy annak ettől a mondattól, hogy ráncolódik a homloka.*
*Erre a plusz információra nem igazán számított, eddig is tudta, hogy egyes növények nagyon megkeseríthetik az ember életét, de nem ezen a módon.*
-Tehát, akkor ezért olyan ritka. Ha egy fűpofa huncut pillantást vetne rám, kigyomlálnám, ott csessze meg! Nincs elég balfék ezen a világon, még egy vénfűfószer is gúnyolódjon rajtam. Fokhagymával dobnám egy kődézsába és addig, de aaaddig morzsogatnám, míg ki nem csordul az összes leve.*Némi őrület látszik megcsillanni apró szemeiben, valami ördögi fény kíséretében, ahogy boncolgatja, szerencsére egyelőre csak a témát.*
-Oh, de nem rossz ötlet.*Veti oda a búzás felvetésre. Mikor pedig felhívják a figyelmét rá, hogy immár lassan az épületek és a város zaja közeledik, azaz ők közelednek hozzá, némi megnyugvást lopva felborzolt idegei bugyraiba.*
-A város, hála az egeknek!*Ereszti végre el a másikat és mire Dat a kúthoz ér, ő már félig benne lóg, sapkáját a porba dobva mellé, nehogy belecsússzon. Haja vége is beleér, de nem igazán érdekli, csak dobálja szerteszét, mikor úgy veszi észre borulna az egész a vízbe, miután pedig megmosta az arcát is megfordul és várja, hogy megszáradjon.*
-Honnan tudjam, hogy te merre akarsz menni. Itt egyértelműen nincs az öreglány, erre már kerestem. Meg arra is.*Mutat el egy irányba, majd egy másikba is, de persze még temérdek út vezet a városba és azon kívülre, amelyet még nem próbált.*
-A vízből pedig csak mérsékelten, mert néha esténként a kocsmából kitántorgók bele brunyálnak.*Nyújt nyelvet a másikra, figyelve, hogy annak ettől a mondattól, hogy ráncolódik a homloka.*
9281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-20 18:50:43
Üzenet elküldve: 2019-04-20 18:50:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
-Hé, nyugi van! *néz le a ruháját ráncigáló gnómra* Egy szimpla kecskeszakállas arc. Semmi extra. Leszámítva, hogy huncut pillantásokat vet a nőneműekre. *vigyorog le társára* Talán búza közé ültetve a legjobb. Arrafele nem kell majd öntözni. *erősen töri a fejét, hátha eszébe jut még valami* Na ja. Ennyi.
De nézd! Ez itt már a város! *mutat az egyre közeledő épületekre* Merre is megyünk?
*Kicsit gyorsít a tempón, öles léptekkel haladva ér a városba, és meg se áll a főtérig. Ott aztán kiválaszt egy tetszetős kőlapot a szökőkúton, és ráül.*
-Nem akarsz inni egy kicsit? Hosszú út áll mögöttünk.
*Választ nem várva lecsusszan ülőhelyéről, és a vízbe merítvi két kezét, majd a szájához emeli, hogy igyon belőle.*
-Hmmpf... Igazán... frissítő...
*Motyogja szürcsölő hangok közepette. Miután végzett, megtörli a száját, a maradékot pedig lerázza a kezéről.*
-Hé, nyugi van! *néz le a ruháját ráncigáló gnómra* Egy szimpla kecskeszakállas arc. Semmi extra. Leszámítva, hogy huncut pillantásokat vet a nőneműekre. *vigyorog le társára* Talán búza közé ültetve a legjobb. Arrafele nem kell majd öntözni. *erősen töri a fejét, hátha eszébe jut még valami* Na ja. Ennyi.
De nézd! Ez itt már a város! *mutat az egyre közeledő épületekre* Merre is megyünk?
*Kicsit gyorsít a tempón, öles léptekkel haladva ér a városba, és meg se áll a főtérig. Ott aztán kiválaszt egy tetszetős kőlapot a szökőkúton, és ráül.*
-Nem akarsz inni egy kicsit? Hosszú út áll mögöttünk.
*Választ nem várva lecsusszan ülőhelyéről, és a vízbe merítvi két kezét, majd a szájához emeli, hogy igyon belőle.*
-Hmmpf... Igazán... frissítő...
*Motyogja szürcsölő hangok közepette. Miután végzett, megtörli a száját, a maradékot pedig lerázza a kezéről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621