*Méretes batár fordul be a város főterére, melyet már várnak páran, nem messze ácsorogva a szökőkúttól. Bizony, nem más ez, mint a Lihanech-i "postakocsi". Természetesen nem csak leveleket és csomagokat szállít, hanem utasokat is. Kocsiszekrénye épp ezért olyan méretes. A fülke ablakait sötétre cserzett bőr fedi el, a nyolcból hetet. A nyolcadik elől ugyanis, mely menetiránnyal háttal, a kocsi bal oldalán helyezkedik el, középtájon, oldalra húzza egy karcsú kéz. Finom ujjak, kemény munkát soha nem látott. A kéz felett kíváncsian csillan egy barna szempár, s csak akkor hull vissza a bőrfüggöny, mikor a jármű apró döccenéssel megáll.
Szinte azonnal zsongás veszi körül. Hordárok jönnek, és máris szedik le a messzi városból érkező üzeneteket, ajándékokat, ilyen-olyan levelet és csomagot, valamint az utasok bőröndjeit, utazótáskáit, egyéb holmiját. Egy hórihorgas alak lép a kocsiszekrény jobb oldalán nyíló, nem túl széles ajtóhoz, s nyitja meg. Benyúlva kihajtja a két fokos lépcsőt, s már fordul is el, hogy a kirakodást felügyelje tovább. Ő az egyik segédkocsis. A másik már vígan fütyörészve teszi a dolgát, a nem is oly távoli jövőre gondolva, mikor is jóféle páleszt eregethet majd le a torkán valamely ivóban, a jól végzett munka jutalmául. Maga a kocsis az elszámolással bíbelődik még a bakon ülve, s nem is igazán foglalkozik az utasok kiszállásával.
A karcsú kéz tulajdonosa is megjelenik, utolsóként az tíz utasból, a keskeny ajtórésben. Harsogó lombzöld selymet visel. A ruha szabadon hagyja vállait, s karjait, ám hossza elfedi a karcsú bokát, s a viselt vékony pántos cipellőt is. A jobb csuklón festett üveggyöngyökből készült olcsó ékszer csillan. Derekát karcsú, halványsárga selyemöv futja körül. Szabadon hagyott tincseibe bele-belekap a könnyű szellő mely enyhíti kissé a hőséget. A fiatal nő a hórihorgas segédkocsishoz lép.*
-Kérem. Hol van a közelben egy fogadó?
-Ott.
*Egyenesedik fel egy méretes láda mellől a fickó, és mutat el a Pegazus irányába. A lány tekintete arra rebben, hogy megnézhesse magának a címeres épületet.*
-Köszönöm.
*Azzal tekintete körbe fut az ácsorgók és bámuldozók tengerén. Persze, nincsenek olyan sokan. Talán, ha húszan, huszonöten lehetnek, jobbára férfiak. Legtöbbjük tekintetében éhség, és kimerültség fénye csillan. No meg a lehetőségé, hogy keressen pár aranyat. Egy tagbaszakadt férfire esik választása. Int neki, s amaz hamarosan kiválik a tömegből. Röviden megállapodnak az üzletben, s a fickó elmarja a lány két méretes utazóládáját, majd megindul a Pegazus fogadó felé, nyomában megbízójával. Nem kell messzire menniük, csupán pár méter az egész út. A férfi letéve az egyik ládát nyit végül előzékenyen utat a lánynak, előre engedve átmeneti megbízóját.*