//Második szál//
//Soynara//
*Nagyon is jól választott lányt a tömegből, hiszen a legtöbbek csak úgy állnak, mint a facövek, de a tündér mozogni látszik. Ha nem igazi tánc, de legalább érzi a zenét, az is valami. A pillanat tökéletesre sikeredik, hiszen mintha holmi színpadon lennének, a lány lehunyja szemét, és mikor kinyitja kissé megszeppenve áll a kalóz előtt, de el nem szalad szerencsére, sőt, még egy apró mozdulattal mutatja is, hogy benne van a táncban. Vagyis, Leon így értelmezi. Ekkor pedig még térdelve apró csókot lehel a kézfejre, és finom mozdulattal megfogja azt, majd megpróbálja megpörgetni a lányt ami magában nem egy nehéz mutatvány lenne, lévén a férfi majd kétszer akkora mint az aprócska tündér, de persze előfordulhat, hogy a lány ellenkezik. Ezután azonban kissé felemelkedik, hogy a lány arca az övével legyen egy magasságban és csókot nyom a homlokára. Mindez a pillanat tört része alatt játszódik le. Ennek utána pedig még mindig fogva a kezet és dúdolva a dallamot pár lépést táncol, vezeti a kiszemeltet, de végül, talán egy vagy fél perc tánc után elengedi.*
-Leon vagyok! *Adja a tündér tudtára a nevét, halkan, de azért érthetően. Ezután pedig a tömeg felé fordul, meghajol, és újra zenébe kezd, Patkány pedig egy ugrással az előbbi lány tenyerében landol, és ha nincs eldobva, vagy bármiképpen akadályozva tervében, táncolni kezd a lány markában.*
-Bocsásson meg, drága hölgyem, hogy nem táncolok önnel tovább, de valakinek figyelni kell a zenét. Ha hagyja rágcsálómat önnel táncolni, kérése lehet tőlem egy, de bármi! *Ezzel tovább furulyál, és egész kis nézőseregük is kereskedik, nem egészen egy tucat ember.*