//Köz, elő, és gyors játék//
*Hiába sietsége, az alku elhúzódott még így is, és a Főtérre érkezve nyomát sem leli az előbbi szépségnek. Pedig mennyire kellene, egy kis szórakozás, némi gyengédség, bármilyen mértékű ellazító testedzés. Valaki más testén. Mélységes önsajnálatba merülve kezdi el kerülgeti a szökőkutat, kedvenc mókázó helyét. Majd lemondó sóhajjal rogy le a kávára. Persze nem tart sokáig ez az állapot sem nála, ha már vadászatra adta komoly gondokkal zúgó fejét, akkor igazából mindegy is milyen vadra megy. Így újra lelkesült vadvigyorral kezdi pásztázni a teret, ínyére, na meg egyéb testrészére való prédára lesve.
Szemlélődőnek Jaz kinézete nem kissé lóg ki a tömegből, kőgazdag úrfinak hat fényesre suvickolt fekete csizmájában, színben hozzá passzoló nadrágban, hófehér ingében, mint begombolatlanul fed a fekete, vörös hímzéssel díszített, épp csak csípőig érő zakó. Mindenféle funkciót nélkülözve öleli át derekát egy vörös kendő öv gyanánt, mely felett bal oldalt, vékony bőrszíjon értékesnek ható tőr pihen tokjában. Ruházata elég erősen hangsúlyozza a legény alkatát, cáfolva a viselet gondosan, férfihoz talán már illetlen módon összeválogatott szépségét termete nem a nyápic piperkőc, aranyifjú stílust adja. Bár vékony, s magas, mint a legtöbb kamasz, erősen feltételezhető a ruhák alatt lapuló, nem kidolgozott, inkább életviteléből származó szikár izmossága.
Barna haját igen divatosan hátra simítva, olajtól csillogón hordja, nem takarva így lányosan bájos vonásait, és hegyes füleit, ez utóbbikat pár karika hangsúlyozza még inkább, ne hogy az egyszeri szemlélő téves következtetéseket vonjon le koráról, avagy önkritikájáról. Egyetlen dolog bontja eme jól összerakott, hatásos egységet, a bal szeme alatt tündöklő halvány monokli. Mit meg kell hagyni rutinosan, büszkén tud viselni.*