Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 457 (9121. - 9140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-28 20:14:18
Üzenet elküldve: 2018-12-28 20:14:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Laut meglátva azonnal feltűnik neki, hogy az arca megviselt, mosolya fáradt.*
- Ó, jól vagy, Lau?
*Kérdezi halkan, s mindezt még a tüsszentés előtt.*
- Köszönöb.
*Feleli a jókívánságokra. Angu gondoskodása nagyon megmelengeti a szívét, bár hogy ez éppen őrá irányul, zavarba is hozza.*
- Ó, ez igazán... neb szükséges...
*Kezdi félszegen, de mivel a férfi gyakorlatilag már levetkőzött, s láthatóan nagyon határozott, nem venné a lelkére, hogy visszautasítsa.*
- Hát... hát jó...
*Motyogja még halkan, s ő is lekanyarítja köpönyegét, mielőtt Angu a mellényét ráteríti. A füle hegye is belepirul, hiszen a körülölelő melegség olyan, akár egy valódi ölelés lenne. Szégyenlősen mosolyog fel.*
- Köszönöb, Angu.
*A túlméretezett mellényre veszi vissza a köpönyegét, s közben megérkezik a derűs Vieljana, akinek mosolya egyből ráragad.*
- Csodaszép ez a reggel.
*Ért egyet a maga módján. A szeme megakad a tündér arcán. Napvilágnál és ilyen közelről még nem látta, s mivel nagyjából azonos magasságúak - hiszen Vieljana mindössze 2,4 centiméterrel magasabb nála -, várható, hogy neki tűnik fel legelőször.*
- Nahát! Bilyen különlegesek a szebeid, Vieljana!
*Bukik ki belőle őszintén, bár talán nem teszi jól, hiszen ezután észreveszi az ezüstszínű szem környékén az apró hajszálereket, amely korábbi sérülést sejtet, amiről talán nem szívesen emlékezik meg a tündér. Szégyenlősen teszi hozzá gyorsan a kiegészítést.*
- Úgy érteb... nagyon szépek.
*Hamarosan Luni is csatlakozik hozzájuk, s amilyen figyelmes, mindjárt érdeklődik is a hogyléte felől. Lyll szívének ez is nagyon jólesik. Szégyenlősen mosolyog.*
- Jó reggelt neked is, Luni! Köszödöb, bár sokkal jobban vagyok. Úgy örülök, hogy együtt begyünk bind!
*Lyll bizony nagyon izgatott, talán mert ő érzi magát a legnagyobb biztonságban társai körében, s mert neki nincs vesztenivalója, csak a jövő ígérete integet felé, s úgy látja, biztatón mosolyog mellé.
Arystor testőreivel csatlakozik a csapathoz hatalmas, felfegyverzett lován, mely Lyllben félelemmel vegyes csodálatot kelt. Önkéntelenül elhúzódik az útból.*
- Jó reggelt!
*Üdvözli azért őket a maga szokottnál is szerényebb hangerején. A kérdésre, hogy haragszanak-e, amiért nyeregben marad, egy kissé megszeppenten rázza meg a fejét. Ezt nyilván csak akkor veheti észre a férfi, ha kifejezetten ránéz a tömegben, de valószínűbb, hogy valaki más lesz annyira bátor, hogy ezt hangos szóban is kifejezze. S mikor a férfi a menet indulását javasolja, hirtelen hiányérzet támad benne, és társaihoz fordul.*
- Na és Barella? Ő bég nincs itt. Neb fogja tudni, hogy elindultunk, pedig biztosan ő is szeretne jönni.
*Nem szeretné itt hagyni egyedül a lányt, még ha ott is van neki Chel.*
- Én begvárom a fogadóban, és utánatok begyünk, jó? Lóháton habar beérünk titeket.
*Mondja mindenki felé, aki a közelében áll. Mivel Marella már megengedte, hogy felüljön vele Chel hátára, reméli, hogy most is így lesz.*
//Reggel//
*Laut meglátva azonnal feltűnik neki, hogy az arca megviselt, mosolya fáradt.*
- Ó, jól vagy, Lau?
*Kérdezi halkan, s mindezt még a tüsszentés előtt.*
- Köszönöb.
*Feleli a jókívánságokra. Angu gondoskodása nagyon megmelengeti a szívét, bár hogy ez éppen őrá irányul, zavarba is hozza.*
- Ó, ez igazán... neb szükséges...
*Kezdi félszegen, de mivel a férfi gyakorlatilag már levetkőzött, s láthatóan nagyon határozott, nem venné a lelkére, hogy visszautasítsa.*
- Hát... hát jó...
*Motyogja még halkan, s ő is lekanyarítja köpönyegét, mielőtt Angu a mellényét ráteríti. A füle hegye is belepirul, hiszen a körülölelő melegség olyan, akár egy valódi ölelés lenne. Szégyenlősen mosolyog fel.*
- Köszönöb, Angu.
*A túlméretezett mellényre veszi vissza a köpönyegét, s közben megérkezik a derűs Vieljana, akinek mosolya egyből ráragad.*
- Csodaszép ez a reggel.
*Ért egyet a maga módján. A szeme megakad a tündér arcán. Napvilágnál és ilyen közelről még nem látta, s mivel nagyjából azonos magasságúak - hiszen Vieljana mindössze 2,4 centiméterrel magasabb nála -, várható, hogy neki tűnik fel legelőször.*
- Nahát! Bilyen különlegesek a szebeid, Vieljana!
*Bukik ki belőle őszintén, bár talán nem teszi jól, hiszen ezután észreveszi az ezüstszínű szem környékén az apró hajszálereket, amely korábbi sérülést sejtet, amiről talán nem szívesen emlékezik meg a tündér. Szégyenlősen teszi hozzá gyorsan a kiegészítést.*
- Úgy érteb... nagyon szépek.
*Hamarosan Luni is csatlakozik hozzájuk, s amilyen figyelmes, mindjárt érdeklődik is a hogyléte felől. Lyll szívének ez is nagyon jólesik. Szégyenlősen mosolyog.*
- Jó reggelt neked is, Luni! Köszödöb, bár sokkal jobban vagyok. Úgy örülök, hogy együtt begyünk bind!
*Lyll bizony nagyon izgatott, talán mert ő érzi magát a legnagyobb biztonságban társai körében, s mert neki nincs vesztenivalója, csak a jövő ígérete integet felé, s úgy látja, biztatón mosolyog mellé.
Arystor testőreivel csatlakozik a csapathoz hatalmas, felfegyverzett lován, mely Lyllben félelemmel vegyes csodálatot kelt. Önkéntelenül elhúzódik az útból.*
- Jó reggelt!
*Üdvözli azért őket a maga szokottnál is szerényebb hangerején. A kérdésre, hogy haragszanak-e, amiért nyeregben marad, egy kissé megszeppenten rázza meg a fejét. Ezt nyilván csak akkor veheti észre a férfi, ha kifejezetten ránéz a tömegben, de valószínűbb, hogy valaki más lesz annyira bátor, hogy ezt hangos szóban is kifejezze. S mikor a férfi a menet indulását javasolja, hirtelen hiányérzet támad benne, és társaihoz fordul.*
- Na és Barella? Ő bég nincs itt. Neb fogja tudni, hogy elindultunk, pedig biztosan ő is szeretne jönni.
*Nem szeretné itt hagyni egyedül a lányt, még ha ott is van neki Chel.*
- Én begvárom a fogadóban, és utánatok begyünk, jó? Lóháton habar beérünk titeket.
*Mondja mindenki felé, aki a közelében áll. Mivel Marella már megengedte, hogy felüljön vele Chel hátára, reméli, hogy most is így lesz.*
9139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-28 18:57:29
Üzenet elküldve: 2018-12-28 18:57:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Gyógyítók a kór ellen//
*Noximya kantárszáron vezeti tovább lovát, a vállán ülő csuklyásmajmával. Végighaladnak a szegénynegyeden, ami nevéhez híven is tükrözi a városi állapotokat. Sok a nincstelen, szakadt ruhákban, akik csont soványan ténferegnek az utcákon. A járvány nyomai is jól láthatók rajtuk. Fekete fekélyek az arcokon, kezeken. Sokan csak fekszenek az utcák szélén, hevenyészett fekhelyeken. Olykor egy-egy köhögés, gyereksírás hallatszik. Nox arcába húzza a védőmaszkot, aminek csőrös része gyógyfüvekkel van kitömve, hogy szűrjék és fertőtlenítsék a belélegzett levegőt.
A lány kiérvén a főtérre, az istállóhoz vezeti Kimérát. Ahogy betérnének az istállóba, éppen az ajtóban összefutnak a félvér lovászlánnyal.*
- Szia, Camille!
*A lovászlány kérdés nélkül, mosolyogva veszi át a lovat. Nox a másik kezébe nyom egy kis erszény aranyat, ami pontosan 25 aranyat tartalmaz [Mesélő (Nyíl)]
.*
- A szokott helyére, kérlek. Köszönöm.
*Camille csak bólint. Leoldja a nyeregről, és magához veszi a nagy táskáját, int a lánynak, majd kifordul a főtérre. Odasétál a szökőkúthoz, elővesz egy üvegcsét, és vízmintát vesz a vízből, azt elteszi a táskájába, hogy későbbiekben megvizsgálja. Csöpi lehuppan a kútra és körbeszaladja. Nox leül a szélére, majd elővéve noteszét feljegyez néhány dolgot a teendők közül; csatornarendszer térképét beszerezni, vízminta vizsgálat, további rózsaszirom golyókat készíteni. Egyelőre ennyit jegyez fel, aztán összecsukja és elteszi a noteszt. Körbepillant a téren. Szórványos a jövés-menés. A Pegazus fogadó szegletében öt hivatalos forma férfi áll, és beszélgetnek. Nem messze a hirdetmény táblától. Az egyik ember magas cilindert, zsabós inget és finom, de láthatóan elnyűtt szövetkabátot visel. A többi férfi is hivatal bélinek tűnik, egyiküknél irattáska, egy másiknál nagyobb viaszpecsétes irat, nyilván valami hirdetmény lehet. Nox feláll és odasétál hozzájuk. Leveszi a védőmaszkot, megköszörüli a torkát.*
- Jó napot uraim! Árnytörő Noximya vagyok.
*Derékból kissé meghajtja magát és biccent.*
- Korábban közhírré tették, hogy a kór ügyében gyógyítókat keresnek. Nos, jelentkeznék, hogy segédkezzek a járvány felszámolásában.
//Gyógyítók a kór ellen//
*Noximya kantárszáron vezeti tovább lovát, a vállán ülő csuklyásmajmával. Végighaladnak a szegénynegyeden, ami nevéhez híven is tükrözi a városi állapotokat. Sok a nincstelen, szakadt ruhákban, akik csont soványan ténferegnek az utcákon. A járvány nyomai is jól láthatók rajtuk. Fekete fekélyek az arcokon, kezeken. Sokan csak fekszenek az utcák szélén, hevenyészett fekhelyeken. Olykor egy-egy köhögés, gyereksírás hallatszik. Nox arcába húzza a védőmaszkot, aminek csőrös része gyógyfüvekkel van kitömve, hogy szűrjék és fertőtlenítsék a belélegzett levegőt.
A lány kiérvén a főtérre, az istállóhoz vezeti Kimérát. Ahogy betérnének az istállóba, éppen az ajtóban összefutnak a félvér lovászlánnyal.*
- Szia, Camille!
*A lovászlány kérdés nélkül, mosolyogva veszi át a lovat. Nox a másik kezébe nyom egy kis erszény aranyat, ami pontosan 25 aranyat tartalmaz [Mesélő (Nyíl)]
.*- A szokott helyére, kérlek. Köszönöm.
*Camille csak bólint. Leoldja a nyeregről, és magához veszi a nagy táskáját, int a lánynak, majd kifordul a főtérre. Odasétál a szökőkúthoz, elővesz egy üvegcsét, és vízmintát vesz a vízből, azt elteszi a táskájába, hogy későbbiekben megvizsgálja. Csöpi lehuppan a kútra és körbeszaladja. Nox leül a szélére, majd elővéve noteszét feljegyez néhány dolgot a teendők közül; csatornarendszer térképét beszerezni, vízminta vizsgálat, további rózsaszirom golyókat készíteni. Egyelőre ennyit jegyez fel, aztán összecsukja és elteszi a noteszt. Körbepillant a téren. Szórványos a jövés-menés. A Pegazus fogadó szegletében öt hivatalos forma férfi áll, és beszélgetnek. Nem messze a hirdetmény táblától. Az egyik ember magas cilindert, zsabós inget és finom, de láthatóan elnyűtt szövetkabátot visel. A többi férfi is hivatal bélinek tűnik, egyiküknél irattáska, egy másiknál nagyobb viaszpecsétes irat, nyilván valami hirdetmény lehet. Nox feláll és odasétál hozzájuk. Leveszi a védőmaszkot, megköszörüli a torkát.*
- Jó napot uraim! Árnytörő Noximya vagyok.
*Derékból kissé meghajtja magát és biccent.*
- Korábban közhírré tették, hogy a kór ügyében gyógyítókat keresnek. Nos, jelentkeznék, hogy segédkezzek a járvány felszámolásában.
9138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-28 11:02:00
Üzenet elküldve: 2018-12-28 11:02:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Amikor a kis társaság tagjai lejönnek a fogadóba reggel, a fogadós már a pult mögött van és dolgozik. A konyhán már főnek az ételek, készülnek a reggelik, melegedik a tea és a kakaó a betérőknek. A fogadós mindenkitől mosolyogva köszön el, láthatóan neki is jót tett a pozitív megerősítés, hogy vannak még jó dolgok a városban a sok rossz ellenére.*
- Én köszönöm, hogy a vendégeim voltatok, bármikor szívesen látlak benneteket! *Mosolyog Luninarira, majd még integet is, amikor kimegy a Pegazusból.*
- Vigyázzatok magatokra és sok sikert! *Aztán ahogy becsukódik az ajtó, örömmel a szívében néz a kis tündértől kapott apró pegazusra a pohár alatt, majd visszatér a munkájához.
A szökőkútnál nem kell sokáig várni Arystorra és két testőrére. A férfi egy termetes csataménnek tűnő ló nyergében ülve érkezik, mögötte pedig ugyancsak lovon a két előző este is látott férfi fegyverben, páncélban. Egyiküknél még egy számszeríj is van, láthatóan felkészültek a városi állapotokra.
A nemesnél, nyerge mellett egy hevederben ott a másfélkezes kard, vértjét is viseli, de mosolyogva integet már távolról a kis csapatnak, majd odaérve hozzájuk a nyereg magasából néz végig a társaságon.*
- Jó reggelt! Örülök, hogy itt vagytok, bár egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy így lesz. *Mosolyog le a díszes társaságra.
A kis csapatból kevesen vannak lóval, így kissé lassabban fognak haladni, de minden bizonnyal oda fognak érni az első házhoz.*
- Remélem, nem haragudtok meg, ha magam nem szállok le a lóról, öreg vagyok már ilyen sokat kutyagolni. *Néz bocsánatkérően a csapatra, majd ha mindenki kész, megindulhatnak kifelé a városból, hogy az Artheniorhoz közeli erdők felé vegyék az irányt.*
//Reggel//
*Amikor a kis társaság tagjai lejönnek a fogadóba reggel, a fogadós már a pult mögött van és dolgozik. A konyhán már főnek az ételek, készülnek a reggelik, melegedik a tea és a kakaó a betérőknek. A fogadós mindenkitől mosolyogva köszön el, láthatóan neki is jót tett a pozitív megerősítés, hogy vannak még jó dolgok a városban a sok rossz ellenére.*
- Én köszönöm, hogy a vendégeim voltatok, bármikor szívesen látlak benneteket! *Mosolyog Luninarira, majd még integet is, amikor kimegy a Pegazusból.*
- Vigyázzatok magatokra és sok sikert! *Aztán ahogy becsukódik az ajtó, örömmel a szívében néz a kis tündértől kapott apró pegazusra a pohár alatt, majd visszatér a munkájához.
A szökőkútnál nem kell sokáig várni Arystorra és két testőrére. A férfi egy termetes csataménnek tűnő ló nyergében ülve érkezik, mögötte pedig ugyancsak lovon a két előző este is látott férfi fegyverben, páncélban. Egyiküknél még egy számszeríj is van, láthatóan felkészültek a városi állapotokra.
A nemesnél, nyerge mellett egy hevederben ott a másfélkezes kard, vértjét is viseli, de mosolyogva integet már távolról a kis csapatnak, majd odaérve hozzájuk a nyereg magasából néz végig a társaságon.*
- Jó reggelt! Örülök, hogy itt vagytok, bár egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy így lesz. *Mosolyog le a díszes társaságra.
A kis csapatból kevesen vannak lóval, így kissé lassabban fognak haladni, de minden bizonnyal oda fognak érni az első házhoz.*
- Remélem, nem haragudtok meg, ha magam nem szállok le a lóról, öreg vagyok már ilyen sokat kutyagolni. *Néz bocsánatkérően a csapatra, majd ha mindenki kész, megindulhatnak kifelé a városból, hogy az Artheniorhoz közeli erdők felé vegyék az irányt.*
9137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-28 00:49:11
Üzenet elküldve: 2018-12-28 00:49:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A rétek havának emlékképe//
*A főtéren, hol oly sok jól öltözött egyed van már, nem is kevés köztük emelt fővel, felhúzott orral jár. A lemenő nap narancsában, s a felhőknek takarásában, egy fekete fejfedős figura indul el a városból kivezető úton. Fekete kalapja és sála szinte teljesen eltakarja arcát. Fekete csizmája és nadrágja látszólag beleolvad fekete kancája hullámzó szőrébe, akit nyereg nélkül lovagol meg. Senki nem gondolná, hogy a görnyedt hátú, sötétbe burkolózó, és a sötétedő utak felé induló alak az örökké mosolygós, folyton papagájszín öltözetű ifjú lehet.*
*A főtéren, hol oly sok jól öltözött egyed van már, nem is kevés köztük emelt fővel, felhúzott orral jár. A lemenő nap narancsában, s a felhőknek takarásában, egy fekete fejfedős figura indul el a városból kivezető úton. Fekete kalapja és sála szinte teljesen eltakarja arcát. Fekete csizmája és nadrágja látszólag beleolvad fekete kancája hullámzó szőrébe, akit nyereg nélkül lovagol meg. Senki nem gondolná, hogy a görnyedt hátú, sötétbe burkolózó, és a sötétedő utak felé induló alak az örökké mosolygós, folyton papagájszín öltözetű ifjú lehet.*
9136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-27 22:35:11
Üzenet elküldve: 2018-12-27 22:35:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Ahogyan ő nem ébresztette fel Laut az este, úgy tűnik most a lány sem őt, ennek pedig kifejezetten örül, mert az ébredésen nagyon sok múlik saját tapasztalata szerint.
Márpedig most egész jót és jól aludt, álmai sem voltak annyira zavarosak, mint lehettek volna, így pedig, hogy magától ébredt fel, egész kipihentnek is érzi magát, bár azért, ha nagyon akarna, akkor elég könnyen vissza is tudna aludni. Éppen csak túl izgatott ehhez, és ma amúgy is sokkal fontosabb dolguk van az alvásnál.
Nem fél ugyan attól, hogy Lau és a többiek itt hagynák, de attól már annál jobban, hogy megváratja őket. Az egyetlen dolog, ami megnyugtatja, hogy úgy okoskodik magában, hogyha már mindenki alig várná, hogy indulhassanak, és tényleg csak rá várnának, Lau biztos visszaszaladna szólni neki, hogy csipkedje magát kicsit jobban.
Bár ilyesmi nem történik, mégis igyekszik nagyon nem húzni az időt. Éppen csak kezeit és arcát mossa meg hideg vízben, valamint a rá jellemző lassú, gondos és komótos fésülködés helyett inkább a lehető leggyorsabban húzogatja a fésűt fekete hajában, azt sem bánva, hogy mindezt azért pár hajszála bánja.
Aztán az öltözködéssel sem vacakol sokat. Tegnapi ruháját veszi vissza, az övvel és a leginkább csak elrettentésként viselt tőrökkel együtt, amiket nagyon remél, hogy nem kell használnia soha. Nem hiszi ugyan, hogy pont ilyeneken múlna, de a kék-fekete kockás ing az egyszerű fekete nadrággal és csizmával tegnap is szerencsét hozott neki, kétszeresen is. Először is Arystorral találkoztak, - igaz ez persze Lau érdeme, - aztán pedig a fogadós volt olyan kedves, hogy pénzt adjon neki azért a két palack óborért, ami inkább csak teher volt számára. Nem mintha olyan nehezek lettek volna, de az legalább biztos, hogy így kis kedvencei jobban, kényelmesebben elférnek majd táskájában. Így már csak az aranyakat kell gondosan eligazítani a táska legmélyén, majd az Aleimordtól kapott három varázsitalt kell óvatosan félrerakni az útjukból, puha kis "fészket" készíteni a ruhákból, ami éjjel az ágyuk volt, majd hagyni kis helyet a táska szájánál, hogy jusson be levegő is hozzájuk azért.
Ha kicsit nehezen is, de ellenáll a kísértésnek, hogy legalább az egyiküket maga elé szorítva induljon útnak. Fél tőle, hogy ezek után a férfi, aki házát meg fogják nézni, nem gondolná őket a legkomolyabb vevőknek.*
- Ne haragudjatok! Ma még bírjátok ki kicsit ebben a táskában, kérlek! Aztán remélem holnap már ti is szabad levegőn lehettek. Utána végre játszunk sokat újra. *mondja játéknyulainak, mielőtt még egy apró légnyílást leszámítva majdnem teljesen lezárná a zsákot, amiben reményei szerint tényleg sikerült nekik kényelmes kis fészket összehoznia. Ezek után már csak a jó meleg köpenyét kell felvennie, ami kicsit ugyan viseltes, de úgy véli, hogy ma még pont meg fogja tenni. Ettől még elhatározza, hogy első adandó alkalommal ki fogja mosni a Naitól kapott ruhákkal együtt.
Ezek után már csak a táskát veszi fel a hátára és útra készen is áll.
Mégis, amikor arra kerül a sor, hogy elinduljon visszaadni a fogadósnak szobájuk kulcsát, azon kapja magát, hogy nehéz szívvel távozik kicsit. Itt kedvesek és jóindulatúak voltak vele, érdekes emberekkel és egy kedves tündérrel ismerkedett össze, biztonságban érezte magát, és még a kakaó is ízlett. Kicsit olyan hát most, mintha újra egy otthont készülne elhagyni. De a tudat megnyugtatja legalább, hogy ezúttal nem menekül, és még csak nem is száműzött. Azért megy a többiekkel, mert velük akar menni.*
- Jó reggelt! *lépked aztán lent a pulthoz mosolyogva, és lerakja rá szobájuk kulcsát. Kicsit közelebb hajol a fogadóshoz, hogy csak ő hallja, amit mond neki. Nem hiszi ugyan, hogy szavaival kényelmetlen, vagy félreérthető helyzetbe hozná, mégis úgy gondolja, hogy ezek leginkább csak kettőjükre tartoznak.
Ugyan szinte biztos benne, hogy a férfi nem vár el tőle hasonlót, de nem bírja megállni, hogy ne ígérje meg neki még egyszer azt, amit tegnap este már megígért.*
- Ha lesz lehetőségem egyszer, valahogy tényleg meg fogom hálálni a kedvességét. Köszönöm még egyszer a segítséget! *mosolyog hálásan.*
- Szép napot és a legjobbakat! *köszön el tőle most már fennhangon, őszintén és szívből kívánva azt, hogy most már tényleg minden legyen a lehető legnagyobb rendben Artheniorban is. Még meg is hajol a férfi előtt mielőtt kisietne a többiekhez, akik úgy néz ki, hogy pont akörül a szökőkút körül gyűlnek össze, amit ő csak távolról csodált meg, amikor a városba érkezett. Most kicsit közelebbről is megnézheti magának, örülve annak, hogy legalább ez a varázslatos tárgy túlélte az itteni káoszt.
~ Biztos nagyon erős mágia védi. ~ állapítja is meg magában boldog elégedettséggel, ugyanakkor növekvő érdeklődéssel is.*
- Jó reggelt mindenkinek és ne haragudjatok! Kicsit elaludtam. *mondja, amikor észreveszi, hogy már szinte mindenki itt van, és ő az, aki utolsók között érkezik. Mivel azonban elsőre senki nem tűnik morcosnak, és Arystort sem látja még sehol, meg a testőreit sem, úgy gondolja, hogy olyan nagy baj nem lehet, hogy kicsit többet aludt és később ért ide, mint a többiek.*
- Ugye jobban vagy Lylli? *kérdi a lánytól reménykedve egy olyan válaszban, amiből az derül ki, hogy igen. Aztán tekintetével Laut keresi meg, hogy megvizsgálhassa az arcát mennyire pihente ki magát.
Egyelőre nem meséli el a nagy hírt, hogy neki is sikerült szert tennie egy kis pénzre, bár amennyire lelkes és boldog még mindig emiatt, szíve szerint most azonnal megtenné. Mégis úgy véli, hogy lesz erre még kedvezőbb alkalom, később pedig talán az öröm és a meglepetés is nagyobb lesz majd.
Igyekszik nem törődni sem a szokásos utazás előtti félelemmel, és a rossz előérzettel sem, ami nyilván az elmúlt hatok hozadéka. Inkább arra gondol, hogy sokan vannak itt vigyázni egymásra, és most olyanokkal lehet együtt, akiknek jelenlétében egyáltalán nem érzi feszélyezve magát, hanem éppen ellenkezőleg. Még a kissé hűvös reggeli levegőt is élvezi kicsit, amit nem mindig szokott.
Miközben azon gondolkodik, hogy mennyire ritka lehet az, hogy ilyen sokan induljanak útnak egymástól sok mindenben különbözve, lelkük mélyén mégis ugyanazzal a céllal és reménnyel, rájön, hogy vidáman mosolyog.
Őszintén reméli és bízik benne, hogy annyi viszontagság és megpróbáltatás után éppen ez lesz az a nap, amikor nem fog csalódni sem ő, sem pedig körülötte senki más.*
//Reggel//
*Ahogyan ő nem ébresztette fel Laut az este, úgy tűnik most a lány sem őt, ennek pedig kifejezetten örül, mert az ébredésen nagyon sok múlik saját tapasztalata szerint.
Márpedig most egész jót és jól aludt, álmai sem voltak annyira zavarosak, mint lehettek volna, így pedig, hogy magától ébredt fel, egész kipihentnek is érzi magát, bár azért, ha nagyon akarna, akkor elég könnyen vissza is tudna aludni. Éppen csak túl izgatott ehhez, és ma amúgy is sokkal fontosabb dolguk van az alvásnál.
Nem fél ugyan attól, hogy Lau és a többiek itt hagynák, de attól már annál jobban, hogy megváratja őket. Az egyetlen dolog, ami megnyugtatja, hogy úgy okoskodik magában, hogyha már mindenki alig várná, hogy indulhassanak, és tényleg csak rá várnának, Lau biztos visszaszaladna szólni neki, hogy csipkedje magát kicsit jobban.
Bár ilyesmi nem történik, mégis igyekszik nagyon nem húzni az időt. Éppen csak kezeit és arcát mossa meg hideg vízben, valamint a rá jellemző lassú, gondos és komótos fésülködés helyett inkább a lehető leggyorsabban húzogatja a fésűt fekete hajában, azt sem bánva, hogy mindezt azért pár hajszála bánja.
Aztán az öltözködéssel sem vacakol sokat. Tegnapi ruháját veszi vissza, az övvel és a leginkább csak elrettentésként viselt tőrökkel együtt, amiket nagyon remél, hogy nem kell használnia soha. Nem hiszi ugyan, hogy pont ilyeneken múlna, de a kék-fekete kockás ing az egyszerű fekete nadrággal és csizmával tegnap is szerencsét hozott neki, kétszeresen is. Először is Arystorral találkoztak, - igaz ez persze Lau érdeme, - aztán pedig a fogadós volt olyan kedves, hogy pénzt adjon neki azért a két palack óborért, ami inkább csak teher volt számára. Nem mintha olyan nehezek lettek volna, de az legalább biztos, hogy így kis kedvencei jobban, kényelmesebben elférnek majd táskájában. Így már csak az aranyakat kell gondosan eligazítani a táska legmélyén, majd az Aleimordtól kapott három varázsitalt kell óvatosan félrerakni az útjukból, puha kis "fészket" készíteni a ruhákból, ami éjjel az ágyuk volt, majd hagyni kis helyet a táska szájánál, hogy jusson be levegő is hozzájuk azért.
Ha kicsit nehezen is, de ellenáll a kísértésnek, hogy legalább az egyiküket maga elé szorítva induljon útnak. Fél tőle, hogy ezek után a férfi, aki házát meg fogják nézni, nem gondolná őket a legkomolyabb vevőknek.*
- Ne haragudjatok! Ma még bírjátok ki kicsit ebben a táskában, kérlek! Aztán remélem holnap már ti is szabad levegőn lehettek. Utána végre játszunk sokat újra. *mondja játéknyulainak, mielőtt még egy apró légnyílást leszámítva majdnem teljesen lezárná a zsákot, amiben reményei szerint tényleg sikerült nekik kényelmes kis fészket összehoznia. Ezek után már csak a jó meleg köpenyét kell felvennie, ami kicsit ugyan viseltes, de úgy véli, hogy ma még pont meg fogja tenni. Ettől még elhatározza, hogy első adandó alkalommal ki fogja mosni a Naitól kapott ruhákkal együtt.
Ezek után már csak a táskát veszi fel a hátára és útra készen is áll.
Mégis, amikor arra kerül a sor, hogy elinduljon visszaadni a fogadósnak szobájuk kulcsát, azon kapja magát, hogy nehéz szívvel távozik kicsit. Itt kedvesek és jóindulatúak voltak vele, érdekes emberekkel és egy kedves tündérrel ismerkedett össze, biztonságban érezte magát, és még a kakaó is ízlett. Kicsit olyan hát most, mintha újra egy otthont készülne elhagyni. De a tudat megnyugtatja legalább, hogy ezúttal nem menekül, és még csak nem is száműzött. Azért megy a többiekkel, mert velük akar menni.*
- Jó reggelt! *lépked aztán lent a pulthoz mosolyogva, és lerakja rá szobájuk kulcsát. Kicsit közelebb hajol a fogadóshoz, hogy csak ő hallja, amit mond neki. Nem hiszi ugyan, hogy szavaival kényelmetlen, vagy félreérthető helyzetbe hozná, mégis úgy gondolja, hogy ezek leginkább csak kettőjükre tartoznak.
Ugyan szinte biztos benne, hogy a férfi nem vár el tőle hasonlót, de nem bírja megállni, hogy ne ígérje meg neki még egyszer azt, amit tegnap este már megígért.*
- Ha lesz lehetőségem egyszer, valahogy tényleg meg fogom hálálni a kedvességét. Köszönöm még egyszer a segítséget! *mosolyog hálásan.*
- Szép napot és a legjobbakat! *köszön el tőle most már fennhangon, őszintén és szívből kívánva azt, hogy most már tényleg minden legyen a lehető legnagyobb rendben Artheniorban is. Még meg is hajol a férfi előtt mielőtt kisietne a többiekhez, akik úgy néz ki, hogy pont akörül a szökőkút körül gyűlnek össze, amit ő csak távolról csodált meg, amikor a városba érkezett. Most kicsit közelebbről is megnézheti magának, örülve annak, hogy legalább ez a varázslatos tárgy túlélte az itteni káoszt.
~ Biztos nagyon erős mágia védi. ~ állapítja is meg magában boldog elégedettséggel, ugyanakkor növekvő érdeklődéssel is.*
- Jó reggelt mindenkinek és ne haragudjatok! Kicsit elaludtam. *mondja, amikor észreveszi, hogy már szinte mindenki itt van, és ő az, aki utolsók között érkezik. Mivel azonban elsőre senki nem tűnik morcosnak, és Arystort sem látja még sehol, meg a testőreit sem, úgy gondolja, hogy olyan nagy baj nem lehet, hogy kicsit többet aludt és később ért ide, mint a többiek.*
- Ugye jobban vagy Lylli? *kérdi a lánytól reménykedve egy olyan válaszban, amiből az derül ki, hogy igen. Aztán tekintetével Laut keresi meg, hogy megvizsgálhassa az arcát mennyire pihente ki magát.
Egyelőre nem meséli el a nagy hírt, hogy neki is sikerült szert tennie egy kis pénzre, bár amennyire lelkes és boldog még mindig emiatt, szíve szerint most azonnal megtenné. Mégis úgy véli, hogy lesz erre még kedvezőbb alkalom, később pedig talán az öröm és a meglepetés is nagyobb lesz majd.
Igyekszik nem törődni sem a szokásos utazás előtti félelemmel, és a rossz előérzettel sem, ami nyilván az elmúlt hatok hozadéka. Inkább arra gondol, hogy sokan vannak itt vigyázni egymásra, és most olyanokkal lehet együtt, akiknek jelenlétében egyáltalán nem érzi feszélyezve magát, hanem éppen ellenkezőleg. Még a kissé hűvös reggeli levegőt is élvezi kicsit, amit nem mindig szokott.
Miközben azon gondolkodik, hogy mennyire ritka lehet az, hogy ilyen sokan induljanak útnak egymástól sok mindenben különbözve, lelkük mélyén mégis ugyanazzal a céllal és reménnyel, rájön, hogy vidáman mosolyog.
Őszintén reméli és bízik benne, hogy annyi viszontagság és megpróbáltatás után éppen ez lesz az a nap, amikor nem fog csalódni sem ő, sem pedig körülötte senki más.*
9135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:03:29
Üzenet elküldve: 2018-12-26 21:03:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazus fogadóból kilép egy elf, de ahogy megérzi arcán a hűvös szelet, azonnal szorosabbra húzza utazóköpenyét. A köpeny jó védelmet nyújt a hideg ellen, de nem készült fel megfelelő lábbelivel, egyszerű bőr saruja pedig nem melegíti annyira, mint szeretné.
Az idő nem veszi kedvét, ugyanis a szél ellenére a nap sugarai áldásosan érkeznek a térre. Ilyen állapotában még nem láthatta a főteret Ilidrion, így most őszinte csodálkozás ül ki az arcára, ahogy a szökőkút felé pillant.
~ Csak tudnak valamit a városiak, ez hihetetlen gyönyörű. ~ Fut át agyán, és még el is mosolyodik. Közelebb lépdel a vízhez, és meglepődve veszi észre, hogy az kristálytiszta. Leoldja válláról útitáskáját, és kiveszi belőle a kulacsát. A víz ugyan jéghideg, de teletölti a kulacsot.
~ Később jól fog jönni. ~ Jegyzi meg magában, de a hideg víz érintésétől egész testében borzongás fut át. A kulacsot vissza is rejti a táskájába, de ettől függetlenül a téren marad, hogy rácsodálkozzon a díszes padokra, illetve a márványoszlopra.
~ Kezdem megkedvelni ezt a várost? Azt hittem teljesen élhetetlen lesz. ~ Gondol vissza előítéletére, melyen sokat segített most a tér szépsége.
~ Nehogy túl sok legyen a jókedv, a szegény negyedben se voltam még nappal. ~ Figyelmezteti magát, és körbe is pillant, hogy megtalálja merre kell mennie a koldusokkal teli utcák felé. Útja mindenképpen erre viszi majd, hiszen a piacot tervezi meglátogatni először. Még mindig társakat akar keresni, reméli, hogy a piacon, vagy annak környékén ez sikerülni is fog neki.
Nem is lopja itt tovább a napot, lépteit a kinézett irányba fordítja, és habozás nélkül megindul felé.*
Az idő nem veszi kedvét, ugyanis a szél ellenére a nap sugarai áldásosan érkeznek a térre. Ilyen állapotában még nem láthatta a főteret Ilidrion, így most őszinte csodálkozás ül ki az arcára, ahogy a szökőkút felé pillant.
~ Csak tudnak valamit a városiak, ez hihetetlen gyönyörű. ~ Fut át agyán, és még el is mosolyodik. Közelebb lépdel a vízhez, és meglepődve veszi észre, hogy az kristálytiszta. Leoldja válláról útitáskáját, és kiveszi belőle a kulacsát. A víz ugyan jéghideg, de teletölti a kulacsot.
~ Később jól fog jönni. ~ Jegyzi meg magában, de a hideg víz érintésétől egész testében borzongás fut át. A kulacsot vissza is rejti a táskájába, de ettől függetlenül a téren marad, hogy rácsodálkozzon a díszes padokra, illetve a márványoszlopra.
~ Kezdem megkedvelni ezt a várost? Azt hittem teljesen élhetetlen lesz. ~ Gondol vissza előítéletére, melyen sokat segített most a tér szépsége.
~ Nehogy túl sok legyen a jókedv, a szegény negyedben se voltam még nappal. ~ Figyelmezteti magát, és körbe is pillant, hogy megtalálja merre kell mennie a koldusokkal teli utcák felé. Útja mindenképpen erre viszi majd, hiszen a piacot tervezi meglátogatni először. Még mindig társakat akar keresni, reméli, hogy a piacon, vagy annak környékén ez sikerülni is fog neki.
Nem is lopja itt tovább a napot, lépteit a kinézett irányba fordítja, és habozás nélkül megindul felé.*
9134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:24:03
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:24:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Vieljana többet aludt, mint manapság bármikor, de ez nyilván azért lehetséges, mert nem kellett azzal gondolnia, hogy egy rosszindulatú állat, ember, vagy bármi más lény bántja. Rengeteg előnye van annak, ha egy apró tündérnek igazi barátai vannak, mint neki: a gondolat is megmelengeti a szívét, ahogy egy kis mosakodás után újra a főtéren találja magát.
Odakint megint megijeszti egy kissé a forgalom, továbbra sincs hozzászokva az embertömeg óriási tumultusához. Az a terve, hogy átverekedi magát a szökőkútig, az egyértelműen a tér közepén van, és innentől egyszerű dolga van, csak fel kell csimpaszkodnia a kőre, és jobban kiláthat. Ahogy azonban utat tör magának, ismerős alakokat ismer fel, és ha ez nem is lenne még elég, egy hatalmas tüsszentés tör utat a levegőben Vieljana felé, és egyértelmű, hogy ki a tulajdonosa. A lány felbukkan a gnóm lányka mellett, akire az elf fiatalember éppen ráadná a mellényét.*
- Az Úrnő fénye ma is ránk ragyog! *Mondja széles mosollyal, hiszen nincs is csodálatosabb, mint a felkelő nap, ahogy beragyogja a földet, és életet ad mindennek és mindenkinek, aki és ami mozog. A boldogság elárasztja a szívét, és szeretné megosztani másokkal is. Talán a többiek még nem is láthatták ilyen vidámnak, elevennek a lányt. Ő is köszön mindenkinek, aztán tekintete megállapodik Laun. Közelebb férkőzik hozzá.*
- Imádkoztam érte, hogy a küldetés sikerrel járjon, de ma különösen jó előérzetem van. *Mondja neki szerényen. Két kezét ruhájába rejti, egy kissé elzsibbadtak a hűvös levegőn, és apró tánclépésekkel tartja magát melegen, amíg meg nem érkeznek a többiek.*
//Reggel//
*Vieljana többet aludt, mint manapság bármikor, de ez nyilván azért lehetséges, mert nem kellett azzal gondolnia, hogy egy rosszindulatú állat, ember, vagy bármi más lény bántja. Rengeteg előnye van annak, ha egy apró tündérnek igazi barátai vannak, mint neki: a gondolat is megmelengeti a szívét, ahogy egy kis mosakodás után újra a főtéren találja magát.
Odakint megint megijeszti egy kissé a forgalom, továbbra sincs hozzászokva az embertömeg óriási tumultusához. Az a terve, hogy átverekedi magát a szökőkútig, az egyértelműen a tér közepén van, és innentől egyszerű dolga van, csak fel kell csimpaszkodnia a kőre, és jobban kiláthat. Ahogy azonban utat tör magának, ismerős alakokat ismer fel, és ha ez nem is lenne még elég, egy hatalmas tüsszentés tör utat a levegőben Vieljana felé, és egyértelmű, hogy ki a tulajdonosa. A lány felbukkan a gnóm lányka mellett, akire az elf fiatalember éppen ráadná a mellényét.*
- Az Úrnő fénye ma is ránk ragyog! *Mondja széles mosollyal, hiszen nincs is csodálatosabb, mint a felkelő nap, ahogy beragyogja a földet, és életet ad mindennek és mindenkinek, aki és ami mozog. A boldogság elárasztja a szívét, és szeretné megosztani másokkal is. Talán a többiek még nem is láthatták ilyen vidámnak, elevennek a lányt. Ő is köszön mindenkinek, aztán tekintete megállapodik Laun. Közelebb férkőzik hozzá.*
- Imádkoztam érte, hogy a küldetés sikerrel járjon, de ma különösen jó előérzetem van. *Mondja neki szerényen. Két kezét ruhájába rejti, egy kissé elzsibbadtak a hűvös levegőn, és apró tánclépésekkel tartja magát melegen, amíg meg nem érkeznek a többiek.*
9133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:36:51
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:36:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Dideregve húzza össze magán a vékonyka kabátot, amit még búcsúzóul ajándékba kapott a nénétől. De nem kesereg, mert tele van csupa szép emlékkel, ami ha mást nem, de szívét melengeti és a hó is gyönyörű. Elragadtatva csodálja, hogy milyen vakítóan fehér ahogy a nap rásüt, sőt, ha jobban megnézi még csillog is, mintha tündérpor lenne. Nem állhatja meg, muszáj beletúrnia és bár ez fáj a már egyébként is kipirosodott, átfagyott kezének, de legalább megtisztíthatja azt. Leheletével igyekszik ezt kompenzálni, majd kíváncsian körbetekintve kitalálni, hogy merre tovább. Szerencsére bár a hó takarja az utat, de szekér és emberek lépteinek nyoma mégis kirajzolja azt. Kissé bizonytalan, és meglehetősen fél, hiszen el kellett hagyja az ismerős és szeretett „otthonát” és fogalma sincs, hogy merre mehetne tovább vagy mit kezdjen magával. A kissé megtépázott Arthenior az ő egyetlen utolsó reménysége.
Ezeken töprengene, ha éppen nem egy haloványka csipogásra lenne figyelmes. A fehérségben fel is tűnik neki valamivel sötétebb folt, ami mozgolódik is. Közelebb lépve látja, hogy egy nehezen légző galamb lenne az. Óvatosan érte nyúl, az állat persze menekülne, de valami történhetett a szárnyával, mert sebet lát rajta. Lyna arcára szomorú, együtt érző gesztus ül ki. Az állat persze utolsó erejével csípne, és meg is csípi, de ez elhanyagolható mértékű veszteség. Nagy óvatossággal kezeivel körbeöleli és kicsit elkezdi vizsgálgatni.*
- Jaj te szegény. Ki bántott? Csak nem egy macska kapott el?
*Még csoda, hogy nem ölte meg. Nagyon óvatosan mutatóujjával megsimogatja a pici fejet és lesöpör pár kitépett tollcsomót. Reméli, hogy nem pusztul el, amíg tud segítséget találni, bár eléggé úgy tűnik, hogy rossz bőrben van szegény pára.*
Ezeken töprengene, ha éppen nem egy haloványka csipogásra lenne figyelmes. A fehérségben fel is tűnik neki valamivel sötétebb folt, ami mozgolódik is. Közelebb lépve látja, hogy egy nehezen légző galamb lenne az. Óvatosan érte nyúl, az állat persze menekülne, de valami történhetett a szárnyával, mert sebet lát rajta. Lyna arcára szomorú, együtt érző gesztus ül ki. Az állat persze utolsó erejével csípne, és meg is csípi, de ez elhanyagolható mértékű veszteség. Nagy óvatossággal kezeivel körbeöleli és kicsit elkezdi vizsgálgatni.*
- Jaj te szegény. Ki bántott? Csak nem egy macska kapott el?
*Még csoda, hogy nem ölte meg. Nagyon óvatosan mutatóujjával megsimogatja a pici fejet és lesöpör pár kitépett tollcsomót. Reméli, hogy nem pusztul el, amíg tud segítséget találni, bár eléggé úgy tűnik, hogy rossz bőrben van szegény pára.*
9132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-24 15:20:12
Üzenet elküldve: 2018-12-24 15:20:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Már tegnap eldöntötte magában, hogy mindenképpen szeretne Laurentitiával tartani megnézni azt a házat, amelyet meg szeretnének venni. Ha esetleg kicsit leharcoltabb is, de látnak a többiek benne lehetőséget, még abban is benne lenne, nem riasztaná el egy kis tatarozás, ha mindenki más is olyan lelkesedéssel és elszántsággal vetné bele magát a takarításba. Egy csöppnyi szellem is elég ahhoz, hogy az emberek együttes munkával valami lehangolóból valami káprázatosat teremtsenek. Kiérve a térre nyújtózik egy nagyot a friss levegőn és a szökőkúthoz lépve kezével kisöpri a szemében bujkáló álmosságot. Közben körbetekint és pont látja, ahogy Angu felkínálja a mellényét a lánynak.
~Milyen figyelmes, belém is szorulhatott volna legalább ennek a fele.~Néz el kicsit irigykedve, majd látja, hogy azért már gyülekeznek a főtéren, Laurentitiának is biccent köszönésképpen, ilyenkor reggel még nincsenek annyira bejáratva a hangszálai, hogy ilyen távolságokat át tudjon hidalni a köszönésével.*
*Már tegnap eldöntötte magában, hogy mindenképpen szeretne Laurentitiával tartani megnézni azt a házat, amelyet meg szeretnének venni. Ha esetleg kicsit leharcoltabb is, de látnak a többiek benne lehetőséget, még abban is benne lenne, nem riasztaná el egy kis tatarozás, ha mindenki más is olyan lelkesedéssel és elszántsággal vetné bele magát a takarításba. Egy csöppnyi szellem is elég ahhoz, hogy az emberek együttes munkával valami lehangolóból valami káprázatosat teremtsenek. Kiérve a térre nyújtózik egy nagyot a friss levegőn és a szökőkúthoz lépve kezével kisöpri a szemében bujkáló álmosságot. Közben körbetekint és pont látja, ahogy Angu felkínálja a mellényét a lánynak.
~Milyen figyelmes, belém is szorulhatott volna legalább ennek a fele.~Néz el kicsit irigykedve, majd látja, hogy azért már gyülekeznek a főtéren, Laurentitiának is biccent köszönésképpen, ilyenkor reggel még nincsenek annyira bejáratva a hangszálai, hogy ilyen távolságokat át tudjon hidalni a köszönésével.*
9131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-24 13:44:30
Üzenet elküldve: 2018-12-24 13:44:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Bár az ágy kényelmes, mégse alszik valami jól, nem bír másra gondolni, csak a háznézésre, izgatottsága pedig megakadályozza abban, hogy igazán kipihenje magát. Még majdhogynem sötét van odakint, mikor felébred, mégis szinte kipattannak a szemei, nehogy véletlen elszalassza Arystort, és a nemes esetleg azt higgye, meggondolták magukat és nem akarják megnézni a házat. Csendben összekészülődik, igyekezve nem túl nagy zajt csapni, hisz úgy látja, Luni még alszik és nem szeretné őt megzavarni. Mivel nincs sok holmija, így hamar össze tud készülődni, és már a fogadó előtt várja be a többieket, akik velük akarnak tartani. Mikor Lylli és a többiek megjelennek, fáradt köszön nekik, hisz kialvatlanságát sajnos nem tudja jól elrejteni. Bár arcán továbbra is ott van a szokásos mosoly, nem igazán van beszédes kedvében, csak akkor szólal meg, amikor muszáj*
- Egészségedre! *kíván jobbulást Lyllinek, majd tovább folytatja a környék kémlelését, nehogy elszalassza Arystor távozását, fél szemmel azért figyelve a többiek ügyködésére is.*
//Reggel//
*Bár az ágy kényelmes, mégse alszik valami jól, nem bír másra gondolni, csak a háznézésre, izgatottsága pedig megakadályozza abban, hogy igazán kipihenje magát. Még majdhogynem sötét van odakint, mikor felébred, mégis szinte kipattannak a szemei, nehogy véletlen elszalassza Arystort, és a nemes esetleg azt higgye, meggondolták magukat és nem akarják megnézni a házat. Csendben összekészülődik, igyekezve nem túl nagy zajt csapni, hisz úgy látja, Luni még alszik és nem szeretné őt megzavarni. Mivel nincs sok holmija, így hamar össze tud készülődni, és már a fogadó előtt várja be a többieket, akik velük akarnak tartani. Mikor Lylli és a többiek megjelennek, fáradt köszön nekik, hisz kialvatlanságát sajnos nem tudja jól elrejteni. Bár arcán továbbra is ott van a szokásos mosoly, nem igazán van beszédes kedvében, csak akkor szólal meg, amikor muszáj*
- Egészségedre! *kíván jobbulást Lyllinek, majd tovább folytatja a környék kémlelését, nehogy elszalassza Arystor távozását, fél szemmel azért figyelve a többiek ügyködésére is.*
9130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-24 13:16:22
Üzenet elküldve: 2018-12-24 13:16:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Reggel//
* Míg YIlanda Pegazusban a pultnál leteszi a kulcsot, addig ő próbál feltöltődni a kályha reggeli melegénél. Ahogy a gnóm lányka és a félelf után kilép a főtérre, sajnálattal veszi tudomásul, hogy szinte mit sem ért a melegben való fürdőzés, a kora reggeli levegő hűvöse, azért átjárja a csontjait. Közeleg a hideg évszak és neki még be kell szereznie valamikor a melegebb ruhákat. Talán a többieknek sem ártana, néz körül az ott lévőkön és mintha csak meg akarná erősíteni, Lyllidor tüsszent egy hatalmasat. Nyilván nem a reggeli szellő okozta, de ha nem vigyáznak a lányra, lehet ronthat a helyzeten.*
- Egészségedre. * mondja felé fordulva aggódó tekintettel. * - Nem kéred a kabátom vagy legalább a mellényem a köpönyeged alá? * kérdi és ha nem tiltakozik elég vehemensen a kis gnóm lányka, akkor le is veszi utóbbit és megpróbálja ráadni. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy nem kéri, akkor rosszalló tekintettel visszaveszi a mellényt a zeke alá. * - Én szóltam. * morogja még az orra alatt. Miután a kabátot visszaveszi, kiveszi a zsebében a nagy mozgástól felébredő Tolvaj urat és simogatással próbálja meg megnyugtatni, ha lehet elszenderíteni, majd visszasüllyeszti a jobb kabátzsebébe.
Amennyiben a többiek vagy egy részük már ott van, akkor ő is köszön nekik, és amennyiben még nem indulnak, akkor a málháját leteszi a szökőkút melletti padra. Picit igazít a vállpánton, hogy kényelmesebb legyen, majd gondolatban az itt lévőket veszi számba, milyen is lehetne majd velük együtt élni, ha Teysusnak úgy tartja jókedve.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.24 13:18:31
//Reggel//
* Míg YIlanda Pegazusban a pultnál leteszi a kulcsot, addig ő próbál feltöltődni a kályha reggeli melegénél. Ahogy a gnóm lányka és a félelf után kilép a főtérre, sajnálattal veszi tudomásul, hogy szinte mit sem ért a melegben való fürdőzés, a kora reggeli levegő hűvöse, azért átjárja a csontjait. Közeleg a hideg évszak és neki még be kell szereznie valamikor a melegebb ruhákat. Talán a többieknek sem ártana, néz körül az ott lévőkön és mintha csak meg akarná erősíteni, Lyllidor tüsszent egy hatalmasat. Nyilván nem a reggeli szellő okozta, de ha nem vigyáznak a lányra, lehet ronthat a helyzeten.*
- Egészségedre. * mondja felé fordulva aggódó tekintettel. * - Nem kéred a kabátom vagy legalább a mellényem a köpönyeged alá? * kérdi és ha nem tiltakozik elég vehemensen a kis gnóm lányka, akkor le is veszi utóbbit és megpróbálja ráadni. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy nem kéri, akkor rosszalló tekintettel visszaveszi a mellényt a zeke alá. * - Én szóltam. * morogja még az orra alatt. Miután a kabátot visszaveszi, kiveszi a zsebében a nagy mozgástól felébredő Tolvaj urat és simogatással próbálja meg megnyugtatni, ha lehet elszenderíteni, majd visszasüllyeszti a jobb kabátzsebébe.
Amennyiben a többiek vagy egy részük már ott van, akkor ő is köszön nekik, és amennyiben még nem indulnak, akkor a málháját leteszi a szökőkút melletti padra. Picit igazít a vállpánton, hogy kényelmesebb legyen, majd gondolatban az itt lévőket veszi számba, milyen is lehetne majd velük együtt élni, ha Teysusnak úgy tartja jókedve.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.24 13:18:31
9129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-23 11:54:14
Üzenet elküldve: 2018-12-23 11:54:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Reggel//
*Egy igen-igen álmos, pöttöm gnóm lányka köszön el jó szívvel a kedves fogadóstól, és csatlakozik társaihoz a Főtéren. Az éjszaka pihentető volt, hiszen elég hamar kidőlt, s igazán még most is alig tud magáról. Bárki, akivel találkozik a tegnapi csapatból, egy bárgyú mosollyal kísért köszönést kap tőle. Már jobban érzi magát, nem is annyira náthás a hangja, főként hogy mélyet szippanthat a kora reggeli friss levegőből.*
- Haa… haaapsziii!
*No nem olyan hangos ez a tüsszentés, mint elsőre tűnik, de belevörösödik az arca az erőlködéstől, s ruhája ujjára hajol vele. A zsebkendőre már nem volt idő, azt most húzza elő. Mármint az egyiket. Jobban megvizsgálva ez éppen a szénporos, úgyhogy beletömi az egyik szütyőjébe, és egy másikat húz elő a zsebéből orrot fújni. Amint kész, a többiekhez lép.*
- Jó reggelt!
*Áll meg szerény mosollyal, s megszemléli, kik gyűlnek már. Persze akkor nem köszön, ha ők az elsők YIlandáékkal, azon már túlestek. Reméli, hogy minél többen jönnek, igazán szívesen tartana az egész csapattal, hiszen nagyon színes, kedves társaság.*
//Reggel//
*Egy igen-igen álmos, pöttöm gnóm lányka köszön el jó szívvel a kedves fogadóstól, és csatlakozik társaihoz a Főtéren. Az éjszaka pihentető volt, hiszen elég hamar kidőlt, s igazán még most is alig tud magáról. Bárki, akivel találkozik a tegnapi csapatból, egy bárgyú mosollyal kísért köszönést kap tőle. Már jobban érzi magát, nem is annyira náthás a hangja, főként hogy mélyet szippanthat a kora reggeli friss levegőből.*
- Haa… haaapsziii!
*No nem olyan hangos ez a tüsszentés, mint elsőre tűnik, de belevörösödik az arca az erőlködéstől, s ruhája ujjára hajol vele. A zsebkendőre már nem volt idő, azt most húzza elő. Mármint az egyiket. Jobban megvizsgálva ez éppen a szénporos, úgyhogy beletömi az egyik szütyőjébe, és egy másikat húz elő a zsebéből orrot fújni. Amint kész, a többiekhez lép.*
- Jó reggelt!
*Áll meg szerény mosollyal, s megszemléli, kik gyűlnek már. Persze akkor nem köszön, ha ők az elsők YIlandáékkal, azon már túlestek. Reméli, hogy minél többen jönnek, igazán szívesen tartana az egész csapattal, hiszen nagyon színes, kedves társaság.*
9128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-23 02:35:15
Üzenet elküldve: 2018-12-23 02:35:15
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hófedte kínok//
//Tudás nyomában//
* A fogadó ajtaját becsukván azonnal a szegénynegyed felé veszi az irányt.
A kihalt téren úgy suhan keresztül akárcsak egy szellem. *
~ Biztos vagyok benne hogy nem érek el a könyvtárig,
napfelkelte előtt.
Azt kellett volna írnom Dareknek hogy ott a könyvtárban megtalál majd.
De ugyan már, azzal a pár arannyal amit kapott már lezártnak is tekintheti. Végül is kifizettem előre.
így hát nem raboltam az idejét.
Az üzenetet attól még megsemmisítem hajnalban. ~
//Tudás nyomában//
* A fogadó ajtaját becsukván azonnal a szegénynegyed felé veszi az irányt.
A kihalt téren úgy suhan keresztül akárcsak egy szellem. *
~ Biztos vagyok benne hogy nem érek el a könyvtárig,
napfelkelte előtt.
Azt kellett volna írnom Dareknek hogy ott a könyvtárban megtalál majd.
De ugyan már, azzal a pár arannyal amit kapott már lezártnak is tekintheti. Végül is kifizettem előre.
így hát nem raboltam az idejét.
Az üzenetet attól még megsemmisítem hajnalban. ~
9127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-22 19:08:11
Üzenet elküldve: 2018-12-22 19:08:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pestis//
//Gyógyítók a kór ellen//
*Egy hosszabb út után, végre a városban tudhatják magukat. Szerencsére az út nem volt olyan unalmas, mint amilyenre számított, ezért örült is, de nem túlzottan vidám beszélgetéseket folytatott útitársával. Sőt az a fogadás amit kötöttek, nem tölti el nyugodtsággal. Nem szokott semmiféle fogadásban részt venni, mert mindig elveszíti ezeket. Ha most is elveszíti, megint csak azt a tudatot erősíti benne, hogy piszok rossz az ilyenekben és a tippelésekben.
De akkor inkább az épületekre és a tisztaságra figyel leginkább. A házak nem változtak meg, mióta elhagyta ezt a területet, de a bűz és a csendesség, amely egy kisebb rémületet kelt benne. Nem olyan tiszták az utak, ami már egy okot ad neki, hogy itt az első ok őszerinte a tisztaság hiánya. Az emberek sem ugyanazok, mindegyiken látszik a rettegés. El is tudja képzelni a lány, azok a fekete dudorok egyes polgárokon, elég rémisztőek. Nem volt hívő, de most valakihez gondolataiban imádkozik. *
~Csak ne rontson ránk valamilyen tébolyult. Könyörgöm.~
*Amint ezt gondolja meghallja a két megőrült civilt, akiket van szerencséje észrevenni. Ilyen hideg ellenére is, félmeztelenül viháncolnak. Gondolatai ezek szerint nem jutottak el senkihez. Látja a számos fekélyt a két férfin és tudja, hogy ennek nagyon rossz vége lehet, de szájából egy hang sem tud kijönni a hirtelen „meglepetéstől”. És mikor szemtanúja annak, hogy az egyik polgár röhögcsélve ugrik bele a jeges vízbe, a gyomra is összeugrik. Ijedten pislog arrafelé, ahol még a másik nevetgélt. Idegesen megszorítja lova nyergének hátulját és érzi, hogy hideg izzadságcseppek folynak végig hátán. *
~Meg kell szoknom ezt a látványt, ha segíteni akarok.~
*Hangzanak el ezek a szavak elméjében, de még mindig a kisebb sokk hatása alatt áll akkor, így nem szól semmit. A havazást, pedig észre sem veszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.27 00:43:29, a következő indokkal:
Múlt idő jelen időre javítva.
//Gyógyítók a kór ellen//
*Egy hosszabb út után, végre a városban tudhatják magukat. Szerencsére az út nem volt olyan unalmas, mint amilyenre számított, ezért örült is, de nem túlzottan vidám beszélgetéseket folytatott útitársával. Sőt az a fogadás amit kötöttek, nem tölti el nyugodtsággal. Nem szokott semmiféle fogadásban részt venni, mert mindig elveszíti ezeket. Ha most is elveszíti, megint csak azt a tudatot erősíti benne, hogy piszok rossz az ilyenekben és a tippelésekben.
De akkor inkább az épületekre és a tisztaságra figyel leginkább. A házak nem változtak meg, mióta elhagyta ezt a területet, de a bűz és a csendesség, amely egy kisebb rémületet kelt benne. Nem olyan tiszták az utak, ami már egy okot ad neki, hogy itt az első ok őszerinte a tisztaság hiánya. Az emberek sem ugyanazok, mindegyiken látszik a rettegés. El is tudja képzelni a lány, azok a fekete dudorok egyes polgárokon, elég rémisztőek. Nem volt hívő, de most valakihez gondolataiban imádkozik. *
~Csak ne rontson ránk valamilyen tébolyult. Könyörgöm.~
*Amint ezt gondolja meghallja a két megőrült civilt, akiket van szerencséje észrevenni. Ilyen hideg ellenére is, félmeztelenül viháncolnak. Gondolatai ezek szerint nem jutottak el senkihez. Látja a számos fekélyt a két férfin és tudja, hogy ennek nagyon rossz vége lehet, de szájából egy hang sem tud kijönni a hirtelen „meglepetéstől”. És mikor szemtanúja annak, hogy az egyik polgár röhögcsélve ugrik bele a jeges vízbe, a gyomra is összeugrik. Ijedten pislog arrafelé, ahol még a másik nevetgélt. Idegesen megszorítja lova nyergének hátulját és érzi, hogy hideg izzadságcseppek folynak végig hátán. *
~Meg kell szoknom ezt a látványt, ha segíteni akarok.~
*Hangzanak el ezek a szavak elméjében, de még mindig a kisebb sokk hatása alatt áll akkor, így nem szól semmit. A havazást, pedig észre sem veszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.27 00:43:29, a következő indokkal:
Múlt idő jelen időre javítva.
9126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-19 18:09:47
Üzenet elküldve: 2018-12-19 18:09:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A pestis//
//Gyógyítók a kór ellen//
*A beszélgetést, bár nem kellemes témáról zajlik, óvatosan öleli körbe a szelíd hóesés, mely egyre vaskosabb bundába burkolja a város főterét. Kellemesen ropog a lábuk alatt, érdekes mellékzöngét adva az egyelőre kissé tanácstalan gondolatoknak. Nehéz egy város sorsa felett ítélkezni, s még nehezebb a megfelelő döntéseket meghozni. De hősök mindig akadnak, s előtűnnek a távolból, ha valaki nagy segítségre szorul. Sajnálatos módon azonban meg kell szakítani ezt a kényes témáról folyó diskurzust, ráadásul nem is egyszerűen, nem is csendesen.
Ordítás veri fel, a lágyan ropogó hó által keltett romantikus felhangokat, s ha a két vándor hirtelen felpillant, egy félmeztelenre vetkőzött ordítva és furcsa mód röhögve rohanó, pörgő-forgó férfit vehet észre, mely egy másik szintén félmeztelen férfival viháncol.*
- Erre, arra, amarra... futkorászva. Darin tudja, hogy mit kell, de messze még a barackmag, hogyha megtalálnánk, akkor mi vinnénk el a kupát, loccs-poccs!! *Üvölt fel ordenáré módon, többen riadtan szaladnak be az ivóba, hogy elkerüljék ezt az őrült párost. Mert nincs kétség, bolondok mind a ketten, vagy tán valami megszállta őket. Persze más jelek is vannak. Nyakukon, hónaljukon, vállukon, derekukon sötétkék, már-már feketébe hajló göbök, amik messziről is látható nagysággal türemkednek ki bőrük alól, undorítóan és gusztustalanul.*
- Szökőőőőkúúúúút!!!! Anya azt mondta sokat kell fürdeni!!! *Kiált fel a másik nevetve, majd egyenest a szökőkút kávájára mászik fel, melyről jégcsapok lógnak.*
- Buggy-buggyyy, bugyburugggyyy!!! *Röhög tovább, s a másik tapsolva kíséri.* Hóhahóóóóóó!!!!! *Egy csobbanással tűnik el, a minden bizonnyal hideg vízben, s már csak a felette összeránduló jégkása látszik. A másik mit sem törődve tapsol tovább, végignézve a szinte biztos halált. Ugyanolyan fekélyes, mint a társa, s ahogy innen nézzük ugrásra készül.*
//Gyógyítók a kór ellen//
*A beszélgetést, bár nem kellemes témáról zajlik, óvatosan öleli körbe a szelíd hóesés, mely egyre vaskosabb bundába burkolja a város főterét. Kellemesen ropog a lábuk alatt, érdekes mellékzöngét adva az egyelőre kissé tanácstalan gondolatoknak. Nehéz egy város sorsa felett ítélkezni, s még nehezebb a megfelelő döntéseket meghozni. De hősök mindig akadnak, s előtűnnek a távolból, ha valaki nagy segítségre szorul. Sajnálatos módon azonban meg kell szakítani ezt a kényes témáról folyó diskurzust, ráadásul nem is egyszerűen, nem is csendesen.
Ordítás veri fel, a lágyan ropogó hó által keltett romantikus felhangokat, s ha a két vándor hirtelen felpillant, egy félmeztelenre vetkőzött ordítva és furcsa mód röhögve rohanó, pörgő-forgó férfit vehet észre, mely egy másik szintén félmeztelen férfival viháncol.*
- Erre, arra, amarra... futkorászva. Darin tudja, hogy mit kell, de messze még a barackmag, hogyha megtalálnánk, akkor mi vinnénk el a kupát, loccs-poccs!! *Üvölt fel ordenáré módon, többen riadtan szaladnak be az ivóba, hogy elkerüljék ezt az őrült párost. Mert nincs kétség, bolondok mind a ketten, vagy tán valami megszállta őket. Persze más jelek is vannak. Nyakukon, hónaljukon, vállukon, derekukon sötétkék, már-már feketébe hajló göbök, amik messziről is látható nagysággal türemkednek ki bőrük alól, undorítóan és gusztustalanul.*
- Szökőőőőkúúúúút!!!! Anya azt mondta sokat kell fürdeni!!! *Kiált fel a másik nevetve, majd egyenest a szökőkút kávájára mászik fel, melyről jégcsapok lógnak.*
- Buggy-buggyyy, bugyburugggyyy!!! *Röhög tovább, s a másik tapsolva kíséri.* Hóhahóóóóóó!!!!! *Egy csobbanással tűnik el, a minden bizonnyal hideg vízben, s már csak a felette összeránduló jégkása látszik. A másik mit sem törődve tapsol tovább, végignézve a szinte biztos halált. Ugyanolyan fekélyes, mint a társa, s ahogy innen nézzük ugrásra készül.*
9125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-19 17:03:27
Üzenet elküldve: 2018-12-19 17:03:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Gyógyítók a kór ellen //
*A városokban terjedő kórról beszélgettek az út hátralévő részén. Mivel egyiküknek sem volt teljes fogalma, hogy a tünetek mik, és azokról hogy a tüneteket mi váltja ki, csak tapogatóznak a sötétben. Saját szórakoztatásukra fogadásokat kötöttek, a lehetséges diagnózisokról. Erderk örült, hogy nem terelődött a szó olyan kényes témákra, mint az ő múltja. Nem igen szeretett erről beszélni, kellemetlen, mocorgó érzés fogta el a mellkasában, mintha egy teljesen másik emberről kellene beszélnie. Időközben a hó nem elolvadt, hanem hullani kezdett. Mikor beügettek a főtérre, már azt is vékony hóréteg borította. A fiú megállt lovával a tér közepén, hüvely és mutató ujját ajkához emelve füttyent egy nagyot, hogy magára vonja az emberek figyelmét majd félig hátrafordult a lányhoz, egy halovány mosoly kíséretében.*
- Hölgyem. Tegye a dolgát.
*A városokban terjedő kórról beszélgettek az út hátralévő részén. Mivel egyiküknek sem volt teljes fogalma, hogy a tünetek mik, és azokról hogy a tüneteket mi váltja ki, csak tapogatóznak a sötétben. Saját szórakoztatásukra fogadásokat kötöttek, a lehetséges diagnózisokról. Erderk örült, hogy nem terelődött a szó olyan kényes témákra, mint az ő múltja. Nem igen szeretett erről beszélni, kellemetlen, mocorgó érzés fogta el a mellkasában, mintha egy teljesen másik emberről kellene beszélnie. Időközben a hó nem elolvadt, hanem hullani kezdett. Mikor beügettek a főtérre, már azt is vékony hóréteg borította. A fiú megállt lovával a tér közepén, hüvely és mutató ujját ajkához emelve füttyent egy nagyot, hogy magára vonja az emberek figyelmét majd félig hátrafordult a lányhoz, egy halovány mosoly kíséretében.*
- Hölgyem. Tegye a dolgát.
9124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-19 09:40:58
Üzenet elküldve: 2018-12-19 09:40:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//hófedte kínok//
//Páros léptek//
* A mágus otthonosan mozog a városban, látszik, nem először jár itt. Egy kis kőépület felé indulnak.*
~ A mágus egyenes embernek tűnik, bár kissé bizalmatlan, már biztos sokat csalódott az évek alatt. Kegyetlen egy világ lehet az övé...~
*Darek elgondolkodik a vele a múltban történt szerencsétlenségeken. Jó néhányat közülük szeretne elfelejteni, de gyakran visszatérnek rémálmaiban. A mágus Darekot egy régi jó barátjára emlékezteti, talán onnan ez a rokonszenv és talán ezért tanúsított a megszokottnál nagyobb bizalmat, mikor a mágus a szolgálatait kérte...
A fogadó elé érve a mágus pár szót ejt az útitervről és hogy ebben a fogadóban fogják tölteni az éjszakát.
Dareknek ezzel semmi ellenvetése nincs, fáradt és kimerült, egy alvás ráfér már.
A mágusnak csak annyit mond:*
-Rendben van.
* És a mágus már nyitja is az ajtót...*
//Páros léptek//
* A mágus otthonosan mozog a városban, látszik, nem először jár itt. Egy kis kőépület felé indulnak.*
~ A mágus egyenes embernek tűnik, bár kissé bizalmatlan, már biztos sokat csalódott az évek alatt. Kegyetlen egy világ lehet az övé...~
*Darek elgondolkodik a vele a múltban történt szerencsétlenségeken. Jó néhányat közülük szeretne elfelejteni, de gyakran visszatérnek rémálmaiban. A mágus Darekot egy régi jó barátjára emlékezteti, talán onnan ez a rokonszenv és talán ezért tanúsított a megszokottnál nagyobb bizalmat, mikor a mágus a szolgálatait kérte...
A fogadó elé érve a mágus pár szót ejt az útitervről és hogy ebben a fogadóban fogják tölteni az éjszakát.
Dareknek ezzel semmi ellenvetése nincs, fáradt és kimerült, egy alvás ráfér már.
A mágusnak csak annyit mond:*
-Rendben van.
* És a mágus már nyitja is az ajtót...*
9123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 22:41:23
Üzenet elküldve: 2018-12-18 22:41:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//hófedte kínok//
//Páros léptek//
*És azzal megfordul és elindulnak a Pegazus fogadó irányába.
Halkan ropogó lépteik mögött a szél süvítése hallatszik a kihalt utcákon.
Már sötétedés felé jár az idő.
A szürke ég alatt hulló pelyhek mintha elkerülnék a mágust. Ruháján egy szem sem látható.*
~Darek szavai arról árulkodnak hogy békés vidékről érkezett.
Úgy vélem és szinte, irigylem hogy nem tapasztalta még meg a csalódás fájdalmát. ~
*Mikor megérkeznek a fogadó elé megáll és a férfi felé fordul. Majd azt mondja*
- Először venni fogok ételt és italt az útra.
Holnap hajnalban indulunk és átkelünk az Arteniort övező falvakon.
-Itt megpihenhetünk.
Aludd ki magad te is, mert látom rád fér.
*Azzal kinyitja a az ajtót és belép a fogadóba.*
A hozzászólás írója (Csillaghúlta Alfúriusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.18 22:44:39
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.19 17:10:28, a következő indokkal:
Utcákon, nem utszákon. Jelen idő. Hiányzó szóközök pótlása. Túl sok szóköz eltávolítása (a megáll szó egybeírandó)
//Páros léptek//
*És azzal megfordul és elindulnak a Pegazus fogadó irányába.
Halkan ropogó lépteik mögött a szél süvítése hallatszik a kihalt utcákon.
Már sötétedés felé jár az idő.
A szürke ég alatt hulló pelyhek mintha elkerülnék a mágust. Ruháján egy szem sem látható.*
~Darek szavai arról árulkodnak hogy békés vidékről érkezett.
Úgy vélem és szinte, irigylem hogy nem tapasztalta még meg a csalódás fájdalmát. ~
*Mikor megérkeznek a fogadó elé megáll és a férfi felé fordul. Majd azt mondja*
- Először venni fogok ételt és italt az útra.
Holnap hajnalban indulunk és átkelünk az Arteniort övező falvakon.
-Itt megpihenhetünk.
Aludd ki magad te is, mert látom rád fér.
*Azzal kinyitja a az ajtót és belép a fogadóba.*
A hozzászólás írója (Csillaghúlta Alfúriusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.18 22:44:39
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.19 17:10:28, a következő indokkal:
Utcákon, nem utszákon. Jelen idő. Hiányzó szóközök pótlása. Túl sok szóköz eltávolítása (a megáll szó egybeírandó)
9122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 21:31:47
Üzenet elküldve: 2018-12-18 21:31:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hófedte kínok//
//Páros léptek//
* Darek jobb kezével kapja el a felé dobott arannyal teli levelet, egy másodpercre szemügyre veszi, majd besűllyeszti köpenye belső zsebébe. Ekkor a mágus odalép hozzá és kezét nyújtja szívélyesen. Ezt Darek boldogan elfogadja, majd közben annyit hozzátesz:*
-jól tudom, miről beszélsz! Hosszú út áll mögöttünk és reméljük még hosszabb előttünk. Soha sem lehetünk elég óvatosak. De tudnunk kell olykor-olykor bizalommal közeledni az idegenek felé is.
*Majd jelentőségteljesen bólint egyet.*
-Indulhatunk.*Mondta Darek, miután a szolgálatokért járó arany átvétele után már nem hagyta magára a mágust. Elindultak, majd Darek óvatosan körbenézett és furcsa érzése támadt.* ~ Nem vagyunk egyedül...~
//Páros léptek//
* Darek jobb kezével kapja el a felé dobott arannyal teli levelet, egy másodpercre szemügyre veszi, majd besűllyeszti köpenye belső zsebébe. Ekkor a mágus odalép hozzá és kezét nyújtja szívélyesen. Ezt Darek boldogan elfogadja, majd közben annyit hozzátesz:*
-jól tudom, miről beszélsz! Hosszú út áll mögöttünk és reméljük még hosszabb előttünk. Soha sem lehetünk elég óvatosak. De tudnunk kell olykor-olykor bizalommal közeledni az idegenek felé is.
*Majd jelentőségteljesen bólint egyet.*
-Indulhatunk.*Mondta Darek, miután a szolgálatokért járó arany átvétele után már nem hagyta magára a mágust. Elindultak, majd Darek óvatosan körbenézett és furcsa érzése támadt.* ~ Nem vagyunk egyedül...~
9121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 16:32:17
Üzenet elküldve: 2018-12-18 16:32:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Hófedte kínok//
//Páros léptek//
~ Na ezt a reakciót vártam egy harcostól.
Rendhagyóan reagál, miszerint nem bolond. ~
- Na ezt már szeretem !
* Nevet fel hirtelen *
* Azzal hátralép egyet megfordul majd táskája lefordul a válláról.
Egy kattanás hang, majd egy kis gyűrődés hang, majd még egy kattanás.
Mire Darek pislantana, a fekete táska ismét a csuklyás hátán van.
Kezében a 20 aranyat tartó papír levelet, Darek Laster irányába hajítja ívelten. *
* Ezután közelebb lép és így szól. *
- Szóval Darek!
Elnézésed kérem ha talán modortalannak tűntem.
De ebben a világban már nem bízhatsz csak úgy minden
szerzet fiában.
Az ármány többekben lett erősebb mint hinnéd.
köszönhetjük ezt a háborúskodásnak.
* Kihúzza kezét zsebéből és a készenlét hatásából szokatlanul forró de nem égető hőmérsékletű tenyerével kezet nyújt Darek-nek jobbjával. És közben így szól. *
- remélem nyugodt út elé nézünk. A Mágus torony messze van innen de megéri oda menni.
- Tarts velem vagy várj meg az úton. mielőtt elindulunk bevásárlok.
*mondotta mialatt a hó már majdnem vissza temette a kiolvasztott kört a mágus alatt.*
//Páros léptek//
~ Na ezt a reakciót vártam egy harcostól.
Rendhagyóan reagál, miszerint nem bolond. ~
- Na ezt már szeretem !
* Nevet fel hirtelen *
* Azzal hátralép egyet megfordul majd táskája lefordul a válláról.
Egy kattanás hang, majd egy kis gyűrődés hang, majd még egy kattanás.
Mire Darek pislantana, a fekete táska ismét a csuklyás hátán van.
Kezében a 20 aranyat tartó papír levelet, Darek Laster irányába hajítja ívelten.
** Ezután közelebb lép és így szól. *
- Szóval Darek!
Elnézésed kérem ha talán modortalannak tűntem.
De ebben a világban már nem bízhatsz csak úgy minden
szerzet fiában.
Az ármány többekben lett erősebb mint hinnéd.
köszönhetjük ezt a háborúskodásnak.
* Kihúzza kezét zsebéből és a készenlét hatásából szokatlanul forró de nem égető hőmérsékletű tenyerével kezet nyújt Darek-nek jobbjával. És közben így szól. *
- remélem nyugodt út elé nézünk. A Mágus torony messze van innen de megéri oda menni.
- Tarts velem vagy várj meg az úton. mielőtt elindulunk bevásárlok.
*mondotta mialatt a hó már majdnem vissza temette a kiolvasztott kört a mágus alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621