Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-29 14:10:52
Üzenet elküldve: 2011-10-29 14:10:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő #1 és Gleadyss figyelmébe//
*Az ork mikor kilépett a fogadóból, nem készült fel egy gnómra. Egy fenyegető levélre pedig végképp nem. A levelet olvasván elkerekedik a szeme és hirtelen nem tudja mitévő legyen. Elmenjen? Ne menjen? És mi legyen az elfel, Gleadyssel... Nem ráncigálhatja bele egy ilyen horderejű dologba.
Végül úgy dönt... jobb ha a nő nem tudja követni. Kinéz a levél mögül és a szegénynegyed irányába tekint. Idáig eljutott... itt már nem halhat meg, Sairanak pedig nem eshet baja. Tartozik Chothal Neki és itt az ideje, hogy törlesszen. Az ork halkan csak annyit szól Gleadyssnek:*
-Ne kövessen. Induljon az ellenkező irányba és mostantól nem ismer. Nem tudja ki az a Chothal Narral és nem látott semmiféle orkot. Kérem... a saját életét ne kockáztassa...
*Fejezi be az ork és elindul a Szegénynegyed felé. Nem mérlegelve mi történhet vele... lehet csapda... lehet nem... Amint így gondolkozik, eltűnik az emberi sokaság közt.
Annyi biztos, az Oroszlán fejesek állnak a dolog mögött. Jobb lesz, ha harcra készül... és túlerőre.*
*Az ork mikor kilépett a fogadóból, nem készült fel egy gnómra. Egy fenyegető levélre pedig végképp nem. A levelet olvasván elkerekedik a szeme és hirtelen nem tudja mitévő legyen. Elmenjen? Ne menjen? És mi legyen az elfel, Gleadyssel... Nem ráncigálhatja bele egy ilyen horderejű dologba.
Végül úgy dönt... jobb ha a nő nem tudja követni. Kinéz a levél mögül és a szegénynegyed irányába tekint. Idáig eljutott... itt már nem halhat meg, Sairanak pedig nem eshet baja. Tartozik Chothal Neki és itt az ideje, hogy törlesszen. Az ork halkan csak annyit szól Gleadyssnek:*
-Ne kövessen. Induljon az ellenkező irányba és mostantól nem ismer. Nem tudja ki az a Chothal Narral és nem látott semmiféle orkot. Kérem... a saját életét ne kockáztassa...
*Fejezi be az ork és elindul a Szegénynegyed felé. Nem mérlegelve mi történhet vele... lehet csapda... lehet nem... Amint így gondolkozik, eltűnik az emberi sokaság közt.
Annyi biztos, az Oroszlán fejesek állnak a dolog mögött. Jobb lesz, ha harcra készül... és túlerőre.*
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-29 13:45:04
Üzenet elküldve: 2011-10-29 13:45:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narralnak - figyelem, csak erős idegzetűeknek//
*Nem sokkal azután, hogy az ork kilép a főtér rengetegébe, érzi, hogy valami ütögeti a térdét. Lenéz, és egy aprócska gnómot lát, amint szorgalmasan püföli a lábát, de ebből ő alig érez valamit.*
- Na végre.
*Mondja alig hallhatóan az apró lény, mikor észreveszi, hogy Chothal meglátta.*
- Azt hittem már sosem veszel észre. Üzenetet hoztam neked. Parancsolj!
*Felfelé nyújt egy hozzá képest nagyobbacska levelet. Minden bizonnyal átlagos méretű lény írta. Az ork lehajol, hogy elvehesse a levelet, majd eldörmög egy köszönöm. Nem kérdi, hogy tévedésről van-e szó, mert a levélen az ő neve ékeskedik cifra betűkkel. A gnóm köhint egyet, Chothal ránéz. Megint köhint egyet. Az ork felhúzza szemöldökét.*
- A feladó szerint a címzett fogja megfizetni szolgálataimat.
*Az ork morogva előkapar néhány pénzérmét és a gnóm kezébe nyomja, aztán elvonul, hogy elolvassa a levelet.*
'Chothal Narral, te nem ismersz engem, de én pontosan tudom, hogy te ki vagy. Úgy érzem ideje megismerkednünk. Hogy biztosan eljöjj, elraboltam az embernő társadat, Sairát. Tudod, az a settenkedő tolvajféle. Ha nem jössz el naplementekor az alábbi címre, sült vért fogok vacsorázni. Találd ki kinek a vérét fogom enni. Alig várom hogy találkozzunk!
Szegénynegyed, Malom utca, négy szám'
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.29 13:46:48
*Nem sokkal azután, hogy az ork kilép a főtér rengetegébe, érzi, hogy valami ütögeti a térdét. Lenéz, és egy aprócska gnómot lát, amint szorgalmasan püföli a lábát, de ebből ő alig érez valamit.*
- Na végre.
*Mondja alig hallhatóan az apró lény, mikor észreveszi, hogy Chothal meglátta.*
- Azt hittem már sosem veszel észre. Üzenetet hoztam neked. Parancsolj!
*Felfelé nyújt egy hozzá képest nagyobbacska levelet. Minden bizonnyal átlagos méretű lény írta. Az ork lehajol, hogy elvehesse a levelet, majd eldörmög egy köszönöm. Nem kérdi, hogy tévedésről van-e szó, mert a levélen az ő neve ékeskedik cifra betűkkel. A gnóm köhint egyet, Chothal ránéz. Megint köhint egyet. Az ork felhúzza szemöldökét.*
- A feladó szerint a címzett fogja megfizetni szolgálataimat.
*Az ork morogva előkapar néhány pénzérmét és a gnóm kezébe nyomja, aztán elvonul, hogy elolvassa a levelet.*
'Chothal Narral, te nem ismersz engem, de én pontosan tudom, hogy te ki vagy. Úgy érzem ideje megismerkednünk. Hogy biztosan eljöjj, elraboltam az embernő társadat, Sairát. Tudod, az a settenkedő tolvajféle. Ha nem jössz el naplementekor az alábbi címre, sült vért fogok vacsorázni. Találd ki kinek a vérét fogom enni. Alig várom hogy találkozzunk!
Szegénynegyed, Malom utca, négy szám'
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.29 13:46:48
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-29 10:53:36
Üzenet elküldve: 2011-10-29 10:53:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
*Ismerős arcok jönnek-mennek Svisys előtt, aki az Istálló felé tart kedvesével, hogy visszavigyék a kölcsönbe kapott lovakat.
A nő nehéz szívvel hagyja ott Szelídet, elvégre olyannyira megszerette... De amit muszáj, azt muszáj. Így, ha fájó szívvel is, de lassan leszerszámozza, megcsutakolja, és elbúcsúzik tőle.*
- Légy jó kislány, Szelíd. *Fordul még vissza az ajtóból egy pillanatra, majd elindul Andreasel társaságában a fogadó felé.*
A nő nehéz szívvel hagyja ott Szelídet, elvégre olyannyira megszerette... De amit muszáj, azt muszáj. Így, ha fájó szívvel is, de lassan leszerszámozza, megcsutakolja, és elbúcsúzik tőle.*
- Légy jó kislány, Szelíd. *Fordul még vissza az ajtóból egy pillanatra, majd elindul Andreasel társaságában a fogadó felé.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-28 20:31:58
Üzenet elküldve: 2011-10-28 20:31:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Valahol örül neki, hogy a nő segíti abban, hogy újra lábra álljon, annak méginkább, hogy még a padra is leülteti. Amit mond, arra csak bólint.
"Igaza van, pedig egyik sem volt szándékos. A csuklyát direkt húztam hátra, de arra nem számítottam, hogy így fogja érinteni."
Egy ideig még próbál erőt gyűjteni, hogy amíg szállást szerez, addig ne okozzon több bonyodalmat. Persze addigra a páncélja elég csúnyán behorpadt, ahogy a férfi megtaposta. Megérti, elvégre mégis csak neki dobta.
"Azt hiszem, amíg nem csináltatom meg, fel már nem fogom venni."
Sóhajt fel és nem foglalkozva a másik alakkal, azzal a kígyóval, újra felállva magához veszi a rozoga páncélt és a sötételf példáját követve elindul a fogadóhoz.
"A legjobb az lesz, ha eszem valamit, aztán alszok. Majd holnap intézek minden mást."
Közben eléri az ajtót, ami mögött nemrégiben eltűnt a sötételf. Még a nevét sem tudja, de talán kiengeszteli valahogy.
"Bár nem tudom miért is érdekel ez engem ennyire. Talán azért, mert itt egyedül őt 'ismerem', ha lehet így mondani."
Amíg ezen gondolkodik, szabad keze a kilincsre siklik, hogy lenyomva azt, feltárja az ajtót, hogy ő is beljebb mehessen.*
"Igaza van, pedig egyik sem volt szándékos. A csuklyát direkt húztam hátra, de arra nem számítottam, hogy így fogja érinteni."
Egy ideig még próbál erőt gyűjteni, hogy amíg szállást szerez, addig ne okozzon több bonyodalmat. Persze addigra a páncélja elég csúnyán behorpadt, ahogy a férfi megtaposta. Megérti, elvégre mégis csak neki dobta.
"Azt hiszem, amíg nem csináltatom meg, fel már nem fogom venni."
Sóhajt fel és nem foglalkozva a másik alakkal, azzal a kígyóval, újra felállva magához veszi a rozoga páncélt és a sötételf példáját követve elindul a fogadóhoz.
"A legjobb az lesz, ha eszem valamit, aztán alszok. Majd holnap intézek minden mást."
Közben eléri az ajtót, ami mögött nemrégiben eltűnt a sötételf. Még a nevét sem tudja, de talán kiengeszteli valahogy.
"Bár nem tudom miért is érdekel ez engem ennyire. Talán azért, mert itt egyedül őt 'ismerem', ha lehet így mondani."
Amíg ezen gondolkodik, szabad keze a kilincsre siklik, hogy lenyomva azt, feltárja az ajtót, hogy ő is beljebb mehessen.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-28 19:24:23
Üzenet elküldve: 2011-10-28 19:24:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
*Mereven bámul az elf szemeibe, amikor valami hirtelen hátba vágja. Lángoló tekintettel fordul hátra, hogy szemügyre vegye a tárgyat, amivel hátba találták. A földre néz, ahol a páncéldarab hever, dühében kétszer megtapossa, aminek köszönhetően igencsak behorpad, így ha nem is vált viselhetetlenné, de eléggé kényelmetlenné vált. Aztán belerúgott egyet mire a páncéldarab éles csattanással a padnak repült. Ökölbe szorított kezekkel megfordult és elindult a fogadó felé. Jobb kezét a tarkójára téve kiroppantotta a nyakát és néhány embert félrelökve az útjából egyenesen az ajtó irányába indult. Az egyik ember, akinek szintén rásegítés kellett, hogy félreálljon az ingerült sötételf elől a lökéssel még a kútba is beborította a férfit. Az ajtóhoz érve nagy lendülettel tárja ki azt, hogy tempóján lassítva lépjen be a fogadóba.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-27 17:31:07
Üzenet elküldve: 2011-10-27 17:31:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy ott ücsörgött a roskatag padon, elnyomta a buzgóság. Nem álmodott semmit, épp úgy ahogy az eddig elmúlt éjszakákon sem. Számára már az lenne igazán meglepő, ha valamilyen zavaros képek jelennének meg a fejében, miközben az igazak álmát alussza.
Még nem pirkad, mikor kinyitja hatalmas, barna szemeit. Felemeli nagy fejét, és lassú mozdulattal masszírozni kezdi elgémberedett nyakát. A város utcái kihaltak, csak egy-egy nyugtalan kutya ugatása, meg a korán kelő madarak csipogása hallatszik.*
-Pono éhes. Pono még mindig egyedül van. *Nyugtázza az eddig történtetek. Ropogó csontokkal áll fel, és kezd el nézelődni valamiféle táplálék után. A fogadóból ínycsiklandozó szagok áramlanak ki, még úgy is, hogy a konyha ilyen késői -vagy túl korai?- órán talán már nem is üzemel. Az ajtó viszont még mindig túl kicsinek néz ki ahhoz, hogy az óriás beférjen rajta. A csüggedt Pono így elindul, hogy reggelit szerezzen magának. A fogadó előtt, néhány galambszerű madár csipegeti a morzsákat. Az óriás hosszú percekig mozdulatlanul áll, hogy elnyerje a szárnyasok bizalmát, aztán a tőle telhető leghirtelenebb mozdulattal előrelép, és szétlapítja az egyiket a kövezeten. A madárnak nyikkanni sincs ideje. A többi éhenkórász felröppen, hogy pár pillanattal, s egy-két méterrel később ismét leszálljon, és ismét mohó csipekedésbe kezdjen.
Eközben Ponomen, az óriás lehajol, és felveszi a szerencsétlenül járt -most már csak- húsdarabot. Az óriás közel emeli őt a szeméhez, hogy lássa, egészségesek e a lábai, majd egy közepeset harap bele, hogy tovább kitartson az elemózsia, ám a második harapással már nem marad több a galambszerű lényből. Az óriás gyomra nagyot kordul, jelezve, hogy bizony ő még mindig éhes. Nincs mit tenni: Ismét mereven áll, egyik lábát felemelve, a kínálkozó alkalomra várva. Az ostoba szárnyasok közül még három esik áldozatul Pono talpának, létezésükről az óriás távozása után csak némi vérfolt, és tolldarab tanúskodik.
Az óriás a kiadósnak nem nevezhető étkezés után úgy dönt, felfedezi a várost, hiszen a nap már-már látszik az erdő vonalai felett. Ahogy a fényár lassan és egyenletesen beteríti az utakat, a város lakói közül is egyre többen merészkednek ki házaikból, hogy látványosságként szolgáljanak a 'nagy utazónak'.*
A hozzászólás írója (Skaat Ponomen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.27 17:31:35
Még nem pirkad, mikor kinyitja hatalmas, barna szemeit. Felemeli nagy fejét, és lassú mozdulattal masszírozni kezdi elgémberedett nyakát. A város utcái kihaltak, csak egy-egy nyugtalan kutya ugatása, meg a korán kelő madarak csipogása hallatszik.*
-Pono éhes. Pono még mindig egyedül van. *Nyugtázza az eddig történtetek. Ropogó csontokkal áll fel, és kezd el nézelődni valamiféle táplálék után. A fogadóból ínycsiklandozó szagok áramlanak ki, még úgy is, hogy a konyha ilyen késői -vagy túl korai?- órán talán már nem is üzemel. Az ajtó viszont még mindig túl kicsinek néz ki ahhoz, hogy az óriás beférjen rajta. A csüggedt Pono így elindul, hogy reggelit szerezzen magának. A fogadó előtt, néhány galambszerű madár csipegeti a morzsákat. Az óriás hosszú percekig mozdulatlanul áll, hogy elnyerje a szárnyasok bizalmát, aztán a tőle telhető leghirtelenebb mozdulattal előrelép, és szétlapítja az egyiket a kövezeten. A madárnak nyikkanni sincs ideje. A többi éhenkórász felröppen, hogy pár pillanattal, s egy-két méterrel később ismét leszálljon, és ismét mohó csipekedésbe kezdjen.
Eközben Ponomen, az óriás lehajol, és felveszi a szerencsétlenül járt -most már csak- húsdarabot. Az óriás közel emeli őt a szeméhez, hogy lássa, egészségesek e a lábai, majd egy közepeset harap bele, hogy tovább kitartson az elemózsia, ám a második harapással már nem marad több a galambszerű lényből. Az óriás gyomra nagyot kordul, jelezve, hogy bizony ő még mindig éhes. Nincs mit tenni: Ismét mereven áll, egyik lábát felemelve, a kínálkozó alkalomra várva. Az ostoba szárnyasok közül még három esik áldozatul Pono talpának, létezésükről az óriás távozása után csak némi vérfolt, és tolldarab tanúskodik.
Az óriás a kiadósnak nem nevezhető étkezés után úgy dönt, felfedezi a várost, hiszen a nap már-már látszik az erdő vonalai felett. Ahogy a fényár lassan és egyenletesen beteríti az utakat, a város lakói közül is egyre többen merészkednek ki házaikból, hogy látványosságként szolgáljanak a 'nagy utazónak'.*
A hozzászólás írója (Skaat Ponomen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.27 17:31:35
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-27 17:06:17
Üzenet elküldve: 2011-10-27 17:06:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy egyre hosszabban csevegnek a hölggyel, úgy kezd gyülekezni egyre jobban a reggeli tömeg, ami most valamiért Mordach számára túl nagy. Talán valami rendezvény lesz a mai nap, vagy esetleg őszi vásár, vagy ki tudja. Ám abban viszont teljesen biztos, hogyha itt valami lesz, akkor ő ott fog lenni!
Ahogy bámulja a nőt, olykor meg is feledkezik magáról, s néha még a távolba is elkalandozik tekintete, keresve egy olyan pontot, ami utalhat a kavargó tömegre. Nem is gondolta volna a vörös sörényű, hogy ilyen sokan lakják ezt a várost, hogy már a reggeli órákban képesek ennyien kikelni az ágyból!
Váratlanul a férfi vérszín szemei újra megakadnak valami nagy feketeségen, mely most is az istálló előtt van. Eleve haragosan tekint arra, s kit fedez fel ismét? Hát természetesen lovát! Újra úgy bámul rá, mintha csak rémeket látna, s olyan mereven áll ott, mint egy szobor. Mordach int egyet a hölgynek, hogy várjon egy pillanatra, majd megindul az állat felé.
Az egyre csak bámul rá, ám ahogy odaér mellé a férfi, magától visszasétál az istállóba, újra ahhoz a kancához. Mordach nem igazán érti a helyzetet, bár a patásnak szoktak érdekes húzásai lenni... Most úgy tűnik, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy meg van-e még gazdája - elvégre az utóbbi hónapokban sok időt töltöttek együtt, miközben járták a vidéket. Így hát most a vörös sörényű kiköti az állatot, ne tudjon meglógni, s utána eredni. Egy erőset újra simít nyakán, majd fordul egyet, s már kint is van a főtéren ismét - kíváncsi, ez a folyamat még hányszor fog ismétlődni.
Ám szemeivel egyre jobban keresi a nőt, akit most ismert meg, mégsem látja sehol. Tán kötelessége szólította valamerre, ami bizony nem Mordachra tartozik. Így hát megindul a fogadó felé, ahova eredetileg is tervezte, hogy betér újra. Remélhetőleg, régi szobája még szabad...
Fel is kapja a padról fekete köpenyét, összehajtja egy hosszú kötegbe, majd átdobja vállán s mezítelen felsőtestén hagyja, hadd lógjon le. Szerencsére nincs rajta gomb, így térdig érő vörös zuhatagja nem fog beleakadni. Pár pillanat múlva pedig már ott topog a Pegazus ajtajában, s be is lép rajta...*
Ahogy bámulja a nőt, olykor meg is feledkezik magáról, s néha még a távolba is elkalandozik tekintete, keresve egy olyan pontot, ami utalhat a kavargó tömegre. Nem is gondolta volna a vörös sörényű, hogy ilyen sokan lakják ezt a várost, hogy már a reggeli órákban képesek ennyien kikelni az ágyból!
Váratlanul a férfi vérszín szemei újra megakadnak valami nagy feketeségen, mely most is az istálló előtt van. Eleve haragosan tekint arra, s kit fedez fel ismét? Hát természetesen lovát! Újra úgy bámul rá, mintha csak rémeket látna, s olyan mereven áll ott, mint egy szobor. Mordach int egyet a hölgynek, hogy várjon egy pillanatra, majd megindul az állat felé.
Az egyre csak bámul rá, ám ahogy odaér mellé a férfi, magától visszasétál az istállóba, újra ahhoz a kancához. Mordach nem igazán érti a helyzetet, bár a patásnak szoktak érdekes húzásai lenni... Most úgy tűnik, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy meg van-e még gazdája - elvégre az utóbbi hónapokban sok időt töltöttek együtt, miközben járták a vidéket. Így hát most a vörös sörényű kiköti az állatot, ne tudjon meglógni, s utána eredni. Egy erőset újra simít nyakán, majd fordul egyet, s már kint is van a főtéren ismét - kíváncsi, ez a folyamat még hányszor fog ismétlődni.
Ám szemeivel egyre jobban keresi a nőt, akit most ismert meg, mégsem látja sehol. Tán kötelessége szólította valamerre, ami bizony nem Mordachra tartozik. Így hát megindul a fogadó felé, ahova eredetileg is tervezte, hogy betér újra. Remélhetőleg, régi szobája még szabad...
Fel is kapja a padról fekete köpenyét, összehajtja egy hosszú kötegbe, majd átdobja vállán s mezítelen felsőtestén hagyja, hadd lógjon le. Szerencsére nincs rajta gomb, így térdig érő vörös zuhatagja nem fog beleakadni. Pár pillanat múlva pedig már ott topog a Pegazus ajtajában, s be is lép rajta...*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-25 19:10:22
Üzenet elküldve: 2011-10-25 19:10:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Egy nagy alak sötét sziluettje jelenik meg a láthatáron. A láthatár a sötétség miatt igen közel esik a városhoz, így a behemót, aki még saját fajtájánál is legalább két- három lábbal magasabb hamar átlépi a város küszöbét. Megáll az őrlak előtt és lehajol, hogy jobban lássa a rendfenntartókat.*
-Pono éhes! *Mondja lassan és tagoltan, elnyújtva az összes magánhangzót. Az őrök kényelmetlenül összenéznek, és jobbnak látják arrébb húzódni a hatalmas óriás útjából. Azért az egyikük van olyan bátor, hogy a Pegazus Fogadó irányába mutasson. Pono lassan felemeli a fejét és a 'házikóra' pislog.*
-Pono köszöni! *Ereszt meg egy hiányos fogsorú vigyort az őrök felé, és elindul a fogadó irányába. Az istállóból épp egy uraság lépdel ki fekete ménjét vezetve, és döbbenettel méri végig a nagydarab óriást, akinek az arca csak úgy ragyog.*
-Póni! *Ujjong a maga lassú tempójában és a ló háta felé nyúl, hogy megsimogassa az állatot. A mén ijedtében felágaskodik, és őrült menekülésbe kezd, magával vonszolva a meglepetésében se élő, se holt gazdáját. Az óriás utánuk néz, és integet.*
-Pono mondja póni pápá! *A Pegazus fogadóhoz lépdel, mert immár semmi nem vonja el figyelmét. A fogadó elég nagy, de az óriás még nagyobb. Lehajtja a fejét, hogy átférjen az ajtófélfa alatt, de kíméletlenül bevágja a homlokát. Legalább háromszor, mielőtt észreveszi, hogy itt nem fog beférni.*
-Pononak fáj a feje!!! *Bömböli el magát elfordulva a fogadótól és két kézzel fogva fejét lépdel a szökőkút irányába.*
-Pononak nem elég nagy az ajtó! Pono nem akar kinn aludni! *Óbégat keservesen, miközben nem egy figurát elsodor, akik nem voltak elég gyorsak, hogy kitérjenek az útjából. Szegény óriás megáll a szökőkútnál, és lehajol, hogy megmossa az arcát. Két lapátkezébe majd' vödörnyi vizet fröcsköl szerteszét, de széles, bamba képére is elég nedű jut. Ahogy készen van a tisztálkodással, legörbülő ajkakkal zuttyan le az egyik padra, ami keservesen nagyot roppan a hatalmas súly alatt. A behemót tenyerébe veszi állát, és rákönyököl a térdére, ebben a pózban kezd el azon agyalni, hogy most mit tehetne.*
-Pono éhes! *Mondja lassan és tagoltan, elnyújtva az összes magánhangzót. Az őrök kényelmetlenül összenéznek, és jobbnak látják arrébb húzódni a hatalmas óriás útjából. Azért az egyikük van olyan bátor, hogy a Pegazus Fogadó irányába mutasson. Pono lassan felemeli a fejét és a 'házikóra' pislog.*
-Pono köszöni! *Ereszt meg egy hiányos fogsorú vigyort az őrök felé, és elindul a fogadó irányába. Az istállóból épp egy uraság lépdel ki fekete ménjét vezetve, és döbbenettel méri végig a nagydarab óriást, akinek az arca csak úgy ragyog.*
-Póni! *Ujjong a maga lassú tempójában és a ló háta felé nyúl, hogy megsimogassa az állatot. A mén ijedtében felágaskodik, és őrült menekülésbe kezd, magával vonszolva a meglepetésében se élő, se holt gazdáját. Az óriás utánuk néz, és integet.*
-Pono mondja póni pápá! *A Pegazus fogadóhoz lépdel, mert immár semmi nem vonja el figyelmét. A fogadó elég nagy, de az óriás még nagyobb. Lehajtja a fejét, hogy átférjen az ajtófélfa alatt, de kíméletlenül bevágja a homlokát. Legalább háromszor, mielőtt észreveszi, hogy itt nem fog beférni.*
-Pononak fáj a feje!!! *Bömböli el magát elfordulva a fogadótól és két kézzel fogva fejét lépdel a szökőkút irányába.*
-Pononak nem elég nagy az ajtó! Pono nem akar kinn aludni! *Óbégat keservesen, miközben nem egy figurát elsodor, akik nem voltak elég gyorsak, hogy kitérjenek az útjából. Szegény óriás megáll a szökőkútnál, és lehajol, hogy megmossa az arcát. Két lapátkezébe majd' vödörnyi vizet fröcsköl szerteszét, de széles, bamba képére is elég nedű jut. Ahogy készen van a tisztálkodással, legörbülő ajkakkal zuttyan le az egyik padra, ami keservesen nagyot roppan a hatalmas súly alatt. A behemót tenyerébe veszi állát, és rákönyököl a térdére, ebben a pózban kezd el azon agyalni, hogy most mit tehetne.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-24 07:28:36
Üzenet elküldve: 2011-10-24 07:28:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
*A város kapuján berobog a két lovas, kis híján elsodorva az ott strázsáló katonákat. Szerencsére csak rosszalló pillantásokat kapnak, hisz általában szabad a ki és bejárás a városban. Fehér hab folyik végig a paripák oldalán, megérdemelnek egy alapos csutakolást és azt a jó minőségű zabot, amit Arthenior istállója nyújthat nekik. Andreasel és társa kikerülgeti a nappal szinte mindig nyüzsgő téren tartózkodó kereskedők, utazók, helyi bámészkodók, prédára váró tolvajok, mindenféle náció tagjait. Beléptetnek az istálló ajtaján, a fejüket behúzva. Nehogy a vastag keresztgerenda koppintson rajtuk egyet.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 21:19:45
Üzenet elküldve: 2011-10-23 21:19:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Elkacagja magát, amint meghallja Jared kérdését. Megrázza fejét, majd mikor levegőt kap, meg is szólal.*
- Nem, nem akarok benned több kárt tenni. Azt hiszem a mai teljesítményem elég lesz neked egy darabig. Úgyhogy mi lenne ha tanítanál, de legközelebb használnánk a bábukat? De azért azt hiszem, a kékülésből én is kiveszem majd a részem. *mosolyogja, miközben zavartan túr szőke tincsei közé. Az ötlettől, hogy még ma visszamehetnének a barakkba, teljesen fellelkesül. "Nem hittem volna, hogy ennyire fogok örülni a várható kék foltoknak."*
- Azt hiszem, ettől tartottam. A botot könnyen használtam, mert ott nekem nemigazán kellett mozognom. Bár azt hiszem, abban is akadtak nehézségeim. Mit gondolsz, hogy ment? Elvégre te sokkal tapasztaltabb vagy ezen a téren... *Jared erős karja ragadja meg. Elynra enged és megáll. A férfi elé lép, ismét elég közel. Talán túl közel is, de ez most nem érdekli a lányt. Nagyon meglepődött, tekintete azonnal Jaredéra szegeződik.
"Vajon mit kérhet? Nem értem, mi ez az egész? Azok a szemek... Ha belenézek úgy érzem, bármit kérne, megtenném..." Mikor meghallja hogy a férfi mit akar, elmosolyodik.*
- Persze, hogy megtanítalak olvasni! De mit szólnál, ha akkor írni is megtanítanálak. Mit szólnál, ha ebéd után elkezdenénk a tanórákat? Délelőtt te taníthatnál, délután pedig én téged. Így ki tudnánk magunkat pihenni, mielőtt újabb foltokat szereznénk... Mit gondolsz? *kérdi meg végül. Annyira fellelkesült, hogy alig bír megálljt parancsolni magának. Közben azon gondolkozik, van-e nála valami, ami segítségükre lehet a tanulásban. Kis ideig töpreng, majd rájön, hogy akad valami. Nem túl nagy dolog. Egy vékony könyv, amiben régi történetek vannak.*
- Nem, nem akarok benned több kárt tenni. Azt hiszem a mai teljesítményem elég lesz neked egy darabig. Úgyhogy mi lenne ha tanítanál, de legközelebb használnánk a bábukat? De azért azt hiszem, a kékülésből én is kiveszem majd a részem. *mosolyogja, miközben zavartan túr szőke tincsei közé. Az ötlettől, hogy még ma visszamehetnének a barakkba, teljesen fellelkesül. "Nem hittem volna, hogy ennyire fogok örülni a várható kék foltoknak."*
- Azt hiszem, ettől tartottam. A botot könnyen használtam, mert ott nekem nemigazán kellett mozognom. Bár azt hiszem, abban is akadtak nehézségeim. Mit gondolsz, hogy ment? Elvégre te sokkal tapasztaltabb vagy ezen a téren... *Jared erős karja ragadja meg. Elynra enged és megáll. A férfi elé lép, ismét elég közel. Talán túl közel is, de ez most nem érdekli a lányt. Nagyon meglepődött, tekintete azonnal Jaredéra szegeződik.
"Vajon mit kérhet? Nem értem, mi ez az egész? Azok a szemek... Ha belenézek úgy érzem, bármit kérne, megtenném..." Mikor meghallja hogy a férfi mit akar, elmosolyodik.*
- Persze, hogy megtanítalak olvasni! De mit szólnál, ha akkor írni is megtanítanálak. Mit szólnál, ha ebéd után elkezdenénk a tanórákat? Délelőtt te taníthatnál, délután pedig én téged. Így ki tudnánk magunkat pihenni, mielőtt újabb foltokat szereznénk... Mit gondolsz? *kérdi meg végül. Annyira fellelkesült, hogy alig bír megálljt parancsolni magának. Közben azon gondolkozik, van-e nála valami, ami segítségükre lehet a tanulásban. Kis ideig töpreng, majd rájön, hogy akad valami. Nem túl nagy dolog. Egy vékony könyv, amiben régi történetek vannak.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 20:20:33
Üzenet elküldve: 2011-10-23 20:20:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordachnak kivételesen tetszenek a hölgy bájos és érdeklődő szemei, melyek az egész férfin végigfutnak. Más esetben minden bizonnyal az öklét mutatná fenyegetően, hiszen a kevesebb intelligenciával rendelkező egyedek szeretnek tátott szájjal bámulni, ami egy idő után bizony nagyon idegesítő tud lenni. Ám szerencsére ennek a hölgynek varázslatos tengerkék szemeiben semmi gorombaságot, semmi hátsó szándékot nem lehet felfedezni. Egyedül csak a szépség és a kíváncsiság mutatja meg magát, ám utóbbi sem illetlen módon, hanem bájosan - mert bizony egy nőnek meg van ehhez a képessége.
Mikor hóhajú lesüti szemeit, Mordach csak gonoszan elvigyorodik, hiszen ha esetleg ajkain bók illan ki, azzal mindig ilyen hatást ér el.*
- A keletkező bájos pír az arcán arra enged következtetni, hogy nem szokták gyakran ilyen szavakkal 'zaklatni'. Ez pedig nagy hiba!
*Emeli fel állát, ezzel is jelezve, hogy neki bizony igaza van! Ami szép, annak hangot kell adni, ebben pedig a vörös sörényű nagyon jó.*
- De bizony, megzavarta! *egy pillanatra elhallgat, s arca is komollyá változik* Ám ennek csak örülni lehet!
*Kacag fel hangosan, majd ha a hölgyemény nem lép hátrébb s nem rántja el kezét, akkor Mordach megragadja a finom ujjakat, s kézfejére hint egy csókot.*
- Mordach... Ám nevemért cserébe az Ön nevét kérem! Elvégre, a későbbiekben a 'hölgyem', a 'Drága', a 'Kedves' mellett máshogy is kell szólítanom!
*Kacsint rá célzóan, jelezve ezzel, hogy bizony tervei vannak még a hölggyel.*
Mikor hóhajú lesüti szemeit, Mordach csak gonoszan elvigyorodik, hiszen ha esetleg ajkain bók illan ki, azzal mindig ilyen hatást ér el.*
- A keletkező bájos pír az arcán arra enged következtetni, hogy nem szokták gyakran ilyen szavakkal 'zaklatni'. Ez pedig nagy hiba!
*Emeli fel állát, ezzel is jelezve, hogy neki bizony igaza van! Ami szép, annak hangot kell adni, ebben pedig a vörös sörényű nagyon jó.*
- De bizony, megzavarta! *egy pillanatra elhallgat, s arca is komollyá változik* Ám ennek csak örülni lehet!
*Kacag fel hangosan, majd ha a hölgyemény nem lép hátrébb s nem rántja el kezét, akkor Mordach megragadja a finom ujjakat, s kézfejére hint egy csókot.*
- Mordach... Ám nevemért cserébe az Ön nevét kérem! Elvégre, a későbbiekben a 'hölgyem', a 'Drága', a 'Kedves' mellett máshogy is kell szólítanom!
*Kacsint rá célzóan, jelezve ezzel, hogy bizony tervei vannak még a hölggyel.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 19:23:57
Üzenet elküldve: 2011-10-23 19:23:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*A lány szavaira, hogy kíváncsi arra, az anyja miért nem látogatta meg sosem, csak vállat von. Több ok is lehetett a háttérben, már amiket ő el tud képzelni. Elfelejtette, nem volt lehetősége, pénze rá, önző módon magát akarta kímélni, nem akart azzal szembesülni, hogy eltaszította gyermekét, vagy éppen csak őt akarta védeni a tudattól, abban a hitben, hogy a papok sem árulták el kilétét a lánynak... Azt csak ő tudja.
Gondolatait nem osztja meg a lánnyal, hiszen néhány perce még ő mondta, hogy fölösleges már a múlton kattogni, s úgy tűnik, Elynra is hajlik már erre.*
"Egy baj van ezzel a lánnyal. Meg kell tanítani élni."
- Ennyire el akarsz verni megint? Holnapra kék leszek, akár egy szilva!
*Nevet.*
- Edzhetünk majd még, persze. Akár még ma is, ha gondolod, vagy holnap. Nekem édesmindegy. A kard sem sokkal különb, ahogy mondtam is. Pláne a gyakorlófegyver, hiszen az nem vág. Rövidebb, kicsit máshogy esik rajta a fogás, és ott nem is igazán a fegyverrel cselezel mint a botnál, hanem inkább a testeddel. Viszont...
*Egy pillanatra elhallgat, s még mielőtt a Fogadóhoz érnének, elkapja a lány karját, megállítja és elé lép. Ismét egész közel.*
- Kérnék cserébe valamit.
*Mélyen a lány kék lélektükreibe néz, s halkabban szólal meg ismét.*
- Taníts meg olvasni.
*Bár hiszi, hogy nem ő az egyetlen, aki nem bír efféle képességekkel, de mégsem akarja a tényt fél Arthenior orrára kötni.
Amint kimondja a szavakat, nagyon bután érzi magát, zavartan elmosolyodik, megrázza fejét, majd megindul a Pegazus bejárata felé.*
Gondolatait nem osztja meg a lánnyal, hiszen néhány perce még ő mondta, hogy fölösleges már a múlton kattogni, s úgy tűnik, Elynra is hajlik már erre.*
"Egy baj van ezzel a lánnyal. Meg kell tanítani élni."
- Ennyire el akarsz verni megint? Holnapra kék leszek, akár egy szilva!
*Nevet.*
- Edzhetünk majd még, persze. Akár még ma is, ha gondolod, vagy holnap. Nekem édesmindegy. A kard sem sokkal különb, ahogy mondtam is. Pláne a gyakorlófegyver, hiszen az nem vág. Rövidebb, kicsit máshogy esik rajta a fogás, és ott nem is igazán a fegyverrel cselezel mint a botnál, hanem inkább a testeddel. Viszont...
*Egy pillanatra elhallgat, s még mielőtt a Fogadóhoz érnének, elkapja a lány karját, megállítja és elé lép. Ismét egész közel.*
- Kérnék cserébe valamit.
*Mélyen a lány kék lélektükreibe néz, s halkabban szólal meg ismét.*
- Taníts meg olvasni.
*Bár hiszi, hogy nem ő az egyetlen, aki nem bír efféle képességekkel, de mégsem akarja a tényt fél Arthenior orrára kötni.
Amint kimondja a szavakat, nagyon bután érzi magát, zavartan elmosolyodik, megrázza fejét, majd megindul a Pegazus bejárata felé.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 17:04:46
Üzenet elküldve: 2011-10-23 17:04:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Egyszerűen csak elmosolyodik a kapott válaszon. Hirtelen nagyon jó kedve lett. Úgy érzi teljesen felfrissült és hogy semmi nem tudná elvenni örömét. Azonban legbelül tudja, hogy ez nem így van. Múltjának tudatlan képei, melyeket többnyire a hallottakból rakott össze, bármikor el tudják szomorítani. "Nem szabad erre gondolnom!"
Valószínűleg túlontúl kimutatta belső érzelmeit, mert Jared valahogyan rájött, hogy mi játszódik le a lányban. Elynra feltekint, majd kissé erőltetetten mosolyog.*
- Igazad van. Csak hálával tartozom neki, amiért a papokra bízott és nem nevelt bele saját életébe. Csupán azt nem értem, miért nem látogatott meg egyszer sem... De mindegy is. Ahogy mondtad, kár a múlton rágódnom. Helyette a jelenben kell élnem. *mondja.
Jared utolsó megjegyzése kacajt csal ki ajkai közül. Örül hogy van valaki, akire számíthat a templomon kívüli életben.*
- Attól tartok, ha nem vigyázol, még szavadon foglak. *mosolyogja. Mosolyát nem tudja elűzni ábrázatáról. Olyan érzése van, mintha azzal együtt született volna és azóta is ott lenne. A férfi mellett jó kedve van, mi ténylegesen és őszintén nem sokszor fordult elő életében.*
- Mond csak! Folytassuk majd a gyakorlást? Elvégre nem fejeztük be... vagy igen? A bottal ugyan azt hiszem némiképp tudok bánni, de a kardnál aligha jutottam tovább annál, hogy tudom melyik végén kell fogni... *mondja kissé zavartan. Nem szívesen beszél hiányosságairól mások előtt. Viszont Jarednek valamivel szívesebben, mint holmi idegeneknek.
Közben a főtér köveit tapossák. Hamar kiértek a szegénynegyedből. Vagy csak az idő telik gyorsan, a jó társaságban, ki tudja...*
Valószínűleg túlontúl kimutatta belső érzelmeit, mert Jared valahogyan rájött, hogy mi játszódik le a lányban. Elynra feltekint, majd kissé erőltetetten mosolyog.*
- Igazad van. Csak hálával tartozom neki, amiért a papokra bízott és nem nevelt bele saját életébe. Csupán azt nem értem, miért nem látogatott meg egyszer sem... De mindegy is. Ahogy mondtad, kár a múlton rágódnom. Helyette a jelenben kell élnem. *mondja.
Jared utolsó megjegyzése kacajt csal ki ajkai közül. Örül hogy van valaki, akire számíthat a templomon kívüli életben.*
- Attól tartok, ha nem vigyázol, még szavadon foglak. *mosolyogja. Mosolyát nem tudja elűzni ábrázatáról. Olyan érzése van, mintha azzal együtt született volna és azóta is ott lenne. A férfi mellett jó kedve van, mi ténylegesen és őszintén nem sokszor fordult elő életében.*
- Mond csak! Folytassuk majd a gyakorlást? Elvégre nem fejeztük be... vagy igen? A bottal ugyan azt hiszem némiképp tudok bánni, de a kardnál aligha jutottam tovább annál, hogy tudom melyik végén kell fogni... *mondja kissé zavartan. Nem szívesen beszél hiányosságairól mások előtt. Viszont Jarednek valamivel szívesebben, mint holmi idegeneknek.
Közben a főtér köveit tapossák. Hamar kiértek a szegénynegyedből. Vagy csak az idő telik gyorsan, a jó társaságban, ki tudja...*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 13:49:32
Üzenet elküldve: 2011-10-23 13:49:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassú léptekkel érkezik a főtérre. Köpönyegét szorosabbra húzza, amint megérzi a hűvös fuvallatot. A főtéren nem sokat tétovázik, csupán lopva körültekint, azután egyenesen a fogadó felé veszi az irányt. "Jól fog esni valami ital, ami jól felmelegít." Morfondírozik. "És talán társaság is akad. Jó volna már valakihez pár szót szólni..."
De nem aggódik, hiszen a fogadó alkalmas helynek kínálkozik, hogy pár kellemes órát eltöltsön.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.10.23 17:27:57, a következő indokkal:
Jelek és alapvető helyesírási hibák javítása.
De nem aggódik, hiszen a fogadó alkalmas helynek kínálkozik, hogy pár kellemes órát eltöltsön.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.10.23 17:27:57, a következő indokkal:
Jelek és alapvető helyesírási hibák javítása.
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:53:11
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:53:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Hyalora le sem veszi a szemét a férfiról, úgy áll meg előtte. Ijedtében egy lépést hátrahőköl, mikor az idegen lerántja magáról köpenyét, s feltűnnek égővörös tincsei, s táncolni kezdenek a hajszálak az enyhe szélben. Végigpillant a kigyúrt, izmos felsőtesten, egy ideig elidőzött tekintetével az erős vállakon és karokon. A két hosszúkard fenyegetően csilingelt az oldalán, de a lány nem törődik velük. Úgy érezte nem kell félnie, hisz az idegen már meg is ölhette volna, ha ahhoz lett volna kedve.
A két ember hosszú ideig csak nézi egymást. Hyalora hófehér haja teljes ellentétben pompázik a férfi vörös hajától, s ez a lánynak nagyon tetszik. Az idegen lángoló tekintete is ínyére van. Most mutatkozik meg először a lánynál, hogy milyen kíváncsi, valaki iránt hogyan érdeklődik.
Mikor a férfi megszólal, bársonyos, de erős hangja, mintha elandalítaná Hyalora-t, lesüti szemeit. A csábos bók igazán jólesik neki, és érzi, hogy arca kipirul, mert kissé zavarban van. A kacsintástól még jobban felforrósodik a hangulat. Tudja, az illem nem ezt diktálná, de szólásra nyitja a száját.*
-Uram, Ön csak bókjával zavart meg engem, bár be kell valljam, nagyon jól esett. Reménykedem benne, hogy jelenlétemmel én sem zavartam meg Önt.
* A lány ugyanúgy csípőre teszi a kezét, mint az idegen.*
A két ember hosszú ideig csak nézi egymást. Hyalora hófehér haja teljes ellentétben pompázik a férfi vörös hajától, s ez a lánynak nagyon tetszik. Az idegen lángoló tekintete is ínyére van. Most mutatkozik meg először a lánynál, hogy milyen kíváncsi, valaki iránt hogyan érdeklődik.
Mikor a férfi megszólal, bársonyos, de erős hangja, mintha elandalítaná Hyalora-t, lesüti szemeit. A csábos bók igazán jólesik neki, és érzi, hogy arca kipirul, mert kissé zavarban van. A kacsintástól még jobban felforrósodik a hangulat. Tudja, az illem nem ezt diktálná, de szólásra nyitja a száját.*
-Uram, Ön csak bókjával zavart meg engem, bár be kell valljam, nagyon jól esett. Reménykedem benne, hogy jelenlétemmel én sem zavartam meg Önt.
* A lány ugyanúgy csípőre teszi a kezét, mint az idegen.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:02:10
Üzenet elküldve: 2011-10-23 11:02:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád, megérkezik a főtérre, ahol kevés ember van: kihalt a környék. Ezt a hajnalnak köszönheti, hiszen mások még alszanak ilyenkor, de a mi kalandorunk nem. Lova hátán kecsesen menetel szürke palástja alatt. Titokzatos külseje az emberek tekintetét megfogja, akik eltévedve járkálnak az üres főtéren. A kis szökőkút finoman csobog. A padokról a levelet a szél lefújja. Hűvös szél tép a nomád csuklyája alá, amitől kirázza a hideg. Szorosabban magára húzza a palástját, és lovával tovább halad.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.23 11:32:04, a következő indokkal:
Kérésre
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.23 11:32:04, a következő indokkal:
Kérésre
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-22 20:45:36
Üzenet elküldve: 2011-10-22 20:45:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach ugyan igyekszik feltűnés nélkül figyelni az eseményeket, ám mint azt mindenki tudja, az ő külsejével nem lehet éppen elvegyülni a tömegben. Hiányoznak azok a lágy barna színek, vagy éppen a kékes, zöldes árnyalatok. Ezek helyett inkább hatalmas vérvörösség fogadja a tekinteteket, melyek nem csak haja által vetülnek a népre, hanem a szeme által is.
Végig kíváncsian figyeli a hölgyet, s felvonja szemöldökét, mikor ő inkább odébbáll. Megfordul fejében, hogy egyszerűen csak hallgatózott, vagy kíváncsiságból, vagy éppen valami fontos információt akart meg tudni. Már-már az is felmerülhetne, hogy a hölgyemény éppen egy tolvaj, ám Mordach nem tartozik abba a kategóriába - mint itt a városban oly sokan -, hogy egy apró mozdulatra is már olyanokat kezd feltételezni, hogy valaki lopni készül, vagy éppen rátámadni. Mindig is jót derült azokon a paranoiás személyeken, akik már akkor képesek fegyvert ragadni, ha valaki miközben elmegy mellettük, rájuk pillant.
Fúj egyet, mikor a kíváncsi nőszemély inkább a szökőkutat választja társaságnak, mint inkább azokat az idegeneket. Azonban a férfi mégsem áll fel s illan tova, hiszen a látvány igen ínyére van, így hát megragadja az alkalmat, s a fekete csuklya takarásából - melyből természetesen térdig érő vörös sörénye kikandikál itt-ott - s nézi tovább a hölgyet.
Ez mind szép és jó lenne, ha az illető nem lépkedne kecsesen felé. Az eddig csak tincsekben megmutatkozó hófehér haja most teljes egészében pompázik, ami Mordach érdeklődését meglehetősen felkeltette - ő imádja a nem átlagos külsejű nőket. Addig meg sem mozdul, míg a nőszemély elé nem ér; ekkor viszont egy pillanat alatt szabadul meg köpenyétől, mely egész testét borította. Ez alatt mindössze egy bőrnadrág takarja testét, melyen két méretes hosszúkard pihenget. Vörös hajzuhatagja most végre szabadon szállingózhat egészen térdéig.*
- Hölgyem, remélem kíváncsi tekintetem nem zavarta meg az Ön kíváncsiskodását... Ha viszont igen, akkor kérem, magára vessen! Ilyen bájos külsőt bűn lenne nem meglesni...
*Kacsint egyet felé, majd csípőre rakja egyik kezét.*
Végig kíváncsian figyeli a hölgyet, s felvonja szemöldökét, mikor ő inkább odébbáll. Megfordul fejében, hogy egyszerűen csak hallgatózott, vagy kíváncsiságból, vagy éppen valami fontos információt akart meg tudni. Már-már az is felmerülhetne, hogy a hölgyemény éppen egy tolvaj, ám Mordach nem tartozik abba a kategóriába - mint itt a városban oly sokan -, hogy egy apró mozdulatra is már olyanokat kezd feltételezni, hogy valaki lopni készül, vagy éppen rátámadni. Mindig is jót derült azokon a paranoiás személyeken, akik már akkor képesek fegyvert ragadni, ha valaki miközben elmegy mellettük, rájuk pillant.
Fúj egyet, mikor a kíváncsi nőszemély inkább a szökőkutat választja társaságnak, mint inkább azokat az idegeneket. Azonban a férfi mégsem áll fel s illan tova, hiszen a látvány igen ínyére van, így hát megragadja az alkalmat, s a fekete csuklya takarásából - melyből természetesen térdig érő vörös sörénye kikandikál itt-ott - s nézi tovább a hölgyet.
Ez mind szép és jó lenne, ha az illető nem lépkedne kecsesen felé. Az eddig csak tincsekben megmutatkozó hófehér haja most teljes egészében pompázik, ami Mordach érdeklődését meglehetősen felkeltette - ő imádja a nem átlagos külsejű nőket. Addig meg sem mozdul, míg a nőszemély elé nem ér; ekkor viszont egy pillanat alatt szabadul meg köpenyétől, mely egész testét borította. Ez alatt mindössze egy bőrnadrág takarja testét, melyen két méretes hosszúkard pihenget. Vörös hajzuhatagja most végre szabadon szállingózhat egészen térdéig.*
- Hölgyem, remélem kíváncsi tekintetem nem zavarta meg az Ön kíváncsiskodását... Ha viszont igen, akkor kérem, magára vessen! Ilyen bájos külsőt bűn lenne nem meglesni...
*Kacsint egyet felé, majd csípőre rakja egyik kezét.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-22 19:57:05
Üzenet elküldve: 2011-10-22 19:57:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
* Aktívan fülel a lány, hogy elcsípjen néhány mondatot a beszélgetésből. Néhány ember kíváncsian néz rá a tömegből, így úgy dönt mégiscsak távolabb húzódik, hátha baj lesz. De a nem különösebben halk beszélgetést így is hallja.* "Ezek veszekednek!" *Állapítja meg magában, s ijedten még arrébb iszkol. Nem akar bajba kerülni, így hát a tömegen keresztül elindul a szökőkút felé.
Szeme sarkából észrevesz valami feltűnően vöröset. Elfordítja fejét, hogy lássa ki az, mire a csuklyája leesik a fejéről. De Hyalora mit sem törődik ezzel. A lány csak az őt néző férfira figyel. A lány tiszta, kék szemében ott bújkál a kérdés: "Vajon miért néz így?"
Maga sem tudja, hogy mit csinál, de kecses léptekkel elindul a vörös hajú férfi felé. Mintha csak mágneses tér lenne köztük.
Ez a legnagyobb gond Hyalora-val. Még sosem volt dolga férfiakkal, így túlságosan kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.22 20:31:34
Szeme sarkából észrevesz valami feltűnően vöröset. Elfordítja fejét, hogy lássa ki az, mire a csuklyája leesik a fejéről. De Hyalora mit sem törődik ezzel. A lány csak az őt néző férfira figyel. A lány tiszta, kék szemében ott bújkál a kérdés: "Vajon miért néz így?"
Maga sem tudja, hogy mit csinál, de kecses léptekkel elindul a vörös hajú férfi felé. Mintha csak mágneses tér lenne köztük.
Ez a legnagyobb gond Hyalora-val. Még sosem volt dolga férfiakkal, így túlságosan kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Hyalora Diamante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.10.22 20:31:34
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-22 19:03:47
Üzenet elküldve: 2011-10-22 19:03:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy egyre jobban fürkészi a távolban feltűnő első napsugarakat, olyannyira belemerül a látványba, hogy pislogni is elfelejt, s ennek hatására pár láthatatlan könnycsepp tűnik fel szemének sarkában, ami miután öklével megdörzsöli, el is tűnik. Még szerencse, hogy az alapból vörösesen izzó szemeinek egy ilyen szinte semmiségkén hat; ennél vörösebb már úgysem lehet.
Mikor kiélte pillanatnyi gyönyörét a tájban, készül is benyitni a fogadóba, ám ekkor vesz észre szeme sarkából az istálló előtt valamit. Az a valami bizony nem más, mint a saját lova. Bár, hogy hogyan szabadult ki, arról Mordachnak fogalma sincs. Még szerencse, hogy ez egy jól nevelt állat, s nem csinál parádét, ha egy kis szabad teret kaphat. Ez annál okosabb; tudja, hogyha galibát csinál, akkor gazdájától bizony kapni fog; ha pedig elszökik, akkor tudja, hogy a vörös sörényű nélkül nem sokra menne.
Így a férfi morogva lép oda a patáshoz, majd erősebben megsimogatja nyakát, ezzel jelezve felé, hogy nem kellene kihúznia a gyufát, majd visszavezeti. Bent persze a lelkére köti az istállós fiúnak, hogyha bármi baja lesz, vagy bolondságot csinál az állat, akkor bizony azt a fiún fogja behajtani...
Miután lerakja egy fekete sörényű kanca mellé, mintha Mordach ott sem lenne, úgy hagyja figyelmen kívül saját lova, s törődik a másikkal. "Ha ez ember lenne, ugyanolyan lenne, mint én!" Kacag fel hangosan gondolatától, majd visszatér a főtérre, ahol a reggel beköszöntével a kisebb tömeg is megérkezett, szebbnél szebb hölgyekkel - mert hát Mordach mit is nézne először, ha nem a bájos hölgyeményeket! Fel is tűnik a sok közül egy tündér leányzó világosbarna fürtökkel, kit csak egy pillanatra lát a férfi, hiszen sajnos el is tűnik a fogadó ajtajában. Rajta kívül viszont egy gyönyörű, hófehér hajú hölgyemény kelti fel érdeklődését, ki éppen mintha kíváncsiságát elégítené ki, közelebb lép pár nem éppen biztató alakhoz. Mordachban rögtön a lovagi ösztönök fellángolnak, s úgy dönt, leül a padra, s megbújva figyeli az eseményeket, hátha véletlenül balul sülnének el a dolgok...*
Mikor kiélte pillanatnyi gyönyörét a tájban, készül is benyitni a fogadóba, ám ekkor vesz észre szeme sarkából az istálló előtt valamit. Az a valami bizony nem más, mint a saját lova. Bár, hogy hogyan szabadult ki, arról Mordachnak fogalma sincs. Még szerencse, hogy ez egy jól nevelt állat, s nem csinál parádét, ha egy kis szabad teret kaphat. Ez annál okosabb; tudja, hogyha galibát csinál, akkor gazdájától bizony kapni fog; ha pedig elszökik, akkor tudja, hogy a vörös sörényű nélkül nem sokra menne.
Így a férfi morogva lép oda a patáshoz, majd erősebben megsimogatja nyakát, ezzel jelezve felé, hogy nem kellene kihúznia a gyufát, majd visszavezeti. Bent persze a lelkére köti az istállós fiúnak, hogyha bármi baja lesz, vagy bolondságot csinál az állat, akkor bizony azt a fiún fogja behajtani...
Miután lerakja egy fekete sörényű kanca mellé, mintha Mordach ott sem lenne, úgy hagyja figyelmen kívül saját lova, s törődik a másikkal. "Ha ez ember lenne, ugyanolyan lenne, mint én!" Kacag fel hangosan gondolatától, majd visszatér a főtérre, ahol a reggel beköszöntével a kisebb tömeg is megérkezett, szebbnél szebb hölgyekkel - mert hát Mordach mit is nézne először, ha nem a bájos hölgyeményeket! Fel is tűnik a sok közül egy tündér leányzó világosbarna fürtökkel, kit csak egy pillanatra lát a férfi, hiszen sajnos el is tűnik a fogadó ajtajában. Rajta kívül viszont egy gyönyörű, hófehér hajú hölgyemény kelti fel érdeklődését, ki éppen mintha kíváncsiságát elégítené ki, közelebb lép pár nem éppen biztató alakhoz. Mordachban rögtön a lovagi ösztönök fellángolnak, s úgy dönt, leül a padra, s megbújva figyeli az eseményeket, hátha véletlenül balul sülnének el a dolgok...*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-10-22 17:48:54
Üzenet elküldve: 2011-10-22 17:48:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Loya hátrarázza világosbarna haját. Magabiztosan kihúzza magát, nem kell, hogy látszódjon rajta a fáradtság. Szép, rendezett tér szélén áll, zöld szeme tűnődve kémleli a tömeget. Hetek óta nem látott senkit, most jólesik neki e nyüzsgő kép. Észreveszi a tér közepén álló szökőkutat, léptet arra irányítja. Hűs vizében lemossa arcáról verejtékét.
"Szép ez a város, lehet, hogy itt maradok pár napig" gondolja. Ujjai beleszántanak hajába. "Régóta úton vagyok, rám férne már egy fürdő, és szívesen aludnék újra rendes ágyban." Ekkor veszi észre a fogadót a tér túloldalán, melyet, ha nem is bizalomgerjesztőnek, de elfogadhatónak talál. Átvág a tömegen a fogadó felé. Gondolatai elkalandoznak, előző szállása jár a fejében. Figyelmetlenségének az lesz a következménye, hogy nekiütközik az egyik arra járónak. Oda se fordulva bocsánatot mormol és továbbhalad. Mikor eléri a fogadó ajtaját, megkönnyebbülten felsóhajt és benyit az épületbe.*
"Szép ez a város, lehet, hogy itt maradok pár napig" gondolja. Ujjai beleszántanak hajába. "Régóta úton vagyok, rám férne már egy fürdő, és szívesen aludnék újra rendes ágyban." Ekkor veszi észre a fogadót a tér túloldalán, melyet, ha nem is bizalomgerjesztőnek, de elfogadhatónak talál. Átvág a tömegen a fogadó felé. Gondolatai elkalandoznak, előző szállása jár a fejében. Figyelmetlenségének az lesz a következménye, hogy nekiütközik az egyik arra járónak. Oda se fordulva bocsánatot mormol és továbbhalad. Mikor eléri a fogadó ajtaját, megkönnyebbülten felsóhajt és benyit az épületbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621