Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 308 (6141. - 6160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:11
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván – úton//
//Még a háznál//
* Valóban nem érkezik már több válasz a fiútól, nincs mit mondjon. A másik számára idegen a felfogás mit a fiú képvisel nem is várja, hogy bárki megértse. Nem számít mi a parancs, azt végre kell hajtani. Nincs erről mit beszélni.
A papírost átveszi s majd alkalomadtán Jelahan nak át is adja. *
- Rendben. Az nem fog ártani.
* Jegyzi meg kissé viccelődve, mert az ő memóriája valóban hagy maga után némi kivetnivalót.
A friss zsemle illata megcsapja az orrát. Magába is szívja annak kellemes illatát és ha már így alakult akkor kap az alkalmon s visszasétál egy párosért. *
- Köszönjük!
* Teszi még hozzá majd harap is egy nagyot belőle, rég evett hasonlót, jól esik. Pillanatra még szemét is lehunyja, hogy élvezze az ízének minden kis szakaszát. Sajt is jár hozzá hát abból is vesz miután felnyílnak a jeges szemek aztán bólint még majd a házra néz. *
- Lesz dolgotok épp elég a háznál is.
* Jegyzi, hogy miért? Hát az majd kiderül, de bizonyára nem fognak unatkozni azok sem kik a ház falai közt maradnak. Biccent még köszönésként aztán megindul s távozik a csapat élén. *
//Főtér//
* A főtér szokványos látképe tárul az erre járók elé. Kocsisok érkeznek északról, hogy a piacteret vegyék célba portékáikkal. A rend éber őrei masíroznak el a szegény negyed felé. Néhány gyermek játszik a kút körül madarakat kergetve. A megszokott hangzavar fogadja az erre járót, szekérkerék ütemes morajlása ahogy az úton halad, ehhez tartozó lópatkó koppanás s persze az emberek duruzsolása. Lüktető méhkas egy élő város szokványos szimfóniája.
A sok érkező közül az egyik kocsisor mellett gyalogszerrel lépdel a fiú is, lovát maga mellett vezeti, sétatempóban egyelőre nincs hova sietni. Mögötte (jó esetbe) a többiek is haladnak szép sorban, párban, ki miben ugye. *
- Jelahan!
* Lép a férfihez majd a papírost nyújtja át mit Amy adott neki. *
- Ezt Amyccha adta, rajta van a lista az ellátmányról.
* Ha a férfi átveszi akkor nem lép is tovább már persze ha a karaván vezető nem szeretne tőle egyebet.
Ha nem szeretne akkor a felfogadott társasággal veszi fel a tempót s melléjük vezeti lovát úgy halad. Amint melléjük ér rögvest meg is szólal. *
- Napnyugtáig haladunk, az erdő szélén verünk majd tábort az út mentén.
* Előrehaladva beszél, feje alig mozdul, inkább csak szemei tekintenek néha el egy egy járókelőre. *
- Vaghos, Te jobb oldalt haladsz, Tyran Te baloldalt.
* Szólítja meg a két férfit. Majd folytatja *
- Liah, Rendoll, Ti ketten hátulról tartsátok szemmel a kocsikat, az sem baj ha lemaradtok néhány lépést.
* Szól a pároshoz hiszen együtt is jöttek, bizonyára ismerik egymást harcban is épp ezért logikus őket egymáshoz közel tartani. *
- Én előre megyek, az első kocsi mellett leszek. Egymásnak jelzünk ha gond van. A városon kívül majd folytatjuk.
* Ezzel részéről be is fejezi a mondókáját, kérdést nem vár de ha van akkor arra még válaszol ellenkező esetben előre megy (meg lehet pont Jelahan mellé már ha a férfi ott van éppen, de tőle függetlenül is) az első kocsihoz s ott fogja lova kantárját miközben haladnak s szép komótos tempóban ahogy az összes többi karaván, az övék is elhagyja a várost s megkezdik a poros utat mely a karaván pihenőbe viszi majd őket... *
//Még a háznál//
* Valóban nem érkezik már több válasz a fiútól, nincs mit mondjon. A másik számára idegen a felfogás mit a fiú képvisel nem is várja, hogy bárki megértse. Nem számít mi a parancs, azt végre kell hajtani. Nincs erről mit beszélni.
A papírost átveszi s majd alkalomadtán Jelahan nak át is adja. *
- Rendben. Az nem fog ártani.
* Jegyzi meg kissé viccelődve, mert az ő memóriája valóban hagy maga után némi kivetnivalót.
A friss zsemle illata megcsapja az orrát. Magába is szívja annak kellemes illatát és ha már így alakult akkor kap az alkalmon s visszasétál egy párosért. *
- Köszönjük!
* Teszi még hozzá majd harap is egy nagyot belőle, rég evett hasonlót, jól esik. Pillanatra még szemét is lehunyja, hogy élvezze az ízének minden kis szakaszát. Sajt is jár hozzá hát abból is vesz miután felnyílnak a jeges szemek aztán bólint még majd a házra néz. *
- Lesz dolgotok épp elég a háznál is.
* Jegyzi, hogy miért? Hát az majd kiderül, de bizonyára nem fognak unatkozni azok sem kik a ház falai közt maradnak. Biccent még köszönésként aztán megindul s távozik a csapat élén. *
//Főtér//
* A főtér szokványos látképe tárul az erre járók elé. Kocsisok érkeznek északról, hogy a piacteret vegyék célba portékáikkal. A rend éber őrei masíroznak el a szegény negyed felé. Néhány gyermek játszik a kút körül madarakat kergetve. A megszokott hangzavar fogadja az erre járót, szekérkerék ütemes morajlása ahogy az úton halad, ehhez tartozó lópatkó koppanás s persze az emberek duruzsolása. Lüktető méhkas egy élő város szokványos szimfóniája.
A sok érkező közül az egyik kocsisor mellett gyalogszerrel lépdel a fiú is, lovát maga mellett vezeti, sétatempóban egyelőre nincs hova sietni. Mögötte (jó esetbe) a többiek is haladnak szép sorban, párban, ki miben ugye. *
- Jelahan!
* Lép a férfihez majd a papírost nyújtja át mit Amy adott neki. *
- Ezt Amyccha adta, rajta van a lista az ellátmányról.
* Ha a férfi átveszi akkor nem lép is tovább már persze ha a karaván vezető nem szeretne tőle egyebet.
Ha nem szeretne akkor a felfogadott társasággal veszi fel a tempót s melléjük vezeti lovát úgy halad. Amint melléjük ér rögvest meg is szólal. *
- Napnyugtáig haladunk, az erdő szélén verünk majd tábort az út mentén.
* Előrehaladva beszél, feje alig mozdul, inkább csak szemei tekintenek néha el egy egy járókelőre. *
- Vaghos, Te jobb oldalt haladsz, Tyran Te baloldalt.
* Szólítja meg a két férfit. Majd folytatja *
- Liah, Rendoll, Ti ketten hátulról tartsátok szemmel a kocsikat, az sem baj ha lemaradtok néhány lépést.
* Szól a pároshoz hiszen együtt is jöttek, bizonyára ismerik egymást harcban is épp ezért logikus őket egymáshoz közel tartani. *
- Én előre megyek, az első kocsi mellett leszek. Egymásnak jelzünk ha gond van. A városon kívül majd folytatjuk.
* Ezzel részéről be is fejezi a mondókáját, kérdést nem vár de ha van akkor arra még válaszol ellenkező esetben előre megy (meg lehet pont Jelahan mellé már ha a férfi ott van éppen, de tőle függetlenül is) az első kocsihoz s ott fogja lova kantárját miközben haladnak s szép komótos tempóban ahogy az összes többi karaván, az övék is elhagyja a várost s megkezdik a poros utat mely a karaván pihenőbe viszi majd őket... *
6159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:44:41
Üzenet elküldve: 2015-08-05 14:44:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Karaván – úton//
//Felderítők//
*A város a hajnalban még csendes. Pár kereskedő indul meg csak a Piactér irányába, hogy portékáikat hamar pénzé tegyék. A főtéren lévő házak tövében pár hajléktalan fekszik, tétlenül adva át magukat a bormámoros álomnak, mely elérte őket. Néhányuk hangosan horkol közben, néhányuk mellett kutyák fekszenek, ők is alusznak még.
Békésnek tűnik a város hajnalban, mégis mi történhet itt? Pár városőr halad át a főtéren, kik felügyelik a rendet. Számos karaván halad át a városon, szállnak meg a fogadókba. A város csendes. Pár kóválygó ember, még csipás szemeit törölgeti, ahogy igyekszenek a hajnali munkákba.
Pár katona a szökőkút mellett ülnek, fegyvereiket élesítgetik. Ahogy meglátják a felajzott íjú leányt – mely feltűnővé teszi a városban - halkan füttyentenek egyet a lány után. Hangos kurjongatásba kezdenek, s epés megjegyzéseket tesznek a lánynak. Egyszerű gondolkodású katonák lehetnek, kik oly ritkán látnak nőt, s ha mégis, akkor így fejezik ki tetszésüket.
A nap lassan araszol fel a horizonton. Meghitt hangulat uralkodik a korai reggelen.*
//Felderítők//
*A város a hajnalban még csendes. Pár kereskedő indul meg csak a Piactér irányába, hogy portékáikat hamar pénzé tegyék. A főtéren lévő házak tövében pár hajléktalan fekszik, tétlenül adva át magukat a bormámoros álomnak, mely elérte őket. Néhányuk hangosan horkol közben, néhányuk mellett kutyák fekszenek, ők is alusznak még.
Békésnek tűnik a város hajnalban, mégis mi történhet itt? Pár városőr halad át a főtéren, kik felügyelik a rendet. Számos karaván halad át a városon, szállnak meg a fogadókba. A város csendes. Pár kóválygó ember, még csipás szemeit törölgeti, ahogy igyekszenek a hajnali munkákba.
Pár katona a szökőkút mellett ülnek, fegyvereiket élesítgetik. Ahogy meglátják a felajzott íjú leányt – mely feltűnővé teszi a városban - halkan füttyentenek egyet a lány után. Hangos kurjongatásba kezdenek, s epés megjegyzéseket tesznek a lánynak. Egyszerű gondolkodású katonák lehetnek, kik oly ritkán látnak nőt, s ha mégis, akkor így fejezik ki tetszésüket.
A nap lassan araszol fel a horizonton. Meghitt hangulat uralkodik a korai reggelen.*
6158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:00:43
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:00:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Barakk felé //
* Kilép a nagy vaskos faajtón és elképed, hogy mekkora a tömeg. Tized ennyi embert nem látott még soha. Elindul a szegénynegyed felé, hogy pénzt oszthasson a rászorulóknak, mivel az esküjében ez áll: segíteni a szegényeket, a rászorulókat. Szeretne szinte minden nap kimenni, és segíteni rajtuk, hiszen szerencsétlenek. Természetesen ha több pénze lesz akkor majd munkaadóvá is válik, és csakis, de tényleg csakis szegényeket fog felfogadni. Egy hölgy megbotlik mellette, ő rögtön ugrik, hogy nehogy elessen. Sikerül is talpon tartania. A leányzó megköszöni: *
- Köszönöm szépen. Nem tudom mi lett volna, ha ön nem jön és ment meg a sártól. Köszönöm, most azonban igyekeznem kell, hiszen sietek.
* Ärta végignéz a nagyjából 19 éves elf leányon és elmosolyodik. Majd megszólal: *
- Nagyon szívesen, máskor is!
* Majd egy lány egy szégyenlős mosoly után tovább áll. Xanven is elindul tovább, a szegénynegyed felé. Itt is lát egy-két szakadt ruhájú, rossz életű koldust, akik a gazdagok ruháját, pénzét irigylik. Persze a legtöbbjüket már elhagyta a remény. * ~ Ők a legszánalmasabbak, mind közül. Semmit, semmit nem tesznek, hogy pénzt szerezzenek. Nem dolgoznak, nem tesznek semmit, csak itt fekszenek, és várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, ami persze nem fog megtörténni soha. Akik viszont a szegénynegyedben próbálnak megélni az általuk nehezen megszerzett élelemből, hát... ők azért mégis csak többet tesznek, mint ezek itt. Pff... nevetséges. ~ * Kilép a főtérnek számító területről. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 15:42:29, a következő indokkal:
Világidegen szó, súlyos helyesírási hibák, vesszők sorozatos helytelen használata, ismétlődő mondatrész törlése
* Kilép a nagy vaskos faajtón és elképed, hogy mekkora a tömeg. Tized ennyi embert nem látott még soha. Elindul a szegénynegyed felé, hogy pénzt oszthasson a rászorulóknak, mivel az esküjében ez áll: segíteni a szegényeket, a rászorulókat. Szeretne szinte minden nap kimenni, és segíteni rajtuk, hiszen szerencsétlenek. Természetesen ha több pénze lesz akkor majd munkaadóvá is válik, és csakis, de tényleg csakis szegényeket fog felfogadni. Egy hölgy megbotlik mellette, ő rögtön ugrik, hogy nehogy elessen. Sikerül is talpon tartania. A leányzó megköszöni: *
- Köszönöm szépen. Nem tudom mi lett volna, ha ön nem jön és ment meg a sártól. Köszönöm, most azonban igyekeznem kell, hiszen sietek.
* Ärta végignéz a nagyjából 19 éves elf leányon és elmosolyodik. Majd megszólal: *
- Nagyon szívesen, máskor is!
* Majd egy lány egy szégyenlős mosoly után tovább áll. Xanven is elindul tovább, a szegénynegyed felé. Itt is lát egy-két szakadt ruhájú, rossz életű koldust, akik a gazdagok ruháját, pénzét irigylik. Persze a legtöbbjüket már elhagyta a remény. * ~ Ők a legszánalmasabbak, mind közül. Semmit, semmit nem tesznek, hogy pénzt szerezzenek. Nem dolgoznak, nem tesznek semmit, csak itt fekszenek, és várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, ami persze nem fog megtörténni soha. Akik viszont a szegénynegyedben próbálnak megélni az általuk nehezen megszerzett élelemből, hát... ők azért mégis csak többet tesznek, mint ezek itt. Pff... nevetséges. ~ * Kilép a főtérnek számító területről. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 15:42:29, a következő indokkal:
Világidegen szó, súlyos helyesírási hibák, vesszők sorozatos helytelen használata, ismétlődő mondatrész törlése
6157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:04:07
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:04:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kellemes séta //
*Igaz Eran nem érezte rosszul magát a Kósza Pintyben, de örül, hogy végre kiszabadulhat a füstös levegőjű kocsmából. Most érzi csak igazán azt a néhány féle italt, amit legurított, a fényes napon. Szidja magát, amiért belement ebbe az egészbe, de csak pár lélegzet vétel kell ahhoz, hogy megnyugodjon. Így képes vidáman folytatni útját a könyvtár felé, hogy visszaszerezze az imént lebontott agysejtjeit.
A nap elől védekezve fejébe húzza vörös utazó köpenye kámzsáját, botját pedig a járás segítésében alkalmazza. Na nem mintha olyan öreg lenne, vagy éppenséggel béna. *
*Igaz Eran nem érezte rosszul magát a Kósza Pintyben, de örül, hogy végre kiszabadulhat a füstös levegőjű kocsmából. Most érzi csak igazán azt a néhány féle italt, amit legurított, a fényes napon. Szidja magát, amiért belement ebbe az egészbe, de csak pár lélegzet vétel kell ahhoz, hogy megnyugodjon. Így képes vidáman folytatni útját a könyvtár felé, hogy visszaszerezze az imént lebontott agysejtjeit.
A nap elől védekezve fejébe húzza vörös utazó köpenye kámzsáját, botját pedig a járás segítésében alkalmazza. Na nem mintha olyan öreg lenne, vagy éppenséggel béna. *
6156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:21:57
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:21:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak beér a városba. Fivlre messze lehagyta, és most sem látja sehol. Turwal előző este, pontosabban hajnalban jobban a rumosüveg fenekére nézett csatájuk után, így sikerült is elaludnia. Mégsem haragszik Dwarra amiért az elunta a reggeli várakozást, és nélküle ment a városba. Tudja, hogy a kovácssal megvárja, így most feltehetőleg a Pintyben lesz, a vörös óriás így arrafelé veszi az irányt. *
6155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:09:01
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:09:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A főtérre érve, dög melege van. Idő volt, amíg ide elért a tűző napon, teljes páncélzatában, így hiába nem szomjazott még meg a Pegazusban (vagy nem költött rá?) itt már jól esne neki egy kis hideg víz. A szökőkút úgy vonzza őt, mint legyet a dög, így apró, izmos lábain odavonszolja magát. Leül a szélére, levenni fegyvereit, pajzsát és kesztyűit, sisakját ennek tetejére helyezi, akár egy trófeát, és elkezdi mosni a napfénytől csillogó vízben arcát, haját, nem sajnálva a hűs vizet izzadt tarkójáról sem. Nem marad soká, ezt-azt leszólítva megtudja, merre van a barakk, arra veszi az irányt felfrissülve, ha meg nem állítják.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:58:21, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Durva helyesírási hibák.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 10:58:21, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Durva helyesírási hibák.
6154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:49:54
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:49:54
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*Nos, a tisztességtelenségnek is megvannak a maga fokozatai, ezt mindenkinek tudnia kéne. Ha nagyon le akarná egyszerűsíteni, akkor két fokozat létezik, az első, amikor Lorew tisztességtelen, ez az abszolút bocsánatos, és tolerálandó rész, és van amikor más csinálja, az természetesen nem pusztán megbocsájthatatlan, de aki ilyet művel, azt máglyán kéne elégetni. Ugyanakkor azzal a résszel kapcsolatban annyi ötlete sincs, hogy megszólaljon, miszerint egyszer majd megérti, hogy a nő miért mondja ezt. Nem szereti az ilyen homályos utalásokat, ezek Vire emlékeztetik, aki azt mondta, közeleg a halála, és a Pillanat. Talán éppen most késte le mindkettőt, hogy nem ment a karavánnal, akkor pedig joggal tarthat majd az entitás haragjától.*
- Most ha azt mondanám, hogy ebbe a játékba is belemegyek, és tegyük fel, hogy tényleg nem maradtam le semmiről, vagy legalábbis vitatkoznék, akkor valami újabb tisztességtelen csellel támasztanád alá az igazadat, csakhogy... én nem dőlök be ugyanannak a trükknek kétszer *büszkén ki is húzza magát, ahogy ezt mondja, aztán persze abba már nem gondol bele, hogy ezzel részben elismerte, hogy egyszer már bedőlt... Részletkérdés. Ugyanakkor, ami utána jön, arra gyakorlatilag nem is lehet felkészülni, de legalábbis váratlanul érte Lorewet a dolog, így még dühös is csak kis késleltetéssel lesz, hiszen... micsoda kérdés ez? Egyáltalán... Nem, végig kell vegye fejben a választ, mielőtt még belerohanna valami zsákutcába, azalatt csak arcának rándulásai jelzik, hogy dühös.*
- Teljesen más a kettő *horkan fel végül, elvégre hogyan is lehetne egy lapon említeni egy halandót és egy entitást? Egyáltalán bármilyen formában hogy lehetne összehasonlítani őket?* Egyáltalán ez... Szóval! *fújja ki magát* Egy entitás egy felsőbbrendű lény, avagy hatalom, aki egyértelműen minden tekintetben többet tud, mint a halandók. Ilyen kérdés abban az esetben fel sem merülhet, mivel neki egyértelműen igaza van, én pedig egyértelműen tévedek. A mi mértékeinkkel el sem mondható, mekkora szakadék húzódik az én tudásom, és egy ilyen felsőbbrendű lény tudása közt *eleinte próbált mindenféle hasonlatokat keresni bogarakkal, meg ilyenekkel, de igazából nem tudott olyasmit találni, ami kifejezhetne ilyen felfoghatatlanul nagy különbségeket.*
- Viszont ha egy halandó valamiféle trükkel... szóval ha valaki azt csinálja, mint te, akkor az megint más, az tisztességtelen, és nem kínos, viszont nem is örülök miatta *elvégre az már korábban is kiderülhetett a nő számára, hogy nem repes az örömtől, hogy így átverték szegény fejét, azt már nem teszi azonban hozzá, hogy kifejezetten dühös is. A másik vonal persze szintén érdekes, a tucatnyi megválaszolatlan kérdés, amit le kíván tudni annyival, hogy unatkozott. Tény, a legtöbbet megmagyarázza, de ugyanakkor... a bolondját járatta szegény Vasüleppel is, akkor viszont megjegyzendő, hogy a mágus nem lehet túl okos... Lorew persze végig sejtette, hogy nem is a Csontok Urának leszármazottjával van dolga, ez csak egyértelmű, viszont azért... Ez kicsit gyenge magyarázat, ha valaki unatkozik, akkor bemegy egy kocsmába, vagy ilyenek, esetleg szerencsejátékra adja a fejét, de azért ez már egy kicsit túlzás. Egy életveszélyes kalandra vállalkozik, csak mert kicsit unatkozott már odahaza a kúriában... Nevetséges. Persze a kiegészítésekkel együtt kicsit normálisabb formát ölt az egész, de hát ezek után mit hihet el a nőnek, és mit nem? Úgy fest kicsit, mint aki ledobta az eddigi álarcát, bár korábban is azt hitte, hogy teljesen őszinte vele. Franc essen bele azokba, akik így hazudnak!*
- Nagyon unatkozhatott *jegyzi meg végül, mert hát mi más vehetné rá ilyen őrültségekre?* Már miért ne térhetne vissza, ha eddig ott lakott? Elnyelte a kúriát a föld?
*Még a szemöldökét is felrántja a kérdésre, hiszen, mégis miféle őrültség ez? Ha eddig ott lakott, nyugodtan lakhat eztán is... aztán ki tudja, hogy megy nemeséknél. Meg hát ha nincs hová mennie, majd azt csinálja, mint Lorew, szerzetes lesz, és akkor lakhat (és alhat naphosszat) a templomban. A következők viszont igencsak megrökönyödésre késztetik. Tesztelni? Őt? Mégis milyen céllal lehet őt tesztelni? Szerencsére nem kell megkérdeznie, rögtön meg is érkezik rá a válasz, egy másik kérdés formájában.*
- Nem *vágja rá pillanatnyi habozás nélkül a lehető leghatározottabb hangján. A további szavak sem tűnik úgy, hogy meghatnák, persze átérzi ő, hogy Elenithnek nincs hová mennie, de... Ez azért nem ilyen egyszerű, mint ahogy a nemes hölgy gondolja.*
- Nem *jegyzi meg újra, ezúttal azonban kicsit megremeg a hangja, és meg is érzi, ezért gyors kompenzálásként hozzá is teszi* Én soha többet nem tanítok senkit.
*A pillantásával kerüli Elenith tekintetét, mivel a nő tudtán kívül nagyon ingoványos talajra keveredett, hiszen az az egy év, amelyet Lorew a rendnél tanítóként töltött... Nem is igazán tudná megfogalmazni, mivel nem is szeret gondolni rá. Egyszerűen kirázza a fejéből minden egyes alkalommal, ha eszébe jut, mintha csak ezzel el lenne felejtve, meg nem történtté lehetne tenni. Mondjuk valószínű, hogy a nő majd némi magyarázatot fog kérni, de ő biztos nem fogja rátukmálni senkire élete történetét, főleg az olyan részeket nem, amiket egyébként vashoroggal kell kihúzni belőle.*
*Nos, a tisztességtelenségnek is megvannak a maga fokozatai, ezt mindenkinek tudnia kéne. Ha nagyon le akarná egyszerűsíteni, akkor két fokozat létezik, az első, amikor Lorew tisztességtelen, ez az abszolút bocsánatos, és tolerálandó rész, és van amikor más csinálja, az természetesen nem pusztán megbocsájthatatlan, de aki ilyet művel, azt máglyán kéne elégetni. Ugyanakkor azzal a résszel kapcsolatban annyi ötlete sincs, hogy megszólaljon, miszerint egyszer majd megérti, hogy a nő miért mondja ezt. Nem szereti az ilyen homályos utalásokat, ezek Vire emlékeztetik, aki azt mondta, közeleg a halála, és a Pillanat. Talán éppen most késte le mindkettőt, hogy nem ment a karavánnal, akkor pedig joggal tarthat majd az entitás haragjától.*
- Most ha azt mondanám, hogy ebbe a játékba is belemegyek, és tegyük fel, hogy tényleg nem maradtam le semmiről, vagy legalábbis vitatkoznék, akkor valami újabb tisztességtelen csellel támasztanád alá az igazadat, csakhogy... én nem dőlök be ugyanannak a trükknek kétszer *büszkén ki is húzza magát, ahogy ezt mondja, aztán persze abba már nem gondol bele, hogy ezzel részben elismerte, hogy egyszer már bedőlt... Részletkérdés. Ugyanakkor, ami utána jön, arra gyakorlatilag nem is lehet felkészülni, de legalábbis váratlanul érte Lorewet a dolog, így még dühös is csak kis késleltetéssel lesz, hiszen... micsoda kérdés ez? Egyáltalán... Nem, végig kell vegye fejben a választ, mielőtt még belerohanna valami zsákutcába, azalatt csak arcának rándulásai jelzik, hogy dühös.*
- Teljesen más a kettő *horkan fel végül, elvégre hogyan is lehetne egy lapon említeni egy halandót és egy entitást? Egyáltalán bármilyen formában hogy lehetne összehasonlítani őket?* Egyáltalán ez... Szóval! *fújja ki magát* Egy entitás egy felsőbbrendű lény, avagy hatalom, aki egyértelműen minden tekintetben többet tud, mint a halandók. Ilyen kérdés abban az esetben fel sem merülhet, mivel neki egyértelműen igaza van, én pedig egyértelműen tévedek. A mi mértékeinkkel el sem mondható, mekkora szakadék húzódik az én tudásom, és egy ilyen felsőbbrendű lény tudása közt *eleinte próbált mindenféle hasonlatokat keresni bogarakkal, meg ilyenekkel, de igazából nem tudott olyasmit találni, ami kifejezhetne ilyen felfoghatatlanul nagy különbségeket.*
- Viszont ha egy halandó valamiféle trükkel... szóval ha valaki azt csinálja, mint te, akkor az megint más, az tisztességtelen, és nem kínos, viszont nem is örülök miatta *elvégre az már korábban is kiderülhetett a nő számára, hogy nem repes az örömtől, hogy így átverték szegény fejét, azt már nem teszi azonban hozzá, hogy kifejezetten dühös is. A másik vonal persze szintén érdekes, a tucatnyi megválaszolatlan kérdés, amit le kíván tudni annyival, hogy unatkozott. Tény, a legtöbbet megmagyarázza, de ugyanakkor... a bolondját járatta szegény Vasüleppel is, akkor viszont megjegyzendő, hogy a mágus nem lehet túl okos... Lorew persze végig sejtette, hogy nem is a Csontok Urának leszármazottjával van dolga, ez csak egyértelmű, viszont azért... Ez kicsit gyenge magyarázat, ha valaki unatkozik, akkor bemegy egy kocsmába, vagy ilyenek, esetleg szerencsejátékra adja a fejét, de azért ez már egy kicsit túlzás. Egy életveszélyes kalandra vállalkozik, csak mert kicsit unatkozott már odahaza a kúriában... Nevetséges. Persze a kiegészítésekkel együtt kicsit normálisabb formát ölt az egész, de hát ezek után mit hihet el a nőnek, és mit nem? Úgy fest kicsit, mint aki ledobta az eddigi álarcát, bár korábban is azt hitte, hogy teljesen őszinte vele. Franc essen bele azokba, akik így hazudnak!*
- Nagyon unatkozhatott *jegyzi meg végül, mert hát mi más vehetné rá ilyen őrültségekre?* Már miért ne térhetne vissza, ha eddig ott lakott? Elnyelte a kúriát a föld?
*Még a szemöldökét is felrántja a kérdésre, hiszen, mégis miféle őrültség ez? Ha eddig ott lakott, nyugodtan lakhat eztán is... aztán ki tudja, hogy megy nemeséknél. Meg hát ha nincs hová mennie, majd azt csinálja, mint Lorew, szerzetes lesz, és akkor lakhat (és alhat naphosszat) a templomban. A következők viszont igencsak megrökönyödésre késztetik. Tesztelni? Őt? Mégis milyen céllal lehet őt tesztelni? Szerencsére nem kell megkérdeznie, rögtön meg is érkezik rá a válasz, egy másik kérdés formájában.*
- Nem *vágja rá pillanatnyi habozás nélkül a lehető leghatározottabb hangján. A további szavak sem tűnik úgy, hogy meghatnák, persze átérzi ő, hogy Elenithnek nincs hová mennie, de... Ez azért nem ilyen egyszerű, mint ahogy a nemes hölgy gondolja.*
- Nem *jegyzi meg újra, ezúttal azonban kicsit megremeg a hangja, és meg is érzi, ezért gyors kompenzálásként hozzá is teszi* Én soha többet nem tanítok senkit.
*A pillantásával kerüli Elenith tekintetét, mivel a nő tudtán kívül nagyon ingoványos talajra keveredett, hiszen az az egy év, amelyet Lorew a rendnél tanítóként töltött... Nem is igazán tudná megfogalmazni, mivel nem is szeret gondolni rá. Egyszerűen kirázza a fejéből minden egyes alkalommal, ha eszébe jut, mintha csak ezzel el lenne felejtve, meg nem történtté lehetne tenni. Mondjuk valószínű, hogy a nő majd némi magyarázatot fog kérni, de ő biztos nem fogja rátukmálni senkire élete történetét, főleg az olyan részeket nem, amiket egyébként vashoroggal kell kihúzni belőle.*
6153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:21:27
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:21:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván- úton//
//Felderítők//
*Ez a nap is elkövetkezett. Végre egy kaland. Igazából Asgall aludni sem tudott, hiszen izgatott volt, de ezt sem viselkedése, sem arckifejezése nem tükrözte. Nem szereti a többiek orrára kötni az érzelmeit. Előtte azért bevásárolt a piacon. Pipadohány mindig kell, és valami melegebb öltözéket is nézett magának. Páncélzatra sajnos nem telt, de reméli nem is nagyon lesz rá szüksége. Természetesen nem egyedül vág neki az útnak, hanem Delpphurisal együtt.*
- Ha meg akarsz etetni valami szörnyszülöttel nyugodtan megmondhatod.* válaszol csípőse a férfi és előre megy, bár ő maga az utat nem ismeri észak felé.*
- Te az északi erdőkben éltél. Mi várhat ránk arrafelé? * kérdezi a nőt.*
//Felderítők//
*Ez a nap is elkövetkezett. Végre egy kaland. Igazából Asgall aludni sem tudott, hiszen izgatott volt, de ezt sem viselkedése, sem arckifejezése nem tükrözte. Nem szereti a többiek orrára kötni az érzelmeit. Előtte azért bevásárolt a piacon. Pipadohány mindig kell, és valami melegebb öltözéket is nézett magának. Páncélzatra sajnos nem telt, de reméli nem is nagyon lesz rá szüksége. Természetesen nem egyedül vág neki az útnak, hanem Delpphurisal együtt.*
- Ha meg akarsz etetni valami szörnyszülöttel nyugodtan megmondhatod.* válaszol csípőse a férfi és előre megy, bár ő maga az utat nem ismeri észak felé.*
- Te az északi erdőkben éltél. Mi várhat ránk arrafelé? * kérdezi a nőt.*
6152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:15:30
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:15:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
*Egészen visszafogottan nevet fel a mágus csöppet bizonytalannak ható kijelentésén a kis csalását illetően, s mivel mindkét kezét lefoglalja, hogy a táskája súlyát megtartsa a vállán, úgy egyik kacsóját sem emeli az ajkai elé, mint ahogyan azt egy jól nevelt nemes kisasszony tenné. Valahogy nem is izgatja ezen formaság hiánya Lorew előtt, a varázstudó mellett úgy érzi, bátran lazíthat a színjátékon, amazt úgy sem érdekelnék effajta apróságok.*
- Tisztességtelen? Azt hittem, téged ez nem különösképpen zavarna. S mint mondottam, nem mulasztottál el semmit, egyszer talán még te is megérted, miért merem ezt állítani neked. *Magyarázza, ajkain töretlen jókedvvel. És ha már itt tartanak, nem szalasztaná el az alkalmat arra, hogy egy egészen hangyányira még a földbe ne dörgölje a mágust.* Egy kicsit zaklatottnak tűnsz. Tudod, amikor az entitásokról beszélsz, én sosem képzelem őket jóságosnak. Talán az ismeretlen és a félelem kapcsolata játszhat közre, mint amazt már említettem korábban is, de... Ha az entitásod valóban egy negatív figura lesz, bizony tőle is el kell majd viselned effajta "átveréseket". Vagy az nem lenne olyan kínos, mint egy mulandó létformától kikapni? *Kíváncsiskodik, miközben szemöldökeit árnyalatnyira megemeli, fejét szintén csak leheletnyire oldalra biccenve, igyekezve az ártatlanság s tudatlanság illúzióját kelteni Lorewben. Talán úgy még jobban bosszantja majd a férfit a kérdése, ha úgy tűnik, még csak nem is szándékosan tapossa mélyebbre a földön.
Ami pedig a mulasztást illeti, és a varázstudó ellenkezését a kijelentésével kapcsolatban, miszerint nem maradt le semmiről, apró sóhaj szökik ki az ajkain, míg ezüst-szőke, fonott hajkoronával ékesített fejét finoman megcsóválja. Persze legbelül mulattatónak találja a férfi állandó ellenkezését vele szemben, akiről nyilván meggyőződése, hogy nem több, mint egy elkényeztetett fruska. Na nem mintha emiatt hibáztathatná a mágust, elvégre ő teremtette meg a helyzetet... Pontosabban de, ki más tehetné meg, ha nem ő? Igen is hibáztathatja a vaksága végett, hiszen ha olyan nagyra van telve, hogy méltónak találja magát a szolgálatához, akkor illenék legalább sejtés szintjén elgondolkodnia azon; Elenith egyáltalán nem az, akinek mutatja magát, sőt, ha tovább akar menni, igazán meg is érezhetné egyedüli és megismételhetetlen úrnője jelenlétét és erejét. Tény és való, Lorew gondolataiba nem láthat - valahol ezt nem is bánja -, ám eddig nem látta jelét annak, hogy gyanakodna a kilétét illetően, azt meg végkép nem, hogy rádöbbent volna igaz valójára. Szóval nagyon is van oka hibáztatnia a varázstudót, akár még meg is sértődhetne rá, de mindennek eljön a maga ideje.
A rövid gondolatmenet közben elpillant oldalra, s amikor véletlenből fogant kérdésére felelet érkezik, ugyanezen állapotban hallgatja a férfi válaszát, amelynél másabbat nem is várt volna tőle.
Ritka kihívás elé érkezett. Kénye úgy kívánja, hogy Lorew a társaságában maradjon a továbbiakban is, s bár eddig egyszer sem akadt problémája azzal, hogy valakit magához láncoljon, egy nyíltan ember gyűlölő, női mivoltát teljesen mellőző, magányos alakot valahogy nem tűnik könnyűnek befogni. Persze tudja a módját, mivel oldhatná meg azonnal ezt a kis kellemetlenséget, de ne legyen Dayria a neve s ne legyen méltó az évszázadok alatt rá aggatott címekre, ha ilyen könnyű utat választ a férfi behálózására. Ilyen módon csak lusta, tehetségtelen fajtársai használnák ki adottságaikat egy átszellemült szolga megkaparintására, ő pedig nem hajlandó beállni a sorba, hiszen mindig is többre tartotta magát nővérkéinél. S ekkor egészen hirtelen bevillan neki a megoldás, amelynél démonibb eszébe sem juthatott volna. Milyen más módon cserkészhetne be egy hitétől vakult alakot, ha nem a hiténél fogva?
Nehezen tudja csak megállni, hogy ne engedjen ajkaira egy elégedett, széles vigyort kiülni, ezt kikerülendő inkább gondolatban veregeti meg a saját vállát, majd immáron teljes figyelmével a mágusnak adózik, s a magyarázkodásba is belekezd, amely a vártnak megfelelő reakciót csikar ki Lorewből.*
- A kérdéseidre igazán egyszerű a felelet. Unatkoztam. *S még csak nem is hazudott nagyot.* De vannak helyzetek, ahol már nem éri meg az izgalom. A család pedig... Nos, befogadott, miután a bátyám elhagyott, ám nem vagyok nemes, s úgy vélem, vissza sem térhetek hozzájuk... *Magyarázza összeszedetlen módon, igyekezve rájátszani egy hamarinak tűnő jellemre, mely nem tűnődik következményeken. Végül egy gondterhelt sóhajt is megejt, közben a földre pillant, majd Lorewre, aztán újból a földre, és ismét a férfire, de másodjára már nem hagyja el tekintete a mágust.*
- Arra gondoltam... hogy. Szóval, hogy most már őszinte legyek, csak teszteltelek a barakkban, kíváncsi voltam, mennyire hiszel mélyen abban, amiben. Nagyon is érdekelnek az entitások, és kezdeni sem tudok magammal semmit, tehát... Nem tanítanál? *Kérdezi meg végül, remélve, hogyha nem is túl boldogan, de rá fog bólintani a férfi a kérésére. Az biztos, hogyha szerzetes növendéknek áll, szép kis kihívások elé fog nézni, már ami egy alattvaló szintjére süllyedt halandó megformálását illeti, ám miért létezik, ha nem az ilyen megpróbáltatásokért? Amennyiben sikerrel jár, nemhogy elégedetten veregetheti majd meg a vállát, hanem ha a megfelelő pillanatban felfedi magát Lorew előtt, megnézheti a mágus képét is. Csak győzze türelemmel.*
- Tudom, hogy ez most hirtelen jött, de kérlek, hogy fontold meg. Nincs hova mennem, és nem is tartozok sehova. Vallhatnám én is a mágusok útját, Amos Thenior útmutatását, de mint ahogyan azt mondottad, puszta szemfényvesztés minden, ami a nevéhez kötődik. A te hited különleges és igazi... *Magyarázza, igyekezve nem túlzóan erőlködni, mégis némi nyomást gyakorolni a férfire.*
*Egészen visszafogottan nevet fel a mágus csöppet bizonytalannak ható kijelentésén a kis csalását illetően, s mivel mindkét kezét lefoglalja, hogy a táskája súlyát megtartsa a vállán, úgy egyik kacsóját sem emeli az ajkai elé, mint ahogyan azt egy jól nevelt nemes kisasszony tenné. Valahogy nem is izgatja ezen formaság hiánya Lorew előtt, a varázstudó mellett úgy érzi, bátran lazíthat a színjátékon, amazt úgy sem érdekelnék effajta apróságok.*
- Tisztességtelen? Azt hittem, téged ez nem különösképpen zavarna. S mint mondottam, nem mulasztottál el semmit, egyszer talán még te is megérted, miért merem ezt állítani neked. *Magyarázza, ajkain töretlen jókedvvel. És ha már itt tartanak, nem szalasztaná el az alkalmat arra, hogy egy egészen hangyányira még a földbe ne dörgölje a mágust.* Egy kicsit zaklatottnak tűnsz. Tudod, amikor az entitásokról beszélsz, én sosem képzelem őket jóságosnak. Talán az ismeretlen és a félelem kapcsolata játszhat közre, mint amazt már említettem korábban is, de... Ha az entitásod valóban egy negatív figura lesz, bizony tőle is el kell majd viselned effajta "átveréseket". Vagy az nem lenne olyan kínos, mint egy mulandó létformától kikapni? *Kíváncsiskodik, miközben szemöldökeit árnyalatnyira megemeli, fejét szintén csak leheletnyire oldalra biccenve, igyekezve az ártatlanság s tudatlanság illúzióját kelteni Lorewben. Talán úgy még jobban bosszantja majd a férfit a kérdése, ha úgy tűnik, még csak nem is szándékosan tapossa mélyebbre a földön.
Ami pedig a mulasztást illeti, és a varázstudó ellenkezését a kijelentésével kapcsolatban, miszerint nem maradt le semmiről, apró sóhaj szökik ki az ajkain, míg ezüst-szőke, fonott hajkoronával ékesített fejét finoman megcsóválja. Persze legbelül mulattatónak találja a férfi állandó ellenkezését vele szemben, akiről nyilván meggyőződése, hogy nem több, mint egy elkényeztetett fruska. Na nem mintha emiatt hibáztathatná a mágust, elvégre ő teremtette meg a helyzetet... Pontosabban de, ki más tehetné meg, ha nem ő? Igen is hibáztathatja a vaksága végett, hiszen ha olyan nagyra van telve, hogy méltónak találja magát a szolgálatához, akkor illenék legalább sejtés szintjén elgondolkodnia azon; Elenith egyáltalán nem az, akinek mutatja magát, sőt, ha tovább akar menni, igazán meg is érezhetné egyedüli és megismételhetetlen úrnője jelenlétét és erejét. Tény és való, Lorew gondolataiba nem láthat - valahol ezt nem is bánja -, ám eddig nem látta jelét annak, hogy gyanakodna a kilétét illetően, azt meg végkép nem, hogy rádöbbent volna igaz valójára. Szóval nagyon is van oka hibáztatnia a varázstudót, akár még meg is sértődhetne rá, de mindennek eljön a maga ideje.
A rövid gondolatmenet közben elpillant oldalra, s amikor véletlenből fogant kérdésére felelet érkezik, ugyanezen állapotban hallgatja a férfi válaszát, amelynél másabbat nem is várt volna tőle.
Ritka kihívás elé érkezett. Kénye úgy kívánja, hogy Lorew a társaságában maradjon a továbbiakban is, s bár eddig egyszer sem akadt problémája azzal, hogy valakit magához láncoljon, egy nyíltan ember gyűlölő, női mivoltát teljesen mellőző, magányos alakot valahogy nem tűnik könnyűnek befogni. Persze tudja a módját, mivel oldhatná meg azonnal ezt a kis kellemetlenséget, de ne legyen Dayria a neve s ne legyen méltó az évszázadok alatt rá aggatott címekre, ha ilyen könnyű utat választ a férfi behálózására. Ilyen módon csak lusta, tehetségtelen fajtársai használnák ki adottságaikat egy átszellemült szolga megkaparintására, ő pedig nem hajlandó beállni a sorba, hiszen mindig is többre tartotta magát nővérkéinél. S ekkor egészen hirtelen bevillan neki a megoldás, amelynél démonibb eszébe sem juthatott volna. Milyen más módon cserkészhetne be egy hitétől vakult alakot, ha nem a hiténél fogva?
Nehezen tudja csak megállni, hogy ne engedjen ajkaira egy elégedett, széles vigyort kiülni, ezt kikerülendő inkább gondolatban veregeti meg a saját vállát, majd immáron teljes figyelmével a mágusnak adózik, s a magyarázkodásba is belekezd, amely a vártnak megfelelő reakciót csikar ki Lorewből.*
- A kérdéseidre igazán egyszerű a felelet. Unatkoztam. *S még csak nem is hazudott nagyot.* De vannak helyzetek, ahol már nem éri meg az izgalom. A család pedig... Nos, befogadott, miután a bátyám elhagyott, ám nem vagyok nemes, s úgy vélem, vissza sem térhetek hozzájuk... *Magyarázza összeszedetlen módon, igyekezve rájátszani egy hamarinak tűnő jellemre, mely nem tűnődik következményeken. Végül egy gondterhelt sóhajt is megejt, közben a földre pillant, majd Lorewre, aztán újból a földre, és ismét a férfire, de másodjára már nem hagyja el tekintete a mágust.*
- Arra gondoltam... hogy. Szóval, hogy most már őszinte legyek, csak teszteltelek a barakkban, kíváncsi voltam, mennyire hiszel mélyen abban, amiben. Nagyon is érdekelnek az entitások, és kezdeni sem tudok magammal semmit, tehát... Nem tanítanál? *Kérdezi meg végül, remélve, hogyha nem is túl boldogan, de rá fog bólintani a férfi a kérésére. Az biztos, hogyha szerzetes növendéknek áll, szép kis kihívások elé fog nézni, már ami egy alattvaló szintjére süllyedt halandó megformálását illeti, ám miért létezik, ha nem az ilyen megpróbáltatásokért? Amennyiben sikerrel jár, nemhogy elégedetten veregetheti majd meg a vállát, hanem ha a megfelelő pillanatban felfedi magát Lorew előtt, megnézheti a mágus képét is. Csak győzze türelemmel.*
- Tudom, hogy ez most hirtelen jött, de kérlek, hogy fontold meg. Nincs hova mennem, és nem is tartozok sehova. Vallhatnám én is a mágusok útját, Amos Thenior útmutatását, de mint ahogyan azt mondottad, puszta szemfényvesztés minden, ami a nevéhez kötődik. A te hited különleges és igazi... *Magyarázza, igyekezve nem túlzóan erőlködni, mégis némi nyomást gyakorolni a férfire.*
6151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:01:56
Üzenet elküldve: 2015-08-04 14:01:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván- úton//
//Felderítők//
*Az éjszakája kissé nyűgösen telt, de igazán pihentető volt újra párnák között aludni. Még jóval hajnal előtt kel fel, és kelti fel Asgallt, hogy induljanak előre, körülnézni, felderíteni a terepet. Észak felé ugyanis nem egy életbiztosítás utazni. Így aztán sosem árt, ha vannak, akik tudják, hogy mit kell elkerülni arrafelé. Egyenes tartással, és felajzott íjjal sétál végig a főtéren, miközben Asgall felé fordul.*
- Menj előre, én majd néhány méternyi távolságból követlek. Határozottan jobb vagy közelharcban, én pedig távolról tudlak támogatni, ha baj van.
~Meg ellenőrizhetem ha kihagytál valamit.~
- Vagy jobban örülnél, ha egymás mellett haladnánk?
//Felderítők//
*Az éjszakája kissé nyűgösen telt, de igazán pihentető volt újra párnák között aludni. Még jóval hajnal előtt kel fel, és kelti fel Asgallt, hogy induljanak előre, körülnézni, felderíteni a terepet. Észak felé ugyanis nem egy életbiztosítás utazni. Így aztán sosem árt, ha vannak, akik tudják, hogy mit kell elkerülni arrafelé. Egyenes tartással, és felajzott íjjal sétál végig a főtéren, miközben Asgall felé fordul.*
- Menj előre, én majd néhány méternyi távolságból követlek. Határozottan jobb vagy közelharcban, én pedig távolról tudlak támogatni, ha baj van.
~Meg ellenőrizhetem ha kihagytál valamit.~
- Vagy jobban örülnél, ha egymás mellett haladnánk?
6150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:04:24
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:04:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
-Oké Kay, akkor rendben vagyunk.
*Tudomásul véve az egyszerű kijelentést, azt tervezi, hogy visszadobja magát a padra. Ez sokkal nehezebb feladatnak tűnik, mintha csak egy óriás rakná a padra, de ez nem veszi el a kedvét.*
-Mindjárt vissza is-
*Nyögdécsel kicsit, miközben felkapaszkodik a pad szélére.*
-Annyi kell csak-
*Pufi ruhájában a lábát nem igen tudja felemelni olyan magasra, hogy azzal is segítsen, így hoppan egyet egy helyben, hátha meg tud kapaszkodni.*
-Mny, akkor, mmm, bhahh.
*Még mindig a földön találja magát, amikor Rapa a gnóm küzdelmeit megszakítja.*
-Rapa éhes! Én is éhes vagyok. Figyelj fiam, hol lakhatnánk jól? Ismersz egy olyan helyet, ahova ilyen hatalmas, és hatalmas szívű asszonyok is beférnek?
*Szinte egy egybefolyó szónak tűnik Calwor mondandója, ha nem lenne tanulmány a gnómok anatómiájáról, azt hihetné az ember lánya, fia hogy bőrön át veszi a levegőt. Ugyanígy folytatja a szóáradatot, miután Rapa felé fordult.*
-Mit ennél, kedves? Valami finom húst, igaz? Úgy nézem, ez elég népes város ahhoz, hogy valahol találjunk húst.
*Újra a tündér felé fordítja a tekintetét.*
-Nos? Ki tudsz minket segíteni?
-Oké Kay, akkor rendben vagyunk.
*Tudomásul véve az egyszerű kijelentést, azt tervezi, hogy visszadobja magát a padra. Ez sokkal nehezebb feladatnak tűnik, mintha csak egy óriás rakná a padra, de ez nem veszi el a kedvét.*
-Mindjárt vissza is-
*Nyögdécsel kicsit, miközben felkapaszkodik a pad szélére.*
-Annyi kell csak-
*Pufi ruhájában a lábát nem igen tudja felemelni olyan magasra, hogy azzal is segítsen, így hoppan egyet egy helyben, hátha meg tud kapaszkodni.*
-Mny, akkor, mmm, bhahh.
*Még mindig a földön találja magát, amikor Rapa a gnóm küzdelmeit megszakítja.*
-Rapa éhes! Én is éhes vagyok. Figyelj fiam, hol lakhatnánk jól? Ismersz egy olyan helyet, ahova ilyen hatalmas, és hatalmas szívű asszonyok is beférnek?
*Szinte egy egybefolyó szónak tűnik Calwor mondandója, ha nem lenne tanulmány a gnómok anatómiájáról, azt hihetné az ember lánya, fia hogy bőrön át veszi a levegőt. Ugyanígy folytatja a szóáradatot, miután Rapa felé fordult.*
-Mit ennél, kedves? Valami finom húst, igaz? Úgy nézem, ez elég népes város ahhoz, hogy valahol találjunk húst.
*Újra a tündér felé fordítja a tekintetét.*
-Nos? Ki tudsz minket segíteni?
6149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 23:02:51
Üzenet elküldve: 2015-08-03 23:02:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Miután ilyen szépen bemutatkoztak egymásnak, és megbizonyosodtak róla, hogy senkinek semmi baja nem esett -persze azt senki meg se kérdezi, hogy neki nem lett-e baja, szép világban élünk, bizony, ennyit az esélyegyenlőségről meg a bajbajutott hölgyekkel szembeni lovagiasságról... - Rapa gondolatait egy új, az eddigieknél sürgetőbb késztetés tölti ki.*
-Rapa éhes! *jelenti ki, majd jelentőségteljesen a tündérkére néz. Persze nem akarja megenni, előételnek is kevés lenne az a pár falat hús, ami a csontjain lóg, de aki nem ismeri, nem tud még különbséget tenni elgondolkodó arckifejezései között... Így Kayek is megrémülhet, mikor az óriásasszony mutatóujja a mellkasának szegeződik* Te! Pici Kay... Tudsz olcsó étel? Sok, hús és kenyér *már a kenyér említésére is összefut a nyál a szájában*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 11:01:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Miután ilyen szépen bemutatkoztak egymásnak, és megbizonyosodtak róla, hogy senkinek semmi baja nem esett -persze azt senki meg se kérdezi, hogy neki nem lett-e baja, szép világban élünk, bizony, ennyit az esélyegyenlőségről meg a bajbajutott hölgyekkel szembeni lovagiasságról... - Rapa gondolatait egy új, az eddigieknél sürgetőbb késztetés tölti ki.*
-Rapa éhes! *jelenti ki, majd jelentőségteljesen a tündérkére néz. Persze nem akarja megenni, előételnek is kevés lenne az a pár falat hús, ami a csontjain lóg, de aki nem ismeri, nem tud még különbséget tenni elgondolkodó arckifejezései között... Így Kayek is megrémülhet, mikor az óriásasszony mutatóujja a mellkasának szegeződik* Te! Pici Kay... Tudsz olcsó étel? Sok, hús és kenyér *már a kenyér említésére is összefut a nyál a szájában*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 11:01:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
6148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:14:56
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:14:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rapa, Calwor//
*Az óriás szerencsére nem dühös a fiúra, és hatalmas, izmoktól duzzadó kezével könnyedén segít felállni a tündérnek, aki ezt meg is köszöni. Közben lassan Kayeknek sikerül levennie szemét az óriásról, és túltennie magát annak - óriási - méretén, de azért még mindig valami olyasmi jár a fejében, hogy "hűazanyjátmekkora". Az óriás nő kicsit egyszerű beszédmóddal ugyan, de közli Kayekkel, hogy nem kell félnie tőle, aminek a tündér fiú meglehetősen örül, és az óriás nevét is megtudja. Közben a fiú észreveszi, hogy az óriás nincs egyedül, társa, egy felnőttnek tűnő, Kayeknél valamivel magasabb gnóm, már be is mutatkozik a fiúnak, a Calwor névre hallgat. A gnóm azért az óriást is bemutatja. A fiú közben megfogadja Calwor tanácsát és kissé leporolja nadrágját. A gnómnak feltűnik a fiú elképedése, és meg is kérdezi, hogy jól van-e.*
-Jól vagyok, persze... csak most találkoztam életemben először óriással. Egyébként Kayek vagyok, de hívjatok nyugodtan Kaynak.
*Közben rájön, hogy kissé udvariatlan módón még mindig az óriást bámulja, úgyhogy leveszi róla a tekintetét.*
*Az óriás szerencsére nem dühös a fiúra, és hatalmas, izmoktól duzzadó kezével könnyedén segít felállni a tündérnek, aki ezt meg is köszöni. Közben lassan Kayeknek sikerül levennie szemét az óriásról, és túltennie magát annak - óriási - méretén, de azért még mindig valami olyasmi jár a fejében, hogy "hűazanyjátmekkora". Az óriás nő kicsit egyszerű beszédmóddal ugyan, de közli Kayekkel, hogy nem kell félnie tőle, aminek a tündér fiú meglehetősen örül, és az óriás nevét is megtudja. Közben a fiú észreveszi, hogy az óriás nincs egyedül, társa, egy felnőttnek tűnő, Kayeknél valamivel magasabb gnóm, már be is mutatkozik a fiúnak, a Calwor névre hallgat. A gnóm azért az óriást is bemutatja. A fiú közben megfogadja Calwor tanácsát és kissé leporolja nadrágját. A gnómnak feltűnik a fiú elképedése, és meg is kérdezi, hogy jól van-e.*
-Jól vagyok, persze... csak most találkoztam életemben először óriással. Egyébként Kayek vagyok, de hívjatok nyugodtan Kaynak.
*Közben rájön, hogy kissé udvariatlan módón még mindig az óriást bámulja, úgyhogy leveszi róla a tekintetét.*
6147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:24:35
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:24:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
*Már pillanatokkal a "lövedék" becsapódása előtt látta annak irányát, de barátja hirtelen reakciójával még Calwor sem számol. Lehuppanna a tündér mellé, felhívni rá az óriás figyelmét, de az hamarabb észreveszi az apró esetlen fiút.*
~Fiút? Na ezt a kérdést talán nem teszem fel. Majd kiderül. Vagy nem, mit számít. De kisebb mint én, biztos fiatal. Vagy kicsi. Nem tudom.~
*A gondolataiban sem szófukar gnóm barátja kérdő tekintetére leveti magát a padról, a szőke mellé áll, kicsit túl közel is, főként azért, hogy jól látható legyen mind az a körülbelül 6 cm, amivel Calwor magasabb nála, majd üdvözli őt. Maga sem tudja miért, de éppen beszélni támadt kedve. Vagy inkább folytatni. Vagyis inkább megunta, hogy csendben van már fél perce.*
-Szevasz! Calwor vagyok, Ő itt a barátom-,
*Tenyerét felfordítva a nő felé suhintja.*
-Rapa. Remélem nem esett bajod. Miért is esett volna, hisz nem történt semmi különös, ugye?
*Mosolyogva az óriásra néz, jelezvén, hogy nem történt semmi baj, majd vissza a fiúra. Nem annyira lopva, mint inkább vizslató tekintettel végignéz a srácon.*
-A nadrágod azért porold le. Kár lenne ezért a szép pantallóért.
*A fiú kétségbeesett, zavart tekintetébe mélyed egy pillanatra a gnóm, szemöldökét is kissé összehúzza, fejét alig észrevehetően előretolja.*
-Jól vagy, fiam?
*Már pillanatokkal a "lövedék" becsapódása előtt látta annak irányát, de barátja hirtelen reakciójával még Calwor sem számol. Lehuppanna a tündér mellé, felhívni rá az óriás figyelmét, de az hamarabb észreveszi az apró esetlen fiút.*
~Fiút? Na ezt a kérdést talán nem teszem fel. Majd kiderül. Vagy nem, mit számít. De kisebb mint én, biztos fiatal. Vagy kicsi. Nem tudom.~
*A gondolataiban sem szófukar gnóm barátja kérdő tekintetére leveti magát a padról, a szőke mellé áll, kicsit túl közel is, főként azért, hogy jól látható legyen mind az a körülbelül 6 cm, amivel Calwor magasabb nála, majd üdvözli őt. Maga sem tudja miért, de éppen beszélni támadt kedve. Vagy inkább folytatni. Vagyis inkább megunta, hogy csendben van már fél perce.*
-Szevasz! Calwor vagyok, Ő itt a barátom-,
*Tenyerét felfordítva a nő felé suhintja.*
-Rapa. Remélem nem esett bajod. Miért is esett volna, hisz nem történt semmi különös, ugye?
*Mosolyogva az óriásra néz, jelezvén, hogy nem történt semmi baj, majd vissza a fiúra. Nem annyira lopva, mint inkább vizslató tekintettel végignéz a srácon.*
-A nadrágod azért porold le. Kár lenne ezért a szép pantallóért.
*A fiú kétségbeesett, zavart tekintetébe mélyed egy pillanatra a gnóm, szemöldökét is kissé összehúzza, fejét alig észrevehetően előretolja.*
-Jól vagy, fiam?
6146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:54:29
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:54:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Egyszerű arcán kedvesen meghitt kifejezés ül, ahogy Calwor fészkelődését figyeli, már épp elkezd azon gondolkodik, hogy meddig maradnak, érdemes-e leterítenie a vállán hordott medvebőrt, leoldania a kardját, ellenőriznie a lándzsája hegyét, hogy nem csorbult-e ki azon a kövön, amikor elvétette a szarvast vadászat közben, vagy várjon még mindezekkel a megnyugtató elfoglaltságokkal, mert hamarosan indulnak tovább. A gondolatmenetet azonban a lábának csapódó kis vakarcs szakítja meg.
Egy pillanat alatt fegyvert ragadva felpattan és villámló szemmel körülnéz, ki támadta meg egy megközelítően emberszerű zsák csontnak tűnő "lövedékkel" és fenyeget-e még veszély, ám mivel erre semmi jel nem utal, és a szerencsétlen lény is hebegve bocsánatot kér, Rapa arca is megenyhül. Szeméből úgy párolog el a harag, mint a felhők vihar után, ahogy -az ő kezéhez képest- pálcikavékony karjánál fogva felsegíti a tündérkét és visszaül a padra, hogy legalább megközelítőleg szemmagasságba kerüljenek egymással.*
-Nem fél picike, nincs baj. Rapa nem bánt *teszi hozzá barátságosan, majd lopva Calworra pillant, szeméből kiolvasható a kérdés, nem egészen biztos benne, mit kell ilyenkor kezdeni egy ilyetén érkezett jövevénnyel*
*Egyszerű arcán kedvesen meghitt kifejezés ül, ahogy Calwor fészkelődését figyeli, már épp elkezd azon gondolkodik, hogy meddig maradnak, érdemes-e leterítenie a vállán hordott medvebőrt, leoldania a kardját, ellenőriznie a lándzsája hegyét, hogy nem csorbult-e ki azon a kövön, amikor elvétette a szarvast vadászat közben, vagy várjon még mindezekkel a megnyugtató elfoglaltságokkal, mert hamarosan indulnak tovább. A gondolatmenetet azonban a lábának csapódó kis vakarcs szakítja meg.
Egy pillanat alatt fegyvert ragadva felpattan és villámló szemmel körülnéz, ki támadta meg egy megközelítően emberszerű zsák csontnak tűnő "lövedékkel" és fenyeget-e még veszély, ám mivel erre semmi jel nem utal, és a szerencsétlen lény is hebegve bocsánatot kér, Rapa arca is megenyhül. Szeméből úgy párolog el a harag, mint a felhők vihar után, ahogy -az ő kezéhez képest- pálcikavékony karjánál fogva felsegíti a tündérkét és visszaül a padra, hogy legalább megközelítőleg szemmagasságba kerüljenek egymással.*
-Nem fél picike, nincs baj. Rapa nem bánt *teszi hozzá barátságosan, majd lopva Calworra pillant, szeméből kiolvasható a kérdés, nem egészen biztos benne, mit kell ilyenkor kezdeni egy ilyetén érkezett jövevénnyel*
6145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:10:47
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:10:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rapa, Calwor//
*Kayek, mint a legtöbb átlagos napon, különösebb cél nélkül lézeng a főtéren. Mivel a meglehetősen sokszínű tömeg nagy része jóval magasabb és testesebb nála, ha nagy a tömeg, a főtér egyik oldaláról a másikra való átjutás elég nehezen szokott menni az egy méteres magasságot alig felülmúló tündér fiúnak. De most kénytelen valahogy átjutni a tömegen, és neki is indul. Nagyjából a tér feléig sikeresen eljut, de ott sokkal nagyobb a tömeg, és így azok oldalra, a tér szélén álló padok felé sodorják.*
~Ezt nem hiszem el. Miért van ekkora tömeg, és miért ilyen nagyok?~
*Dühöng magában, teljesen feleslegesen és értelmetlenül. Már majdnem kiér a tömeg szélére, amikor hirtelen valaki, valószínűleg egy ork, vagy egy nagydarab ember, valószínűleg nem szándékosan, pont úgy lendíti a karját, hogy a vékony alkatú tündér fiú szinte kirepül a tömegből. Tüdejéből kiszorul az összes levegő, és már készül is a kemény kővel való találkozásra, amikor háta valami viszonylag puha és nagy dologhoz ér. Az első tippje egy láb lenne, de a mögötte lévő valami túl nagy ahhoz, hogy az legyen. Megpróbál feltápászkodni, és megfordul. És egyenesen szemben áll a legnagyobb emberszerű lénnyel akit valaha látott. Kayek biztos benne, hogy nem emberrel van dolga, mert bár ők is jóval nagyobbak tündérünknél, ekkorára csak egy óriás nőhet meg. A lény - illetve nő, a hosszú hajból és a hatalmas keblekből a vak is rájöhetett - még ülve is bőven a fiú fölé tornyosul, aki leesett állal bámulja az óriást, miközben valami olyasmit hebeg, hogy:*
-Bo.. bo... bocsánat.
*Bár nem valószínű, hogy az óriás különösebben megérezte volna, azt, hogy Kayek ráesett a lábára, a fiú azért bocsánatot kér, miközben továbbra sem tud elvonatkoztatni a nő puszta méreteitől. Hát igen, valószínűleg ilyen, ha valaki, főleg egy tündér, először találkozik teljes életnagyságban óriással.*
*Kayek, mint a legtöbb átlagos napon, különösebb cél nélkül lézeng a főtéren. Mivel a meglehetősen sokszínű tömeg nagy része jóval magasabb és testesebb nála, ha nagy a tömeg, a főtér egyik oldaláról a másikra való átjutás elég nehezen szokott menni az egy méteres magasságot alig felülmúló tündér fiúnak. De most kénytelen valahogy átjutni a tömegen, és neki is indul. Nagyjából a tér feléig sikeresen eljut, de ott sokkal nagyobb a tömeg, és így azok oldalra, a tér szélén álló padok felé sodorják.*
~Ezt nem hiszem el. Miért van ekkora tömeg, és miért ilyen nagyok?~
*Dühöng magában, teljesen feleslegesen és értelmetlenül. Már majdnem kiér a tömeg szélére, amikor hirtelen valaki, valószínűleg egy ork, vagy egy nagydarab ember, valószínűleg nem szándékosan, pont úgy lendíti a karját, hogy a vékony alkatú tündér fiú szinte kirepül a tömegből. Tüdejéből kiszorul az összes levegő, és már készül is a kemény kővel való találkozásra, amikor háta valami viszonylag puha és nagy dologhoz ér. Az első tippje egy láb lenne, de a mögötte lévő valami túl nagy ahhoz, hogy az legyen. Megpróbál feltápászkodni, és megfordul. És egyenesen szemben áll a legnagyobb emberszerű lénnyel akit valaha látott. Kayek biztos benne, hogy nem emberrel van dolga, mert bár ők is jóval nagyobbak tündérünknél, ekkorára csak egy óriás nőhet meg. A lény - illetve nő, a hosszú hajból és a hatalmas keblekből a vak is rájöhetett - még ülve is bőven a fiú fölé tornyosul, aki leesett állal bámulja az óriást, miközben valami olyasmit hebeg, hogy:*
-Bo.. bo... bocsánat.
*Bár nem valószínű, hogy az óriás különösebben megérezte volna, azt, hogy Kayek ráesett a lábára, a fiú azért bocsánatot kér, miközben továbbra sem tud elvonatkoztatni a nő puszta méreteitől. Hát igen, valószínűleg ilyen, ha valaki, főleg egy tündér, először találkozik teljes életnagyságban óriással.*
6144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:06:48
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:06:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rapa, Kayek//
-Aztán ott termett egy egész falka farkas! Képzeld el, két gnóm ül a szekéren, az egyik akkora, hogy ki sem lát a lőcs mögül, ez vagyok én, de gondolom kitaláltad.
*A gnóm levegőt is alig vesz mesélés közben, kezével úgy hadonászik közben az óriás arca mellett, néha előtt, mintha legyeket hessegetne a romló húsról.*
-Ekkor az apám egy hirtelen rántással elfordította a jószágot, az meg egyenesen nekiszaladt az alfa farkasnak, majdnem halálra taposta. Amaz gördült egyet a földön, ott is maradt. A társai sem üldöztek tovább minket. Milyen jó is volt!
*Ahogy a kúthoz érnek, és az óriás lehajol a bosszantóan mélyen lévő kúthoz -aminek pont az ellenkezőjét gondolná, ha nem Rapa vállán ülne-, megkapaszkodik a méretes háton fekvő medveprémbe, hogy ne boruljon a vízbe.*
-És akkor még csak fél órája voltunk úton!
*Ebben a pillanatban egy kisebb záporesőnyi vízmennyiség borul a nyakába a hatalmas tenyerekből, de nem szól egy szót sem. Megtörölgeti az arcát, haját kezével gondosan irányba állítja, A tér közepéről négy lépéssel a tér szélén lévő padhoz ténfereg a komótos óriás, ez idő alatt a gnóm bepótolja az utóbbi háromnegyed óra levegőjét, amit az ennél rövidebb történet elmesélése közben nem vett, egyúttal pedig felkészül egy újabb rohamra.*
-Egész kényelmes.
*Mondja, miután Rapa letette őt a keménynek tűnő padra. Amit a beszédes gnóm gondol, általában azonnal szavakba is önt, így megerősíti a korábbi kijelentését.*
-Meglepően kényelmes.
*Apró fenekét jobbra-balra húzgálja néhány pillanatig a padon, hogy megtalálja a legmegfelelőbb pózt, de mégsem egy medveprémes óriásvállon ül, így gyorsan megállapodik, nem keresi tovább a helyét.*
-Persze lehetne jobb is. De nem rossz.
-Aztán ott termett egy egész falka farkas! Képzeld el, két gnóm ül a szekéren, az egyik akkora, hogy ki sem lát a lőcs mögül, ez vagyok én, de gondolom kitaláltad.
*A gnóm levegőt is alig vesz mesélés közben, kezével úgy hadonászik közben az óriás arca mellett, néha előtt, mintha legyeket hessegetne a romló húsról.*
-Ekkor az apám egy hirtelen rántással elfordította a jószágot, az meg egyenesen nekiszaladt az alfa farkasnak, majdnem halálra taposta. Amaz gördült egyet a földön, ott is maradt. A társai sem üldöztek tovább minket. Milyen jó is volt!
*Ahogy a kúthoz érnek, és az óriás lehajol a bosszantóan mélyen lévő kúthoz -aminek pont az ellenkezőjét gondolná, ha nem Rapa vállán ülne-, megkapaszkodik a méretes háton fekvő medveprémbe, hogy ne boruljon a vízbe.*
-És akkor még csak fél órája voltunk úton!
*Ebben a pillanatban egy kisebb záporesőnyi vízmennyiség borul a nyakába a hatalmas tenyerekből, de nem szól egy szót sem. Megtörölgeti az arcát, haját kezével gondosan irányba állítja, A tér közepéről négy lépéssel a tér szélén lévő padhoz ténfereg a komótos óriás, ez idő alatt a gnóm bepótolja az utóbbi háromnegyed óra levegőjét, amit az ennél rövidebb történet elmesélése közben nem vett, egyúttal pedig felkészül egy újabb rohamra.*
-Egész kényelmes.
*Mondja, miután Rapa letette őt a keménynek tűnő padra. Amit a beszédes gnóm gondol, általában azonnal szavakba is önt, így megerősíti a korábbi kijelentését.*
-Meglepően kényelmes.
*Apró fenekét jobbra-balra húzgálja néhány pillanatig a padon, hogy megtalálja a legmegfelelőbb pózt, de mégsem egy medveprémes óriásvállon ül, így gyorsan megállapodik, nem keresi tovább a helyét.*
-Persze lehetne jobb is. De nem rossz.
6143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 11:33:19
Üzenet elküldve: 2015-08-03 11:33:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Calwor, Kayek//
*Egy óriás nő érkezik a város széle felől, kényelmes léptekkel. A téren lézengők általában félreállnak előle, már csak fenyegető méretei miatt is, senki nem akar a bölcső méretű talpak alá kerülni. Még szerencse, hogy az utca népe Rapa helyett is figyel a lába elé, ő ugyanis fejét kissé balra fordítva a vállán ülő gnóm meséjére figyel, néha mosolyogva bólogat, néha hozzáfűz egy-egy egyszerű megjegyzést. Megszokta és megszerette, hogy kettejük közül Calwor beszél többet, hiszen ő annyival több szót ismer! Néha túl sokat is, olyanokat, amiket Rapa nem ért, de ezt nem bánja túlságosan, ha fontos, úgyis elmagyarázza.
Mikor a tér közepére érkeznek, az óriásasszony odalép a szökőkúthoz, tenyerébe vesz egy kis vizet, iszik belőle és az arcát is megmossa -ezzel valószínűleg Calwort is összefröcskölve kicsit- majd lépteit az egyik díszesen faragott pad felé irányítja*
-Rapa fáradt. *jelenti ki mintegy bocsánatkérésként, ahogy óvatosan leül és méreteihez képest meglepően finoman leemeli útitársát a válláról és maga mellé teszi. Sóhajtva kinyújtóztatja izmoktól dagadó lábait, majd ismét a gnómra néz* Mit csinálunk?
*Egy óriás nő érkezik a város széle felől, kényelmes léptekkel. A téren lézengők általában félreállnak előle, már csak fenyegető méretei miatt is, senki nem akar a bölcső méretű talpak alá kerülni. Még szerencse, hogy az utca népe Rapa helyett is figyel a lába elé, ő ugyanis fejét kissé balra fordítva a vállán ülő gnóm meséjére figyel, néha mosolyogva bólogat, néha hozzáfűz egy-egy egyszerű megjegyzést. Megszokta és megszerette, hogy kettejük közül Calwor beszél többet, hiszen ő annyival több szót ismer! Néha túl sokat is, olyanokat, amiket Rapa nem ért, de ezt nem bánja túlságosan, ha fontos, úgyis elmagyarázza.
Mikor a tér közepére érkeznek, az óriásasszony odalép a szökőkúthoz, tenyerébe vesz egy kis vizet, iszik belőle és az arcát is megmossa -ezzel valószínűleg Calwort is összefröcskölve kicsit- majd lépteit az egyik díszesen faragott pad felé irányítja*
-Rapa fáradt. *jelenti ki mintegy bocsánatkérésként, ahogy óvatosan leül és méreteihez képest meglepően finoman leemeli útitársát a válláról és maga mellé teszi. Sóhajtva kinyújtóztatja izmoktól dagadó lábait, majd ismét a gnómra néz* Mit csinálunk?
6142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-03 07:51:04
Üzenet elküldve: 2015-08-03 07:51:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Pegazus fogadó felé//
* Belép Arthenior főterére; tudja, hogy a fogadó itt van valahol a főtéren azonban nagyon nagy a tömeg és így nem látja. * ~ Most először kívánom, hogy bár ne lenne ekkora tömeg, nem látok semmit pedig biztosan tudom, hogy a fogadó itt van valahol. ~ * Az elgondolkodásának az leszt az eredménye, hogy véletlenül nekimegy valakinek. Felnéz az illetékesre, ki nála nagyobb lehet nagyjából fél lábbal. Az pedig visszanéz rá nagyon gorombán, illetve rossz érzést keltően. * ~ Jó-jó. Ez most keménynek néz ki, de ahogy nézem nincs rajta izom és fegyvere sincs, akkor pedig nem nagyon kell félnem, szerintem. ~ * Végül a férfi szólalt meg: *
- Anyukád, az a bolhanyakörves!
* Xanven eléggé elszomorodik ettől a kis szitkozódástól, de úgy dönt nem fog visszavágni, nem akart gondot keverni szegény kis égimeszelőnek. Így hát egy egyszerű válasszal vet véget: *
- Bocsánatát kérem, uram!
*Majd tovább áll. * ~ Ó, hogy nőne be az a két ronda orrod! Csúnya gondolat ez ugyan, de megérdemli! Ilyet mondani az anyámra, mikor csak egy kis baleset történt, még csak nem is leöntöttem valamivel, vagy ilyesmi. Nem értek egyes embereket, hogy miért ilyen mogorvák, semmit nem érnek el vele. Nem is hiszem, hogy ennek az egybenőtt szemöldökűnek lennének barátai. ~ * Meglát egy nagy épületet és sejti, hogy talán az lehet a Pegazus fogadó, így hát arra indul el. A tömegen átverekedve, viszonylag hamar sikerül odaérnie az említett épülethez. Elolvassa a feliratot a nagy faajtón, majd örül, hogy végre megtalálta az épületet, amit keresett. Belép az ajtón. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 16:49:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása; világba nem illő részletek; helyesírási hibák.
* Belép Arthenior főterére; tudja, hogy a fogadó itt van valahol a főtéren azonban nagyon nagy a tömeg és így nem látja. * ~ Most először kívánom, hogy bár ne lenne ekkora tömeg, nem látok semmit pedig biztosan tudom, hogy a fogadó itt van valahol. ~ * Az elgondolkodásának az leszt az eredménye, hogy véletlenül nekimegy valakinek. Felnéz az illetékesre, ki nála nagyobb lehet nagyjából fél lábbal. Az pedig visszanéz rá nagyon gorombán, illetve rossz érzést keltően. * ~ Jó-jó. Ez most keménynek néz ki, de ahogy nézem nincs rajta izom és fegyvere sincs, akkor pedig nem nagyon kell félnem, szerintem. ~ * Végül a férfi szólalt meg: *
- Anyukád, az a bolhanyakörves!
* Xanven eléggé elszomorodik ettől a kis szitkozódástól, de úgy dönt nem fog visszavágni, nem akart gondot keverni szegény kis égimeszelőnek. Így hát egy egyszerű válasszal vet véget: *
- Bocsánatát kérem, uram!
*Majd tovább áll. * ~ Ó, hogy nőne be az a két ronda orrod! Csúnya gondolat ez ugyan, de megérdemli! Ilyet mondani az anyámra, mikor csak egy kis baleset történt, még csak nem is leöntöttem valamivel, vagy ilyesmi. Nem értek egyes embereket, hogy miért ilyen mogorvák, semmit nem érnek el vele. Nem is hiszem, hogy ennek az egybenőtt szemöldökűnek lennének barátai. ~ * Meglát egy nagy épületet és sejti, hogy talán az lehet a Pegazus fogadó, így hát arra indul el. A tömegen átverekedve, viszonylag hamar sikerül odaérnie az említett épülethez. Elolvassa a feliratot a nagy faajtón, majd örül, hogy végre megtalálta az épületet, amit keresett. Belép az ajtón. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 16:49:04, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelek pótlása; világba nem illő részletek; helyesírási hibák.
6141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-08-02 21:29:19
Üzenet elküldve: 2015-08-02 21:29:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*Nos, ha minden jól megy, és az entitások jóvá hagyták távozását, akkor talán már a halandók sem fogják megakadályozni semmiben. Az, hogy a szekérről való lekászálódás során nem törte el semmijét, meg ilyen apróságok neki már bőven megadták a kellő magabiztosságot ahhoz, hogy elhiggye: legalább részben helyesen cselekszik. Tény, hogy talán lemarad a világok találkozásáról, vagy nevezzék akárhogyan, mikor egy kapu nyílik nyílik az entitásokhoz, vagy felsőbbrendű lényekhez, viszont megmenti az életét. Könnyen lehet, hogy bárkinek is akarták feláldozni, az csak egy sima halandó volt néhány trükkös varázslattal, mint Amos Thenior, vagy éppen élete ténylegesen csak és kizárólag egy entitás kezében van, ezek pedig egy másiknak akarták volna feláldozni. Ez utóbbi esetben viszont... ő hogy tudná eldönteni, hogy mikor jön el a pillanat? Magát ismerve akármelyik felsőbbrendű erőnek behódolna, és záros határidőn belül. Enyhén megrázza a fejét ennek a gondolatmenetnek a hatására, nem is akar arra gondolni, hogy a várakozásánál többről van szó, és ő egyetlen konkrét entitásra vár. Néha már az eredeti elképzelést is reménytelennek érzi. Viszont ami meglepi, hogy beéri a hölgyet. Nem pusztán azért, mert néhány percnyi hátránnyal indult, hanem mert nem is volt célja utolérni, pusztán a templomba szeretne már eljutni, hogy egy kiadós alvással rakjon pontot a hosszú és fárasztó nap végére. Akkor is, ha még csak délután van. Az ilyesmit nem lehet elég korán elkezdeni, legfeljebb éjjel ébred, és tesz majd egy sétát a templomkertben. Nem ez lenne az első eset... Ha viszont már így adódott, és újfent találkoznak, akkor nem sajnálja az időt kiönteni a lelkét, hiszen miféle dolog így betartani egy ígéretet? Még szerencse, hogy nem fogadás volt.*
- De... ez tisztességtelen *vakarja meg a fejét* Én azt hittem, úgy éljük túl, hogy közben nem szalasztom el életem legnagyobb esélyét arra, hogy egy entitással találkozzak. Mármint megígéred ezt, aztán ott hagyod a karavánt, én pedig választhatok, hogy a biztos halál torkába gyalogolok, vagy neked lesz igazad.
*Nem volt egy könnyű döntés, mondjuk a pillanatnyi ijedtség, amit amiatt érzett, hogy szövetséges nélkül maradt, lökött akkorát a mérlegen, hogy ne vacakoljon sokat, hanem hordja el magát, amíg esélye van rá, de... most már így utólag cseppet sem éri. Mégis miféle dolog az, hogy valakinek bizonyíthatóan igaza lesz, ráadásul ezzel együtt Lorew bizonyíthatóan téved? A mágus számára ez igencsak elképzelhetetlenül hat. És ráadásul... Elenith volt oly jó, és még ki is jelentette, hogy neki lett igaza, nehogy véletlenül taposatlanul hagyja a férfi önbecsülését. Ennek hatására egy enyhe morranás is elhagyja a férfi száját, viszont el kell ismernie, hogy ebben a helyzetben nincs mit tennie. Veszített, el kell fogadnia, fel kell dolgoznia, vagy legalábbis nagyon gyorsan témát váltani, és menteni, ami menthető. Mielőtt azonban el tudna gondolkozni azon, hogy ugyan miről is beszélhetnének, Elenith már fel is teszi a kérdést, amire gyorsan válaszol is, mi több, vércseként csap le az adódó lehetőségre a témaváltást illetően.*
- Igen *bólogat, majd megakad a feje* Nem! Honnan tudhatnád, mit mulasztottam el? Még én sem tudom. És most már soha nem is fogom megtudni.
*Hiába, ez valószínűleg egy egyszeri lehetőség volt, ahogyan Argust elnézte, nem fogja már viszontlátni, a hangulatváltozásai is aggasztóak voltak állapotát tekintve, de főleg ezekkel elmenni egy ilyen helyre... Ha vissza is jön, hát majd apró darabokban. Persze miután nincs kit feláldozni, minek mennének? Valószínűleg most megint vadászhatnak olyat, aki elég bolond és vakmerő lenne velük menni, de ilyenek... mindig akadnak. A következő kérdés viszont igazán meglepi, mármint talán ha meg kell fogalmaznia három dolgot, amire nem számít, ez biztosan benne lett volna.*
- Gondolom visszamegyek a templomba, és pihenek a falnak dőlve a csuklyával a fejemen, mint azelőtt, hogy egyáltalán meghallottam hogy az a mágus a Csontok Urát emlegeti.
*Bár igazán fogalma sincs, miért érdeklődik eziránt a hölgy, azonban rejtegetnivalója még annyira sincs, hát akkor meg minek kérdezzen rá. Még azt is hagyná, hogy ellenőrizze, valóban igazat szólt-e, feltéve, hogy nem ébreszti fel, nem csinál zajt, és lehetőség szerint nem is bámulja mereven, mert az is igazán nagy gátja tud lenni az alvásnak, legalábbis Lorewet rettentően zavarja. Akárhogyan is, ő elindul, hogy terveinek megfelelően járjon el, azonban Elenith megállásra készteti.*
- Megálltam *jegyzi meg, mert még az is megfordul a fejében, hogy esetleg egy halálos csapdára találna következő lépésével, vagy ilyenek* Miért?
*Amikor megkezdődik a magyarázkodás, akkor enyhén kifújja magát, és megfordul (eddig sem azért maradt háttal a hölgynek, mert érzékeltetni akarta, milyen sürgős dolga van, éppen csak nem mert megfordulni, amíg nem tudja, miről van szó), hogy úgy hallgassa tovább. Persze nem tűnik annyira érdekesnek Elenith mondandója, mert hát érdeklik is ők a rokoni kapcsolatok, de... egynéhány aprósággal együtt, amit korábban mondott, már tucatnyi kérdést hoz felszínre.*
- Amennyiben ezt nem nagyjából... *elgondolkodik* tíz perce tudta meg, vagy jutott eszébe, akkor úgy hiszem, a dolog további magyarázatra szorul. Nem mintha annyira érdekelne... de ha már tudta ezt akkor, amikor csatlakozott, miért csatlakozott? Miért hazudta ezt? Miért jött el, ha valami jó oka volt a csatlakozásra? És ehhez hasonló apróságok teljes hada forog most a fejemben kérdés formájában. És... most akkor nem is nemes? *igazából nagyon nem érti, mi köze neki a családhoz, akiknél a nő lakik, akikhez elvileg semmi köze, akikről eddig a szerzetes nem is tudott... Hogy jön ez ide? Az az egy kérdés, amelyet származására vonatkozóan feltett, mindent fedez, ha amúgy is nemes, akkor nem mindegy, hogy melyik nemesi család tagja? Lorew egyszerűen nem értette soha, miért adnak ekkora hangot az ilyen egyszerű formaságoknak. Ő is szerzetes, és alhat bármelyik templomban, nyilván a nemesek is alhatnak bármelyik kúriában...*
*Nos, ha minden jól megy, és az entitások jóvá hagyták távozását, akkor talán már a halandók sem fogják megakadályozni semmiben. Az, hogy a szekérről való lekászálódás során nem törte el semmijét, meg ilyen apróságok neki már bőven megadták a kellő magabiztosságot ahhoz, hogy elhiggye: legalább részben helyesen cselekszik. Tény, hogy talán lemarad a világok találkozásáról, vagy nevezzék akárhogyan, mikor egy kapu nyílik nyílik az entitásokhoz, vagy felsőbbrendű lényekhez, viszont megmenti az életét. Könnyen lehet, hogy bárkinek is akarták feláldozni, az csak egy sima halandó volt néhány trükkös varázslattal, mint Amos Thenior, vagy éppen élete ténylegesen csak és kizárólag egy entitás kezében van, ezek pedig egy másiknak akarták volna feláldozni. Ez utóbbi esetben viszont... ő hogy tudná eldönteni, hogy mikor jön el a pillanat? Magát ismerve akármelyik felsőbbrendű erőnek behódolna, és záros határidőn belül. Enyhén megrázza a fejét ennek a gondolatmenetnek a hatására, nem is akar arra gondolni, hogy a várakozásánál többről van szó, és ő egyetlen konkrét entitásra vár. Néha már az eredeti elképzelést is reménytelennek érzi. Viszont ami meglepi, hogy beéri a hölgyet. Nem pusztán azért, mert néhány percnyi hátránnyal indult, hanem mert nem is volt célja utolérni, pusztán a templomba szeretne már eljutni, hogy egy kiadós alvással rakjon pontot a hosszú és fárasztó nap végére. Akkor is, ha még csak délután van. Az ilyesmit nem lehet elég korán elkezdeni, legfeljebb éjjel ébred, és tesz majd egy sétát a templomkertben. Nem ez lenne az első eset... Ha viszont már így adódott, és újfent találkoznak, akkor nem sajnálja az időt kiönteni a lelkét, hiszen miféle dolog így betartani egy ígéretet? Még szerencse, hogy nem fogadás volt.*
- De... ez tisztességtelen *vakarja meg a fejét* Én azt hittem, úgy éljük túl, hogy közben nem szalasztom el életem legnagyobb esélyét arra, hogy egy entitással találkozzak. Mármint megígéred ezt, aztán ott hagyod a karavánt, én pedig választhatok, hogy a biztos halál torkába gyalogolok, vagy neked lesz igazad.
*Nem volt egy könnyű döntés, mondjuk a pillanatnyi ijedtség, amit amiatt érzett, hogy szövetséges nélkül maradt, lökött akkorát a mérlegen, hogy ne vacakoljon sokat, hanem hordja el magát, amíg esélye van rá, de... most már így utólag cseppet sem éri. Mégis miféle dolog az, hogy valakinek bizonyíthatóan igaza lesz, ráadásul ezzel együtt Lorew bizonyíthatóan téved? A mágus számára ez igencsak elképzelhetetlenül hat. És ráadásul... Elenith volt oly jó, és még ki is jelentette, hogy neki lett igaza, nehogy véletlenül taposatlanul hagyja a férfi önbecsülését. Ennek hatására egy enyhe morranás is elhagyja a férfi száját, viszont el kell ismernie, hogy ebben a helyzetben nincs mit tennie. Veszített, el kell fogadnia, fel kell dolgoznia, vagy legalábbis nagyon gyorsan témát váltani, és menteni, ami menthető. Mielőtt azonban el tudna gondolkozni azon, hogy ugyan miről is beszélhetnének, Elenith már fel is teszi a kérdést, amire gyorsan válaszol is, mi több, vércseként csap le az adódó lehetőségre a témaváltást illetően.*
- Igen *bólogat, majd megakad a feje* Nem! Honnan tudhatnád, mit mulasztottam el? Még én sem tudom. És most már soha nem is fogom megtudni.
*Hiába, ez valószínűleg egy egyszeri lehetőség volt, ahogyan Argust elnézte, nem fogja már viszontlátni, a hangulatváltozásai is aggasztóak voltak állapotát tekintve, de főleg ezekkel elmenni egy ilyen helyre... Ha vissza is jön, hát majd apró darabokban. Persze miután nincs kit feláldozni, minek mennének? Valószínűleg most megint vadászhatnak olyat, aki elég bolond és vakmerő lenne velük menni, de ilyenek... mindig akadnak. A következő kérdés viszont igazán meglepi, mármint talán ha meg kell fogalmaznia három dolgot, amire nem számít, ez biztosan benne lett volna.*
- Gondolom visszamegyek a templomba, és pihenek a falnak dőlve a csuklyával a fejemen, mint azelőtt, hogy egyáltalán meghallottam hogy az a mágus a Csontok Urát emlegeti.
*Bár igazán fogalma sincs, miért érdeklődik eziránt a hölgy, azonban rejtegetnivalója még annyira sincs, hát akkor meg minek kérdezzen rá. Még azt is hagyná, hogy ellenőrizze, valóban igazat szólt-e, feltéve, hogy nem ébreszti fel, nem csinál zajt, és lehetőség szerint nem is bámulja mereven, mert az is igazán nagy gátja tud lenni az alvásnak, legalábbis Lorewet rettentően zavarja. Akárhogyan is, ő elindul, hogy terveinek megfelelően járjon el, azonban Elenith megállásra készteti.*
- Megálltam *jegyzi meg, mert még az is megfordul a fejében, hogy esetleg egy halálos csapdára találna következő lépésével, vagy ilyenek* Miért?
*Amikor megkezdődik a magyarázkodás, akkor enyhén kifújja magát, és megfordul (eddig sem azért maradt háttal a hölgynek, mert érzékeltetni akarta, milyen sürgős dolga van, éppen csak nem mert megfordulni, amíg nem tudja, miről van szó), hogy úgy hallgassa tovább. Persze nem tűnik annyira érdekesnek Elenith mondandója, mert hát érdeklik is ők a rokoni kapcsolatok, de... egynéhány aprósággal együtt, amit korábban mondott, már tucatnyi kérdést hoz felszínre.*
- Amennyiben ezt nem nagyjából... *elgondolkodik* tíz perce tudta meg, vagy jutott eszébe, akkor úgy hiszem, a dolog további magyarázatra szorul. Nem mintha annyira érdekelne... de ha már tudta ezt akkor, amikor csatlakozott, miért csatlakozott? Miért hazudta ezt? Miért jött el, ha valami jó oka volt a csatlakozásra? És ehhez hasonló apróságok teljes hada forog most a fejemben kérdés formájában. És... most akkor nem is nemes? *igazából nagyon nem érti, mi köze neki a családhoz, akiknél a nő lakik, akikhez elvileg semmi köze, akikről eddig a szerzetes nem is tudott... Hogy jön ez ide? Az az egy kérdés, amelyet származására vonatkozóan feltett, mindent fedez, ha amúgy is nemes, akkor nem mindegy, hogy melyik nemesi család tagja? Lorew egyszerűen nem értette soha, miért adnak ekkora hangot az ilyen egyszerű formaságoknak. Ő is szerzetes, és alhat bármelyik templomban, nyilván a nemesek is alhatnak bármelyik kúriában...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621