*Magas, kecses és könnyed léptű vándor sétál be a városkapun. Raitheryn a nappalt az út melletti erdős területen töltötte, így krémszínű ruhája, melyre elegánsan fekszik sötétzöld köpenye, kissé poros, földes. Mintha csak egy megrázkódtatásokkal teli út végére ért volna, olyan látványt nyújt. Mielőtt túl mélyre merészkedne a város főterén, kissé lelassít, s lassú mozdulattal igazít az arcát eltakaró kendőn, majd a fejére hulló csuklyán. A nap már narancsosra színezi az eget, így minden más színben pompázik, mint fényes nappal. "Itt jóval nehezebb dolgom lesz" gondolja, majd egy óvatos, leszegett pillantást vet bal, majd jobb oldala felé. Az őrök szemmel láthatóan el vannak foglalva. "Talán őrségváltás lehet" gondolja, majd egy félre eső pad után kutat, óvatos felpillantásokkal. Eddigi útjain pusztán kisebb falvakban, rablótanyákon kémkedett, kereskedett, és most úgy érzi, nagy kihívás előtt áll. Éppen ezért nem tartotta jó ötletnek, hogy beszökjön a városba, nem akarja, hogy már érkezésével feltűnjön bárkinek is. Meglát egy padot, mely ideálisnak tűnik számára, így arrafelé indul, és igyekszik úgy helyet foglalni, hogy hátát mutassa az őrök nagy részének. Íját s tegezét nem veszi le a hátáról, ki tudja, bármikor tovább állhat. Hallgatózik, első sorban férfiakat keres, akik minden bizonnyal egy ivóban üldögélve szándékoznak eltölteni az est további részét, így majd követheti őket, rálelve arra a helyre, ahova később visszajárhat portyázni. Legalább is egy ideig. Ültében porolni kezdi mocskos, sáros nadrágját, hogy úgy tűnjön, indokkal ül ott, s nem csak gyanúsan üldögél. A lehető leginkább be kell olvadnia, így próbál normálisnak látszani, hogy lehetőleg senki se szólítsa meg. Nem is kell sokat várnia: hahotázást hall, valahonnan a közelből. Felemeli fejét kissé a lába irányából, lassít a poroló kézmozdulatokon. "Pegazus Fogadó... Megfelel." gondolja, miután meglelni véli a jó kedélyű hangok forrását. Félbe hagyja a tisztítást, felkel és elindul a fogadó felé.*