*Mordach kissé hideg kezeit belemeríti a portékák tömkelegébe, s ujjai közé rögtön be is kerül egy aprócska szobor, ami egyik szögből mintha egy csonthalmot mutatna, másik szögből pedig kardok sokaságát... Érdekes egy darab, nem véletlenül kelti fel a férfi érdeklődését, aki rögtön zsebre is rakja a tárgyat, cserébe pedig pár aranyat gurít le.
A vörös hajú kicsit távolabb lép a tárgyakkal teli asztaltól, mert a szemtelen tömeg még azt sem hagyja, hogy nézelődjön. Vérszín szemei majd belátják az egész teret, mik heves csillogásba kezdenek egy apró napsugár hatására. Lélektükrei azért is furcsák, mert a heves fény hatására nem érez olyan késztetést, hogy hunyorítania kellene; no, térdig érő hajáról ne is beszéljünk...
Hirtelen tekintete egy zöldszemű nőn állapodik meg, aki láthatóan szintén elveszik a férfi vöröslő szemeiben. Pár pillanatig mintha eltűnt volna a körülöttük levő tér, mintha az emberi nyüzsgés teljesen megszűnt volna... Úgy merednek egymásba a lélektükör párok...
A váratlanul közbevág egy nagydarab férfi, aki ugyan egy kicsivel alacsonyabb Mordachnál - széltére viszont méretesebb -, mégis a tüdérlányt taszítja odébb, aki aprósága miatt nem igazán tud mit tenni, ám a vérszín hajú igen. Nem tudja, miért teszi ezt, de haragos arcvonásokkal lép az idegen után, akinek a vállára teszi kezét, s kicsit megszorítja.*
- Kérjen bocsánatot. Most! Ön pedig, kis hölgy, csak ne kérjen elnézést... Szóval, halljam! *förmed rá a nagydarabra*
- Én nem is láttam, nem akartam fellökni, csak nagyon sokan vannak itt, mindenki tipor mindenkit, nem akartam, tényleg, csak hadd menjek el!
*Hebegi a férfi kissé megszeppenve, de végül beadja a derekát.*
- Sajnálom, hogy fellöktem, nem volt szándékos! Most már mehetek?
*Mordach egy kicsit erősebben meglöki az idegent, aki egy másodperc alatt eltűnik a tömegben. A vörös hajú még egy kicsit néz utána, majd fél mosollyal tarkított arccal a nő felé fordul.*
- Remélem, nem taposta meg nagyon az a mamlasz...
*Kérdi tőle érdeklődve, egy kis aggódással vegyített hangon, majd válaszol a segítségkérésre, ám nem szavakkal... Kicsiny termete miatt nem is kétséges, hogy a tündér súlya nem lehet nagy, így Mordach váratlanul felkapja, s vállára ülteti nagy vigyorral az arcán. Valóban nem túl nehéz...*
- Na, látja már a fogadót? Valahol északkelet felé keresse!