Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-11 12:06:45
Üzenet elküldve: 2012-12-11 12:06:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
*Miután elvált társától, gyorsított tempóban halad át a szegénynegyeden nehogy megérezzék az arany szagát a koldusok. Igazán tehetséges egy-egy kolduló, de hát neki is meg kell élni valamiből.*
~Ebből ti nem esztek~
*Gondolja magába, majd mikor kiér a főtérre lelassítja lépteit. Körbe néz. A szokásos városi látkép. Nyüzsgő emberek sokasága, zajos árusok hada próbálja ráerőszakolni portékáit az arra járókra, lovak patadobogása a macskaköves úton. Egyszóval lármás egy főtér. Kimért léptekkel odasétál a kúthoz, majd megmossa arcát. Frissítő hatású. Szinte átjárja egész valóját a hideg kellemes érzete. Felpillant a kapu felé. Egy szalmával jól megpakolt lovaskocsi érkezik. Feltűnik neki egy potyautas, amit az ipse nem néz jó szemmel.*
~Szegény~
*Bár nem hallja miről van szó, ez a látvány mosolyt csal arcára. Lerázza a vizet a kezéről, arcát beletörli felsőjébe, majd a fogadó felé veszi az irányt. A jól megérdemelt sör már vár rá. Bár a munka nem volt nehéz, kellett a precizitás, tervek hálójába csavart észjárás, ötletek kavalkádja és persze egy társ.*
~Társ... botrány, hogy egyáltalán kellett mellém valaki, bár... tény hogy nem jött rosszul. Mindegy. Nem hiszem, hogy valaha találkozunk.~
*Gondolataiban elmerülve lépked a Pegazus Fogadó felé.*
~Ebből ti nem esztek~
*Gondolja magába, majd mikor kiér a főtérre lelassítja lépteit. Körbe néz. A szokásos városi látkép. Nyüzsgő emberek sokasága, zajos árusok hada próbálja ráerőszakolni portékáit az arra járókra, lovak patadobogása a macskaköves úton. Egyszóval lármás egy főtér. Kimért léptekkel odasétál a kúthoz, majd megmossa arcát. Frissítő hatású. Szinte átjárja egész valóját a hideg kellemes érzete. Felpillant a kapu felé. Egy szalmával jól megpakolt lovaskocsi érkezik. Feltűnik neki egy potyautas, amit az ipse nem néz jó szemmel.*
~Szegény~
*Bár nem hallja miről van szó, ez a látvány mosolyt csal arcára. Lerázza a vizet a kezéről, arcát beletörli felsőjébe, majd a fogadó felé veszi az irányt. A jól megérdemelt sör már vár rá. Bár a munka nem volt nehéz, kellett a precizitás, tervek hálójába csavart észjárás, ötletek kavalkádja és persze egy társ.*
~Társ... botrány, hogy egyáltalán kellett mellém valaki, bár... tény hogy nem jött rosszul. Mindegy. Nem hiszem, hogy valaha találkozunk.~
*Gondolataiban elmerülve lépked a Pegazus Fogadó felé.*
3299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-11 03:39:19
Üzenet elküldve: 2012-12-11 03:39:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Myrto Mirari Hortus//
*Ándeholm így szól az elf nő háta mögül:*
- Hölgyem, azt hiszem leejtett valamit! -
*Majd átnyújt neki egy jegyzetlapot, ami menet közben eshetett ki a tudósnő táskájából.*
- Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Sir Északszél Ándeholm, Lord Északszél Alword fogadott fia. Szabad megtudhatom az ön becses nevét?
* Mondja az elf lovag könnyed meghajlás közepette, és barátságosan mosolyog.
Emberek közt nevelkedve - az elf nőket mindig is különlegesnek tartotta. Felébresztették benne kisgyermek korából való halvány emlékeket, amikor még az erdőkben élt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.11 12:38:29, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Ándeholm így szól az elf nő háta mögül:*
- Hölgyem, azt hiszem leejtett valamit! -
*Majd átnyújt neki egy jegyzetlapot, ami menet közben eshetett ki a tudósnő táskájából.*
- Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Sir Északszél Ándeholm, Lord Északszél Alword fogadott fia. Szabad megtudhatom az ön becses nevét?
* Mondja az elf lovag könnyed meghajlás közepette, és barátságosan mosolyog.
Emberek közt nevelkedve - az elf nőket mindig is különlegesnek tartotta. Felébresztették benne kisgyermek korából való halvány emlékeket, amikor még az erdőkben élt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.11 12:38:29, a következő indokkal:
Jelpótlás.
3298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:01:21
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:01:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Esteledik, mikor a főtéren alább hagy a nyüzsgés, akkor az északi kapu felől egy szénával megrakott lovasszekér érkezik. Ősz,hajlott hátú öregember irányítja a lovakat, és egyenesen az istálló felé tartanak. A környéken élő tanyájáról jött, hogy pénz reményében felajánlja friss szénáját. Mikor a szökőkút mellett a macskaköveken zötykölődnek, akkor a hatalmas szénaboglya felől különös hangokat hall.*
-Hóó-hóó! * Állítja meg hirtelen az állatokat, majd az ostort, mint egy lehetséges fegyvert a kezébe ragadja. Nézi a széna minden mozgását, mert nem tudhatja, hogy onnan mi fog kijönni.*
-Jöjjön ki! Bárki is legyen az! Márha..e.eember! * Ejti ki a szavakat a parasztember és idegesen megnyalja ajkait. A szöszmötölés cseppet sem gyorsul fel, így egyre türelmetlenebbül fészkelődik az öreg. Az ostort csapásra készíti elő, mikor a leváratlanabb pillanatban megjelenik egy emberi fej, aki egyből a szájából köpködi kifelé a szénadarabokat. Az öreg kikerekedett szemekkel tekint az idegenre, aztán erőt vesz magán, hogy megszólaljon.*
- Mit keresett a szénámban? * A fiatal férfi zöldessárga tekintetével bámul rá a morcos gazdára, majd szépen válaszol a feltett kérdésre.*
-Egy szerelmes levelet. * Hazudja könnyed természetességgel, közben izmait megfeszítve, mászik ki. Finom ruhát visel, ami egyértelműen írnoki tisztségre utal.*
-Hogy került az oda? * Érdeklődik az idős férfi, miközben felméri az írnokot.*
-Valaki oda rejtette.* Elgondolkozik kicsit a kérdező, azonban utána felcsattan.*
-De mégis ingyen utazott az isten szerelmére! * A válasz egy jól irányzott dobással érkező pénzes szütyő, amiben húsz arany árválkodik. A gazda gyorsan megszámolja az aranyakat, azonban még mikor ránézne az írnokra, annak már hűlt helyét találja. Elmond egy szitkot magában, közben ócsárolja a mai világot.
A fiatal férfi az egyik sikátorból nézi végig az öreg távozását.
~ Hálátlan vénember. ~ Porolja le magát, hogy teljesen megszabaduljon a kellemetlen és szúrós szénától. A ruhája magába itta az illatát.
~ Így ni! ~ Mondja, miközben végigméri magát tetőtől talpig és megigazítja díszes öltözékét. Körülnéz egy kicsit, hogy felmérje ezt az új várost.
~ Áhh, új élet. Új lehetőségek. ~ Húzza ki magát, mint ha egyből magáénak érezné a helyet. Ezen ügy érdekében indul meg a szegénynegyed felé, hogy közelebbről is megismerhesse. Szeme rögtön kiszúr pár formásabb hölgyet, hogy utána töprengjen azon, hogy miben részesítse őket.
~ Fúj micsoda kupleráj! ~ Ordít fel magában, mikor a negyed házait megpillantja, s bár kicsit tétovázik egy keveset, végül beadja a derekát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.10 21:19:52
-Hóó-hóó! * Állítja meg hirtelen az állatokat, majd az ostort, mint egy lehetséges fegyvert a kezébe ragadja. Nézi a széna minden mozgását, mert nem tudhatja, hogy onnan mi fog kijönni.*
-Jöjjön ki! Bárki is legyen az! Márha..e.eember! * Ejti ki a szavakat a parasztember és idegesen megnyalja ajkait. A szöszmötölés cseppet sem gyorsul fel, így egyre türelmetlenebbül fészkelődik az öreg. Az ostort csapásra készíti elő, mikor a leváratlanabb pillanatban megjelenik egy emberi fej, aki egyből a szájából köpködi kifelé a szénadarabokat. Az öreg kikerekedett szemekkel tekint az idegenre, aztán erőt vesz magán, hogy megszólaljon.*
- Mit keresett a szénámban? * A fiatal férfi zöldessárga tekintetével bámul rá a morcos gazdára, majd szépen válaszol a feltett kérdésre.*
-Egy szerelmes levelet. * Hazudja könnyed természetességgel, közben izmait megfeszítve, mászik ki. Finom ruhát visel, ami egyértelműen írnoki tisztségre utal.*
-Hogy került az oda? * Érdeklődik az idős férfi, miközben felméri az írnokot.*
-Valaki oda rejtette.* Elgondolkozik kicsit a kérdező, azonban utána felcsattan.*
-De mégis ingyen utazott az isten szerelmére! * A válasz egy jól irányzott dobással érkező pénzes szütyő, amiben húsz arany árválkodik. A gazda gyorsan megszámolja az aranyakat, azonban még mikor ránézne az írnokra, annak már hűlt helyét találja. Elmond egy szitkot magában, közben ócsárolja a mai világot.
A fiatal férfi az egyik sikátorból nézi végig az öreg távozását.
~ Hálátlan vénember. ~ Porolja le magát, hogy teljesen megszabaduljon a kellemetlen és szúrós szénától. A ruhája magába itta az illatát.
~ Így ni! ~ Mondja, miközben végigméri magát tetőtől talpig és megigazítja díszes öltözékét. Körülnéz egy kicsit, hogy felmérje ezt az új várost.
~ Áhh, új élet. Új lehetőségek. ~ Húzza ki magát, mint ha egyből magáénak érezné a helyet. Ezen ügy érdekében indul meg a szegénynegyed felé, hogy közelebbről is megismerhesse. Szeme rögtön kiszúr pár formásabb hölgyet, hogy utána töprengjen azon, hogy miben részesítse őket.
~ Fúj micsoda kupleráj! ~ Ordít fel magában, mikor a negyed házait megpillantja, s bár kicsit tétovázik egy keveset, végül beadja a derekát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.10 21:19:52
3297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-10 19:59:35
Üzenet elküldve: 2012-12-10 19:59:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
Milyen szép is ez a város ebben az évszakban! *Mondja lelkesen az ifjú tudós, miközben a kis noteszébe rajzolgatja a nyüzsgő téli főteret.* De azért történhetne valami izgalmas is... mondjuk valami kis balhé. *Sóhajt, majd fel-felpillantva folytatja a munkát, és miután befejezte, kis füzetét zsebre vágva elindul.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.10 20:40:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; helyesírási és tilisztikai hibák javítása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.12.10 20:40:51, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; helyesírási és tilisztikai hibák javítása.
3296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-09 17:58:02
Üzenet elküldve: 2012-12-09 17:58:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Ándeholm mély lélegzetet vesz.*
" Hmm, milyen hűvös levegő. " *Gondolja vidáman* " Ez előjel arra, hogy ma fergetes kalandban lesz részem."
* Könnyed léptekkel halad előre. Ma épp úgy van kedve, hogy nem veszi fel a lovagi páncélját. Így sokkal szabadabbnak érzi magát. Ugyanakkor szeret lovag is lenni. Roppant mulatságosnak tartja, hogy harcol az igazságért és védelmezi az elesetteket. Nem holmi merev kötelességtudatból teszi, hanem mert egyszerűen mert így tetszik neki.
Körülnéz a főtéren és jó kedvűen megállapítja magában, milyen sok szép elf származású lányt lát. Szívesen megmelegítené őket egy öleléssel.*
"Érdekes lenne itt a főtéren, mindenki előtt. Biztos jól meglepődnének az emberek, hogy egy lovag így viselkedik." * Ándeholm rámosolyog az előtte elhaladó lordra, aki nem érti, mitől van ilyen jó kedve. * "Még egy ok, amiért érdemes volna megtenni."
A hozzászólás írója (Északszél Ándeholm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.09 17:58:59
" Hmm, milyen hűvös levegő. " *Gondolja vidáman* " Ez előjel arra, hogy ma fergetes kalandban lesz részem."
* Könnyed léptekkel halad előre. Ma épp úgy van kedve, hogy nem veszi fel a lovagi páncélját. Így sokkal szabadabbnak érzi magát. Ugyanakkor szeret lovag is lenni. Roppant mulatságosnak tartja, hogy harcol az igazságért és védelmezi az elesetteket. Nem holmi merev kötelességtudatból teszi, hanem mert egyszerűen mert így tetszik neki.
Körülnéz a főtéren és jó kedvűen megállapítja magában, milyen sok szép elf származású lányt lát. Szívesen megmelegítené őket egy öleléssel.*
"Érdekes lenne itt a főtéren, mindenki előtt. Biztos jól meglepődnének az emberek, hogy egy lovag így viselkedik." * Ándeholm rámosolyog az előtte elhaladó lordra, aki nem érti, mitől van ilyen jó kedve. * "Még egy ok, amiért érdemes volna megtenni."
A hozzászólás írója (Északszél Ándeholm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.09 17:58:59
3295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 19:24:51
Üzenet elküldve: 2012-12-07 19:24:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ryallo Kalatar//
*Tüdejéből ismét sóhaj szakad fel, majd újabb hidegen hasító fájdalommal tódul tüdejébe a hideg levegő. Kezeit ökölbe szorítgatja, hogy így próbálja újra életre kelteni átfagyott ujjait. Pillantása újra végigpásztázza a környéket, mielőtt Ryallo-ra tekintene.*
- Menjünk.
*Bólint beleegyezően, majd lassan feláll az áthűlt kútkáváról, s magához veszi táskáját is, annak pántját sietve veti át vállán.*
- A gazdagnegyedben. A lehető legjobb helyen.
*Fogalmaz ironikusan, fogai közt még valami rövid, keserű nevetés-félét is átprésel. El is indul az elmondott irányba, de néhány lépés után megtorpan, hogy bevárja a férfit, mivel nem biztos benne, hogy ide valósi - ebben az esetben pedig nem kellene nagyon lehagynia. Akkor elvész az egyetlen segítség, akire számíthat a jelek szerint.*
- Elég zsúfolt az a környék, elég sok utcával. Annyi helyen lehet...
*Jegyzi meg még keserűen, mielőtt tovább indulnának.*
*Tüdejéből ismét sóhaj szakad fel, majd újabb hidegen hasító fájdalommal tódul tüdejébe a hideg levegő. Kezeit ökölbe szorítgatja, hogy így próbálja újra életre kelteni átfagyott ujjait. Pillantása újra végigpásztázza a környéket, mielőtt Ryallo-ra tekintene.*
- Menjünk.
*Bólint beleegyezően, majd lassan feláll az áthűlt kútkáváról, s magához veszi táskáját is, annak pántját sietve veti át vállán.*
- A gazdagnegyedben. A lehető legjobb helyen.
*Fogalmaz ironikusan, fogai közt még valami rövid, keserű nevetés-félét is átprésel. El is indul az elmondott irányba, de néhány lépés után megtorpan, hogy bevárja a férfit, mivel nem biztos benne, hogy ide valósi - ebben az esetben pedig nem kellene nagyon lehagynia. Akkor elvész az egyetlen segítség, akire számíthat a jelek szerint.*
- Elég zsúfolt az a környék, elég sok utcával. Annyi helyen lehet...
*Jegyzi meg még keserűen, mielőtt tovább indulnának.*
3294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 18:32:58
Üzenet elküldve: 2012-12-07 18:32:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* A válasz amit kérdésére kap bár kedvére való de egy cseppet meglepő is. Alig érkezett meg, örül, hogy láthatja Alvost mégis egy árnyalatnyit zavarja is a jelenlétével. Most miként cselekedjen? Mindig minden cselekedete attól függ miként is forgatja a helyzetet a saját etikai rendje szerint ami jó általánosságban nem tér el az átlag hosszú életűek gondolkodásmódjánál.
Megindul a fogadó felé kezét a Alvostéba csúsztatva.
- Nem tudom mennyire jó ötlet az, hogy velem tartasz a fogadóba. *jegyzi meg barátságosan. Hangjában sem lebeszélés sem rábeszélés nem halható ki, mondhatni a fél-elfnek teljes döntési joga van.
- Én veszek ki egy szobát az emeleten, rendelek egy kiadós vacsorát és ha még lesz lelki erőm akkor lemosakszom, ha nem akkor vacsora után egyenesen ágyba dőlök. *szavaiból kihallatszik a fáradtság.
A következő szavakra elmosolyodik.
- A történet nem valami különös. Elcsábított a kaland lehetősége de csak némi tapasztalatot sikerült begyűjtenem, a kincs viszont másra vár. *igen röviden és tömören e képen foglalja össze a történetét miközben már a fogadó ajtaja előtt állnak.
- Azt hiszem a te szavaid ma csak altatóként tudnának hatni rám... *mondja elnézést kérő tekintettel miközben utat enged a férfinak, hogy ő nyissa ki a fogadó ajtaját és ezzel együtt ha esetleg valami verekedés volna bent ő is kapja az első pofont.*
Megindul a fogadó felé kezét a Alvostéba csúsztatva.
- Nem tudom mennyire jó ötlet az, hogy velem tartasz a fogadóba. *jegyzi meg barátságosan. Hangjában sem lebeszélés sem rábeszélés nem halható ki, mondhatni a fél-elfnek teljes döntési joga van.
- Én veszek ki egy szobát az emeleten, rendelek egy kiadós vacsorát és ha még lesz lelki erőm akkor lemosakszom, ha nem akkor vacsora után egyenesen ágyba dőlök. *szavaiból kihallatszik a fáradtság.
A következő szavakra elmosolyodik.
- A történet nem valami különös. Elcsábított a kaland lehetősége de csak némi tapasztalatot sikerült begyűjtenem, a kincs viszont másra vár. *igen röviden és tömören e képen foglalja össze a történetét miközben már a fogadó ajtaja előtt állnak.
- Azt hiszem a te szavaid ma csak altatóként tudnának hatni rám... *mondja elnézést kérő tekintettel miközben utat enged a férfinak, hogy ő nyissa ki a fogadó ajtaját és ezzel együtt ha esetleg valami verekedés volna bent ő is kapja az első pofont.*
3293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:39:05
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:39:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Miután az intim percek véget érnek, Alvost viszonylag hirtelen hátrahőköl, észrevéve magát és talán egy kicsit túlságosan is őszinte gesztusait. Egy pár pillanatig rémülten pillant a lányra, attól rettegvén, hogy Ewa esetleg megijed a túlzott őszinteségtől, visszahúzódik a férfi korlátlan odaadásától.
Szerencsére az elf kedves mosolya és lágy, megnyugtató csókja miközben a kovács szélcserzette arcát apró tenyerei közé temeti, hamar meggyőzik a férfit arról, hogy nincs mitől tartania, Ewangel nem értett félre semmit és tud mit kezdeni a helyzettel.
"Hiányoztam neki..."
A szavak a kovács szívéig hatolnak. Ugyan volt már dolga nővel, nem is eggyel, de a legtöbb futó kapcsolata kimerült a pillanatnyilag fellángoló testi vágy kiélésében, ilyen mély és őszinte érzelmeket még nem érzett senki iránt.
Őszinte mosoly terül el a szögletes arcon ahogy Alvost elmerül a törékeny leányzó nyílt tekintetében.*
- Amint látom, épp a fogadóba tartok, veled egyetemben.
*Biccent mosolyogva a meleget ígérő, hívogató fényt árasztó ablakok felé, hiszen az ő figyelmét sem kerülte el Ewangel vágyakozó tekintete, és annak ellenére, hogy nem került szóba, a vándor már messziről látja azt valakin, ha hosszú út van mögötte.
Így hát kézen fogva a lány a Pegazus felé indul meg a páros.*
- Majd odabent mesélek, de először a te történetedet akarom hallani.
*Mondja a férfi, de nem teszi szóvá, hogy mennyit kereste Ewat és hogy mennyire aggódott érte az elmúlt hetek, hónapok során.*
Szerencsére az elf kedves mosolya és lágy, megnyugtató csókja miközben a kovács szélcserzette arcát apró tenyerei közé temeti, hamar meggyőzik a férfit arról, hogy nincs mitől tartania, Ewangel nem értett félre semmit és tud mit kezdeni a helyzettel.
"Hiányoztam neki..."
A szavak a kovács szívéig hatolnak. Ugyan volt már dolga nővel, nem is eggyel, de a legtöbb futó kapcsolata kimerült a pillanatnyilag fellángoló testi vágy kiélésében, ilyen mély és őszinte érzelmeket még nem érzett senki iránt.
Őszinte mosoly terül el a szögletes arcon ahogy Alvost elmerül a törékeny leányzó nyílt tekintetében.*
- Amint látom, épp a fogadóba tartok, veled egyetemben.
*Biccent mosolyogva a meleget ígérő, hívogató fényt árasztó ablakok felé, hiszen az ő figyelmét sem kerülte el Ewangel vágyakozó tekintete, és annak ellenére, hogy nem került szóba, a vándor már messziről látja azt valakin, ha hosszú út van mögötte.
Így hát kézen fogva a lány a Pegazus felé indul meg a páros.*
- Majd odabent mesélek, de először a te történetedet akarom hallani.
*Mondja a férfi, de nem teszi szóvá, hogy mennyit kereste Ewat és hogy mennyire aggódott érte az elmúlt hetek, hónapok során.*
3292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:30:11
Üzenet elküldve: 2012-12-07 17:30:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Brongar kilép a fogadóból immáron kis sörrel a bendőjében. Körbenéz a főtéren és letörli a maradék habot a bajuszáról amit ott felejtett.*
"Hova is menjek most, előttem a város... Áhh!" *Jut eszébe a gondolat.*"Elmegyek a kovácshoz nézek, má' magamnak egy hasznos fegyvert, a mostani amúgy is kopott meg alig használható."
*Vastalp uraság a szegénynegyed felé fordul majd határozott léptekkel elindul a kovácsműhely irányába, nem siet, nincs sok dolga.*
"Hova is menjek most, előttem a város... Áhh!" *Jut eszébe a gondolat.*"Elmegyek a kovácshoz nézek, má' magamnak egy hasznos fegyvert, a mostani amúgy is kopott meg alig használható."
*Vastalp uraság a szegénynegyed felé fordul majd határozott léptekkel elindul a kovácsműhely irányába, nem siet, nincs sok dolga.*
3291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 23:34:54
Üzenet elküldve: 2012-12-06 23:34:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Komorrá lesz, gondolatokba fúrja elméjének magvát, s hiába a még bőven termékeny talaj, nem sarjad semmi ötlet. Hát mi végre is van ő a világon? Talán csak a sötétség egy foltja, kinek értelmetlen létének egyetlen értelme, hogy erre keresse a választ? S eddig miért nem volt erre kíváncsi?*
- Nem bántottál, dehogy is.
*Meglepetten hőköl hátra, nyakában a tündérlánnyal, máskor pedig talán szabadulna egy ilyen helyzetből, hogy két lépés távolságot felvegyen, de eddig úgy tűnik, hogy másként működik ezen leányzónál a logika, minek hideg számításai szerint élt eddig Kazgo.
Ám mégis szűnik az ölelés, ahogy a korgó gyomor panaszosan követeli a megtömését. Erről eszébe ötlik, hogy ő maga is régen étkezett már, talán nem árthat, ha együtt ebédel, vagy talán még mondható egy késői reggelinek is a mostani táplálkozás.*
- Rendbe...
*Alig, hogy mondaná, s szavát tudná engedi ajkairól, máris rángatja a lány, egyenest a kiszúrt cégér alatti ajtó felé. Remek, legalább mihamarabb odaérhetnek, nem kell böködni a szárnyas-színes tündérlányt, hogy mozogjon áthűlt tagjaival.*
- Tudok, persze...
*Mondja, ahogy lassan már ott is vannak, hogy betérhessenek a Pegazus nevet viselő fogadóba.*
- Nem bántottál, dehogy is.
*Meglepetten hőköl hátra, nyakában a tündérlánnyal, máskor pedig talán szabadulna egy ilyen helyzetből, hogy két lépés távolságot felvegyen, de eddig úgy tűnik, hogy másként működik ezen leányzónál a logika, minek hideg számításai szerint élt eddig Kazgo.
Ám mégis szűnik az ölelés, ahogy a korgó gyomor panaszosan követeli a megtömését. Erről eszébe ötlik, hogy ő maga is régen étkezett már, talán nem árthat, ha együtt ebédel, vagy talán még mondható egy késői reggelinek is a mostani táplálkozás.*
- Rendbe...
*Alig, hogy mondaná, s szavát tudná engedi ajkairól, máris rángatja a lány, egyenest a kiszúrt cégér alatti ajtó felé. Remek, legalább mihamarabb odaérhetnek, nem kell böködni a szárnyas-színes tündérlányt, hogy mozogjon áthűlt tagjaival.*
- Tudok, persze...
*Mondja, ahogy lassan már ott is vannak, hogy betérhessenek a Pegazus nevet viselő fogadóba.*
3290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 21:05:30
Üzenet elküldve: 2012-12-06 21:05:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ő volt de azért a reakció meglepi. Olyan régen találkoztak utoljára, hogy a régen történtek is másabb, rózsaszínebb ugyanakkor halványabb szint kaptak a lány emlékében.
A kismadár megpihen a férfi ölelő karjaiban. Csendesen hozzábújik és boldogan szuszog az erős karok között. Amikor Alvost elengedi felnéz rá.Szemei örömtől csillognak, ennél kellemesebb meglepetés nem érhette volna megérkezése estéjén. A következő pillanatban egy csók melegíti fel lelkét a hűvös hóesésben. Lágyan viszonozza, gyengéden bújik oda a kovácshoz. Különlegesen meghitt ez a pillanat mintha legalábbis régóta tartoznának össze, ki tudja, talán szívük vágyja egymás közelségét, hisz vannak dolgok mik az elfek sőt még a fél-elfek világán is túlmutat. Egy utolsó lehelet még a férfi ajkaira majd az ölelő karok között kissé hátradől, hogy jobban láthassa Alvost. A szavakra elmosolyodik.
- Mit csináltál amíg távol voltam? *kérdi egyik zöld szemből a másikba vándoroltatva tekintetét. A szavakat, miként az iménti hirtelen és őszintének tűnő mozdulatokat is át kell gondolnia. Ez természetesen nem vesz el időt. Épp csak pár pillanat és már érkezik is a válasz.
- Én is kerestelek amint megérkeztem a városba. Furcsa, talán sorsszerű, hogy rád is leltem. *mondja mosolyogva, halkan hisz az utcán sétálókra, sőt még az őrökre sem tartoznak a szavai. Kezét gyengéden emeli Alvost arcához, hogy lágyan két tenyere közé zárja és adjon még egy rövidke csókot az ajkaira, nem mélyet, éppen csak gyengédet, kedveskedőt.
- Hiányoztál... *mondja miközben már lép is hátra kibontakozva az ölelésből.
- Mit csinálsz? Hova mész?*kérdi kíváncsian de közben már a fogadó felé les. Hosszú volt a hét. Fáradt, poros, talán még éhes is.*
A kismadár megpihen a férfi ölelő karjaiban. Csendesen hozzábújik és boldogan szuszog az erős karok között. Amikor Alvost elengedi felnéz rá.Szemei örömtől csillognak, ennél kellemesebb meglepetés nem érhette volna megérkezése estéjén. A következő pillanatban egy csók melegíti fel lelkét a hűvös hóesésben. Lágyan viszonozza, gyengéden bújik oda a kovácshoz. Különlegesen meghitt ez a pillanat mintha legalábbis régóta tartoznának össze, ki tudja, talán szívük vágyja egymás közelségét, hisz vannak dolgok mik az elfek sőt még a fél-elfek világán is túlmutat. Egy utolsó lehelet még a férfi ajkaira majd az ölelő karok között kissé hátradől, hogy jobban láthassa Alvost. A szavakra elmosolyodik.
- Mit csináltál amíg távol voltam? *kérdi egyik zöld szemből a másikba vándoroltatva tekintetét. A szavakat, miként az iménti hirtelen és őszintének tűnő mozdulatokat is át kell gondolnia. Ez természetesen nem vesz el időt. Épp csak pár pillanat és már érkezik is a válasz.
- Én is kerestelek amint megérkeztem a városba. Furcsa, talán sorsszerű, hogy rád is leltem. *mondja mosolyogva, halkan hisz az utcán sétálókra, sőt még az őrökre sem tartoznak a szavai. Kezét gyengéden emeli Alvost arcához, hogy lágyan két tenyere közé zárja és adjon még egy rövidke csókot az ajkaira, nem mélyet, éppen csak gyengédet, kedveskedőt.
- Hiányoztál... *mondja miközben már lép is hátra kibontakozva az ölelésből.
- Mit csinálsz? Hova mész?*kérdi kíváncsian de közben már a fogadó felé les. Hosszú volt a hét. Fáradt, poros, talán még éhes is.*
3289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:21:07
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:21:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Még el sem hagyta a kaput, amikor hirtelen valami váratlan történik. Mintha csak egy darázs csípné meg a tarkóján, úgy hatol a fülébe, majd egészen a szívéig az ismerős hang.*
- Ewa?!
*Fordul meg a sarkán a másodperc tört része alatt, elf részének minden agilitását latba vetve, és máris szembe találja magát az égi tüneménnyel aki első nőként lopta be magát a kovács egyébként sokszor szőrös szívébe.
Nem türtőzteti magát, talán nem is tudná: azonnal a karjai közé zárja a törékeny testet, és sokáig ott is tartja. Csók nélkül, akár egy szó nélkül is. Csak örül, hogy újra látja a lányt, csak örül, hogy újra érezheti az apró madárka leheletét.
Forrón öleli, majd egy cseppet hátrébb lépve, az elf arcát az állánál fogva megemelve még forróbban csókolja a finom nőt. Egyik kezével a lány derekát tartja, míg a másik érdes tenyér végigsimít a finom arcbőrön. Hosszú a csók, szinte egy örökkévalóság, s mikor véget ér, csak mélyen a lány szemébe néz és így szól:*
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál.
*Egyszerű, egyenes, őszinte szavak. Pont mint a kovács.*
- Ewa?!
*Fordul meg a sarkán a másodperc tört része alatt, elf részének minden agilitását latba vetve, és máris szembe találja magát az égi tüneménnyel aki első nőként lopta be magát a kovács egyébként sokszor szőrös szívébe.
Nem türtőzteti magát, talán nem is tudná: azonnal a karjai közé zárja a törékeny testet, és sokáig ott is tartja. Csók nélkül, akár egy szó nélkül is. Csak örül, hogy újra látja a lányt, csak örül, hogy újra érezheti az apró madárka leheletét.
Forrón öleli, majd egy cseppet hátrébb lépve, az elf arcát az állánál fogva megemelve még forróbban csókolja a finom nőt. Egyik kezével a lány derekát tartja, míg a másik érdes tenyér végigsimít a finom arcbőrön. Hosszú a csók, szinte egy örökkévalóság, s mikor véget ér, csak mélyen a lány szemébe néz és így szól:*
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál.
*Egyszerű, egyenes, őszinte szavak. Pont mint a kovács.*
3288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:05:03
Üzenet elküldve: 2012-12-06 20:05:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Este, a nap első narancsos sugarainál gördül be a kocsi Artheniorba. Hosszú utat járt be, sőt kimondottan fárasztót is. Az összes történésből talán a fogdát sikerül legkevésbé értelmeznie. Mit keresett ott, hogy történhetett ilyen vele. Még szerencse, hogy nem jegyezték fel sehova a nevét, így tulajdonképpen akár el is felejtheti az esetet mintha meg sem történt volna. Vajon képes lesz rá?
A karaván megállapodik a postakocsi állomáson és az elf az időhöz viszonyítva jókedvvel száll le ismét szülőföldje közelében. Arthenior az egyetlen város ami szívéhez nőtt. Karavánpihenőbe aztán biztos, hogy egyhamar nem fog visszavágyni. Hátára zsákot kanyarít majd csodálkozva néz széjjel a hóhullásba. Amikor elhagyta a várost épp hogy kora ősz volt most meg itt a tél! Barna csizmái alatt ropog a hó. Könnyű léptű ő ,na de azért mégsem ennyire. Kabátkáját összehúzza maga előtt és megindul a fogadó felé.
Pár lépést tesz csak meg majd valakit meglát, furcsamód ismerősnek tűnik neki a férfi alakja de azért nem biztos a dolgában. A vörös hajú alak után néz aki közvetlen mellette halad el viszont ellentétes irányba. Megtorpan, hosszan néz utána miközben jó pár hópehely lágyan megül a vállán és szőke fürtös fején is. ~Ő az vagy csak szeretném ha ő lenne?~ kérdi magától majd egy gyors mozdulattal fejére borítja a kabátja csuklyáját és megindul az ismerős férfi után.
-Alvost? *kérdi halkan ha eléggé közel ért. Ha tévedett volna, az idegen úgy sem fog felé fordulni az idegen név hallatán, ha meg nem...*
A karaván megállapodik a postakocsi állomáson és az elf az időhöz viszonyítva jókedvvel száll le ismét szülőföldje közelében. Arthenior az egyetlen város ami szívéhez nőtt. Karavánpihenőbe aztán biztos, hogy egyhamar nem fog visszavágyni. Hátára zsákot kanyarít majd csodálkozva néz széjjel a hóhullásba. Amikor elhagyta a várost épp hogy kora ősz volt most meg itt a tél! Barna csizmái alatt ropog a hó. Könnyű léptű ő ,na de azért mégsem ennyire. Kabátkáját összehúzza maga előtt és megindul a fogadó felé.
Pár lépést tesz csak meg majd valakit meglát, furcsamód ismerősnek tűnik neki a férfi alakja de azért nem biztos a dolgában. A vörös hajú alak után néz aki közvetlen mellette halad el viszont ellentétes irányba. Megtorpan, hosszan néz utána miközben jó pár hópehely lágyan megül a vállán és szőke fürtös fején is. ~Ő az vagy csak szeretném ha ő lenne?~ kérdi magától majd egy gyors mozdulattal fejére borítja a kabátja csuklyáját és megindul az ismerős férfi után.
-Alvost? *kérdi halkan ha eléggé közel ért. Ha tévedett volna, az idegen úgy sem fog felé fordulni az idegen név hallatán, ha meg nem...*
3287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:44:29
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:44:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Alvost, a fél-elf kovács a fogadón keresztül érkezik a hóval borított főtérre. Haját lófarokba fonva köpenyének csuklyája alá rejtette a hóesés elől.
Artheniorra békésen száll le a hideg téli este, amely másoknak talán cseppet zordnak tűnhet, a férfi szívébe mégis ez az időjárás hozza el a meleget, hiszen szülőfalujában az év nagy részében ilyen klíma uralkodott."Mióta nem jártam már otthon..." Morfondírozik magában, miközben hideg orrát vakargatva a városkapu felé veszi az irányt. Ideje kicsit kimozdulnia a városból, s szeretné egy kicsit jobban felderíteni az Artheniort körülvevő mezőket és erdőket. Ilyen szép hóesésben pedig ez a kellemes időtöltés csak még inkább vonzóvá válik számára.
Biccent a kapunál posztoló őröknek, akik felismerik benne a férfit aki megélezte egyikük tőrét a minap, vagy épp a másikuk lovának patáját tette rendbe a múlt héten. Nem régóta van itt a városban, és hiába van Artheniornak saját kovácsa, egy utazó fémmegmunkálót bárhol szívesen fogad a köznép, pláne a harcosok.
Alvost emelkedett hangulatban hagyja mögött a falakat, s már ki is szemeli magának azt az ösvényt ahol elhagyja majd a főutat. Ám addig még legalább két mérfölded meg kell tennie gyalog, amelyet cseppet sem bán, tekintve a kellemes időjárást. Ám ekkor egy szekér, egye kisebb karaván tűnik fel a látóhatáron...*
Artheniorra békésen száll le a hideg téli este, amely másoknak talán cseppet zordnak tűnhet, a férfi szívébe mégis ez az időjárás hozza el a meleget, hiszen szülőfalujában az év nagy részében ilyen klíma uralkodott."Mióta nem jártam már otthon..." Morfondírozik magában, miközben hideg orrát vakargatva a városkapu felé veszi az irányt. Ideje kicsit kimozdulnia a városból, s szeretné egy kicsit jobban felderíteni az Artheniort körülvevő mezőket és erdőket. Ilyen szép hóesésben pedig ez a kellemes időtöltés csak még inkább vonzóvá válik számára.
Biccent a kapunál posztoló őröknek, akik felismerik benne a férfit aki megélezte egyikük tőrét a minap, vagy épp a másikuk lovának patáját tette rendbe a múlt héten. Nem régóta van itt a városban, és hiába van Artheniornak saját kovácsa, egy utazó fémmegmunkálót bárhol szívesen fogad a köznép, pláne a harcosok.
Alvost emelkedett hangulatban hagyja mögött a falakat, s már ki is szemeli magának azt az ösvényt ahol elhagyja majd a főutat. Ám addig még legalább két mérfölded meg kell tennie gyalog, amelyet cseppet sem bán, tekintve a kellemes időjárást. Ám ekkor egy szekér, egye kisebb karaván tűnik fel a látóhatáron...*
3286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-06 09:51:27
Üzenet elküldve: 2012-12-06 09:51:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hangtalan árny suhan be Arthenior hatalmas kapuján. Nerezza fáradhatatlanul követi áldozatát, immár harmadik hete. Szinte már minden szokását kiismerte, így nem választja el sok attól, hogy biztosan bevégezze munkáját. Örömét leli az áldozatával való játszadozásban, azonban kezd kifáradni. Egy igen halk sóhaj közepette nyugtázza, hogy végre egy nagyobb városba értek, ahol talán ő maga is megpihenhet. Fejében ezer gondolat és információ cikázik, de ebből természetesen senki nem lát semmit. Egy pillanatra megáll, és körbetekint.* "Először mindenképp a várost kell felfedezzem." *állapítja meg, majd tekintete visszatéved kiszemeltjére. Ismét a városra emeli tekintetét, miután meggyőződött, hogy az áldozat nem csak átutazóba jött. Ő is itt akar megpihenni. Nerezza úgy dönt, keres egy fogadót, s ott piheni ki magát egy pár perc erejéig.*
3285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:41:53
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:41:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Stihuwa Lequarien//
*Kissé meglepetten hajol közelebb, s hallgatja meg az elkeseredett nő baját. Némán töpreng a Stihuwa suttogását követő éjszakai ürességben. ~ Mi lehet ez? Ki és miért bízta rá? Mi lehet az oka, hogy eltűnt? ~ Gondolataiban megáll, s nagyobb levegőt vesz. A történetben még sok a megválaszolatlan kérdés. Egy pillanatig a fél-elfet fürkészi, ahogy a zöld szempár megtöri a hold fagyos-kék fényét. Majd végignéz ismét a tér egyéb részein. A sikátorok vészjósló, sötét oszlopokként állnak a házfalak között.*
- Indulnunk kell. Hol volt az a valami utoljára?
*Érzi, hogy ez a kérdés kulcsfontosságú. A válasz után talán kezdetét veszi a keresés, s eldől, hogy az idegen bizalmába férkőzött-e ilyen kevés idő alatt. Ahhoz, hogy segíthessen és megtalálják, előbb vagy utóbb Ryallonak választ kell kapnia a kérdésekre... és persze megtudni, mi az a valami.*
*Kissé meglepetten hajol közelebb, s hallgatja meg az elkeseredett nő baját. Némán töpreng a Stihuwa suttogását követő éjszakai ürességben. ~ Mi lehet ez? Ki és miért bízta rá? Mi lehet az oka, hogy eltűnt? ~ Gondolataiban megáll, s nagyobb levegőt vesz. A történetben még sok a megválaszolatlan kérdés. Egy pillanatig a fél-elfet fürkészi, ahogy a zöld szempár megtöri a hold fagyos-kék fényét. Majd végignéz ismét a tér egyéb részein. A sikátorok vészjósló, sötét oszlopokként állnak a házfalak között.*
- Indulnunk kell. Hol volt az a valami utoljára?
*Érzi, hogy ez a kérdés kulcsfontosságú. A válasz után talán kezdetét veszi a keresés, s eldől, hogy az idegen bizalmába férkőzött-e ilyen kevés idő alatt. Ahhoz, hogy segíthessen és megtalálják, előbb vagy utóbb Ryallonak választ kell kapnia a kérdésekre... és persze megtudni, mi az a valami.*
3284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:33:00
Üzenet elküldve: 2012-12-05 23:33:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sequator//
*Éjszaka. Koromló éjszaka… Nyugodt. Csendes. Hűvös. Mármár hideg. A szél sem motoz. Ködfátylas éj… titkokkal terhes…. Ideális. Gyilkosságra éppúgy, mint… szerelmes ölelésre. Vagy megérkezésre…
Hosszú úton vannak túl. Egy újabb úton. Mi a végéhez közeleg. Ez is csak… egy újabb út. Legalábbis a nőstény életében. Gyermek kora óta úton volt. Szinte mindig. Csak az utóbbi idők kivételesek… Bár akkor is…el-eltünedezett. A Sétány… ~ Különös… leginkább talán azt a helyet nevezném otthonomnak, minden eddigi közül… Talán ha tovább maradunk…~ Tűnődik… a batár ablakán kibámulva. Arca haloványan visszadereng. Meg sem rezzen. Csak mered a sötétségbe. A koszos szürke ködbe. Nem keresi a másik társaságát… gondolatit… szavait. Okkal. Még ha érzi is. Ó de még mennyire. A Hím dühös. Feldúlt. Zaklatott. Még sosem… érezte ilyennek. Tajtékzik. S ezúttal komolyan. Szinte már vonzó.
Csitíthatná… nyugtathatná… megpróbálhatná meg könnyíteni neki. ~Minek is tenném?~ Minek is tenné? Tetszik neki így a Hím. Olyan más… olyan elven. Mégsem él a lehetőséggel. A batár nem áll félre… kihasználva a pillanat kínálta kéjt. Ó nem. Ráadásul ilyesmihez most… Ő is feldúlt. Nem, nem az utazás végett. Az Őt nem zökkenti ki. Mégsem nyugodt. Csupán a felszínen rezzenéstelen. Gondolatai hevesen cikáznak. ~Sequator…~ Meg amit mondott… Csak tudná. Miért épp ott? Miért épp akkor? De leginkább… Miért várt a dologgal eddig? Miért titkolta? Torzította az igazságot… Ez bosszantja.
Talán könnyebb volna… Itt hagyni Őt. Itt hagyni mindent. Ám a Sötét Fenség szeszélyes. Nem menekülne ilyen könnyen. Nem. Ott az a ’lánc’. Az a nagyon erős… érzelmi szál. Az fűzi őket össze… csaknem eggyé. Hiába a távolság. Úgy érzi Sequator érzéseit mintha… mindig mellette állna. ~ Tehát, ez viszont is igaz… Ezt titkoltad hát eddig, Te büszke hím… Nehogy sebezhetőnek lássalak…~ Kicsit talán csalódott. És mégsem. Valahol mélyen… nem várt mást. Vagy többet. Már várt valami… hasonlót.
Most már mindegy. Itt vannak, ketten vannak. Csak ez számít. Elvégre… Sequator még sosem hagyta cserben. Semmilyen téren. ~ Csak egy kicsit szeszélyes a vénség… rosszul viseli a változást.~ Rezzen arca. Az érzéki ajak… mintha mosolyt rejtegetne.
A hím szavai. Azok zökkentik ki. Hiába a patkók dobogása. Hiába a batár nyöszörgése. Így is tisztán hallja, s érti.*
- Remek. Hidd el ott lesz. * Kiált ki röviden. Tudja igaza lesz. Valamiért… bízik a lányban. A maga módján persze. Az anyjában is bízott… ~Lieth… nálad furcsább szukával még nem találkoztam…~ Különös kapcsolat… volt az övék… ~ Nem hittem volna, de hiányzik az az álságos vipera.~ Merül el a benti sötétben. Nem fog csalódni. Valamiért ezt érzi. Ha mégis? Ez az este nem lesz… túl kellemes. Nem vágyik újabb… ’családi’ vitára… Sem erőfitogtatásra. Sőt békebírói szerepre sem. Pedig mindre van esély… Ez egy ’csodás’ este. Ezt már eddig is tudta.
A kapun is bejutnak. A hím intézi. Bebocsájtatnak. Sőt. Információt is szerez.*
- Amúgy is ki kell vennünk egy szobát, míg jobbat nem találunk… Vadászatra pedig… Ne aggódj, nem lesz szükség. * Határozott kijelentés. Határozott hangon. Őt más nyomasztja. Egy kis keveredés. Egyik ládája… Christellayne-hez került. Az egyik… legkisebb. De legértékesebb. Még az anyjától kapta…
Nem sokkal később… a batár megáll. A lovak… hangosan fujtatnak. Az ajtó nyílik. Nuur kezét tartja Hímjének. Fenséges mozdulat mellyel kiszáll. Még… Végigpillant a fogadón. Sequatorra mosolyog. Míg maguk vannak. Az éj és a köd… leple alatt. Majd az arca megkomorodik. Megigazítja ruháját. Finom vörös kelme. Filigrán fehér mintákkal. Koromló bőrrel összedolgozva. Bőr nadrág. Utazáshoz praktikusan. Combjain tőr. Egy egy. Csizma, magas szárú. Felette… fehér csuklyás köpeny. A hideg végett. Haja művészi kontyban.*
- Javaslom, a lovakat bízd a lovászra, a csomagjaink vitesd fel. Majd kezdődhet az előadás. Próbálja megnyugodni és térjünk be. * Billen oldalara a kecses nyak. Már itt is a ’baba’. Elvégre… idegen helyen vannak. Ismeretlen halandók közt. Had higgyék… hogy Ő csak egy báb. A Hím kezében…*
*Éjszaka. Koromló éjszaka… Nyugodt. Csendes. Hűvös. Mármár hideg. A szél sem motoz. Ködfátylas éj… titkokkal terhes…. Ideális. Gyilkosságra éppúgy, mint… szerelmes ölelésre. Vagy megérkezésre…
Hosszú úton vannak túl. Egy újabb úton. Mi a végéhez közeleg. Ez is csak… egy újabb út. Legalábbis a nőstény életében. Gyermek kora óta úton volt. Szinte mindig. Csak az utóbbi idők kivételesek… Bár akkor is…el-eltünedezett. A Sétány… ~ Különös… leginkább talán azt a helyet nevezném otthonomnak, minden eddigi közül… Talán ha tovább maradunk…~ Tűnődik… a batár ablakán kibámulva. Arca haloványan visszadereng. Meg sem rezzen. Csak mered a sötétségbe. A koszos szürke ködbe. Nem keresi a másik társaságát… gondolatit… szavait. Okkal. Még ha érzi is. Ó de még mennyire. A Hím dühös. Feldúlt. Zaklatott. Még sosem… érezte ilyennek. Tajtékzik. S ezúttal komolyan. Szinte már vonzó.
Csitíthatná… nyugtathatná… megpróbálhatná meg könnyíteni neki. ~Minek is tenném?~ Minek is tenné? Tetszik neki így a Hím. Olyan más… olyan elven. Mégsem él a lehetőséggel. A batár nem áll félre… kihasználva a pillanat kínálta kéjt. Ó nem. Ráadásul ilyesmihez most… Ő is feldúlt. Nem, nem az utazás végett. Az Őt nem zökkenti ki. Mégsem nyugodt. Csupán a felszínen rezzenéstelen. Gondolatai hevesen cikáznak. ~Sequator…~ Meg amit mondott… Csak tudná. Miért épp ott? Miért épp akkor? De leginkább… Miért várt a dologgal eddig? Miért titkolta? Torzította az igazságot… Ez bosszantja.
Talán könnyebb volna… Itt hagyni Őt. Itt hagyni mindent. Ám a Sötét Fenség szeszélyes. Nem menekülne ilyen könnyen. Nem. Ott az a ’lánc’. Az a nagyon erős… érzelmi szál. Az fűzi őket össze… csaknem eggyé. Hiába a távolság. Úgy érzi Sequator érzéseit mintha… mindig mellette állna. ~ Tehát, ez viszont is igaz… Ezt titkoltad hát eddig, Te büszke hím… Nehogy sebezhetőnek lássalak…~ Kicsit talán csalódott. És mégsem. Valahol mélyen… nem várt mást. Vagy többet. Már várt valami… hasonlót.
Most már mindegy. Itt vannak, ketten vannak. Csak ez számít. Elvégre… Sequator még sosem hagyta cserben. Semmilyen téren. ~ Csak egy kicsit szeszélyes a vénség… rosszul viseli a változást.~ Rezzen arca. Az érzéki ajak… mintha mosolyt rejtegetne.
A hím szavai. Azok zökkentik ki. Hiába a patkók dobogása. Hiába a batár nyöszörgése. Így is tisztán hallja, s érti.*
- Remek. Hidd el ott lesz. * Kiált ki röviden. Tudja igaza lesz. Valamiért… bízik a lányban. A maga módján persze. Az anyjában is bízott… ~Lieth… nálad furcsább szukával még nem találkoztam…~ Különös kapcsolat… volt az övék… ~ Nem hittem volna, de hiányzik az az álságos vipera.~ Merül el a benti sötétben. Nem fog csalódni. Valamiért ezt érzi. Ha mégis? Ez az este nem lesz… túl kellemes. Nem vágyik újabb… ’családi’ vitára… Sem erőfitogtatásra. Sőt békebírói szerepre sem. Pedig mindre van esély… Ez egy ’csodás’ este. Ezt már eddig is tudta.
A kapun is bejutnak. A hím intézi. Bebocsájtatnak. Sőt. Információt is szerez.*
- Amúgy is ki kell vennünk egy szobát, míg jobbat nem találunk… Vadászatra pedig… Ne aggódj, nem lesz szükség. * Határozott kijelentés. Határozott hangon. Őt más nyomasztja. Egy kis keveredés. Egyik ládája… Christellayne-hez került. Az egyik… legkisebb. De legértékesebb. Még az anyjától kapta…
Nem sokkal később… a batár megáll. A lovak… hangosan fujtatnak. Az ajtó nyílik. Nuur kezét tartja Hímjének. Fenséges mozdulat mellyel kiszáll. Még… Végigpillant a fogadón. Sequatorra mosolyog. Míg maguk vannak. Az éj és a köd… leple alatt. Majd az arca megkomorodik. Megigazítja ruháját. Finom vörös kelme. Filigrán fehér mintákkal. Koromló bőrrel összedolgozva. Bőr nadrág. Utazáshoz praktikusan. Combjain tőr. Egy egy. Csizma, magas szárú. Felette… fehér csuklyás köpeny. A hideg végett. Haja művészi kontyban.*
- Javaslom, a lovakat bízd a lovászra, a csomagjaink vitesd fel. Majd kezdődhet az előadás. Próbálja megnyugodni és térjünk be. * Billen oldalara a kecses nyak. Már itt is a ’baba’. Elvégre… idegen helyen vannak. Ismeretlen halandók közt. Had higgyék… hogy Ő csak egy báb. A Hím kezében…*
3283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 22:02:15
Üzenet elküldve: 2012-12-05 22:02:15
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Mikor Scorage megérkezett már este volt.A távolban valami kis villodzó pontot látott.Talán egy fáklya az.Lova kantárját fogja és ugy próbált végigbotorkálni a dimbes dombos tájon.Gyakran meg meg botlik de lovakisegíti ebből a helyzetből.Amint brelép a kapun megpillant benne egy halkan szuszogó őrt aki kényelmesen elterülve egy kis fabódé sarkában alszik.Mellette egy fáklya.Ezek szerint nem csalt a szeme.Mivel az őr alszik kapupénz fizetése nélkül is belopozhat.Amint belépett kis faházakat és mohás tetejű zugokat lehetett látni de ezeket csak el-el szórva látott.Egy belső falhoz ért ahol egy vaskapu volt résnyire nyitva.Kilincsén egy oroszlán egy virággal a fogai között.Nem tudta mi lehet az pedig nem egy könyvet olvasott a gyógynövényekről és némi tapasztalata is volt.De nem is igazán érzi jelentősnek a kapu díszét.Belép,a fém pántok könnyen engednek.Meglepetésére a főtéren még ilyenkor is nagy a nyüzsgés*.A fatáblák a szélben lengedeznek a céhek címerével de ő csak a nyomornegyedet keresi.
A hozzászólás írója (Scorage Geralth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.05 22:13:18
A hozzászólás írója (Scorage Geralth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.05 22:13:18
3282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:11:33
Üzenet elküldve: 2012-12-05 21:11:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ryallo Kalatar//
*Végiggondolja a másik szavait és újfent végigméri. Ugyan alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, erről a férfiról nem tartja különösen feltételezhetőnek, hogy ki akarná rabolni - vagy még rosszabb.*
"Talán a ruha teszi. Bár, akárki aggathatna magára ilyesféle öltözetet, már csak a megtévesztés jegyében is..."
*Néhány pillanatra újra gondolkodóba esik. Tekintetét ez alatt végigfuttatja a téren, megpihenteti egy időre táskáján, majd visszaemeli Ryallo-ra.*
- Hát jó. Nagyon kellemetlenül érit a téma, szóval... Ha megtenné, hogy kicsit közelebb hajol...
*Egyik kezének kissé átfagyott ujjaival - mert azok biza nem sokat melegedtek combjai közt sem - maga felé is inti a férfit. Amint az eleget tesz a kérésnek és elég közel hajol, Stihuwa el is kezdi felvázolni, mi aggasztja most. Először persze csak nagy vonalakban. Már csak azért is, mert továbbra is jobbnak tartja elővigyázatosnak lenni. Hangja alig hangosabb a suttogásnál.*
- Rám bíztak... valamit. Olyan valamit, amire nagyon kellett volna vigyáznom. És esküszöm, csak egy pillanatra tévesztettem szem elől, máris... nyoma veszett.
*Sóhajt egy nagyot. A hideg levegő szinte végighasít torkán, ám ez sem érdekli most.*
- Őszintén szólva, ötletem sincs, merre keressem...
*Végiggondolja a másik szavait és újfent végigméri. Ugyan alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, erről a férfiról nem tartja különösen feltételezhetőnek, hogy ki akarná rabolni - vagy még rosszabb.*
"Talán a ruha teszi. Bár, akárki aggathatna magára ilyesféle öltözetet, már csak a megtévesztés jegyében is..."
*Néhány pillanatra újra gondolkodóba esik. Tekintetét ez alatt végigfuttatja a téren, megpihenteti egy időre táskáján, majd visszaemeli Ryallo-ra.*
- Hát jó. Nagyon kellemetlenül érit a téma, szóval... Ha megtenné, hogy kicsit közelebb hajol...
*Egyik kezének kissé átfagyott ujjaival - mert azok biza nem sokat melegedtek combjai közt sem - maga felé is inti a férfit. Amint az eleget tesz a kérésnek és elég közel hajol, Stihuwa el is kezdi felvázolni, mi aggasztja most. Először persze csak nagy vonalakban. Már csak azért is, mert továbbra is jobbnak tartja elővigyázatosnak lenni. Hangja alig hangosabb a suttogásnál.*
- Rám bíztak... valamit. Olyan valamit, amire nagyon kellett volna vigyáznom. És esküszöm, csak egy pillanatra tévesztettem szem elől, máris... nyoma veszett.
*Sóhajt egy nagyot. A hideg levegő szinte végighasít torkán, ám ez sem érdekli most.*
- Őszintén szólva, ötletem sincs, merre keressem...
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:59:22
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:59:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Stihuwa Lequarien//
*A férfi figyelmesen méri végig társasága apróbb mozdulatait, ahogy a hold megremeg zöld íriszében, s mint a kérdésre, most a válaszra is megakadt csönd vonul végig a téren.
Félelmet érez, melyre zavartan és alig észre vehetően hátrább lép. Talán a magányos éjszakai fény, a fekete csuha fenyegető hullámzása vagy a vele történtek miatt ilyen hűvös a nő, mindenesetre érdekesnek találja, hogy fél tőle. Nyugodt hangjával igyekszik bizalmat ébreszteni.*
- Sem pénzt, sem egyebet nem kérek cserébe, s amíg e segítség nem kívánja érző lény életét, addig számíthat rám.
*Rövid szünetet tart, végiggondolva gyanúsan kedvesnek tűnhet. Elképzelhető, hogy a fél-elfnek eszébe sem jut, hogy egy szerzetessel van dolga, akinek fiatal kolostori életének ereibe vésett gondolatán jár az esze: "Segíts másokon, s egy cseppel több ég kerül a tengerekbe." *
*A férfi figyelmesen méri végig társasága apróbb mozdulatait, ahogy a hold megremeg zöld íriszében, s mint a kérdésre, most a válaszra is megakadt csönd vonul végig a téren.
Félelmet érez, melyre zavartan és alig észre vehetően hátrább lép. Talán a magányos éjszakai fény, a fekete csuha fenyegető hullámzása vagy a vele történtek miatt ilyen hűvös a nő, mindenesetre érdekesnek találja, hogy fél tőle. Nyugodt hangjával igyekszik bizalmat ébreszteni.*
- Sem pénzt, sem egyebet nem kérek cserébe, s amíg e segítség nem kívánja érző lény életét, addig számíthat rám.
*Rövid szünetet tart, végiggondolva gyanúsan kedvesnek tűnhet. Elképzelhető, hogy a fél-elfnek eszébe sem jut, hogy egy szerzetessel van dolga, akinek fiatal kolostori életének ereibe vésett gondolatán jár az esze: "Segíts másokon, s egy cseppel több ég kerül a tengerekbe." *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621