*Fiatal férfi lép be az egyik mellékutcáról a főtérre, s megtorpan, ahogy a látvány a szeme lé tárul. Lassan, ráérősen körbepillant, megszemlél mindent. Hát, itt van, megérkezett, a többi már csak rajta múlik. Marad-e, vagy sem? Jól érzi magát vagy sem? Ez még a jövő kérdése. A levelet, amit Daruk a faluban rábízott, hogy vigye el az öccsének a városba, már leadta, most már a maga ura.
Tekintete az oszlopon állapodik meg. Harcok, és dicsőség. Sokan úgy vélik, ezek a világ mozgatórugói, ő erről nincs teljesen meggyőződve. A harctól senki nem lakik jól, és a ruhákat is inkább szaggatja, mint szövi.
*Persze fegyvere neki is van, használni is tudja, s ha valaki beléköt, hát megvédi magát, ha tudja, de valami belül azt súgja, a világ mástól lesz kerek. Hogy mitől? Na, azt ő is szeretné tudni. De majd itt kiderítheti. Első lépésként szemlélődni érdemes, megfigyelni, beleolvasni a környezetbe. Nem szeretne valami elhamarkodott lépésként oltári nagy marhaságokat művelni. Szemlélődésre kitűnő hely egy pad, s ebből van itt egy pár, hát odaballag az egyikhez, ahonnan jól látható az oszlop, és a szökőkút környéke, és egy-két mellékutca bejárata, s leül.*