*Hosszú út áll mögötte, napok, hetek, az is meglehet, hogy hónapok, nem tudni, hisz nem hangoztatja. Ha csak teheti, magányosan utazik, így nem is annyira meglepő, hogy ezúttal magányosan érkezett, kísérők nélkül. Magas, sötét ruhájú sötételf férfi; nem a bizalomgerjesztő fajta, no, még akkor sem, ha ma csukját húzott fejére, melyből csak hosszú tincsei lógnak ki árulkodón, igaz, csupán ennyi alapján akár egyszerű, mezei öregember is lehet. Fáradt és ez nyűgössé is teszi, az elmúlt időszak eseményei megviselték, mentálisan és fizikailag is - fogyott, és ez csak még inkább veszélyessé teheti őt a külső szemlélő számára. Épp elég messzire jött otthonról, dönti el, de ha nem is marad oly sokáig, akkor is időszerű lesz megszállnia valahol. Nem törődve az esetleges bámuló közönségével, szép lassan megindul a Pegazus fogadó irányába. Időszerű lesz tájékozódnia, többek között, és gondolkodnia. Ráadásul lassan munkát kell találnia... Halkan felsóhajt, s megindul. Hátán íja, tegeze, övén megannyi szütyő és egy tőr, bal vállán egy táskában az - amúgy nem túl sok - holmija. Menet közben néha fel-, illetve körbepillant, megbámulva a környezetét és az abba per pillanat beleilleszkedő embereket, vagy épp egyéb lényeket.*