[Dormac]
*Tökéletesen sikerült az első napja a városban. Látszólag az emberek barátságosak, de túl sokat élt már ahhoz a lovag, hogy ennyire naiv legyen. Mindenesetre nem is ez a fő ok, ami miatt tetszik neki a hely. Gyönyörű város, szép környezet, új élet, új lehetőségek... Otthon hagyva minden múltját. Még sosem volt ilyen helyzetben.
Csillogó vértjében lép ki a Pegazus fogadó elé, kezében a szárnyas sisakkal. Még nem tette föl, ami elárulhatta a szembe jövő Lerinoh számára, hogy bizony "fajtársba" botlott. Annyira nem érdekli a félelf, így miután végigmérte, a fejére helyezi a sisakot és körbepillant.*
~Az lesz a legjobb, ha elmegyek és megvizsgálom kicsit eme városkát. Elvégre egy ideig ez lesz az otthonom... Vagy talán örökre. Ki tudja, mit hoz a sors!~
*Töprengett, s valójában csak egy apró dolog hibádzott a terveiben. Hol kezdje?
Például találhatna egy társat, aki ismeri a várost. Igen, itt az ideje az ismerkedésnek is.
Hátrapillant a mellette elhaladó férfi után, de feltehetően eddigre már a Pegazus szárnyai alá bujdosott. Nem, véletlenül sem akarna zavarni senkit. Ellenben tekintete új célpontra szegeződik. A fa alatt álldogáló lány feltehetően unatkozik, legalábbis a testtartásából ítélve.
Kérdés, hogy ő is olyan ember-e, aki nem állhatja ki a félvér hercegeket, vagy esetleg egy kommunikatív hölgy, aki talán kellemes útitársa lehet a városban.
Bizony ezt csak egyféle módon derítheti ki Ryrin... Ode kell "csattognia".*
-Időnként, amikor egy lovag ilyen szép hölgyeményt lát, elgondolkozik azon, hogy mi nyomaszthatja ennyire... Mivel nem szeretnék találgatni, így gondoltam megkérdezem!
*Széles mosollyal pillant a lányra, aki nem láthatja, hogy az előtte álló félelf, mert az egyetlen látható nyom, a hegyes fül, most biztonságos menedéket találva bújt meg a sisak alatt.*
-A nevem Sir Ryrin Bessin! Kegyedben kit tisztelhetek?
*Nyújtotta kezét a férfi, hogy a nő belehelyezhesse a saját, törékeny kezét a férfiéba. A kor szokása szerint ezzel engedélyt ad a hölgy a kézfej lágy, puha bőrének a megcsókolására.*