Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 306 (6101. - 6120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:20:57
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:20:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Hemitar türelmesen vár a többiekre de látja Argust nem hagyja nyugodni az előbb elhangzottak és nemsokra rá bele is kezd a fejtágításba. A mágus most valahogy máshogy viselkedik folyton olyan témákra és véleményekre vezeti a beszélgetést amiből az ifjú papnövendéknek tisztán kiderül hogy nem egyezik a véleményük. Amikor megérkeznek a többiek csak egy integetéssel és egy üdvözletemmel köszönti őket majd Argus felé fordul.*
- Argus kérlek most végy egy nagy levegőt és gondolkozz józanul. A sors melyet a Teremtő Elemek kínálnak fel nekünk nem változtatható meg és nem módosíthatod egy tollvonással. Én elfogadtam az ajándékukat és ezzel megpecsételődött a sorsom ez igaz de én választottam én döntöttem hogy pap leszek és efelől semmi nem tántoríthat el. Az hogy te elkerülted a halált az azért történt mert így kellet lennie így volt megírva nem miattad mert te úgy döntöttél hogy nem most.
*Hemitar folyamatosan beszél a mágushoz de úgy érzi üres fülekre talál és nem látja azt hogy egy szavát is elhinné így inkább úgy dönt véget vet ennek és lezárja a témát.*
- Argus én hiszek amiben hiszek ettől vagyok én az aki és te is hiszed azt amit szeretnél ettől leszel te is aki de ne hidd hogy halhatatlan vagy, én azon leszek hogy mindenkit megvédjek és megállítsam azt ki fenyegeti a templomot. Viszont ha ez egy életbe kerül az előbb lesz az enyém mint a tiétek de ezt az életet nem fogják elvenni könnyen arra megesküszöm.
*Majd a másik mágus felé fordul végignéz rajta.*
- Lorew uram örülök hogy ilyen szórakozott de nem hiszem hogy a gnóm lesz a legnagyobb bajunk az út során. Ha meg mégis remélem ott lesz és segít megfékezni.
*A mondata végén ott a gyermeki mosoly nem sértés és nem is gúny csak örül, hogy végre más valakihez is beszélhet mert Argus teljesen kezd kifordulni magából.*
- Ha nem haragszotok mielőtt elindulunk imádkoznék a biztonságos utazásunkért.
*Majd a táskájából egy kis csomagot vesz elő amit lerak a szökőkút elé egy kendőre összekulcsolja kezét és imába kezd.*
- Kérlek titeket Teremtő Elemek fogadjátok el áldozatom és adjatok nekünk biztonságos utat kerüljön el minket veszedelem és vész. Engedjétek hogy megóvhassuk a templomot és sikerrel járjon utazásunk.
*Az ima végén a papnövendék feláll és otthagyja a kis csomagot majd kíváncsian várja, hogy s mint lesz az utazás.*
*Hemitar türelmesen vár a többiekre de látja Argust nem hagyja nyugodni az előbb elhangzottak és nemsokra rá bele is kezd a fejtágításba. A mágus most valahogy máshogy viselkedik folyton olyan témákra és véleményekre vezeti a beszélgetést amiből az ifjú papnövendéknek tisztán kiderül hogy nem egyezik a véleményük. Amikor megérkeznek a többiek csak egy integetéssel és egy üdvözletemmel köszönti őket majd Argus felé fordul.*
- Argus kérlek most végy egy nagy levegőt és gondolkozz józanul. A sors melyet a Teremtő Elemek kínálnak fel nekünk nem változtatható meg és nem módosíthatod egy tollvonással. Én elfogadtam az ajándékukat és ezzel megpecsételődött a sorsom ez igaz de én választottam én döntöttem hogy pap leszek és efelől semmi nem tántoríthat el. Az hogy te elkerülted a halált az azért történt mert így kellet lennie így volt megírva nem miattad mert te úgy döntöttél hogy nem most.
*Hemitar folyamatosan beszél a mágushoz de úgy érzi üres fülekre talál és nem látja azt hogy egy szavát is elhinné így inkább úgy dönt véget vet ennek és lezárja a témát.*
- Argus én hiszek amiben hiszek ettől vagyok én az aki és te is hiszed azt amit szeretnél ettől leszel te is aki de ne hidd hogy halhatatlan vagy, én azon leszek hogy mindenkit megvédjek és megállítsam azt ki fenyegeti a templomot. Viszont ha ez egy életbe kerül az előbb lesz az enyém mint a tiétek de ezt az életet nem fogják elvenni könnyen arra megesküszöm.
*Majd a másik mágus felé fordul végignéz rajta.*
- Lorew uram örülök hogy ilyen szórakozott de nem hiszem hogy a gnóm lesz a legnagyobb bajunk az út során. Ha meg mégis remélem ott lesz és segít megfékezni.
*A mondata végén ott a gyermeki mosoly nem sértés és nem is gúny csak örül, hogy végre más valakihez is beszélhet mert Argus teljesen kezd kifordulni magából.*
- Ha nem haragszotok mielőtt elindulunk imádkoznék a biztonságos utazásunkért.
*Majd a táskájából egy kis csomagot vesz elő amit lerak a szökőkút elé egy kendőre összekulcsolja kezét és imába kezd.*
- Kérlek titeket Teremtő Elemek fogadjátok el áldozatom és adjatok nekünk biztonságos utat kerüljön el minket veszedelem és vész. Engedjétek hogy megóvhassuk a templomot és sikerrel járjon utazásunk.
*Az ima végén a papnövendék feláll és otthagyja a kis csomagot majd kíváncsian várja, hogy s mint lesz az utazás.*
6119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 16:22:23
Üzenet elküldve: 2015-07-23 16:22:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Ugyan sikerült találnia egy karavánt, amely hajlandó elvinni őket, de valahogyan még sem tud teljesen megnyugodni a mágus. Ugyan a Hemitartól kapott nyugtató erősen küzd benne, de a mágus belső feszültségét mégsem képes legyőzni. Még magának a mágusnak sem tűnik fel, hogy a nyugalom előhozza belőle, azt az énjét, amit el akar nyomni magában, s parancsolgatni kezd a fiúnak. Amit szóvá is tesz az ifjú papnövendék.*
-Erőltetni? *kérdez vissza, amíg a fiú szavaiban rejlő igazságot, és az általa ismert tudást összeméri. Tudja, hogy helyes, amit a fiú mond, de tudja, hogy így nem győzhet. Ahogyan a fiú említi a sorsot, úgy a többiek is megjelennek. Dayria bocsánatkérésére csupán legyint a férfi, hogy már nem számít a dolog, s folytatja a fiú felvilágosításával. Miközben Lorew megjegyzésére elmosolyodik, hogy ő nem kér elnézést.*
-A Sors a parasztok, és egyéb halandók *mutat Dayria, és Sothhena felé.* béklyói. Amint elfogadtad az Örökségedet *mutat a fiú nyakában lógó medálra.* azonnal törölték a lapjaidat a Sors nagykönyvéből, s csak egy dolgot hagytak meg neked. Szabad akarat.
-Mi mágusok pedig idővel megtanuljuk átírni a sors lapjait, így ránk sem vonatkozik. A sors szerint nekem már vagy ötször meg kellet volna halnom. De inkább átírtam a lapokat. Ismerem a szabályokat, hogy ha a Holtak Ura eljön, akkor el is kell vinnie valakit, csupán csaltam, hogy ne én legyek az. Meg volt írva, hogy ott és akkor meghal valaki, csupán át kellet írnom a nevet. *nem emeli fel a hangját, hanem olyan nyugalommal beszél, mintha nem is arról beszélne, hogy hagyott mást meghalni maga helyet, vagy arról hogy esetleg megölt mást, hogy ő élhessen. Csak ezek után fordul oda a többiekhez.*
-Evvel a karavánnal megyünk. *mondja az eredar kérdésére, hogy társasággal mennek -e.* Bár még száz aranyat kell fizetni az útért, ha megérkezünk. Remélem van önöknél ennyi, mert nekem az összes pénzem elment az előlegre.
*Lorew szórakoztató megjegyzése, hogy nem felejtettek el valakit utalva a gnóm magasságára, és a város kiirtására. Argus értetlenül néz a másik mágusra, és próbál rájönni, hogy milyen teremtmény lehet az, aki körülbelül olyan magas, és a város kiirtásán dolgozik, de sajnos olyan sok lény jut az eszébe, hogy nem tudja kire gondol a másik. Közben a karaván vezető is végzett az utolsó ellenőrzésekkel, s mielőtt indulásra szólítaná fel a karavánt, még szól a társaságnak is, hogy szálljanak fel.*
*Ugyan sikerült találnia egy karavánt, amely hajlandó elvinni őket, de valahogyan még sem tud teljesen megnyugodni a mágus. Ugyan a Hemitartól kapott nyugtató erősen küzd benne, de a mágus belső feszültségét mégsem képes legyőzni. Még magának a mágusnak sem tűnik fel, hogy a nyugalom előhozza belőle, azt az énjét, amit el akar nyomni magában, s parancsolgatni kezd a fiúnak. Amit szóvá is tesz az ifjú papnövendék.*
-Erőltetni? *kérdez vissza, amíg a fiú szavaiban rejlő igazságot, és az általa ismert tudást összeméri. Tudja, hogy helyes, amit a fiú mond, de tudja, hogy így nem győzhet. Ahogyan a fiú említi a sorsot, úgy a többiek is megjelennek. Dayria bocsánatkérésére csupán legyint a férfi, hogy már nem számít a dolog, s folytatja a fiú felvilágosításával. Miközben Lorew megjegyzésére elmosolyodik, hogy ő nem kér elnézést.*
-A Sors a parasztok, és egyéb halandók *mutat Dayria, és Sothhena felé.* béklyói. Amint elfogadtad az Örökségedet *mutat a fiú nyakában lógó medálra.* azonnal törölték a lapjaidat a Sors nagykönyvéből, s csak egy dolgot hagytak meg neked. Szabad akarat.
-Mi mágusok pedig idővel megtanuljuk átírni a sors lapjait, így ránk sem vonatkozik. A sors szerint nekem már vagy ötször meg kellet volna halnom. De inkább átírtam a lapokat. Ismerem a szabályokat, hogy ha a Holtak Ura eljön, akkor el is kell vinnie valakit, csupán csaltam, hogy ne én legyek az. Meg volt írva, hogy ott és akkor meghal valaki, csupán át kellet írnom a nevet. *nem emeli fel a hangját, hanem olyan nyugalommal beszél, mintha nem is arról beszélne, hogy hagyott mást meghalni maga helyet, vagy arról hogy esetleg megölt mást, hogy ő élhessen. Csak ezek után fordul oda a többiekhez.*
-Evvel a karavánnal megyünk. *mondja az eredar kérdésére, hogy társasággal mennek -e.* Bár még száz aranyat kell fizetni az útért, ha megérkezünk. Remélem van önöknél ennyi, mert nekem az összes pénzem elment az előlegre.
*Lorew szórakoztató megjegyzése, hogy nem felejtettek el valakit utalva a gnóm magasságára, és a város kiirtására. Argus értetlenül néz a másik mágusra, és próbál rájönni, hogy milyen teremtmény lehet az, aki körülbelül olyan magas, és a város kiirtásán dolgozik, de sajnos olyan sok lény jut az eszébe, hogy nem tudja kire gondol a másik. Közben a karaván vezető is végzett az utolsó ellenőrzésekkel, s mielőtt indulásra szólítaná fel a karavánt, még szól a társaságnak is, hogy szálljanak fel.*
6118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:23:30
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:23:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Könnyen lehet, a kis kirándulások nem lesz teljesen zökkenő mentes, de teljesen más okból, mint amire számított a lány. Újfent csak csóválja a fejét, nem sok kellene hozzá, hogy még el is nevesse magát. Hamar a nyeregbe pattan, így mire a mélységi és lova odaérnek hozzájuk, már ő is a kanca hátán ül.
Szerencsére a kéretlen udvarlást nem akarja rúgással megtorolni a fiatal kanca, csupán eltáncol a csődör közeléből a cserszín jószág. Az elf nem teszi szóvá a dolgot, ezt majd lerendezik hátasaik egymás között. Nem félti a kancár, ahogy azt már a mélységi is megtapasztalta, remek futó, pillanatok alatt messzire vágtat, ha megunja a túlzott érdeklődést. De biztos, ami biztos alapon kicsit szorosabban fogja a kantárt, eleve futhatnékja van már a jószágnak, ha még ingerlik is, egyik pillanatról a másikra úgy megindulhat a ló, hogy csak a port nyelik utána. Ő is, mert ha nem vigyáz a váratlan vágtákkal, egyet pislant és már le is bukfencezett négylábú társáról.
Miután irányba fordította a hátast, apró noszogatással indítja meg. Nem kell könyörögni Mogyinak, éppen ellenkezőleg, ha nem fogná vissza az állat lendületét, teljes erejéből nyargalna arra, amerre irányítják, így azonban be kell érnie egy könnyed galoppozással.*
*Könnyen lehet, a kis kirándulások nem lesz teljesen zökkenő mentes, de teljesen más okból, mint amire számított a lány. Újfent csak csóválja a fejét, nem sok kellene hozzá, hogy még el is nevesse magát. Hamar a nyeregbe pattan, így mire a mélységi és lova odaérnek hozzájuk, már ő is a kanca hátán ül.
Szerencsére a kéretlen udvarlást nem akarja rúgással megtorolni a fiatal kanca, csupán eltáncol a csődör közeléből a cserszín jószág. Az elf nem teszi szóvá a dolgot, ezt majd lerendezik hátasaik egymás között. Nem félti a kancár, ahogy azt már a mélységi is megtapasztalta, remek futó, pillanatok alatt messzire vágtat, ha megunja a túlzott érdeklődést. De biztos, ami biztos alapon kicsit szorosabban fogja a kantárt, eleve futhatnékja van már a jószágnak, ha még ingerlik is, egyik pillanatról a másikra úgy megindulhat a ló, hogy csak a port nyelik utána. Ő is, mert ha nem vigyáz a váratlan vágtákkal, egyet pislant és már le is bukfencezett négylábú társáról.
Miután irányba fordította a hátast, apró noszogatással indítja meg. Nem kell könyörögni Mogyinak, éppen ellenkezőleg, ha nem fogná vissza az állat lendületét, teljes erejéből nyargalna arra, amerre irányítják, így azonban be kell érnie egy könnyed galoppozással.*
6117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:37:28
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:37:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A kesely csődör a halk nyerítésre teli tüdőből válaszol, hogy a Pegazus ablakai majd' belerepednek.*
- Nagy a hangod, te himpellér, de lekókadsz majd, ha állva hagy az a kislány. Mert futni azt bitangul tud.
*Kicsit megregulázza a hátast, aztán húz még egy utolsót a nyereg szíján. Felszáll és a kanca meg a fakóvérű párosa mellé léptet. Persze a lova máris nekilát a csődörök hagyományos csipkelődő udvarlásának. Kharasshi azonban mindjárt hátrébb is lépteti, mielőtt makrancos kisasszony ráfarolna. Még csak az hiányozna, hogy ripityára törje a térdét méltatlankodó rúgás, amit még csak nem is ő vívott ki.*
- Mutasd az utat *mondja a lánynak, s hagy neki egy kis teret, míg megindulnak.*
*A kesely csődör a halk nyerítésre teli tüdőből válaszol, hogy a Pegazus ablakai majd' belerepednek.*
- Nagy a hangod, te himpellér, de lekókadsz majd, ha állva hagy az a kislány. Mert futni azt bitangul tud.
*Kicsit megregulázza a hátast, aztán húz még egy utolsót a nyereg szíján. Felszáll és a kanca meg a fakóvérű párosa mellé léptet. Persze a lova máris nekilát a csődörök hagyományos csipkelődő udvarlásának. Kharasshi azonban mindjárt hátrébb is lépteti, mielőtt makrancos kisasszony ráfarolna. Még csak az hiányozna, hogy ripityára törje a térdét méltatlankodó rúgás, amit még csak nem is ő vívott ki.*
- Mutasd az utat *mondja a lánynak, s hagy neki egy kis teret, míg megindulnak.*
6116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:11:27
Üzenet elküldve: 2015-07-23 08:11:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Mire a mélységi végez, a lány és lova már valóban a főtéren vannak, mindketten a szökőkút mellett állnak és várnak. A kanca láthatóan már alig várja az indulást, türelmetlenül lépdel oda-vissza az elf mellett, olykor elégedetlenül horkantva egyet, hogy még mindig itt rostokolnak. Az istállóban eltöltött néhány nap szörnyen unalmas volt a szabadhoz szokott állatnak, és roppant nehéz kivárni azt a kis időt, amíg végre elindulnak. Pedig rendes jószágként viselkedett, és makrancos ellenkezés nélkül hagyta, hogy felszerszámozza a lány. A kanca egyedül akkor áll meg, amikor meglátja az istállóból kilépő mélységit és a lovát.
A gondolataiba merült Ydrisst Mogyi halk nyerítése rántja vissza a valóságba, az állat nagy sajnálatára első dolga most már megragadni a kantárt. Kíváncsi pillantással méri végig a mélységi hátasát. Szép jószág, azt meg kell hagyni, ám a viselkedése árulkodó. Csak a fejét csóválja, és hagyja, hogy előre bukó tincsei rejtsék el a mosolyát.*
- Jó lesz, ha vigyázol, Mogyi, akadt egy hódolód. *Ám a kanca figyelme már ismét a korábbi problémájára terelődött vissza, türelmetlen dobbantásaival próbálja indulásra sarkallni a vöröst.*
*Mire a mélységi végez, a lány és lova már valóban a főtéren vannak, mindketten a szökőkút mellett állnak és várnak. A kanca láthatóan már alig várja az indulást, türelmetlenül lépdel oda-vissza az elf mellett, olykor elégedetlenül horkantva egyet, hogy még mindig itt rostokolnak. Az istállóban eltöltött néhány nap szörnyen unalmas volt a szabadhoz szokott állatnak, és roppant nehéz kivárni azt a kis időt, amíg végre elindulnak. Pedig rendes jószágként viselkedett, és makrancos ellenkezés nélkül hagyta, hogy felszerszámozza a lány. A kanca egyedül akkor áll meg, amikor meglátja az istállóból kilépő mélységit és a lovát.
A gondolataiba merült Ydrisst Mogyi halk nyerítése rántja vissza a valóságba, az állat nagy sajnálatára első dolga most már megragadni a kantárt. Kíváncsi pillantással méri végig a mélységi hátasát. Szép jószág, azt meg kell hagyni, ám a viselkedése árulkodó. Csak a fejét csóválja, és hagyja, hogy előre bukó tincsei rejtsék el a mosolyát.*
- Jó lesz, ha vigyázol, Mogyi, akadt egy hódolód. *Ám a kanca figyelme már ismét a korábbi problémájára terelődött vissza, türelmetlen dobbantásaival próbálja indulásra sarkallni a vöröst.*
6115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:51:59
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:51:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A Pegazusból kiérve a főtéren találja magát. Végigbaktat az ismerős útvonalon, s végigméri a tömeget ismerős arcok után kutatva. Nem lát egyet sem, de persze ez nem meglepő, hiszen néhány naponta cserélődik az embersereglet.
Elhalad egy-két elf mellett, gnómok, mélységiek és emberek mellett, de egyiket sem méltatja egy pillanatnál tovább. A szegénynegyed szélén megtorpan. A házasságuk évei alatt, az egyik legrosszabb, ami történhetett, az az volt, hogy a házukat, mely a szegénynegyed és a főtér határán áll, az előbbihez csatolták. Pedig egyáltalán nem nevezhetik nincstelennek, aki papírházba kényszerül, s kunyerálnia kell a betevő falatért. Vesz egy mély levegőt és odalopózik a konyhaablak alá. ~ A vén boszorkány éppen kotyvaszt. ~ Ez a legjobb idő, mert amíg be nem fejezi, nem fogja elhagyni a konyhát. Megkerüli hát a nem túl nagy házat, hogy bemászhasson a hálószoba ablakán. Halkan beoson a nyitott ablakon, gyorsan ki dobja retkes ruháit az utcára, ~ Hadd vigyék a szegények. ~ majd a ruhásszekrényből újabbat vesz ki, belebújik s ugyanúgy oson ki, ahogy be is jutott. *
- Sokkal jobb érzés tiszta ruhában lenni.
* Felveszi korábban letett felszerelését, s megnyugodva nyugtázza, hogy nem tűnt el semmi.
Elpakolja a pénzt, felcsatolja a fegyvereket és elindul arra, amerre a lábai viszik.
Az egész művelet nem tart tovább két-három percnél. Közben azon is elgondolkozik, hogy fel kéne szednie estére egy kényeztető partnert. *
- Talán lehetne egy elf, azok szépek. Vagy egy gnóm, olyan még úgy se volt.
Elhalad egy-két elf mellett, gnómok, mélységiek és emberek mellett, de egyiket sem méltatja egy pillanatnál tovább. A szegénynegyed szélén megtorpan. A házasságuk évei alatt, az egyik legrosszabb, ami történhetett, az az volt, hogy a házukat, mely a szegénynegyed és a főtér határán áll, az előbbihez csatolták. Pedig egyáltalán nem nevezhetik nincstelennek, aki papírházba kényszerül, s kunyerálnia kell a betevő falatért. Vesz egy mély levegőt és odalopózik a konyhaablak alá. ~ A vén boszorkány éppen kotyvaszt. ~ Ez a legjobb idő, mert amíg be nem fejezi, nem fogja elhagyni a konyhát. Megkerüli hát a nem túl nagy házat, hogy bemászhasson a hálószoba ablakán. Halkan beoson a nyitott ablakon, gyorsan ki dobja retkes ruháit az utcára, ~ Hadd vigyék a szegények. ~ majd a ruhásszekrényből újabbat vesz ki, belebújik s ugyanúgy oson ki, ahogy be is jutott. *
- Sokkal jobb érzés tiszta ruhában lenni.
* Felveszi korábban letett felszerelését, s megnyugodva nyugtázza, hogy nem tűnt el semmi.
Elpakolja a pénzt, felcsatolja a fegyvereket és elindul arra, amerre a lábai viszik.
Az egész művelet nem tart tovább két-három percnél. Közben azon is elgondolkozik, hogy fel kéne szednie estére egy kényeztető partnert. *
- Talán lehetne egy elf, azok szépek. Vagy egy gnóm, olyan még úgy se volt.
6114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:19:13
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:19:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
~Hát megérkeztem a levegő városába Artheniorba végre, most itt alapozom meg a jövőmet és kezdem el életem új szakaszát a saját erőmből.~
*A nap a horizonton járhat elé meleg van és gyakran törölgeti homlokát, hogy leszedje onnan a verítéket, átkozott meleg van... szerencsére hamar észrevesz egy szökőkutat, amit nehéz lenne egyébként nem észrevenni a fő tér közepén. Megigazítja vállán a táskája pántját, ami már eléggé húzza azt és piros nyomot is hagy maga után, nem sok mindent cipel benne, csak a ruháit és egy-két apróságot, ami később jól jön még neki, na meg persze egy üres lapokkal teli könyvet, amibe majd jegyzeteit másolja át minden este majd, út közben is el kapta az ihlet és meg állt rajzolni az övén található bőrerszényben lévő pergamenre, de lehet át kéne még gondolnia pár dolgot azzal kapcsolatban, mert így átgondolva nem biztos, hogy működőképes. Nem is gondolkozik rajta tovább mert lábai odavitték a hűsítő víz közelébe és tenyerét megtöltve már az arcába is csapja a hűsítő folyadékot, közben egy elégedett hangos sóhajt is hallat. ~Ez igen, ez most nagyon jól esik.~ Újra merít a forrásból és most szomját kezdi el oltani, az hogy ez mennyire tiszta víz nem érdekli, ha egy folyóból inna is körülbelül ugyanakkora eséllyel kap el bármiféle fertőzést, de ez a mágikusan játszó vízáramlat egész tisztának tűnik.
Ismét végig néz a téren és úgy dönt a fogadóba nem ártana betérni, megebédelni és lepakolni, mert a városban később nem szívesen baktat végig minden holmijával, mikor le is teheti azokat, így hát megindul a Pegazus nevezetű szállásra.*
*A nap a horizonton járhat elé meleg van és gyakran törölgeti homlokát, hogy leszedje onnan a verítéket, átkozott meleg van... szerencsére hamar észrevesz egy szökőkutat, amit nehéz lenne egyébként nem észrevenni a fő tér közepén. Megigazítja vállán a táskája pántját, ami már eléggé húzza azt és piros nyomot is hagy maga után, nem sok mindent cipel benne, csak a ruháit és egy-két apróságot, ami később jól jön még neki, na meg persze egy üres lapokkal teli könyvet, amibe majd jegyzeteit másolja át minden este majd, út közben is el kapta az ihlet és meg állt rajzolni az övén található bőrerszényben lévő pergamenre, de lehet át kéne még gondolnia pár dolgot azzal kapcsolatban, mert így átgondolva nem biztos, hogy működőképes. Nem is gondolkozik rajta tovább mert lábai odavitték a hűsítő víz közelébe és tenyerét megtöltve már az arcába is csapja a hűsítő folyadékot, közben egy elégedett hangos sóhajt is hallat. ~Ez igen, ez most nagyon jól esik.~ Újra merít a forrásból és most szomját kezdi el oltani, az hogy ez mennyire tiszta víz nem érdekli, ha egy folyóból inna is körülbelül ugyanakkora eséllyel kap el bármiféle fertőzést, de ez a mágikusan játszó vízáramlat egész tisztának tűnik.
Ismét végig néz a téren és úgy dönt a fogadóba nem ártana betérni, megebédelni és lepakolni, mert a városban később nem szívesen baktat végig minden holmijával, mikor le is teheti azokat, így hát megindul a Pegazus nevezetű szállásra.*
6113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:55:50
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:55:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gyorsan halad, de nem siet. Miért hajszolná túl az élvezeteket? Aki keresi, az előbb vagy utóbb úgy is megtalálja. Ez olyan lehet, mint a sors. Nem tudja, hogy valóban hisz e benne bárki is igazán. Csak azt tudja, hogy vonnza, húzza magához valami elkerülhetetlenül. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy ez naivság. Ócska együgyü naivság, de élvezetes. Olyan szívesen omlana össze egy igazi férfi karjaiban naivan és elégedetten... persze ilyen férfi nem létezik vagy ha létezik is, valószínűleg nem jár bordélyokba.
Azt mondják, csodák nem léteznek, de mi van, ha mégis?*
~Hülyeség.~
Azt mondják, csodák nem léteznek, de mi van, ha mégis?*
~Hülyeség.~
6112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:15:27
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:15:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Kissé meglepetten néz a férfira, nem hallotta még, hogy ember a hosszú-életűek nyelvét használta. Bár ha jobban belegondol, igazából embert sem nagyon látott még. Amikor a férfi a szemét emlegeti, kissé meglepődik, majd a hivatalos nyelven válaszol, nem kívánja nehezíteni a társalgást.*
- Lila színű elfet még én sem láttam. Füstbőrű sötételfet igen. A szemszín megint más kérdés. Édesanyámtól örököltem.
*Adja meg a választ kurtán, és kissé szurkálódva. Egyik lábát feneke alá húzva nézi a férfit, miközben így szól.*
- Meséljen magáról. Sokat látott vándornak látszik, én magam pedig az erdőn kívül ahonnan származom, nem ismerek semmit.
*Kissé meglepetten néz a férfira, nem hallotta még, hogy ember a hosszú-életűek nyelvét használta. Bár ha jobban belegondol, igazából embert sem nagyon látott még. Amikor a férfi a szemét emlegeti, kissé meglepődik, majd a hivatalos nyelven válaszol, nem kívánja nehezíteni a társalgást.*
- Lila színű elfet még én sem láttam. Füstbőrű sötételfet igen. A szemszín megint más kérdés. Édesanyámtól örököltem.
*Adja meg a választ kurtán, és kissé szurkálódva. Egyik lábát feneke alá húzva nézi a férfit, miközben így szól.*
- Meséljen magáról. Sokat látott vándornak látszik, én magam pedig az erdőn kívül ahonnan származom, nem ismerek semmit.
6111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:52:32
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:52:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris//
*A férfi nem lepődik meg az elf nyelv használatán, hiszen egy keveset maga is beszéli, ez betudható a vándorlásának idejére, bár komolyabb témát nem tud feszegetni.*
- Jómagamnak sincs különösebb célja. *válaszol, de elf nyelven teszi. Közben kifogyott pipáját beoltja és elteszi. Szemei gyorsan végigfut a nőn, de különösen a szemei fogják meg.*
- Elnézést a megjegyzésért, de nagyon szép szeme van. Soha nem láttam még lila színű elfet. *Oscrick vándorlása során találkozott elfekkel, de azoknak jobbjára kék, zöld, vagy borostyán színű szeme volt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:46:45, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
*A férfi nem lepődik meg az elf nyelv használatán, hiszen egy keveset maga is beszéli, ez betudható a vándorlásának idejére, bár komolyabb témát nem tud feszegetni.*
- Jómagamnak sincs különösebb célja. *válaszol, de elf nyelven teszi. Közben kifogyott pipáját beoltja és elteszi. Szemei gyorsan végigfut a nőn, de különösen a szemei fogják meg.*
- Elnézést a megjegyzésért, de nagyon szép szeme van. Soha nem láttam még lila színű elfet. *Oscrick vándorlása során találkozott elfekkel, de azoknak jobbjára kék, zöld, vagy borostyán színű szeme volt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:46:45, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
6110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:34:58
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:34:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Mikor a másik letelepedik mellé, és bemutatkozik, önkéntelenül is a saját nyelvén köszönti, majd hirtelen vált a közös nyelvre.*
- Üdv. Csak erre-arra, igazából nem nagyon van célom. Hát maga? Merre tart?
*Amikor a fickó pöfékelni kezd, kissé elhúzza az orrát, de nem szól semmit. Ha a pasas tönkre akarja tenni a tüdejét, csak tessék.*
*Mikor a másik letelepedik mellé, és bemutatkozik, önkéntelenül is a saját nyelvén köszönti, majd hirtelen vált a közös nyelvre.*
- Üdv. Csak erre-arra, igazából nem nagyon van célom. Hát maga? Merre tart?
*Amikor a fickó pöfékelni kezd, kissé elhúzza az orrát, de nem szól semmit. Ha a pasas tönkre akarja tenni a tüdejét, csak tessék.*
6109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:20:57
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:20:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris//
*Az elf magához inti, miután íriszeik találkoztak. Osrick ezért fogja magát, és a nő mellé telepedik.*
- Üdvözletem vándortárs! Merre tart az utad? *kérdezi a férfi, közben zsebében matatva egy fehér kőrispipát, és egy kevés dohányt vesz elő. Megtömi az eszközt, és fúj párat, persze, nem a nő arcába. Elvégre nem suttyó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
*Az elf magához inti, miután íriszeik találkoztak. Osrick ezért fogja magát, és a nő mellé telepedik.*
- Üdvözletem vándortárs! Merre tart az utad? *kérdezi a férfi, közben zsebében matatva egy fehér kőrispipát, és egy kevés dohányt vesz elő. Megtömi az eszközt, és fúj párat, persze, nem a nő arcába. Elvégre nem suttyó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
6108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:49:23
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:49:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Miközben a fa árnyékát élvezi, és szemléli az ismeretlen helyet, egy másik vándor is megérkezik a szökőkúthoz. Az elf hölgy figyeli, amint a másik kicsit megmossa az arcát, majd kis gondolkodás után, megpróbálja elkapni a tekintetét. Ha ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal mutatja a férfinak, hogy jöjjön közelebb, ha van kedve. És miért ne lenn? Nem sok férfival találkozott élete során, de akikkel találkozott, azok mind szépnek mondták. Így aztán elég magabiztossá vált ilyen téren. Lábait keresztbe vetve kezével támaszkodva ül a padon, és méregeti a remélhetőleg már felé lépkedő férfit.*
*Miközben a fa árnyékát élvezi, és szemléli az ismeretlen helyet, egy másik vándor is megérkezik a szökőkúthoz. Az elf hölgy figyeli, amint a másik kicsit megmossa az arcát, majd kis gondolkodás után, megpróbálja elkapni a tekintetét. Ha ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal mutatja a férfinak, hogy jöjjön közelebb, ha van kedve. És miért ne lenn? Nem sok férfival találkozott élete során, de akikkel találkozott, azok mind szépnek mondták. Így aztán elég magabiztossá vált ilyen téren. Lábait keresztbe vetve kezével támaszkodva ül a padon, és méregeti a remélhetőleg már felé lépkedő férfit.*
6107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:07:35
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:07:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris Cerkinal//
*Az út pora alaposan belepte Oric köpenyét, nemhiba, a vándorélet már csak ilyen. Ruhája a szokásos. Barna köpeny, egy nomád bőrvért, bőr alkarvédők, egy barna bőrnadrág, és egy fekete csizma. Arcát a csuklyája fedi, de nem sokáig, mert a szökőkúthoz érve fellibbenti azt. Így láthatóvá válik ovális arca, válláig érő barna haja, és barna íriszei, valamint érdekes szakálla.
Botját oldalra teszi, de csak addig ameddig megmossa az arcát, majd iszik is a vízből, és a kulacsát is megtölti.
Oldalán ott díszeleg a hosszúkardja. Miután tisztálkodott és ivott, leül a kút szélére, és végigtekint a téren. Nem messze tőle egy elf nő ül, aki valószínűleg ugyanolyan vándor, mint ő. Egyenlőre nem megy oda hozzá, és nem is szól, ha a nő akar valamit tőle, majd odajön Osrickhoz.*
*Az út pora alaposan belepte Oric köpenyét, nemhiba, a vándorélet már csak ilyen. Ruhája a szokásos. Barna köpeny, egy nomád bőrvért, bőr alkarvédők, egy barna bőrnadrág, és egy fekete csizma. Arcát a csuklyája fedi, de nem sokáig, mert a szökőkúthoz érve fellibbenti azt. Így láthatóvá válik ovális arca, válláig érő barna haja, és barna íriszei, valamint érdekes szakálla.
Botját oldalra teszi, de csak addig ameddig megmossa az arcát, majd iszik is a vízből, és a kulacsát is megtölti.
Oldalán ott díszeleg a hosszúkardja. Miután tisztálkodott és ivott, leül a kút szélére, és végigtekint a téren. Nem messze tőle egy elf nő ül, aki valószínűleg ugyanolyan vándor, mint ő. Egyenlőre nem megy oda hozzá, és nem is szól, ha a nő akar valamit tőle, majd odajön Osrickhoz.*
6106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:47:36
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:47:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú vándorút áll mögötte, amikor megérkezik Arthenior főterére. Nem igazán lepődik meg a városfal hiányán, hiszen még soha nem látott sem várost, sem falut, így nem nagyon vannak elképzelései azzal kapcsolatban milyennek is kéne lennie egy ilyen helynek. Lassan lépked végig a kövezett téren, és ül le a szökőkút szélére. Egyhangúan figyeli a dolgot, amire mások talán rácsodálkoznának, de az ő lelkét nem érinti meg különösebben. Kezével fogva haját, hogy ne legyen vizes, arcát belemeríti a kellemesen hűs vízbe, majd fölkel, és áthelyezi székhelyét az egyik közeli padra, egy nagy fa árnyékában.*
6105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:09:30
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:09:30
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Hát ennyi lenne, ezen a ponton szakad el Lorewnél a cérna. Persze szerzetes, és jól leplezi, ez tény, általában a türelme bizonyul erősebbnek, és nem a mérge, de úgy érzi türtőztette már magát eleget. Egy dolog a bizalom, és egy egészen más a bolondság, szerencsére nem tapasztalatból, de ezt tudja már rég.*
- Nem akarlak meggyőzni *mordul fel* Választási lehetőséget kínáltam, te pedig rosszul választottál. Én pedig így nem fecsérelek erre több időt *a francért erőlködik még mindig ez a nő. Lorew már az előbb is kifejezte, hogy számára véget ért a térítés rész, innentől ilyen témában nem hajlandó beszélgetést folytatni. Miért nem képes senki megérteni, ha eljátszotta az egyetlen esélyét arra, hogy halandóként elérjen akár egy apróságot is, és miért nem képesek szembenézni a ténnyel, hogy életük szánalmas és jelentéktelen lesz? Választhattak, ostobák voltak, miért kell erre még szavakat vesztegetni?*
- Az emberek szeretik a bizonytalanságot *sóhajtja, amint a halálra terelődik a téma* Egyetlen biztos dolog van az életükben, arról pedig félnek beszélni.
*Persze itt most nem konkrétan Elenithre gondol, ő legalább láthatóan elismeri, és együtt él a gondolattal, hogy halandó. Itt az olyan bolondokat siratja, akik azt hiszik, ha nem beszélnek róla, akkor majd nem fog megtörténni. Sajnálatos, mivel ez is azt mutatja, a halandó fajok mennyire nem értek még meg arra, hogy más, nagyobb célt szolgáljanak. Olyanok, mint a kukacok a földben, mennek előre, és esznek, mert hiszik, hogy ez a helyes, és hogy ettől minden jobb lesz. Hogy nem halnak meg, sőt, mi több, jó életük lesz örökké. Ebben az egyben hisznek, ha pedig Lorew felkapja a kukacot, elemeli a földtől, akkor pánikszerűen kezd tekeregni, hiszen semmilyen más helyzetet nem tud kezelni, csak akkor tudatosul benne, hogy élete gyönge és törékeny, és könnyen utolérheti a halál, amikor már késő. Láthatóan az emberek is ilyenek, amíg testközelbe nem kerülnek a véggel, addig nem merik, nem akarják elhinni, hogy megtörténhet, addig csak próbálnak előrekúszni, és harapni, örökké élni. Ők legalább megegyeznek abban, hogy mindketten túl fogják élni, habár Lorew ezt némi kétkedéssel fogadja, illetve egyáltalán nem bízik a nő szavában, inkább egyfajta játékként értelmezi az egészet. ha pedig tényleg mindketten élve kijutnak, talán Elenith lesz az első, akinek a szerzetes bízni fog a szavában? Nehéz elhinni, hogy valaha is képes lenne bizalmat szavazni egy halandónak, de hát ki tudja. A férfi csak akkor fújja fel ismételten a képét, amikor Elenith azzal vádolja, azért kérdezett az úticélról, mert nem tudja, mi az. Bolondság! Csak azt akarta, hogy a nő picit legalább hasznosnak érezze magát, de ha neki ez nem kell... Még hogy valamit ő nem tud... Bizonyítandón műveltségét, rögtön bólogatni is kezd.*
- Igen-igen, ez alighanem a Csontkripta lesz *jegyzi meg, mintha mi sem volna nyilvánvalóbb vagy mintha tényleg ez lenne a hely neve, és nem csak rosszul emlékezne* A tó mellett, igen, tehát hazamegyünk... ugyanis nekem minden, ami a lihanechi víztömeg mellett van, az olyan, mintha az otthonom lenne, úgy ismerem, akárha a tenyeremet. Igazán megnyugtató, hiszen számtalanszor megfordultam már arra is. Vad vidék, mondják, de ez nem igaz, az emberfia nagyszerűen átjuthat rajta, ha tudja, hogy merre kell menni. Persze vannak mindenféle rémek, de ugyan mit számítanak?
*Jó, talán már kicsit túlzásba esett a végére, és persze következetesen nem számol azzal az egyébként elég nyilvánvaló eshetőséggel, hogy majd számon kérik rajta a tudását, és talán nem is évek múltán, hanem rögtön, amint megérkeznek. Mindegy, nem Lorew a hülye, hanem aki hisz neki... Ő úgyis hirdetni fogja saját hatalmasságát, talán haláláig, talán amíg nem találkozik egy entitással, mindenesetre még jó sokáig. A főtérre érve pedig Elenith máris szabadkozni kezd, amint összefutnak Vasüleppel, és kölykével.*
- A maga nevében kér bocsánatot, én nem sajnálom *jegyzi meg gépiesen, miközben körbepillant, hogy ugyan itt van-e a tébolyult gnóm is, azonban nem igazán találja. Egy jó pont a Sorsnak. Azonban a nő, akinek már elfelejtette a nevét, még a közelben leledzik, sebaj, legfeljebb majd neki is felteszi a nagy kérdést a céljáról. Nem veszít semmit, ha amaz rossz választ ad, legfeljebb még néhány percig kesereghet a halandók tudatlanságán. A szekeret meglátva enyhén felvonja ugyan a szemöldökét, de nincs ellenére a dolog, legalább alhat, hangos horkolásával rettegésben tartva a környező vadakat és démonokat.*
- Persze átérzem az izgalmukat *kezd bele azért, nehogy az ő hibája legyen végül* De nem felejtettek el valakit. Nagyjából ilyen magas, és a város lakosságának kiirtásával foglalkozik *lövi be többnyire pontosan Achrad magasságát, mert sajnos nem lehet tudni, hogy amaz eltűnt, esetleg végre elkapta a városőrség, vagy pedig csak a négy ellenség terve a következő lépcsőfokra ért* Nekem nem hiányzik, csak eddig olyan nagyon ragaszkodtak hozzá, most pedig... Értik.
*Főleg Vasülepre tapadnak a szemei, hiszen ő az akció főnöke, az aktuális Őrültmágus Lorew szavaival élve, szóval neki kell tudnia. Persze jó eséllyel falazni fog neki, de na... A démonok a részletekben lakoznak, mondják mindig, hátha valami igazat is elköp a mágus kínjában. Elenithnek nem ajánlja fel, hogy innentől szívesen cipeli a csomagját, nem pusztán azért, mert ez még hozzá képest is túl sok piszkálódás lenne egy témában, csak valószínűleg egyszer le fognak szállni a szekérről, utána pedig fogja a fene vinni a pakkot.*
*Hát ennyi lenne, ezen a ponton szakad el Lorewnél a cérna. Persze szerzetes, és jól leplezi, ez tény, általában a türelme bizonyul erősebbnek, és nem a mérge, de úgy érzi türtőztette már magát eleget. Egy dolog a bizalom, és egy egészen más a bolondság, szerencsére nem tapasztalatból, de ezt tudja már rég.*
- Nem akarlak meggyőzni *mordul fel* Választási lehetőséget kínáltam, te pedig rosszul választottál. Én pedig így nem fecsérelek erre több időt *a francért erőlködik még mindig ez a nő. Lorew már az előbb is kifejezte, hogy számára véget ért a térítés rész, innentől ilyen témában nem hajlandó beszélgetést folytatni. Miért nem képes senki megérteni, ha eljátszotta az egyetlen esélyét arra, hogy halandóként elérjen akár egy apróságot is, és miért nem képesek szembenézni a ténnyel, hogy életük szánalmas és jelentéktelen lesz? Választhattak, ostobák voltak, miért kell erre még szavakat vesztegetni?*
- Az emberek szeretik a bizonytalanságot *sóhajtja, amint a halálra terelődik a téma* Egyetlen biztos dolog van az életükben, arról pedig félnek beszélni.
*Persze itt most nem konkrétan Elenithre gondol, ő legalább láthatóan elismeri, és együtt él a gondolattal, hogy halandó. Itt az olyan bolondokat siratja, akik azt hiszik, ha nem beszélnek róla, akkor majd nem fog megtörténni. Sajnálatos, mivel ez is azt mutatja, a halandó fajok mennyire nem értek még meg arra, hogy más, nagyobb célt szolgáljanak. Olyanok, mint a kukacok a földben, mennek előre, és esznek, mert hiszik, hogy ez a helyes, és hogy ettől minden jobb lesz. Hogy nem halnak meg, sőt, mi több, jó életük lesz örökké. Ebben az egyben hisznek, ha pedig Lorew felkapja a kukacot, elemeli a földtől, akkor pánikszerűen kezd tekeregni, hiszen semmilyen más helyzetet nem tud kezelni, csak akkor tudatosul benne, hogy élete gyönge és törékeny, és könnyen utolérheti a halál, amikor már késő. Láthatóan az emberek is ilyenek, amíg testközelbe nem kerülnek a véggel, addig nem merik, nem akarják elhinni, hogy megtörténhet, addig csak próbálnak előrekúszni, és harapni, örökké élni. Ők legalább megegyeznek abban, hogy mindketten túl fogják élni, habár Lorew ezt némi kétkedéssel fogadja, illetve egyáltalán nem bízik a nő szavában, inkább egyfajta játékként értelmezi az egészet. ha pedig tényleg mindketten élve kijutnak, talán Elenith lesz az első, akinek a szerzetes bízni fog a szavában? Nehéz elhinni, hogy valaha is képes lenne bizalmat szavazni egy halandónak, de hát ki tudja. A férfi csak akkor fújja fel ismételten a képét, amikor Elenith azzal vádolja, azért kérdezett az úticélról, mert nem tudja, mi az. Bolondság! Csak azt akarta, hogy a nő picit legalább hasznosnak érezze magát, de ha neki ez nem kell... Még hogy valamit ő nem tud... Bizonyítandón műveltségét, rögtön bólogatni is kezd.*
- Igen-igen, ez alighanem a Csontkripta lesz *jegyzi meg, mintha mi sem volna nyilvánvalóbb vagy mintha tényleg ez lenne a hely neve, és nem csak rosszul emlékezne* A tó mellett, igen, tehát hazamegyünk... ugyanis nekem minden, ami a lihanechi víztömeg mellett van, az olyan, mintha az otthonom lenne, úgy ismerem, akárha a tenyeremet. Igazán megnyugtató, hiszen számtalanszor megfordultam már arra is. Vad vidék, mondják, de ez nem igaz, az emberfia nagyszerűen átjuthat rajta, ha tudja, hogy merre kell menni. Persze vannak mindenféle rémek, de ugyan mit számítanak?
*Jó, talán már kicsit túlzásba esett a végére, és persze következetesen nem számol azzal az egyébként elég nyilvánvaló eshetőséggel, hogy majd számon kérik rajta a tudását, és talán nem is évek múltán, hanem rögtön, amint megérkeznek. Mindegy, nem Lorew a hülye, hanem aki hisz neki... Ő úgyis hirdetni fogja saját hatalmasságát, talán haláláig, talán amíg nem találkozik egy entitással, mindenesetre még jó sokáig. A főtérre érve pedig Elenith máris szabadkozni kezd, amint összefutnak Vasüleppel, és kölykével.*
- A maga nevében kér bocsánatot, én nem sajnálom *jegyzi meg gépiesen, miközben körbepillant, hogy ugyan itt van-e a tébolyult gnóm is, azonban nem igazán találja. Egy jó pont a Sorsnak. Azonban a nő, akinek már elfelejtette a nevét, még a közelben leledzik, sebaj, legfeljebb majd neki is felteszi a nagy kérdést a céljáról. Nem veszít semmit, ha amaz rossz választ ad, legfeljebb még néhány percig kesereghet a halandók tudatlanságán. A szekeret meglátva enyhén felvonja ugyan a szemöldökét, de nincs ellenére a dolog, legalább alhat, hangos horkolásával rettegésben tartva a környező vadakat és démonokat.*
- Persze átérzem az izgalmukat *kezd bele azért, nehogy az ő hibája legyen végül* De nem felejtettek el valakit. Nagyjából ilyen magas, és a város lakosságának kiirtásával foglalkozik *lövi be többnyire pontosan Achrad magasságát, mert sajnos nem lehet tudni, hogy amaz eltűnt, esetleg végre elkapta a városőrség, vagy pedig csak a négy ellenség terve a következő lépcsőfokra ért* Nekem nem hiányzik, csak eddig olyan nagyon ragaszkodtak hozzá, most pedig... Értik.
*Főleg Vasülepre tapadnak a szemei, hiszen ő az akció főnöke, az aktuális Őrültmágus Lorew szavaival élve, szóval neki kell tudnia. Persze jó eséllyel falazni fog neki, de na... A démonok a részletekben lakoznak, mondják mindig, hátha valami igazat is elköp a mágus kínjában. Elenithnek nem ajánlja fel, hogy innentől szívesen cipeli a csomagját, nem pusztán azért, mert ez még hozzá képest is túl sok piszkálódás lenne egy témában, csak valószínűleg egyszer le fognak szállni a szekérről, utána pedig fogja a fene vinni a pakkot.*
6104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 01:00:33
Üzenet elküldve: 2015-07-19 01:00:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Se ezen a síkon, sem pedig a sajátján nem volt erőssége a túlzott türelmesség. Így ez, a gyors hangulatváltozásaival pároztatva sose eredményeztek túl jó végkifejletet. A mulatságos az egészben, hogy az meg, ha türelmet próbált gyakorolni, az végképp rosszul végződött a legtöbb esetben, csak akkor pont a számára, így még értelmét sem látta ennek gyakorlására.
A mágusok maguktól értetődő okok miatt természetesen neki sem szimpatikusak, de a mostani harmadiknak befutott hogyishívják fazon rendesen feltette nála a pontot az i-re. Eljátssza ő az udvarias lánykát ha kell még egy ideig, de egy ilyennek még ha kell se fog gügyögni. Végső soron inkább ez nevezhető "normális" viselkedésnek.
Ő még nem indul el természetesen kifelé a többiekkel, hiszen semmi köze hozzájuk, így a pultnak dőlve még egy kicsit elnézi Dayria, és annak a patkányképűnek a beszélgetését. Most szinte áldásként fogja fel azt a tényt, hogy ebből a távolságból semmit sem hall. Van egy olyan érzése, hogy annak a halandónak nem is akarja többet hallani még csak a hangját se. Valami elgurulhatott nála, legalábbis abból az egy-két mondatából üvöltött a sötétség.
Egy pár pillanatig még figyeli őket, aztán inkább elindul ő maga is, hátha valamit félrehallott, és "véletlenül" elhagyja őket.
De nem, a főtérre érve nem kell sok, hogy a kölyköt és a másikat kiszúrja. Oda viszont nem megy hozzájuk, inkább a gondolataiba merülve nekitámaszkodik a fogadó falának. Közben emlékei közül előkeresi azokat, amiket még a megidézőjével töltött abban a nyomorult faluban. Végső soron jól illik rá a viszonylag átlagos lány szerepe, hisz ezt tanulta meg legelőször, és csak utána az elkényeztetett, gazdag fruskáét, amit a Szöszi alakít állandó jelleggel. Így jobban belegondolva az övé sokkal kötetlenebb. Több mindent megengedhet magának viselkedésben. Ettől eltekintve muszáj átgondolnia a dolgokat, figyelembe véve, hogy egy nagyjából a húszas évei elején járó fiatal lányt alakít, ami önmagában nem hangzik túl bonyolultnak, de ha a démonnak több száz/több ezer év van a háta mögött, akkor egy kis gondolkozást igényel egy fiatal, még kevés élettapasztalattal rendelkező emberlány szerepébe Tökéletesen belebújnia.
Az, hogy a másik kettő észreveszi e, hogy ott áll, az már az ő dolguk. Amíg nem jön bármelyik oda hozzá, vagy próbálja odainvitálni, addig ő megmarad a saját gondolataiba merülve.
Dayria intésére csak egy enyhe grimasszal felel. Nagyon gondolkozik azon, hogy nem-e lenne jobb hagyni őt, hadd főjön a saját levében azokkal a mágusokkal körbevéve, viszont az eddig átélt unalom, és ami továbbra is várna rá, ahhoz meg aztán pláne nincs kedve. Ha pedig valóban nem fogja tovább bírni a társaságot, bármikor fordulhat, és mehet.
Még egy kicsit töpreng, hogy vajon tényleg máris oda akar-e menni, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében, ha eddig nem tette volna meg korábban, akkor most ő is csatlakozik a társasághoz.*
*Se ezen a síkon, sem pedig a sajátján nem volt erőssége a túlzott türelmesség. Így ez, a gyors hangulatváltozásaival pároztatva sose eredményeztek túl jó végkifejletet. A mulatságos az egészben, hogy az meg, ha türelmet próbált gyakorolni, az végképp rosszul végződött a legtöbb esetben, csak akkor pont a számára, így még értelmét sem látta ennek gyakorlására.
A mágusok maguktól értetődő okok miatt természetesen neki sem szimpatikusak, de a mostani harmadiknak befutott hogyishívják fazon rendesen feltette nála a pontot az i-re. Eljátssza ő az udvarias lánykát ha kell még egy ideig, de egy ilyennek még ha kell se fog gügyögni. Végső soron inkább ez nevezhető "normális" viselkedésnek.
Ő még nem indul el természetesen kifelé a többiekkel, hiszen semmi köze hozzájuk, így a pultnak dőlve még egy kicsit elnézi Dayria, és annak a patkányképűnek a beszélgetését. Most szinte áldásként fogja fel azt a tényt, hogy ebből a távolságból semmit sem hall. Van egy olyan érzése, hogy annak a halandónak nem is akarja többet hallani még csak a hangját se. Valami elgurulhatott nála, legalábbis abból az egy-két mondatából üvöltött a sötétség.
Egy pár pillanatig még figyeli őket, aztán inkább elindul ő maga is, hátha valamit félrehallott, és "véletlenül" elhagyja őket.
De nem, a főtérre érve nem kell sok, hogy a kölyköt és a másikat kiszúrja. Oda viszont nem megy hozzájuk, inkább a gondolataiba merülve nekitámaszkodik a fogadó falának. Közben emlékei közül előkeresi azokat, amiket még a megidézőjével töltött abban a nyomorult faluban. Végső soron jól illik rá a viszonylag átlagos lány szerepe, hisz ezt tanulta meg legelőször, és csak utána az elkényeztetett, gazdag fruskáét, amit a Szöszi alakít állandó jelleggel. Így jobban belegondolva az övé sokkal kötetlenebb. Több mindent megengedhet magának viselkedésben. Ettől eltekintve muszáj átgondolnia a dolgokat, figyelembe véve, hogy egy nagyjából a húszas évei elején járó fiatal lányt alakít, ami önmagában nem hangzik túl bonyolultnak, de ha a démonnak több száz/több ezer év van a háta mögött, akkor egy kis gondolkozást igényel egy fiatal, még kevés élettapasztalattal rendelkező emberlány szerepébe Tökéletesen belebújnia.
Az, hogy a másik kettő észreveszi e, hogy ott áll, az már az ő dolguk. Amíg nem jön bármelyik oda hozzá, vagy próbálja odainvitálni, addig ő megmarad a saját gondolataiba merülve.
Dayria intésére csak egy enyhe grimasszal felel. Nagyon gondolkozik azon, hogy nem-e lenne jobb hagyni őt, hadd főjön a saját levében azokkal a mágusokkal körbevéve, viszont az eddig átélt unalom, és ami továbbra is várna rá, ahhoz meg aztán pláne nincs kedve. Ha pedig valóban nem fogja tovább bírni a társaságot, bármikor fordulhat, és mehet.
Még egy kicsit töpreng, hogy vajon tényleg máris oda akar-e menni, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében, ha eddig nem tette volna meg korábban, akkor most ő is csatlakozik a társasághoz.*
6103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:30:44
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:30:44
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövő felé//
*Lassítanak a lóval és Yina felemeli a fejét, hogy körülnézzen, kicsit boldog, hogy újra szülővárosában van és elmosolyodik. Mikor meg állnak a lóval Logan gyorsan leszáll előtte a lóról és már nyúl is a derekához, hogy őt is lesegítse onnan, mikor elhagyja a lovat megöleli a nyakánál férjét, hogy csókjával köszönthesse a földre érkezve. A kantárszálon vezeti tovább lovát lovagja és ő csak sétál mellette a szökőkúthoz, ahol ő is felfrissíti arcát és mikor a redők eltűnnek a víz felszínéről elégedetten mosolyodik el kicsit elpirulva. Most látja magát tisztán, boldogan és nemesi ruhájában és rendezett hajával, ami az út során se kócolódott össze. ~Milyen szép nő lettem.~ Férje hangját hallva pillant rá, aki szintén elkalandozhatott tükörképében, sok minden történt velük, lehet magához szólt, így nem válaszol csak mellé lép, hogy belekaroljon a kézen fogás helyett kedvesen mosolyogva. El indulnak leadni a lovat az istállóba majd a fogadó elé érve szólal meg Yina.*
-Azt hiszem most tudnék enni egy keveset majd. *Néz őzike szemeivel Loganra, nem farkas éhes, de úgy érzi férne a gyomrába valami étek, ami nem ártana neki, hogy teste egészségesebben nézzen ki.*
*Lassítanak a lóval és Yina felemeli a fejét, hogy körülnézzen, kicsit boldog, hogy újra szülővárosában van és elmosolyodik. Mikor meg állnak a lóval Logan gyorsan leszáll előtte a lóról és már nyúl is a derekához, hogy őt is lesegítse onnan, mikor elhagyja a lovat megöleli a nyakánál férjét, hogy csókjával köszönthesse a földre érkezve. A kantárszálon vezeti tovább lovát lovagja és ő csak sétál mellette a szökőkúthoz, ahol ő is felfrissíti arcát és mikor a redők eltűnnek a víz felszínéről elégedetten mosolyodik el kicsit elpirulva. Most látja magát tisztán, boldogan és nemesi ruhájában és rendezett hajával, ami az út során se kócolódott össze. ~Milyen szép nő lettem.~ Férje hangját hallva pillant rá, aki szintén elkalandozhatott tükörképében, sok minden történt velük, lehet magához szólt, így nem válaszol csak mellé lép, hogy belekaroljon a kézen fogás helyett kedvesen mosolyogva. El indulnak leadni a lovat az istállóba majd a fogadó elé érve szólal meg Yina.*
-Azt hiszem most tudnék enni egy keveset majd. *Néz őzike szemeivel Loganra, nem farkas éhes, de úgy érzi férne a gyomrába valami étek, ami nem ártana neki, hogy teste egészségesebben nézzen ki.*
6102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:23:02
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:23:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Ami az entitások valóságosságát vagy valótlanságát illeti, Dayria nem kíván további eszmefuttatásokat szavakba rendezni, ugyanis Lorew láthatóan nem kapható a dühöngésre és kiborulásra, feleslegesen ostobaságokat ontani pedig a világba egészen terhes az ezüst-szőke fúria számára. Jobb, ha megpihenteti kincset érő ajkait, legalábbis addig, míg a hitterjesztésre nem gördül témájuk fonala.
A haragvás egyszeriben feloldódik benne, amint újfent mosolyra buzdítja a mágus, és bár vigadását nem mutathatja ki a megjegyzés kapcsán, azért önmagában jót derül a kijelentésen, miszerint ő azt hiszi, hogy különleges.
~Tudom, kedves, én tudom, nem csak érzem.~
Hallatszik fel gondolataiban a mosolygós hangja, azonban hamarost vissza kell vennie a jó kedvéből, hogy kellő komolysággal és megvetéssel formálhassa elkövetkezendő szavait. Mert hát ilyen hosszasan már számára is megterhelő ennyi otrombaságot összehordani, mellyel bizonyíthatja, ő valóban csak egy szánni és gyűlölni való egyed a múlandó létformák közül.*
- Badarság. Csupán a magad vágyairól oktatsz, mindemellett ócsárolva a fajtádat. Vajmi kevés a meggyőzéshez. *Jelenti ki, noha hosszú távon már ezt a témát sem kívánná tovább boncolgatni. Talán az úton, ha végre megindulnak, most azonban már érzi, hogy hosszan elmaradnak, pedig más sem hiányozna neki, minthogy kihagyják a kis kalandból. Ha valamit elkezdett, azt szereti befejezni, igazán frusztráló az, amikor nem valósulhatnak meg az elképzelései, ráadásképpen rajta kívül eső okok végett. Ott volt például a "bátyja", a másik Dharemon, meg az a sok ostoba a titkos renddel, akiknek elhivatottságuk volt a város igazgatása és védelme... Azóta már csak a fiút kell levadásznia, hogy teljes körű elégtételt vehessen a csalódottá tétele miatt. A gondolat is bosszantja, hogy valaki még mindég e világ levegőjét szívhatja, akinek volt mersze tönkretennie a játékát.
Apró sóhaj formájában gyűri le magában az ismét feltörekedni kívánó dühét, majd csendben hallgatja Lorew ömlengését az entitásokról. Szerencse, hogy a bolondja egy-kettőre vissza tudja hozni a jó kedvét, ugyanis jót derül a helyzeten. A mágus vágyakozik azért, hogy legalább éltének utolsó pillanatában összetalálkozhasson az általa oly' nagyra becsült lények egyikével, pedig már jó ideje az egyik társaságában leledzik. Eljátszik a gondolattal, vajon mit reagálna a férfi, ha elrebegné a kis titkát? Egyáltalán hinne neki? Vagy bosszankodva elküldené melegebb éghajlatra, míg kézzelfogható bizonyítékot nem mutat fel? Igazán szeretné megnézni a reakcióját, most, hogy a tetőfokára hágott a téma, de még mindég nem látja elérkezettnek az időt, hogy felfedje magát a varázstudó számára. Hiszen a hosszas utazás és a kalandozás alatt is még annyi lehetősége lesz magára haragítani őt... Túl édes a játszma...*
- A halálról? *Kérdez vissza hirtelen, amint tűnődéséből a mágus újabb, az átlagostól eltérő kérdése zökkenti ki.* Az, hogy remélem, minél később ér, vagy, hogy egyáltalán nem érint. De hát balgaság lenne ilyet képzelni. *Feleli, ajkain egy aprócska mosollyal, miközben elkezd cihelődni, Lorew ezután következő, hirtelen kitörése azonban megakasztja a mozdulatban.
Enyhén megemelkedett szemöldökökkel figyeli a férfit, majd csak a fejét csóválja, elvégre inkább volt incselkedés a kijelentése, semmint halálosan komoly, de azért szórakoztatja, hogy így kikelt magából a mágus. Végtére is ezt várta, hogy mutasson némi vehemenciát, életet, dühöt... Tegyen csak a kedvére, ha őt kívánja szolgálni.*
- Én is ezt mondtam... *Válaszolja, miután néhány pillanatnyi meredt bámulást követően ismét visszatér a holmija összeszedéséhez, midőn pedig útnak indulnak, a száját húzva legyint egyet a bugyuta megjegyzésre.
Nem is méltatja válaszra, ellenben a következő kérdés már mosolyra fakasztja.*
- Azt hittem, hogy ez a tény már régóta világos a szemeid előtt. *Pimaszkodik, mintha csak most kezdene megnyílni az a pajkos lány, akit az ártatlanság eddig alaposan elkendőzött. Valójában gonoszkodni kívánt csupán.* Hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, északra megyünk. A lichanechi tó melletti területre. Ennyit mondott Argus, egyéb információt én magam sem tudok. *Na persze. Nem nehéz kitalálnia, hogy a Csontok Ura nevet viselő egyén legendája kapcsán a Csonttemető lesz az úti céljuk, de mint tudatlan, világot alig látott "kislány", nem feltétlen lehet tisztában ezen összefüggéssel, meg hogy egyáltalán mi a jó élet leledzik Lichanech tavának környékén.
Közben, ha meglátja a Sotheenát a közelben, int neki, hogy most már jöjjön, mert időszerűvé vált az indulás, amennyiben viszont nincs a környéken az Éji Démon, nem is kezd el futkározni utána. Ha elment, az az ő baja - bár neki érdekes lesz kimagyarázni -, ha pedig már a főtéren van, akkor nincsen probléma.
A találkozási helyre jutás ideje alatt már nincs túl sok kedve beszélgetni, tehát ha nyugton marad Lorew is, akkor csendben telik el a sétájuk, bár az ellenkező esetben sem számolhat túl sok reakcióval a mágustudó. Mikor pedig megérkeznek, már Argus és a papnövendék is ott várakoznak rájuk.*
- Elnézést a késedelemért, remélem, nem kellett túl sokat várni. *Pillant fel a földmágusra, majd kíváncsian fordítja tekintetét a szekér felé, amelynek tulajdonosa gyanúsan nézelődik feléjük.* Lesz társaságunk is? *Kérdezi, és bizony le sem vakarhatná az ábrázatáról a megkönnyebbülést, ugyanis már most le akar szakadni a válla a málhától, amit felpakolt. Pedig tényleg csak a legszükségesebbeket szedte össze. Szerinte.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 22:33:05
*Ami az entitások valóságosságát vagy valótlanságát illeti, Dayria nem kíván további eszmefuttatásokat szavakba rendezni, ugyanis Lorew láthatóan nem kapható a dühöngésre és kiborulásra, feleslegesen ostobaságokat ontani pedig a világba egészen terhes az ezüst-szőke fúria számára. Jobb, ha megpihenteti kincset érő ajkait, legalábbis addig, míg a hitterjesztésre nem gördül témájuk fonala.
A haragvás egyszeriben feloldódik benne, amint újfent mosolyra buzdítja a mágus, és bár vigadását nem mutathatja ki a megjegyzés kapcsán, azért önmagában jót derül a kijelentésen, miszerint ő azt hiszi, hogy különleges.
~Tudom, kedves, én tudom, nem csak érzem.~
Hallatszik fel gondolataiban a mosolygós hangja, azonban hamarost vissza kell vennie a jó kedvéből, hogy kellő komolysággal és megvetéssel formálhassa elkövetkezendő szavait. Mert hát ilyen hosszasan már számára is megterhelő ennyi otrombaságot összehordani, mellyel bizonyíthatja, ő valóban csak egy szánni és gyűlölni való egyed a múlandó létformák közül.*
- Badarság. Csupán a magad vágyairól oktatsz, mindemellett ócsárolva a fajtádat. Vajmi kevés a meggyőzéshez. *Jelenti ki, noha hosszú távon már ezt a témát sem kívánná tovább boncolgatni. Talán az úton, ha végre megindulnak, most azonban már érzi, hogy hosszan elmaradnak, pedig más sem hiányozna neki, minthogy kihagyják a kis kalandból. Ha valamit elkezdett, azt szereti befejezni, igazán frusztráló az, amikor nem valósulhatnak meg az elképzelései, ráadásképpen rajta kívül eső okok végett. Ott volt például a "bátyja", a másik Dharemon, meg az a sok ostoba a titkos renddel, akiknek elhivatottságuk volt a város igazgatása és védelme... Azóta már csak a fiút kell levadásznia, hogy teljes körű elégtételt vehessen a csalódottá tétele miatt. A gondolat is bosszantja, hogy valaki még mindég e világ levegőjét szívhatja, akinek volt mersze tönkretennie a játékát.
Apró sóhaj formájában gyűri le magában az ismét feltörekedni kívánó dühét, majd csendben hallgatja Lorew ömlengését az entitásokról. Szerencse, hogy a bolondja egy-kettőre vissza tudja hozni a jó kedvét, ugyanis jót derül a helyzeten. A mágus vágyakozik azért, hogy legalább éltének utolsó pillanatában összetalálkozhasson az általa oly' nagyra becsült lények egyikével, pedig már jó ideje az egyik társaságában leledzik. Eljátszik a gondolattal, vajon mit reagálna a férfi, ha elrebegné a kis titkát? Egyáltalán hinne neki? Vagy bosszankodva elküldené melegebb éghajlatra, míg kézzelfogható bizonyítékot nem mutat fel? Igazán szeretné megnézni a reakcióját, most, hogy a tetőfokára hágott a téma, de még mindég nem látja elérkezettnek az időt, hogy felfedje magát a varázstudó számára. Hiszen a hosszas utazás és a kalandozás alatt is még annyi lehetősége lesz magára haragítani őt... Túl édes a játszma...*
- A halálról? *Kérdez vissza hirtelen, amint tűnődéséből a mágus újabb, az átlagostól eltérő kérdése zökkenti ki.* Az, hogy remélem, minél később ér, vagy, hogy egyáltalán nem érint. De hát balgaság lenne ilyet képzelni. *Feleli, ajkain egy aprócska mosollyal, miközben elkezd cihelődni, Lorew ezután következő, hirtelen kitörése azonban megakasztja a mozdulatban.
Enyhén megemelkedett szemöldökökkel figyeli a férfit, majd csak a fejét csóválja, elvégre inkább volt incselkedés a kijelentése, semmint halálosan komoly, de azért szórakoztatja, hogy így kikelt magából a mágus. Végtére is ezt várta, hogy mutasson némi vehemenciát, életet, dühöt... Tegyen csak a kedvére, ha őt kívánja szolgálni.*
- Én is ezt mondtam... *Válaszolja, miután néhány pillanatnyi meredt bámulást követően ismét visszatér a holmija összeszedéséhez, midőn pedig útnak indulnak, a száját húzva legyint egyet a bugyuta megjegyzésre.
Nem is méltatja válaszra, ellenben a következő kérdés már mosolyra fakasztja.*
- Azt hittem, hogy ez a tény már régóta világos a szemeid előtt. *Pimaszkodik, mintha csak most kezdene megnyílni az a pajkos lány, akit az ártatlanság eddig alaposan elkendőzött. Valójában gonoszkodni kívánt csupán.* Hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, északra megyünk. A lichanechi tó melletti területre. Ennyit mondott Argus, egyéb információt én magam sem tudok. *Na persze. Nem nehéz kitalálnia, hogy a Csontok Ura nevet viselő egyén legendája kapcsán a Csonttemető lesz az úti céljuk, de mint tudatlan, világot alig látott "kislány", nem feltétlen lehet tisztában ezen összefüggéssel, meg hogy egyáltalán mi a jó élet leledzik Lichanech tavának környékén.
Közben, ha meglátja a Sotheenát a közelben, int neki, hogy most már jöjjön, mert időszerűvé vált az indulás, amennyiben viszont nincs a környéken az Éji Démon, nem is kezd el futkározni utána. Ha elment, az az ő baja - bár neki érdekes lesz kimagyarázni -, ha pedig már a főtéren van, akkor nincsen probléma.
A találkozási helyre jutás ideje alatt már nincs túl sok kedve beszélgetni, tehát ha nyugton marad Lorew is, akkor csendben telik el a sétájuk, bár az ellenkező esetben sem számolhat túl sok reakcióval a mágustudó. Mikor pedig megérkeznek, már Argus és a papnövendék is ott várakoznak rájuk.*
- Elnézést a késedelemért, remélem, nem kellett túl sokat várni. *Pillant fel a földmágusra, majd kíváncsian fordítja tekintetét a szekér felé, amelynek tulajdonosa gyanúsan nézelődik feléjük.* Lesz társaságunk is? *Kérdezi, és bizony le sem vakarhatná az ábrázatáról a megkönnyebbülést, ugyanis már most le akar szakadni a válla a málhától, amit felpakolt. Pedig tényleg csak a legszükségesebbeket szedte össze. Szerinte.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 22:33:05
6101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:13:47
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:13:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövő felé//
*A kapun szerencsésen áthaladnak és a főtér közelében megállítja a lovat. Leugrik róla lábát átlendítve ló nyakán és lesegíti a nyeregből Yinát is, átfogva vékony derekát. A lovat kantár száron vezeti tovább. A szökőkút közelében megáll egy kicsit felfrissíteni benne arcát. A víz tükrében az arcképe tisztán kirajzolódik, mikor a szélen megnyugszik a víz.*
~Itt vagyunk újra. Milyen más most a város, mint amikor először léptem át ezt a kaput. Akkor még vagyonom volt és nemesi nevem tömérdek aranyat jelentett, de most... nem szabad kételkednem. Találok megoldást, most már ő az enyém és nálam sokkal alacsonyabb sorban lévők is megállják a helyüket.~
-Minden rendben lesz.
*Mondja, mintha csak Yinának szólna, de ez inkább saját magának szól. Szigorú tekintettel nézi egy pillanatra a visszatükröződő képet. Nem enged a hirtelen támadt kételyeinek tovább. Kézen fogja Yinát és a másik kezével a lovat vezetve indul meg az istálló felé, hogy leadja a lovat, aztán a fogadóhoz vegyék az irányt lépteik.*
*A kapun szerencsésen áthaladnak és a főtér közelében megállítja a lovat. Leugrik róla lábát átlendítve ló nyakán és lesegíti a nyeregből Yinát is, átfogva vékony derekát. A lovat kantár száron vezeti tovább. A szökőkút közelében megáll egy kicsit felfrissíteni benne arcát. A víz tükrében az arcképe tisztán kirajzolódik, mikor a szélen megnyugszik a víz.*
~Itt vagyunk újra. Milyen más most a város, mint amikor először léptem át ezt a kaput. Akkor még vagyonom volt és nemesi nevem tömérdek aranyat jelentett, de most... nem szabad kételkednem. Találok megoldást, most már ő az enyém és nálam sokkal alacsonyabb sorban lévők is megállják a helyüket.~
-Minden rendben lesz.
*Mondja, mintha csak Yinának szólna, de ez inkább saját magának szól. Szigorú tekintettel nézi egy pillanatra a visszatükröződő képet. Nem enged a hirtelen támadt kételyeinek tovább. Kézen fogja Yinát és a másik kezével a lovat vezetve indul meg az istálló felé, hogy leadja a lovat, aztán a fogadóhoz vegyék az irányt lépteik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621