Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:21:25
Üzenet elküldve: 2015-02-08 20:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A Szerető//
- Értem, minden világos. ~A fenéket, semmi sem világos.~ *Kérdések áradata önti el agyát. Miért nem a normál pecsét van a papíron? Miért nem apja katonái jöttek érte? Miért kell három ember? Még mindig nem érti, nem lett volna egyszerűbb, ha a nő lóval végig nyargal a városig és kész? Persze nem tudhatták éppen hol is tartózkodik, meg bizonyára összeszokott csapat... de még is valami neki itt nem tiszta. Lehet ez a sok gondolat az ami álomba ringatja őt. Álmában édesanyja jelenik meg ahogy virágot szednek egy mezőn. ~Fura soha nem tettünk ilyet.~ Gondolja és ebben a pillanatban kelti fel Ellisz.*
- Mi törtét? *Kérdi értetlenül.* - Mi? *Nyögi ki, mire egy tőrt nyomnak kezébe. Van neki fegyvere is, kár hogy hátul a poggyásztartóban. Nem habozik megragadja a tört és kilesik az ablakon.*
- Nem ismerem őket. *Súgja Ellisznek, már ha ott van mellette, ha nincs akkor magában motyog.*
- Bár az a fiatal ember nagyon hasonlít az egyik srácra, talán apám birtokáról... de nem biztos. *Ekkor látja meg az orkot, amin nem kicsit meglepődik.* - Ez különös, apám soha nem szerette az orkokat... nem hittem volna, hogy valaha őrmesterré léptet elő valakit. *Ismeri a rang jelzéseket és értetlenül néz utazó társára, aki remélhetőleg még ott van vele. Ekkor hirtelen eszébe jut valaki.*
- Hogy nézett ki aki adta a parancsot és a levelet? Kicsit kövérkés, rövid fekete hajú és a jobb kezén mindig van egy arany ékszer, ami nem kicsit giccses. Tőle kapták? *Nem tudja mi lesz a vége ennek, sok fura dolog van itt. Elképzelhető, hogy valami cselszövés áldozata, bár nem sok értelme lenne, hiszen a családi vagyon nem ő fogja örökölni.*
- Volt még vele valaki, amikor kiadta a parancsot maguknak? *Elgondolkozik, nem kevés energiájába került, egyrészt azért mert nem akar, másrészt mert élete során csupán kétszer találkozott azzal a banyával.*
- Nagyjából olyan magas a nő, mint én, úgy a negyvenes évei elején járhat. Talán szőke és mindig giccses selyem ruhákban járkál... neve Valeria.
*Ha a válasz igen, akkor ezt válaszolja: * - Akkor ne higgyenek nekik soha nem lesznek kifizetve, nem egy csapattal játszotta el ezt. *Persze lehet, hogy csak a rossz indulat mondatja ezt vele, hiszen alig ismeri.*
*Ha nem, akkor ezt monda:* - Akkor nem tudom, tegyék azt amit szeretnének.
*Mindenesetre érdekli a dolog. Figyeli a lányt mit tesz és ha kér tőle valamit meg teszi.*
- Értem, minden világos. ~A fenéket, semmi sem világos.~ *Kérdések áradata önti el agyát. Miért nem a normál pecsét van a papíron? Miért nem apja katonái jöttek érte? Miért kell három ember? Még mindig nem érti, nem lett volna egyszerűbb, ha a nő lóval végig nyargal a városig és kész? Persze nem tudhatták éppen hol is tartózkodik, meg bizonyára összeszokott csapat... de még is valami neki itt nem tiszta. Lehet ez a sok gondolat az ami álomba ringatja őt. Álmában édesanyja jelenik meg ahogy virágot szednek egy mezőn. ~Fura soha nem tettünk ilyet.~ Gondolja és ebben a pillanatban kelti fel Ellisz.*
- Mi törtét? *Kérdi értetlenül.* - Mi? *Nyögi ki, mire egy tőrt nyomnak kezébe. Van neki fegyvere is, kár hogy hátul a poggyásztartóban. Nem habozik megragadja a tört és kilesik az ablakon.*
- Nem ismerem őket. *Súgja Ellisznek, már ha ott van mellette, ha nincs akkor magában motyog.*
- Bár az a fiatal ember nagyon hasonlít az egyik srácra, talán apám birtokáról... de nem biztos. *Ekkor látja meg az orkot, amin nem kicsit meglepődik.* - Ez különös, apám soha nem szerette az orkokat... nem hittem volna, hogy valaha őrmesterré léptet elő valakit. *Ismeri a rang jelzéseket és értetlenül néz utazó társára, aki remélhetőleg még ott van vele. Ekkor hirtelen eszébe jut valaki.*
- Hogy nézett ki aki adta a parancsot és a levelet? Kicsit kövérkés, rövid fekete hajú és a jobb kezén mindig van egy arany ékszer, ami nem kicsit giccses. Tőle kapták? *Nem tudja mi lesz a vége ennek, sok fura dolog van itt. Elképzelhető, hogy valami cselszövés áldozata, bár nem sok értelme lenne, hiszen a családi vagyon nem ő fogja örökölni.*
- Volt még vele valaki, amikor kiadta a parancsot maguknak? *Elgondolkozik, nem kevés energiájába került, egyrészt azért mert nem akar, másrészt mert élete során csupán kétszer találkozott azzal a banyával.*
- Nagyjából olyan magas a nő, mint én, úgy a negyvenes évei elején járhat. Talán szőke és mindig giccses selyem ruhákban járkál... neve Valeria.
*Ha a válasz igen, akkor ezt válaszolja: * - Akkor ne higgyenek nekik soha nem lesznek kifizetve, nem egy csapattal játszotta el ezt. *Persze lehet, hogy csak a rossz indulat mondatja ezt vele, hiszen alig ismeri.*
*Ha nem, akkor ezt monda:* - Akkor nem tudom, tegyék azt amit szeretnének.
*Mindenesetre érdekli a dolog. Figyeli a lányt mit tesz és ha kér tőle valamit meg teszi.*
5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-02-08 13:28:51
Üzenet elküldve: 2015-02-08 13:28:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szerető//
*A hatalmas férfi ostoba vigyorral az arcán bólint a lánynak, hogy igaza van, hiszen melyik ló lenne képes elbírni az óriást.*
-Köszönöm a meghívást. *bólint az elf hölgy. Könnyedén lepattant a ló hátáról, megsimogatja a ló nyakát, s valamit súg az állat fülébe, amire a ló nyerítéssel válaszol. Nem köti a lovat a hintóhoz, és az óriásnak sem adja oda a kantárt, hagyja hogy az állat szabadon mehessen.
Ellissziana először körbe néz a hintóba, mielőtt beszállna, majd a lánnyal szemben elül.*
-Ha így nézzük, akkor igaza van. *válaszolja a lánynak.* De a zsoldos, az csak olyan munkát vállal el, aminek szerves része a harc. Mi a nyugodtabb munkákkal is elvagyunk, és persze a leglehetetlenebbekkel is. *mosolyog a lányra.*
-Elisz. Inkább Elisz. *közli a lánynak. Sokan próbálkoznak az Eli-vel, de neki ez soha nem tetszett.*
-Nem tudom, hogy mi hányadikak vagyunk a listán. *rántja meg a vállát.* És azt sem mondanám, hogy túl macerás munka lenne. Bár egy személyt megtalálni a nagyvilágban nem egyszerű, de Gerold-nak van egy két jó trükkje. Ha az apja katonái vagy emberei kezdenek maga után kérdezősködni, akkor az szemet szúr. Ha mi, az nem. *magyarázza az egyszerű tényeket.* Az apját nem érdekli, hogy mennyien vagyunk, ugyan azt a pénzt adja, ha négyen vagyunk, ha ketten.
*Egy ideig némán ül, végül ismét megszólal.*
-Tegnap hallottam, hogy az Arthenori Riquill család embert keres egy munkára. *megrázza a fejét, mintha kissé összezavarodott volna.* Inkább kezdem az elején. Tizenhat évvel ezelőtt egy munka rosszul alakult, de volt valaki, aki megmentett minket, hogy pontosabban fogalmazzak. Csak engem tudott megmenteni, de a többieket is meg akarta. *meséli a szomorú történetet.* Amikor megkérdeztem Arthi-t, hogy miként viszonozhatom a szívességet, akkor csak kedvesen mosolygott. És azt mondta. Ha az Arthaniori Riquill családból, Valentina Riquill segítséget kér, akkor segíts nekik. És lám, tegnap elhangzott a segélykiáltás. Nyolc éve nem láttam Arthi-t, s ő soha nem kérné rajtam számon, hogy miért nem segítettem. De én tudnám. *fejezi be a mesélést.*
*A szekér lassú tempóban gurul be a főtér felé, mögött az óriással, és egy lóval. A ló nyugodtan sétál a szekér mögött, mintha a gazdája vezetné pórázon. A város már látszódik a távolban, ahogyan az is, hogy egy csoport közelít feléjük. Gerold oda hajol a kocsis füléhez, s valamit halkan bele suttog, amire a kocsis csak némán bólint.
Amint a városból kifelé jövő csoport látótávolságba kerül, akkor Gerold bekiált a hintóba.*
-Ellisz drágám, társaságunk van.
*Az elf högy, finoman megfogja a lány vállát, és finom mozdulattokkal felébreszti.*
-Fogja! *parancsol rá a lányra, s egy tőrt nyújt felé.*
-Állj! *kiáltja valaki a szekéren kívülről, aminek hatására a hintó megáll.* Riquill nagyúr küldött, hogy biztonságosan elkísérjük a lányát. Holnap este jöhetnek a pénzükért. *folytatja az illető.*
-Köszönjük a kíséretet. *válaszolja Gerold.* A nagyúr arra bérelt minket, hogy találjuk meg, és vigyük haza. Ha maguk viszik, akkor nem mi, és akkor annyi a pénzünknek.
-Holnap este megkapják a pénzüket, csak jöjjenek át. Az úrnőt most elvisszük az apjához. *jelenti ki az alak ismét.*
-Csak akkor adjuk át, ha most azonnal kifizet minket. *mondja Gerold.*
*Ha Syerrana kinéz a hintóból, akkor egy tucat katonát lát kit, az apja kék-fekete egyenruhájában, az apja katonái, ebben biztos. Bár a katonákat személyesen nem ismeri fel, de ez nem meglepő, mi furcsább, az, hogy a katonákat egy ork férfi vezeti. Nem katona, hiszen nincs rajta egyenruha, s fegyver sincs nála, de a család címerét viseli, és a bársony ruhája szintén a család kék-fekete színeiből áll. Talán az apja egyik embere?*
*A hatalmas férfi ostoba vigyorral az arcán bólint a lánynak, hogy igaza van, hiszen melyik ló lenne képes elbírni az óriást.*
-Köszönöm a meghívást. *bólint az elf hölgy. Könnyedén lepattant a ló hátáról, megsimogatja a ló nyakát, s valamit súg az állat fülébe, amire a ló nyerítéssel válaszol. Nem köti a lovat a hintóhoz, és az óriásnak sem adja oda a kantárt, hagyja hogy az állat szabadon mehessen.
Ellissziana először körbe néz a hintóba, mielőtt beszállna, majd a lánnyal szemben elül.*
-Ha így nézzük, akkor igaza van. *válaszolja a lánynak.* De a zsoldos, az csak olyan munkát vállal el, aminek szerves része a harc. Mi a nyugodtabb munkákkal is elvagyunk, és persze a leglehetetlenebbekkel is. *mosolyog a lányra.*
-Elisz. Inkább Elisz. *közli a lánynak. Sokan próbálkoznak az Eli-vel, de neki ez soha nem tetszett.*
-Nem tudom, hogy mi hányadikak vagyunk a listán. *rántja meg a vállát.* És azt sem mondanám, hogy túl macerás munka lenne. Bár egy személyt megtalálni a nagyvilágban nem egyszerű, de Gerold-nak van egy két jó trükkje. Ha az apja katonái vagy emberei kezdenek maga után kérdezősködni, akkor az szemet szúr. Ha mi, az nem. *magyarázza az egyszerű tényeket.* Az apját nem érdekli, hogy mennyien vagyunk, ugyan azt a pénzt adja, ha négyen vagyunk, ha ketten.
*Egy ideig némán ül, végül ismét megszólal.*
-Tegnap hallottam, hogy az Arthenori Riquill család embert keres egy munkára. *megrázza a fejét, mintha kissé összezavarodott volna.* Inkább kezdem az elején. Tizenhat évvel ezelőtt egy munka rosszul alakult, de volt valaki, aki megmentett minket, hogy pontosabban fogalmazzak. Csak engem tudott megmenteni, de a többieket is meg akarta. *meséli a szomorú történetet.* Amikor megkérdeztem Arthi-t, hogy miként viszonozhatom a szívességet, akkor csak kedvesen mosolygott. És azt mondta. Ha az Arthaniori Riquill családból, Valentina Riquill segítséget kér, akkor segíts nekik. És lám, tegnap elhangzott a segélykiáltás. Nyolc éve nem láttam Arthi-t, s ő soha nem kérné rajtam számon, hogy miért nem segítettem. De én tudnám. *fejezi be a mesélést.*
*A szekér lassú tempóban gurul be a főtér felé, mögött az óriással, és egy lóval. A ló nyugodtan sétál a szekér mögött, mintha a gazdája vezetné pórázon. A város már látszódik a távolban, ahogyan az is, hogy egy csoport közelít feléjük. Gerold oda hajol a kocsis füléhez, s valamit halkan bele suttog, amire a kocsis csak némán bólint.
Amint a városból kifelé jövő csoport látótávolságba kerül, akkor Gerold bekiált a hintóba.*
-Ellisz drágám, társaságunk van.
*Az elf högy, finoman megfogja a lány vállát, és finom mozdulattokkal felébreszti.*
-Fogja! *parancsol rá a lányra, s egy tőrt nyújt felé.*
-Állj! *kiáltja valaki a szekéren kívülről, aminek hatására a hintó megáll.* Riquill nagyúr küldött, hogy biztonságosan elkísérjük a lányát. Holnap este jöhetnek a pénzükért. *folytatja az illető.*
-Köszönjük a kíséretet. *válaszolja Gerold.* A nagyúr arra bérelt minket, hogy találjuk meg, és vigyük haza. Ha maguk viszik, akkor nem mi, és akkor annyi a pénzünknek.
-Holnap este megkapják a pénzüket, csak jöjjenek át. Az úrnőt most elvisszük az apjához. *jelenti ki az alak ismét.*
-Csak akkor adjuk át, ha most azonnal kifizet minket. *mondja Gerold.*
*Ha Syerrana kinéz a hintóból, akkor egy tucat katonát lát kit, az apja kék-fekete egyenruhájában, az apja katonái, ebben biztos. Bár a katonákat személyesen nem ismeri fel, de ez nem meglepő, mi furcsább, az, hogy a katonákat egy ork férfi vezeti. Nem katona, hiszen nincs rajta egyenruha, s fegyver sincs nála, de a család címerét viseli, és a bársony ruhája szintén a család kék-fekete színeiből áll. Talán az apja egyik embere?*
5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-02-07 11:25:03
Üzenet elküldve: 2015-02-07 11:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Előbb az út pora majd ő jön be Artheniorba. Az őrök kissé furcsán bámulna a köhögő alakra aki előbújik a majdnem csak ködnek nevezhető apró kis porfelhőből.*
- Jól vagy, vándor?*kérdezi az egyik őr, mire az alak morózus hangon válaszol.*
- Azok az átkozott lovak...
*Végül az alak felbámul a két szemöldökét vonogató őrre. Az arcát elnézve határozottan orknak tűnik, na meg a jellegzetes szag is ami kíséri őt. Bár talán nem olyan erős, mint legtöbbjüknek.*
- Azok az istenverte állatok, gyűlölnek engem.
*Az egyik őr megcsóválja a fejét majd az egyik épület felé bök a fejével.*
- Ha pihenni kívánsz, a Pegazus fogadót ajánlom. Igyál egyet az egészségünkre!
*Az ork még köhög párat majd fáradt léptekkel elindul az említett helyre.*
- Jól vagy, vándor?*kérdezi az egyik őr, mire az alak morózus hangon válaszol.*
- Azok az átkozott lovak...
*Végül az alak felbámul a két szemöldökét vonogató őrre. Az arcát elnézve határozottan orknak tűnik, na meg a jellegzetes szag is ami kíséri őt. Bár talán nem olyan erős, mint legtöbbjüknek.*
- Azok az istenverte állatok, gyűlölnek engem.
*Az egyik őr megcsóválja a fejét majd az egyik épület felé bök a fejével.*
- Ha pihenni kívánsz, a Pegazus fogadót ajánlom. Igyál egyet az egészségünkre!
*Az ork még köhög párat majd fáradt léptekkel elindul az említett helyre.*
5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-02-06 09:02:49
Üzenet elküldve: 2015-02-06 09:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Hideg van. A fene se gondolta volna, hogy itt még mindig ilyen hideg van. Mindenesetre a lihanechi gwuffversenyek szerencsehuszárainak erszényét elég tetszetős százalékban csapolta meg. De azt is hozzá kell tenni, hogy neki már jóval kevesebb szerencséje volt azokkal a dögökkel, tehát, ha úgy vesszük, stabil nullára kihozta legalább az út költségvetését.
Ahogy elnézi, eléggé pang itt minden. Kisvárosi álmatagság ül az egész helyen. Az ember egészen bele is bágyad.
Márpedig a városiak pénzén kell, hogy meghízzon az a beesett hasú erszényke Sura köpenye alatt.
~Pegazus fogadó~
Kezdésnek megteszi. Eléggé átfagyott hozzá, hogy ne válogasson túlságosan így elsőre. Arthenior többi látványossága majd vár a sorára.*
Ahogy elnézi, eléggé pang itt minden. Kisvárosi álmatagság ül az egész helyen. Az ember egészen bele is bágyad.
Márpedig a városiak pénzén kell, hogy meghízzon az a beesett hasú erszényke Sura köpenye alatt.
~Pegazus fogadó~
Kezdésnek megteszi. Eléggé átfagyott hozzá, hogy ne válogasson túlságosan így elsőre. Arthenior többi látványossága majd vár a sorára.*
5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-02-03 14:45:42
Üzenet elküldve: 2015-02-03 14:45:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Felvöröslik az alkonypír, s vörösében női alak sziluettje sejlik. A vérszín nap előtt olybá tűnik, fekete az egész női test, mint önmagának árnyéka. Ahogy közelebb ér a sziluett feltöltődik színnel, ám a változás nem szembe ötlő.
Sötételf nőstény az, szürkés bőrét átöleli a fekete köpeny. Csuklyája félig takarja arcát, árnyékba borítva fehér szemeit. Köpenyének hátán különleges fegyver kap helyet, egy szigony, háromágú, mint a tengerek uráé.
Egyenes derékkal, fenségesen lépked célja felé, mely jelenleg Arthenior főtere. Nemesnek is nézhetné, az egyszerű ember, csak annyi különbözteti meg a gróf kisasszonyoktól, hogy se hintója, se kísérete. Cipője is kopottas már, a hosszú út meglátszik rajta. Köpenyének alját bekoszolta az út pora, de még így is emelt fővel, fáradtság jelei nélkül megy keresztül a főtéren.
A szökőkút előtt állapodik meg. Nézi, ahogy annak vize alázúdul a tetejéről az aljáig. Vagy a gnóm tudósok ügyes munkája ez, vagy a mágia hatalma. Mindenestre nagyon szép. Kioldja jobbján lévő alkarvédőt és kesztyűt, majd lehúzza azt, hogy meríthessen a kút tiszta vizéből. A jeges korty után előhúz köpenye alól egy térképet és tanulmányozni kezdi. Tanulni jött.
Mivel nemrég ébredt és bőven volt még étel az erszényében a reggelihez, se nem álmos, se nem éhes. A fogadók felett elsiklik a szeme és egyenesen egy cikornyás feliratra téved, mely azt írja: Könyvtár. Erre van szüksége. Nem is hezitál sokáig, menet közben felhúzza kesztyűjét és a Szegénynegyed felé veszi az irányt. Úgy tűnt az a legrövidebb út a Templomig.*
Sötételf nőstény az, szürkés bőrét átöleli a fekete köpeny. Csuklyája félig takarja arcát, árnyékba borítva fehér szemeit. Köpenyének hátán különleges fegyver kap helyet, egy szigony, háromágú, mint a tengerek uráé.
Egyenes derékkal, fenségesen lépked célja felé, mely jelenleg Arthenior főtere. Nemesnek is nézhetné, az egyszerű ember, csak annyi különbözteti meg a gróf kisasszonyoktól, hogy se hintója, se kísérete. Cipője is kopottas már, a hosszú út meglátszik rajta. Köpenyének alját bekoszolta az út pora, de még így is emelt fővel, fáradtság jelei nélkül megy keresztül a főtéren.
A szökőkút előtt állapodik meg. Nézi, ahogy annak vize alázúdul a tetejéről az aljáig. Vagy a gnóm tudósok ügyes munkája ez, vagy a mágia hatalma. Mindenestre nagyon szép. Kioldja jobbján lévő alkarvédőt és kesztyűt, majd lehúzza azt, hogy meríthessen a kút tiszta vizéből. A jeges korty után előhúz köpenye alól egy térképet és tanulmányozni kezdi. Tanulni jött.
Mivel nemrég ébredt és bőven volt még étel az erszényében a reggelihez, se nem álmos, se nem éhes. A fogadók felett elsiklik a szeme és egyenesen egy cikornyás feliratra téved, mely azt írja: Könyvtár. Erre van szüksége. Nem is hezitál sokáig, menet közben felhúzza kesztyűjét és a Szegénynegyed felé veszi az irányt. Úgy tűnt az a legrövidebb út a Templomig.*
5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:10:50
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Csizmája hangosan topog az úton mely Artheniorba vezeti. Kifejezéstelen arccal ballag, torkából halk dudorászás hallatszik. Unalmába néhányszor belerúg egy-egy kőbe. Végül csak elér a városba, az ott strázsáló őröknek odabiccent, akik viszonozzák az idegen e köszönés formáját. A férfi faarccal bámul körül, az emberek körülötte mennek dolgaira, bár jól látja, hogy nem ő az egyetlen idegen erre. Sok hozzá hasonló, révedő tekintetű vándorruhás embert lát akik titokzatosan vagy éppen félénken tekintenek körbe a helyen.
Ő sem különb, szemei jól esően fogadják az új tájat, ami a hosszú két hetes séta óta, a legnagyobb városnak tűnik.*
~ Mióta a ló megdöglött, nehezebb volt idetalálni.~
*Rövid ide-oda járkálás után egy Pegazus fogadó nevű hely felé indul.*
Ő sem különb, szemei jól esően fogadják az új tájat, ami a hosszú két hetes séta óta, a legnagyobb városnak tűnik.*
~ Mióta a ló megdöglött, nehezebb volt idetalálni.~
*Rövid ide-oda járkálás után egy Pegazus fogadó nevű hely felé indul.*
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:54:12
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:54:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Fel nem tudja fogni, miért is örül annyira, hogy újra itt van, ebben a városban, ahol első érkezését követő napok nem voltak túlságosan boldogak. Mégis, valamiért úgy érzi, hazaért. Mosolyogva lépi át a város határát, majd meg sem áll a Főtérig, s ott is csak a szökőkútnál torpan meg.
Kesztyűs kezével simítja végig a párkányt, ahol akkor estébe hajlóan ült, s találkozott Jazzel. Emlékek. Lám, még a kellemetlen felhangú emlék is megszépül egy idő után.*
~Jó viszont látni téged.~
*Járja körül e gondolattól kísérve a szökőkutat, majd vidáman összecsapja tenyereit, és megpördül. Irány a fogadó!*
Kesztyűs kezével simítja végig a párkányt, ahol akkor estébe hajlóan ült, s találkozott Jazzel. Emlékek. Lám, még a kellemetlen felhangú emlék is megszépül egy idő után.*
~Jó viszont látni téged.~
*Járja körül e gondolattól kísérve a szökőkutat, majd vidáman összecsapja tenyereit, és megpördül. Irány a fogadó!*
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-29 15:27:29
Üzenet elküldve: 2015-01-29 15:27:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Szinte észre sem veszi, mikor szűnik meg a táj, hol húzódik az a határvonal mi már a várost jelöli. Lehajtott fejjel lépked, mintha csak attól tartana, felbukik valami orvul elé gördülő akadályban, mondjuk egy darab kőben vagy faágban.
Elmélyülő gondolataiból akkor kezd eszmélni, mikor már nem csak a sok évvel ezelőtt kifejlődött járás-rutin viszi előre, hanem már látja is, hova lépked. Már nem erdőtalaj ez, már nem olyan göröngyös és kiszámíthatatlan. És a hangok is megváltoztak. Az erdő neszeit a város összetéveszthetetlen zaja váltotta fel. Bár honnan is tudhatná, mennyire összetéveszthetetlen, hisz sosem járt még kicsiny falujuk és az azt körülvevő erdő környékén kívül. Harminc éve alatt sose tette be lábát a városba, így most, mint újszülöttnek az első pillanatok, minden új, minden idegen. És valljuk be, kissé ijesztő.
Immár nem hagyja elkalandozni gondolatait, jobbjával a vállára vetett zsák pántját szorítja, baljával köpenyét, próbálván a lehető legkisebb felületet biztosítani az érintésre. Ha tehetné, visszamenekülne az erdőbe, hisz itt túl sok az ember, túl sokan nézhetik, érinthetik. Túl sokan gúnyolhatják. Már-már a rosszullét, az ájulás határát környékezi, szinte érzi, miképp feszülnek meg izmai, hogy a következő pillanatban a sarkán fordulva fusson vissza. Vissza, de hova? Anyját hetekkel ezelőtt eltemette, a faluszéli házacska évek óta romosabb már, mintsem lakható legyen. Nincs hova vissza. Előre van, talán ebben a városban megleli apját, kérdőre vonhatja. Mintha joga lenne hozzá.
Szédelgő léptekkel veszi célba a hívogatón csobogó szökőkutat, balját merítve bele, mint a házuktól nem messze eső patakba tette oly sokszor. És most is segít, csillapítja, nyugtatja zaklatott idegeit a selymes, hűs érintés. Lopva egy kisebb adaggal arcát füröszti, frissíti, majd köpenyébe törli szárazra ujjait, hogy immár bátrabban tekintsen körül. Csak akad itt valahol egy fogadó, ahol első sorban leülhet végre, talán valami innivalót is kaphat. Utána ráér a következő lépésen törni a fejét.*
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.29 15:57:15
Elmélyülő gondolataiból akkor kezd eszmélni, mikor már nem csak a sok évvel ezelőtt kifejlődött járás-rutin viszi előre, hanem már látja is, hova lépked. Már nem erdőtalaj ez, már nem olyan göröngyös és kiszámíthatatlan. És a hangok is megváltoztak. Az erdő neszeit a város összetéveszthetetlen zaja váltotta fel. Bár honnan is tudhatná, mennyire összetéveszthetetlen, hisz sosem járt még kicsiny falujuk és az azt körülvevő erdő környékén kívül. Harminc éve alatt sose tette be lábát a városba, így most, mint újszülöttnek az első pillanatok, minden új, minden idegen. És valljuk be, kissé ijesztő.
Immár nem hagyja elkalandozni gondolatait, jobbjával a vállára vetett zsák pántját szorítja, baljával köpenyét, próbálván a lehető legkisebb felületet biztosítani az érintésre. Ha tehetné, visszamenekülne az erdőbe, hisz itt túl sok az ember, túl sokan nézhetik, érinthetik. Túl sokan gúnyolhatják. Már-már a rosszullét, az ájulás határát környékezi, szinte érzi, miképp feszülnek meg izmai, hogy a következő pillanatban a sarkán fordulva fusson vissza. Vissza, de hova? Anyját hetekkel ezelőtt eltemette, a faluszéli házacska évek óta romosabb már, mintsem lakható legyen. Nincs hova vissza. Előre van, talán ebben a városban megleli apját, kérdőre vonhatja. Mintha joga lenne hozzá.
Szédelgő léptekkel veszi célba a hívogatón csobogó szökőkutat, balját merítve bele, mint a házuktól nem messze eső patakba tette oly sokszor. És most is segít, csillapítja, nyugtatja zaklatott idegeit a selymes, hűs érintés. Lopva egy kisebb adaggal arcát füröszti, frissíti, majd köpenyébe törli szárazra ujjait, hogy immár bátrabban tekintsen körül. Csak akad itt valahol egy fogadó, ahol első sorban leülhet végre, talán valami innivalót is kaphat. Utána ráér a következő lépésen törni a fejét.*
A hozzászólás írója (E'Nissa Shor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.29 15:57:15
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 20:58:29
Üzenet elküldve: 2015-01-27 20:58:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*A hó erőteljesen szitál, az úton pedig egy csuklyás alak tűnik fel, aki lassan baktat a város irányába. Napok óta úton van, az egyetlen dolog ami lassítja, az oldalán éktelenkedő rút seb, amit pár napja adományozott neki egy bandita. Szerencséjére ellátták, meg amennyire felmérte, nem volt halálos találat. Így csak egyel több heg lesz a testén, a már egyébként is megszámlálhatatlan mennyiségű mellett. Igazán semmiség.
Mordokhai kissé megszaporázza a lépteit, szeretne minél előbb lepihenni a fogadóban, aztán pedig ismét rátalálni barátjára és társára a Vörösre. Az utóbbi minden bizonnyal nehezebb lesz, mint kivenni egy szobát, de a vándor most ráér. Jól megfizették a zsoldosmunkáért, egy pár hetet biztosan eltölt a városban, hacsak nem jut eszébe valami bődületes őrültség.
A főtéren hátracsapja a csuklyát, így feltűnik hófehér hajzuhataga, ami a szitáló hóban igazán nem lóg ki a környezetből, mint máskor. Körbeforog, megállapítja, hogy a város most is annyira eleven, mint amikor elhagyta, majd rövid gondolkodás után a fogadó felé veszi az irányt.*
Mordokhai kissé megszaporázza a lépteit, szeretne minél előbb lepihenni a fogadóban, aztán pedig ismét rátalálni barátjára és társára a Vörösre. Az utóbbi minden bizonnyal nehezebb lesz, mint kivenni egy szobát, de a vándor most ráér. Jól megfizették a zsoldosmunkáért, egy pár hetet biztosan eltölt a városban, hacsak nem jut eszébe valami bődületes őrültség.
A főtéren hátracsapja a csuklyát, így feltűnik hófehér hajzuhataga, ami a szitáló hóban igazán nem lóg ki a környezetből, mint máskor. Körbeforog, megállapítja, hogy a város most is annyira eleven, mint amikor elhagyta, majd rövid gondolkodás után a fogadó felé veszi az irányt.*
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 19:36:14
Üzenet elküldve: 2015-01-27 19:36:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randija//
* Nem tiltakozik a másik cselekedete ellen, hamar rájön, hogy nem túl értelmes dolog tiltakozni. Ennél azért egy kicsit... mondjuk... stílusosabb végszót akarna magának, mondjuk, hogy előtte mérget csempészik valakinek az italába...
Hallja az erős hangot, ami a fejében szól és nem is nagyon tudja mire vélni, így kezével próbálja fülét eltakarni. Legalábbis néhány másodpercig - amíg rá nem jön, hogy mi ez.
Valahol ott "kapcsolódik be" a "beszélgetésbe", ahol békét vagy harcot kell választania. Ez előbbi igen idegen, de egy olyan fél percnyi tanakodás után arra következtet, hogy a harc ellentéte lehet, ha már egyszer döntenie kell a kettő között.
Mondjuk ki tudja? Lehet, hogy a "béke" a halál egyik szinonimája errefelé és most épp a halált választja a harc helyett... Nem mintha nem mindkettő ugyanoda vezetne. *
Béke? * Suttogja a másik felé, majd nagy levegőt vesz és pontot tesz a végére. *
- Béke. * Ezt már az előzőnél is jóval halkabban súgja a másik felé, hogy biztosan ne legyen egy fül sem, aki meghallja őket. Mondjuk így talán még biztonságosabb is, mivel egyes mágusok elvileg meghallják a telepátiát az eredarok között.
Az üveget elveszi, majd beleszagol. Először kicsit távolabbról, majd kicsit közelebbről. *
- E' meg mi? * Néz a másik felé. Kicsit még szagolgatja, de mivel sokkal inkább jó illatúnak tűnik, mint rosszindulatúnak így hát magától teljesen eltérő módon belekortyol az italba.
Furcsa, idáig ismeretlen és mégis kellemes érzés önti el.
Kicsit elkezd szédülni tőle, de nem vészes, így egy újabb korty lenyomása után vissza is adja az üvege, melynek tartalma ötven százalékról olyan húsz százalékra csökkent Norgen kíváncsisága következtében.
Megtámaszkodik fajtársán, hogy visszanyerje az egyensúlyát - már ha az engedi - és ő is egy aprócska mosolyt villant arcára. Mennyi újat talál még ma ki?! Először az a barakk, vagy mi, aztán a fehér Valami, aztán egy másik eredar, az ital és most ez a mosolygás is.
~ Mi történt velem? ~ Kérdőn néz a másikra. Igaz ő maga nem ért nagyon a telepátiához, viszont bizonyára a másik meg tudja érteni amit ő gondol, valamint, ha akarja a saját gondolatait is Norgen felé tudja irányítani. Ahogy azt az imént is bizonyította már. Végül egy újabb kérdéssel bombázza meg a másikat, immáron kicsit hangosabban, de persze még mindig nem kiabálva. *
- Finyom... * Úgy hallotta, hogy valahogy így mondták azon a helyen. Ki tudja már hol, de valami gazdag úrfi volt talán... vagy nő. *
- Hol szereztél ilyet?
- Pénzért vetted? * Teszi fel gyorsan egymásutánban a két kérdést. Talán az ital íze, talán a hatása teszi vele ezt, de mindenesetre sokkal beszédesebb lett, mint idáig.
Igen jól indul a barátságuk, legalábbis Norgen részéről jól, az megint más kérdés, hogy Leilith hogy vélekedik, ha vélekedik egyáltalán. Talán csak nevet a másikon, hogy milyen könnyen tőrbe csalta. *
- Tényleg és hogy hívnak? Én Norgen vagyok. * Na és, ha idáig nem is volt semmi köze az italhoz a nagy beszédességének most már van. A saját nevét elárulta! Az igazit! Ezt talán még bánni fogja. De nem most. *
* Nem tiltakozik a másik cselekedete ellen, hamar rájön, hogy nem túl értelmes dolog tiltakozni. Ennél azért egy kicsit... mondjuk... stílusosabb végszót akarna magának, mondjuk, hogy előtte mérget csempészik valakinek az italába...
Hallja az erős hangot, ami a fejében szól és nem is nagyon tudja mire vélni, így kezével próbálja fülét eltakarni. Legalábbis néhány másodpercig - amíg rá nem jön, hogy mi ez.
Valahol ott "kapcsolódik be" a "beszélgetésbe", ahol békét vagy harcot kell választania. Ez előbbi igen idegen, de egy olyan fél percnyi tanakodás után arra következtet, hogy a harc ellentéte lehet, ha már egyszer döntenie kell a kettő között.
Mondjuk ki tudja? Lehet, hogy a "béke" a halál egyik szinonimája errefelé és most épp a halált választja a harc helyett... Nem mintha nem mindkettő ugyanoda vezetne. *
Béke? * Suttogja a másik felé, majd nagy levegőt vesz és pontot tesz a végére. *
- Béke. * Ezt már az előzőnél is jóval halkabban súgja a másik felé, hogy biztosan ne legyen egy fül sem, aki meghallja őket. Mondjuk így talán még biztonságosabb is, mivel egyes mágusok elvileg meghallják a telepátiát az eredarok között.
Az üveget elveszi, majd beleszagol. Először kicsit távolabbról, majd kicsit közelebbről. *
- E' meg mi? * Néz a másik felé. Kicsit még szagolgatja, de mivel sokkal inkább jó illatúnak tűnik, mint rosszindulatúnak így hát magától teljesen eltérő módon belekortyol az italba.
Furcsa, idáig ismeretlen és mégis kellemes érzés önti el.
Kicsit elkezd szédülni tőle, de nem vészes, így egy újabb korty lenyomása után vissza is adja az üvege, melynek tartalma ötven százalékról olyan húsz százalékra csökkent Norgen kíváncsisága következtében.
Megtámaszkodik fajtársán, hogy visszanyerje az egyensúlyát - már ha az engedi - és ő is egy aprócska mosolyt villant arcára. Mennyi újat talál még ma ki?! Először az a barakk, vagy mi, aztán a fehér Valami, aztán egy másik eredar, az ital és most ez a mosolygás is.
~ Mi történt velem? ~ Kérdőn néz a másikra. Igaz ő maga nem ért nagyon a telepátiához, viszont bizonyára a másik meg tudja érteni amit ő gondol, valamint, ha akarja a saját gondolatait is Norgen felé tudja irányítani. Ahogy azt az imént is bizonyította már. Végül egy újabb kérdéssel bombázza meg a másikat, immáron kicsit hangosabban, de persze még mindig nem kiabálva. *
- Finyom... * Úgy hallotta, hogy valahogy így mondták azon a helyen. Ki tudja már hol, de valami gazdag úrfi volt talán... vagy nő. *
- Hol szereztél ilyet?
- Pénzért vetted? * Teszi fel gyorsan egymásutánban a két kérdést. Talán az ital íze, talán a hatása teszi vele ezt, de mindenesetre sokkal beszédesebb lett, mint idáig.
Igen jól indul a barátságuk, legalábbis Norgen részéről jól, az megint más kérdés, hogy Leilith hogy vélekedik, ha vélekedik egyáltalán. Talán csak nevet a másikon, hogy milyen könnyen tőrbe csalta. *
- Tényleg és hogy hívnak? Én Norgen vagyok. * Na és, ha idáig nem is volt semmi köze az italhoz a nagy beszédességének most már van. A saját nevét elárulta! Az igazit! Ezt talán még bánni fogja. De nem most. *
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:21:31
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:21:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
-Uram, uram!
*Egy fiatal fiú szakadt ruhában szalad oda Leeronhoz, kezében egy összehajtott papírost szorongatva. Furcsa látni egymás mellett a koszos, szegény öltözetű kiskölyköt és a jól öltözött, daliás kiállású fél-elfet.
A fiú lihegve megáll ahogy a férfi megvárja Őt. Kicsit kifújja magát a térdére támaszkodva, majd felegyenesedik és folytatja.*
-Ezt az Úrnak küldik! Azt mondják, hogy nagyon fontos.
*Átnyújtja a levelet Leeronnak, aki el is veszi és megvizsgálja a pecsétet. A pecsét feltöretlen és a családi címerét nyomták bele a viaszba mikor még meleg volt. Egy holló ami egy tőrt tart mindkét lábával. A férfi ránéz a suhancra.*
-Remélem jó hírek, mert ha nem haragos leszek.
*A fiú nagyot nyelve próbál inkább el oldalogni, hogy ne rajta töltse ki a dühét, ha mégse jó híreket tartalmazna az a levél. De ez nem jön össze neki, Leeron már a szabad kezével a kölyök vállát fogja, hogy ne bírjon elmenni sehova. A fiú nem ellenkezik, inkább marad.
A fél-elf egykézzel feltöri a pecsétet és széthajtja az üzenetet. Szeme sorról sorra jár.*
*Tisztelt Leeron Gramorn Úr!
Sajnálattal kell közölnöm, hogy az árut amit el kellett volna szállítanunk a Kikötőbe, nem fog eljutni a célállomásra. Ennek oka az útonállók rablótámadása és a kocsikísérők felkészületlensége. A szállítmányt elvitték, zsoldosokat és munkásokat megölték. Lovakat szélnek eresztették, kocsit felgyújtották.
Sajnálom a veszteséget,
üdvözlettel Sheronar a felderítő.*
*Ahogy a rosszabbnál rosszabb híreket olvassa Leeron arca eltorzul, pont úgy ahogy a kölyöké is. A férfié a méregtől a fiúé pedig a fájdalomtól, hiszen a kéz szorítása egyre erősebb lesz. Ahogy a levél végére ér elengedi a vállat egy félrelökéssel. Mérgesen int a fiúnak, hogy tűnjön el a szeme elől. Agyát elöntötte a harag. Ez nem is csoda, hiszen nem kis pénz volt belefektetve a zsoldosokba és munkásokba és a szállítmány értéke se volt 2 arany.
Mérgébe összegyűri a papírt a kezében, és forrongva forgolódik.*
~Ez már a harmadik kocsi amit kirabolnak. Mi a fene van a mostani banditákkal? Ennyire jól képzettek lennének. Vagy csak én vagyok ostoba a jó zsoldosok felfogadásához?~
*Megunja az állást és inkább leül, hogy lenyugodjon kissé. Miután ez megtörtént a következő dolga az lesz, hogy újabb árut szerezzen, hisz meg kell élni neki is valamiből.*
*Egy fiatal fiú szakadt ruhában szalad oda Leeronhoz, kezében egy összehajtott papírost szorongatva. Furcsa látni egymás mellett a koszos, szegény öltözetű kiskölyköt és a jól öltözött, daliás kiállású fél-elfet.
A fiú lihegve megáll ahogy a férfi megvárja Őt. Kicsit kifújja magát a térdére támaszkodva, majd felegyenesedik és folytatja.*
-Ezt az Úrnak küldik! Azt mondják, hogy nagyon fontos.
*Átnyújtja a levelet Leeronnak, aki el is veszi és megvizsgálja a pecsétet. A pecsét feltöretlen és a családi címerét nyomták bele a viaszba mikor még meleg volt. Egy holló ami egy tőrt tart mindkét lábával. A férfi ránéz a suhancra.*
-Remélem jó hírek, mert ha nem haragos leszek.
*A fiú nagyot nyelve próbál inkább el oldalogni, hogy ne rajta töltse ki a dühét, ha mégse jó híreket tartalmazna az a levél. De ez nem jön össze neki, Leeron már a szabad kezével a kölyök vállát fogja, hogy ne bírjon elmenni sehova. A fiú nem ellenkezik, inkább marad.
A fél-elf egykézzel feltöri a pecsétet és széthajtja az üzenetet. Szeme sorról sorra jár.*
*Tisztelt Leeron Gramorn Úr!
Sajnálattal kell közölnöm, hogy az árut amit el kellett volna szállítanunk a Kikötőbe, nem fog eljutni a célállomásra. Ennek oka az útonállók rablótámadása és a kocsikísérők felkészületlensége. A szállítmányt elvitték, zsoldosokat és munkásokat megölték. Lovakat szélnek eresztették, kocsit felgyújtották.
Sajnálom a veszteséget,
üdvözlettel Sheronar a felderítő.*
*Ahogy a rosszabbnál rosszabb híreket olvassa Leeron arca eltorzul, pont úgy ahogy a kölyöké is. A férfié a méregtől a fiúé pedig a fájdalomtól, hiszen a kéz szorítása egyre erősebb lesz. Ahogy a levél végére ér elengedi a vállat egy félrelökéssel. Mérgesen int a fiúnak, hogy tűnjön el a szeme elől. Agyát elöntötte a harag. Ez nem is csoda, hiszen nem kis pénz volt belefektetve a zsoldosokba és munkásokba és a szállítmány értéke se volt 2 arany.
Mérgébe összegyűri a papírt a kezében, és forrongva forgolódik.*
~Ez már a harmadik kocsi amit kirabolnak. Mi a fene van a mostani banditákkal? Ennyire jól képzettek lennének. Vagy csak én vagyok ostoba a jó zsoldosok felfogadásához?~
*Megunja az állást és inkább leül, hogy lenyugodjon kissé. Miután ez megtörtént a következő dolga az lesz, hogy újabb árut szerezzen, hisz meg kell élni neki is valamiből.*
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-26 17:39:35
Üzenet elküldve: 2015-01-26 17:39:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A Fötérre érve még egy ideig kattog az előbbi konfliktuson, de megnyugszik, hisz számára nem ér annyit az egész, hogy fölhúzza magát a dolgon. Megáll egy pillanatra, hogy megszemlélje a szökőkutat.*
~ Ez biztosan mágia...~
* Náluk is volt törzsi varázsló, s néhány varázslat egészen le tudta nyűgözni. Néha még vágyott is arra, hogy ő maga is beleássa magát eme tudomány rejtelmeibe. Azonban nem bír sokáig egyhelyben megülni.*
~ Talán majd egyszer...~
* Úgy van vele, hogy az élet tele van lehetőségekkel, s ha a szellemek úgy írták meg, hogy mágiát fog tanulni, akkor úgyis meg fogja látni, mikor jött el annak az ideje. Most azonban más tervei vannak. Az erdőbe indul, hisz hiába is... Ő nem városi, s ha sokáig a téglafalak között tartózkodik, akkor nem érzi magát kellően szabadnak.*
~ Ez biztosan mágia...~
* Náluk is volt törzsi varázsló, s néhány varázslat egészen le tudta nyűgözni. Néha még vágyott is arra, hogy ő maga is beleássa magát eme tudomány rejtelmeibe. Azonban nem bír sokáig egyhelyben megülni.*
~ Talán majd egyszer...~
* Úgy van vele, hogy az élet tele van lehetőségekkel, s ha a szellemek úgy írták meg, hogy mágiát fog tanulni, akkor úgyis meg fogja látni, mikor jött el annak az ideje. Most azonban más tervei vannak. Az erdőbe indul, hisz hiába is... Ő nem városi, s ha sokáig a téglafalak között tartózkodik, akkor nem érzi magát kellően szabadnak.*
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-26 10:00:35
Üzenet elküldve: 2015-01-26 10:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A főtérre érkezve kicsit lassít a ló járásán, amely eddig sem volt túlságosan nagy iramú. Szeretné kicsit megnézni a szökőkutat. Na, nem mintha még nem látta volna, inkább csak kedveli a helyet, és ezért nem jár ide minden nap. Tekintete a most is csobogó vízsugarakon pihen meg.
Leszáll a ló nyergéből, majd a Pegazus fogadó fel indul. Lovát persze, nem vezetheti át a fogadó belterén, de az épület mellett is el lehet jutni a Holdudvarra, ahonnan aztán majd tovább tud menni úti célja felé. Megfogva hát a kantárszárat, határozott léptekkel indul meg a fogadó irányába, vezetve magával a hűséges hátast, ki már jó pár éve szolgálja őt.*
Leszáll a ló nyergéből, majd a Pegazus fogadó fel indul. Lovát persze, nem vezetheti át a fogadó belterén, de az épület mellett is el lehet jutni a Holdudvarra, ahonnan aztán majd tovább tud menni úti célja felé. Megfogva hát a kantárszárat, határozott léptekkel indul meg a fogadó irányába, vezetve magával a hűséges hátast, ki már jó pár éve szolgálja őt.*
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:23:32
Üzenet elküldve: 2015-01-22 17:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Idővel a főtérre érkeznek. Leon közben hallgatja, miket beszél a két férfi. Így, hogy egészben hallja a történeteket, lassan számára is összeáll a kép. Eddig is volt valami halvány sejtése a dologról, de végre tudja tisztázni magában az egészet, ennek pedig örül. Azonban így még mesésebb, még hihetetlenebb az egész, de már nincs visszaút, hiszen a fa meg van találva, neki meg már csak annyi a dolga, hogy odamenjen megnézni, amit meg is akar tenni. A hihetetlen gyógyító képesség hallatán egészen elképed. Habár ő nem látta a gnóm sebeit, így Leon csak elképzelni tudja ezt a gyógyító fát.* ~De jó lett volna, ha van egy ilyen fám még régen!~ *Mikor kalózkodott, igen jól jött volna egy ilyen fa, de társai valószínűleg előbb vágták volna darabokra, hisz félték a mágiát. Meghallva, hogy hol van a fa, igen fel lelkesül és máris indulni akar. Egy kérdést tesz fel az idős gnómnak Leon, hiszen látva a férfi hajlott korát, ősz szakállát, megkérdőjelezi magában, hogy elég gyorsan tudnának gyalogolni.*
-Achrad Mester! *Automatikusan azt a jelzőt és nevet használja, amit Argus is.*
-Szeretne a szamaram hátán utazni? Nem örülnék neki, ha elfáradna út közben.
*Idővel a főtérre érkeznek. Leon közben hallgatja, miket beszél a két férfi. Így, hogy egészben hallja a történeteket, lassan számára is összeáll a kép. Eddig is volt valami halvány sejtése a dologról, de végre tudja tisztázni magában az egészet, ennek pedig örül. Azonban így még mesésebb, még hihetetlenebb az egész, de már nincs visszaút, hiszen a fa meg van találva, neki meg már csak annyi a dolga, hogy odamenjen megnézni, amit meg is akar tenni. A hihetetlen gyógyító képesség hallatán egészen elképed. Habár ő nem látta a gnóm sebeit, így Leon csak elképzelni tudja ezt a gyógyító fát.* ~De jó lett volna, ha van egy ilyen fám még régen!~ *Mikor kalózkodott, igen jól jött volna egy ilyen fa, de társai valószínűleg előbb vágták volna darabokra, hisz félték a mágiát. Meghallva, hogy hol van a fa, igen fel lelkesül és máris indulni akar. Egy kérdést tesz fel az idős gnómnak Leon, hiszen látva a férfi hajlott korát, ősz szakállát, megkérdőjelezi magában, hogy elég gyorsan tudnának gyalogolni.*
-Achrad Mester! *Automatikusan azt a jelzőt és nevet használja, amit Argus is.*
-Szeretne a szamaram hátán utazni? Nem örülnék neki, ha elfáradna út közben.
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:14:14
Üzenet elküldve: 2015-01-21 14:14:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Amint átlépnek a város határán, és a főtérhez érnek, Argushoz hasonlóképpen locsolja meg pergamenszerű arcát, majd iszik is egy keveset. A hús víz kellemesen folyik le torkán, szinte újnak érzi magát. Mindeközben figyelmesen hallgatja Argus szavait.
Azt legalább örömmel nyugtázza, hogy társa nem volt rest utánanézni a fának. Kopottas emlékei arról a napról megerősítik, hogy tényleg halványan fénylik a lombkoronája. Amint viszont az apró tündéres részhez ér, muszáj beleszólnia.*
- Timorenek! Timoren, az apró világító tündér, ami csak a Derengő Fa környékén él! Érintése begyógyítja a sebeket, nézd!
*Mutat büszkén bordái tájékára. Emlékezhet a köpcös mágus, hogy a minap még szoro kötés volt rajta, szemében pedig a legapróbb lélegzetvételre is fájdalom lángja gyúlt. De mint minden tűz, ez is egyszer kialszik, és ez most be is következett. Agytekervényei visszarepítik a múltba, megpróbálja felidézni magában a Fát, de Argus szavai visszarántják a jelenbe.*
- A Krenkataur-barlangrendszer egyik járatában. Egy Timoren szállt a bordámra, akikről éppen az előbb beszéltél. Egész éjszaka furcsa hangokat halootam a mélyből is, csilingelő énekléssel vegyített ágreccsenést. Azt hittem, képzelődök, egészen reggelig.
*Amint átlépnek a város határán, és a főtérhez érnek, Argushoz hasonlóképpen locsolja meg pergamenszerű arcát, majd iszik is egy keveset. A hús víz kellemesen folyik le torkán, szinte újnak érzi magát. Mindeközben figyelmesen hallgatja Argus szavait.
Azt legalább örömmel nyugtázza, hogy társa nem volt rest utánanézni a fának. Kopottas emlékei arról a napról megerősítik, hogy tényleg halványan fénylik a lombkoronája. Amint viszont az apró tündéres részhez ér, muszáj beleszólnia.*
- Timorenek! Timoren, az apró világító tündér, ami csak a Derengő Fa környékén él! Érintése begyógyítja a sebeket, nézd!
*Mutat büszkén bordái tájékára. Emlékezhet a köpcös mágus, hogy a minap még szoro kötés volt rajta, szemében pedig a legapróbb lélegzetvételre is fájdalom lángja gyúlt. De mint minden tűz, ez is egyszer kialszik, és ez most be is következett. Agytekervényei visszarepítik a múltba, megpróbálja felidézni magában a Fát, de Argus szavai visszarántják a jelenbe.*
- A Krenkataur-barlangrendszer egyik járatában. Egy Timoren szállt a bordámra, akikről éppen az előbb beszéltél. Egész éjszaka furcsa hangokat halootam a mélyből is, csilingelő énekléssel vegyített ágreccsenést. Azt hittem, képzelődök, egészen reggelig.
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:49:20
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:49:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randija//
*Lassan kiviszi a főtérre, majd elvezeti társát a fogadó árnyékába, egy oylan helyen, ahol senki sem láthatja őket. Mélyen a szemébe néz. Íriszei szinte karmokként marnak a vele szembenálló szemeibe, és telepatikus képességével beszél hozzá, hogy senki ne hallhassa, amit mond.*
- ~Ide figyelj! Nem öllek meg, de nyíltan ne hívj eredarnak. Nos, talán még a hasznomra is válnál. Ki tudja? Lehet, hogy igazi barátnőkké válnánk. *a gondolattól elneveti magát.* Nos? Béke vagy harc?~
*Ha van egy cseppnyi esze, akkor a békét választja társa. Ha ez így lesz, viselkedése megváltozik, kardmát visszahúzza, és újra ártalmatlan női alakot vesz fel, arcát pedig sejtelmes mosolyra húzza.
Szemei a kezében tartott almaboros üvegre tapadnak, aminek a fele még megvan. Elég erős löty, már ő is kótyagos tőle, és ha már egyszer barinők lesznek, pecsételjék meg egy közös berúgással.*
- Idd meg, cicám! Az alkohol a földi élet, legjobb része, hidd el!
*elereszt egy szélesebb mosolyt az eredar felé, majd nekidől a Pegazus falának.*
*Lassan kiviszi a főtérre, majd elvezeti társát a fogadó árnyékába, egy oylan helyen, ahol senki sem láthatja őket. Mélyen a szemébe néz. Íriszei szinte karmokként marnak a vele szembenálló szemeibe, és telepatikus képességével beszél hozzá, hogy senki ne hallhassa, amit mond.*
- ~Ide figyelj! Nem öllek meg, de nyíltan ne hívj eredarnak. Nos, talán még a hasznomra is válnál. Ki tudja? Lehet, hogy igazi barátnőkké válnánk. *a gondolattól elneveti magát.* Nos? Béke vagy harc?~
*Ha van egy cseppnyi esze, akkor a békét választja társa. Ha ez így lesz, viselkedése megváltozik, kardmát visszahúzza, és újra ártalmatlan női alakot vesz fel, arcát pedig sejtelmes mosolyra húzza.
Szemei a kezében tartott almaboros üvegre tapadnak, aminek a fele még megvan. Elég erős löty, már ő is kótyagos tőle, és ha már egyszer barinők lesznek, pecsételjék meg egy közös berúgással.*
- Idd meg, cicám! Az alkohol a földi élet, legjobb része, hidd el!
*elereszt egy szélesebb mosolyt az eredar felé, majd nekidől a Pegazus falának.*
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:01:20
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Huncut mosollyal az arcán lépi át a város határát. Mosollyal nézi a város nyüzsgő forgalmát. Árusokat, nemeseket, elfeket, embereket lát mindenfelé. Csillogó szemmel dörzsöli össze két kezét.
~Itt biztos meglelem amit keresek. Már csak kellene valakit találni aki útbaigazít. Nézzük a listát valami szállásforma, meg meleg étel. Na ja, napok óta nem ettem egy jót.~*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 12:27:54, a következő indokkal:
Nincs a helyszínen sem kapu, sem városfal; Korrigálás.
~Itt biztos meglelem amit keresek. Már csak kellene valakit találni aki útbaigazít. Nézzük a listát valami szállásforma, meg meleg étel. Na ja, napok óta nem ettem egy jót.~*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.01.20 12:27:54, a következő indokkal:
Nincs a helyszínen sem kapu, sem városfal; Korrigálás.
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-18 18:23:12
Üzenet elküldve: 2015-01-18 18:23:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Az első aranyló napsugarakkal érkezik meg Artheniorba, a Levegő városába, s miután túljutott az őrök vizsgálódásán, hátrahagyja Azúr nyergét, hogy az elkövetkezendő métereket már a saját lábain tehesse meg a főtérig.
Bizony, nem is árt egy kis mozgás, hiszen az utóbbi napokat végig lóháton kényszerült eltölteni, s ez még egy hozzá hasonlatos félvér testének sem kecsegtet pozitívumokkal, azonban az úti tempóból nem volt hajlandó alább adni.
Másra sem vágyik jobban, minthogy letelepedjék a tisztás mágia csókolta, tökéletes környékén, és elmerüljön a természet ölelésében, kiűzetve elméjéből mindennemű zavaró gondolatot. Előbb viszont a thilgori hátast lenne ajánlatos nyugalomba helyeznie, tehát a főtérről egyből az istállóba vezeti az útja, hogy az ottani kis inasra bízza a szeretett állatot. A barna hátasnak is elkél a pihenés, egy kiadós evés és ivás, no meg a hozzáértő gondoskodás, melyet bizonyos eszközök hiányában ő nem tudna megadni Azúrnak.
Midőn a lovát biztonságban tudja, visszalépked a főtér egyre élénkülő forgatagába, s mielőtt tovább indulna az erdő felé, letelepedik a szökőkút kőperemére, hogy összegyűjtse magában a megmaradt energiáit.
Addig is a benne felsejlő emlékeken tűnődik, s többnyire ama bizonyos sötétbőrű lovag körött cikáznak gondolatai, akit legutoljára éppen itt látott vajmi utazócsomaggal az oldalán. Reménye, hogy nem kélt útra a férfi, s a napokban összetalálkozhatnak, ugyanis bölcs, élettapasztalattal ölelkező szavai bizony sokat jelentenének a félvér hölgyeménynek. Persze, más egyébért is látni kívánná, azonban ahogy korábban, most sem engedi túlzottan messzire szárnyalni a képzeletét, s többet belelátni az uraságba, mint amennyit szabad volna.
Sorsuk bizony nehezen összeegyeztethető, bár a kúriában beesett megannyi változásról még csak fogalma sem vagyon. A legutóbbi állapot, mi emlékezetében él az éjbőrűek otthonáról a Dwirinthalen bálhoz köthető, azóta semmi hírt nem hallott, pedig a matróna elhalálozása s egy új élet létrejötte bizony szóra méltó változás.
Nos, miként kipihente az út fáradalmait, és lelkében is elég bátorságot érez majdan, akkor megnézi magának a régen látott épületet, addig viszont önnön maga kényelméről szükséges gondoskodnia, így hát felkel a főtér közepén tetszelgő szökőkút mellől, s útnak indul a számára egyik legkedvesebb szeglete felé a városnak.*
Bizony, nem is árt egy kis mozgás, hiszen az utóbbi napokat végig lóháton kényszerült eltölteni, s ez még egy hozzá hasonlatos félvér testének sem kecsegtet pozitívumokkal, azonban az úti tempóból nem volt hajlandó alább adni.
Másra sem vágyik jobban, minthogy letelepedjék a tisztás mágia csókolta, tökéletes környékén, és elmerüljön a természet ölelésében, kiűzetve elméjéből mindennemű zavaró gondolatot. Előbb viszont a thilgori hátast lenne ajánlatos nyugalomba helyeznie, tehát a főtérről egyből az istállóba vezeti az útja, hogy az ottani kis inasra bízza a szeretett állatot. A barna hátasnak is elkél a pihenés, egy kiadós evés és ivás, no meg a hozzáértő gondoskodás, melyet bizonyos eszközök hiányában ő nem tudna megadni Azúrnak.
Midőn a lovát biztonságban tudja, visszalépked a főtér egyre élénkülő forgatagába, s mielőtt tovább indulna az erdő felé, letelepedik a szökőkút kőperemére, hogy összegyűjtse magában a megmaradt energiáit.
Addig is a benne felsejlő emlékeken tűnődik, s többnyire ama bizonyos sötétbőrű lovag körött cikáznak gondolatai, akit legutoljára éppen itt látott vajmi utazócsomaggal az oldalán. Reménye, hogy nem kélt útra a férfi, s a napokban összetalálkozhatnak, ugyanis bölcs, élettapasztalattal ölelkező szavai bizony sokat jelentenének a félvér hölgyeménynek. Persze, más egyébért is látni kívánná, azonban ahogy korábban, most sem engedi túlzottan messzire szárnyalni a képzeletét, s többet belelátni az uraságba, mint amennyit szabad volna.
Sorsuk bizony nehezen összeegyeztethető, bár a kúriában beesett megannyi változásról még csak fogalma sem vagyon. A legutóbbi állapot, mi emlékezetében él az éjbőrűek otthonáról a Dwirinthalen bálhoz köthető, azóta semmi hírt nem hallott, pedig a matróna elhalálozása s egy új élet létrejötte bizony szóra méltó változás.
Nos, miként kipihente az út fáradalmait, és lelkében is elég bátorságot érez majdan, akkor megnézi magának a régen látott épületet, addig viszont önnön maga kényelméről szükséges gondoskodnia, így hát felkel a főtér közepén tetszelgő szökőkút mellől, s útnak indul a számára egyik legkedvesebb szeglete felé a városnak.*
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:54:04
Üzenet elküldve: 2015-01-18 11:54:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
//Útközben//
*A kérdésre Leon csak bólogat, mintha értené. Bár ha válaszolt volna is, akkor sem biztos, hogy Argus elméjéig eljutott volna, hiszen annyira el van varázsolva a saját gondolataival, hogy a közelébe lévő gnómot is csak akkor veszi észre, amikor az már feláll. Az idős gnóm szokás szerint elutasítja a Mester megszólítást, amire Argus csak legyint, hiszen a kora miatt már kiérdemelte a Mester rangot.
*-Shinenima a városban maradt, de Artheniorban mindent elmondok. *magyarázza gyorsan, smár indul is a város felé. Olyan gyorsan halad, amilyen gyorsan csak tud gyalogolni, egyelőre a kérdésekre, megjegyzésekre nem válaszol. Inkább a gondolataiba merül, hogy maradjon ereje a gyaloglásra.*
//Arthenior Főtere//
*A trió sietve érkezik meg a főtérre, Argus azonnal a szökőkúthoz megy, s hideg vizet locsol a tarkójára, hogy felfrissüljön.*
-Voltam a könyvtárba. *kezdi a magyarázást az idős gnómnak.* Sok tekercset, s feljegyzést elolvastam a Derengő Fáról, nem az összeset, de elég sokat. A megoldás a fény. A Fa levelei ragyognak a sötétben. Először nem tűnt fontosnak, végül ráeszméltem, hogy mégis csak. Miért ragyognak este? Azért, hogy meglássák őket. De ha rejtőzködő életmódot folytat, akkor miért akarja, hogy meglássák? Végül Leon adta meg a választ. *mutat a férfira.* Az égen is ott vannak a csillagok, amik alapján a tengerészek tájékozódnak. A városi népeknek csupán fények, legendás, és mesék. Ugyan így van a fával is. Hiába ragyognak a levelei, azokat csak az látja meg, aki tudja, hogy mit keres. A ragyogás vezeti el a fához. Ha csak a fa koronája ragyogna, akkor senki nem találná meg, ezért szerintem a levelek képesek lerepülni a fáról, s bejárni a környéket egyfajta láncolatot alkotva a fáig. Mintha apró tündérek lennének. Így nem a fát kell megtalálni, hanem a leveleket.
*Ha a többiek is készen állnak a tovább haladásra, akkor feláll, s kész ő is az indulásra. De hova is? Hiszen nem tudja.*
-Hol találták meg? *szegezi a kérdést a gnómnak.*
//Útközben//
*A kérdésre Leon csak bólogat, mintha értené. Bár ha válaszolt volna is, akkor sem biztos, hogy Argus elméjéig eljutott volna, hiszen annyira el van varázsolva a saját gondolataival, hogy a közelébe lévő gnómot is csak akkor veszi észre, amikor az már feláll. Az idős gnóm szokás szerint elutasítja a Mester megszólítást, amire Argus csak legyint, hiszen a kora miatt már kiérdemelte a Mester rangot.
*-Shinenima a városban maradt, de Artheniorban mindent elmondok. *magyarázza gyorsan, smár indul is a város felé. Olyan gyorsan halad, amilyen gyorsan csak tud gyalogolni, egyelőre a kérdésekre, megjegyzésekre nem válaszol. Inkább a gondolataiba merül, hogy maradjon ereje a gyaloglásra.*
//Arthenior Főtere//
*A trió sietve érkezik meg a főtérre, Argus azonnal a szökőkúthoz megy, s hideg vizet locsol a tarkójára, hogy felfrissüljön.*
-Voltam a könyvtárba. *kezdi a magyarázást az idős gnómnak.* Sok tekercset, s feljegyzést elolvastam a Derengő Fáról, nem az összeset, de elég sokat. A megoldás a fény. A Fa levelei ragyognak a sötétben. Először nem tűnt fontosnak, végül ráeszméltem, hogy mégis csak. Miért ragyognak este? Azért, hogy meglássák őket. De ha rejtőzködő életmódot folytat, akkor miért akarja, hogy meglássák? Végül Leon adta meg a választ. *mutat a férfira.* Az égen is ott vannak a csillagok, amik alapján a tengerészek tájékozódnak. A városi népeknek csupán fények, legendás, és mesék. Ugyan így van a fával is. Hiába ragyognak a levelei, azokat csak az látja meg, aki tudja, hogy mit keres. A ragyogás vezeti el a fához. Ha csak a fa koronája ragyogna, akkor senki nem találná meg, ezért szerintem a levelek képesek lerepülni a fáról, s bejárni a környéket egyfajta láncolatot alkotva a fáig. Mintha apró tündérek lennének. Így nem a fát kell megtalálni, hanem a leveleket.
*Ha a többiek is készen állnak a tovább haladásra, akkor feláll, s kész ő is az indulásra. De hova is? Hiszen nem tudja.*
-Hol találták meg? *szegezi a kérdést a gnómnak.*
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-01-16 22:37:33
Üzenet elküldve: 2015-01-16 22:37:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Miután reggel távozik a fogadóból, a nyüzsgő főtérre keveredik. Határozottan indul meg egy kihaltnak tűnő mellékutca felé, mivel feltett szándéka, hogy megszabaduljon a lökdösődő idegenek tömegétől, akik között biztosan rejtőzik zsebtolvaj és gyilkos is szépszámmal.
Mikor sikerül kikeverednie a forgatagból, és egy néptelenebb utcára érni, elégedetten konstatálja, hogy minden holmija megvan.
Munka után szeretne nézni. Kérdezősködik.
Végül sikerül megegyeznie egy ékszerésszel, hogy amíg ő a piacon ételt vásárol, addig vigyázzon az üzletre. Elvégre elég szép értékek vannak ott, és sosem lehet tudni, hogy egy enyves kezű járókelő nem esik-e kísértésbe.
Biztosítéknak odaadja az ékszerésznek a gyűrűjét és a kését.
A boltos késik. Mikor visszaér, kifizeti Vaghosnak a túlórát is, valamint visszaadja neki tárgyait.
Mallo gondolkodik, miután elbúcsúzott munkaadójától. Örül, hogy a tegnap esti költekezés nyomait sikerül kicsit enyhítenie pénztárcáján, de azt is tudja, hogy tartós munkára lesz szüksége.
Szembejön vele az utcán egy törpe. Nem olyan, mint amilyenek a fajtársai általában lenni szoktak. Törpe létére egyáltalán nem kövér, és szakálla sem erős. Látszik rajta, hogy borotválkozik.*
~A törpék nem szoktak ilyenekkel foglalkozni.~
*Mallo megszólítja.*
- Elnézést, nem tud valami tartós munkát ajánlani?
- Gazdagnegyed, Owairat név után kérdezzen. Én is csak hírből tudok a helyről. Az úrnő állítólag segítőket keres a házfelújításhoz. De nem vesz fel akárkit, szóval kösse fel a gatyáját. Ja, és persze nem tőlem hallotta. Szívesen.
*Választ sem várva elillan.
Mallo örül a lehetőségnek, és reméli , hogy nem akarják becsapni. A törpe furcsa kinézetén és stílusán nem csodálkozik sokat, inkább elindul a Gazdagnegyed irányába.
Az utak jól kivannak táblázva, könnyen odatalál.*
~De hol keressem az Owairat-házat?~
Mikor sikerül kikeverednie a forgatagból, és egy néptelenebb utcára érni, elégedetten konstatálja, hogy minden holmija megvan.
Munka után szeretne nézni. Kérdezősködik.
Végül sikerül megegyeznie egy ékszerésszel, hogy amíg ő a piacon ételt vásárol, addig vigyázzon az üzletre. Elvégre elég szép értékek vannak ott, és sosem lehet tudni, hogy egy enyves kezű járókelő nem esik-e kísértésbe.
Biztosítéknak odaadja az ékszerésznek a gyűrűjét és a kését.
A boltos késik. Mikor visszaér, kifizeti Vaghosnak a túlórát is, valamint visszaadja neki tárgyait.
Mallo gondolkodik, miután elbúcsúzott munkaadójától. Örül, hogy a tegnap esti költekezés nyomait sikerül kicsit enyhítenie pénztárcáján, de azt is tudja, hogy tartós munkára lesz szüksége.
Szembejön vele az utcán egy törpe. Nem olyan, mint amilyenek a fajtársai általában lenni szoktak. Törpe létére egyáltalán nem kövér, és szakálla sem erős. Látszik rajta, hogy borotválkozik.*
~A törpék nem szoktak ilyenekkel foglalkozni.~
*Mallo megszólítja.*
- Elnézést, nem tud valami tartós munkát ajánlani?
- Gazdagnegyed, Owairat név után kérdezzen. Én is csak hírből tudok a helyről. Az úrnő állítólag segítőket keres a házfelújításhoz. De nem vesz fel akárkit, szóval kösse fel a gatyáját. Ja, és persze nem tőlem hallotta. Szívesen.
*Választ sem várva elillan.
Mallo örül a lehetőségnek, és reméli , hogy nem akarják becsapni. A törpe furcsa kinézetén és stílusán nem csodálkozik sokat, inkább elindul a Gazdagnegyed irányába.
Az utak jól kivannak táblázva, könnyen odatalál.*
~De hol keressem az Owairat-házat?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621