Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 228 (4541. - 4560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:33:30
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:33:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Félszemmel újra végigméri a férfit.*
-Nem is tudom, talán húsz-huszonegy, esetleg huszonkettő. Annál nem több.
*Zaraun kissé indiszkrét kérdésére, álmatag mosoly terül el az arcán, amit egy halk kacajjal fűszerez. Csak nem akar tőle valamit? Nem, nem hinné, hogy a férfi ilyen hamar rátérne erre a témára, bár ami az előző történetet illeti az asszonnyal, már semmin sem lepődne meg. De mégis... Csak nem beszélünk liliomtiprásról.*
-Nos, Zaraun. Valószínű, hogy csak úgy hazamentem volna, mint minden nap. Kevés az ismerősöm, udvarlóm egy sincs, tehát minden estém szabad. Otthon sem vár rám senki. Ilyenkor, már itt sem szoktam lenni. csak neked köszönhetem, ahogy most a főtérről nézhetem a nap lenyugvását, a szökőkút vizében.
*Valóban. Ahogy a nap leköszön a rózsaszín égbolton, és a szökőkút csillámló ezüstjére méri, vér vörös sugarait, olyan, mint egy szikrázó tűzgolyó. Büszkén szalutál feltörő vízsugaraival, a lenyugvó úrnak, ki minden reggel újra felvéve arany koronáját, fénybe öltözteti a várost. Holnapig vissza se tér. Most, ahogy az éjjel rájuk omlasztja, sötét selyemköpenyét, lassan végigsimít Ayrisz arcán a borongós éjjeli szél. Most mégsem fázik a hűvös főtéren, hiszen Zaraun parázsló szeme, minden pillantásnál felmelegíti. Az is lehet, csak a zavar teszi, de jól eső ez az érzés.*
~Ugyan, reménytelen.~
*Gondolja magában. Legfeljebb egy újabb jó éjszakát kíván szerezni magának a sötételf, márpedig azt tőle most biztosan nem fogja megkapni. Lassan összehúzza magán kabátját, és a férfi felé fordul.*
-És talán már ideje is volna távoznom. Ha nembaj. Talán jobb lenne, ha eltenném magam holnapra.
*Fején összeborzolva gesztenyeszín haját, nyújtózkodva feláll a padról. Igazság szerint nem akarja ott hagyni, a férfit, sem a főteret, sem a naplementét, sem pedig az állandó ülőhelyeként szolgáló padot. De nem akarja magát belekeverni, kezdettől halálra ítélt dolgokba. Minél közelebb enged magához valakit, annál nagyobbat koppanhat a végén. Ehhez tartotta maghát egész életében. Ez most sem lesz másképp. Léptei koppanásai azonban nem hazafelé tartanak. A szökőkút irányában követik egymást. Cipői hangjától kellemetlenül visszhangzik az üres főtér. Lassan lehuppan a szökőkút peremére, s maga mellé támasztja lábát. Leveszi a cipőit, hogy ne lármázzon fel senkit. Sötét vászonharisnya melegíti lábait, a talpa közepéig, onnantól nincs tovább, mintha csak el vágták volna. Még egy köszönő pillantást vet a férfira, szinte várja, hogy intsen felé egyet. De reméli, nem ez fog történni, és nem kell most hazasétálnia a kínos hallgatásba burkolt utcákon. Reméli nem lesz vége az egésznek ennyivel, és újra elveszhet majd a sötételf meleg tekintetében. Talán fiatal még, de túl romantikus lélek ahhoz, hogy ne ábrándozzék ilyesmiken. A folytonos "Mi lett volna, ha...?" kérdés végig kíséri minden napját. Egyszer szeretné megtapasztalni, mi is erre a válasz, még ha olyan egyszerű is, hogy egy köszönés után hazaballag. Hangtalanul, mezítláb, egészen a nagy , üres házba. Egyedül, egy szó nélkül. Int még egyet, arcán hallgatag mosollyal. De nem viszi előre a lába, kénytelen ülni még egy darabig.*
*Félszemmel újra végigméri a férfit.*
-Nem is tudom, talán húsz-huszonegy, esetleg huszonkettő. Annál nem több.
*Zaraun kissé indiszkrét kérdésére, álmatag mosoly terül el az arcán, amit egy halk kacajjal fűszerez. Csak nem akar tőle valamit? Nem, nem hinné, hogy a férfi ilyen hamar rátérne erre a témára, bár ami az előző történetet illeti az asszonnyal, már semmin sem lepődne meg. De mégis... Csak nem beszélünk liliomtiprásról.*
-Nos, Zaraun. Valószínű, hogy csak úgy hazamentem volna, mint minden nap. Kevés az ismerősöm, udvarlóm egy sincs, tehát minden estém szabad. Otthon sem vár rám senki. Ilyenkor, már itt sem szoktam lenni. csak neked köszönhetem, ahogy most a főtérről nézhetem a nap lenyugvását, a szökőkút vizében.
*Valóban. Ahogy a nap leköszön a rózsaszín égbolton, és a szökőkút csillámló ezüstjére méri, vér vörös sugarait, olyan, mint egy szikrázó tűzgolyó. Büszkén szalutál feltörő vízsugaraival, a lenyugvó úrnak, ki minden reggel újra felvéve arany koronáját, fénybe öltözteti a várost. Holnapig vissza se tér. Most, ahogy az éjjel rájuk omlasztja, sötét selyemköpenyét, lassan végigsimít Ayrisz arcán a borongós éjjeli szél. Most mégsem fázik a hűvös főtéren, hiszen Zaraun parázsló szeme, minden pillantásnál felmelegíti. Az is lehet, csak a zavar teszi, de jól eső ez az érzés.*
~Ugyan, reménytelen.~
*Gondolja magában. Legfeljebb egy újabb jó éjszakát kíván szerezni magának a sötételf, márpedig azt tőle most biztosan nem fogja megkapni. Lassan összehúzza magán kabátját, és a férfi felé fordul.*
-És talán már ideje is volna távoznom. Ha nembaj. Talán jobb lenne, ha eltenném magam holnapra.
*Fején összeborzolva gesztenyeszín haját, nyújtózkodva feláll a padról. Igazság szerint nem akarja ott hagyni, a férfit, sem a főteret, sem a naplementét, sem pedig az állandó ülőhelyeként szolgáló padot. De nem akarja magát belekeverni, kezdettől halálra ítélt dolgokba. Minél közelebb enged magához valakit, annál nagyobbat koppanhat a végén. Ehhez tartotta maghát egész életében. Ez most sem lesz másképp. Léptei koppanásai azonban nem hazafelé tartanak. A szökőkút irányában követik egymást. Cipői hangjától kellemetlenül visszhangzik az üres főtér. Lassan lehuppan a szökőkút peremére, s maga mellé támasztja lábát. Leveszi a cipőit, hogy ne lármázzon fel senkit. Sötét vászonharisnya melegíti lábait, a talpa közepéig, onnantól nincs tovább, mintha csak el vágták volna. Még egy köszönő pillantást vet a férfira, szinte várja, hogy intsen felé egyet. De reméli, nem ez fog történni, és nem kell most hazasétálnia a kínos hallgatásba burkolt utcákon. Reméli nem lesz vége az egésznek ennyivel, és újra elveszhet majd a sötételf meleg tekintetében. Talán fiatal még, de túl romantikus lélek ahhoz, hogy ne ábrándozzék ilyesmiken. A folytonos "Mi lett volna, ha...?" kérdés végig kíséri minden napját. Egyszer szeretné megtapasztalni, mi is erre a válasz, még ha olyan egyszerű is, hogy egy köszönés után hazaballag. Hangtalanul, mezítláb, egészen a nagy , üres házba. Egyedül, egy szó nélkül. Int még egyet, arcán hallgatag mosollyal. De nem viszi előre a lába, kénytelen ülni még egy darabig.*
4559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 13:51:23
Üzenet elküldve: 2013-10-18 13:51:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A lány úgy tűnik megválaszolta a gondolatban feltett kérdést; nem ijedt meg a hallottaktól, s nem is húzódott el a mélységi közeledésétől. Sőt, mintha még élvezte volna is, incselkedve reagált a helyzetre.
~ Lám-lám, kellemes meglepetés!~
* Féloldalas, hamiskás mosollyal hallgatja Ayrisz szavait, ahogy tekintetük egymásba forr. Zaraun elveszik a vidáman csillogó barna szemekben, elméje egy lélegzetvételnyi időre kissé elkalandozik. Fajtársai szeme szinte kivétel nélkül vörös mint a vér, csupán árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel bennük, esetleg bordó, vagy inkább bíbor, de egy dologban biztosan megegyeznek: a nőstények szemében nem tükröződik más, csak kegyetlenség, felsőbbrendűség, s ha a szem valóban a lélek tükre, sajátjainál kitűnően visszaadja fajuk romlottságát. Az emberek nőstényei viszont mások, a kék, zöld, barna íriszeik megannyi dolgot fejezhetnek ki, mit a sötételfek vérszín tekintetében nem lehet látni. A vidámság, az aggodalom, boldogság, vagy megtörtség, esetleg ártatlanság mind ilyen, s Zaraun most a lány tekintetében ártatlanságot vél felfedezni. Nyilván még sosem vette el más életét, de valószínűleg még ártani sem ártott senkinek. Egyáltalán képes lenne rá?
Az aprócska kacajra eszmél, ahogy tekintetük elszakad egymástól. A leányzó ismét harsányan mosolyog, olyan szórakozottan néz rá, mintha csak gyermekded tréfákat mesélnének egymásnak. A Királylány talán olyan, mint Zaraun, sosem lehet tudni, hogy mikor viselkedik természetesen, őszintén és mikor játszik a másikkal. Akár egy megfejtésre váró talány.
- Üdvözöllek Ayrisz, én Zaraun vagyok.
*Visszavált ő is korábbi dallamos hangjára, elengedve a füle mellett beszélgetőpartnere talán kissé szánakozóan csengő szavait.*
- Az, hogy valaki könnyedén, vagy nehezen szerez magának szép estéket, miért lenne kortól függő? Olykor a vén kecske is megnyalja a sót, másról nem is beszélve. Fiatalon meg jó esetben még könnyen megy a szekér. Te mit gondolsz, én milyen idős lehetek?
* Most sem kerüli el figyelmét, hogy a lány alaposan megnézi magának, tán a koráról morfondírozhat, vagy esetleg kacér gondolatok fogantak meg benne?*
- Azoktól a bizonyos kellemes estéktől vagyok ilyen formában. A futás csak az utójáték.
* Vigyorog önelégülten, mint egy kamasz, s ő is elnéz a ritkuló főtér irányába. A járókelők lassacskán hazafelé szállingóznak, ahogy a napkorong eltűnni készül a horizonton, hogy átadja helyét a holdfénynek és a csillagoknak. Zaraun most visszaemeli jobb lábát a bal mellé, s ismét rendesen ül a padon, Ayrisz mellett. Pár lélegzetvételnyi ideig némán nézi ő is a teret, csak aztán szólal meg.
- Na és mondd, Királylány, te mit csináltál volna, ha nem leplek meg? Mi a helyzet a te kellemes estéiddel?
* A lány úgy tűnik megválaszolta a gondolatban feltett kérdést; nem ijedt meg a hallottaktól, s nem is húzódott el a mélységi közeledésétől. Sőt, mintha még élvezte volna is, incselkedve reagált a helyzetre.
~ Lám-lám, kellemes meglepetés!~
* Féloldalas, hamiskás mosollyal hallgatja Ayrisz szavait, ahogy tekintetük egymásba forr. Zaraun elveszik a vidáman csillogó barna szemekben, elméje egy lélegzetvételnyi időre kissé elkalandozik. Fajtársai szeme szinte kivétel nélkül vörös mint a vér, csupán árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel bennük, esetleg bordó, vagy inkább bíbor, de egy dologban biztosan megegyeznek: a nőstények szemében nem tükröződik más, csak kegyetlenség, felsőbbrendűség, s ha a szem valóban a lélek tükre, sajátjainál kitűnően visszaadja fajuk romlottságát. Az emberek nőstényei viszont mások, a kék, zöld, barna íriszeik megannyi dolgot fejezhetnek ki, mit a sötételfek vérszín tekintetében nem lehet látni. A vidámság, az aggodalom, boldogság, vagy megtörtség, esetleg ártatlanság mind ilyen, s Zaraun most a lány tekintetében ártatlanságot vél felfedezni. Nyilván még sosem vette el más életét, de valószínűleg még ártani sem ártott senkinek. Egyáltalán képes lenne rá?
Az aprócska kacajra eszmél, ahogy tekintetük elszakad egymástól. A leányzó ismét harsányan mosolyog, olyan szórakozottan néz rá, mintha csak gyermekded tréfákat mesélnének egymásnak. A Királylány talán olyan, mint Zaraun, sosem lehet tudni, hogy mikor viselkedik természetesen, őszintén és mikor játszik a másikkal. Akár egy megfejtésre váró talány.
- Üdvözöllek Ayrisz, én Zaraun vagyok.
*Visszavált ő is korábbi dallamos hangjára, elengedve a füle mellett beszélgetőpartnere talán kissé szánakozóan csengő szavait.*
- Az, hogy valaki könnyedén, vagy nehezen szerez magának szép estéket, miért lenne kortól függő? Olykor a vén kecske is megnyalja a sót, másról nem is beszélve. Fiatalon meg jó esetben még könnyen megy a szekér. Te mit gondolsz, én milyen idős lehetek?
* Most sem kerüli el figyelmét, hogy a lány alaposan megnézi magának, tán a koráról morfondírozhat, vagy esetleg kacér gondolatok fogantak meg benne?*
- Azoktól a bizonyos kellemes estéktől vagyok ilyen formában. A futás csak az utójáték.
* Vigyorog önelégülten, mint egy kamasz, s ő is elnéz a ritkuló főtér irányába. A járókelők lassacskán hazafelé szállingóznak, ahogy a napkorong eltűnni készül a horizonton, hogy átadja helyét a holdfénynek és a csillagoknak. Zaraun most visszaemeli jobb lábát a bal mellé, s ismét rendesen ül a padon, Ayrisz mellett. Pár lélegzetvételnyi ideig némán nézi ő is a teret, csak aztán szólal meg.
- Na és mondd, Királylány, te mit csináltál volna, ha nem leplek meg? Mi a helyzet a te kellemes estéiddel?
4558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:07:34
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:07:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A férfi ajkainak érintésébe beleborzong. Hiszen még sosem került hozzá ilyen közel senki. Ahogy érzi az arcán a másik leheletét, és hallja mély, duruzsoló hangját, elönti a forróság.*
~Ágyba vitte az asszonyt? Micsoda gazember... Ez tetszik.~
*Pisszenés nélkül elemeli kicsit a fejét, és a férfi felé fordul. Az orruk szinte összeér, és mélyen a szemébe néz. Próbál komoly, elképedő arcot vágni, hogy hitelesen alakíthasson*
-A hercegnő neve, Ayrisz. Remélem ezzel megválaszoltam a kérdést. Szóval, a nőnek nem kellet a fehér lovas királyfi. Elégnek bizonyult a fehér hajú herceg is?
*beszéd közben néhol megremeg a szája sarka. Körül belül 10 másodpercig képes még tartani céltudatos, kifejezéstelen arcot. Aztán egy prüszköléssel indítva nevet egy kicsit. csak keveset, de mégis zihálva csap combjaira.*
-Hát ez jó.
*kicsit azért zavarja, hogy máris így megtört a jég, de egyszerűen nem volt képes tovább tűrni a nevetséges helyzetet. Most majdnem ugyan olyan nyitott kezd lenni, mint kevés barátjával. Általában ez így szokott lenni. Először visszafogott, de ha már belemelegszik, nincs aki megállítsa a zöldségben. Most viszont nyel egy nagyot, és ismét felhúzva egyik szemöldökét, lesajnálóan, mégis érdeklődve nézi a házasság törőt.*
-Komolyan magadévá tetted a feleségét, annak a nyomorultnak? Hány éves vagy, hogy csak így, ilyen könnyel szerzel magadnak szép estéket? Nem tűnsz túl öregnek.
*Előre dől, majd újra hátra. Hirtelen azonban belegondol az egész történetbe. Újra végig méri az előtte ülőt, de most mint érett férfit. Igéző vörös szemeivel, nem csoda, ha könnyen elcsábította a nőt. Fehér, bozontos haja, pedig igazán imponáló Ayrisz számára. Na, igen mindig jó, ha bele lehet túrni egy fiú hajába. A teste sem hagy kivetni valót maga után, már amennyi a ruha alól felsejlik.*
-Csak nem a napi meneküléstől vagy ilyen jó formában? Ha-ha.
*Könyökével megbökdösi a mellette ülő karját, majd mosolyogva elnéz a főtér irányába. A szokott embereket nem látja már a helyükön. Tényleg. Hiszen ő ilyenkor már otthon szokott lenni. Mindegy, úgysem várja haza senki.*
*A férfi ajkainak érintésébe beleborzong. Hiszen még sosem került hozzá ilyen közel senki. Ahogy érzi az arcán a másik leheletét, és hallja mély, duruzsoló hangját, elönti a forróság.*
~Ágyba vitte az asszonyt? Micsoda gazember... Ez tetszik.~
*Pisszenés nélkül elemeli kicsit a fejét, és a férfi felé fordul. Az orruk szinte összeér, és mélyen a szemébe néz. Próbál komoly, elképedő arcot vágni, hogy hitelesen alakíthasson*
-A hercegnő neve, Ayrisz. Remélem ezzel megválaszoltam a kérdést. Szóval, a nőnek nem kellet a fehér lovas királyfi. Elégnek bizonyult a fehér hajú herceg is?
*beszéd közben néhol megremeg a szája sarka. Körül belül 10 másodpercig képes még tartani céltudatos, kifejezéstelen arcot. Aztán egy prüszköléssel indítva nevet egy kicsit. csak keveset, de mégis zihálva csap combjaira.*
-Hát ez jó.
*kicsit azért zavarja, hogy máris így megtört a jég, de egyszerűen nem volt képes tovább tűrni a nevetséges helyzetet. Most majdnem ugyan olyan nyitott kezd lenni, mint kevés barátjával. Általában ez így szokott lenni. Először visszafogott, de ha már belemelegszik, nincs aki megállítsa a zöldségben. Most viszont nyel egy nagyot, és ismét felhúzva egyik szemöldökét, lesajnálóan, mégis érdeklődve nézi a házasság törőt.*
-Komolyan magadévá tetted a feleségét, annak a nyomorultnak? Hány éves vagy, hogy csak így, ilyen könnyel szerzel magadnak szép estéket? Nem tűnsz túl öregnek.
*Előre dől, majd újra hátra. Hirtelen azonban belegondol az egész történetbe. Újra végig méri az előtte ülőt, de most mint érett férfit. Igéző vörös szemeivel, nem csoda, ha könnyen elcsábította a nőt. Fehér, bozontos haja, pedig igazán imponáló Ayrisz számára. Na, igen mindig jó, ha bele lehet túrni egy fiú hajába. A teste sem hagy kivetni valót maga után, már amennyi a ruha alól felsejlik.*
-Csak nem a napi meneküléstől vagy ilyen jó formában? Ha-ha.
*Könyökével megbökdösi a mellette ülő karját, majd mosolyogva elnéz a főtér irányába. A szokott embereket nem látja már a helyükön. Tényleg. Hiszen ő ilyenkor már otthon szokott lenni. Mindegy, úgysem várja haza senki.*
4557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:25:46
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:25:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Alonuard//
-Nem nagy dolog, csak évekkel ezelőtt is próbálkoztam eljutni Artheniorba. És egy kalózhajón folytatott utazás jóval olcsóbb mulatság, mint feljutni egy gazdag kereskedő hajójára. De sajnos nem voltam elég óvatos, és keresztülhúzták a számításaimat. Elfogtak, és megkötöztek az egyik kabinban a hajó aljában. Közben rájuk támadt valami hadi hajó. Sikerült is elsüllyeszteniük, és majdnem otthagytam a fogamat. A lényeg annyi, hogy egy kicsit én is keresztbe tettem ennek a kalózbandának, mikor elértük a kikötőt. Azóta nem rokonszenveznek velem annyira.
*A mese végére érve, újra végigméri munkaadóját.*
~Már megint azt az arcot vágja. Nem leszünk így jóban. De majd felhívom rá a figyelmét, hogy egy emberrel beszél. De majd csak óvatosan, nehogy kivágjon.*
-De nem kell aggódni miattuk. Eddig nem végeztem egyikükkel sem. Nem ölök, ha nem látom szükségét. Viszont, ha veszélyt jelentenének, még a körzetébe sem kerülnek, már mind halott lesz. Csupán azért tájékoztatom Mr. Dongnor, higy ne érje meglepetés semmilyen szempontból.
-Nem nagy dolog, csak évekkel ezelőtt is próbálkoztam eljutni Artheniorba. És egy kalózhajón folytatott utazás jóval olcsóbb mulatság, mint feljutni egy gazdag kereskedő hajójára. De sajnos nem voltam elég óvatos, és keresztülhúzták a számításaimat. Elfogtak, és megkötöztek az egyik kabinban a hajó aljában. Közben rájuk támadt valami hadi hajó. Sikerült is elsüllyeszteniük, és majdnem otthagytam a fogamat. A lényeg annyi, hogy egy kicsit én is keresztbe tettem ennek a kalózbandának, mikor elértük a kikötőt. Azóta nem rokonszenveznek velem annyira.
*A mese végére érve, újra végigméri munkaadóját.*
~Már megint azt az arcot vágja. Nem leszünk így jóban. De majd felhívom rá a figyelmét, hogy egy emberrel beszél. De majd csak óvatosan, nehogy kivágjon.*
-De nem kell aggódni miattuk. Eddig nem végeztem egyikükkel sem. Nem ölök, ha nem látom szükségét. Viszont, ha veszélyt jelentenének, még a körzetébe sem kerülnek, már mind halott lesz. Csupán azért tájékoztatom Mr. Dongnor, higy ne érje meglepetés semmilyen szempontból.
4556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:03:52
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:03:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
*Jólesik egy beszélgetőpartner néha? Zaraun szerint az mindig jól esik, legalábbis majdnem mindig. A lány úgy tűnik egy kissé zárkózott és magának való teremtés- nem rossz értelemben persze-, tényleg amolyan elvarázsolt királylány típus. A mélységi bezzeg szöges ellentétje, be nem áll a szája, mindig húzza valaki agyát, s folyton beceneveket aggat mindenkire. Talán van némi feltűnési viszketegsége, de hát ha egyszer így érzi jól magát...
- Hogy én kirabolnék bárkit is? Kikérem magamnak!
* Komorodik el arca a helytelen feltételezés hallatán. Nem holmi betörő ő, vagy megélhetési tolvaj, elég csak végignézni rajta: drága anyagból készült makulátlan inge, fényes övcsatja és úgy egyébként ápolt külseje tanúskodik nemesi származásáról. Persze ezt öltözék alapján bárki mondhatja magáról, de a sötételf ereiben valóban kék vér csörgedezik, csak épp nem az artheniori előkelők megszokott, unalmas életét éli.
~ Ó, máris a lényegre akarna térni?~
* Vigyorodik el újra, ahogy a lány az ágyéka felé pillantgat. Már húzná ki magát, hogy jobb benyomást keltsen, mikor észreveszi, hogy az ölében egy aprócska erszény pihen. Hát persze, ezt a pénzzel és drágakövekkel teli szütyőt nem hajította el menekülés közben, viszont úgy tűnik elfelejtette zsebre tenni mielőtt leült volna. Most kissé dühös magára, ilyen hibát csak az amatőrök ejtenek, a kisasszony pedig ki is szúrta. Most megtehetné, hogy folytatja a mellébeszélést és előad valami hihető, ám valótlan történetet, de mégsem emellett dönt, lássuk, hogy reagál beszélgetőpartnere. Tenyerébe veszi a megmaradt zsákmányt és kissé előrébb nyújtja.
- Kétlem, hogy emiatt lettek volna rám berágva. * Ő maga is közelebb csúszik a lányhoz és suttogó, sejtelmes hangon folytatja.*
- Sokkal inkább arra, hogy ágyba vittem az asszonyt. Az a három szerencsétlen a két fia volt, meg a felszarvazott férje. Ha meg már ott voltam elemeltem ezt-azt, végül is megérdemeltem... hisz a nőnek legalább volt egy kellemes éjszakája.
* Arcán most nyoma sincs a korábbi éretlen, fiatalos bájvigyornak, vonásai határozottak, hangja pedig a korábbi lágy dallamosságtól eltérően zord és tárgyilagos. Nem cicomázza a dolgokat, úgy tűnik most levedlett minden mesterkélt gesztust, és nyers őszinteséggel tálal ki a lánynak.*
- Én sem panaszkodom, olyan dolgokat hozhattam ki belőle, amiket a férje még talán sosem. De nem is ezért tettem. Fogalmazzunk úgy, hogy az ember ártott az üzletnek, úgyhogy figyelmeztetni kellett. *
* Mondandója végén közel hajol a hölgyhöz, ajkait annak füléhez emeli, hogy arcuk összeérjen, s alig hallhatóan felteszi a kérdést:*
- Még mindig nem tartasz tőlem, Királylány?
~ Lássuk mennyi vér van a pucájában!~
* Vigyorodik el újra, de füle mellett a nő azt nem láthatja.*
*Jólesik egy beszélgetőpartner néha? Zaraun szerint az mindig jól esik, legalábbis majdnem mindig. A lány úgy tűnik egy kissé zárkózott és magának való teremtés- nem rossz értelemben persze-, tényleg amolyan elvarázsolt királylány típus. A mélységi bezzeg szöges ellentétje, be nem áll a szája, mindig húzza valaki agyát, s folyton beceneveket aggat mindenkire. Talán van némi feltűnési viszketegsége, de hát ha egyszer így érzi jól magát...
- Hogy én kirabolnék bárkit is? Kikérem magamnak!
* Komorodik el arca a helytelen feltételezés hallatán. Nem holmi betörő ő, vagy megélhetési tolvaj, elég csak végignézni rajta: drága anyagból készült makulátlan inge, fényes övcsatja és úgy egyébként ápolt külseje tanúskodik nemesi származásáról. Persze ezt öltözék alapján bárki mondhatja magáról, de a sötételf ereiben valóban kék vér csörgedezik, csak épp nem az artheniori előkelők megszokott, unalmas életét éli.
~ Ó, máris a lényegre akarna térni?~
* Vigyorodik el újra, ahogy a lány az ágyéka felé pillantgat. Már húzná ki magát, hogy jobb benyomást keltsen, mikor észreveszi, hogy az ölében egy aprócska erszény pihen. Hát persze, ezt a pénzzel és drágakövekkel teli szütyőt nem hajította el menekülés közben, viszont úgy tűnik elfelejtette zsebre tenni mielőtt leült volna. Most kissé dühös magára, ilyen hibát csak az amatőrök ejtenek, a kisasszony pedig ki is szúrta. Most megtehetné, hogy folytatja a mellébeszélést és előad valami hihető, ám valótlan történetet, de mégsem emellett dönt, lássuk, hogy reagál beszélgetőpartnere. Tenyerébe veszi a megmaradt zsákmányt és kissé előrébb nyújtja.
- Kétlem, hogy emiatt lettek volna rám berágva. * Ő maga is közelebb csúszik a lányhoz és suttogó, sejtelmes hangon folytatja.*
- Sokkal inkább arra, hogy ágyba vittem az asszonyt. Az a három szerencsétlen a két fia volt, meg a felszarvazott férje. Ha meg már ott voltam elemeltem ezt-azt, végül is megérdemeltem... hisz a nőnek legalább volt egy kellemes éjszakája.
* Arcán most nyoma sincs a korábbi éretlen, fiatalos bájvigyornak, vonásai határozottak, hangja pedig a korábbi lágy dallamosságtól eltérően zord és tárgyilagos. Nem cicomázza a dolgokat, úgy tűnik most levedlett minden mesterkélt gesztust, és nyers őszinteséggel tálal ki a lánynak.*
- Én sem panaszkodom, olyan dolgokat hozhattam ki belőle, amiket a férje még talán sosem. De nem is ezért tettem. Fogalmazzunk úgy, hogy az ember ártott az üzletnek, úgyhogy figyelmeztetni kellett. *
* Mondandója végén közel hajol a hölgyhöz, ajkait annak füléhez emeli, hogy arcuk összeérjen, s alig hallhatóan felteszi a kérdést:*
- Még mindig nem tartasz tőlem, Királylány?
~ Lássuk mennyi vér van a pucájában!~
* Vigyorodik el újra, de füle mellett a nő azt nem láthatja.*
4555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:42:38
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:42:38
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Yaru Arrigan//
*A férfi tegezése zavarja Alont de, nem teszi szóvá. Úgy érzi hogy azzal csak elhidegítené magától legújabb lehetséges testőrét. Inkább most elnéz efelett a számára zavaró tény felett.*
-A nevem Dongnor Alonuard. A Dongnor család képviselője és a családi ház és vagyon jelenlegi birtokosa.
*A férfi következő mondatára összébb húzza a szemöldökét.*
~Kalózokkal való nézeteltérés? Ez a fickó bajban van és talán túl őszinte volt egy idegennek. Úgy látszik máris bajba került a városban.~
-Megnyugtatom a házam a gazdagnegyedben található de, kérem elmondaná ezt az esetet a kalózokkal. Érdekesnek hangzik.
*A férfi tegezése zavarja Alont de, nem teszi szóvá. Úgy érzi hogy azzal csak elhidegítené magától legújabb lehetséges testőrét. Inkább most elnéz efelett a számára zavaró tény felett.*
-A nevem Dongnor Alonuard. A Dongnor család képviselője és a családi ház és vagyon jelenlegi birtokosa.
*A férfi következő mondatára összébb húzza a szemöldökét.*
~Kalózokkal való nézeteltérés? Ez a fickó bajban van és talán túl őszinte volt egy idegennek. Úgy látszik máris bajba került a városban.~
-Megnyugtatom a házam a gazdagnegyedben található de, kérem elmondaná ezt az esetet a kalózokkal. Érdekesnek hangzik.
4554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:21:22
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:21:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Lábát lóbálva mosolyog a férfira. Kissé zavarba hozta a kérdéssel, hiszen kire is várhatna ő, pont ő, aki szinte senkivel sem beszél, majdhogynem egy ismerőse sincs. És ezt most pont egy ilyen jóképű fiatalember kérdezi tőle.*
-Ugyan, nincs nekem kire várnom. Maradj csak nyugodtan. Jólesik egy beszélgető partner néha.
~Még ha ilyen féleszű is.~
*Gondolja magában, és elvigyorodik. Nem minden nap történik ilyen az emberrel, különösen nem vele. Viszont remekül ellesznek ha minden jól megy.*
-Kik voltak azok akik kergettek? Csak nem kiraboltad őket?
*Beszéd közben a férfi ölében heverő dolgokra hunyorog.*
~Hm...Ez lenne a zsákmány?~
*Mikor megfordul a fejében, hogy a férfi talán tolvaj, gyorsan végigméri magát, hátha csak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy lerí róla nemesi származása. De szerencsére nem. Csipkés felsőrészét, remekül eltakarja kopott, barna vászonkabátja. Talán csak tiszta cipője árulkodik mivoltáról, de kétli, hogy cipő alapján lett érdemes az áldozat szerepre. Reméli, csak véletlen egybeesés, hogy pont ő bizonyult megfelelő alanynak a gyors önmentő akcióhoz. Főleg, mert szimpatikus neki az idegen.*
-Nem tűntek túl jókedvűnek.
*Nevet, majd újabb félmosollyal jelzi: Nincsenek fenntartásai a módszer kapcsán. Vagy, talán az is lehet, hogy csak a zavar ült ki az arcára.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.16 20:27:20
*Lábát lóbálva mosolyog a férfira. Kissé zavarba hozta a kérdéssel, hiszen kire is várhatna ő, pont ő, aki szinte senkivel sem beszél, majdhogynem egy ismerőse sincs. És ezt most pont egy ilyen jóképű fiatalember kérdezi tőle.*
-Ugyan, nincs nekem kire várnom. Maradj csak nyugodtan. Jólesik egy beszélgető partner néha.
~Még ha ilyen féleszű is.~
*Gondolja magában, és elvigyorodik. Nem minden nap történik ilyen az emberrel, különösen nem vele. Viszont remekül ellesznek ha minden jól megy.*
-Kik voltak azok akik kergettek? Csak nem kiraboltad őket?
*Beszéd közben a férfi ölében heverő dolgokra hunyorog.*
~Hm...Ez lenne a zsákmány?~
*Mikor megfordul a fejében, hogy a férfi talán tolvaj, gyorsan végigméri magát, hátha csak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy lerí róla nemesi származása. De szerencsére nem. Csipkés felsőrészét, remekül eltakarja kopott, barna vászonkabátja. Talán csak tiszta cipője árulkodik mivoltáról, de kétli, hogy cipő alapján lett érdemes az áldozat szerepre. Reméli, csak véletlen egybeesés, hogy pont ő bizonyult megfelelő alanynak a gyors önmentő akcióhoz. Főleg, mert szimpatikus neki az idegen.*
-Nem tűntek túl jókedvűnek.
*Nevet, majd újabb félmosollyal jelzi: Nincsenek fenntartásai a módszer kapcsán. Vagy, talán az is lehet, hogy csak a zavar ült ki az arcára.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.16 20:27:20
4553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:08:31
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:08:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Alongard//
-És látom a magázódás is benne van. Nos ezen kívül megtudhatom becses neve nagyságodnak? Mert ha már védeni foglak, esetleg jól jönne "uram" vagy "nagyságosságod" mellett más megszólítás is.
~Hmm miért néz ilyen lekezelően? Mondjuk nem vagyok éppen rózsaillatú, és a ruháim sem selyemből vannak. Na mind egy is. Ráérek még ezzel foglalkozni.~
-Az ellátást megfelelőnek találom. Megtudhatom, hogy most merre visz az út? Mert, gondolom nemcsak a főtér volt a cél. Nemrég összetűzésbe kerültem egy-két kalózzal. Szóval lekötelezne, ha a kikötőt meg se közelítenénk.
*Folyton azon jár az agya, hogy mikor találják meg a Vörösök. De most, hogy a Dongnor család, egyenlőre még nem alkalmazott testőre, ideiglenesen biztonságban van. Csak egy kiadós alvás kéne neki, és alkohol, na meg tiszta gyolcs. De kiegyezne egy jó vacsorával is, esetleg egy forró fürdővel. De mi van ha nem is a birtokaikra tartanak? Lehet, hogy kiteszik valami istállóban aztán "nesze aludj, reggel pedig magam mellett akarlak látni".*
~Nem tetszik ez a fennhéjázás. De mit lehet tenni. Nem ő döntötte el, hogy hova született. Egyenlőre óvatosnak kell lennem, nem örülnék, ha egy nem meggondolt mondatom miatt kipenderítenének.~
-És látom a magázódás is benne van. Nos ezen kívül megtudhatom becses neve nagyságodnak? Mert ha már védeni foglak, esetleg jól jönne "uram" vagy "nagyságosságod" mellett más megszólítás is.
~Hmm miért néz ilyen lekezelően? Mondjuk nem vagyok éppen rózsaillatú, és a ruháim sem selyemből vannak. Na mind egy is. Ráérek még ezzel foglalkozni.~
-Az ellátást megfelelőnek találom. Megtudhatom, hogy most merre visz az út? Mert, gondolom nemcsak a főtér volt a cél. Nemrég összetűzésbe kerültem egy-két kalózzal. Szóval lekötelezne, ha a kikötőt meg se közelítenénk.
*Folyton azon jár az agya, hogy mikor találják meg a Vörösök. De most, hogy a Dongnor család, egyenlőre még nem alkalmazott testőre, ideiglenesen biztonságban van. Csak egy kiadós alvás kéne neki, és alkohol, na meg tiszta gyolcs. De kiegyezne egy jó vacsorával is, esetleg egy forró fürdővel. De mi van ha nem is a birtokaikra tartanak? Lehet, hogy kiteszik valami istállóban aztán "nesze aludj, reggel pedig magam mellett akarlak látni".*
~Nem tetszik ez a fennhéjázás. De mit lehet tenni. Nem ő döntötte el, hogy hova született. Egyenlőre óvatosnak kell lennem, nem örülnék, ha egy nem meggondolt mondatom miatt kipenderítenének.~
4552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 17:43:35
Üzenet elküldve: 2013-10-16 17:43:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Yaru Arrigan//
*A férfi mozgásán észreveszi Alon hogy, fájlalja a lábát. Még sosem érzett ahhoz hasonlót de, kicsit csalódik a férfiban hogy, egy kis mozgástól már gondjai vannak. Miközben a másik beszél Alon mosolyogva hallgatja.*
~A beszéde eléggé közönségesnek mondható. A tartása hanyag. Ezen talán dolgozunk egy kicsit de, az is lehet hogy mégsem veszem fel majd eldől. A ruházata kicsit szakadt és enyhén büdös is. Ha mégiscsak felveszem első dolga lesz hogy, vegyen egy fürdőt.~
*A férfi szavai zavarják Alont de, tetszik neki hogy kimondja amire gondol. Most is elég hamar a lényegre tör.*
-A feladata az én kísérgetésem és védelmemből áll. Ezért kap szállás, kosztot és heti ötven aranyat.
*A férfi mozgásán észreveszi Alon hogy, fájlalja a lábát. Még sosem érzett ahhoz hasonlót de, kicsit csalódik a férfiban hogy, egy kis mozgástól már gondjai vannak. Miközben a másik beszél Alon mosolyogva hallgatja.*
~A beszéde eléggé közönségesnek mondható. A tartása hanyag. Ezen talán dolgozunk egy kicsit de, az is lehet hogy mégsem veszem fel majd eldől. A ruházata kicsit szakadt és enyhén büdös is. Ha mégiscsak felveszem első dolga lesz hogy, vegyen egy fürdőt.~
*A férfi szavai zavarják Alont de, tetszik neki hogy kimondja amire gondol. Most is elég hamar a lényegre tör.*
-A feladata az én kísérgetésem és védelmemből áll. Ezért kap szállás, kosztot és heti ötven aranyat.
4551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-15 18:23:08
Üzenet elküldve: 2013-10-15 18:23:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Miután mindkét beszélgetőpartnere rejtélyes módon eltűnik, úgy dönt, hogy épp ideje lesz szállást keresnie. Gyorsan körbenéz egy megbízható helyi lakos után, akit le is szólít. Miután a férfi közölte vele, hogy a főtérről pár perc gyaloglással a Pegazus fogadóhoz jut, megköszönve a segítséget, elindul. Mentében kissé összébb húzza magán köpenyét - a szél minden erejével próbál beférkőzni a lány bőre alá. Menet közben a mellette elhaladó lakosokat figyeli, így késő délután már mindenki siet valahová. Lassan ő is megérkezik úticéljához, erről árulkodik a hatalmas cégér is a Pegazus fogadó felirattal. *
4550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-15 17:02:46
Üzenet elküldve: 2013-10-15 17:02:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Korren Sei//
- Megyek veled, segítek macskát keresni.
* Mondja mosolyogva, majd kezét a másik tenyerébe csúsztatja és elindulnak kifelé.*
- Finom volt a tea.
* Szól még hátra a fogadósnak, mielőtt elhagynák a helyiséget. Kiérve a főtérre körbepillant. Ha nincs akkora szerencséje, hogy rögtön meglássa az állatot a férfihoz fordul.*
- És? Hol kezdjük a keresést?
* Kérdezi. Magában reméli, hogy nem fog sokáig tartani a macska keresése, mivel, ugyan szívesen segít Korrennek, nincs nagyon hangulata ahhoz, hogy a nap hátralévő részét egy négy lábon járó szőrcsomó keresésével töltse. Még akkor sem, ha jó társasága van.
Ha a másik közli a következő úti célt és elindul Dalisa szorosan követi, nehogy lemaradjon. Bár a fehér hajkoronát nehéz lenne eltéveszteni.. *
- Megyek veled, segítek macskát keresni.
* Mondja mosolyogva, majd kezét a másik tenyerébe csúsztatja és elindulnak kifelé.*
- Finom volt a tea.
* Szól még hátra a fogadósnak, mielőtt elhagynák a helyiséget. Kiérve a főtérre körbepillant. Ha nincs akkora szerencséje, hogy rögtön meglássa az állatot a férfihoz fordul.*
- És? Hol kezdjük a keresést?
* Kérdezi. Magában reméli, hogy nem fog sokáig tartani a macska keresése, mivel, ugyan szívesen segít Korrennek, nincs nagyon hangulata ahhoz, hogy a nap hátralévő részét egy négy lábon járó szőrcsomó keresésével töltse. Még akkor sem, ha jó társasága van.
Ha a másik közli a következő úti célt és elindul Dalisa szorosan követi, nehogy lemaradjon. Bár a fehér hajkoronát nehéz lenne eltéveszteni.. *
4549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-15 10:53:49
Üzenet elküldve: 2013-10-15 10:53:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Nem mintha nyugtatni kellene a lányt, hisz az sejtelmesen mosolyog, már-már incselkedik miközben puhatolódzik a történteket illetően, de Zaraun azért valamivel komolyabb arckifejezést erőltet magára.*
- Ne aggódj, nem fogsz bajba kerülni miattam. Fogalmazzunk úgy, hogy valami balul sült el és rögtönöznöm kellett, de megoldottam. Ja, és köszönöm, hogy nem rendeztél jelenetet, jövök neked egyel!
* Még ha árnyaltan is fogalmaz, úgy tűnik őszintén beszél. Bár meglepő tőle, hogy köszönetet mond, máskor magától értetődő, hogy szemrebbenés nélkül kihasznál bárkit. A nemesi gőg ugyebár... Most mindenesetre hálás a lánynak, ráadásul ha már beszélgetésbe kezdtek úgy döntött marad még, hisz terve még úgysincs ma estére, a kisasszony pedig csinos teremtés, ráadásul üde stílusa még szórakoztatja is a mélységit. Zaraun tapasztalatai szerint egy nőstény általában vagy szellemes és jó beszélgetőpartner, de ronda mint egy gnoll, vagy pedig gyönyörű teremtés, de oly buta, akár egy kőszikla. Persze mindkettőnek megvan az előnye, a maga idejében, a maga helyén, de hogy a kettő találkozzon az igen ritka. Ideje hát, hogy ő is kérdezzen, hisz valóban kíváncsi most már.*
- Na és te mit csinálsz itt egyedül, Királylány? Tán várod a királyfidat fehér lovon, vagy ló nélkül, esetleg gyalogosan? Ja és ugye nem zavarok? Még a végén nem mer idejönni, vagy megint futhatok...
* A komoly arckifejezést megint felváltja a szórakozott, hamiskás tekintet, s habár az iménti kérdést talán azelőtt kellett volna feltennie, mielőtt ledobja magát a padra, egójának köszönhetően nem igazán hiszi, hogy zavarna, vagy ha mégis, akkor majd értésére adják és elküldik innen a búsba.
Látja, hogy a hölgy máris zavarban érzi magát, csak úgy babrálja nyakláncát, de ez gyakori jelenség a sötételf közelében. Csak hogy fokozza a lány izgatottságát, megpróbálja felvenni vele a szemkontaktust. Van, aki hajtincseivel szokott bíbelődni, más nők karikagyűrűjüket szokták birizgálni, mielőtt ágyba bújnának vele, de akadt már olyan is, aki zavarában nem tudott megszólalni. Látszólag Zaraunt nem lehet zavarba hozni, pláne, hogy ő szeret irányítani, de ki tudja...*
* Nem mintha nyugtatni kellene a lányt, hisz az sejtelmesen mosolyog, már-már incselkedik miközben puhatolódzik a történteket illetően, de Zaraun azért valamivel komolyabb arckifejezést erőltet magára.*
- Ne aggódj, nem fogsz bajba kerülni miattam. Fogalmazzunk úgy, hogy valami balul sült el és rögtönöznöm kellett, de megoldottam. Ja, és köszönöm, hogy nem rendeztél jelenetet, jövök neked egyel!
* Még ha árnyaltan is fogalmaz, úgy tűnik őszintén beszél. Bár meglepő tőle, hogy köszönetet mond, máskor magától értetődő, hogy szemrebbenés nélkül kihasznál bárkit. A nemesi gőg ugyebár... Most mindenesetre hálás a lánynak, ráadásul ha már beszélgetésbe kezdtek úgy döntött marad még, hisz terve még úgysincs ma estére, a kisasszony pedig csinos teremtés, ráadásul üde stílusa még szórakoztatja is a mélységit. Zaraun tapasztalatai szerint egy nőstény általában vagy szellemes és jó beszélgetőpartner, de ronda mint egy gnoll, vagy pedig gyönyörű teremtés, de oly buta, akár egy kőszikla. Persze mindkettőnek megvan az előnye, a maga idejében, a maga helyén, de hogy a kettő találkozzon az igen ritka. Ideje hát, hogy ő is kérdezzen, hisz valóban kíváncsi most már.*
- Na és te mit csinálsz itt egyedül, Királylány? Tán várod a királyfidat fehér lovon, vagy ló nélkül, esetleg gyalogosan? Ja és ugye nem zavarok? Még a végén nem mer idejönni, vagy megint futhatok...
* A komoly arckifejezést megint felváltja a szórakozott, hamiskás tekintet, s habár az iménti kérdést talán azelőtt kellett volna feltennie, mielőtt ledobja magát a padra, egójának köszönhetően nem igazán hiszi, hogy zavarna, vagy ha mégis, akkor majd értésére adják és elküldik innen a búsba.
Látja, hogy a hölgy máris zavarban érzi magát, csak úgy babrálja nyakláncát, de ez gyakori jelenség a sötételf közelében. Csak hogy fokozza a lány izgatottságát, megpróbálja felvenni vele a szemkontaktust. Van, aki hajtincseivel szokott bíbelődni, más nők karikagyűrűjüket szokták birizgálni, mielőtt ágyba bújnának vele, de akadt már olyan is, aki zavarában nem tudott megszólalni. Látszólag Zaraunt nem lehet zavarba hozni, pláne, hogy ő szeret irányítani, de ki tudja...*
4548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-14 21:20:08
Üzenet elküldve: 2013-10-14 21:20:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
~Királylány? Csak el ne olvadjak...Hát remélem a gyilkolászásra nem kerül sor.~
-Hah...Nem akarsz bajba keverni? Ez igazán kedves, de már így is nyakig ülök a pácban. Az előbb, egy ismeretlen fajankó vágódott le mellém, és úgy tett, mintha legalábbis a szeretője volnék. Nem tudom láttad-e? Ráadásul még egy csoport szerencsétlen is hajkurászta, ismeretlen indokból.
*Itt egy kicsit közelebb dönti vállát a férfihoz, és lankadatlan, sejtelmes mosollyal az arcán, odasúgja a neki:*
-Valami rosszban sántikált, ha engem kérdezel.
*Hangjában, kissé lefitymáló, incselkedés vélhető hallani, de arckifejezésén úgy tűnik, mintha az egészet teljesen komolyan gondolná.
Újra felveszi eredeti testhelyzetét, majd rávigyorog a vele szembe ülőre, most már mindkét szemöldökét felhúzva. Maga sem érti, miért volt ilyen közvetlen, általában tart az idegenektől. Nem tudja hány éves lehet a férfi, de nála biztosan idősebb vagy négy évvel. Viszont, elég jól néz ki, és kiváltja Ayrisz-ból, azt a furcsa, zavarba ejtő érzést. De lehet, hogy csak a "megnyerő" modorával.*
~Jó ég, még csak az kéne, hogy hülyének állítsam be magam, jobb ha meg sem szólalok. Bár nem lenne rossz, ha kérdezne. Haha.~
*Izgalmában, birizgálni kezdi, macskafejes függőjét, ami legkedvesebb kincse. A kis bronz amulett már csúszik a tenyeréről származó verítéktől. Kétségtelenül zavarban érzi magát, lehet, az első bókok miatt. Örülne neki, ha egyszer valaki komolyan intézné hozzá ezeket a szavakat, bár valószínű, ezt nem ettől a fiatal embertől hallja majd. Bár nem lenne rossz. Nos, épen nincs ideje ilyesmiken törni a kis fejét, hisz nem egyedül van, és nem szeretné eldobni magától a lehetőséget, hogy jó ismeretséget kössön. Már ha ez nevezhető majd, "jó"-nak.*
~Királylány? Csak el ne olvadjak...Hát remélem a gyilkolászásra nem kerül sor.~
-Hah...Nem akarsz bajba keverni? Ez igazán kedves, de már így is nyakig ülök a pácban. Az előbb, egy ismeretlen fajankó vágódott le mellém, és úgy tett, mintha legalábbis a szeretője volnék. Nem tudom láttad-e? Ráadásul még egy csoport szerencsétlen is hajkurászta, ismeretlen indokból.
*Itt egy kicsit közelebb dönti vállát a férfihoz, és lankadatlan, sejtelmes mosollyal az arcán, odasúgja a neki:*
-Valami rosszban sántikált, ha engem kérdezel.
*Hangjában, kissé lefitymáló, incselkedés vélhető hallani, de arckifejezésén úgy tűnik, mintha az egészet teljesen komolyan gondolná.
Újra felveszi eredeti testhelyzetét, majd rávigyorog a vele szembe ülőre, most már mindkét szemöldökét felhúzva. Maga sem érti, miért volt ilyen közvetlen, általában tart az idegenektől. Nem tudja hány éves lehet a férfi, de nála biztosan idősebb vagy négy évvel. Viszont, elég jól néz ki, és kiváltja Ayrisz-ból, azt a furcsa, zavarba ejtő érzést. De lehet, hogy csak a "megnyerő" modorával.*
~Jó ég, még csak az kéne, hogy hülyének állítsam be magam, jobb ha meg sem szólalok. Bár nem lenne rossz, ha kérdezne. Haha.~
*Izgalmában, birizgálni kezdi, macskafejes függőjét, ami legkedvesebb kincse. A kis bronz amulett már csúszik a tenyeréről származó verítéktől. Kétségtelenül zavarban érzi magát, lehet, az első bókok miatt. Örülne neki, ha egyszer valaki komolyan intézné hozzá ezeket a szavakat, bár valószínű, ezt nem ettől a fiatal embertől hallja majd. Bár nem lenne rossz. Nos, épen nincs ideje ilyesmiken törni a kis fejét, hisz nem egyedül van, és nem szeretné eldobni magától a lehetőséget, hogy jó ismeretséget kössön. Már ha ez nevezhető majd, "jó"-nak.*
4547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-14 18:42:37
Üzenet elküldve: 2013-10-14 18:42:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Alonuard//
~Na csakhogy kinyögi.~*Gondolja magában, miközben megpróbálja viszonozni a mosolyt. Kicsit félresikerül neki, mikor bemászik a hintóba, fájós térdei miatt. Azonnal kényelembe is helyezi magát, és elterpeszkedik a puha borítású ülésen. Most végre alkalma nyílik végigmérni az ismeretlent. Magasságát nem tudja megállapítani így ültjükben, de közel akkorára becssüli mint ő maga. Nagyon tiszta és jólfésült szőke haja a vállára omlik. zöld szemei csaknem olyanok, mint Ixlichnek. Ahogy tovább méregeti, egyre csak biztosabb abban, hogy ez a család nem szenved hiányt vagyonban. Bezzeg náluk mindig verekedés ment az ebédért. De hát, ez van. Nem tehetnek róla, hogy milyen rétegbe születnek bele. Kicsit feszeng, mert nem tudhatja biztosan, hogy ez a ficsúr emberként, hogy vélekedik a más fajúakról. Hál' égnek, Ixlichen nem látszik annyira, hogy fél-elf. Sokkal inkább tűnik embernek. Hirtelen nem is tud semmit kinyögni, csak kibámul a függöny mellett, mielőtt az alak behúzza, hogy követik e a városőrök. De egyenlőre nem látja őket. Úgy is ennek a családnak a védelme alatt áll. De hát sosem lehet tudni. Visszafordul a fiatal ember felé. Nem tudja megállapítani a konkrét korát, csak azt tudja, hogy nem valami idős jelenség.*
-Huh, ezt megúsztam. Remélem az ürge hamar felépül, bár üldögélni nem fog mostanában. A nevem már elárultam, de ha esetleg a nagy zsivajban elment volna a füled mellett, Yaru Arrigan vagyok. Úgy hívsz ahogy akarsz. Tudod, nem gondoltam ám át teljesen ezt a dolgot. De úgy gondolom alkalmas vagyok a melóra. Szóval, akár meg is beszélhetjük a részleteket.
*Direkt nem árulja el teljes nevét, ugyanis nem kell mindent tudnia ennek a harisnyásnak.*
~Na csakhogy kinyögi.~*Gondolja magában, miközben megpróbálja viszonozni a mosolyt. Kicsit félresikerül neki, mikor bemászik a hintóba, fájós térdei miatt. Azonnal kényelembe is helyezi magát, és elterpeszkedik a puha borítású ülésen. Most végre alkalma nyílik végigmérni az ismeretlent. Magasságát nem tudja megállapítani így ültjükben, de közel akkorára becssüli mint ő maga. Nagyon tiszta és jólfésült szőke haja a vállára omlik. zöld szemei csaknem olyanok, mint Ixlichnek. Ahogy tovább méregeti, egyre csak biztosabb abban, hogy ez a család nem szenved hiányt vagyonban. Bezzeg náluk mindig verekedés ment az ebédért. De hát, ez van. Nem tehetnek róla, hogy milyen rétegbe születnek bele. Kicsit feszeng, mert nem tudhatja biztosan, hogy ez a ficsúr emberként, hogy vélekedik a más fajúakról. Hál' égnek, Ixlichen nem látszik annyira, hogy fél-elf. Sokkal inkább tűnik embernek. Hirtelen nem is tud semmit kinyögni, csak kibámul a függöny mellett, mielőtt az alak behúzza, hogy követik e a városőrök. De egyenlőre nem látja őket. Úgy is ennek a családnak a védelme alatt áll. De hát sosem lehet tudni. Visszafordul a fiatal ember felé. Nem tudja megállapítani a konkrét korát, csak azt tudja, hogy nem valami idős jelenség.*
-Huh, ezt megúsztam. Remélem az ürge hamar felépül, bár üldögélni nem fog mostanában. A nevem már elárultam, de ha esetleg a nagy zsivajban elment volna a füled mellett, Yaru Arrigan vagyok. Úgy hívsz ahogy akarsz. Tudod, nem gondoltam ám át teljesen ezt a dolgot. De úgy gondolom alkalmas vagyok a melóra. Szóval, akár meg is beszélhetjük a részleteket.
*Direkt nem árulja el teljes nevét, ugyanis nem kell mindent tudnia ennek a harisnyásnak.*
4546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-14 16:53:44
Üzenet elküldve: 2013-10-14 16:53:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
*A mélységi hallja a lány szavait, ám egyenlőre rá sem hederít, még mindig üldözői hátát bámulja, egészen addig míg azok el nem tűnnek a tér túlsó végén.
~ Ez egy hajszálon múlt. Huhh...~
* Fúj egyet megkönnyebbülten, bal kezével beletúr hószín hajába, s meglepettséget színlelve úgy emeli tekintetét a karja alatt ámuldozó kisasszonyra, mintha eddig észre sem vette volna. Ám a jól ismert "egyik szemöldök felhúzva tekintet" fogadja, ami tudja jól, nőknél sosem jelent jót. Ezután jön mindig valami számonkérés, például "Mi ez a hamisítvány?!", vagy "Csak nem valaki mással henteregtél?!", lehetne még sorolni, de ennek sosincs jó vége.
- Ne húzd fel magad, Királylány!
* Szól mély, dallamos hangon, némi cinizmussal fűszerezve, ám korántsem sértő hangnemben. Persze ettől még lehet belőle sértődés, ezért biztos ami biztos megereszt mellé egy bájos, lekenyerező vigyort. Ilyen az ő stílusa, kicsit szemtelen, cseppet arrogáns, de általában megnyerő. Kivéve amikor nem, ez a menekülés épp egy kivétel példája volt.
Karját eddig végig a lány vállán pihentette, most azonban visszahúzza jobbját maga mellé, s arrébb csusszan a padon úgy 3-4 tenyérnyi távolságot hagyva kettejük közt. Van végre ideje jobban is megnézni a lányt, így óvatosan, feltűnésmentesen végigpillant rajta; mégiscsak egy úriember, nem vizslatja a nőket-legalábbis szemből nem, annak ugye felhúzott szemöldök, aztán pofon a vége. Hála az égnek nem egy bányarémnek "udvarolt" az előbb, a fiatal nő bájos, szép hosszú haja és vidám barna szemei kellemes látványt nyújtanak Zaraunnak.*
- Tényleg tudni akarod, hogy ki vagyok? Nem szeretnélek bajba keverni... Mellesleg ha megmondanám a nevem, sajnos meg kéne hogy öljelek, Királylány!
* Kacsint hamiskásan újdonsült beszélgetőpartnerére, arcán lankadatlan mosollyal, miközben egészen a lány felé fordul, jobb lábát átdobva a padon, mintha lóháton ülne. Kíváncsian figyeli a hölgyemény reakcióit.*
*A mélységi hallja a lány szavait, ám egyenlőre rá sem hederít, még mindig üldözői hátát bámulja, egészen addig míg azok el nem tűnnek a tér túlsó végén.
~ Ez egy hajszálon múlt. Huhh...~
* Fúj egyet megkönnyebbülten, bal kezével beletúr hószín hajába, s meglepettséget színlelve úgy emeli tekintetét a karja alatt ámuldozó kisasszonyra, mintha eddig észre sem vette volna. Ám a jól ismert "egyik szemöldök felhúzva tekintet" fogadja, ami tudja jól, nőknél sosem jelent jót. Ezután jön mindig valami számonkérés, például "Mi ez a hamisítvány?!", vagy "Csak nem valaki mással henteregtél?!", lehetne még sorolni, de ennek sosincs jó vége.
- Ne húzd fel magad, Királylány!
* Szól mély, dallamos hangon, némi cinizmussal fűszerezve, ám korántsem sértő hangnemben. Persze ettől még lehet belőle sértődés, ezért biztos ami biztos megereszt mellé egy bájos, lekenyerező vigyort. Ilyen az ő stílusa, kicsit szemtelen, cseppet arrogáns, de általában megnyerő. Kivéve amikor nem, ez a menekülés épp egy kivétel példája volt.
Karját eddig végig a lány vállán pihentette, most azonban visszahúzza jobbját maga mellé, s arrébb csusszan a padon úgy 3-4 tenyérnyi távolságot hagyva kettejük közt. Van végre ideje jobban is megnézni a lányt, így óvatosan, feltűnésmentesen végigpillant rajta; mégiscsak egy úriember, nem vizslatja a nőket-legalábbis szemből nem, annak ugye felhúzott szemöldök, aztán pofon a vége. Hála az égnek nem egy bányarémnek "udvarolt" az előbb, a fiatal nő bájos, szép hosszú haja és vidám barna szemei kellemes látványt nyújtanak Zaraunnak.*
- Tényleg tudni akarod, hogy ki vagyok? Nem szeretnélek bajba keverni... Mellesleg ha megmondanám a nevem, sajnos meg kéne hogy öljelek, Királylány!
* Kacsint hamiskásan újdonsült beszélgetőpartnerére, arcán lankadatlan mosollyal, miközben egészen a lány felé fordul, jobb lábát átdobva a padon, mintha lóháton ülne. Kíváncsian figyeli a hölgyemény reakcióit.*
4545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-14 16:53:27
Üzenet elküldve: 2013-10-14 16:53:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ixlich Yaru Arrigan//
*A másik magabiztos mosolyát látva Alon szélesebben elmosolyodik. Imádja az ilyen mosolyt. A ragadozók mosolyát. A következő lépés kevésbé tetszik neki mivel az ablakon történik meg. A bocsánatkérésre csak legyint egyet bár a másik nem látja ezt a mozdulatot. A kis függönyt teljesen elhúzza mert érdekli őt a műsor. Meglepődik mikor az egyik gazdag nemes hátsójába egy nyílvessző fúródik. Az íjjász megjegyzésén jót nevet.*
~Közönséges egy fickó de, mindenesetre megbízható. Sok hasznát fogom még venni ha arra kerülne a sor.~
*Miután a műsornak vége lett és eltűntek a kocsi körül az emberek a fickó kérdésére Alon kiakasztja az ajtó fogantyúját és kinyitja.*
-Azonnal indulhatunk.
*A másik magabiztos mosolyát látva Alon szélesebben elmosolyodik. Imádja az ilyen mosolyt. A ragadozók mosolyát. A következő lépés kevésbé tetszik neki mivel az ablakon történik meg. A bocsánatkérésre csak legyint egyet bár a másik nem látja ezt a mozdulatot. A kis függönyt teljesen elhúzza mert érdekli őt a műsor. Meglepődik mikor az egyik gazdag nemes hátsójába egy nyílvessző fúródik. Az íjjász megjegyzésén jót nevet.*
~Közönséges egy fickó de, mindenesetre megbízható. Sok hasznát fogom még venni ha arra kerülne a sor.~
*Miután a műsornak vége lett és eltűntek a kocsi körül az emberek a fickó kérdésére Alon kiakasztja az ajtó fogantyúját és kinyitja.*
-Azonnal indulhatunk.
4544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-13 21:13:51
Üzenet elküldve: 2013-10-13 21:13:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A főtér szélénél egy kisebb csoport kiabálása hallatszik, ám Ayrisz ebből semmit sem vesz észre. A felé sétáló férfi is csak akkor tűnik fel neki, mikor ledobja magát mellé, és emelt hangon magyaráz neki valami sületlenségről. Eleve tart egy kicsit az idegenekkel való beszélgetésektől ezért mikor a férfi hirtelen megszólítja, végigszalad rajta a forróság. Nem sokkal ezután már a hideg rázza, ahogy felfogja a hozzá intézett szavakat.*
~"Drágám"? Az én "szépség"-em? Ki ez az alak, és mi a frászt akar tőlem?~
*Kicsit talán még attól is tart, hogy talán meg találja őt csókolna az idegen, a nagy bókolás közepette. Csak tudná, mi ezzel a fiú célja? Ijedten, és értetlenül mered az előtte ülőre, hirtelen, egy szó sem jön ki a torkán. Vagy talán mégis? Nem szeretné elrontani az új "beszélgetőpartnere" szórakozását, de nem igazán tudja mit tehetne.*
-Igazán?
*Kérdezi tétován. arcára, kényszeredett mosoly harcolja fel magát.*
-Nos...Örülök hogy így gondolod. De... Te ki a fene vagy?
*Utolsó kérdését, szinte súgva teszi fel, ám komolyan szeretne választ kapni rá. Nem szokta meg, hogy csak úgy spontán, leül mellé egy húszon-akárhány éves férfi, és úgy beszél vele, akár a szeretőével. Szép ívű szemöldökei magasra húzva, barna szemeit hatalmasra nyitva bámulja a férfit, a választ várva. A mellettük végig csörtető ember csapat, neki is feltűnik. Talán hozzájuk van köze a fiúnak? Biztosan, így már ő is levágja a szituáció felé irányuló szálát.*
~Hah...Szóval csak a bőrét menti, ez mindent megmagyaráz. Másrészről, elég jóképű. Lehet, jó ötlet ismeretséget kötnöm vele. Bár, lerí róla, hogy bajkeverő, de ez mikor tartott engem vissza? Legfeljebb nevetek egy jót.~
*Szemöldökeit, most kissé összehúzva, egyiket megemelve néz a fiúra. Újra feltenné nekikérdést, de nincs hozzá bátorsága. Hisz mégiscsak idegenről van szó.*
~Most mégis mit tegyek? A szívem mindjárt ki ugrik a helyéről. Biztos megfogom bánni, ha most nem beszélgetek vele, pont társaságra vágytam. De mit mondhatnék? Hiszen csak úgy ideült, hogy felhasználhasson a szökéséhez. De miért kell menekülnie? Ez nagyon érdekes.~
*Tényleg izgatja a dolog, így tovább várja a fiú válaszát. Reméli nem fog most csak úgy lelépni, ha már így kihasználta.*
*A főtér szélénél egy kisebb csoport kiabálása hallatszik, ám Ayrisz ebből semmit sem vesz észre. A felé sétáló férfi is csak akkor tűnik fel neki, mikor ledobja magát mellé, és emelt hangon magyaráz neki valami sületlenségről. Eleve tart egy kicsit az idegenekkel való beszélgetésektől ezért mikor a férfi hirtelen megszólítja, végigszalad rajta a forróság. Nem sokkal ezután már a hideg rázza, ahogy felfogja a hozzá intézett szavakat.*
~"Drágám"? Az én "szépség"-em? Ki ez az alak, és mi a frászt akar tőlem?~
*Kicsit talán még attól is tart, hogy talán meg találja őt csókolna az idegen, a nagy bókolás közepette. Csak tudná, mi ezzel a fiú célja? Ijedten, és értetlenül mered az előtte ülőre, hirtelen, egy szó sem jön ki a torkán. Vagy talán mégis? Nem szeretné elrontani az új "beszélgetőpartnere" szórakozását, de nem igazán tudja mit tehetne.*
-Igazán?
*Kérdezi tétován. arcára, kényszeredett mosoly harcolja fel magát.*
-Nos...Örülök hogy így gondolod. De... Te ki a fene vagy?
*Utolsó kérdését, szinte súgva teszi fel, ám komolyan szeretne választ kapni rá. Nem szokta meg, hogy csak úgy spontán, leül mellé egy húszon-akárhány éves férfi, és úgy beszél vele, akár a szeretőével. Szép ívű szemöldökei magasra húzva, barna szemeit hatalmasra nyitva bámulja a férfit, a választ várva. A mellettük végig csörtető ember csapat, neki is feltűnik. Talán hozzájuk van köze a fiúnak? Biztosan, így már ő is levágja a szituáció felé irányuló szálát.*
~Hah...Szóval csak a bőrét menti, ez mindent megmagyaráz. Másrészről, elég jóképű. Lehet, jó ötlet ismeretséget kötnöm vele. Bár, lerí róla, hogy bajkeverő, de ez mikor tartott engem vissza? Legfeljebb nevetek egy jót.~
*Szemöldökeit, most kissé összehúzva, egyiket megemelve néz a fiúra. Újra feltenné nekikérdést, de nincs hozzá bátorsága. Hisz mégiscsak idegenről van szó.*
~Most mégis mit tegyek? A szívem mindjárt ki ugrik a helyéről. Biztos megfogom bánni, ha most nem beszélgetek vele, pont társaságra vágytam. De mit mondhatnék? Hiszen csak úgy ideült, hogy felhasználhasson a szökéséhez. De miért kell menekülnie? Ez nagyon érdekes.~
*Tényleg izgatja a dolog, így tovább várja a fiú válaszát. Reméli nem fog most csak úgy lelépni, ha már így kihasználta.*
4543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-13 20:29:24
Üzenet elküldve: 2013-10-13 20:29:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Alonuard//
*Ixlich csak erre a válaszra várt. Az arcán a kezdeti meglepettségtől kialakult arckifejezését egy egyre szélesedő vigyor váltja fel.*
-Szolgálatodra, akárki is legyél.
*Hirtelen könyökeivel szétlökve a tolongó népséget, teret csinál magának, majd azzal a lendülettel, felcsapja a lábát a hintó ablakának peremére, és egy macska kecsességével felugrik a tetőre.*
~Remélem nem veszi zokon őméltósága, hogy sáros lett az ajtó.~
*Enyhén eltorzul az arca, sajgó térdei miatt. Letépi a kis bőrbatyut, ami eddig az oldalén lógott. Tele van arannyal. A Vörös Királyról lopta szökés közben. Másik kezével kikapja faragott íját a hátán lévő tokjából, amit egy mellkasán keresztülvetett széles bőrpánttal rögzített oda. Egy pillanat alatt felajzza. Amikor jobbjában már ott a fegyver, felhajítja jó magasra a batyut. Hamar kiránt 3 fácán tollas vesszőt, és egyet az idegre pattintva, teljes hosszában kihúzza az íjat. Megvárja, hogy ökle az arca mellett elhaladva az állkapcsához érjen, és ott megállítja kezét. És old. A vessző hangtalanul hasítja a levegőt. Félúton átdöfi a bőrzsákot, ami kellően nehéz ahhoz, hogy elferdítse a vesző röppályáját. Nem sokat gyakorolta ezt a mutatványt, így nem épp a kiszemelt áldozatot fogja megtalálni a kihegyezett, fémvégű ajándékcsomagocska. De hála az igen jó célzólépességeinek, nem téveszt nagyot. Az előre kinézett helyett, egy másik, jóval hájasabb, gazdag kereskedő ülepében landol a vessző a batyuval együtt. Nem megy mélyre de nem is kellemes. Rögtön felordít és a hátsójához kap. Újabb vesszőt feszít a idegre, de most nem lő. Ehelyett, a most már elcsendesedett, a hintó körül felgyülemlett népség felé fordítja tekintetét, de nyilának a hegye, még mindig a jajveszékelő kereskedő felé meredezik. Majd emelt hangon, hogy a szerencsétlen flótás is jól hallja, a csürhéhez intéz néhány szót.*
-Azt mondom, nem ártana más jól megkent nemest találnotok ha a pénzeteket akarjátok, mert ahogy elnézem vannak itt bőven olyan gazdag kufárok, akiknek elkélne egy testőr az olyan helyzetekre amikor egy ismeretlen alak nyilat állít a hátsójába, ugyanis ezt a posztot sajnos betöltötték!
*A tömeg riadtan hátrál el a hintó mellől. Van aki azonnal elhordja az irháját. De akadnak olyanok is, akik messzebbre hátrálva figyelik tovább az eseményeket. De ami a legelszomorítóbb, hogy a többség, a kilyuggatott farú üvöltöző szerencsétlenhez rohan, hogy letépjék róla az arannyal teli zsákot. Na igen. Nemcsak a szegénynegyedben vannak koldusok akiken lóg a szakadt ruha. A most már tiszta terepre ugrik le a hintóról.*
~Hála az égnek ezt a kettőt nem kellett használnom, amiket a városőröknek tartogattam. De most bármi történhet.~*Gondolja, miközben visszacsúsztatja a vesszőket és a most már leengedett íjat a helyükre. Remegő lábakkal lép az ajtókhoz, és hátracsapja csuklyáját, hogy az ismeretlen alak lássa az arcát, jelezve, hogy most már ő is szeretné látni munkaadójáét. Közben idegesen hátra néz néha a közeledő városőrök felé akik egyenlőre megállnak a megsérült nemesnél, hogy meghallgassák a panaszát amit Ixlich nem épp kedves gesztusára tesz.*
-Nos, mikortól tarthatok veled?
*Ixlich csak erre a válaszra várt. Az arcán a kezdeti meglepettségtől kialakult arckifejezését egy egyre szélesedő vigyor váltja fel.*
-Szolgálatodra, akárki is legyél.
*Hirtelen könyökeivel szétlökve a tolongó népséget, teret csinál magának, majd azzal a lendülettel, felcsapja a lábát a hintó ablakának peremére, és egy macska kecsességével felugrik a tetőre.*
~Remélem nem veszi zokon őméltósága, hogy sáros lett az ajtó.~
*Enyhén eltorzul az arca, sajgó térdei miatt. Letépi a kis bőrbatyut, ami eddig az oldalén lógott. Tele van arannyal. A Vörös Királyról lopta szökés közben. Másik kezével kikapja faragott íját a hátán lévő tokjából, amit egy mellkasán keresztülvetett széles bőrpánttal rögzített oda. Egy pillanat alatt felajzza. Amikor jobbjában már ott a fegyver, felhajítja jó magasra a batyut. Hamar kiránt 3 fácán tollas vesszőt, és egyet az idegre pattintva, teljes hosszában kihúzza az íjat. Megvárja, hogy ökle az arca mellett elhaladva az állkapcsához érjen, és ott megállítja kezét. És old. A vessző hangtalanul hasítja a levegőt. Félúton átdöfi a bőrzsákot, ami kellően nehéz ahhoz, hogy elferdítse a vesző röppályáját. Nem sokat gyakorolta ezt a mutatványt, így nem épp a kiszemelt áldozatot fogja megtalálni a kihegyezett, fémvégű ajándékcsomagocska. De hála az igen jó célzólépességeinek, nem téveszt nagyot. Az előre kinézett helyett, egy másik, jóval hájasabb, gazdag kereskedő ülepében landol a vessző a batyuval együtt. Nem megy mélyre de nem is kellemes. Rögtön felordít és a hátsójához kap. Újabb vesszőt feszít a idegre, de most nem lő. Ehelyett, a most már elcsendesedett, a hintó körül felgyülemlett népség felé fordítja tekintetét, de nyilának a hegye, még mindig a jajveszékelő kereskedő felé meredezik. Majd emelt hangon, hogy a szerencsétlen flótás is jól hallja, a csürhéhez intéz néhány szót.*
-Azt mondom, nem ártana más jól megkent nemest találnotok ha a pénzeteket akarjátok, mert ahogy elnézem vannak itt bőven olyan gazdag kufárok, akiknek elkélne egy testőr az olyan helyzetekre amikor egy ismeretlen alak nyilat állít a hátsójába, ugyanis ezt a posztot sajnos betöltötték!
*A tömeg riadtan hátrál el a hintó mellől. Van aki azonnal elhordja az irháját. De akadnak olyanok is, akik messzebbre hátrálva figyelik tovább az eseményeket. De ami a legelszomorítóbb, hogy a többség, a kilyuggatott farú üvöltöző szerencsétlenhez rohan, hogy letépjék róla az arannyal teli zsákot. Na igen. Nemcsak a szegénynegyedben vannak koldusok akiken lóg a szakadt ruha. A most már tiszta terepre ugrik le a hintóról.*
~Hála az égnek ezt a kettőt nem kellett használnom, amiket a városőröknek tartogattam. De most bármi történhet.~*Gondolja, miközben visszacsúsztatja a vesszőket és a most már leengedett íjat a helyükre. Remegő lábakkal lép az ajtókhoz, és hátracsapja csuklyáját, hogy az ismeretlen alak lássa az arcát, jelezve, hogy most már ő is szeretné látni munkaadójáét. Közben idegesen hátra néz néha a közeledő városőrök felé akik egyenlőre megállnak a megsérült nemesnél, hogy meghallgassák a panaszát amit Ixlich nem épp kedves gesztusára tesz.*
-Nos, mikortól tarthatok veled?
4542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-13 18:51:13
Üzenet elküldve: 2013-10-13 18:51:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ixlich Yaru Arrigan//
*A fickó kicsit meglepődött a helyzetén. Bizonyára nem hiszi el hogy, az övé a munka. A feltételeken még jobban meglepődik. Igaz is nem hétköznapi kérés. De nem is egy hétköznapi alakról van szó. A Dongnor család hosszú és kalandos történettel rendelkezik. Ugyan úgy voltak köztük koldusok mint hadvezérek. Jelenleg Alon az aki a családi ház és a vagyon tulajdonosa. Persze családjához hasonlóan ő sem egy átlagos ember. Könyörtelen és a hatalma megőrzése és gyarapítása érdekében bármire képes. A tömeg egyre nagyobb. Alont kezdi szórakoztatni a szituáció. A kocsihoz nyomódott férfi megjegyzésére szélesen elvigyorodik.*
-A Dongnor család védelme alatt állsz.
*A fickó kicsit meglepődött a helyzetén. Bizonyára nem hiszi el hogy, az övé a munka. A feltételeken még jobban meglepődik. Igaz is nem hétköznapi kérés. De nem is egy hétköznapi alakról van szó. A Dongnor család hosszú és kalandos történettel rendelkezik. Ugyan úgy voltak köztük koldusok mint hadvezérek. Jelenleg Alon az aki a családi ház és a vagyon tulajdonosa. Persze családjához hasonlóan ő sem egy átlagos ember. Könyörtelen és a hatalma megőrzése és gyarapítása érdekében bármire képes. A tömeg egyre nagyobb. Alont kezdi szórakoztatni a szituáció. A kocsihoz nyomódott férfi megjegyzésére szélesen elvigyorodik.*
-A Dongnor család védelme alatt állsz.
4541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-13 18:48:12
Üzenet elküldve: 2013-10-13 18:48:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A Szegénynegyed egyik macskaköves kis sikátorát hangos lármázás veri fel, ami a városnak ezen lepusztult, aljanéptől és bűnözőktől hemzsegő részén mindennapos esemény. Kivágódik az egyik tehetősebb ház ajtaja, s egy fekete csuklyás alak rohan ki az épületből, nyomában 2-3 szitkozódó, kardot lóbáló férfival. A menekülő persze nem várja meg őket, fellökve egy járókelőt és átszökkenve egy földön fekvő csavargó fölött eltűnik az egyik kanyarban, ám üldözői mint vérszomjas vadászebek erednek utána.
A csuklyás egy ideig nem néz hátra, elég ha hallja a neki címzett szebbnél-szebb jelzőket, csak rohan a negyed labirintusszerű utcáin, találomra hol jobbra-hol balra veszi az irányt, s útközben eldobálja mai zsákmányának egy részét. Akad ott aranyozott gyertyatartó, ezüst kanál, némi csicsás bizsu, de még egy csipkés női alsónemű is, melyet a tolvaj a sietős távozás során fogott össze az értéktárgyakkal. Hogy a házigazdának a meglovasított értékek, vagy a felszarvazás ténye fáj jobban ki tudja, de az biztos, ha egyszer utoléri a menekülő alakot ott helyben fejét veszi.
Az eldobált csecsebecsékre csavargók és koldusok vetik magukat, nem kis akadályt jelentve az üldözőknek, ám úgy tűnik lerázásukhoz ez a régi trükk vajmi kevés, így a tolvaj a főtér felé veszi az irányt, s az egyik kanyar után futva kibújik éjszín csuklyás köpenyéből és behajítja azt az egyik szűk kapualjba.
Zaraun immáron fedetlen fővel, jobb kezét szeme elé emelve toppan be a főtérre. A sötét utcácskák után felbukkanó fényes napkorong fájdalmasan mar bíborvörös szemébe, beletelik néhány lélegzetvételnyi időbe, míg képes abbahagyni a hunyorgást, addig is lelassítja lépteit, s most már sétálva elvegyül a téren bóklászó tömegben. Tekintete határozottságot tükröz, s hamuszürke arca érzelemtől mentes, talán kicsit feszült, ám rémületnek, vagy félelemnek nyoma sem látszik rajta, annak ellenére, hogy a kiáltozás a főtér szélét is eléri.
A vörös szemek most hátrapillantanak vállai fölött dühös üldözőire, majd a tér közepén lévő padok felé indul.
A legtöbb pad üres, akad pár amin szerelmes párocskák turbékolnak, s egy, melyen egy fiatal hölgy üldögél merengő tekintettel.*
~Tökéletes!
* Fut át a mélységi fején, s véletlenül sem feltűnést keltve, nyugodt tempóban a nőhöz sétál és lehuppan mellé a padra. Nincs idő, hogy köszönjön, esetleg elnézést kérjen, a három fickó látótávolságba értek, sőt közelednek, de úgy tűnik nem szúrták még ki, hisz ők egy fekete csuklyás alakot követtek. Zaraun azonban biztosra megy, alig hogy leült az idegen kisasszony mellé, felé fordítja fejét, szorosan átkarolja, s talán a frászt hozva rá, mintha már ezer éve ismernék egymást felhangon megszólal:*
- Igen, Drágám, valóban szép napunk van, ám korántsem vetekedhet a Te szépségeddel! Odavagyok érted, mióta csak megláttalak, tudd, hogy szer...
* A terv bevált, üldözői épp az orruk előtt masíroztak el, ám fel sem figyeltek a "turbékoló párocskára". Biztos ami biztos a sötételf még nem húzódik el a lány mellől, óvatosan tekintget a három alak után.*
* A Szegénynegyed egyik macskaköves kis sikátorát hangos lármázás veri fel, ami a városnak ezen lepusztult, aljanéptől és bűnözőktől hemzsegő részén mindennapos esemény. Kivágódik az egyik tehetősebb ház ajtaja, s egy fekete csuklyás alak rohan ki az épületből, nyomában 2-3 szitkozódó, kardot lóbáló férfival. A menekülő persze nem várja meg őket, fellökve egy járókelőt és átszökkenve egy földön fekvő csavargó fölött eltűnik az egyik kanyarban, ám üldözői mint vérszomjas vadászebek erednek utána.
A csuklyás egy ideig nem néz hátra, elég ha hallja a neki címzett szebbnél-szebb jelzőket, csak rohan a negyed labirintusszerű utcáin, találomra hol jobbra-hol balra veszi az irányt, s útközben eldobálja mai zsákmányának egy részét. Akad ott aranyozott gyertyatartó, ezüst kanál, némi csicsás bizsu, de még egy csipkés női alsónemű is, melyet a tolvaj a sietős távozás során fogott össze az értéktárgyakkal. Hogy a házigazdának a meglovasított értékek, vagy a felszarvazás ténye fáj jobban ki tudja, de az biztos, ha egyszer utoléri a menekülő alakot ott helyben fejét veszi.
Az eldobált csecsebecsékre csavargók és koldusok vetik magukat, nem kis akadályt jelentve az üldözőknek, ám úgy tűnik lerázásukhoz ez a régi trükk vajmi kevés, így a tolvaj a főtér felé veszi az irányt, s az egyik kanyar után futva kibújik éjszín csuklyás köpenyéből és behajítja azt az egyik szűk kapualjba.
Zaraun immáron fedetlen fővel, jobb kezét szeme elé emelve toppan be a főtérre. A sötét utcácskák után felbukkanó fényes napkorong fájdalmasan mar bíborvörös szemébe, beletelik néhány lélegzetvételnyi időbe, míg képes abbahagyni a hunyorgást, addig is lelassítja lépteit, s most már sétálva elvegyül a téren bóklászó tömegben. Tekintete határozottságot tükröz, s hamuszürke arca érzelemtől mentes, talán kicsit feszült, ám rémületnek, vagy félelemnek nyoma sem látszik rajta, annak ellenére, hogy a kiáltozás a főtér szélét is eléri.
A vörös szemek most hátrapillantanak vállai fölött dühös üldözőire, majd a tér közepén lévő padok felé indul.
A legtöbb pad üres, akad pár amin szerelmes párocskák turbékolnak, s egy, melyen egy fiatal hölgy üldögél merengő tekintettel.*
~Tökéletes!
* Fut át a mélységi fején, s véletlenül sem feltűnést keltve, nyugodt tempóban a nőhöz sétál és lehuppan mellé a padra. Nincs idő, hogy köszönjön, esetleg elnézést kérjen, a három fickó látótávolságba értek, sőt közelednek, de úgy tűnik nem szúrták még ki, hisz ők egy fekete csuklyás alakot követtek. Zaraun azonban biztosra megy, alig hogy leült az idegen kisasszony mellé, felé fordítja fejét, szorosan átkarolja, s talán a frászt hozva rá, mintha már ezer éve ismernék egymást felhangon megszólal:*
- Igen, Drágám, valóban szép napunk van, ám korántsem vetekedhet a Te szépségeddel! Odavagyok érted, mióta csak megláttalak, tudd, hogy szer...
* A terv bevált, üldözői épp az orruk előtt masíroztak el, ám fel sem figyeltek a "turbékoló párocskára". Biztos ami biztos a sötételf még nem húzódik el a lány mellől, óvatosan tekintget a három alak után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621