// Tavaszünnep //
/ Ywien Seinra és Kheredor Arvenasz /
* A vándor csendben marad egy időre, hogy feltette a kérdést a mágustanoncnak, valamint a lovagnak. Szemei sarkából a tömeget kezdi fürkészni, hátha még felbukkan valami, vagy esetleg valaki számára különleges. Elgondolkodik rajta, mégis mennyi kalandor lehet a hatalmas ünnepélyen belül, talán még több olyan személy is van a körzetben, mint ő maga, csak éppen a sors nem kívánta találkozásukat. A szíve legmélyén Saleroth is boldogságot érez, mivel nem szokott sűrűn megtörténni, miszerint ő ily könnyen összeismerkedik másokkal. Minden esetre nem hagyja eluralkodni kellemes érzelmeit, továbbra is óvatos marad, ügyel a környezetében lévőkre, de próbálja figyelme legnagyobb részét a társaságában lévő barátira koncentrálni. A fiút, töprengéséből Kheredor ugrasztja ki, aki azonnal elkezdi mesélni a történetét, ami az ivással kapcsolatos.*
" Óh, hát azt hiszem egy olyan élmény belém égett volna rendesen." *mosolyodik el nyugodtan, miközben megvakarja tarkóját. A lovag egy jó nagyot nevet, mire Saleroth is kienged magából egy visszafogottabb kuncogást. Részben a történet viccessége, másfelől pedig a páncélozott cimborájának kitörése rántja magával az ifjú vándort is. Ezek után Ywien kezd neki a beszédének, amire Saleroth arca ismét visszatér a komorságába. A lány, mondhatni tragikus története megérinti a fiatal férfit, szemhéjait kicsit összehúzva bámul maga elé. Gyomra mintha összehúzódna, ahogyan elképzeli mennyi nehézségen kellhet túlmennie a szépséges hölgyeménynek.*
" Biztosan nagyon erős, mert a rengeteg megpróbáltatás ellenére is megmaradt ilyen céltudatosnak, s nem hagyta el magát..." *gondolja az örök utazó. Saleroth tisztában van vele, hogy néha a múlt beárnyékolhatja az ember jövőjét is, a régi idők béklyójának szorításából pedig nagyon nehéz kitörni. Ismét tisztelet ébred szívében a két barátjára vonatkozólag, mivel mindketten próbálják megszépíteni az életüket a maguk módján. Salerothnak nem is nagyon kell több, hogy megbecsüljön valakit. Mégis, most nem igazán tudja mit feleljen.*
- Az idő lassú gyógyszer Ywien, de tán nincs is annál jobb gyógyír hosszú távon.- *nyilvánul meg végül. Ez ugyan az ő sajátos, egyszerű bölcsessége, ám bízik benne, a nőszemély tudja, mire akar ezzel utalni a vándor.
- Ne aggódj, sokszor a kalandok találnak meg minket, még ha nem is keressük őket.- *sóhajt egyet a férfi, elvégre ezt most tapasztalatból mondja, ami lehet, nem valami kellemes élmény. A varázslóleány végül elindul, megringatja magát egy kicsit, ami feltűnik Salerothnak is. Egy pillanatra tekintete a hölgy idomaira téved, majd megrázza csöppet a fejét. Sunyi vigyorral fordítja fejét a lovag irányába, kíváncsi rá, vajon egy kicsit a gyengék oltalmazójának is megfordultak-e azon gondolatok a koponyájában, mint neki?*
- Kheredor! Amennyiben úgyis a fogadóba tartunk, leguríthatnánk egy-két korsó sört. Mit szólsz hozzá... komám?- *érdeklődik Saleroth, miközben jobb kezét Kheredor vállára helyezi, azután elindul a lány után.*