Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 301 (6001. - 6020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:12:08
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:12:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
- Mae. Nem lesz nehéz megjegyezni.
*Piciny mosoly villan a törpe szája szegletében. A családnevek nem hangzanak el. Murgrind tudatosan mellőzi, a lány feltételezése szerint pedig azért, hogy ne térjen el az előtte szóló példájától. A férfinak nincs már senkije; szüléi szép öregkort élhettek meg és pár éve majdnem egyszerre tértek meg őseik közé. Murgrind pedig sokat köszönhet annak a két jóságos szülőnek.*
- Odafigyelek, hogy ne egyem le magam, de a sörhab néha kicselez azért. Mondd csak, nem fő be fejed ilyen időben az alatt a dús lobonc alatt?
*Teszi fel a kérdést a férfi. Mae-nek már biztos feltűnt, de Murgrind az idő nagy részében maga elé figyel, és csak szeme sarkából vet egy-egy pillantást a leányra.*
- Engem szörnyen zavart. Leborotváltam. Pár éve már csak így járok, és meg kell mondjam, feltűnően kényelmes.
*Na itt azért Mae-re néz miközben tar fején végigsimít. Ahogy pedig szó szót követ, a leány pedig talányos megjegyzést tesz valami általa birtokolt tudásra. Murgrind szemei egy pillanatra résnyire szűkülnek.*
~Hmh. Ha nem akarná, hogy rákérdezzek, nem így fogalmazna. Legyen hát.~
*Hangjában enyhe szórakozottsággal teszi fel a kérdést.*
- Na és... mi lenne az a _tudás_?
*Megfűszerezi az egészet egy halvány mosollyal, ahogy megáll menet közben, nem messze a Szegénynegyed bejáratától.*
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 15:13:33
- Mae. Nem lesz nehéz megjegyezni.
*Piciny mosoly villan a törpe szája szegletében. A családnevek nem hangzanak el. Murgrind tudatosan mellőzi, a lány feltételezése szerint pedig azért, hogy ne térjen el az előtte szóló példájától. A férfinak nincs már senkije; szüléi szép öregkort élhettek meg és pár éve majdnem egyszerre tértek meg őseik közé. Murgrind pedig sokat köszönhet annak a két jóságos szülőnek.*
- Odafigyelek, hogy ne egyem le magam, de a sörhab néha kicselez azért. Mondd csak, nem fő be fejed ilyen időben az alatt a dús lobonc alatt?
*Teszi fel a kérdést a férfi. Mae-nek már biztos feltűnt, de Murgrind az idő nagy részében maga elé figyel, és csak szeme sarkából vet egy-egy pillantást a leányra.*
- Engem szörnyen zavart. Leborotváltam. Pár éve már csak így járok, és meg kell mondjam, feltűnően kényelmes.
*Na itt azért Mae-re néz miközben tar fején végigsimít. Ahogy pedig szó szót követ, a leány pedig talányos megjegyzést tesz valami általa birtokolt tudásra. Murgrind szemei egy pillanatra résnyire szűkülnek.*
~Hmh. Ha nem akarná, hogy rákérdezzek, nem így fogalmazna. Legyen hát.~
*Hangjában enyhe szórakozottsággal teszi fel a kérdést.*
- Na és... mi lenne az a _tudás_?
*Megfűszerezi az egészet egy halvány mosollyal, ahogy megáll menet közben, nem messze a Szegénynegyed bejáratától.*
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 15:13:33
6019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-16 21:47:32
Üzenet elküldve: 2015-06-16 21:47:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
– Az *morran.*
~Senkit nem érdekelt, ez milyen rosszul esett.~
*Maereh a falujában a legeslegmagasabb nő volt, és bizony sok férfire is felülről nézett le. Ez pedig nem egy konfliktus forrásává vált az évek alatt, és a lánynak sok fájdalmat okozott.*
~Mert vagy lennék tényleg nagy. Csak még egy lábnyival nagyobb, és akkor már az emberek között is elkavarodnék. Vagy akkor már, ha törpének születtem, lennék tényleg kicsit, mondjuk egy fejjel kisebb, édes-aranyos, aki könnyen talál egy rendes bányászt maga mellé. Mondjuk. De neeem! Á miért is lenne úgy, hogy nekem jó legyen?~
*A férfi bemutatkozására bólint, óvatosan elmosolyodik megint.*
– Én Maereh. Mae, ha úgy tetszik.
*Murgrind nem mondott családnevet, így ő sem teszi, bár amúgy sem biztos benne, hogy a tisztes, és egyes vidékeken híres Ertgrimmsa név mondana-e bármit a másiknak.*
~Ha nem a mi vidékünkről való törpe ő, akkor a név sem jelent neki semmit, és csak nagyképűnek hinne, ha felemlegetném, hogy a családom így, meg úgy.~
*Mae észleli a másik távolságtartását, így, bár mozdul a karja, hogy kezet nyújtson, de végül le is hanyatlik. Aprót sóhajt a lány.*
– Lehet. Vagy lehet, hogy nem. De nem bárki tette meg, hanem te. Ez a tény.
*Szeme sarkából lesi Murgrindet, és arra jut, hogy bár az óriások óriásiak voltak, azért tudott volna nekik némi kellemetlenséget okozni, talán nem is olyan kicsit.*
~De jobb így, nem biztos, hogy megérte volna.~
– Ízlések és pofonok *ért egyet a lány.* Nincs ezzel semmi baj.
*Maereht a maga részéről nem zavarja, ha egy férfi nem fonja be a szakállát, feltéve, ha nem eszi, meg issza le, és rendezetten tartja. *
– Úton vagyok. Innen oda. Meg vissza. Ha valahol igény van rám, a tudásomra, ott elidőzöm *válaszol mosolyogva, és talán kissé talányosan. Ha Murgrindot érdekli, mi is az, amit ő tud, akkor rákérdez.*
~Mert egy kérdés az még csak szimpla udvariasság, de kettő már azért mondható érdeklődésnek.~
A hozzászólás írója (Maereh Ertgrimmsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.16 21:50:01
– Az *morran.*
~Senkit nem érdekelt, ez milyen rosszul esett.~
*Maereh a falujában a legeslegmagasabb nő volt, és bizony sok férfire is felülről nézett le. Ez pedig nem egy konfliktus forrásává vált az évek alatt, és a lánynak sok fájdalmat okozott.*
~Mert vagy lennék tényleg nagy. Csak még egy lábnyival nagyobb, és akkor már az emberek között is elkavarodnék. Vagy akkor már, ha törpének születtem, lennék tényleg kicsit, mondjuk egy fejjel kisebb, édes-aranyos, aki könnyen talál egy rendes bányászt maga mellé. Mondjuk. De neeem! Á miért is lenne úgy, hogy nekem jó legyen?~
*A férfi bemutatkozására bólint, óvatosan elmosolyodik megint.*
– Én Maereh. Mae, ha úgy tetszik.
*Murgrind nem mondott családnevet, így ő sem teszi, bár amúgy sem biztos benne, hogy a tisztes, és egyes vidékeken híres Ertgrimmsa név mondana-e bármit a másiknak.*
~Ha nem a mi vidékünkről való törpe ő, akkor a név sem jelent neki semmit, és csak nagyképűnek hinne, ha felemlegetném, hogy a családom így, meg úgy.~
*Mae észleli a másik távolságtartását, így, bár mozdul a karja, hogy kezet nyújtson, de végül le is hanyatlik. Aprót sóhajt a lány.*
– Lehet. Vagy lehet, hogy nem. De nem bárki tette meg, hanem te. Ez a tény.
*Szeme sarkából lesi Murgrindet, és arra jut, hogy bár az óriások óriásiak voltak, azért tudott volna nekik némi kellemetlenséget okozni, talán nem is olyan kicsit.*
~De jobb így, nem biztos, hogy megérte volna.~
– Ízlések és pofonok *ért egyet a lány.* Nincs ezzel semmi baj.
*Maereht a maga részéről nem zavarja, ha egy férfi nem fonja be a szakállát, feltéve, ha nem eszi, meg issza le, és rendezetten tartja. *
– Úton vagyok. Innen oda. Meg vissza. Ha valahol igény van rám, a tudásomra, ott elidőzöm *válaszol mosolyogva, és talán kissé talányosan. Ha Murgrindot érdekli, mi is az, amit ő tud, akkor rákérdez.*
~Mert egy kérdés az még csak szimpla udvariasság, de kettő már azért mondható érdeklődésnek.~
A hozzászólás írója (Maereh Ertgrimmsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.16 21:50:01
6018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:57:03
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:57:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
-Colos, mi?
*Göcög fel jóízűen és szeme sarkából végigméri a lányt, aki tudatosítja az eddig elmaradt bemutatkozás tényéről.*
~Most akkor be kellene mutatkoznom?~
*Fut át a törpe elméjén a kérdés. Halk hümmögés az első reakciója. Eztán mint akit pont nem izgat a dolog, kinyögi végre.*
- Murgrind.
*Egy hangyafarknyival sem több. Csupán ennyi: Murgrind. Kezet nem nyújt, sem kézfogásra, sem kézcsókra. Ő nem igazán érti a társasági érintkezés csínját-bínját. A köszönetnyilvánításra pedig már-már nem is reagál. Neki ritkán köszönnek meg bármit is... sőt az ő munkája nyomán nem köszönetek születnek, hanem átkok és fogadott bosszúk. Így talán nem csoda, hogy eléggé suta hasonló helyzetekben.*
- Hagyd csak. Bárki megtette volna.
*Jelenti ki, bár ennek az állításnak az igazában egyáltalán nem biztos. Igazából még ő maga se tudja pontosan mi is sarkalta arra, hogy visszalépdeljen és akár még tengelyt is akasszon azzal a két égimeszelővel. Bár, abban nem kételkedett, hogy legalább egyiküket átküldte volna a másvilágra, de kettő már neccesen ment volna.*
- Gondoltam már rá. De nem tetszik úgy.
*Hát, ennyit a szakáll témáról. Hangja kissé karcosan szól, erős, de nem az a mély dörmögős bariton.*
- Mi járatban erre?
-Colos, mi?
*Göcög fel jóízűen és szeme sarkából végigméri a lányt, aki tudatosítja az eddig elmaradt bemutatkozás tényéről.*
~Most akkor be kellene mutatkoznom?~
*Fut át a törpe elméjén a kérdés. Halk hümmögés az első reakciója. Eztán mint akit pont nem izgat a dolog, kinyögi végre.*
- Murgrind.
*Egy hangyafarknyival sem több. Csupán ennyi: Murgrind. Kezet nem nyújt, sem kézfogásra, sem kézcsókra. Ő nem igazán érti a társasági érintkezés csínját-bínját. A köszönetnyilvánításra pedig már-már nem is reagál. Neki ritkán köszönnek meg bármit is... sőt az ő munkája nyomán nem köszönetek születnek, hanem átkok és fogadott bosszúk. Így talán nem csoda, hogy eléggé suta hasonló helyzetekben.*
- Hagyd csak. Bárki megtette volna.
*Jelenti ki, bár ennek az állításnak az igazában egyáltalán nem biztos. Igazából még ő maga se tudja pontosan mi is sarkalta arra, hogy visszalépdeljen és akár még tengelyt is akasszon azzal a két égimeszelővel. Bár, abban nem kételkedett, hogy legalább egyiküket átküldte volna a másvilágra, de kettő már neccesen ment volna.*
- Gondoltam már rá. De nem tetszik úgy.
*Hát, ennyit a szakáll témáról. Hangja kissé karcosan szól, erős, de nem az a mély dörmögős bariton.*
- Mi járatban erre?
6017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:21:33
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:21:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Bár tökéletesen arányos, mármint törpe szempontok szerint nézve, hiszen azért egy emberi szem bizony stöpszlinek látná, nem is beszélve az előbbi óriásokról, de azért a lábai csak rövidebbek, mint a barna szakállas törpéé, már csak azért is, mert a férfi vagy két arasznyival magasabb nála. Természetesen Maereh araszait véve alapul. És neki nincsenek olyan nagy kezei.
De ettől függetlenül, ha valaki nem hasonlítgatja a magasok méreteihez, akkor az ő lábai is hosszúak, a dereka meg karcsú, a csípője ugyan széles, és elöl-hátul megfelelően kerekedik, de nem lóg vagy reng semmije.
Törpe mérce szerint egész csinos is lenne, ha...
Ha...*
- Még tetszene is, ha otthon nem Colosnak csúfoltak volna *böki ki a lány.*
~Végtére is a Tökmag még egész kedves név is lehet, ha úgy ejtik. Igaz, talán egy felnőtt nőhöz nem illik. Annyira.~
- Egyébként én sem tudom még a te neved. *Vet egy komoly oldalpillantást újsütetű megmentőjére.*
~Bár igazán nem is kellett megmenteni, de ez esetben a szándék a lényeg.~
- Értem. Köszönöm, hogy visszafordultál. *Maereh finoman meghajtja a fejét, és lágyan elmosolyodik.* Szerencsére csak vizes lettem, de az ebben a melegben nem akkora katasztrófa.
*Tekintete követi a férfi kézmozdulatát, majd a szemébe néz, egy pillanatra meg is hökken, nem ilyen tiszta mélyzöld szemekre számított.*
- Fonatokba rendezve nem oly meleg a nyári napokon. *jegyzi meg, bár tudja, semmi joga belebeszélni, hogyan hordja a másik a szakállát.*
*Bár tökéletesen arányos, mármint törpe szempontok szerint nézve, hiszen azért egy emberi szem bizony stöpszlinek látná, nem is beszélve az előbbi óriásokról, de azért a lábai csak rövidebbek, mint a barna szakállas törpéé, már csak azért is, mert a férfi vagy két arasznyival magasabb nála. Természetesen Maereh araszait véve alapul. És neki nincsenek olyan nagy kezei.
De ettől függetlenül, ha valaki nem hasonlítgatja a magasok méreteihez, akkor az ő lábai is hosszúak, a dereka meg karcsú, a csípője ugyan széles, és elöl-hátul megfelelően kerekedik, de nem lóg vagy reng semmije.
Törpe mérce szerint egész csinos is lenne, ha...
Ha...*
- Még tetszene is, ha otthon nem Colosnak csúfoltak volna *böki ki a lány.*
~Végtére is a Tökmag még egész kedves név is lehet, ha úgy ejtik. Igaz, talán egy felnőtt nőhöz nem illik. Annyira.~
- Egyébként én sem tudom még a te neved. *Vet egy komoly oldalpillantást újsütetű megmentőjére.*
~Bár igazán nem is kellett megmenteni, de ez esetben a szándék a lényeg.~
- Értem. Köszönöm, hogy visszafordultál. *Maereh finoman meghajtja a fejét, és lágyan elmosolyodik.* Szerencsére csak vizes lettem, de az ebben a melegben nem akkora katasztrófa.
*Tekintete követi a férfi kézmozdulatát, majd a szemébe néz, egy pillanatra meg is hökken, nem ilyen tiszta mélyzöld szemekre számított.*
- Fonatokba rendezve nem oly meleg a nyári napokon. *jegyzi meg, bár tudja, semmi joga belebeszélni, hogyan hordja a másik a szakállát.*
6016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:41:56
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:41:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Óriások //
*Miután a két törpe távozott biccent fivére felé.*
-Lesz még alkalmad használni az öklöd testvér, ne félj.*Megereszt egy halvány vigyort. Nem mondja ki ugyan, de legbelül azért örül hogy a vörös visszafogta magát. Mert ha Turw egyszer megindul, akkor az igazság az, hogy nem biztos hogy képes megállítani.*
-Megyünk.*Morran, s ő is a szökőkútba meríti fejét, hogy felfrissüljön kissé.*
-De a kocsmával még várunk. Ebben a városban elvileg van rendházunk. Ha még megvan, akkor felkeressük.*Ha nincs akkor persze szabadon választhatnak a fogadók közül. Bár nem szívesen verné el maradék aranyukat. A legutóbbi dorbézolás után szinte semmi nem maradt. Márpedig induláskor sem voltak kimeríthetetlen készleteik. De nem is ez az igazi gond.*
-Nem akarok sokat itt időzni. Egy éjszaka, nem több. *Pillantását végig hordozza a körülöttük hullámzó tömegen. A kereskedőkön, az ügyes bajos dolgaikat intéző városiakon, és persze az itt-ott előbukkanó fegyvereseken.*
-A puszta felé megyünk, ahogy kitaláltad.*Ott várja őket a próba. Legalábbis Turw meggyőződéssel állítja gyerek koruk óta. Ő pedig utána nézett a rend könyvtárában, van arra valami, ennyi biztos, és amennyire tudja, valóban előbukkan pár évtizedenként valaki aki szerint soha nem látott szörnyek lakják azt a vidéket.*
-Orkokat biztos találunk, ha mást nem is.*Vonja meg a vállát végül. Nekik pedig az is bőven elég.*
-Milyen tájat láttál álmodban?*Kérdi, miközben megragadja lova kantárszárát, és elkezdi vezetni a város belseje felé.*
*Miután a két törpe távozott biccent fivére felé.*
-Lesz még alkalmad használni az öklöd testvér, ne félj.*Megereszt egy halvány vigyort. Nem mondja ki ugyan, de legbelül azért örül hogy a vörös visszafogta magát. Mert ha Turw egyszer megindul, akkor az igazság az, hogy nem biztos hogy képes megállítani.*
-Megyünk.*Morran, s ő is a szökőkútba meríti fejét, hogy felfrissüljön kissé.*
-De a kocsmával még várunk. Ebben a városban elvileg van rendházunk. Ha még megvan, akkor felkeressük.*Ha nincs akkor persze szabadon választhatnak a fogadók közül. Bár nem szívesen verné el maradék aranyukat. A legutóbbi dorbézolás után szinte semmi nem maradt. Márpedig induláskor sem voltak kimeríthetetlen készleteik. De nem is ez az igazi gond.*
-Nem akarok sokat itt időzni. Egy éjszaka, nem több. *Pillantását végig hordozza a körülöttük hullámzó tömegen. A kereskedőkön, az ügyes bajos dolgaikat intéző városiakon, és persze az itt-ott előbukkanó fegyvereseken.*
-A puszta felé megyünk, ahogy kitaláltad.*Ott várja őket a próba. Legalábbis Turw meggyőződéssel állítja gyerek koruk óta. Ő pedig utána nézett a rend könyvtárában, van arra valami, ennyi biztos, és amennyire tudja, valóban előbukkan pár évtizedenként valaki aki szerint soha nem látott szörnyek lakják azt a vidéket.*
-Orkokat biztos találunk, ha mást nem is.*Vonja meg a vállát végül. Nekik pedig az is bőven elég.*
-Milyen tájat láttál álmodban?*Kérdi, miközben megragadja lova kantárszárát, és elkezdi vezetni a város belseje felé.*
6015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-14 23:24:51
Üzenet elküldve: 2015-06-14 23:24:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Kisvártatva végül csak könnyes búcsút vesznek az égimeszelőktől. Murgrind nem fog nekik integetni, annyi szent. Csupán pár méternyit haladnak, épphogy felveszik a nyúlcipőt, a leány Murgrind számára hallhatóan odasúg pár dolgot.*
- Nem tudom a neved. *jegyzi meg röviden* De a Tökmag tetszik azért. *mikor ezt mondja a lányra néz azért* Neked nem?
*A másik megjegyzés... nos tagadhatatlan. Murgrind először tényleg elfordul és még el is indult, de most mégis itt van. Alig hallható halk sóhajt ereszt el, mielőtt válaszolna.*
- Igen.
*Nem törte túl sokat a fejét ezen a feleleten, a lány lehet meg is lepődik a köntörfalazás hiányán. Murgrind nem feltétlenül az a fajta fickó, aki cirádás körmondatokkal kápráztatja el beszédpartnereit... igazából ritkán akad beszélgetőtársa.*
- Tényleg elindultam. Aztán visszamentem. Azt hittem bajod esik annak a két meláknak a társaságában.
*A törpe beletúr dús szakállába. Kevesen hinnék, de a hőségben a szakáll sem mindig a legjobb dolog. Kérdő tekintettel néz a lányra, hátha van valami hozzáfűznivalója a dologhoz. Tekintete immár nyugodt. A korábbi viharfelhők tovaszálltak. Talán most láthatja először majd a lány a törpe férfi mélyzöld szemeit.*
*Kisvártatva végül csak könnyes búcsút vesznek az égimeszelőktől. Murgrind nem fog nekik integetni, annyi szent. Csupán pár méternyit haladnak, épphogy felveszik a nyúlcipőt, a leány Murgrind számára hallhatóan odasúg pár dolgot.*
- Nem tudom a neved. *jegyzi meg röviden* De a Tökmag tetszik azért. *mikor ezt mondja a lányra néz azért* Neked nem?
*A másik megjegyzés... nos tagadhatatlan. Murgrind először tényleg elfordul és még el is indult, de most mégis itt van. Alig hallható halk sóhajt ereszt el, mielőtt válaszolna.*
- Igen.
*Nem törte túl sokat a fejét ezen a feleleten, a lány lehet meg is lepődik a köntörfalazás hiányán. Murgrind nem feltétlenül az a fajta fickó, aki cirádás körmondatokkal kápráztatja el beszédpartnereit... igazából ritkán akad beszélgetőtársa.*
- Tényleg elindultam. Aztán visszamentem. Azt hittem bajod esik annak a két meláknak a társaságában.
*A törpe beletúr dús szakállába. Kevesen hinnék, de a hőségben a szakáll sem mindig a legjobb dolog. Kérdő tekintettel néz a lányra, hátha van valami hozzáfűznivalója a dologhoz. Tekintete immár nyugodt. A korábbi viharfelhők tovaszálltak. Talán most láthatja először majd a lány a törpe férfi mélyzöld szemeit.*
6014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-14 13:47:40
Üzenet elküldve: 2015-06-14 13:47:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés – Bárkihez szólva//
*Halkan morran a szőke óriás szavaira, de valójában azért örül, hogy az nem kerít nagyobb feneket a szavainak, mert azért csak leesik Maerehnek is, hogy egy ilyen termetű fickótól egy ütés temetés, a második már csak hullagyalázás.
De azért még pufog magában:*
~Még hogy gyerek!~
*De akármennyire is pufog magában Maereh, azt azért egészen tisztán látja, hogy a szőke biztonságba helyezi őt, és még csak nem is durván, csak úgy finoman odébb tolva. Mae meg sem billen, el sem esik, igazából semmiféle bántódás nem éri.
Abban viszont már nem olyan biztos, hogy a visszatérő csuklyás törpe fickó is megúszná-e ennyivel.
Mae talán alacsony, de nem hülye. Látja ő, amit lát.
Sőt hallja a mennydörgő hangot is a magasból, és egészen pontosan tudja, hogy itt bizony vihar készülődik. Ő pedig, szégyen-e vagy sem, de talán nőként nem, nagyon szeretné megúszni a pofonesőt.
Reméli, hogy az ismeretlen törpe sem akarja, hogy a helyzet feszültből mondjuk rettentőbe forduljon át, bár Mae látja, az apró mozdulatokat, amivel a barna szakállas férfi a harcra készül. Bámulni kezdi, szinte szuggerálni, és ha a másik netán megérezné a pillantása súlyát, és rá nézne, akkor némán rázza a fejét, hogy ne, ne tegyen semmit!*
~Csak van már annyi gógyéja, hogy nem köt ki egyszerre kettő óriással!~
*Maereh reméli, hogy nem valami öngyilkos hajlamú futóbolonddal hozta össze a sorsa. A maga részéről nem szeretne vérfürdőt, főleg úgy nem, hogy minden bizonnyal törpe vérben tapicskolnának a népek akkor a téren. Még akkor is talán, ha a vörös óriás jóízűt kacagott az ő beszólásán.
Mae óvatosan pislog fel rá, és azt látja, hogy bizony ő is úgy helyezkedik, hogy Mae kívül maradjon a tűzvonalon.*
~Milyen irónikus! Ez a törpe fickó végül mégis visszafordult, ki tudja miért, erre kiderül, hogy engem annyira meg se kell menteni, mert épp a két égimeszelő helyezkedik úgy, hogy nehogy bajom essék. De őt beza elkalapálnák. Rendesen.~
*Maereh óvatosan elmosolyodik, és újfent megállapítja, van annak előnye is, ha valaki lánynak születik.*
– Menjünk! *Bólint hát végül a barna szakállas törpének, és felkapja a földről kissé ázott motyóját, majd az óriásokra pillant, még int is egyet nekik búcsúzóul, talán mondana is pár szót, ha egymaga lenne, de most, hogy kissé paprikás a légkör nem akarja tovább feszíteni azt a láthatatlan húrt, így hát besorol a csuklyás mellé.*
~… aki amúgy simán rám se nézett, míg a vörös óriás le nem fröcskölt.~
*Mikor távolabb érnek kicsit, mert hát talán együtt indultak meg egyazon irányba a lány szisszenve súgja oda:*
– Nem vagyok tökmag! És nem kell ám pesztrálnod, láttam, hogy elsőre le akartál lépni!
*Mert ugye hiába kicsi egy törpe lány, az önérzete attól még lehet óriási.*
*Halkan morran a szőke óriás szavaira, de valójában azért örül, hogy az nem kerít nagyobb feneket a szavainak, mert azért csak leesik Maerehnek is, hogy egy ilyen termetű fickótól egy ütés temetés, a második már csak hullagyalázás.
De azért még pufog magában:*
~Még hogy gyerek!~
*De akármennyire is pufog magában Maereh, azt azért egészen tisztán látja, hogy a szőke biztonságba helyezi őt, és még csak nem is durván, csak úgy finoman odébb tolva. Mae meg sem billen, el sem esik, igazából semmiféle bántódás nem éri.
Abban viszont már nem olyan biztos, hogy a visszatérő csuklyás törpe fickó is megúszná-e ennyivel.
Mae talán alacsony, de nem hülye. Látja ő, amit lát.
Sőt hallja a mennydörgő hangot is a magasból, és egészen pontosan tudja, hogy itt bizony vihar készülődik. Ő pedig, szégyen-e vagy sem, de talán nőként nem, nagyon szeretné megúszni a pofonesőt.
Reméli, hogy az ismeretlen törpe sem akarja, hogy a helyzet feszültből mondjuk rettentőbe forduljon át, bár Mae látja, az apró mozdulatokat, amivel a barna szakállas férfi a harcra készül. Bámulni kezdi, szinte szuggerálni, és ha a másik netán megérezné a pillantása súlyát, és rá nézne, akkor némán rázza a fejét, hogy ne, ne tegyen semmit!*
~Csak van már annyi gógyéja, hogy nem köt ki egyszerre kettő óriással!~
*Maereh reméli, hogy nem valami öngyilkos hajlamú futóbolonddal hozta össze a sorsa. A maga részéről nem szeretne vérfürdőt, főleg úgy nem, hogy minden bizonnyal törpe vérben tapicskolnának a népek akkor a téren. Még akkor is talán, ha a vörös óriás jóízűt kacagott az ő beszólásán.
Mae óvatosan pislog fel rá, és azt látja, hogy bizony ő is úgy helyezkedik, hogy Mae kívül maradjon a tűzvonalon.*
~Milyen irónikus! Ez a törpe fickó végül mégis visszafordult, ki tudja miért, erre kiderül, hogy engem annyira meg se kell menteni, mert épp a két égimeszelő helyezkedik úgy, hogy nehogy bajom essék. De őt beza elkalapálnák. Rendesen.~
*Maereh óvatosan elmosolyodik, és újfent megállapítja, van annak előnye is, ha valaki lánynak születik.*
– Menjünk! *Bólint hát végül a barna szakállas törpének, és felkapja a földről kissé ázott motyóját, majd az óriásokra pillant, még int is egyet nekik búcsúzóul, talán mondana is pár szót, ha egymaga lenne, de most, hogy kissé paprikás a légkör nem akarja tovább feszíteni azt a láthatatlan húrt, így hát besorol a csuklyás mellé.*
~… aki amúgy simán rám se nézett, míg a vörös óriás le nem fröcskölt.~
*Mikor távolabb érnek kicsit, mert hát talán együtt indultak meg egyazon irányba a lány szisszenve súgja oda:*
– Nem vagyok tökmag! És nem kell ám pesztrálnod, láttam, hogy elsőre le akartál lépni!
*Mert ugye hiába kicsi egy törpe lány, az önérzete attól még lehet óriási.*
6013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 22:52:01
Üzenet elküldve: 2015-06-13 22:52:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés – Bárkihez szólva//
*Turwal erősödő izgalommal figyeli az újonnan jött törpe reakcióit: láthatóan elevenébe talált a megjegyzés, szinte észrevétlen, apró mozdulatokkal készül a csetepatéra. Ez jó. Harsányan, kellemes hangnemben felkacag a fruska hegyi levegős csipkelődésén: ez mind része a táncnak, és az óriás ilyenkor érzi igazán, hogy él.*
~Mióta elhagytuk a kolostort csak megyünk és megyünk, szinte semmi szórakozás. Nem volt kivel összemérjem magam. Nem az én méretem ugyan, de talán tud bánni az ökleivel! ~
*Egy pillantással nyugtázza, ahogy fivére kivonja a körből a lányt: akár embergyerek akár más szerzet, Turwal becsülete nem engedné, hogy akarva-akaratlan bevonja egy 'baráti' adok-kapokba.
A feszültség kezd a tetőfokára hágni, a rőt óriás emberfejnyi öklei összeszorulnak, izmai megfeszülnek, ahogy felkészül az első ütésre - és ekkor Dwartak szavai hideg zuhanyként hűtik le indulatait.
"Fogd a lányt, és menjetek. "
Mindig is a szőke óriás volt az egyetlen, aki akár egy gesztussal, egy szóval útját tudta állni a forrófejű izomtömegnek, most sincs ez másképp. Turwal egy pillanatig bambán mered maga elé, majd csalódottan felhorkant, maga is kiköp és megrázza magát, mint holmi ázott bundájú kutya, jelentős vízmennyiséget permetezve szét a szökőkút körül, immár másodjára. Majd hirtelen a fejéhez kap, ahogy a felszívódó adrenalin nyomán visszatér a fejfájás.*
-Ugh! Azt hiszem jobb lesz ha mi is megyünk. Rám férne egy korsó 'gyógylé', Dwar, hasogat ez a másnap!-
*Egy óvatos pillantást vet a két törpére, hátha nem ért véget a jelenet.*
~ A lány talán nem vette magára az elhangzottakat, a férfi azonban... ki tudja ~
*Ha nincs már kilátás 'testmozgásra', tekintetével a legközelebbi fogadót kezdi keresni, ahogy igáslova (immár maga is vízzel telve) lustán odaporoszkál gazdájához.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 22:47:55, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); helyesírási hibák és elgépelések javítása.
*Turwal erősödő izgalommal figyeli az újonnan jött törpe reakcióit: láthatóan elevenébe talált a megjegyzés, szinte észrevétlen, apró mozdulatokkal készül a csetepatéra. Ez jó. Harsányan, kellemes hangnemben felkacag a fruska hegyi levegős csipkelődésén: ez mind része a táncnak, és az óriás ilyenkor érzi igazán, hogy él.*
~Mióta elhagytuk a kolostort csak megyünk és megyünk, szinte semmi szórakozás. Nem volt kivel összemérjem magam. Nem az én méretem ugyan, de talán tud bánni az ökleivel! ~
*Egy pillantással nyugtázza, ahogy fivére kivonja a körből a lányt: akár embergyerek akár más szerzet, Turwal becsülete nem engedné, hogy akarva-akaratlan bevonja egy 'baráti' adok-kapokba.
A feszültség kezd a tetőfokára hágni, a rőt óriás emberfejnyi öklei összeszorulnak, izmai megfeszülnek, ahogy felkészül az első ütésre - és ekkor Dwartak szavai hideg zuhanyként hűtik le indulatait.
"Fogd a lányt, és menjetek. "
Mindig is a szőke óriás volt az egyetlen, aki akár egy gesztussal, egy szóval útját tudta állni a forrófejű izomtömegnek, most sincs ez másképp. Turwal egy pillanatig bambán mered maga elé, majd csalódottan felhorkant, maga is kiköp és megrázza magát, mint holmi ázott bundájú kutya, jelentős vízmennyiséget permetezve szét a szökőkút körül, immár másodjára. Majd hirtelen a fejéhez kap, ahogy a felszívódó adrenalin nyomán visszatér a fejfájás.*
-Ugh! Azt hiszem jobb lesz ha mi is megyünk. Rám férne egy korsó 'gyógylé', Dwar, hasogat ez a másnap!-
*Egy óvatos pillantást vet a két törpére, hátha nem ért véget a jelenet.*
~ A lány talán nem vette magára az elhangzottakat, a férfi azonban... ki tudja ~
*Ha nincs már kilátás 'testmozgásra', tekintetével a legközelebbi fogadót kezdi keresni, ahogy igáslova (immár maga is vízzel telve) lustán odaporoszkál gazdájához.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 22:47:55, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); helyesírási hibák és elgépelések javítása.
6012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 21:10:46
Üzenet elküldve: 2015-06-13 21:10:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés – Bárkihez szólva//
*Valamicskével nyugodtabb, kevésbé feszült találkozásra számított mikor visszafordult. Naiv énje meg volt győződve, hogy pár mondat elhangzása után sértetlenül otthagyhatják az óriásokat és nyugodtabb környékre mocoroghatnak. Ám úgy látszik, az élet ismét rácáfol erre. Először is azok a fellengzősnek tűnő megjegyzések a magasságukról. Murgrind nem rajong az ilyetén viccelődésért, még barátok között sem, nemhogy vadidegen óriások között. De úgy látszik a leány sokkalta könnyedebben kezeli ezt a helyzetet...*
- Igen... *jegyzi meg epésen* Tökmagfalváról. Honnan máshonnan?
*A fruska úgy látszik nincs híján humornak sem: Murgrind jót mosolyog a magaslati levegős megjegyzésen, de öröme rövid életűnek bizonyul. A szőke hegyomlás tűnik az agresszívabbnak az óriások közül, fellépése egyértelmű fenyegetés. Morog, köp majd lábbal megtaszítja a törpe lányt, arrább tessékeli, mintegy eltávolítva őt a "harc köréből". Mi ez, ha nem fenyegető fellépés?*
~Nagyszerű... már csak egy ilyen agresszív félnótás kellett a nyakamra. Tökömnek jöttem ide...~
*Lassan préseli ki tüdejéből a levegőt. Tekintete nem szakad le a szőke égimeszelőről.*
~Ha elkerülöm az első ütést...~
*Fejében kis forgatókönyv kel életre az elkövetkező pillanatokról. Bal kezét, mely eddig a számszeríja szíjára fonódott, leereszti. Így az pont a széles pengéjű rövidkard markolata mellé kerül. Kimérten szívja orrlikain keresztül tüdejébe a levegőt. Bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. Ám az élet ismét megvicceli. Az óriás keresztbe fonja karjait és úgymond útjukra engedi őket. Nem valószínű, hogy látszana Murgrindon, de megkönnyebbült, természetesen. Pár pillanatra elég feszültté vált a légkör ott a szökőkútnál.*
- Gyere Tökmag. Ne tartsuk fel a nagyokat.
*Már koránt sem olyan epésen szól, mint előtte, de azért lehet érezni benne egy enyhe felhangot. Remélhetőleg a lány veszi a lapot és nem kíván tovább parolázni az óriásokkal. Ha így történik, rövidesen odébb is állnak.*
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.13 21:15:00
*Valamicskével nyugodtabb, kevésbé feszült találkozásra számított mikor visszafordult. Naiv énje meg volt győződve, hogy pár mondat elhangzása után sértetlenül otthagyhatják az óriásokat és nyugodtabb környékre mocoroghatnak. Ám úgy látszik, az élet ismét rácáfol erre. Először is azok a fellengzősnek tűnő megjegyzések a magasságukról. Murgrind nem rajong az ilyetén viccelődésért, még barátok között sem, nemhogy vadidegen óriások között. De úgy látszik a leány sokkalta könnyedebben kezeli ezt a helyzetet...*
- Igen... *jegyzi meg epésen* Tökmagfalváról. Honnan máshonnan?
*A fruska úgy látszik nincs híján humornak sem: Murgrind jót mosolyog a magaslati levegős megjegyzésen, de öröme rövid életűnek bizonyul. A szőke hegyomlás tűnik az agresszívabbnak az óriások közül, fellépése egyértelmű fenyegetés. Morog, köp majd lábbal megtaszítja a törpe lányt, arrább tessékeli, mintegy eltávolítva őt a "harc köréből". Mi ez, ha nem fenyegető fellépés?*
~Nagyszerű... már csak egy ilyen agresszív félnótás kellett a nyakamra. Tökömnek jöttem ide...~
*Lassan préseli ki tüdejéből a levegőt. Tekintete nem szakad le a szőke égimeszelőről.*
~Ha elkerülöm az első ütést...~
*Fejében kis forgatókönyv kel életre az elkövetkező pillanatokról. Bal kezét, mely eddig a számszeríja szíjára fonódott, leereszti. Így az pont a széles pengéjű rövidkard markolata mellé kerül. Kimérten szívja orrlikain keresztül tüdejébe a levegőt. Bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. Ám az élet ismét megvicceli. Az óriás keresztbe fonja karjait és úgymond útjukra engedi őket. Nem valószínű, hogy látszana Murgrindon, de megkönnyebbült, természetesen. Pár pillanatra elég feszültté vált a légkör ott a szökőkútnál.*
- Gyere Tökmag. Ne tartsuk fel a nagyokat.
*Már koránt sem olyan epésen szól, mint előtte, de azért lehet érezni benne egy enyhe felhangot. Remélhetőleg a lány veszi a lapot és nem kíván tovább parolázni az óriásokkal. Ha így történik, rövidesen odébb is állnak.*
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.13 21:15:00
6011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 18:19:38
Üzenet elküldve: 2015-06-13 18:19:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés – Bárkihez szólva//
*Nem figyel túlságosan a törpe lányra, vagy ahogy ő értelmezi, gyerek ember kommentárjaira.*
-Nagy a szád, kölök.*Morogja, de mikor érkezik egy negyedik is, kissé összevonja a szemöldökét. Fivére felé pillant sokat mondóan, majd horkant, kisercint egy köpést, végül megrántja a vállát, s úgy lép előre, hogy Maereh-t kissé arrébb löki lábbal, majd hátrébb tolva kézzel, ezzel mintegy "kivonva" őt a lehetséges tűzvonalból. Most úgy áll a helyzet, hogy Murgrindot két óriás fogja közre.
Karjait keresztbe fonja maga előtt, s öccse reakciójára vár. A korábbi jelzés sorban mindent elmondott. Részéről mindegy mi lesz a törpével, ha Turwal ki akar osztani egy pofont, neki egál, de jobb lenne ha most nem csinálnának balhét. A kislányt bölcsen elszigetelte. Ha mégis vadulás lesz, nem venné ki jól magát ha agyon taposnának egy gyereket.*
-Fogd a lányt, és menjetek.*Intézi szavait a törpe férfi felé.*
*Nem figyel túlságosan a törpe lányra, vagy ahogy ő értelmezi, gyerek ember kommentárjaira.*
-Nagy a szád, kölök.*Morogja, de mikor érkezik egy negyedik is, kissé összevonja a szemöldökét. Fivére felé pillant sokat mondóan, majd horkant, kisercint egy köpést, végül megrántja a vállát, s úgy lép előre, hogy Maereh-t kissé arrébb löki lábbal, majd hátrébb tolva kézzel, ezzel mintegy "kivonva" őt a lehetséges tűzvonalból. Most úgy áll a helyzet, hogy Murgrindot két óriás fogja közre.
Karjait keresztbe fonja maga előtt, s öccse reakciójára vár. A korábbi jelzés sorban mindent elmondott. Részéről mindegy mi lesz a törpével, ha Turwal ki akar osztani egy pofont, neki egál, de jobb lenne ha most nem csinálnának balhét. A kislányt bölcsen elszigetelte. Ha mégis vadulás lesz, nem venné ki jól magát ha agyon taposnának egy gyereket.*
-Fogd a lányt, és menjetek.*Intézi szavait a törpe férfi felé.*
6010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 11:54:20
Üzenet elküldve: 2015-06-13 11:54:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
-Ha nem létezne most is a szobádban feküdnél és én melletted ülnék és beszélgetnék! Ez az ő létezésének a hibája, teljesen megváltoztál tőle. *Mondja indulatosan, talán egy kis féltékenység is van benne, hogy vele kevesebb időt tölt barátja és mert ő nem tudja milyen a szerelem.*
-Megfürödtem? Igen, a fogadó melletti hányásban mindenképp, ami ha jól sejtem belőled távozott. *Láthatóan nincs jó kedve és Zaras beszólása se segít most oldani a feszültséget, ami az elfben tombol.*
-Ezt most egy bocsánat kéréssel nem intézed el, de nem ám. Nagyon felelőtlen lettél és ez nem tetszik nekem, most nem tudod megvédeni magad, pihenned kell, hogy újra jó erőben legyél. *Hangja a végére már egész kedves lett. Meg érkeznek a fogadóhoz, ahol Kirion kitárja az ajtót barátjának, hogy bemehessenek.*
-Ha nem létezne most is a szobádban feküdnél és én melletted ülnék és beszélgetnék! Ez az ő létezésének a hibája, teljesen megváltoztál tőle. *Mondja indulatosan, talán egy kis féltékenység is van benne, hogy vele kevesebb időt tölt barátja és mert ő nem tudja milyen a szerelem.*
-Megfürödtem? Igen, a fogadó melletti hányásban mindenképp, ami ha jól sejtem belőled távozott. *Láthatóan nincs jó kedve és Zaras beszólása se segít most oldani a feszültséget, ami az elfben tombol.*
-Ezt most egy bocsánat kéréssel nem intézed el, de nem ám. Nagyon felelőtlen lettél és ez nem tetszik nekem, most nem tudod megvédeni magad, pihenned kell, hogy újra jó erőben legyél. *Hangja a végére már egész kedves lett. Meg érkeznek a fogadóhoz, ahol Kirion kitárja az ajtót barátjának, hogy bemehessenek.*
6009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 09:05:05
Üzenet elküldve: 2015-06-13 09:05:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna, Kirion//
- Ne haragudj, Kir. Nem az ő hibája. * Gondol az elszaladó lányra, miközben extrém lassan beszél, és erőtlenül megmarkolja az elf ruháját, hogy kapaszkodhasson valamibe. ~ Ostoba vagyok. Nem tudom beismerni a gyengeségem, ezért méggyengébbnek tűnök. Gyenge, gyenge, gyenge. ~ A férfi egyre dühösebb lesz, amíg ismételgeti magának a szavakat. *
- A rohadt életbe! * Sziszegi, s Kirionra támaszkodva ballag vissza a fogadóba. ~ Szánalmas vagyok. Egy szánalmas, gyenge vesztes, aki akárhogy is próbálkozik, képtelen megvédeni akárkit is. ~ Az önmarcangolás közepette feltűnik neki valami eddig ismeretlen illat, ezért bepróbálkozik egy kis piszkálódással, hogy lenyugtassa lelkét. *
- Te is érzed ezt Kir, csak nem megfürödtél? Vagy tán egy nővel voltál? * És elenged egy halvány mosolyt. * Vagy esetleg az új sötét barátocskáddal? * Egy erőtlen nevetés tör ki belőle, ahogy a fogadó felé lépked. ~ Ma még maradhatunk, de ha nem szerzek sürgősen 14 aranyat, amit Kirion Perldnek
adhatok, kénytelen leszek az utcán meggyógyulni. ~ A gondolatra elhúzza a száját. ~ Rohadt tolvajok! ~ Majd elismétli mégegyszer: *
- Ne haragudj Kir, tényleg nem akartam kellemetlenséget okozni. Csak azt hittem már jól vagyok.
- Ne haragudj, Kir. Nem az ő hibája. * Gondol az elszaladó lányra, miközben extrém lassan beszél, és erőtlenül megmarkolja az elf ruháját, hogy kapaszkodhasson valamibe. ~ Ostoba vagyok. Nem tudom beismerni a gyengeségem, ezért méggyengébbnek tűnök. Gyenge, gyenge, gyenge. ~ A férfi egyre dühösebb lesz, amíg ismételgeti magának a szavakat. *
- A rohadt életbe! * Sziszegi, s Kirionra támaszkodva ballag vissza a fogadóba. ~ Szánalmas vagyok. Egy szánalmas, gyenge vesztes, aki akárhogy is próbálkozik, képtelen megvédeni akárkit is. ~ Az önmarcangolás közepette feltűnik neki valami eddig ismeretlen illat, ezért bepróbálkozik egy kis piszkálódással, hogy lenyugtassa lelkét. *
- Te is érzed ezt Kir, csak nem megfürödtél? Vagy tán egy nővel voltál? * És elenged egy halvány mosolyt. * Vagy esetleg az új sötét barátocskáddal? * Egy erőtlen nevetés tör ki belőle, ahogy a fogadó felé lépked. ~ Ma még maradhatunk, de ha nem szerzek sürgősen 14 aranyat, amit Kirion Perldnek
adhatok, kénytelen leszek az utcán meggyógyulni. ~ A gondolatra elhúzza a száját. ~ Rohadt tolvajok! ~ Majd elismétli mégegyszer: *- Ne haragudj Kir, tényleg nem akartam kellemetlenséget okozni. Csak azt hittem már jól vagyok.
6008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:34:45
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:34:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Kirion, Zaras//
~Én vagyok a hőstette.~ *Ismétli el magában a lány és elmosolyodik.*
-Köszönöm! *Majd észreveszi a dühös Kiriont közeledni és még tesz egy megjegyzést, amit Zaras pont nem hall, mert akkor lesz eszméletlen.* Úgy tűnik a barátod nincs jó kedvében és csatlakozik hozzánk. *Majd magához tér a férfi és bocsánatot kér tőle, amire még épp van ideje válaszolni a lánynak, mert utána csak Kirion dühös hangja következik.*
-Ugyan már nem okozol semmi kellemetlenséget, neked köszönhetem életem legszebb perceit és csak ez számít! *Kiron ekkor kezd el ordibálni velük, majd külön a lánnyal is, akinek könnyek szöknek a szemébe, ami a legkevésbé érdeklik a hozzá beszélő elfet. Amint az felkarolja barátját, Aryna is feláll és szipogva válaszol.*
-Én azon voltam, hogy visszamenjünk majd a szobába, mikor láttam hogy nincs jól és vérzik ismét a bal karja, ha nem állítom meg akkor már rég a ló istállóban lennénk. Bocsánat, de úgy látom neked én vagyok a problémád, *és Kirionról Zarasra néz* találkozunk később. *Aryna előre fut a fogadóba úgy, hogy válasz lehetőséget se adjon Kirionnak, aki nagyon durván beszélt vele.*
~Én vagyok a hőstette.~ *Ismétli el magában a lány és elmosolyodik.*
-Köszönöm! *Majd észreveszi a dühös Kiriont közeledni és még tesz egy megjegyzést, amit Zaras pont nem hall, mert akkor lesz eszméletlen.* Úgy tűnik a barátod nincs jó kedvében és csatlakozik hozzánk. *Majd magához tér a férfi és bocsánatot kér tőle, amire még épp van ideje válaszolni a lánynak, mert utána csak Kirion dühös hangja következik.*
-Ugyan már nem okozol semmi kellemetlenséget, neked köszönhetem életem legszebb perceit és csak ez számít! *Kiron ekkor kezd el ordibálni velük, majd külön a lánnyal is, akinek könnyek szöknek a szemébe, ami a legkevésbé érdeklik a hozzá beszélő elfet. Amint az felkarolja barátját, Aryna is feláll és szipogva válaszol.*
-Én azon voltam, hogy visszamenjünk majd a szobába, mikor láttam hogy nincs jól és vérzik ismét a bal karja, ha nem állítom meg akkor már rég a ló istállóban lennénk. Bocsánat, de úgy látom neked én vagyok a problémád, *és Kirionról Zarasra néz* találkozunk később. *Aryna előre fut a fogadóba úgy, hogy válasz lehetőséget se adjon Kirionnak, aki nagyon durván beszélt vele.*
6007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:32:20
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:32:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras, Aryna//
*Kirion gyorsan lelépcsőzik és átsétál a kocsmába betévedt emberek között, majd ki lép a fogadóból és a szökőkútnál veszi észre a szerelmes párocskát.* ~Szerencsére nem ment messzire.~ *Ahogy barátját figyeli a lány vállára dőlve, nem figyel hová lép és megcsúszik a nem rég odakerült hányásban és pár másodperc után a földön köt ki abban. -Hogy az a! *Bosszankodik és feláll, utána pedig vér pöttyökre lesz figyelmes, ami a lányék felé halad. ~Szuper valószínű Zaras hányadékába estem el és az ő férfi büszkesége miatt felszakadt az egyik sebe is.~ *Alig egy perc alatt, amíg barátja eszméletlen akkor lép odahozzájuk és elég gonoszan néz mindkettejükre, mikor el kezd beszélni a körül tér magához Zaras*
-Ti teljesem megőrültetek? Mit képzeltetek hova mentek? Zaras neked még bármennyire fáj, de feküdnöd kéne a szobában. *A lányra szegezi tekintetét és neki folytatja.* Te tényleg meg akarod ölni?! Menj vissza inkább a hülye mélységidhez, ha járkálni akarsz és ne az én barátom kínozd!
*Az utolsó mondat közbe átkarolja Zarast és felállítja, hogy vissza vihesse a fogadóba az ágyra.*
*Kirion gyorsan lelépcsőzik és átsétál a kocsmába betévedt emberek között, majd ki lép a fogadóból és a szökőkútnál veszi észre a szerelmes párocskát.* ~Szerencsére nem ment messzire.~ *Ahogy barátját figyeli a lány vállára dőlve, nem figyel hová lép és megcsúszik a nem rég odakerült hányásban és pár másodperc után a földön köt ki abban. -Hogy az a! *Bosszankodik és feláll, utána pedig vér pöttyökre lesz figyelmes, ami a lányék felé halad. ~Szuper valószínű Zaras hányadékába estem el és az ő férfi büszkesége miatt felszakadt az egyik sebe is.~ *Alig egy perc alatt, amíg barátja eszméletlen akkor lép odahozzájuk és elég gonoszan néz mindkettejükre, mikor el kezd beszélni a körül tér magához Zaras*
-Ti teljesem megőrültetek? Mit képzeltetek hova mentek? Zaras neked még bármennyire fáj, de feküdnöd kéne a szobában. *A lányra szegezi tekintetét és neki folytatja.* Te tényleg meg akarod ölni?! Menj vissza inkább a hülye mélységidhez, ha járkálni akarsz és ne az én barátom kínozd!
*Az utolsó mondat közbe átkarolja Zarast és felállítja, hogy vissza vihesse a fogadóba az ágyra.*
6006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 05:38:24
Üzenet elküldve: 2015-06-13 05:38:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna//
* Zarast kényesen érinti a hőstett szó, mert hát mi az amit ő elért? Nagy vonalakban, semmi, majd elhessegeti a gondolatot és megpróbál emlékezni, hátha mégis.
Balja zsibbadni kezd, majd egy rövid idő után úgy érzi, a zsibbadás átterjed az oldalára is.
Ha a lány hagyja, ráhajtja a fejét a vállára, s elsuttogja: *
- Te. Te vagy az én hőstettem.
* Másodpercekig nem szólal meg, és ha a lány nem pillant rá, nem fogja észrevenni, hogy egy eszméletlen elf dől éppen neki. *
* Zaras körülbelül két perccel később kinyitja a szemét. Azalatt az egy perc alatt pedig sok minden történhetett, amiről ő lemaradt.
Érzi, hogy már nem csiklandozza a vér. ~ Tehát megalvadt és elzárja a sebet. Rendben. ~ Majd ismét megszólal. *
- Aryna, sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséget okoztam.
* Nem tudja mit mondjon még, gondolkodni is eléggé nehezére esik. Inkább csendben figyeli a téren járókelőket. *
* Zarast kényesen érinti a hőstett szó, mert hát mi az amit ő elért? Nagy vonalakban, semmi, majd elhessegeti a gondolatot és megpróbál emlékezni, hátha mégis.
Balja zsibbadni kezd, majd egy rövid idő után úgy érzi, a zsibbadás átterjed az oldalára is.
Ha a lány hagyja, ráhajtja a fejét a vállára, s elsuttogja: *
- Te. Te vagy az én hőstettem.
* Másodpercekig nem szólal meg, és ha a lány nem pillant rá, nem fogja észrevenni, hogy egy eszméletlen elf dől éppen neki. *
* Zaras körülbelül két perccel később kinyitja a szemét. Azalatt az egy perc alatt pedig sok minden történhetett, amiről ő lemaradt.
Érzi, hogy már nem csiklandozza a vér. ~ Tehát megalvadt és elzárja a sebet. Rendben. ~ Majd ismét megszólal. *
- Aryna, sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséget okoztam.
* Nem tudja mit mondjon még, gondolkodni is eléggé nehezére esik. Inkább csendben figyeli a téren járókelőket. *
6005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-13 00:50:10
Üzenet elküldve: 2015-06-13 00:50:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Aryna észreveszi, hogy Zaras magához szorítja bal kezét, amin kis vérnyomok is vannak. ~A fenébe! Nagyon rossz bőrben van, de hogy csalogassam vissza a szobába pihenni? ~ Mire újra a férfira pillant, ő már a szökőkút szélére zuhan le épp. Gyorsan utána megy és leül mellé a jobbjára. Elmosolyodik és a szürke szemekbe néz.* ~Kéne valami jó kérdés, amire, ha válaszol visszaszerzi a büszkeségét, látom én hogy vérzel és nem örülök neki, de ahogy látom te sem.~
-Mesélsz nekem a hőstetteidről vagy valamiről, amit elértél és büszke vagy rá? ~Remélem nem túl átlátszó.~ *Miközben a tengerkék szemeivel Zaras arcát kémleli a szökőkútba teszi jobb kezét és játszadozik a vízzel.* Szeretem a pozitív meséket hallgatni. *Teszi hozzá még halkan.*
*Aryna észreveszi, hogy Zaras magához szorítja bal kezét, amin kis vérnyomok is vannak. ~A fenébe! Nagyon rossz bőrben van, de hogy csalogassam vissza a szobába pihenni? ~ Mire újra a férfira pillant, ő már a szökőkút szélére zuhan le épp. Gyorsan utána megy és leül mellé a jobbjára. Elmosolyodik és a szürke szemekbe néz.* ~Kéne valami jó kérdés, amire, ha válaszol visszaszerzi a büszkeségét, látom én hogy vérzel és nem örülök neki, de ahogy látom te sem.~
-Mesélsz nekem a hőstetteidről vagy valamiről, amit elértél és büszke vagy rá? ~Remélem nem túl átlátszó.~ *Miközben a tengerkék szemeivel Zaras arcát kémleli a szökőkútba teszi jobb kezét és játszadozik a vízzel.* Szeretem a pozitív meséket hallgatni. *Teszi hozzá még halkan.*
6004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-12 23:49:41
Üzenet elküldve: 2015-06-12 23:49:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés – Bárkihez szólva//
~Szegény gyerek?!~
*Maereh döbbenten nyitja ki a száját, majd be is csukja újra, mielőtt valami vaskost vagy velőset mondana, tekintettel arra, hogy a szőke óriás, bár nyilvánvalóan téved, de alapvetően nem rosszindulatú, hisz épp azért korholja a rőt hajú társát, mert őt a lábujja hegyétől a feje búbjáig eláztatta.*
– Hát jah, immár mindegy, de legalább meleg van. Majd megszáradok. *mae nem az a fajta, aki azon is cirkuszoljon, amin szerinte nem kell, ugyanakkor bizony olyan nőszemély, legyen bármilyen apró, a nagyokhoz képest, aki képes kiereszteni a hangját, ha annak szerinte itt van az ideje. Főleg olyankor, ha úgy véli, hogy neki van igaza.*
– Figyelj, égimeszelő, én ám egy magas tökmag vagyok! *felel önérzetesen, de a hanglejtése a humort sem nélkülözi.* megtaláltatok? Még hogy megtaláltatok *dohog még egy kicsit, de igazából nem is mérges, mert a két óriás valójában nem ártott neki. Egy kicsit vizes lett, na és akkor?*
– Kölyök? *Fordul a szökőkútból előbukkanó rőt hajú felé felvont szemöldökkel.*
- Mármint te tényleg rólam beszélsz? *kérdi, de hát senki más nincs a közelben, akinek ilyet mondatna.
Egy darabig, de aztán csodák csodája az előbb látott férfi megjelenik a közelükben.*
– Á! Szóval nem vagyok egyedül!
*A hangjában hitetlenkedés is kavarog, mert ezek szerint a férfi mégis visszafordult, pedig ő nem erre számított, de van benne egy nagyon halványka árnyalat kíváncsiság is.*
~Ezt meg miért tette?~
*Nem mintha Maerehnek nem esne jól, hogy a férfi védelmébe veszi, mert akkor nem is lenne nő, de azért érdekelné a miért is*
– Földid biza *bólint.* Egyenesen Tökmagfalváról! *Néz fel immár mind a két óriásra.* Veletek, nagyfiúkkal, az a baj, hogy ritkább levegőt szívtok abban a nagy magasságban és így nem jut annyi oxigén az agyatoknak. Vagy csak simán azt hiszitek, nincs is élet két méter alatt *morcog, bár igazából nincs megsértve, ha úgy lenne, akkor ugyanis már régen trafikálna így az óriásokkal.
De Mae most nem ideges, nem dühös, de még csak nem is fél, a két égimeszelőt a maguk módján barátságos fickóknak tartja.
Épp ezért pillant újra a törpére, aki bizony nem úgy néz ki, mint aki megijed a saját árnyékától, ettől függetlenül két óriással szemben ő nem adna neki túl sok esélyt.*
A hozzászólás írója (Maereh Ertgrimmsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 23:57:28
~Szegény gyerek?!~
*Maereh döbbenten nyitja ki a száját, majd be is csukja újra, mielőtt valami vaskost vagy velőset mondana, tekintettel arra, hogy a szőke óriás, bár nyilvánvalóan téved, de alapvetően nem rosszindulatú, hisz épp azért korholja a rőt hajú társát, mert őt a lábujja hegyétől a feje búbjáig eláztatta.*
– Hát jah, immár mindegy, de legalább meleg van. Majd megszáradok. *mae nem az a fajta, aki azon is cirkuszoljon, amin szerinte nem kell, ugyanakkor bizony olyan nőszemély, legyen bármilyen apró, a nagyokhoz képest, aki képes kiereszteni a hangját, ha annak szerinte itt van az ideje. Főleg olyankor, ha úgy véli, hogy neki van igaza.*
– Figyelj, égimeszelő, én ám egy magas tökmag vagyok! *felel önérzetesen, de a hanglejtése a humort sem nélkülözi.* megtaláltatok? Még hogy megtaláltatok *dohog még egy kicsit, de igazából nem is mérges, mert a két óriás valójában nem ártott neki. Egy kicsit vizes lett, na és akkor?*
– Kölyök? *Fordul a szökőkútból előbukkanó rőt hajú felé felvont szemöldökkel.*
- Mármint te tényleg rólam beszélsz? *kérdi, de hát senki más nincs a közelben, akinek ilyet mondatna.
Egy darabig, de aztán csodák csodája az előbb látott férfi megjelenik a közelükben.*
– Á! Szóval nem vagyok egyedül!
*A hangjában hitetlenkedés is kavarog, mert ezek szerint a férfi mégis visszafordult, pedig ő nem erre számított, de van benne egy nagyon halványka árnyalat kíváncsiság is.*
~Ezt meg miért tette?~
*Nem mintha Maerehnek nem esne jól, hogy a férfi védelmébe veszi, mert akkor nem is lenne nő, de azért érdekelné a miért is*
– Földid biza *bólint.* Egyenesen Tökmagfalváról! *Néz fel immár mind a két óriásra.* Veletek, nagyfiúkkal, az a baj, hogy ritkább levegőt szívtok abban a nagy magasságban és így nem jut annyi oxigén az agyatoknak. Vagy csak simán azt hiszitek, nincs is élet két méter alatt *morcog, bár igazából nincs megsértve, ha úgy lenne, akkor ugyanis már régen trafikálna így az óriásokkal.
De Mae most nem ideges, nem dühös, de még csak nem is fél, a két égimeszelőt a maguk módján barátságos fickóknak tartja.
Épp ezért pillant újra a törpére, aki bizony nem úgy néz ki, mint aki megijed a saját árnyékától, ettől függetlenül két óriással szemben ő nem adna neki túl sok esélyt.*
A hozzászólás írója (Maereh Ertgrimmsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 23:57:28
6003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-12 20:19:13
Üzenet elküldve: 2015-06-12 20:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna//
* A lány érvelése verhetetlen. Valóban azt csinálták volna, amit a lány akar. Zaras elfintorodik, nem szeret gyengének látszani mások előtt. A hozzá közelállók előtt meg pláne nem. Érzi, ahogy valami csiklandozni kezdi bal felkarját, aztán egyre lejjebb halad a könyökén át az alkarjáig, onnan pedig a tenyerébe, s azon át az ujjbegyéig, ahol apró, vörös gyémántokként hullanak a földre. ~ Már csak ez hiányzot! Az ősökre, mégis mit akartok tőlem?! ~ Gyorsan megfordul, s magához szorítja balját, hogy több csepp ne érkezhessen a földre, és reméli, hogy azt a néhányat Aryna nem vette észre.
Sietős léptekkel indul meg a kút felé, s lezuhan a szélére. Kezét úgy lógatja, hogy a vért oldalról ne lehessen látni. Persze úgy lehet, ha valaki szemben áll vele, ezért reméli, hogy Aryna nem szemből akar közeledni. *
- A fenébe! * Legszívesebben ordítana, de akkor felhívná magukra a figyelmet, amit a legkevésbé sem szeretne, ezért csak a foga közt sziszegi ki. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 20:20:09
* A lány érvelése verhetetlen. Valóban azt csinálták volna, amit a lány akar. Zaras elfintorodik, nem szeret gyengének látszani mások előtt. A hozzá közelállók előtt meg pláne nem. Érzi, ahogy valami csiklandozni kezdi bal felkarját, aztán egyre lejjebb halad a könyökén át az alkarjáig, onnan pedig a tenyerébe, s azon át az ujjbegyéig, ahol apró, vörös gyémántokként hullanak a földre. ~ Már csak ez hiányzot! Az ősökre, mégis mit akartok tőlem?! ~ Gyorsan megfordul, s magához szorítja balját, hogy több csepp ne érkezhessen a földre, és reméli, hogy azt a néhányat Aryna nem vette észre.
Sietős léptekkel indul meg a kút felé, s lezuhan a szélére. Kezét úgy lógatja, hogy a vért oldalról ne lehessen látni. Persze úgy lehet, ha valaki szemben áll vele, ezért reméli, hogy Aryna nem szemből akar közeledni. *
- A fenébe! * Legszívesebben ordítana, de akkor felhívná magukra a figyelmet, amit a legkevésbé sem szeretne, ezért csak a foga közt sziszegi ki. *
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.12 20:20:09
6002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:09:47
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:09:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
~Semmi bajod mi? A föld nem erről árulkodik.~ *Gondolja magában és próbál nem a hányásra gondolni a talajon.*
-Várj egy kicsit! *Szól utána és odafut hozzá, majd szemben vele hátrafelé sétál még egy-két lépést és megáll hirtelen.*
-Azt hittem, azt csináljuk, amihez nekem van kedvem és nem te utánad megyünk! *Szólal meg szomorú hangon és teste előtt két karján összefonva néz Zarasra.*
-Mit szólnál, ha nem az istálló felé mennénk, hanem leülnénk beszélgetni a szökőkút szélére? *Ajánl fel egy lehetőséget, amivel talán sikerül pihenésre sarkallnia a szerelmét, látja rajta, hogy nincs a legjobb formában. Közben igyekszik a lehető legszebben nézi Zarasra, hogy beadja a derekát a pihentető programnak.*
~Semmi bajod mi? A föld nem erről árulkodik.~ *Gondolja magában és próbál nem a hányásra gondolni a talajon.*
-Várj egy kicsit! *Szól utána és odafut hozzá, majd szemben vele hátrafelé sétál még egy-két lépést és megáll hirtelen.*
-Azt hittem, azt csináljuk, amihez nekem van kedvem és nem te utánad megyünk! *Szólal meg szomorú hangon és teste előtt két karján összefonva néz Zarasra.*
-Mit szólnál, ha nem az istálló felé mennénk, hanem leülnénk beszélgetni a szökőkút szélére? *Ajánl fel egy lehetőséget, amivel talán sikerül pihenésre sarkallnia a szerelmét, látja rajta, hogy nincs a legjobb formában. Közben igyekszik a lehető legszebben nézi Zarasra, hogy beadja a derekát a pihentető programnak.*
6001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-12 15:41:38
Üzenet elküldve: 2015-06-12 15:41:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna//
* Zaras nem pillant a lányra. Nem akar még inkább kínos helyzetbe kerülni, csak szimplán behunyja a szemét, mélyet lélegzik és kifújja a levegőt. *
- Nem, minden rendben. * Feleli, ~ Az sem biztos, hogy visszaengednének. ~ Húzza el a száját. Megfeszíti karjait és megpróbálja egy kicsit ellökni magát a faltól, mikor éles fájdalom hasít bal karjába. ~ Kötés is meg ruha is fedi. Csak nem veszi észre. ~ Majd a lehető legkevesebbet mozgatva sérült vállát, megpróbálja eljátszani, hogy semmi baja. ~ Nem akarok még egy napot elpazarolni sem a saját, sem az ő idejéből. ~ Megtörli kiizzadt arcát, s elindul a főtérre. *
- Siess, ne maradj le. Sokat kell még megnéznünk.
* Majd egy véletlenszerűen kiválasztott irányba indul el. Ő ugyan nem tudja, de az Istálló felé lépked magabiztosságot színlelve. Közben egy vándornótát fütyülget, alig hallhatóan ugyan, de néha el-el csukló hangon.*
* Zaras nem pillant a lányra. Nem akar még inkább kínos helyzetbe kerülni, csak szimplán behunyja a szemét, mélyet lélegzik és kifújja a levegőt. *
- Nem, minden rendben. * Feleli, ~ Az sem biztos, hogy visszaengednének. ~ Húzza el a száját. Megfeszíti karjait és megpróbálja egy kicsit ellökni magát a faltól, mikor éles fájdalom hasít bal karjába. ~ Kötés is meg ruha is fedi. Csak nem veszi észre. ~ Majd a lehető legkevesebbet mozgatva sérült vállát, megpróbálja eljátszani, hogy semmi baja. ~ Nem akarok még egy napot elpazarolni sem a saját, sem az ő idejéből. ~ Megtörli kiizzadt arcát, s elindul a főtérre. *
- Siess, ne maradj le. Sokat kell még megnéznünk.
* Majd egy véletlenszerűen kiválasztott irányba indul el. Ő ugyan nem tudja, de az Istálló felé lépked magabiztosságot színlelve. Közben egy vándornótát fütyülget, alig hallhatóan ugyan, de néha el-el csukló hangon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621