Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-15 20:32:36
Üzenet elküldve: 2014-03-15 20:32:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
~Soha többet, nem vagyunk egyformák... Te aztán megéred a pénzed.~
*Csak sóhajt egyet, nézve ismét a dacos lányt, aki mellé robog, majd puffogva indul el kifelé.
Nehéz dolga lesz vele. Bár eddig sem kételkedett benne igazán, most már egyre biztosabb benne. Valóban képtelen elszakadni attól a gondolattól, hogy ők ketten teljesen egyformák.*
~Fel kell kötnöm a nadrágot, úgy érzem.~
*Ő maga sem kért soha senkiből. Nem igazán akart tartozni valakihez - kivéve Svalost. Nem akart segítségre szorulni, nem akarta a pénzüket, nem akart pátyolgatást, se a tábor falai közt vesztegelni. Egyszer még veszettül le is itta magát pálinkával, és óriási balhét csapott a kantinban. Asztalokat és székeket borítgatott fel, de az italos üveget csak nagy nehézségek árán szerezték meg tőle.*
~Ha egyszer ő is igazán dühös lesz, ott kő kövön nem fog maradni.~
*Összeszedi holmiját ő is a fegyverinas fiútól, majd a lány után elhagyja az épületet.*
- A piac felé, erre, a lovadért.
*Mutatja neki az utat. Ezúttal szűkszavú marad, nincs kedve neki sem locsogni, míg a lány duzzog. Amit elmond neki, azt mindössze a piactéren teszi, s ez is tulajdonképpen csak annyi, hogy hogy ő két lovat ajánlana a kínálatból. Az egyik, amit mutat, egy karcsúbb, izmos jószág, a másik pedig egy kicsit alacsonyabb, robosztusabb felépítésű. Igazából nem tudja, hogy Umi tisztában van-e vele, így azt is elmondja, hogy az előbbi gyors ló, megfelelő gondoskodás és gazda mellett igen sebesen tud vágtázni. Utóbbi pedig, bár valamivel lassabb, jobban bírja a terhelést, beleértve a nehezebb rakományt és a hosszabb távú menetelést.
A saját lova inkább olyan, mint az utóbbi. A Taiko névre hallgató szürke fakó kanca sosem hagyta még cserben, pedig ő sem fiatal teremtés már.
Ha Umi választ lovat, segít neki a lószerszám kiválasztásában is. Nyereg kell, zabla meg kantár... egyik sem kimondottan olcsó mulatság, ha az ember lánya olyat akar, ami nem megy tönkre pár hét alatt.
Ha a szőkeség igényli, segít is felnyergelni neki a hátast. Ezzel is végezve tovább indul a főtér felé, még mindig szótlanul. Időt akar hagyni arra, hogy a lány megnyugodjon, bármit is vett megint ennyire a szívére. Az istállóhoz érve felszerszámozza saját szürke fakóját, odapenderít egy pár aranyat a lovásznak az állat alapos lecsutakolásáért és etetéséért, majd a kantárnál fogva elvezeti Taikot a város határáig. Ott megálljt parancsol neki, s bevárja Umit.*
- Mehetünk?
*Meg sem várja igazán a választ, már lába a kengyelben pihen, ő kellő lendületet vesz, így pár pillanat múlva már a kanca hátán ül.*
- Na, hát... Irány a pihenő. Nem egy napig leszünk úton, gondolom, nem akarjuk halálra unni magunkat. És mivel ketten vagyunk... Egymást kell szórakoztatnunk. Van még történetem, amit nem hallottál. Persze, csak ha érdekel. De előbb... Azt szeretném, hogy te mesélj. Áruld el kérlek, mi a baj; mi az, ami annyira nem tetszik, hogy csak duzzogsz.
*S azzal, ha Uminak nincs komolyabb ellenvetése, meg is indítja lovát a lakatlan távolba, a pusztán át a messzi karavánpihenő felé.*
~Soha többet, nem vagyunk egyformák... Te aztán megéred a pénzed.~
*Csak sóhajt egyet, nézve ismét a dacos lányt, aki mellé robog, majd puffogva indul el kifelé.
Nehéz dolga lesz vele. Bár eddig sem kételkedett benne igazán, most már egyre biztosabb benne. Valóban képtelen elszakadni attól a gondolattól, hogy ők ketten teljesen egyformák.*
~Fel kell kötnöm a nadrágot, úgy érzem.~
*Ő maga sem kért soha senkiből. Nem igazán akart tartozni valakihez - kivéve Svalost. Nem akart segítségre szorulni, nem akarta a pénzüket, nem akart pátyolgatást, se a tábor falai közt vesztegelni. Egyszer még veszettül le is itta magát pálinkával, és óriási balhét csapott a kantinban. Asztalokat és székeket borítgatott fel, de az italos üveget csak nagy nehézségek árán szerezték meg tőle.*
~Ha egyszer ő is igazán dühös lesz, ott kő kövön nem fog maradni.~
*Összeszedi holmiját ő is a fegyverinas fiútól, majd a lány után elhagyja az épületet.*
- A piac felé, erre, a lovadért.
*Mutatja neki az utat. Ezúttal szűkszavú marad, nincs kedve neki sem locsogni, míg a lány duzzog. Amit elmond neki, azt mindössze a piactéren teszi, s ez is tulajdonképpen csak annyi, hogy hogy ő két lovat ajánlana a kínálatból. Az egyik, amit mutat, egy karcsúbb, izmos jószág, a másik pedig egy kicsit alacsonyabb, robosztusabb felépítésű. Igazából nem tudja, hogy Umi tisztában van-e vele, így azt is elmondja, hogy az előbbi gyors ló, megfelelő gondoskodás és gazda mellett igen sebesen tud vágtázni. Utóbbi pedig, bár valamivel lassabb, jobban bírja a terhelést, beleértve a nehezebb rakományt és a hosszabb távú menetelést.
A saját lova inkább olyan, mint az utóbbi. A Taiko névre hallgató szürke fakó kanca sosem hagyta még cserben, pedig ő sem fiatal teremtés már.
Ha Umi választ lovat, segít neki a lószerszám kiválasztásában is. Nyereg kell, zabla meg kantár... egyik sem kimondottan olcsó mulatság, ha az ember lánya olyat akar, ami nem megy tönkre pár hét alatt.
Ha a szőkeség igényli, segít is felnyergelni neki a hátast. Ezzel is végezve tovább indul a főtér felé, még mindig szótlanul. Időt akar hagyni arra, hogy a lány megnyugodjon, bármit is vett megint ennyire a szívére. Az istállóhoz érve felszerszámozza saját szürke fakóját, odapenderít egy pár aranyat a lovásznak az állat alapos lecsutakolásáért és etetéséért, majd a kantárnál fogva elvezeti Taikot a város határáig. Ott megálljt parancsol neki, s bevárja Umit.*
- Mehetünk?
*Meg sem várja igazán a választ, már lába a kengyelben pihen, ő kellő lendületet vesz, így pár pillanat múlva már a kanca hátán ül.*
- Na, hát... Irány a pihenő. Nem egy napig leszünk úton, gondolom, nem akarjuk halálra unni magunkat. És mivel ketten vagyunk... Egymást kell szórakoztatnunk. Van még történetem, amit nem hallottál. Persze, csak ha érdekel. De előbb... Azt szeretném, hogy te mesélj. Áruld el kérlek, mi a baj; mi az, ami annyira nem tetszik, hogy csak duzzogsz.
*S azzal, ha Uminak nincs komolyabb ellenvetése, meg is indítja lovát a lakatlan távolba, a pusztán át a messzi karavánpihenő felé.*
5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-15 15:27:27
Üzenet elküldve: 2014-03-15 15:27:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Nagy a csend… Túl nagy a csend. A balgák szerint, ha az istenek hallgatnak, akkor a földiek is befoghatnák a szájukat. De ez akkora butaság! Épp ilyenkor kell a hithű halandók közbenjárása!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok száguldoznak Shane sokat szenvedett elméjén keresztül, miközben keresi saját helyét ebben az új miliőben. Első körben a szökőkúthoz battyog, ahol fejét az ugráló vízsugarak alá pakolja, hogy mind képletesen, mind szó szerint megtisztítsa buksiját.
Elégedett morranással rázza szerte és széjjel a vízcseppeket, miután túlesett az ortodox megtisztuláson. Kabátja zsebébe nyúl aztán, ahonnan egy kisebb tégely mézzel felvértezve haját ismét az Égiek tiszteletére formázza állóra. Agyán átfut a gondolat, hogy ezért sokkal jobban megfizet minden nyáron, de akkor is! Ahogy írva van: a kihívás próbája az élet!
Túlesve a felfrissülés földi procedúráján, letelepedne a szökőkút peremére. Ebben a mozzanatban egyedül az oldalán pihenő kard szab gátat. Magában átkozza a világot, hogy eddig még egyik Tanulság se fedte fel előtte, hogy miként lehet együtt élni eme gyilokszerszámmal. Már egész jól megtanult vele sétálni, futni, de hogy a halálba lehet ezzel ülni?! Továbbra is egy rejtély ez számára.
Úgyhogy inkább kabátja alá nyúl, leakasztja övéről a jobb napokat is látott kardot, majd letelepszik a szökőkút kávájára, a nagydarab dikicset az ölében pihentetve. Nyugtatólag végigsimít A Könyvön, és új tekinget szét a nagyvilágba. Szinte csak magának jegyzi meg, hogy*
- Erősek, kik tiszta szívvel várják a várhatatlant, hisz a bizonytalanság a hitetlenek menedéke…
*Eme példázattal erősítve meg lelkét, ücsörög tovább, és várja, hogy a Szentnevű Égiek számára is értelmezhető formában nyilvánítsák ki akaratukat. Vagy ha ehhez most túl elfoglaltak, akkor majd megtalálja ő magától is a legjobb módot, hogy eleget tegyen az Ő akaratuknak. Így vagy úgy.*
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok száguldoznak Shane sokat szenvedett elméjén keresztül, miközben keresi saját helyét ebben az új miliőben. Első körben a szökőkúthoz battyog, ahol fejét az ugráló vízsugarak alá pakolja, hogy mind képletesen, mind szó szerint megtisztítsa buksiját.
Elégedett morranással rázza szerte és széjjel a vízcseppeket, miután túlesett az ortodox megtisztuláson. Kabátja zsebébe nyúl aztán, ahonnan egy kisebb tégely mézzel felvértezve haját ismét az Égiek tiszteletére formázza állóra. Agyán átfut a gondolat, hogy ezért sokkal jobban megfizet minden nyáron, de akkor is! Ahogy írva van: a kihívás próbája az élet!
Túlesve a felfrissülés földi procedúráján, letelepedne a szökőkút peremére. Ebben a mozzanatban egyedül az oldalán pihenő kard szab gátat. Magában átkozza a világot, hogy eddig még egyik Tanulság se fedte fel előtte, hogy miként lehet együtt élni eme gyilokszerszámmal. Már egész jól megtanult vele sétálni, futni, de hogy a halálba lehet ezzel ülni?! Továbbra is egy rejtély ez számára.
Úgyhogy inkább kabátja alá nyúl, leakasztja övéről a jobb napokat is látott kardot, majd letelepszik a szökőkút kávájára, a nagydarab dikicset az ölében pihentetve. Nyugtatólag végigsimít A Könyvön, és új tekinget szét a nagyvilágba. Szinte csak magának jegyzi meg, hogy*
- Erősek, kik tiszta szívvel várják a várhatatlant, hisz a bizonytalanság a hitetlenek menedéke…
*Eme példázattal erősítve meg lelkét, ücsörög tovább, és várja, hogy a Szentnevű Égiek számára is értelmezhető formában nyilvánítsák ki akaratukat. Vagy ha ehhez most túl elfoglaltak, akkor majd megtalálja ő magától is a legjobb módot, hogy eleget tegyen az Ő akaratuknak. Így vagy úgy.*
5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-13 21:36:35
Üzenet elküldve: 2014-03-13 21:36:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Ébenhintó halkan zörgő hangja visszhangzik Arthenior utcácskáin, ahogy koptatja a poros macskaköveket. A hosszú szakállas gnóm unottan csap két kancája közé, s látván, hogy azok teszik a dolgukat ráérősen előveszi pipáját és tömköd bele még egy kis dohányt. A tegnapi esőtől még párás a levegő, a köd is beúszott a szűk utcák közé.
Fekete macska szalad el a lovak előtt, mitől azok felnyerítenek, s a vén gnóm kiejti kezéből a pipát is, hogy rántson egyet a kantárszíjon.*
- Ejj Moszat! Nyughass Bimbó!
* Csitítja a két hátast, s azok szót fogadva tovább haladnak a városkapu felé. A hintó egyszerű függönyét félrehúzza egy porcelán bőrű bronz hajú lány s hátranéz a kocsit követő kormos paripára. Vet egy pillantást még a környező házakra is, jóllehet, hogy most látja őket utoljára. Visszabújik az ablakból és bosszúsan behúzza a kemény anyagú függönyt. Sűrű pillái alól feldúltan néz a vele szemben ülő fekete hajú elf férfira, s keresztbe fonja maga előtt kesztyűs karjait.*
- Nem értem minek ez a felhajtás...
- Mert még nem ülhetsz a hátára. * Ugyan nem ért egyet az elhangzott szavakkal, de be kell látnia, hogy tényleg kényelmesebb így. Kinyújtja harisnyás lábait és fáradtan hátradől. Az elmúlt éjszakára gondolt, a holdra, eső illatra és kékre...rideg kékre. Halkan felsóhajt és lehunyja a szemeit. Aludni próbál, nem gondolni arra, hogy mi lesz holnap, mi lesz azután és nem utolsó sorban pedig nem bírja tovább Ressar fakó arcát nézni. Magán érzi viszont az elf pillantását, s tudja, ha kinyitná a szemét találkozna a tekintetük. Az elf ráérősen végigpillant a lány vékony fűzős derekán egészen fel a mélyen kitakart kecses nyakig. Kellemes összkép, csupán egy valami nem illik a képbe. Enyhén oldalra billenti fejét, s jobban szemügyre veszi azt a dolgot.*
Fekete macska szalad el a lovak előtt, mitől azok felnyerítenek, s a vén gnóm kiejti kezéből a pipát is, hogy rántson egyet a kantárszíjon.*
- Ejj Moszat! Nyughass Bimbó!
* Csitítja a két hátast, s azok szót fogadva tovább haladnak a városkapu felé. A hintó egyszerű függönyét félrehúzza egy porcelán bőrű bronz hajú lány s hátranéz a kocsit követő kormos paripára. Vet egy pillantást még a környező házakra is, jóllehet, hogy most látja őket utoljára. Visszabújik az ablakból és bosszúsan behúzza a kemény anyagú függönyt. Sűrű pillái alól feldúltan néz a vele szemben ülő fekete hajú elf férfira, s keresztbe fonja maga előtt kesztyűs karjait.*
- Nem értem minek ez a felhajtás...
- Mert még nem ülhetsz a hátára. * Ugyan nem ért egyet az elhangzott szavakkal, de be kell látnia, hogy tényleg kényelmesebb így. Kinyújtja harisnyás lábait és fáradtan hátradől. Az elmúlt éjszakára gondolt, a holdra, eső illatra és kékre...rideg kékre. Halkan felsóhajt és lehunyja a szemeit. Aludni próbál, nem gondolni arra, hogy mi lesz holnap, mi lesz azután és nem utolsó sorban pedig nem bírja tovább Ressar fakó arcát nézni. Magán érzi viszont az elf pillantását, s tudja, ha kinyitná a szemét találkozna a tekintetük. Az elf ráérősen végigpillant a lány vékony fűzős derekán egészen fel a mélyen kitakart kecses nyakig. Kellemes összkép, csupán egy valami nem illik a képbe. Enyhén oldalra billenti fejét, s jobban szemügyre veszi azt a dolgot.*
5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-12 21:35:26
Üzenet elküldve: 2014-03-12 21:35:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
~Végre, ismét egy város!~ *Néz körül elégedett mosollyal az arcán. Ezek szerint az a vándor, akivel pár napja futott össze nem hazudott, és ami még meglepőbb ő se tévedt el ide úton. Kissé fáradt a több napi séta után, amin nem segített, hogy a mai nap már napnyugta előtt úton volt.
Bár egész jól bírja már a fényt, 2-3óra folyamatos napfény képes több napra kiborítani a lányt. Ráadásul az sem dob a helyzetén, hogy két napja egy falatot sem evett. De ezt még ráér pótolni.
Kíváncsian kapkodja a sötétben izzó bíbor lila szemeit. Máig sem érti milyen logika alapján építgetik a városokat, de egyszerűen képtelen magától kiigazodni bennük.* ~Kell egy térkép!~ *Sóhajt fel, majd gyorsan arrébb szökken két utcakölyök elől, akik egy fekete macskát kergetve majdnem nekiszáguldanak.*
- Milyen figyelmetlenek az emberek... *Csóválja a fejét bosszúsan. Ezt pont ő mondja serdülő fejével, de hát őt mégis a mélység nevelte! Ott meg egy ilyenért komoly büntetésekre lehet számítani. Úgy tűnik az inkább magának szánt megjegyzését a gyerekek is meghallották, mert meglepetten torpannak meg, és nézik meg maguknak az idegent. Pár másodperc alatt sápadnak el, és futnak a szegénynegyed irányába kiabálva.* ~Nocsak!~ *Rázza meg ismét bosszúsan a fejét. Hangosak, és idegesítőek. Jön a megállapítás, aztán tekintete a cicára téved, aki nem messze torpant meg. Mosolyogva leguggol, felé emelve az egyik kezét, úgy cicceg neki a vékony hangjával. Nem kell sok, mire a fekete macska nyávogva ugyan bátortalanul, de odamegy a lányhoz, és hozzádörgölőzve elkezd dorombolni.*
A hozzászólás írója (Eonarin Thraenaahla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.12 21:37:04
Bár egész jól bírja már a fényt, 2-3óra folyamatos napfény képes több napra kiborítani a lányt. Ráadásul az sem dob a helyzetén, hogy két napja egy falatot sem evett. De ezt még ráér pótolni.
Kíváncsian kapkodja a sötétben izzó bíbor lila szemeit. Máig sem érti milyen logika alapján építgetik a városokat, de egyszerűen képtelen magától kiigazodni bennük.* ~Kell egy térkép!~ *Sóhajt fel, majd gyorsan arrébb szökken két utcakölyök elől, akik egy fekete macskát kergetve majdnem nekiszáguldanak.*
- Milyen figyelmetlenek az emberek... *Csóválja a fejét bosszúsan. Ezt pont ő mondja serdülő fejével, de hát őt mégis a mélység nevelte! Ott meg egy ilyenért komoly büntetésekre lehet számítani. Úgy tűnik az inkább magának szánt megjegyzését a gyerekek is meghallották, mert meglepetten torpannak meg, és nézik meg maguknak az idegent. Pár másodperc alatt sápadnak el, és futnak a szegénynegyed irányába kiabálva.* ~Nocsak!~ *Rázza meg ismét bosszúsan a fejét. Hangosak, és idegesítőek. Jön a megállapítás, aztán tekintete a cicára téved, aki nem messze torpant meg. Mosolyogva leguggol, felé emelve az egyik kezét, úgy cicceg neki a vékony hangjával. Nem kell sok, mire a fekete macska nyávogva ugyan bátortalanul, de odamegy a lányhoz, és hozzádörgölőzve elkezd dorombolni.*
A hozzászólás írója (Eonarin Thraenaahla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.12 21:37:04
5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:11:44
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:11:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután áthalad a kapun, szeme elé tárul az egész tér. Már kintről is meghittnek tűnt a hely. Elégedetten nyugtázza, hogy ez beérve sincs másképpen. Megáll egy pillanatra a tér szélén, hogy körbenézhessen. Szerencsére alig van mozgolódás, a szökőkút csobogását és a kocsmából kiszűrődő hangzavart leszámítva csendes helynek mondható.
Diala célba is veszi a kutat. Igaz, úgy tervezte, hogy szimplán áthalad a városon, sehol se fog elidőzni, de eddig ilyet még nem volt szerencséje látni, csupán rajzokon. Leül a kút szélére, majd megmossa a hűvös, tiszta vízben az arcát, ezután megtörölközik a köpenye ujjában. A víznek köszönhetően az álmos lány kicsit felfrissül.
Úgy dönt, hogy egy kicsit leül a téren található fa alá. Hátát nekitámasztja a törzsének, majd nézi a feje felett lévő ágakat, ahogy azokat a szél mozgatja. Merengéséből egy ló nyerítése zökkenti ki.
~Szóval arra van egy istálló.~ Fordul a hang irányába. ~Arra pedig...~ Elnéz a szegénynegyedhez vezető út felé. ~Majd mindjárt kiderül.~ Egy kicsit még időzik a fa alatt, hallgatva a fogadóból kiszűrődő hangokat és nézve a téren áthaladó alakokat. Kicsit megnyugszik, amikor látja, hogy senki se fordít rá különösebb figyelmet.
Feltápászkodik, majd még továbbindulása előtt megáll a téren található szobor előtt, hogy jobban szemügyre vegye.
~Biztosan valami hősféle. Vajon ő is ugyanolyan jelentéktelen alakként kezdhette, mint amilyen én vagyok?~ Tűnődik el a lány. A gondolat bizakodással tölti el. Reméli, hogy az ő nevét is majd sokan fogják ismerni, ami természetesen nem édesanyja baklövései miatt lesz köszönhető. De ahhoz még nagyon nagy utat be kell járnia.*
Diala célba is veszi a kutat. Igaz, úgy tervezte, hogy szimplán áthalad a városon, sehol se fog elidőzni, de eddig ilyet még nem volt szerencséje látni, csupán rajzokon. Leül a kút szélére, majd megmossa a hűvös, tiszta vízben az arcát, ezután megtörölközik a köpenye ujjában. A víznek köszönhetően az álmos lány kicsit felfrissül.
Úgy dönt, hogy egy kicsit leül a téren található fa alá. Hátát nekitámasztja a törzsének, majd nézi a feje felett lévő ágakat, ahogy azokat a szél mozgatja. Merengéséből egy ló nyerítése zökkenti ki.
~Szóval arra van egy istálló.~ Fordul a hang irányába. ~Arra pedig...~ Elnéz a szegénynegyedhez vezető út felé. ~Majd mindjárt kiderül.~ Egy kicsit még időzik a fa alatt, hallgatva a fogadóból kiszűrődő hangokat és nézve a téren áthaladó alakokat. Kicsit megnyugszik, amikor látja, hogy senki se fordít rá különösebb figyelmet.
Feltápászkodik, majd még továbbindulása előtt megáll a téren található szobor előtt, hogy jobban szemügyre vegye.
~Biztosan valami hősféle. Vajon ő is ugyanolyan jelentéktelen alakként kezdhette, mint amilyen én vagyok?~ Tűnődik el a lány. A gondolat bizakodással tölti el. Reméli, hogy az ő nevét is majd sokan fogják ismerni, ami természetesen nem édesanyja baklövései miatt lesz köszönhető. De ahhoz még nagyon nagy utat be kell járnia.*
5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-10 00:49:40
Üzenet elküldve: 2014-03-10 00:49:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mivel Dawn egy ideje nincs már meg, látszólag jobb társaságot talált nála, muszáj lesz neki is keresgélni, hátha lesz, ki inkább kíváncsi rá. Anyukára bízta a kis macskát, akit hazavitt, hiszen gyógyulnia kell még. Anyuka amúgy is szereti a kisebb vadakat, mint Kocoum is. És mellesleg, sokkal aranyosabb fenevad, mint Rágcsa.
Mivel a városban valószínűleg mindenki ismeri már nővérét, amennyit kalandozgat házon kívül, jobb lesz, ha a közeli karavánpihenőt célozza meg. Amúgy is szerette volna már megnézni. Kíváncsi természetével éppen csak nem vitte rá eddig a lélek, meg a puszta tény, hogy Dawn nyomában lehetett, hogy megkeserítse hétköznapjait. Hatról hatra egyre inkább érzi úgy, hogy hiába vonja el róla mások figyelmét, mégis ő marad az, kire inkább emlékeznek. Ez pedig bosszantja. Neki kell első és nagyon mély benyomást tennie, akkor nem fognak vele foglalkozni.
Apjától kérte, adjon tulajdonába egy lovat, hogy ki tudjon menni. Mire ezzel végzett, sajnos anyuka megtudta, hogy nem csak a mai napot készül távol tölteni. Szerencsére, mire a kiabálásával együtt elérne hozzá anyuka, ő már fent ül a lovon, kis menetfelszerelésével és már csap is oda, hogy hajtsa magát. A főtér felé tart, vágtázva kerülve mindenkit, majd a főtéren szinte csak átsuhan. Kérdeni nem tudnak tőle semmit, nem áll, nem lassít, csak menekül, nehogy anyuka haragja utol tudja érni. S amúgy is, meg kel előznie Dawn jó hírét, no meg a saját rossz hírét, nehogy valaki félreismerje, mielőtt megtudja, ki is ő.
Éppen csak, mikor már kezd elveszni a távolban a város képe, akkor lassít, hogy szegény állat tudjon fújni kicsit, míg átnézi, mit felejtett otthon. Valamit biztos, rossz szokása a feledékenység, de szerencsére nem olyan mértékben, mint Dawn-nak. Kis élelem, tőrei és váltás ruha, tűzszerszám, pénzes erszénye és kedvenc fenőköve. Ha ki is maradt valami, most még nem látja, nem érzi hiányát. De idővel tapasztalni fogja, ezt előre tudja. Túlzottan is hasonlít ilyen téren nővérkéjére, még ha ennél kevésbé is szeles a fejecskéje. Talán ez volna a titka? Ha így lehet csak a férfiak figyelmét felkelteni, akkor inkább lesz szürke kis gyér virág a színes mezőn, mintsem a természet adta tehetségét áldozza fel a figyelem és a férfiak oltárán.*
Mivel a városban valószínűleg mindenki ismeri már nővérét, amennyit kalandozgat házon kívül, jobb lesz, ha a közeli karavánpihenőt célozza meg. Amúgy is szerette volna már megnézni. Kíváncsi természetével éppen csak nem vitte rá eddig a lélek, meg a puszta tény, hogy Dawn nyomában lehetett, hogy megkeserítse hétköznapjait. Hatról hatra egyre inkább érzi úgy, hogy hiába vonja el róla mások figyelmét, mégis ő marad az, kire inkább emlékeznek. Ez pedig bosszantja. Neki kell első és nagyon mély benyomást tennie, akkor nem fognak vele foglalkozni.
Apjától kérte, adjon tulajdonába egy lovat, hogy ki tudjon menni. Mire ezzel végzett, sajnos anyuka megtudta, hogy nem csak a mai napot készül távol tölteni. Szerencsére, mire a kiabálásával együtt elérne hozzá anyuka, ő már fent ül a lovon, kis menetfelszerelésével és már csap is oda, hogy hajtsa magát. A főtér felé tart, vágtázva kerülve mindenkit, majd a főtéren szinte csak átsuhan. Kérdeni nem tudnak tőle semmit, nem áll, nem lassít, csak menekül, nehogy anyuka haragja utol tudja érni. S amúgy is, meg kel előznie Dawn jó hírét, no meg a saját rossz hírét, nehogy valaki félreismerje, mielőtt megtudja, ki is ő.
Éppen csak, mikor már kezd elveszni a távolban a város képe, akkor lassít, hogy szegény állat tudjon fújni kicsit, míg átnézi, mit felejtett otthon. Valamit biztos, rossz szokása a feledékenység, de szerencsére nem olyan mértékben, mint Dawn-nak. Kis élelem, tőrei és váltás ruha, tűzszerszám, pénzes erszénye és kedvenc fenőköve. Ha ki is maradt valami, most még nem látja, nem érzi hiányát. De idővel tapasztalni fogja, ezt előre tudja. Túlzottan is hasonlít ilyen téren nővérkéjére, még ha ennél kevésbé is szeles a fejecskéje. Talán ez volna a titka? Ha így lehet csak a férfiak figyelmét felkelteni, akkor inkább lesz szürke kis gyér virág a színes mezőn, mintsem a természet adta tehetségét áldozza fel a figyelem és a férfiak oltárán.*
5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-09 21:15:17
Üzenet elküldve: 2014-03-09 21:15:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Mikor belép a szegénynegyedbe, a megszokott, koszos látvány fogadja. Mivel nem szereti ezt a látványt, gyorsan továbbáll. Pár perc séta után már a főtérre is ér. Még korán van, ezért nem található itt sok ember. A nagy nyüzsgés csak később fog elkezdődni.* ~Meg kéne mosakodni kissé!~ *Ekkor odalép a szökőkúthoz, és megmossa benne arcát.* ~Máris jobb. Na, szóval akkor, kéne valaki, aki segít elérni azt, amit akarok.~ *Lassan odasétál egy padhoz, majd leül rá. Így kezd el türelmesen várni, egy megfelelő emberre.*
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:24:21
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:24:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kíváncsian nézelődik, ahogy Arthenior főterének közelébe ér. Sosem hitte volna, hogy valaha is egyedül fog maradni. Legalábbis ennyire hamar nem. Mindig voltak a közelében az apján kívül mások is. Az alvilág hiába láthatatlan az átlagos emberek számára, aki benne él az tudja hogy milyen népes világ ez. De most mindenki egyik napról a másikra tűnt el, széledt szét teljesen felszívódva. Hiába már 19éves, mardossa a most rátelepülő magány. A fekete köpenye, és annak csuklyája biztonságosan takarja az arcát. Az egyetlen hátránya, hogy így le vannak eresztve a szárnyai, és nem tudja a köpeny miatt használni, de nem is gondolta, hogy a mai éjszaka már szüksége lesz rá. De még így is késztetést érez arra, hogy használja, ezért még így a köpenye rejtekében is gyakran rezegteti őket. Közben folyton figyel, nem e követi őt senki.
Egy holló száll le a szökőkút peremére, mikor a lány oda érkezik. Gyakran foglalkozik ezekkel a madarakkal, főleg gyilkolás előtt, vagy után. Odamegy hozzá, és mosolyogva leguggol közvetlenül előtte.*
- Hát te? Ma már nincsen móka. Otthonról jöttél? Volt vacsorának való? *Simogatja meg a madarat, amit az készséggel hagy is. Nem vár választ, lehet, hogy csak innen a környékről jött valahonnan. A móka és vacsorának való ismét csak egy sötét humora a lánynak, a hollók ugyanis gyakran belecsíptek a lány áldozatainak hulláiba.
Leül mellé a szökőkúthoz, onnan figyeli hatalmas, fekete szemeivel azt a néhány járókelőt akik még kint vannak az utcákon. Rá is fér most egy kis pihenés, több órája kegyetlen tempóban halad attól félve, nem e eredtek az ő nyomába is, hogy végezhessenek vele.*
Egy holló száll le a szökőkút peremére, mikor a lány oda érkezik. Gyakran foglalkozik ezekkel a madarakkal, főleg gyilkolás előtt, vagy után. Odamegy hozzá, és mosolyogva leguggol közvetlenül előtte.*
- Hát te? Ma már nincsen móka. Otthonról jöttél? Volt vacsorának való? *Simogatja meg a madarat, amit az készséggel hagy is. Nem vár választ, lehet, hogy csak innen a környékről jött valahonnan. A móka és vacsorának való ismét csak egy sötét humora a lánynak, a hollók ugyanis gyakran belecsíptek a lány áldozatainak hulláiba.
Leül mellé a szökőkúthoz, onnan figyeli hatalmas, fekete szemeivel azt a néhány járókelőt akik még kint vannak az utcákon. Rá is fér most egy kis pihenés, több órája kegyetlen tempóban halad attól félve, nem e eredtek az ő nyomába is, hogy végezhessenek vele.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:34:20
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:34:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Ahogy kilép átgondolván mit kellene kezdenie először, a tájékozódást választja, megmossa fáradt poros arcát megmossa a csodásan megépített szökőkútban hogy újult erővel tudja belevetni magát, az utazás fáradalmaiba. *
~ Végre valami ami nem büdös, nem annyira mocskos, és a civilizáció hatását kelti. ~ * Tömlőjét megtölti vízzel, no de nem ám a lenti áporodottal, amit még lovának, sőt nyulának sem adna! - Nos igen kutyájának is különbet adna. - De a másik oldalon nem egy utcagyerek iszik onnan. * ~ Kis bamba képűek. Nem is tudják milyen különbség van a kettő között. Vajon én is ilyen kis majom lehettem? Áh teljesen kizárt. ~ * Tehát ő a fentről lefolyó vízből tölti meg kulacsát. Ahogy feláll leporolja köpenyét, előveszi legszebb mosolyát, hajának felével eltakarja a rossz szemét, és odalép két kosárral sétáló hölgyhöz.
A két nő valószínű háziasszonyok, nem tanúsítanak ellenállást a közeledésre. Mindkettőnk fehér paraszti gúnya, egy zöld és egy kopott szürke kendőt viselnek. Szoknyájuk mindkettőnek fehér, ahogy kötényük is. Hajukat eltakarják sajnos nem látszódik. De az egyik szeplősségéből ítélve, valószínűleg vörös vagy barna haja lehet. A beszélgetést udvari modorával, és páncéljának tekintélyével éri el, semmi kétség. Valamit vörös szeme megbabonázza a barna és kék szempárt. *
- Üdvözletem hölgyeim. Lennének kedvesek és megmondanák egy lovagnak merre találhatná meg a barakkot? Esetleg min kell átmennem? Leköteleznének vele. * Mind a kettő pukedlizik, egyértelműen úrnak hiszik pikkelyvért, harci kalapács nem mindenkinek adatik meg. Enyhe tájszólásos útbaigazítás után megköszöni előzékenységüket eképen: *
- Örök hálám üldözni fogja a hölgyeket. * Szerencsére a két egyértelműen buta nő nem arra megy, de megkínálják egy almával, és egy kevés sajttal, ami elgondolkodtatja. Nem akarja megijeszteni őket a jobb szemével. Ezért csupán elköszön és megeszi az ajándékokat. *
~ A kis kék szemű szeplőssel remélem még találkozok, igaz más körülmények közt. ~
* Neveti ki magában a remek humorát. Ahogy visszanéz még mindig látja a himbálódó melleket mivel körülbelül hatvan fokra fordult el tőlük a beszélgetési pontnál. *
~ Kis tenyérbe illő, hamvas, fehér. ~ * Csorgatja nyálát. Amit próbál az almával és sajttal csillapítani. több kevesebb sikerrel. *
~ Végre valami ami nem büdös, nem annyira mocskos, és a civilizáció hatását kelti. ~ * Tömlőjét megtölti vízzel, no de nem ám a lenti áporodottal, amit még lovának, sőt nyulának sem adna! - Nos igen kutyájának is különbet adna. - De a másik oldalon nem egy utcagyerek iszik onnan. * ~ Kis bamba képűek. Nem is tudják milyen különbség van a kettő között. Vajon én is ilyen kis majom lehettem? Áh teljesen kizárt. ~ * Tehát ő a fentről lefolyó vízből tölti meg kulacsát. Ahogy feláll leporolja köpenyét, előveszi legszebb mosolyát, hajának felével eltakarja a rossz szemét, és odalép két kosárral sétáló hölgyhöz.
A két nő valószínű háziasszonyok, nem tanúsítanak ellenállást a közeledésre. Mindkettőnk fehér paraszti gúnya, egy zöld és egy kopott szürke kendőt viselnek. Szoknyájuk mindkettőnek fehér, ahogy kötényük is. Hajukat eltakarják sajnos nem látszódik. De az egyik szeplősségéből ítélve, valószínűleg vörös vagy barna haja lehet. A beszélgetést udvari modorával, és páncéljának tekintélyével éri el, semmi kétség. Valamit vörös szeme megbabonázza a barna és kék szempárt. *
- Üdvözletem hölgyeim. Lennének kedvesek és megmondanák egy lovagnak merre találhatná meg a barakkot? Esetleg min kell átmennem? Leköteleznének vele. * Mind a kettő pukedlizik, egyértelműen úrnak hiszik pikkelyvért, harci kalapács nem mindenkinek adatik meg. Enyhe tájszólásos útbaigazítás után megköszöni előzékenységüket eképen: *
- Örök hálám üldözni fogja a hölgyeket. * Szerencsére a két egyértelműen buta nő nem arra megy, de megkínálják egy almával, és egy kevés sajttal, ami elgondolkodtatja. Nem akarja megijeszteni őket a jobb szemével. Ezért csupán elköszön és megeszi az ajándékokat. *
~ A kis kék szemű szeplőssel remélem még találkozok, igaz más körülmények közt. ~
* Neveti ki magában a remek humorát. Ahogy visszanéz még mindig látja a himbálódó melleket mivel körülbelül hatvan fokra fordult el tőlük a beszélgetési pontnál. *
~ Kis tenyérbe illő, hamvas, fehér. ~ * Csorgatja nyálát. Amit próbál az almával és sajttal csillapítani. több kevesebb sikerrel. *
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:15:08
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:15:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Az érzelmek vihara kiűzte az összes ésszerű magyarázatot, minden logikusan felépített gondolatot elfújt, kiszolgáltatva Ellirát a váratlan helyzetnek. Tekintetéből, melyet Volaryon zöld szempárjához kapcsolt, a meglepettség helyett egyre inkább valami megnyugtató lágyság érződik, mellkasában azonban nem szelídül a lángolás, sőt... Ahogy válaszul az ő neve is elhangzik, szinte minden erejét felemészti a fellángolás. Muszáj megszakítania a két lélektükör közötti kapcsolatot, hacsak nem akar a két erős kar között kikötni. Egy szívdobbanásnyi ideig komolyan megfordul a fejében, hogy megteszi. Volaryon nyakába ugrik és sírva megígéri, hogy soha többé nem hagyja el, de végül az időközben megtalált józansága győzedelmeskedik. Csak még több fájdalmat okozna, ha most elengedné magát.
Volaryon következő szavai is megerősítik elhatározásában, hiszen a legkevesebb, ami elvárható tőle, hogy magyarázattal szolgál a miértekre. Párat bólint annak jeleként, hogy igen, beszélni szeretne, kérdezni és válaszolni, de egyelőre még képtelen erre. Morzsánként kaparja össze a gondolatfoszlányokat és Volaryon elértett pillantása is időt ad neki ehhez.
Az ébenszín kezet nem engedi, utolsó szalmaszálként szorítja, talán kicsit túl erősen is, ahogy a tömegen átvágva a padokhoz siet. Ott finoman leereszkedik a szökőkúttal szemben és mindaddig vár mondandójával, amíg Volaryon is hasonlóan nem tesz.*
- Igen... Először is örülök, hogy összefutottunk. Ma délután jártam a Szegénynegyedben és csak annyit sikerült megtudnom, hogy elköltöztél. Ezért visszajöttem a Pegazusba és... most itt vagy.* Kicsit sután fogalmaz, de gondosan ügyel rá, hogy ezalatt véletlenül se pillantson a sötételfre, hisz akkor ennél is sokkal nehezebb dolga lenne. Nagyot sóhajt és elmosolyodik, mikor a még mindig kezében tartott kendőre pillant.*
- Biztos vagyok benne, hogy neked vannak a legfinomabb selyemből készült kendőid egész Artheniorban.* Tudja, hogy nem kerülgetheti örökké a forró kását, de muszáj kicsit összeszednie magát, muszáj időt nyernie. A keszkenőt egy lopott pillantás kíséretében átnyújtja, hogy ha Volaryon igényt tart rá, visszaadhassa.*
- Ezt a fogadóban hagytad...
*Az érzelmek vihara kiűzte az összes ésszerű magyarázatot, minden logikusan felépített gondolatot elfújt, kiszolgáltatva Ellirát a váratlan helyzetnek. Tekintetéből, melyet Volaryon zöld szempárjához kapcsolt, a meglepettség helyett egyre inkább valami megnyugtató lágyság érződik, mellkasában azonban nem szelídül a lángolás, sőt... Ahogy válaszul az ő neve is elhangzik, szinte minden erejét felemészti a fellángolás. Muszáj megszakítania a két lélektükör közötti kapcsolatot, hacsak nem akar a két erős kar között kikötni. Egy szívdobbanásnyi ideig komolyan megfordul a fejében, hogy megteszi. Volaryon nyakába ugrik és sírva megígéri, hogy soha többé nem hagyja el, de végül az időközben megtalált józansága győzedelmeskedik. Csak még több fájdalmat okozna, ha most elengedné magát.
Volaryon következő szavai is megerősítik elhatározásában, hiszen a legkevesebb, ami elvárható tőle, hogy magyarázattal szolgál a miértekre. Párat bólint annak jeleként, hogy igen, beszélni szeretne, kérdezni és válaszolni, de egyelőre még képtelen erre. Morzsánként kaparja össze a gondolatfoszlányokat és Volaryon elértett pillantása is időt ad neki ehhez.
Az ébenszín kezet nem engedi, utolsó szalmaszálként szorítja, talán kicsit túl erősen is, ahogy a tömegen átvágva a padokhoz siet. Ott finoman leereszkedik a szökőkúttal szemben és mindaddig vár mondandójával, amíg Volaryon is hasonlóan nem tesz.*
- Igen... Először is örülök, hogy összefutottunk. Ma délután jártam a Szegénynegyedben és csak annyit sikerült megtudnom, hogy elköltöztél. Ezért visszajöttem a Pegazusba és... most itt vagy.* Kicsit sután fogalmaz, de gondosan ügyel rá, hogy ezalatt véletlenül se pillantson a sötételfre, hisz akkor ennél is sokkal nehezebb dolga lenne. Nagyot sóhajt és elmosolyodik, mikor a még mindig kezében tartott kendőre pillant.*
- Biztos vagyok benne, hogy neked vannak a legfinomabb selyemből készült kendőid egész Artheniorban.* Tudja, hogy nem kerülgetheti örökké a forró kását, de muszáj kicsit összeszednie magát, muszáj időt nyernie. A keszkenőt egy lopott pillantás kíséretében átnyújtja, hogy ha Volaryon igényt tart rá, visszaadhassa.*
- Ezt a fogadóban hagytad...
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:22:02
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:22:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Határozott lépésekkel közeledik, azt is inkább csak ő érzi, miként remeg meg a térde minden hajlításnál, miként inog meg a föld talpai alatt, valahányszor testsúlyát ráhelyezi. Valahol mélyen, titkon, önmagának sem bevallottan reménykedett benne, hogy újra láthatja, kérdőre vonhatja, hogy miért bánt el így mindkettejükkel, de annyira nem merte elereszteni fantáziáját, hogy komolyabb terveket szövögessen, mert elméje tagadta a lehetőség racionalitását. Nem tudott felkészülni a viszontlátásra, sem lelkiekben, sem szavakkal, ezért is tartja a legegyszerűbb megoldásnak azt, ha néma marad, mindössze egy érintést engedélyez, amivel saját magát is meggyőzni, hogy nem csak álmai csalfa képzelete űz vele gúnyt, hanem a nő tényleg itt áll előtte.
Úgy érzi, hogy egész teste, de még a legapróbb hajszálak is beleremegnek, ahogy Ellira szájából elhangzik a neve. Már ennyi is elég, hogy a nyugodt arckifejezés, amit magára kényszerített, meginogjon, tekintetén suhan át valamennyi abból a fájdalomból, ami most újra rászakadt. El tudta zárni ezt magában, erőnek erejével terelte e mindig a saját figyelmét, nem hagyta, hogy a nő képe egyszer is megforduljon elméjében, így feldolgozni, elengedni sem tudta, nem csoda, ha most szakad fel a seb, fájóbban, hogy okozója itt áll előtte.*
-Ellira.
*Hangja megremeg még ettől az egy szótól is, nem csoda, ha nem kívánt monológba bocsátkozni. Nem áll még erre készen, de ő is tudja, hogy nem gyermek többé, nem futhat és bújhat el a kellemetlen dolgok elől, mert amíg ő csöndesen reszketve lapul valamerre, a gondok csak nőnek, míg végül még nehezebb lesz szembenézni mindennel. Ha eléjük megy, legalább a konfrontáció időpontját ő választhatja meg, amitől legalább úgy érzi, hogy az ő kezében van a döntés joga.*
-Ha van mit mondanod, meghallgatlak.
*Legalább ezt nem rontja el, pontosan az a kérdés hangzik el, ami azóta zakatol a fejében, hogy kilépett a fogadóból. Nem hangzik könyörgésnek, de parancsnak sem, mindössze felajánlás, amiben ott a burkolt, mégsem tolakodó kérdés. Régi énje úgy tűnik, mégsem veszett el egészen, ha képes még a tökéletes megfogalmazásra, ahol minden szó átgondolt és tudatosan megválasztott. Sürgetni, erőltetni nem fog semmit, mozdulatlanul és türelmesen várja a reakciót, még ha sokáig tart is. Csak egyszer kalandozik el a tekintete a padok felé, szavak nélkül utalva rá, hogy le is ülhetnek, ha úgy kényelmesebb.*
A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 16:22:14
*Határozott lépésekkel közeledik, azt is inkább csak ő érzi, miként remeg meg a térde minden hajlításnál, miként inog meg a föld talpai alatt, valahányszor testsúlyát ráhelyezi. Valahol mélyen, titkon, önmagának sem bevallottan reménykedett benne, hogy újra láthatja, kérdőre vonhatja, hogy miért bánt el így mindkettejükkel, de annyira nem merte elereszteni fantáziáját, hogy komolyabb terveket szövögessen, mert elméje tagadta a lehetőség racionalitását. Nem tudott felkészülni a viszontlátásra, sem lelkiekben, sem szavakkal, ezért is tartja a legegyszerűbb megoldásnak azt, ha néma marad, mindössze egy érintést engedélyez, amivel saját magát is meggyőzni, hogy nem csak álmai csalfa képzelete űz vele gúnyt, hanem a nő tényleg itt áll előtte.
Úgy érzi, hogy egész teste, de még a legapróbb hajszálak is beleremegnek, ahogy Ellira szájából elhangzik a neve. Már ennyi is elég, hogy a nyugodt arckifejezés, amit magára kényszerített, meginogjon, tekintetén suhan át valamennyi abból a fájdalomból, ami most újra rászakadt. El tudta zárni ezt magában, erőnek erejével terelte e mindig a saját figyelmét, nem hagyta, hogy a nő képe egyszer is megforduljon elméjében, így feldolgozni, elengedni sem tudta, nem csoda, ha most szakad fel a seb, fájóbban, hogy okozója itt áll előtte.*
-Ellira.
*Hangja megremeg még ettől az egy szótól is, nem csoda, ha nem kívánt monológba bocsátkozni. Nem áll még erre készen, de ő is tudja, hogy nem gyermek többé, nem futhat és bújhat el a kellemetlen dolgok elől, mert amíg ő csöndesen reszketve lapul valamerre, a gondok csak nőnek, míg végül még nehezebb lesz szembenézni mindennel. Ha eléjük megy, legalább a konfrontáció időpontját ő választhatja meg, amitől legalább úgy érzi, hogy az ő kezében van a döntés joga.*
-Ha van mit mondanod, meghallgatlak.
*Legalább ezt nem rontja el, pontosan az a kérdés hangzik el, ami azóta zakatol a fejében, hogy kilépett a fogadóból. Nem hangzik könyörgésnek, de parancsnak sem, mindössze felajánlás, amiben ott a burkolt, mégsem tolakodó kérdés. Régi énje úgy tűnik, mégsem veszett el egészen, ha képes még a tökéletes megfogalmazásra, ahol minden szó átgondolt és tudatosan megválasztott. Sürgetni, erőltetni nem fog semmit, mozdulatlanul és türelmesen várja a reakciót, még ha sokáig tart is. Csak egyszer kalandozik el a tekintete a padok felé, szavak nélkül utalva rá, hogy le is ülhetnek, ha úgy kényelmesebb.*
A hozzászólás írója (Volaryon Inglathael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 16:22:14
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 15:58:28
Üzenet elküldve: 2014-03-08 15:58:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Ahogy kilép a fogadóból az esti, hűvös szellő eljtászadozik a szőke tincsekkel, kicsit kitisztítva elméjéből és tüdejéből a fogadó füstös levegőjét. A sokszor elképzelt jelenet valósággá vált és Volaryon jelenléte annyira kézzel fogható, hogy szinte beleszédül. Torkában dobogó szívvel dörzsöli a selymes anyagot azon rágódva, hogy vajon utána menjen-e... Hiszen miért küldette el neki a kendőt, ha nem akar vele találkozni? Vagy ez csak egy gonosz tréfa lenne? Bosszú? Nem...
Pillantása előbb a kendőre majd ismét a térre fordul, és már épp indulna, mikor oldalról mozgást sejt.
A látványtól elakad tüdejében a levegő és a szíve is mintha megunta volna a feszített tempót, kihagy egy-egy ütemet. Volaryon mindig is értett hozzá, hogy az érkezése emlékezetes legyen. Olyan erővel és eleganciával közeledik, mint egy éjjeli ragadozó, mely épp kiszemelt prédája felé tart. Ahogy egyre fogy közöttük a távolság, Ellira fejéből leheletnyi könnyedséggel röppen ki az összes, előre kigondolt kérdés, mintha bizony nem töprengett volna éjszakákon át a pontos megfogalmazásukon. Már Volaryon puszta tekintete is elég ahhoz, hogy arcán rózsás pír jelenjen meg, de az érintésétől, mintha az egész teste lángba borulna. Elámult pillantása arról árulkodik, hogy még mindig nem hiszi el igazán: keresésének tárgya hamarabb talált őrá és hús vér valójában előtte áll.*
- Volaryon!
*Ez az egyetlen szó, amit képes kiejteni és nehéz megmondani, hogy vajon a furcsa hangszín a meglepettség, az öröm vagy a zavarodottság következménye. A kezét nem húzza el, de talán nem is lenne rá képes, vétek lenne megbontani bármivel is ezt a pillanatnyi békét.*
*Ahogy kilép a fogadóból az esti, hűvös szellő eljtászadozik a szőke tincsekkel, kicsit kitisztítva elméjéből és tüdejéből a fogadó füstös levegőjét. A sokszor elképzelt jelenet valósággá vált és Volaryon jelenléte annyira kézzel fogható, hogy szinte beleszédül. Torkában dobogó szívvel dörzsöli a selymes anyagot azon rágódva, hogy vajon utána menjen-e... Hiszen miért küldette el neki a kendőt, ha nem akar vele találkozni? Vagy ez csak egy gonosz tréfa lenne? Bosszú? Nem...
Pillantása előbb a kendőre majd ismét a térre fordul, és már épp indulna, mikor oldalról mozgást sejt.
A látványtól elakad tüdejében a levegő és a szíve is mintha megunta volna a feszített tempót, kihagy egy-egy ütemet. Volaryon mindig is értett hozzá, hogy az érkezése emlékezetes legyen. Olyan erővel és eleganciával közeledik, mint egy éjjeli ragadozó, mely épp kiszemelt prédája felé tart. Ahogy egyre fogy közöttük a távolság, Ellira fejéből leheletnyi könnyedséggel röppen ki az összes, előre kigondolt kérdés, mintha bizony nem töprengett volna éjszakákon át a pontos megfogalmazásukon. Már Volaryon puszta tekintete is elég ahhoz, hogy arcán rózsás pír jelenjen meg, de az érintésétől, mintha az egész teste lángba borulna. Elámult pillantása arról árulkodik, hogy még mindig nem hiszi el igazán: keresésének tárgya hamarabb talált őrá és hús vér valójában előtte áll.*
- Volaryon!
*Ez az egyetlen szó, amit képes kiejteni és nehéz megmondani, hogy vajon a furcsa hangszín a meglepettség, az öröm vagy a zavarodottság következménye. A kezét nem húzza el, de talán nem is lenne rá képes, vétek lenne megbontani bármivel is ezt a pillanatnyi békét.*
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:39:52
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:39:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Harga//
*Hajnalodik. A szegénynegyed felől érkezik a térre, álmos kóborlását egy hegyomlás akadályozza, nem, fal, nem valami puhább. Mindenesetre neki ment, kissé hátra tántorodik, de egyensúlyát keresve lép vissza, közelebb az úttorlaszhoz. Rőt fejecskéjét nem emeli pásztázva az akadályt, pusztán tenyerét támasztja mellmagasságban (magának mellmagasságban) a valamihez, két dolog máris biztos: bőr, és nem tudja eltolni. E rövid helyzetértékelést követve, úgy dönt mégis megéri fáradt, csipás szemeit is bevetni további vizsgálódásba.*
-Ó!
*Összegzi a látottakat, ami egy zöld ork. Két lépés hátra, még se célszerű ez a bizalmas közelség, aztán lesz, ami lesz.*
*Hajnalodik. A szegénynegyed felől érkezik a térre, álmos kóborlását egy hegyomlás akadályozza, nem, fal, nem valami puhább. Mindenesetre neki ment, kissé hátra tántorodik, de egyensúlyát keresve lép vissza, közelebb az úttorlaszhoz. Rőt fejecskéjét nem emeli pásztázva az akadályt, pusztán tenyerét támasztja mellmagasságban (magának mellmagasságban) a valamihez, két dolog máris biztos: bőr, és nem tudja eltolni. E rövid helyzetértékelést követve, úgy dönt mégis megéri fáradt, csipás szemeit is bevetni további vizsgálódásba.*
-Ó!
*Összegzi a látottakat, ami egy zöld ork. Két lépés hátra, még se célszerű ez a bizalmas közelség, aztán lesz, ami lesz.*
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:35:51
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:35:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Mozdulatlan várakozásra kárhoztatja magát, pedig kedve lenne fel-alá mászkálni, mozogni, bármit tenni, csak hogy enyhítsen a testét feszítő idegességen. Egészen eddig hiába kerestette a városban, egyik megbízottja sem akadt nyomára, akkor most mégis miért van újra itt? Egyértelmű, hogy elhagyta Artheniort, miért tért hát vissza? Úgy gondolta, ennyi idő alatt a hím elfelejti és új életet kezdhet, kizárva a múltat? De ehhez miért kellett eltűnnie? Szabad nő, aki bármikor hátat fordíthatott volna, akkor mire volt jó a színjáték, hogy maradni akar, de közben mégis kilép az életéből? Nem érti egyszerűen a helyzetet, épp ezért is zavarja olyan roppantul. Pontosabban ezt akarja hinni, nem pedig beismerni, hogy a nő jelenléte hiányzott, az fájt legjobban, hogy elhagyta.
Kínosan lassan telnek a pillanatok, számolja az összes elröppenő másodpercet, miközben próbálja nyomon követni láthatatlanul is, hogy mi történik. Még forr a víz. Talán most már szórják bele a teafüvet, ízesítik. Mostanra a felszolgáló úton lehet, hogy a tömegen át lavírozva vigye ki az asztalhoz a rendelést. Most jön a döbbenet, félelem, meglepettség időszaka, amikor nyilván mozdulni sem tud. Innentől kétesélyes a dolog. Lehet, hogy érdektelenül veti el a kendőt és nem foglalkozik tovább vele, de az is lehet, hogy megpróbál utána jönni, hogy tisztázhasson mindent. Bár sértve érzi a büszkeségét, annyit már most elhatároz, hogy megadja a magyarázat lehetőségét, hagyni fogja, hogy Ellira előadja, miért tűnt el szavak nélkül. Nem fog könyörögni válaszokért, csak felkínálja az önkéntes megvallást, innentől pedig már árulkodó lesz, hogy a nő él-e ezzel vagy sem.
Vajon mi tart ennyire sokáig? Ellira mégsem akar vele beszélni? Szinte éveknek érzi az eltelt perceket, türelmetlenségében lassan ott tart, hogy inkább elmegy, nem alázza meg magát még jobban azzal, hogy tovább ácsorog, amikor nagy lendülettel kicsapódik a fogadó ajtaja és a nyílásban megjelenik Ő. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy ne dobja el minden maradék büszkeségét és omoljon elé, kérve, hogy soha többet ne tegyen ilyet. Meg sem kellene mozdulnia, hűvös nyugalommal kellene várnia, ahogy egy nemeshez illik, de erre a végletre képtelen. Ellöki hát magát a faltól, hogy átszelje a köztük levő pár lépésnyi távolságot. A csuklyát lerázza fejéről, nincs oka bujkálni, már a nő elől sem. Nem szól, nem tudja, mit mondhatna, ha nem fedeződik fel az előtt, hogy követlenül mellé érne, akkor óvatosan megfogja a kezét, így hívva fel magára a figyelmet.*
*Mozdulatlan várakozásra kárhoztatja magát, pedig kedve lenne fel-alá mászkálni, mozogni, bármit tenni, csak hogy enyhítsen a testét feszítő idegességen. Egészen eddig hiába kerestette a városban, egyik megbízottja sem akadt nyomára, akkor most mégis miért van újra itt? Egyértelmű, hogy elhagyta Artheniort, miért tért hát vissza? Úgy gondolta, ennyi idő alatt a hím elfelejti és új életet kezdhet, kizárva a múltat? De ehhez miért kellett eltűnnie? Szabad nő, aki bármikor hátat fordíthatott volna, akkor mire volt jó a színjáték, hogy maradni akar, de közben mégis kilép az életéből? Nem érti egyszerűen a helyzetet, épp ezért is zavarja olyan roppantul. Pontosabban ezt akarja hinni, nem pedig beismerni, hogy a nő jelenléte hiányzott, az fájt legjobban, hogy elhagyta.
Kínosan lassan telnek a pillanatok, számolja az összes elröppenő másodpercet, miközben próbálja nyomon követni láthatatlanul is, hogy mi történik. Még forr a víz. Talán most már szórják bele a teafüvet, ízesítik. Mostanra a felszolgáló úton lehet, hogy a tömegen át lavírozva vigye ki az asztalhoz a rendelést. Most jön a döbbenet, félelem, meglepettség időszaka, amikor nyilván mozdulni sem tud. Innentől kétesélyes a dolog. Lehet, hogy érdektelenül veti el a kendőt és nem foglalkozik tovább vele, de az is lehet, hogy megpróbál utána jönni, hogy tisztázhasson mindent. Bár sértve érzi a büszkeségét, annyit már most elhatároz, hogy megadja a magyarázat lehetőségét, hagyni fogja, hogy Ellira előadja, miért tűnt el szavak nélkül. Nem fog könyörögni válaszokért, csak felkínálja az önkéntes megvallást, innentől pedig már árulkodó lesz, hogy a nő él-e ezzel vagy sem.
Vajon mi tart ennyire sokáig? Ellira mégsem akar vele beszélni? Szinte éveknek érzi az eltelt perceket, türelmetlenségében lassan ott tart, hogy inkább elmegy, nem alázza meg magát még jobban azzal, hogy tovább ácsorog, amikor nagy lendülettel kicsapódik a fogadó ajtaja és a nyílásban megjelenik Ő. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy ne dobja el minden maradék büszkeségét és omoljon elé, kérve, hogy soha többet ne tegyen ilyet. Meg sem kellene mozdulnia, hűvös nyugalommal kellene várnia, ahogy egy nemeshez illik, de erre a végletre képtelen. Ellöki hát magát a faltól, hogy átszelje a köztük levő pár lépésnyi távolságot. A csuklyát lerázza fejéről, nincs oka bujkálni, már a nő elől sem. Nem szól, nem tudja, mit mondhatna, ha nem fedeződik fel az előtt, hogy követlenül mellé érne, akkor óvatosan megfogja a kezét, így hívva fel magára a figyelmet.*
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:20:25
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:20:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a fogadóból. A nap már felkelőben van, de a tér még mindig teljesen kihalt. megakad a szeme azon a padon ahol az ork kirabolta. ~egy reggeli séta soha sem árt~ És elindul a szegénynegyed felé mert ezután a tolvajos incidens után valahogy odatartozónak érezi magát.* ~Gondolom a a tolvaj is onnan jött. Csak a nagyon szegények szorulnak ilyen aljas cselekedetekhez~
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:25:39
Üzenet elküldve: 2014-03-08 10:25:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Kap még egy érmét, harminckilenc és még egy, kereken negyven. Az összes útonálló és tolvaj megirigyelné, ha látná, hogy csupán merész gorombasággal ilyen jól keres. Mégcsak nem is főállású genyadék!*
~Még egy ilyen félkegyelműt!~
*Megcsóválja a fejét, miközben a távolodó Kirlingerre pillant.*
~Vagy pedig úgy tele van arannyal, hogy az árnyékszéken is azzal töröl.~
*Felszedi az utolsó, negyvenedik tallért, majd felegyenesedik. A törpe eltűnt, szinte csak Hargáé a tér. Ő viszont inkább meghagyja a patkányoknak, meg a macskáknak, meg a többi padra vágyó törpének, mert ő aztán nem fog egy ilyen kényelmetlen fatákolmányon álomba szenderülni. Meg aztán azt se szeretné, hogy a legközelebbi őrjárat ébressze fel. Feláll, majd elhagyja a teret.*
*Kap még egy érmét, harminckilenc és még egy, kereken negyven. Az összes útonálló és tolvaj megirigyelné, ha látná, hogy csupán merész gorombasággal ilyen jól keres. Mégcsak nem is főállású genyadék!*
~Még egy ilyen félkegyelműt!~
*Megcsóválja a fejét, miközben a távolodó Kirlingerre pillant.*
~Vagy pedig úgy tele van arannyal, hogy az árnyékszéken is azzal töröl.~
*Felszedi az utolsó, negyvenedik tallért, majd felegyenesedik. A törpe eltűnt, szinte csak Hargáé a tér. Ő viszont inkább meghagyja a patkányoknak, meg a macskáknak, meg a többi padra vágyó törpének, mert ő aztán nem fog egy ilyen kényelmetlen fatákolmányon álomba szenderülni. Meg aztán azt se szeretné, hogy a legközelebbi őrjárat ébressze fel. Feláll, majd elhagyja a teret.*
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:19:54
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:19:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A padnál//
*Elmosolyodik. Tetszik neki, hogy az ork mennyire fennhordja az orrát.* ~Amit te tudsz azt én is~
- Ahogy gondolod. *Benyúl a zsebébe és elővesz 1 érmét*
- Itt egy kis borravaló * És odadobja Harcias Harga elé az 1 érmét.
Kuncog egyet saját poénján, majd nagyot sóhajt. ~Már biztos elmúlt éjfél. És mivel lehet jobban kezdeni a napot mint egy jó hideg sörrel?~ Kicsit elszégyelli magát ~A végén még alkoholista lesz belőlem~ De ennek ellenére visszamegy a Pegazus fogadóhoz, lenyomja a kilincset és belép a kocsmába.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 00:28:43
*Elmosolyodik. Tetszik neki, hogy az ork mennyire fennhordja az orrát.* ~Amit te tudsz azt én is~
- Ahogy gondolod. *Benyúl a zsebébe és elővesz 1 érmét*
- Itt egy kis borravaló * És odadobja Harcias Harga elé az 1 érmét.
Kuncog egyet saját poénján, majd nagyot sóhajt. ~Már biztos elmúlt éjfél. És mivel lehet jobban kezdeni a napot mint egy jó hideg sörrel?~ Kicsit elszégyelli magát ~A végén még alkoholista lesz belőlem~ De ennek ellenére visszamegy a Pegazus fogadóhoz, lenyomja a kilincset és belép a kocsmába.*A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.08 00:28:43
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:05:44
Üzenet elküldve: 2014-03-08 00:05:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Egy csöppet meglepődik azon, hogy a törpe nem kótródik egyszerűen arréb, hanem inkább marad, méghozzá anélkül, hogy bármiféle ellenállást is tanusítana. Nem mindennap botlik az ork ilyen kezesbárányokba, meg kell őket becsülni! Nagyrabecsülése jeléül úgy dönt, megkíméli a törpe csontjait, és nem rúgja bokán pusztán szórakozásból. Pedig az milyen jó móka!*
- Helyes döntés, cserébe életben hagylak. *Mondja komolyan, miközben lehajol, hogy felszedje az aranyakat. Közben egyszer felnéz a törpére.*
- Ami azt illeti, nekem már jobban megy.*Rávigyorog Kirlingerre, majd folytatja az aranyszedést.*
- De ha felnézek, és még mindig itt leszel, akkor lehet, hogy meggondolom magam, ami az életed illeti. *Kezével egy hessegető mozdulatot tesz.*
*Egy csöppet meglepődik azon, hogy a törpe nem kótródik egyszerűen arréb, hanem inkább marad, méghozzá anélkül, hogy bármiféle ellenállást is tanusítana. Nem mindennap botlik az ork ilyen kezesbárányokba, meg kell őket becsülni! Nagyrabecsülése jeléül úgy dönt, megkíméli a törpe csontjait, és nem rúgja bokán pusztán szórakozásból. Pedig az milyen jó móka!*
- Helyes döntés, cserébe életben hagylak. *Mondja komolyan, miközben lehajol, hogy felszedje az aranyakat. Közben egyszer felnéz a törpére.*
- Ami azt illeti, nekem már jobban megy.*Rávigyorog Kirlingerre, majd folytatja az aranyszedést.*
- De ha felnézek, és még mindig itt leszel, akkor lehet, hogy meggondolom magam, ami az életed illeti. *Kezével egy hessegető mozdulatot tesz.*
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:45:49
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:45:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A padnál//
~Most légy okos Kirlinger, gondolkodj hevesen~ *Olyan érzése van, mintha mattolták volna, de nem az a típus aki egykönnyen feladná, de még kevésbe az aki elszaladna. De tudja hogy nincsen esélye mert az ork gyorsabb nála. Végül legyőzötten így szól:*
- Egye fene ork! Te győztél! *És ledobja Harcias Harga elé a 39 aranyat. *
- Nem egy tisztességes dolog alvó törpökre támadni, de gondolom neked sem jobb a sorsod mint nekem. *Mondja, és őszintén bevallja magának, hogy tolvaj létére mégis szimpátiát érez az ork iránt.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:59:08
~Most légy okos Kirlinger, gondolkodj hevesen~ *Olyan érzése van, mintha mattolták volna, de nem az a típus aki egykönnyen feladná, de még kevésbe az aki elszaladna. De tudja hogy nincsen esélye mert az ork gyorsabb nála. Végül legyőzötten így szól:*
- Egye fene ork! Te győztél! *És ledobja Harcias Harga elé a 39 aranyat.
*- Nem egy tisztességes dolog alvó törpökre támadni, de gondolom neked sem jobb a sorsod mint nekem. *Mondja, és őszintén bevallja magának, hogy tolvaj létére mégis szimpátiát érez az ork iránt.*
A hozzászólás írója (Kirlinger Bórákhegyről) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:59:08
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:06:04
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:06:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A padnál//
*Nagyot vigyorog a padon fekvő férfi képén, mikor az felébred és meglátja őt.*
- Azért ekkorát nem pöckölök...
*Jegyzi meg, amikor Kirlinger hirtelen legurul a padról. Vagy nagyon ráijesztett a törpére, vagy pedig épp most nyert bizonyítást az a pletyka, miszerint a mélynövésű népségnek ébredés után rögtön meg kell csókolnia a földet.*
- Miért, mennyid van? Segítek megszámolni, ha idedobod az erszényed. Amúgy kösz a helyet.
*Felröhög, majd leül a padra, amiről az előbb olyan előzékenyen gurult le Kirlinger.*
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:06:30
*Nagyot vigyorog a padon fekvő férfi képén, mikor az felébred és meglátja őt.*
- Azért ekkorát nem pöckölök...
*Jegyzi meg, amikor Kirlinger hirtelen legurul a padról. Vagy nagyon ráijesztett a törpére, vagy pedig épp most nyert bizonyítást az a pletyka, miszerint a mélynövésű népségnek ébredés után rögtön meg kell csókolnia a földet.*
- Miért, mennyid van? Segítek megszámolni, ha idedobod az erszényed. Amúgy kösz a helyet.
*Felröhög, majd leül a padra, amiről az előbb olyan előzékenyen gurult le Kirlinger.*
A hozzászólás írója (Harcias Harga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 23:06:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621