Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
8800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-13 11:18:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrooslien'e Noamna'arkhaar és Kiscicasimogató Bobbir//
*Wrooslien'e jól hiszi, Bobbir valóban megkedvelte. Persze csak annyira, amennyire egy reggeli alatt meg lehet kedvelni valakit. De kezdésnek ez is megteszi, a többi majd vagy kialakul vagy nem a nap folyamán. Mert a nap egy részét biztosan együtt fogják tölteni, ha Bobbir körbevezeti a nőt a városban.*
- A ruha és a ház valóban jól jön. Kész szerencse, hogy nekem mindkettő van. *Mondja miközben kisétálnak a fogadóból a Főtérre.*
- De a saját ruháimból sajnos nem adhatok kölcsön. *Nem is kell magyaráznia, hogy miért nem. Kiscicasimogató úr ruháit nem csinos nőkre tervezték.*
- Na majd megmutatom, hogy kell harcolni. És ne féljen hölgyem, mellettem biztonságban van. Ha fél, belém is karolhat. *Bobbir veszi a lapot. Ha a nő szeretné, akár egymásba karolva is mehetnek a Barakkba. Úgy tapasztalta a minap, hogy ezt például nagyon szeretik a lányok.*
- És mivel foglalkozol, amikor nem vándorolsz és kakaót sem iszogatsz egy fogadóban? *Kérdi már séta közben.*
8799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-11 01:48:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaút//
//16+-os tartalom//
*Helga és Camille az istálló kétszárnyú ajtajáig kísérik a mélységi lányt, aki közben felül a lovára.*
- Ég veletek! Ha legközelebb a városban járok, biztosan benézek.
*Azzal búcsút int az ajtóban állóknak, és elindul Kajtárral.*
- Ég veled!
*Kiáltják a távozó mélységi lány után.
~Na, akkor vágjunk neki. Irány a Vadvéd.~
Ló és lovasa átbaktat a főtéren.
Xotara örül, hogy újra maga mögött hagyhatja a zsibongó várost, és maga sem érti miért, de annak talán még jobban örül, hogy a Vadvédbe térhet vissza. Bár nem töltött el ott sok időt, de a hely valamiért mégis mély benyomás tett rá.
A sötételf lányt, a magában való merengésből, hangos szóváltás zaja rántja vissza a főtérre.*
- Nézd meg te ostoba barom, mit csináltál! Azonnal fizesd ki a káromat!
- Micsoda, te vaksi paraszt?! Hiszen te jöttél belém! Rögvest megyek a békebíróhoz.
*Két szekér a kerekénél összeakadt. Az egyiknek nemcsak a kereke, de a tengelye is eltörött, és most szóban egymást öli a két tulaj. Xotara még akkor is hallja az üvöltözésüket, amikor kiér a városból.*
8798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-08 07:08:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Natalayda//
*Pillanatokon belül, újra a téren találja magát. Tekintetét le sem véve a lányról nyargal, egyenesen bele a hajnali ködpárába.*
~ Nem vagyok egy anyámasszony katonája féle, de ha a szegénynegyed felé veszi az irányt össze kell szedjem magam.~
*Észreveszi, Natalayda megtorpanását.*
~ Most mit csinál? Sebaj, én továbbra is ugyan ebben a tempóban haladok tovább. Nem szeretném, ha a legelején lebuknék.~
*Léptei akarata ellenére is lelassulnak.*
~ Kit akarok átverni! Ez a hölgy, igen vonzó személyiség.~
8797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:49:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyanaz a nyüzsgés, mint mindig. A ragadozó hal érezheti úgy magát, mikor kiúszik a vackáról és vadászat előtt úszik egy kört, mint Xaly, ahogy céltalanul sétálgat kicsit. Még mosolyog is, csak úgy, bele néhány savanyú képű pacák arcába. A reakció általában a meglepettség, hát miért mosolyog ez a kis vörös, mint egy idióta? Xaly nem áll neki magyarázni, hogy neki ma is jó napja lesz, mit érthetné ezt a Főtér népe? Aztán egy mosolyra válaszul egy tétova mosolyt kap. Egy kereskedő inas, még fiatal és megkapóan naiv. Még nem látott eleget a világból.
~Talán nem kéne ezzel visszaélnem.~ Xaly lelkiismerete nem tudja tartani a lépést a lánnyal, aki máris a srác elé penderült.*
-Szia! Ki vagy, merre tartasz?
*A fiú öt perccel később kissé megzavarodva ácsorog, egy szép piros almával és egy puha puszival gazdagabban, de az erszényét hiába keresi majd, amikor fizetni akar vele.*
8796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:37:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Uhn//
*Durcás hangulatában kis zavart okoz annak lehetősége, hogy talán, mégis ő reagálta túl a dolgot, mivel így utólag átgondolva, egészen segítőkésznek tűnt a férfi. Egyébként, egy fogadóban akár elő is fordulhatna, hogy részeges, vagy másnapos. Bár nem vele, de valakivel biztosan.
Már javában a ködpárás főtéren sétál, egyre csak közeledve a szegénynegyedhez. Kissé kísérteties a környezet idekint, és a szegénynegyed ennél csak rosszabb lesz.
~Talán jobb lett volna elfogadni az ajánlatot…~
Kicsit lassabbra veszi a tempót, majd hajtekervényével matatva, meg is áll, dilemmázva.
~Talán vissza kellene mennem… ~
Határoz és sarkon is fordul.*
8795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-06 18:59:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
- Hidd el, drága öcsém *fokozza a közvetlenkedő megszólítást* -, azért megért volna egy kóstolót. *Hümment egyet a lány távozásának irányába.* - De valóban kevesebb volt benne a tűz, mint azt szeretem. Nem mintha még nem értek volna meglepetések *somolyog a bajsza alatt.
Egy kicsit váratlanul éri a felajánlás, de biccentve fogadja, s mindjárt rá is húz az üvegre. Miután kortyolt, magasra szökött szemöldökökkel kezdi vizsgálni a palackot.*
- Mint most *mondja, az előbbi mondatára visszakötve.* - Meg mernék esküdni, hogy a fogadóban ugyanezt adják vizezve *csettinti el a nyelvén a nedű utóízét.*
- Már meg is ihletődtem, öcsém, meg is ihletődtem! *mondja egészen felderülve.* - Ismerek egy helyet a piacnál, ahol cudar egy szilvapárlatot árulnak... épp egy pecsenyesütő mellett. *Nem is kell neki több, amikor meghallja a mélységi gyomrának kordulását. Nem támaszt kifogást a kitérő ellen, sőt, már indul is arrafelé. A borosüveget egyelőre túszul ejti, bár inkább úgy tűnik, mint aki csupán megfeledkezett róla, hogy még mindig nála van.*
- Friss cipóba rakják *kezdi el kifejteni, és közben persze gesztikulál a kezében az üveggel.* - Omlós, zaftos sült húst árulnak, nem ám olyant, mint a Pegazusban. A kérge szép piros, fűszeres és ropogós, a belseje meg szétomlik az ember szájában, olyan porhanyós. Csípős mustárt is adnak hozzá, ha szereted meg házi savanyúságot. Isteni finom, amikor az a zsenge cipó átitatódik a sült zsírjával... *és csak mondja, mondja.*
8794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:13:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
*Várná ő készségesen a további információkat, de nem kap. Kérdő tekintettel fürkészi a vörös fickó körmönfont ábrázatát, ám amaz értelmes szavak helyett csak bámul valahova mögé. Egy lassú, enyhe mozdulattal jó maga is hátratekint a fogadó irányába, de egy távozó hölgyemény kivételével semmi érdekes mozgás nem történik.*
~Egy elf fruska. Ch.~
*Valószínűleg ő lehetett a kiszemelt példány, de nincs kedve találgatni. Inkább visszafordul a férfi felé. Ha továbbra is kellenek a szolgálatai, hát majd megmondja.
A meggondoltam szavakra viszont némileg feljebb szaladnak a ráncok, amik persze nem is léteznek, a homlokán, mert neki meg ahhoz nincs türelme jelenleg, hogy szórakozzanak vele. Ez a tény meglátszik elsötétedő ábrázatán is, noha a másikhoz hasonlatos sápatag lényeknek ez nehezen tűnhet fel.
A következő pillanat azonban újabb meglepetést tartogat számára a vörössel kapcsolatban. Az arannyal kapcsolatban nem tiltakozik, ügyes mozdulattal elkapja és már el is tünteti ruházata alatt. Más esetben ilyenkor megszámolná az erszény pontos tartalmát, de most egyszerűen nem érzi szükségesnek ezt az alantas és bizalmatlan mozdulatot.*
- Ha az az elf nőcske lett volna *bök a fejével a Pegazus irányába* valóban jobban jártál.
*Húzza féloldalas mosolyra a száját, majd a tűnődő kifejezés láttán odanyújtja a vörösnek az üveget.*
- Ez többé-kevésbé tisztességesnek számít.
*Vigyorodik el végül.*
- És az üzleti sikerre se rossz.
*Legalább is neki eddig megérte. Az, hogy legközelebb majd valami komolyabban egyeznek meg, számára csak akkor lesz érdekes, ha valóban történik valami.
Az étel említésére viszont önkéntelenül is megkordul a gyomra. Lehet, hogy az agya elfelejtette az egész napi koplalást, de a hasa nem, most pedig kellemetlen gorombasággal adja tudtára, hogy éhes.*
- Legyen.
*Legalább jobban megismeri reménybeli megbízóját.*
- Ám előbb dolgom van a barakknál.
*Még jó, hogy eszébe jutott Myria otthagyott vacka, máskülönben hallgathatná egész este.*
- Akár kerülhetünk is arra. Addig akár meg is ihletődhetsz vacsora ügyileg.
*Legyen az nőcske, ital vagy valami tisztességgel elfogyasztható elemózsia.*
A hozzászólás írója (Reyf Ashn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.06 15:13:50
8793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-06 13:00:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
*Ahogy a részletekre kerül a sor, Ambroggio elégedetten elvigyorodik, de mikor teleszívja a tüdejét a levegővel, ami az elképzelésnek szőnyeget teríteni hivatott a megvalósulás felé, nos... elbizonytalanodik. A lendület, ami eddig a pontig vitte, valahogy egészen kifogy az erejéből, s mintegy végszóra, az a kis fruska ki is lép a fogadó ajtaján, ő pedig végigköveti távozásának útját a szeme sarkából. A levegő végül nem terv, hanem csupán elcsigázott sóhaj formájában távozik az Intéző tüdejéből. A lány utcák sűrűjébe vesző hűlt helyéről visszafordítja tekintetét a mélységire.*
- Meggondoltam *vonja meg a vállát.* - Hagyjuk a fenébe. Nincs türelmem ma a fehérnépre *ráncolja a homlokát. A képére van írva, hogy már épp elégszer bonyolódott bele ilyesmibe.*
- De *vág közbe, mielőtt véletlenül elszaladnának a dolgok* - mielőtt a késedhez nyúlnál, barátom *mondja gazemberes nyájassággal és igazából látszólag minden aggodalom nélkül.* - Megkapod a négyszázat. *Azzal oda is hajít egy kellemes súlyú erszénykét Reyf Ashn kezébe, melyben kerek 400 arany pihen. *
- Mondjuk úgy, hogy azért, mert megszabadítottál egy elhamarkodott döntés nyűgeitől. Ami pedig a fennmaradó százat illeti a kifogástalanság jegyében *tűnődőn méri végig a másik által szorongatott lőrét.* - Ha nincs más dolgod, ihatnánk valami tisztességeset. Elvégre remek üzleten vagyunk túl *vigyorodik.* - Talán máskor is megegyezhetünk, bár talán egy kicsivel több munkát igénylő feladattal kapcsolatban *ingatja a fejét, mint amikor csak piszlicsáré részleteket emleget az ember.
Visszasandít a fogadó felé, de nem igazán akaródzik neki oda visszamenni.*
- Kereshetnénk valami kifőzdét is a piactéren. Az a sült csirke a Pegazusban inkább valami kortól kimúlt vén kappan lehetett *húzza a száját finnyásan.* - Mintha uszadékfát rágtam volna.
8792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 21:15:15
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
*Hallja az összeget és elégedett vele. Ezt azért a világért se mutatná, nehogy a másiknak alkudozni való kedve támadjon. Az ajánlott ár így is sok mindent elárul. Például, hogy elég konkrét, nem kérdez, hanem közöl és hogy nagyjából abban a kategóriában mozog, ami ilyenkor elvárható. Szép. Biztos lehet benne, hogy az ember is megéri a maga pénzét. A feltételes emelésre azonban enyhén elmosolyodik.*
- A kifogástalansággal biztosan nem lesz problémád.
*A munka számára egyenlő a modorával. Hogyan is fogalmazott a másik? Kifogástalan.*
- Elviszem.
*A munkát. Ha eddig nem lett volna elég egyértelmű, most biztos lehet a férfi a dolgában. A fizetésbe nem köt bele. Még csak nem is fenyegetőzik, hogy mi lesz akkor, ha nem kapja meg az ígért összeget. Ez a vörös felelőssége. Tudnia kel, hogy az ígéret férfiak között ebből a szempontból megszeghetetlen.*
- Ki az illető? Esetleg van valami külön igény?
*Kérdez tovább csevegő hangnemben, csupán tekintete jelzi, hogy jobban figyel a szavakra, mint egy átlagos ismerős.*
8791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 20:33:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
*Nem üti túlzottan szíven, hogy a fickó a szépen felcicomázott tálalásra gyakorlatilag ügyet sem vet, egyszerűen leveszi a lényeget.*
- Kétszáz előre. Kétszáz utána... ami lehet akár háromszáz is, ha kifogástalanul végzed el a munkát *teszi hozzá. A hangja persze most már korántsem ugyanazon a tónuson szól, ahogy első körben felhívta magára a figyelmet. Az árnyékokban alkudók jellegzetes, diszkrét csendességével teszi meg az ajánlatát.
A részletekkel még vár. Nagyjából már úgyis felvázolta. Először álljon rá a fickó az egyezségre. Reméli, hogy nem gondolkodik rajta sokat, mert nem tudni, a kicsike meddig időzik még a fogadóban.*
8790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 20:08:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
//Ambroggio//
*Azt azonban senki nem tagadhatja, hogy minden rosszban van valami jó. Avagy jöhetne a többi klisés példa, ha már a klisé hozzátartozik ehhez a délutánhoz, mint például a rossz pénz nem vész el, esetleg az a tény, hogy a múltat elfeledni nehezebb, mint megőrizni valakit a két szép szeméért.
A megszólítást elsőként kedvtelenül és nem túl derűs ábrázattal fogadja. Jelenleg senki véleményére, tanácsára, főleg nem együttérzésére nincs szüksége.*
~Mily bölcs meglátás.~
*A bosszús sötételfek azonban egyáltalán nem nevezhetőek barátinak. Már éppen tovább lépne a férfin, hogy a vállát is jól megérezze, mikor felcsendül a varázsszó. Megtorpan. Ez akár pótolhatná is a mai napi kiesést.
A nyájaskodó színészi játékot azonban munka esetén nem túlzottan kedveli. A túlzott kedvesség mögött általában nagyobb komiszság van, mint saját sötét szemeiben.*
- Mennyi?
*Tér rá rögtön a lényegre kevésbé bosszús, ám rezzenéstelen arccal. Ha megéri, elvállalja, ha nem, keressen mást helyette. Bár jobban meggondolva, még az is lehet, hogy pont egy ilyen munka felrázhatná az ostoba álmodozásból. Aztán meg, van valami a fickóban, amit sehogy sem tud hova tenni.*
8789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:48:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
//Reyf//
*A megoldás szinte klisés fordulattal sétál be gyakorlatilag épp elé. Ambroggio képén mindjárt elterpeszkedik az az oly jellegzetes sunyi rókavigyor.*
- Bosszúsnak tűnsz, barátom *lép a mélységi elé.* - De egy erszény arany a legtöbbeket jobb kedvre derít *mondja, szinte csak úgy általánosságban.*
- Ahh, persze az arany se old meg minden problémát *sóhajt nyűgösen.* - Mit tehet például egy magamfajta gavallér, ha egy túlságosan is kívánatos kisasszonyka nem hiszi el neki, hogy ezek az utcák bizony veszélyesek *csóválja a fejét.*
- Hiába, hiába, pedig az ember csak jót akar *tárja szét a kezét álszenten, de ahogy a mélységire villantja cinkos mosolyát, egyértelmű, hogy az a "jó" leginkább a saját igényeinek szól.*
- De nem akarlak untatni a bajaimmal, cimbora *vonja meg a vállát, mint akinek csak úgy kiszaladt a száján a nyűge. De ennek ellenére mintha mégis valamiféle választ várna. A mélységi ábrázatát, a szemei komisz gazemberségét elnézve, Ambroggio sejtése azt súgja, meg fogják érteni egymást.*
8788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:27:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Mint minden jónak, egyszer bizony vége szakad. Hiába ragaszkodik hozzá a mélységi vagy elf, esetleg elf fattyú. Igazából azt se tudja már ki ragaszkodik kihez és minek. Különös, de a kellemes emlékek mellett a helyzet roppan bosszantó. Myria mellől kikelve már hajnalban elhagyja a fogadót, csupán egy kis üzenetet hagy hátra a lánynak a fogadósnál, hogy tudja, nem lépett le. Ostoba emberi dolog ez a figyelmesség, de rajta aztán ne múljon egy üzlet sem.
Késő délután aztán vissza is ér a fogadó közelébe. Nincs jó kedve. Mondhatni egyenesen morcos. Nincs kedve még visszamenni, sőt, azt az is felmerül benne, hogy mi lenne, ha egyáltalán nem menne vissza. Valószínűleg semmi. Minden visszazökkenne a maga kerékvágásába. Rápillant a kezében tartott lőrére. Alig fogyott belőle valami. Ettől aztán érthetetlen módon megint bosszús lesz, így inkább elindul egy pad felé. Vagy megissza vagy otthagyja. Ez épp csak attól függ, hogy akarja-e még valami bosszantani, avagy sem.*
8787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 18:29:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//úton-útfélen//
*Bizony-bizony, ilyen ez a cudar világ. Mostanság már senki nem értékeli az úriemberséget. Mostanság a rátarti önérzet hamar belemar a segítő kézbe. Más lapra tartozik, hogy az Intézőt egy világ választja el az úriemberségtől, a segítséggel pedig igaz, talán nem fukarkodik, de mindig megkéri az árát. Erre az árra aztán mindig rakódnak járulékos költségek, szóval aki egyszer belekeveredett a "jóindulata" hálójába, az elég nehezen szabadul.
Nem szereti az olyan befektetéseket, amik aztán nem térülnek meg. Márpedig ő vacsorát és italt fizetett annak a túlságosan is kacéran öltözött kicsikének. Jó volt hozzá, figyelmeztette, védelmére ajánlkozott...
Talán itt az ideje egy kis idegenvezetésnek Arthenior városában.*
8786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-04 11:41:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Úton a város felé//
*Mint, egy barbár, úgy ront be, a főtér forgatagába. Ruháján amúgy sincs, semmi igazítani való, és végre vízhez jut! *
~Körülnézni, ráérek vedelés után is. De ha nem tudok inni egy kortyot most, biztosra veszem, a szomjhalál megtalál! ~
*Oda toppan a kúthoz, fegyvereit a földre rakja. Mohón inni kezd, csorog a nyál és víz keveréke, végig a ruháján, egészen le a földig. Testének minden sejtje érzi a megújulást. Mikor befejezi, felveszi fegyvereit. Lassan felemeli fejét, és megtántorodik a látványtól. *
~Ez már igen! Semmi felesleges giccs. Történelem, meg pihenőhelyek! Gyönyörű, de elég volt ennyi belőle! Rohan az idő, én meg piszmogok itt, mint egy taknyos kölyök! ~
*Gondolataiba merülve indul újra útnak! *
8785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:35:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Sáros csizmával cuppog be a színes forgatagba.
Egyébként gyönyörű ruházata elrongyolódott, nadrágja térdig sáros, csizmája színe már nem is megállapítható.
Sóvárogva, sajgó bokával nézi az elhaladó lovasokat, de azok még csak rá sem hederítenek. Végignéz magán, alighanem ez nem véletlen, szinte úgy néz már ki, mint egy koldus. Kipirosodott arccal fordul el és veszi az irányt a fogadó felé. Egy kiadós fürdés, mosás, és alvás vár rá, legalábbis reményei szerint.
A gyomra korgása ébreszti rá, mennyire éhes.*
~Mindenekelőtt egy nagy tál étel kell, aztán jöhet a többi.~
8784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-02 17:43:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kis mohó olyan hévvel fejel a kútba, hogy orrát is elmeríti benne, így aztán nagy prüszköléssel kapja ki fejét hirtelen, bepermetezve mellette álló gazdáját.*
- Disznónak kellett volna inkább születned!
*Morog rá a fiatal nőstény hátasára, mire az halk nyerítéssel válaszol, mintha rosszallását akarná kifejezni. Nagy fejével megbökdösi a nőstényt, aki így inkább arrébb áll, hogy a ló nyugodtan ihasson és ha újfent vízbe fojtaná magát megfelelő távolságban legyen tőle.
Körbenéz a főtéren, mely most szokatlanul üresnek hat, s azon tanakodik vajon melyik irányban indulhatna el. Nem nagyon kívánkozik neki szóba elegyedni idegenekkel, de a végén előfordulhat, hogy idővel ráfanyalodik, ha nagyon nem találja a helyes utat. Miután kedves kis állata befejezte a hörpölést, gyalogszerrel indulnak el találomra egy szimpatikusnak tűnő irányba. A lakóházak felé indul el, elvégre valahol ott lehet családja kúriája is, ahol nénje már biztosan várja.
Útközben azon morfondírozik, hogy vajon mennyire kell majd visszafognia magát az előtt a matróna előtt. Amiket őseiről halott, mind csodálni való történetek és tettek voltak, nagyon különlegesnek képzelte őket. Kicsit mindig is nénjéhez hasonlatosaknak, de még nála is erősebbeknek és határozottabbnak. Talán ő is méltó lesz ősei híréhez?*
8783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-02 13:54:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége 10.//
*A páros beér a városba. Xotara hosszú száron baktat végig Manreassal a főtéren.
Ahol most valami mutatványosok köré van összeverődve a jó nép. Éppen egy gólyalábas zsonglőr parádézik a közönségnek, négy színes labdával.
Ekkor Helga siet ló és lovasa elé, megkönnyebbül arccal, aki eddig jómaga is a mutatványosokat figyelte az istálló ajtóból. Hatalmas termetének köszönhetően onnan is tökéletesen rálátott az előadásra.*
- Hála Eeyrnek! Már kezdtem aggódni.
- Helga asszony, de hát már akkor is aggódott, mikor elindultunk.
*Szól a sötételf lány kajánul vigyorogva.*
- Oh, Te lány, velem ne élcelődj, mert 'taknyán tenyerellek'!
*Kontrázik vissza, az óriás asszony, szélesen mosolyogva. Xotara lepattan Manreas hátáról, majd kantárszáron vezetve a lovat, Helga asszonysággal, visszatérnek az istállóba.*
8782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-02 10:33:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatérve a főtérre csak egy dolgon pörög az agya. Nem tud kiverni egy képet a fejéből, melyet a mágus jegyzeteiben látott. Egy varázslat, amire mindenképp szüksége lenne. Elvégre a jelenleg birtokában lévő tudással aligha védheti meg magát. Kár lenne ezért kajtatni újra Worenthet, inkább megnézi a mágustoronyban.* ~Mi is volt a neve a varázslatnak? Mi a fenéért nem kérdeztem meg?! Mindegy is, a toronyban majd kiderítem.~
*Magabiztos léptekkel indul el, csak remélni meri, hogy az a néhány csörgő arany elég fedezetet fog biztosítani arra, hogy beengedjék.*
8781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-11-30 09:22:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége 4.//
*Xotara az előbbi, istállómester asszonyhoz intézett, magabiztos szavaival ellentétben, most izgulva lép ki, Manreas hátán ülve, a főtérre. Tisztában van vele, hogy Helga intelmei nagyon is megalapozottak voltak, de a megérzése, hogy most így kell cselekednie, erősebb volt az észérveknél. Eldől, hogy helyes volt e megérzése, vagy sem.
~Eddig nem tudtam, mi hiányzik.~
A téren, szokás szerint, szép számban nyüzsögnek arthenori polgárok, de ahogy többeknek megakad a szeme a pároson, különös tekintettel a tizenhét marok magas csődörön, úgy nyílik szét a tömeg és engednek utat nekik.*
- Micsoda pompás állat!
*Hallja ki a tömegből a megjegyzést, Xotara.*
- Héj, kislány! Szálljál le a magas lóról, és gyere inkább velem lovagolni!
*Kiáltja oda neki, valami részeg állat, röhögve, a tömegből. A sötételf lány szó nélkül lépteti tovább Manreast.*